Összeállította Sárközy Gabriella

Museums International

1997. október-december

Moszkva kiállítja a „Trójai kincseket"

1993-ban jókora felttûnést keltett a moszkvai Puskin Múzeum régészeti osztályvezetõje, Ludmila Akimova elsõ közleménye a trójai kincsek hollétérõl.

Mint ismeretes, egy mûkedvelõ német régiségbúvár, Heinrich Schliemann 1873-ban kezdte el ásatásait ifjú görög felesége társaságában, azon a puszta tájon, ahol Tróját sejtette. Összesen mintegy 9–10 ezer tárgyra bukkantak, ezek 4500 éven keresztül bolygatatlanul maradtak a mélyben.

Schliemann az egész kincsestárat Priamosz hagyatékának tulajdonította és nevezte el.

Az „igazi" szakértõk értetlenül álltak a „laikus" sikere elõtt, hiszen Schliemann mindössze egy rövid tanfolyamot végzett régészetbõl a Sorbonne-on.

Mivel a terület akkor tájt a Magas Porta fennhatósága alá tartozott, a lelet felében-harmadában a török kamarát illette volna. Schliemann azonban kibújt a kötelezettsége alól, s az összes tárgyat titokban Görögországba szállította. Nemsokára könyvet adott ki „Trója és hagyatéka" címmel. A törökök nyomban beperelték, ez 50 ezer frankjába került, ám ez sem akadályozta meg abban, hogy visszatérjen további ásatásokra „bûntetteinek" színhelyére.

Hagyatékának sorsa különösen alakult. Nem fogadta be egyetlen múzeum sem Európában. Végül Schliemann felajánlotta az egész gyûjteményét ajándékként a német nemzetnek. Ekkor állították ki elõször a berlini Néprajzi Múzeumban, majd 1922-ben Régészeti és Õstörténeti Múzeumban.

A világháború pusztításai elõl egy bombabiztos helyre rakták.

A szovjet csapatok a bélelt ládákat jóvátételként tekintették a náluk tönkrement mûkincsek fejében és részint Moszkvába, részint Leningrádba továbbították. Eleinte tudósok tanulmányozhatták az anyagot, de 1949-ben Sztálin lecsapott rá, és így fél évszázadon át nem kerülhetett nyilvánosság elé.

1992-ben kezdték az újságok a trójai kincsek ügyét szellõztetni. 1993-ban derült fény az igazságra, amikor nemzetközi tanácskozás keretében mutatták be a páratlan alkotásokat Moszkvában.

1996-ban a Puskin Múzeumban állították ki Priamosz hagyatékát. Jónéhány rejtélyre még így sem derült fény. Az már bizonyos, hogy a mûtárgyak keletkezése idején az ezüstöt (a Hold iránti tiszteletbõl) becsesebbnek tartották az aranynál. Emiatt az ékszerek zöme is ezüstbõl készült. Azt viszont ma sem tudják még bizonyosan a szakértõk, hogy miért nem kerültek elõ az értéktárgyak már régebben, jóllehet az õsi Trója helyén késõbb újra épült egy város.

A kiállítás beható tanulmányozása minden bizonnyal még sok titokról lebbentheti fel a fátylat: még közelebb viheti korunk tudományát a múlt értékeinek értelmezéséhez és megbecsüléséhez.

The Art Newspaper

1997. november

Musée d'Orsay vizsgálja a Van Gogh-képeket ... 1. o.

A párizsi múzeum, Franciaország legjelentõsebb 19. századi alkotásait gyûjtõ intézménye elhatározta, hogy részletesen megvizsgálja a Van Goghnak tulajdonított, dr Gachet (Van Gogh orvosa, aki gondoskodott róla egészen haláláig) gyûjtésébõl származó képeket.

Remélhetõleg ez majd eldönteni a képek körül kialakult vitás helyzetet.

1997 nyarán röppent fel a Van Gogh-képek eredetiségét megkérdõjelezõ hír az újság hasábjain (Art Newspaper), majd csatlakoztak ehhez más jelentõs mûvészeti lapok is.

A múzeum a vizsgálati technikák közül részben az ultraibolya-fény átvilágítást alkalmazza, a cinkfehér festék kimutatására, amelyet a mûvész oly sokat használt, és infravörös reflektofgráfiát, amellyel felfedezhetõ a festményen esetleg idegen rajzolat.

Ezekkel a módszerekkel fel lehet tárni a festmények legalsó rétegeit, s bizonyítható, hogy belenyúltak-e a képbe, avagy sem..

A vizsgálatok elvégzése után a közönség számára jövõ õszre egy kiállítást terveznek, ahol bemutatnák a vizsgálat eredményeit, és azt a harminc Van Gogh képet, amelyeket a doktor és családja ajándékozott a múzeumnak.

Hadizsákmányok - Drezda visszaszerzett négy elveszettnek hitt festményét ... 2. o.

A Drezdai Képtár visszaszerezte négy, 1945 óta elveszettnek hitt képét. Egy oltárkép oldalsó képe (Szent András az adományozó) bukkant fel Münchenben, egy aukciós katalógusban, ahol azonnal vissza is vették a képet. A bizományba adó német kereskedõvel ez év szeptemberében meg is egyeztek. Ez a kép Szent Erzsébettel együtt ( a középsõ táblakép régóta hiányzik) 1698 óta volt a drezdai Kunstkammerben.

Egbert Van der Poel Szerelmes pár egy vidéki házban címû, 1648-ban készült képe az egyike volt azoknak a festményeknek, amely fel volt tüntetve abban a Drezdai Képtár által kiadott katalógusban, ahol összesen hétszáz eltûnt festmény szerepelt. A Van der Poel kép azok közé a képek közé került, amelyeket hadizsákmány címén 1945-ben a Szovjetunióba szállítottak, de „nem hivatalosan" visszakerült 1963-ban Észak-Németországba. Itt egy orosz anyanyelvû család áruba bocsátotta. 1966-ban bukkant fel a kép egy magángyûjtõ birtokában, amikoris egy holland múzeum szakértõjét kérték fel a kép elbírálására. Õ azonnal értesítette a Drezdai Képtárat, akik rögtön felvették a kapcsolatot az amerikai örökössel. Az illetõ csekély kompenzáció fejében azonnal visszajuttatta a képet a galériának.

Lucas Cranach két festménye szintén eltûnt arról a rejtekhelyrõl, ahova 1945 márciusában szállították. Ezek a képek szintén nyilvánosságra nem hozott körülmények között elõkerültek ez év szeptemberében.

„Breughel-Breughel" kiállítás az esseni Villa Hügelben ... 15. o.

Az esseni Villa Hügelben megnyitott Breughel-Breughel kiállítás alkalmat ad arra, hogy összehasonlíthassák az apának és két fiának a mûvészetét. Nem kevesebb mint 140 festmény és harminc rajzot kölcsönöztek a kiállításhoz, jelentõs eredmény hogy kölcsönkapták ezeket az alkotásokat egy olyan intézménynek amely nem rendelkezik saját gyûjteménnyel.

Ehhez a nagyszerû kiállításhoz egy 530 oldalas oldalas katalógus is készült.

A legtöbb külföldi látogatónak fogalma sincs arról, hogy az esseni kiállítás egy náci háborús bûnösnek nyilvánított egyén jótékonysági alapítványa révén jött létre.

Alfried Krupp von Bohlen és Halbach az utolsó életben maradt családtagok, akik még vezették a Krupp Társaságot, és akiket a nürnbergi bíróság tizenkét évi börtönre ítélt, Auswitzban és egyéb helyeken, 70 ezer koncentrációs táborban lévõ rab dolgoztatásáért. Alfried Krupp von Bohlen büntetése letöltése után, 1951-ben szabadult.

Essen külterületén fekvõ Villa Hügelt a Krupp család építtette 1873-ban. 1953 óta kulturális központként mûködött, s rendszeresen rendeztek itt jelentõs kiállításokat.

A kiállításokat a Ruhr Arts Trust szervezte, amelynek alapítója Alfried Krupp von Bohlen és a Halbach Alapítvány. Az elmúlt évben a Ruhr Arts Trust 1,5 millió márkát kapott a Krupp alapítványtól.

A család megmaradt tagjai vagyonukat megpróbálják jótékonysági célokra, mûvészet pártolására fordítani. A mûvészet kedvelõi pedig boldogan látogatnak még sok ilyen kiállítást.

Az esseni bemutató után a Breughel-Breughel kiállítást tovább „utaztatják" Bécsbe, ahol decembertõl áprilisig a Kunsthistorisches Múzeum ad otthont e páratlan gyûjteménynek.

Tömeges megmozdulás az Elgin márványokért ... 22. o.

A görögországi Parthenon márványainak visszaadásáért indítottak mozgalmat az aktivisták ez év decemberében.

Az angliai restitúciós bizottság és az angliai görög diákok egyesülete demonstrációt szervezett a British Múzeum és a Kulturális Minisztérium a Média és Sport bevonása nélkül, nyomást szeretnének gyakorolni a brit kormányra, a Munkáspártra, a British Múzeumra és a brit nagykövetségekre, hogy követeljék a brit kormánytól a tárgyalások mgindítását a márványszobrok ügyében.

A kulturális tárca illetékesei közül az elsõ reagálás az volt, hogy kijelentették, hogy Lord Elgin a Parthenon szobrait és frízeket 1812-ben megvásárolta a törököktõl, majd késõbb szabályosan eladta a British Múzeumnak, ami ettõl kezdve „szerves része" a múzeum gyûjteményének, tehát ott is kell maradnia, Londonban.

Ez a reagálás nagyon meglepte a görög illetékeseket. Bíznak abban, hogy a nemrég hatalomra került Munkáspárt közelebb viszi ügyüket a sikerhez, ugyanis az egyik képviselõjük tizenkét éve jelentette ki, pártjuk gyõzelemre jutása esetén a márványokat visszaadják Görögországnak.

Buchanan, George: The illustrated handbook of furniture restoration.Kiad. B.T. Batsford Ltd., London, 1996. 239 p.

(Illusztrált bútor-restaurátor kézikönyv)

Ez a könyv a bútorok restaurálásának és javításának olyan széles tárházát adja, hogy a szakemberek szinte újra és újra kézbe veszik és haszonnal forgatják.

A több mint száz illusztráció és fotó pontosan bemutatja az alkalmazható technikákat, s azt a folyamatot, amely segít a károsodások felismerésében, s azok megjavításában.

Akár ha egy széket kell újra kárpitozni, vagy egy asztal lapját kell lecsiszolni, illetve bepácolni, vagy egy súlyosan károsodott széklábat kell kicserélni erre mind választ ad a könyv.

Részletesen bemutat minden fajta asztalos munkát, - kapcsolódva a különbözõ bútor stílusokhoz - amelyek a javításoknál, illetve a restaurálásoknál adódhatnak.

Kiemelt helyet kapnak a könyvben a szakmai fogások egész sora: bemutatja az illesztések különbözõ módozatait, az egyes bútorok szerkezetének enyvezését és megerõsítését, a faragást, a furnérozást, a faesztergá- lást és a gõz alatt való hajlítást.

Több fejezet foglalkozik a restaurátori munka befejezõ szakaszával, a végsõ felületkezeléssel, annak során használatos anyagokkal.

A könyv rendkívül jó ábrákkal és fotókkal mutatja be akár a legbonyulultabb munkafolyamatokat is, mind a kezdõ, mind pedig a gyakorló restaurátoroknak is szinte nélkülözhetetlen kézikönyvként szolgálva.