Rejtett képzőművészeti értékek nyomában

Kiállítássorozat a Ráday Galériában

Krenner Amália emlékkiállitása
 
 

Budapesten született 1898-ban neves művészcsaládban. Édesapja, Tardos Krenner Viktor neves festőművész és író volt. Munkái ma is láthatók az Országház ebédlőjében, a pesti Ferences templomban vagy az egri Főszékesegyházban. Édesanyja, Bock Amália német származású festőnő volt. 1915–1920-ig volt a Képzőművészeti Főiskola növendéke, ahol Bosznay és Réti voltak mesterei. A főiskolán négy évig csak stúdiumokat rajzoltak a növendékek, csak az utolsó évben nyúlhattak olajfestékhez. Első megmaradt olajképe egy 1921-ben festett önarckép. Nevesebb kortársai voltak Járitz Józsa, Czillich Anna, Kiss Vilma és Korb Erzsébet.

A Műcsarnok kiállításain rendszeresen szerepelt főképp portrékkal, ill. miniatűrökkel a II. világháború kitöréséig. 1957-ben hat magyar művésszel kiállított Párizsban a Musée de l’Art Moderne-ban a Salon Populiste rendezésében és másolatokat készített a Louvre-ban. 1963-ban olaszországi tanulmány- utat tesz.

Ezt írja magáról 1963-ban: “olaszországi tanulmányutam alkalmával rádöbbentem arra, hogy a művészet számára a klasszikus témákon túl, a valóság sok más lehetőséget is nyújt. Szinte ösztönösen váltam el addigi festői kifejezésmódomtől, és szabad utat engedtem új témáknak és tartalmaknak. Ezzel egyéniségemnek is jobban megfelelő formára találtam.” Hazatérve a nagymarosi és a kecskeméti művésztelepeken festett tájképeket. 1966-ban kiállítása nyílt a Derkovits-teremben. Tagja volt a Rézkarcolók Alkotóközösségének. 1974-ben Budapesten hunyt el.

* * *

Az Ozirisz Alapítvány 1992-ben jött létre a XX. századi magyar képzőművészet elfelejtett vagy kevéssé ismert alkotóinak bemutatására.

Szerettünk volna megváltoztatni egy kissé betokosodott értékszemléletet, s visszatekintve az elmúlt esztendőkre, úgy érezzük, hogy ez valamennyire sikerült is.

Természetesen ez nem az Alapítvány egyedüli érdeme, hiszen az idő is nekünk dolgozott: a rendszerváltással megszűntek azok a tabuk, amik ezt az átértékelési folyamatot ideológiai okokra hivatkozva gátolták.

Kiállításaink nagy részét a Magyar Képzőművészek Szövetségének galériájában, az Árkád Galériában rendeztük eddig, azonban ez a lehetőség megszűnt számunkra. Szerencsére találtunk Tőkés Júlia személyében egy olyan galériatulajdonost, aki egyetért törekvéseinkkel, s lehetőséget lát arra, hogy a Ráday Galéria és az Ozirisz Alapítvány közös nonprofit kiállításokat rendezzen a méltatlanul elfelejtett magyar művészek munkáiból. Ennek a megállapodásnak eredményeképp jött létre idén Járitz Józsa és Vass Vera emlékkiállítása és ez a mostani kiállítás.

Úgy gondoljuk, hogy egy nonprofit, elsősorban kutatással foglalkozó alapítvány és egy piaci szemléletű galéria szövetsége jó lehetőséget biztosít arra, hogy kallódó értékeink valóban felértékelődjenek a saját művészi rangjuknak megfelelően.

Kecskeméti Kálmán

Bp., Ráday u.8.