A Saint-Germain-en-Laye-i Musée Départemental Maurice Denis kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

1998. november 11–1999. január 24.

Mialatt a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású Rippl-Rónai József-kiállítása Maurice Denis egykori hangulatos házában, a Párizs melletti városka nemzetközi hírű Nabis-múzeumában vendégeskedik, a francia partnermúzeum csereképpen válogatást küld a Budavári Palotába a száz évvel ezelőtti francia századvég művészetéből. A 21 művész mintegy 200 alkotásával (festmény, rajz, litográfia, fametszet, szobor, dombormű, faliszőnyeg stb.) a posztimpresszionizmusnak azt a nemzedékét képviseli, mely többé-kevésbé misztikus beállítódással indult az elvont szépségeszmény keresésére. Volt bátorságuk a realista-naturalista hagyomány szilárd talajáról járatlan ösvényre lépni: a látható valóság mögött fölsejlő külső-belső igazság titkait fürkészni, és ezzel az öntörvényű képvilág kifejlesztését előkészíteni. A híres mintakép, Paul Gauguin néhány kevésbé ismert, korai, 1885 és 1894 közötti festményével és faragásával indul a kiállítás, melynek első nagyobb egységét a Gauguin körül szerveződött pont-aveni iskola képezi. Emile Bernard, Charles Filiger, Mögens Ballin, Armand Seguin, Claude-Emile Schuffenecker mellett a cloisonnizmus atyjának tartott Louis Anquetin műveivel is megismerkedhet a magyar közönség. Ő is, akárcsak a pont-aveniek zöme, részt vett az 1889-es párizsi világkiállítás idején a nevezetes Café Volpini-beli szintetista tárlaton. Különös figyelmet érdemel közülük Paul Sérusier, aki Gauguin tanítását közvetítette a formálódó Nabis művészcsoport számára. Utóbbiak vezető művészegyénisége és teoretikusa Maurice Denis volt, tőle látható a legtöbb alkotás a kiállításon. Természetesen a többi fiatal prófétát is jellemző művek képviselik. Pierre Bonnard, Edouard Vuillard, Ker-Xavier Roussel, Paul Ranson, Félix Vallotton, Henri-Gabriel Ibels, Georges Lacombe, Jan Verkade egymás mellett kiállított művei az autonóm egyéniségekből álló “nabik” sokszínűségét jelzik. Aristide Maillol Rippl-Rónai közvetítésével került a csoportba, sőt az ő rábeszélésére tért át a festészetről a szobrászathoz. Most mindkét műfajú alkotásaiból láthatunk néhányat.

Toulouse-Lautrec lazábban kapcsolódott a baráti társasághoz, leginkább a Natanson-fivérek által alapított La Revue Blanche szerkesztőségében és litográfiai műhelyekben találkoztak. Ez az időszak a száz évvel korábban feltalált litográfia és az ilyen eljárással készült plakát első virágkora, melyet a válogatás is érzékeltet. A festők némelyike folyóirat-illusztrációval is foglalkozott és fanyar humoruk sokszor vitte őket a karikatúra közelébe. Az avantgárd színházak művészi munkájában is részt vállaltak. Nemcsak Maeterlinck és Strindberg szimbolizmusát értették, de Alfred Jarry groteszk paraboláját is. A szintetikus-szimbolikus művészet különleges figyelmet szentelt a dekorativitásnak, mely a szecesszió, másként “art noveau” díszítő művészetében csúcsosodott ki, az anyagban ehhez is találunk példákat. A vendégkiállítás mindezek mellett a francia szimbolizmus olyan különálló képviselőjének művészetéből is ízelítőt ad, mint Eugene Carriere. A zömmel az 1890-es évek terméséből válogatott tárlat hazánkban egyedülálló összehasonlítási alkalmat kínál a közvetlenül előtte megrendezett Rippl-Rónai-kiállításon tapasztaltakhoz. A francia kiállításból megismer- hetjük a magyar nabi párizsi környezetét, valamint jónéhányat azokból az inspirációs forrásokból, melyek alapján a XX. századi európai művészet gyökereiben újíthatta meg a kifejező eszközeit. Saint-Gemain-en-Laye múzeumának anyagát a szervezők jelentős francia köz- és magángyűjteményekből származó kölcsönzésekkel egészítették ki. A párizsi Musée d’Orsay és Petit Palais mellett Albi, Besançon, Grenoble, Orléans, Pont-Aven, Rouen, Saint-Cloud és Versailles, sőt a svájci Lausanne és Genf múzeumaiból származó műalkotások a kiállítás koncepciójának árnyaltabb kifejezését segítik. Az Agnes Delannoy igazgatónő által összeállított, nagyszámú színes reprodukciót tartalmazó katalógus a művészek életrajzával, műelemzésekkel és tanulmányokkal, pontos eligazítást ad a különféle törekvések és mesterek jobb megértéséhez. A MNG bemutatójával párhuzamosan a müncheni Hypo-Bank galériájában a párizsi Musée d’Orsay szervezésében látható valamelyest hasonló kiállítás a francia századvégről. Az utóbbi években világszerte rendeznek rokon tematikájú tárlatokat, hazánkban azonban mind ez ideig nélkülözni kellett a hasonló bemutatókat. Jelen válogatás a partner múzeum tervei szerint a későbbiekben szintén látható lesz más európai városokban. Mindez kezdeményezésünk időszerűségét igazolja.

Szinyei-Merse Anna

a cserekiállítások kurátora