Óvodamúzeum

Martonvásár

Harcsa Tiborné Hornyák Katalin volt vezetõ óvónõ körülbelül 15 éve gyûjti az óvodatörténettel, óvodapedagógiával kapcsolatos tárgyakat, játékokat, könyveket, dokumentumokat. 1990-ben Nyíregyházán szakgyûjteményét sikerült kiállíttatnia és hivatalosan bejegyeztetnie. Nyíregyházán, állandó hely nélkül négy évig mûködött, majd a magyarországi óvodaalapítás kiindulóhelyére, Brunszvik Teréz szülõvárosába, Martonvásárra költözött.

A gyûjtemény állandó helyet a város angolparkjában kapott, az ott mûködõ MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetétõl, ami részben a múzeum anyagi költségeinek finanszírozója is. A mostani múzeumul szolgáló épület egy fabarakk, mely aprócskán beolvad az öreg fák közé. A viszonylag kicsi kiállítótér bemutatja - az országban és a világon is egyedülállóan - az óvodapedagógia történetét a kezdetektõl az 1960-as évekig. Játékokon, használati tárgyakon, fotókon és dokumentumokon keresztül végigkísérhetjük az óvodaalapítások és módszerek változásait a S. Wilderspin-féle bányászgyerekeknek fenntartott óvodákat, a F. Fröbel-féle készségfejlesztõ módszereket, a M. Montessoni-féle „szabadságra" nevelést, majd a századeleji Peres-Szathmáry-féle magyar nemzeti óvodák patrióta szellemû nevelését, és a szovjet pedagógiát. Helyhiány miatt az új módszerek (Waldorf stb.) és a modern óvodák már nem kerülhettek bemutatásra, pedig a gyûjtemény - az adakozóknak köszönhetõen - állandóan gyarapszik. Nem beszélve arról, hogy a szintén jelentõs, értékes, múlt századtól gyûjtött szak- és gyerekkönyvek, és a babagyûjtemény szintén megérnének egy külön kiállítást. A múzeum egyedisége abban rejlik, hogy egy módszertani idõutazást, mely közel 100 évet ölel fel, olyan ötletesen, eredeti, korhû, berendezési tárgyakkal mutat be, hogy az egyébként száraz kortörténeti kép megelevenedni látszik: mintha csak néhány perce ült volna el a gyerekzsivaj a játékok között.

Óvodamúzeum és játékgyûjtemény sok helyen létezik, de ilyen körültekintõ, alaposságában is érdekes szemlélettel még sehol nem párosult. Bizonyítja ezt az a széles körû érdeklõdés, melyet a kollégák és a hozzá nem értõ közönség is tanúsít: a múzeum ez évben több mint tízezer látogatót fogad, mely egy vidéki kis szakmúzeumnak méltán dicsõségére válik. A minden ízében újnak számító múzeum törekvései közé tartozik, hogy az egyre bõvülõ gyûjteményt szakmailag osztályozza és feldolgozza, közmûvelõdési tevékenységét a lehetõségekhez képest kiszélesítse. Ez magába foglalná a számítógépes adatfeldolgozást és a múzeum Internet-elérését, a kiállítás kibõvítését napjaink óvodájáig, új, állandó kiállítások létrehozását, és a gyerekek bevonását az óvodai események/ünnepek alapján rajzaik bemutatásával, és egyéb szereplési lehetõségekkel. Ennek egyetlen akadálya pillanatnyilag a helyhiány, melyet a muzeológusok bizakodóan néhány év alatt megoldhatónak találnak: a múzeum az egykori Brunszvik-féle (ma is mûködõ) óvoda mûemlékvédelmi épületébe költözne. Ezzel megvalósulna egy olyan oktató- és pedagógiai központ, mely egyrészt helyet biztosítana a múzeum tárgyainak, rendezvényeinak, és ugyanakkor a gyermekfoglalkoztatás a múzeum részévé válna, lehetõvé téve a gyermekkönyvtár használatát, játékkészítést, konferenciák rendezését stb.

Egy kis vidéki szakgyûjtemény sorsára hagyva, meglehetõsen kiszolgáltatottan tengõdött a „jóléti állam" költségvetési keretei között is, hát még a mai demokratikusnak éppen nem nevezhetõ viszonyokban. Ne hagyjuk, hogy egy - a világon és az országban is egyedülálló - múzeum a felejtés süllyesztõjében végezze, ilyen reményteli indulás után.

(A cikk a múzeum dolgozóinak - Harcsáné Hornyák Katalin igazgatónõ és M. Petõ Rita muzeológus - segítségével készült. A múzeum segítésére alapítvány jött létre: Nemzeti Óvodamúzeum Alapítvány. Az alapítvány számlaszáma: 10102952-11550619-00000000. Az adakozók szívességét ezúton is köszönik.)

H. T.