TÜKÖR




NETIQUETTE - kezdõknek és haladóknak

Megkérdezték egyszer Hillél rabbit: el tudja-e magyarázni a Tórát úgy, hogy közben fél lábon áll? A rabbi így válaszolt: “Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak... ez az egész tanítás. A többi csak magyarázat...”. Valahogy így van ez a hálózati etikával, az ún. “netiquette”-tel is. Most, hogy egyre több múzeum anyaga kerül a hálózatra , így vagy úgy, foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel is. Az INTERNET nagyszerû dolog: friss, dinamikus, önszervezõdõ. És: szabályozhatatlan, ellenõrizhetetlen. Aki a hálózatra anyagot tesz fel, azért teszi, hogy munkája eredményét más is hasznosíthassa - és cserébe ugyanezt várja el másoktól is. Ma már szinte mindent meg lehet találni a világ kollektív bölcsességébõl: programokat, könyvtári katalógusokat és elektronikus szövegarchívumokat, valóságos és csak a virtuális térben létezõ múzeumok, gyûjtemények anyagát. Ugyanakkor - és ezt nem szabad elhallgatni, elbagatellizálni - a hálózat tág teret adhat a más munkáját sajátjaként eladó erkölcstelen “perc-emberkéknek” is. Lopni természetesen nyomtatott munkából is lehet - de hálózatról sokkal könnyebb. A tudományos eredmények és más szellemi alkotások világában régóta kialakult normák szabályozzák mások eredményeinek felhasználásának írott és íratlan szabályait. A hálózaton ezt még csak keresgetjük. E sorok írója szerint nincs külön “nyomtatott tisztesség” és “hálózati tisztesség”, egyszerûen tisztesség van, amit bármely szakma mûvelõi saját érdekükben tiszteletben tartanak, védenek. Néhány magától értetõdõ, de mégis fontos szabály azoknak, akik az INTERNET-rõl töltenek le dokumentumokat, képeket, programokat: 1, Mindig gondosan tanulmányozzuk a mellékelt copyright megjegyzéseket 2, A szabadon letölthetõ anyagok esetében is hivatkozzunk a forrásra 3, Bármilyen, nem saját célú további felhasználás elõtt kérjük ki az adat forrásának üzemeltetõjén keresztül az adat szerzõjének, tulajdonosának engedélyét 4, Törekedjünk arra, hogy saját eredményeinkbõl minél többel gazdagítsuk a közös információ-forrást. 5, Ismerjük meg és használjuk az eredeti forrásból származó dokumentumokat, elektronikus publikációkat. Az igazi védelmet csak az elektronikus publikációs formák teljes elismerése, polgárjoga jelenti. T.B.K.

FÓKUSZBAN




Ezredvégi beszélgetés dr. Erdõdy Gáborral

Megkerestük dr. Erdõdy Gábort, a magyarországi millenniumi programok szervezéséért felelõs miniszteri biztost, s kértük, hogy tájékoztasson a múzeumokat különösen érintõ tervekrõl. - Van-e arra lehetõség, hogy valaki spontán módon csatlakozzon ezekhez a rendezvényekhez? - Igen, mert itt két dologról van szó. Létezik egy, a kormányhatározatban már megelõlegezett programvázlat, amely bizonyos mértékben még módosítható, de alapvetõen irányadónak tekinthetjük azt, mint a központi program központilag támogatott részét. Valójában dilemma között örlõdhetünk, egyrészt megpróbáljuk leszûkíteni -amennyire célszerûnek tûnhet, másrészt egy borzasztó külsõ nyomás nehezedik ránk, hogy tágítsuk a kereteket. De ha a végtelenségig tágítjuk, akkor nem valósul meg semmi, mert a rendelkezésre álló pénz nem lesz olyan sok, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni. Tehát én mindenképpen annak vagyok a híve, hogy kell egy magprogramnak lennie -és ez a központi program, amit a koncepcióban megjelölünk, felveszünk. - A kormányhatározat kimondja, hogy támogatjuk Budát, Esztergomot, Veszprémet, Visegrádot Székesfehérvárt és az ott említett múzeumokat.Persze mindig felmerülhetnek problémák és ütközhetnek vélemények azzal kapcsolatosan hogy melyik programot mekkora mértékben szükséges és lehetséges támogatni, de ennek eldöntését a szakmára szeretném bízni, mert ez nem politikai kérdés. Hasonló a helyzet az új intézmények, a Nemzeti Színház, a Magyar Irodalom Háza, a Magyar Fotográfusok Háza, a Budapesti Hangversenyterem, a Kortárs Mûvészeti Múzeum esetében. Ez esetben is világosan meg lett jelölve, hogy melyek a kiemelt programok.Hogy ezen kívül még mi valósul meg, azt én most nem tudom megmondani, és mi nem is fogunk kezdeményezni vagy a saját kezdeményezésünkkel létrehozni és elindítani egyéb programokat. Természetesen arra lesz egy bizonyos -ha nem is végtelenül nagy- keret, hogy a központi résztõl függetlenül, saját kezdeményezéssel elindított programokat is támogassunk. De hát ezek nem lesznek ugyanolyan nagyságrendû támogatások, mint pl. a Szent György tér rekonstrukciója. -Ez milyen formában történhet? - Én már spontán szervezõdve érzékelem ezt a folyamatot. Egyszerûen bejelentkeznek írásban, szóban, telefonon és támogatást kérnek különbözõ jobbnál jobb programokhoz... - Tehát nem lesz egy olyan felhívás, amit meg kell pályázni, hanem elég ez a bejelentkezés? - Minden spontán ötlettel és jelentkezõvel felelõsséggel igyekszünk foglalkozni. Pályázatok is természetesen kiírásra kerülnek majd, de itt pályázat alatt nem olyan rekonstruciós programokat, vagy újabb intézmények létrehozását értem, mint amelyek a kormányhatározatban már szerepelnek. - Én olyanra gondolok, mint a millecentenáriumi rendezvények esetében... - Természetesen lesznek központi ünnepségek és ünnepségsorozatok is, erre a pályázatokat majd a megfelelõ idõben ki fogjuk írni, -dehát ez még nagyon messze van. Ilyen szempontból a 2000 is messze van. Én azt hiszem, ha ‘97-ben ennek a logikáját megalkotjuk, és ‘98-tól kezdjük el operatívan szervezni, akkor még pont elég idõnk van 2000-ig. Valójában túl korán sem szabad kezdeni, mert akkor a program kifullad. Elvben még az is elõfordulhatna, hogy valakivel megállapodunk ‘97 elején, aki 2000-ben már egészen mást csinál és esze ágában sincs befejezni azt, amiben megállapodtunk. Tehát elkésni sem szabad, de ‘96, ‘97 még túl korai lenne ahhoz, hogy már konkrét pályázatokat és konkrét programokat minõsítsünk, differenciáljunk és meghatározzunk. A milleniumi programsorozatnak azonban mindenképpen nagyon fontos része lesz az, hogy 2000-ben ünnepi rendezvényekre sor kerüljön. - Az angliai millenniumi tervekrõl olvastam, hogy a lottóalap profitjának egy részét használhatják fel az intézmények. Gondoltak-e erre Magyarországon? Van-e konkrét tervük arra, hogy a vállalkozókat hogyan lehetne bevonni a rendezvények támogatásába? - Mi minden pénzforrást szeretnénk megragadni és megmozgatni... - Van-e erre konkrét elképzelésük? - Ennek a stratégiának a konkrét kidolgozása még csak most van folyamatban, egyelõre még nem születtek konkrét döntések. Csak erre én azt hiszem, hogy ez egy nagyon nagy munka, amit nem lehet ilyen rövid idõ alatt meghatározni. Nekünk az említett hetekben elsõsorban az volt a feladatunk, hogy koncepciót dolgozzuk ki, amire most szervezzük a költségvetési forrásokat. - Van-e valami speciális üzenete a muzeológusoknak, hogy lelkileg, anyagilag, szakmailag hogyan készüljenek? Ugyanis van egy konkrét félelmem. A millecentenáriumi rendezvények tényleg óriási energiákat szabadítottak fel és én, mint egy újság szerkesztõje, vagy mint múzeológus félek is attól, hogy a jövõ év egy kicsit laposabb lesz, szóval hogy az embereknél jó mozgatórugó az, ha tudják, hogy valami alkalomra dolgoznak,... - Vannak már olyan múzeumokat érintõ nagy programok, amik ‘97-tõl folyamatosan, folytatódni fognak. - Reméljük. - Nem, ez biztos. Ezek múzeumokat érintenek, mint a Nemzeti Múzeumot, a Szépmûvészeti Múzeumot, a Természettudományi Múzeumot. Tervezzük hogy az Iparmûvészeti Múzeumot is bekapcsoljuk a nagytétényi kastélymúzeum bútor-anyagával, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum továbbépítésére is sor kerülhet. - Még egy kérdésem lenne. Az Országos Mûszaki Múzeummal van-e valami tervük? - Igen, ennek a megvalósítása az, amiben még nem döntöttünk teljes egészében. Egyrészt szóba jött a Palme ház megvásárlása, tehát a kiállítások megoldását mindenképpen szeretnénk 2000-ig - Megint analógiák jutnak az eszembe, pont Németországban egy hatalmas technikatörténeti kiállítást szeretnének rendezni. Magyarországon is létezik a Csodák Palotája, ami egy fantasztikus közönségvonzó rendezvény. Tudjuk, hogy a Mûszaki Múzeum raktárában izgalmas dolgok rejtõznek.., egyszóval az emberek elvarázsolására a XX. század végén alkalmasnak látszik a technikatörténet. - Mi is nagyon szeretnénk,- de hogy ez a Palme Házban lesz, vagy ha nem a Palme Házban lenne, akkor valahol máshol-, ha 2000-re megnyílna. Mindent összevetve úgy vélem, hogy nem esünk túlzásokba, ha azt hangsúlyozom: a millennium kapcsán tervezett, épített örökségünk rekonstrukciójára irányuló törekvéseink igen jelentõs múzeumcentrikus nagyberuházások. -Ez utóbbiak - a szakmán belül- fõleg az építészek, mûemlékesek feladatai. Mi lesz a többi múzeológus feladata? - A mûemlékek hordozzák az ezeréves államiságot. De a Hadtörténeti Múzeum is jelentõs szerepet kapna pl. a központi 1848-49-es ünnepségek megrendezésében. Irodalmi évfordulók lesznek - Mikszáth, Ady, Vörösmarty, Madách, Jókai - ezek is múzeumokhoz kötõdnek. Ami a múzeumok számára a legnagyobb, hosszú távú haszon lehet ebbõl a programból, az az országos közmûvelõdési és közgyûjteményi információs hálózat kiépítése. - Szívembõl szólt. - Ez országos ügy, s egyben Magyar Bálint miniszter úr szívügye. Egy országos komputerizált információs hálózat létrehozásából a múzeumok is nem kevésbé profitálhatnak. -Számít-e, hogy a 2000. év megünneplése nemcsak magyar ügy, hanem világméretû rendezvény? - Hogyne. Borzasztó sokat segít. 98-ra tervezzük a „Mátyás és a reneszánsz” c. kiállítást Rómában. Ez egy hatalmas feladat, s nem csak a régészeké, ez is szerintem a múzeumoké. 2000-ben, a Szentévben a Vatikánban szerepelünk -remélem-egy nagy kiállítással, amely több kiegészítõ anyaggal a Keresztény Múzeum gyûjteményére épül elsõsorban. S biztos, hogy nagyon sok olyan kiállítást rendeznek majd külföldön, ahová csak az itthoni múzeumok kapacitását tudjuk elképzelni. -Köszönöm szépen a beszélgetést. -Én köszönöm. Marton Erzsébet

JOGSZABÁLYOK


Részlet a Magyar Közlöny 1996./12.számából II. Rész JogszabályokTörvények 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról:. Ismertetjük a d.-k/ pontokat, amelyekben azokat a kulturális intézményeket sorolják fel, amelyek részesülhetnek az adózó polgárok által feljánlott 1 %-ból. d/ Országos közgyûjtemény és egyéb kulturális intézmény: 1. Hadtörténeti Múzeum 2. Iparmûvészeti Múzeum 3. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 4. Kortárs Mûvészeti Múzeum 5. Közlekedési Múzeum 6. Magyar Állami Operaház 7. Magyar Nemzeti Múzeum 8. Magyar Nemzeti Galéria 9. Magya r Természettudományi Múzeum 10. Mezõgazdasági Múzeum 11. Nemzeti Színház 12. Néprajzi Múzeum 13. Országos Mûszaki Múzeum 14. Országos Széchényi Könyvtár 15. Országos Levéltár 16. Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár 17. Petõfi Sándor Irodalmi Múzeum 18. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár 19. Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. Szépmûvészeti Múzeum 21. Testnevelési és Sportmúzeum e/ a Magyar Tudományos Akadémia f/ a Központi Mûszaki Fejlesztési Alapprogram g/ az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram h/ a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram i/ a Felsõoktatás Fejlesztési Alapprogram j/ az elkülönített állami pénzalap k/ azok a színházak, közgyûjtemények, közmûvelõdési intézmények, amelyek a rendelkezõ nyilatkozat évének elsõ napja elõtti három év valamelyikében a helyi önkormányzattól éves támogatásban részesültek.

MILYEN LEGYEN EGY ÚJ MÚZEUM?




A szolnoki Damjanich János Múzeum régi-új épületérõl

A szolnoki múzeum épülete a múlt században épült, napjainkra mûemlékjellegû épületként van nyilvántartva. A múzeum története zavarosan alakult, mióta a helyét elfoglalta, több városi és megyei szervezettel osztozott a helyszûke és a rossz szervezés miatt. Az épület külsõ állaga a belsõ zûrzavarral egyenes arányban pusztult, mig a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején a parlament megszavazta az épület felújitására szánt összeget, és a számlákat becsülettel ki is egyenlitette (ha meggondoljuk, ez eléggé ”egyedülláló dolog” a maga nemében, mármint az akkori pénzügyi viszonyokra tekintettel egy ekkora mérvû beruházás finanszirozása). A felújitás több éven keresztül ez év végén (1996) érkezett az átadás állapotába, mindenki õszinte örömére. Az épület gyönyörû lett, és a szakemberek gondosságának köszönhetõen visszanyerte eredeti külsõ-belsõ képét. A gondosság egészen a részletekig terjedt, a kapu, a belsõ terek, az öntött vas korlátdiszek, az ereszcsatornák és faburkolatok, mind- mind hitelesen a századeleji állapotokat tükrözik. Az apróbb módositások a modernitás miatt szükségszerûek, de nem ütnek el az összhangulattól. Egy ilyen szép épületben most már igazi öröm lesz belépni látogtónak és munkatársnak egyaránt. h.t.

Kiállításrendezés a XXI. század küszöbén - (Az érdekes, látványos, tartalmas kiállításokért!).

A Pulszky Társaság Közmûvelõdési Tagozata tanácskozást rendez febr. 25-én 10 órai kezdettel. A tanácskozás célja a lehetõségekhez mérten "általános érvényû" kiállításrendezési szempontok, elvárások megfogalmazása, amelyek segítséget nyújthatnak a forgatókönyvet író muzeológusnak, grafikusnak, restaurátornak, rendezõnek, látványtervezõnek és nem utolsó sorban a kiállítás hasznosítását végzõ közmûvelõdési munkatársnak munkájában. Napirend: 10-10.30 A Pulszky Társaság Közmûvelõdési Tagozatának terveirõl 10.30-11.30 Buzinkay Géza: A jövõ múzeuma. Jóslatok és elõkészületek. 11.10-12 Eszmecsere, kérdések 12-13 Ebédszünet 13-13.40 Jerger Krisztina:Kiállítás-rendezési szempontok, látványterv 13.40-14.20 Horn Emil: Tartalom és látvány a Holocaust c. kiállítás elemzésén keresztül 14.20-15 Vásárhelyi Tamás: Tartalom és látvány. Az ember és természet Magyarországon c. kiállítás elemzésén keresztül. 15-16 Hozzászólások, eszmecsere - szempontok megfogalmazása Szeretettel várunk mindenkit (fõnököt, beosztottat, muzeológust, restaurátort, preparátort, grafikust, közmûvelõt, pénzügyi szakembert stb.) a tanácskozásra, akinek bármiféle köze volt, van, lesz a kiállításokhoz, akik szeretnék, ha csak jó kiállítások születnének, akiknek jó ötleteik vannak, egyszóval mindenkit. Helyszín: Magyar természettudományi Múzeum, Budapest, VIII. Ludovika tér 2. Bõvebb felvilágosítás: Kovács Judit M. Mezõgazdasági M. 343-0573, 343-8573 Végvári Ágnes M. Természttudományi M. 313-5015, 333-0655

Felhívás

A Multicoop kft. amely Zana Ferenc és Zana István irányításával és a volt KMI kiállítási osztály részbeni dolgozóinak közremûködésével múzeumi installáció tervezését, készítését, esetleg a kiállítások rendezését vállalja rövid határidõvel. Az idõszaki kiállítások rendezésének elõsegítése miatt posztamens, tabló, lapostárló, raktárkészletet hoztunk létre, amelybõl azonnal igény szerint szállítani tudunk, áraink alkalmazkodnak a múzeumi lehetõségekhez, pl. posztamens 200 ft-tól, tabló 50 ft-tól kapható. Megfelelõ igény esetén installáció bérlése is lehetséges. A teljes kiállítás megrendelése után a nettó összeg 5%-át restaurálás, vagy installáció készítés formájában kedvezményként visszajuttajuk a múzeumokhoz. A legutóbbi idõk referencia munkái: Kiskunfélegyházi kiállítás, Széchenyi könyvtári kiállítás, Iskolatörténeti kiállítás a Petõfi Irodalmi Múzeumban, Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása, a Természettudományi Múzeum részbeni kiállítása. Várjuk megrendelésüket. Cím: MULTICOOP Kft. 1094. Budapest, Viola u. 31. Tel./fax: 215-0420, Tel: 215-6209, 216-6660

MÚZEUMI PROGRAMAJÁNLAT




Valentin nap az Iparmûvészeti Múzeumban 1997. február 14-16.



A Valentin nap Magyarországon

A világ nagy részén már óriási ünnep volt a Valentin nap, amikor 1989-ben megalakult a Magyar Virágkötõk Szakmai Egyesülete, s 1990-ben megrendezte az elsõ magyarországi Valentin ünnepet a Budapest Kongresszusi Központban. Az elmúlt két évben az Iparmûvészeti Múzeumban találkoztak a virágosok a nagyközönséggel és a szakmabeliekkel. Ebben az évben szintén ugyanitt, február 14-16. között tekinthetõ meg a program, a belépõjegy ára 150 Ft. A virágkötészeti remekmûvek és a divat bemutatásán kívül a növények gondozásáról is hallhatnak majd, emellett érdekes növényekbõl is nyílik kiállítás, és a galérián megvásárolható vágott, cserepes és szárazvirágkompozíciók, ajándéktárgyak lesznek. A három nap alatt a Magyar Posta kihelyezett postafiókot üzemeltet, ahol képeslapot küldhetnek, kivételesen ingyen. Ezeken a napokon alkalmi, Valentin napi bélyegzõt használnak, ezáltal ez a bélyeggyûjtõk számára is emlékezetes lesz. Február 15.-én nagyszabású bál lesz, mûsorral, vacsorával, hangulatos zenével, ára 5500 Ft. Az idei év újdonsága, hogy nemcsak Budapesten, hanem Debrecenben, Szegeden és Pécsett is lesznek Valentin napi rendezvények. Budapesten már hagyománya van a múzeumok, a múzeumlátogatók és virágkedvelõ közönség jó kapcsolatának. A Virágkötõk Szakmai Egyesülete szívesen szélesítené ki a múzeumokkal való együttmûködést az említett nagyvárosokban is. A múzeum a mûvészetek otthona is egyben, és a múzeumlátogató közönség lelke nagyon fogékony olyan szépségekre is, mint a virágkötészet. Ha a tél közepén egy kis tavaszra vágynak, a programokra mindenkit szeretettel vár az: Iparmûvészeti Múzeum Magyar Virágkötõk Virágkereskedõk Szakmai Egyesülete Dísznövény Nagykereskedõk és Importõrök Országos Egyesülete

Lengyelország. Mûvészet 1945-1996.

Kiállítás és Polónia express lengyel mûvészeti fesztivál Kerekasztal beszélgetés. Mûcsarnok: 1997. január 20-február 23.

Érzelmek transzformátora -a kilencvenes évek lengyel mûvészete

A Buidapest Galéria és a Varsói Kortárs Mûvészeti Központ közös kiállítása. Helyszíne: Budapest, Szabadsajtó út 5. Nyitva 1997. február 9-ig.

MÚZEUMOK AZ INTERNETEN


Internet Galaxis '97. Szépmûvészeti Múzeum, 1997. III. 6-17. Kiállítás és szakmai bemutató Több mint 1000m2-en, 15 terminálon kiváló oktatók segítségével mindenki egyéni igényei szerint tehet Internet- kirándulást. További 20 terminálon megtekinthetõ és kipróbálható a kiállításon résztvevõ szolgáltatók, hardver és szoftverfejlesztõ cégek legfrissebb kereskedelmi kínálata. Külön szekció keretében mutatkoznak be azok az Internet felhasználók, akik Magyaroszágon az elmúlt évben sikerrel jelentek meg a hálózaton. Szakmai elõadások hangzanak el az Internet kereskedelmi, tudományos és kulturális lehetõségeirõl.

Újabb múzeumi információforrások az INTERNET-en

A Nemzeti Információs Infrastruktúra Program által támogatott adatbázisok közül a Magyar Nemzeti Múzeum szolgáltató gépén 1996. december 16-án három önálló rendszert adtunk át: az Aquincumi Múzeum "AQUIDATA" adatbázisát, a Magyar Mezõgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archivum elnevezésû, illusztrált, adatbázis jellegû hipertext alkalmazását, valamint az Archeocomp egyesület adatbázisainak kibõvített, felújított változatát. Valamennyi adatbázis modern, grafikus felületrõl, a World Wide Web rendkívül egyszerûen kezelhetõ, felhasználóbarát felületérõl érhetõ el. Az adattartalom az érintett intézmények munkája, a szolgáltatási felület és a nagygépes adatbázis fejlesztési munkálatai a Magyar Nemzeti Múzeumban készültek, INGRES rendszerben. Az egyes rendszerek önálló egységek, tehát a tartalom "gazdái" azt tetszés szerint telepíthetik saját szolgáltató gépükre, ha erre mûszakilag és informatikai szakember ellátottság szempontjából felkészültek. Mindenfajta szerzõi jog tehát az adatbázis tulajdonosát illeti meg: a Nemzeti Múzeumban ezek a rendszerek szívesen látott kedves vendégek, amelyekre büszkék vagyunk, hogy közzétehetjük, de remélkedünk abban a nem túl távoli jövõben, amikor a múzeumok számítógépes alapellátottságának része lesz a saját szolgáltató gép és az ezeket mûködtetõ, megbecsült programozó és rendszergazda... Ezek után, mutassuk be röviden a szolgáltatott rendszereket. 1. Az AQUIDATA adatbázis Budapest római kori emlékanyagát, védett lelõhelyeket és romterületeket mutatja be, térinformatikai alapokon. Az adatbázisban a védett területeken kívül megtalálhatók: topográfiai adatok, rajzok, negativok, geodéziai felmérések kartonjai, irodalmi adatok, kiállítási anyagok és kõemlékek. Koordinátor: K. Szentirmai Katalin. 2. A Magyar Mezõgazdasági Múzeum munkaeszköztörténeti archívuma a múzeum speciális gyûjteményét mutatja be, elsõsorban a mezõgazdasági munkák során használatos eszközöket, szerszámokat, azok megnevezését, leírását és képét. A gyûjteményt strukturált, hipertext jellegû adatbázisba szervezték, közvetlenül HTML programozási nyelven. Ennek megfelelõen használata rendkívül egyszerû, kizárólag a WWW felületen megszokott "ugrásokra" épít. Koordinátor: Csoma Zsigmond. 3. Az ARCHEOCOMP Egyesület régészeti, múzeumi, interdiszciplináris jellegû adatbázisainak korábbi változatát a Debreceni Agrártudományi Egyetemrõl szolgáltatta. A régi adatbázisok felújított, bõvített változata mellett (Archeometriai adatbázis, GENUS adatbázis, Matolcsi archeozoológiai minta-adatbázis) két új rendszer került átadásra, "ADAM - Az avarok régészeti emlékanyaga a Kárpát-medencében" (koordinátor: Szentpéteri József, MTA) és "HOPPA - Holocén palinológiai és paleoklimatológiai adatbázis" (koordinátor: Medzihradszky Zsófia, MTTM) néven. Az adatbázisok kezelési utasítása, kézikönyvét a rendszerbe is beépítettük. Elérési cím: http://origo.hnm.hu/ace/ A Magyar Nemzeti Múzeum szerverén szolgáltatott információkat természetesen tovább bõvítjük. Még január folyamán átadásra kerül a múzeum saját gyûjteményi adatbázisából szolgáltatott rendszer. Tervezzük a magyarországi múzeumok adatszolgáltatását, illetve a virtuális múzeumokat, galériákat, kiállításokat összefoglaló egységes felület kiépítését. További múzeumi WEB-lapokat is várunk, amelynek egy része már elkészült. Az adatbázisok részletesebb bemutatását tervezzük élõszóban is, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos elõadás sorozatának keretében, III. 3-án a Múzeumban. T.Biró Katalin

ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLíTÁSOK




Vendégségben õseink háza táján

A szolnoki Damjanich Múzeum 1989 óta zárt kapuja újra nyitva áll a látogatók elõtt. Az új kiállítással a város és a közönség ezzel egyidõben egy felújított épület átadását is ünnepelhette. Nem kevés szerencse és erõfeszítés lehetett a mai viszonyok közt egy múzeumot a fenntartás mellett felújítani kívül-belül, és egy új állandó kiállítást felépíteni. Milyen is hát a várva várt kiállítás? - Régészeti, merthogy ez lett kész az átadással egyszerre, és ezt fogja követni a néprajzi és a történeti rész, mint ahogy minden ilyen jellegû múzeumban ez így szokás. Régészeti, és egyben valami váratlan is: a rendezõk egy egyedi ötlettel a régészeti kultúrákat az adott kor "lakásviszonyain" keresztül mutatják be, melyhez mint fundamentumhoz járulnak a leletek - fémek, kerámia, csontmûvesség stb. - építõkövekként. A megye területén folyt több éves kutatómunka eredményét látjuk a közönség elé tárva, rengeteg kiállításon elõször szereplõ, esetleg publikálatlan, és persze már ismert anyagot, a paleolitikumtól a középkorig. Köztük nem egy országos vagy világszinten jelentõs lelettel, illetve objektummal (mezolit kunyhó, kelta ivókürt, ablakos- konyhapolcos bronzkori ház, a korszakok jellegzetes díszkerámiái, fémkincsei, több kilós Zsigmond-kori ezüstdénár-lelet, kun és jász sírok, telepek, stb.)találkozhatunk. A megnyitással egyidõben megjelent egy rövidebb kiállításvezetõ, és egy részletes katalógus is. Egy megye területének története vonul el szemünk elõtt a kezdetektõl az 1600-as évekig. Az alapfonal az adott korszak egy hitelesen feltárt háza, berendezve korhûen, és mellérendelve az anyagi kultúra további leletei. Három termen követhetjük figyelemmel az idõk múlását, a változatosság gyönyörködtetõ érzésével: egyrészt a korban haladunk napjaink felé visszatarthatatlanul, másrészt a 2:3 arányban felépített házak, rengeteg makett, a falra festett találó képek nem keltik a "már megint egy cserép" érzést a látogatóban. A régészet egy igen-igen humán beállítottságú tudomány, mely az örök érdeklõdés középpontjában áll. Az elvárásoknak és igényeknek megfelelni tudományos szinten - ez a mérleg egyik serpenyõje. Ezt azonban át is adni úgy, hogy azok is értsék, akik teljesen más irányba képezték magukat, a mérleg másik oldala. Kívánatos persze az egyensúly lenne a két oldal között. Hogy milyen nehéz ezt megvalósítani, ahhoz csak abból induljunk ki: ki az, aki manapság teljes szinten tud kommunikálni embertársaival? Vagy akár csak egy embertársával? És akkor milyen nehéz lehet egy élõ kommunikációt létrehozni, fenntartani azokkal, akik már évszázadok óta nincsenek közöttünk? Tudjuk, hogy õk is beszéltek, ettek, aludtak, de nem látjuk magunk elõtt a cselekményben az ember arcát. Csak - mintha egy kulcslyukon kukucskálnánk - egy-egy részletet: egy házat, egy eszközt, amit ma is arra a munkára használnánk, de hol van a kéz, mely forgatta? Mozaikok keresgélésével kell kiraknunk egész képeket, melyben a rengeteg hipotézist szükségszerûen sok hibalehetõség is kisér. És mégis meg kell próbálnunk a legtöbbet megtudnunk róluk, mert mi vagyunk az õk "civilizációs örökségük". Az utódok, akiknek a gyökerek ismerete az életbenmaradásuk feltétele is, mert gyökér nélkül a legvastagabb ágat is elfújja az elsõ erõsebb szél. S. Lem azt mondja: "Olyanok vagyunk, mint a csigák, ki-ki a maga faleveléhez tapad. Matematikám oltalmába helyezem magam, és ha nem elegendõ, akkor elmormolom Swinburn egyik versének néhány sorát: Megszabadulni végre! menj remény, szerelem! nézünk hány istenségre s köszönjük szüntelen, hogy nem örök az élet, hogy holt nem kel, nem ébred, s folyó bármerre téved, tengerben elpihen." Mindenkinek a saját felelõssége, kinek-minek az oltalmába helyezi magát, és ha ez már nem elegendõ, miben keres végsõ vigasztalást. De azért a tisztességes munkának mindig beérik a gyümölcse, és ezt az emberek el is fogadják és értékelik is. Erre legyen most ez a kiállítás az aktuális példa. H.T.

Pécs Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága - új állandó néprajzi kiállítás

A kiállítást a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság és a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatása tette lehetõvé, valamint a Janus Pannonius Múzeum kollektívájának munkája hozta létre. A gyûjtemény gazdag anyagát, amelynek csak egy része kerülhet be a kiállításba, a múzeum néprajzkutatóinak sora gyûjtötte be és õrizte meg az egész intézményt fenntartó Baranya Megye támogatásával. A kiállítást készítõ, és a mellékelt anyagban felsorolt munkatrásaknak olyan elõdei voltak a néprajzi osztályon, mint dr. Kodolányi János, a Néprajzi Társulat ügyvezetõ alelnöke, dr. Füzes Endre, aki a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum volt igazgatója, dr. Andrásfalvi Bertalan, a Néprajzi Társulat elnöke, és õrzi a gyûjtemény dr. Mándoki László munkájának nyomát is. A kiállítás megnyitóját követõen a Baranya Megyei Közgyûlés Elnöke és Kulturális Bizottsága adott fogadást a munkát kezdõ és folytató néprajzkutatók és a kiállítást fenntartó és támogató intézmények megjelent képviselõi tiszteletére. A barétségos összejövetelen dr. Kodolányi János néprajzkutató és dr. Deme Péter miniszteri biztos mondtak köszöntõt. A kiállítás ismertetõje: A soknemzetiségû Baranyában a 18-19. században a parasztok és kézmûvesek sajátos tárgyi világot alakítottak ki, mely a hétköznapokon és ünnepeken körülvette õket. Ezt nevezzük ma népmûvészetnek. E színes világot összetevõ tárgyak formája nemzedékek kezén csiszolódott kézhezállóvá. Díszítményeik a különbözõ nyelvû és vallású népcsoportok szép iránti fogékonyságát tükrözik. Kiállításunk ezt a hagyományos,a század elején még élõ népi kultúrát mutatja be. Emléket állít azoknak, akik több nemzedékkel elõttünk e tárgyakat létrehozták és ránk örökítették. Megyénk változatos földrajzi tájegységein tíz magyar néprajzi csoport, valamint németek, horvátok /sokacok, bosnyákok/ szerb szórványok és cigányok élnek. A település és építkezés helyi adottságoktól és hagyományoktól függõ gazdag emlékanyagát fényképes-rajzos tablón mutatjuk be. A fát mûvészi igényességgel megformáló parasztembereken kívül, az Ormánság, a Szigetvidék és a Zselic falvaiban kiemelkedõ tehetségû pásztorfaragók is éltek. Remekbeszabott munkáikból számos jellegzetes használati tárgyat és eszközt állítottunk ki. A lakóházakat a századfordulóig házi készítésû vagy kézmûvesek faragta bútorokkal rendezték be. A keményfából összeállított bútorok közül igen jellegzetesek megyénkben az ácsolt ládák, amelyeket szökrönynek neveznek a 19. század felében terjedtek el a puhafából készült festett bútorok, amelyek jobbára tanult asztalosok keze alól kerültek ki. A megyében jeles bútorfestõk dolgoztak Siklóson, Mohácson és több helyütt az Ormánságban, akik nagyobb tájat is elláttak készítményeikkel. A Baranyához közeli Tolna megyei Váralján kisebb bútorfestõ központ alakult ki, amely a zengõalji reformátusokat látta el festett bútorokkal. A minden háznál használt kisszékek és karosszékek mellett a támlásszékeket keményfából, csapolással, ékeléssel kézmûvesek készítették. A baranyai támlásszékek a parasztbarokk bútorok legszebb emlékei közé tartoznak. Az elmúlt 150-200 év során készüült baranyai szõtteseknek néhány jól megkülönböztethetõ stílusa alakult ki. Magas színvonalú, gazdag mintakincsû szõttesmûvészete volt az ormánsági, a kelet-mecsekalji magyaroknak és a Dráva menti horvátoknak. A megye többi részén egyszerûbben szõttek, és csak az ünnepi szokásokhoz kapcsolódó kendõket díszítették. A német falvakban csak takácsok szõttek. Baranyában fõleg a testi ruhákat díszítik hímzéssel. A felhasznált alapanyag szerint megkülönböztetjük a vászonhímzéseket, melyeket rendesen pamut-lenvászonra, gyolcsra, ritkábban valamilyen gyári szövetre varrnak és a bõr vagy szûcshímzéseket, melyeket a szûcsök és a szûrszabók bundák, ködmönök bõrére és a szûr posztójára alkalmaznak. Megyénk itt látható sokszínû népvisleteit ünneplõként hordták az 1880-as évektõl a hagyományos paraszti életforma végleges felbommlásáig. A baranyai fazekas és kályháskészítmények formaváltozatai és díszítõmotívumai számos archaikus vonást õriznek. A Zyolnay gyár valamint a Mágocsi Agyagipari Iskola kapcsolata a parasztfazekasokkal a múlt század második felétõl sajátos kölcsönhatást és szakmai megújulást eredményezett. Kiállított tárgyaink ezt a sokszínû hagyományt õrzik. A népszokások tárgyi emlékei felidézik az egykori közösségi ünnepeket, az életfordulók valamint az esztendõ gazdag hagyományvilágát. A vallásos népélet és kultusz jegyében bemutatjuk az egyéni és közösségi áhitat helyszíneit és tárgyait a különbözõ flekezetek körébõl. A kiállítást rendezték: Begovácz Rózsa /Szõttesek, hímzés, vislet/ Burján István /bútor/ L. Dr. Imre Mária /tájak, népcsoportok, település, építkezés, pásztormûvészet,kerámia, népszokások, vallásos népélet/ Szakértõ: Dr. Füzes Endre néprajzkutató A fényképeket készítette: Lantos Miklós A kiállítást kivitelezte: Pázmány András A kiállítási tárgyak restaurálását végezték: Balog Farkas József, Benyovszky Monika, Bodor Gábor, Galambos Mónika, Gálosi Csabáné, Millei Ilona, Tóth Ágnes, Várbíró Erzsébet, Zsilli Zoltán

ÚJ IDÕSZAKI KIÁLLíTÁSOK




Az 1997. évi Tavaszi Fesztivál kiállításai a Magyar Nemzeti Galériában MS Mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai fõoltára



Aranyszarvasok - a filipovkai nomád fejedelmi sír leletei



Aranyszarvasok

( A filippovkai nomád fejedelmi sír kincsei) Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 1997. március A hatalmas eurázsiai steppeövezet a Kr. e. VIII. századtól Belsõ-Ázsiától a Kárpátokig iráni nyelvû nomád állattartó közösségek népesítették be: a Fekete-tenger északi partvidékén a Hérodotosz mûvébõl ismert szkíták, a Volga és Dél-Urál vidékén a szarmaták, a mai Kazahsztán és az Altáj vidékén pedig a szakák éltek. Ekkor alakultak ki az elsõ nagy nmád birodalmak Európa és Ázsia pusztáin. Az egykori nomád fejedelmek hatalmát és gazdagságát jól szemléltetik az óriási méretû földhalmok, amelyek sírjaikat rejtik, s ahol a kincskeresõk és régészek a pompás kivitelû arany és ezüst tárgyak százait találták. A nagy orosz múzeumok legféltettebb kincseiként számon tartott fejedelmi leletek korábban a Fekete tenger mellékén (Csertomlik, Kul- Oba, Tolsztaja Mogila, stb) és az Altáj vidékén kerültek elõ (Pazirik, Arzsán). A Dél-Urál vidéki szarmaták egykori szálláshelyein a legutóbbi évekig ismeretlenek voltak e fejedelmi temetkezések. A. H. Psenyicsnjuk ufai régész 1988-ban Európa és Ázsia határán, Orenburg városától mintegy 100 km-re, Filippovka falu mellett olyan halomsírt tárt fel, amewly ámulatba ejtette a leleteket ismerõ szakértõket. A korábbi idõben már négy alkalommal is kirabolt, egykor fából épült hatalmas sírkamra még így is hatalmas kincseket rejtett: több. mint ezer, fõként aranyból és ezüstbõl készült tárgyat lltek a régészek. Nem csupán a sírmellékletek nagy száma, hanem mûvészi kivitelük is merõben szokatlan: 26 db, 50-55 cm magas, fából faragott és aranylemezekkel borított szarvasalak, arany- és ezüst korsó, faedények ezüst és aranyborításai, ruhadíszek, aranyberakásos kardok, lószerszámok, bronzüstök, ékkõberakásos aranydíszek - mind-mind olyan páratlan emlékei az egykori steppei mûvészetnek, amelyeket csak a British Múzeumban õrzött oxusi kincshez mérhetünk. A tárgyak a korban széltében elterjedt un. állatstílust képviselik, de annak egy olyan sajátos, helyi mûhelyekben készült válfaját, amely mind az eddig ismert európai, mind pedig az altáji leletektõl különböznek. Ez kétségtelenné teszi, hogy az Ural-vidéki szarmaták egykori mesterei sajátos mûvészi stílust alakítottak ki, s e mûvészet gondolati hátterét az itteni népesség hitvilágában kereshetjük. A filippovkai lelet eléggé megbízhatóan keltezhetõ a Kr. e. IV. század elsõ felére. Egyébként e leletenek érintõlegesen magyar vonatkozása is van. A filppovkai szarvasok ugyanis eltérnek az eddig ismert szkíta aranyszarvasoktól: jóval nagyobbak azoknál, s egy részük agancsa félreérthetelenül életfát jelenít meg, amelyek ágai sasfejben végzõdnek. az egykori hiedelem szerint égi eredetû szarvas pedig kapcsolatba hozható a magyarság õsi eredetmondájával, az un. csodaszarvas-mondával, amely nagyjából ebben az idõben terjedhetett el a steppe számos népénél, többek között az ekkor még a Dél-Urál körzetében élt õsmagyarságnál is. A Nemzeti Galériában tervezett kiállításon a lelet legszebb tárgyait - mintegy 250 ötvösremeket - mutatjuk be, elhagyva az apró töredékeket és a még restaurálatlan leleteket. Ez lesz az elsõ bemutató, amely teljes áttekintést ad majd e régészeti sznzációról, hiszen a leletegyüttest még sehol nem közölték, s csupán egy tucatnyi tárgy szerepelt belõle egy alkalommal egy gyûjteményes kiállításon. A magyar és angol nyelvû katalógus tehát - amely a megnyitóra jelenik meg - elõször tárja a világ elé e pompás kincsleleteket Fodor István Mindkét kiállítás március 14.-én nyílik, a Tavaszi Fesztivál nyitórendezvényeként.

Kortárs Mûvészeti Múzeum

Jan. 20 - febr. 23.: A Krakkói Csoport Febr. 20 - márc. 23.: Súlytalan - Nemzetközi Szobrászati közös kiállítás a Landesgalerie Linz-cel.

Marosán Gyula kollázsai 1960-1996

Kassák Múzeum, 1997. február 3-március 16. Az 1957 óta Kanadában élõ Marosán Gyula a modern magyar mûvészetnek azon mesterei közé tarozik, akik fél évszázaddal ezelõtt, a háború utáni Budapesten az Európai Iskola és az elvont mûvészek közösségét létrehozva kisérletet tettek, a magyar festészet, grafika és szobrászat avantgárd hagyományainak folytatására és a modern európai mûvészet vérkeringésébe való bekapcsolódásra. Marosán már ekkor élt a kollázs nyújtotta formai és kifejezésbeli lehetõségekkel. A kanadai évtizedek alatt e jellegzetesen avantgárd mûfaj szinte minden fontosabb anyagából merített. 1960 után keletkezett munkái egy részén Kurt Schwitters és Tatlin alkotásainak megismerésével kapcsolatos tanulságokat kamatoztatta, de hatással volt rá kortársai közül Rauschenberg is. Egy másik sorozatának linometszetrészletek, színes papírkivágatok és tollrajzok alkotta darabjain saját korábbi festményeinek eleganciája , franciás könnyedsége tér vissza. A két évtizeddel késõbbi alkotások, az újságpapírra festett, ceruzarajzzal és kollázselemekkel kombinált munkák anyaguk, formavilágok, minden aretisztikumot nélkülözõ puritánságuk révén egyszerre utalnak az 1920-as évek konstruktivizmusára és az akkori avantgárd megnyilatkozásainak olykor agitatív közvetlenségére. A rézkarckollázsok Max Ernst munkásságával hozhaók kapcsolatba. A mûfaj e klasszikusára emlékeztet, a szürrealizmus törekvéseit, ars poeticáját reprezentálja több kollázsnak a tudatalatti titokzatos világába elvezetõ kép- és motivumegyüttese is. Néhány más kompozíció a maiul-art világszerte elterjedt divatjának köszönheti megszületését. A ragasztott munkáknak egy külön sora képzõmûvészeti utinapló: városképek több vagy kevesebb kollázselemmel kiegészítve legtöbbször groteszk hangulatú város-képlátomásként jelennek meg. A pár hónapja készült Konstruktív valóság címû kompozíció pedig nemcsak egy absztrakt geometrikus munkákból álló sorozat legújabb darabja, hanem tiszteletadás is a kiállítást renbdezõ múzeum névadója elõtt. Csaplár Ferenc

Miskolc

XV. Nemzetközi Ásványfesztivál Miskolc ' 97 1997. március 7-9. A fesztivál- kiállítás témái: Ásványok Ukrajnából Õskrokodil lelet a Gerecsébõl Ásványok polarizációs mikroszkópban Program: Március 7.: 9-17. Tudományos ülés március 8.: 9-19. Kiállítás és börze, tombola, megnyitó, vetítettképes elõadások március 9.: 8-16. Kiállítás és börze, alkalmi postahivatal, emlékbélyegzés, ásvány és drágakõmeghatározás, tombola, vetítettképes elõadások, fesztiválzárás

Nyíregyháza

Jósa András Múzeum - Oscar Dietrich bécsi arany- és ezüstmûves idõszaki kiállítás Oscar Dietrich (Bécs, 1853. okt. 5. - Oberwölz, 1940. jul. 28), az aranymûvességet apjánál, Julius Wilhelm Dietrichnél tanulta (aki 1848-ban alapította cégüket), majd Rómában egy egyéves tanulmányúton képezte tovább magát. A Bécsi Arany- és Ezüstmûvesek Ipartestülete 1881-ben vette fel tagjai sorába, ugyanettõl az évtõl irányította Oscar Dietrich az apjától átvett Dietrich-céget. (1931 után a cég felbomlott, Oscar Dietrich fiai nem folytatták apjuk mesterségét). A cégalapító fõleg gyûrûkkel foglalkozott, 1878-tól készültek a cég termékkülönlegességei, a szabadalmaztatott tömör és üreges niello-dísztárgyak. A cég gyártási programja az évek során folyamatosan gazdagodott, a XX. század elejétõl már igen széles áruválasztékot kínált. Nemesfémbõl készült, drágakövekkel és féldrágakövekkel gazdagon díszített tárgyait 1908 óta exportálta Németorzságba, Franciaországba, Oroszországba, Itáliába, Romániába és Amerikába. Oscar Dietrich rendszeresen és sikerrel szerepelt 1888-tól a különbözõ kiállításokon az Arany-, Ezüst- és Botáru Gyárában készült historikus, majd szecessziós stílusú iparmûvészeti tárgyaival. Így pl. az 1900. és 1925. évi Párizsi Világkiállításon (serlegek, kupák, nemesfémbe montírozott üvegáruk, ezüstveretek, övcsatok, botfogantyúk stb.), a bécsi Iparmûvészeti Múzeum kiállításain (brossok, függõk, gyûrûk, lornyonláncok, dísztálak, stb) stb. 1888-ban így írt termékeirõl az Alsó-Ausztriai Iparegyesületi Hetilap:.. "A cég a mór zsánerû és a japán technikájú különlegességek szép választékával, továbbá precíz, aprólékos és pontos mintájú filigránmunkáival mutatkozott be. Ugyanezen cég részben domborított, részben forrasztott cigarettatárcákat, flakonokat stb. is kiállított igen gondos megmunkálásban, éppilyenek a bemutatott bot árui, botgombjai is, amik az igen pontos kidolgozásuk, stílszerû felfogásuk miatt rendkívüli figyelmet érdemelnek, és indokolják e cég jó hírnevét mind belföldön, mind külföldön." A kiállításon bemutatott tárgyak a mester Bécsben élõ unokái Johanna (Dietrich) Ilosvay és Maria Dietrich tulajdonában vanak: egy részüket a Jósa András Múzeum Kállay-gyûjteményének ajándékozták. Johanna Dietrich férje a megyénkbõl elszármazott Ilosvay Ferenc író, újságíró (1914-1990) volt, kinek irodalmi, publicisztikai hagyatéka 1993-tól gazdagítja a Kálay-gyûjteményt. A kiállított tárgyak közül külön ki kell emelni az immáron a Kállay-gyûjtemény tulajdonában levõ 28 emlékérem- verõtövet, amelyek August Kleeberg és Johann Michael Scharff vésnökök nevével fémjelzettek és többségük a magyar történelem fontos eseményei (pl. az 1867. évi koronázás) vagy jeles történelmi személyek (pl. Deák Ferenc, gr. Batthány Lajos, József nádor) emlékére készültek 1849-1880 között. Dr. Lakatos Sarolta muzeológus

MÚZEUMI SÉTÁK




Tápiószele

A Blaskovich Múzeumban 1996. nov. 14.-én dr. Schmidt Géza Pest Megye Közgyûlésének elnöke nyitotta meg a Millenium a Blaskovich-gyûjtemény mûkincseinek tükrében címû kiállítást. A millecentenárium jegyében rendezett tárlat anyaga két részbõl tevõdik össze. Egyiket azok a tárgyak alkotják, amelyek Blaskovich Gyula (1843-1911), a Blaskovich fivérek édesapja gyûjteményébõl 1896-ban Budapesten az Országos Ezredéves Kiállítás Történeti Fõcsoportjában bemutatásra kerültek. Ezek között 18-19. századi díszkardokat, pipákat, pisztolyokat is találunk. Megtekinthetõk az országos millenáris kiállítás szervezésével kapcsolatos, Blaskovich Gyula számára küldött levelek és dokumentumok, valamint a részvételt igazoló díszoklevél is. Jelenlegi bemutatónk másik felét azok a tárgyak alkotják, melyeket már a múzeumalapító testvérpár vásárolt és gyûjtött. Kiemelkedik ezek közül Wissinger Mór ötvös munkája az 1896-ban készült milleniumi díszpajzs és a Klasszikus Arany Biblia két kötete. A csodaszép milleniumkori díszmagyar ékszergarnitúrák mellett szép látványt nyújt Erzsébe királyné hófehér porcelánszobra. A tárlat különlegessége a korabeli huszáregyenruha és katonai kiegészítõk: csákó, patrontáska és kard, melyek Blaskovich György (az egyik múzeumalapító) személyes tárgyai voltak. Ezek között látható Blaskovich György huszáregyenruhában címû olajfestmény is. Kiállításunk nagy érdeme, hogy az idõszaki bemutató anyaga teljes mértékben a Blaskovich Múzeum gyûjteményébõl került ki. Így a honfoglalás 1100. évében a tápiószelei múzeum egy kincsekben gazdag, korhû mûtárgyakból álló reprezentatív tárlattal zárja millecentenáriumi rendezvényeinek sorát. A kiállítás 1997. március 16-ig tekinthetõ meg. Elõre bejelentett csoportoknak a látogatási idõn kívül is biztosítunk belépést. Gócsáné Móró Csilla múzeumigazgató

TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG



MÚZEUMI KIADVÁNYOK


Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez. Gyulai füzetek 8. Szerk.: Jankovich B. Dénes. Kiadta a békés Megyei Levéltár. Gyula, 1996. 129pp. A tanulmánykötet Jankovich B. Dénes bevezetõjét tarlamazza és két tanulmányt. Szatmári Imre Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában (Implom József ásatásainak hitelesítése) címmel ásatói munkásságát és öt Gyula környékén található középkori falu templomhelyének feltárását foglalja össze. A másik tanulmányt Gerelyes Ibolya Török építkezések Gyulán (1566-1695) Címû munkája. Ebben a szerzõ a törökkori várossal és a várral, valamint a dzsámi feltárásával foglalkozik részletesebben. A tanulmányokat gazdag illusztrációs mellékletek egészítik ki. A Körös-Tisza-Maros köz települései a középkorban. Dél-Alföldi Évszázadok 9. Szerk.: Blazovich László. Kiadta a Csongrád Megyei Levéltár. Szeged, 1996. 355pp. A 9 fõs szerzõi team (Béres Mária, Blazovich László, Hévvízi Sándor, Jankovich B. Dénes, Kovách Géza, Ormándy János, Szatmári Imre, Tímár Péter, Vályi Katalin) a címben megjelölt régió középkori okleveles adatokkal rendelkezõ településeit veszi számba lexikonszerû formában. Az egyes szócikkekben a települések névváltozatainak sorát a hely lokalizálása, a régészeti ismeretanyag leíása, a település nevének névfejtése, a birtoklástörténet összefoglalása követi, s végül részletes irodalomjegyzék zárja. A kötetet a Kratochwill Mátyás szerkesztette térképmelléklet egészíti ki.

NEMZETKÖZI KONFERENCIA



KÜLFÖLDÖN


Az Amerikai Antropológiai Társaság 95. Évi Gyûlése (San Francisco, 1996. nov. 20.24.) Az Európa-kutatók szervezetének a meghívására Hofer Tamás tartotta a "distinguished lecture"-t az európai nemzeti néprajztudományok különbözõ jellegérõl, elõfeltevéseirõl, "személyiségérõl". Utja során elõadást tartott a University of Michigan (Ann Arbor) és a University of Chicago antropológiai tanszékén

ITTHON


A Szórakaténusz Játékmúzeum és Mûhely új modellként született meg 1981-ben, nemcsak a Bács-Kiskun megyei szervezetben, hanem az országos múzeumi hálózatban is. Nem csupán múzeum, nem csak értékeket õrzõ és közvetítõ intézmény, hanem mindezek együttese, sajátos ötvözete. A Szórakaténusz feladatai a magyar és egyetemes játékkultúra tárgyi és szellemi értékeinek gyûjtése, tudományos feldolgozása, valamint a játékkészítõ és kézmûves mûhelyprogramok szervezése. Ebben az éveben ünnepelték az intézmény fennállásának 15. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból szervezték a Játék mint mentalitás a 21. század küszöbén címû nemzetközi játékszociológiai konferenciát Kecskeméten, 1996. okt. 16-19 között. A szervezõk szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet a játék - Magyarországon ma még hiányzó - szociológiai aspektusból történõ vizs gálatának szükségességére. A konferencián elhangzott magyar és nemzetközi elõadások a résztvevõket játékkészítõ és kézmûves foglalkozások várták.

HAZI KONFERENCIA


A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola 1996. November 25-én, Gyermekjátékok címmel, regionális konferenciát rendezett Kaposváron. Dr. Lázár Katalin, az MTA Zenetudományi Intézetének fõmunkatársa "A játéktanítás szerepe az oktatásban", dr. Kriston Vizi József, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum vezetõje "A magyar népi sportjátékok", dr. Selmeczi Kovács Attila, a budapesti Néprajzi Múzeum fõigazgatóhelyettese "A néphagyomány szerepe az oktatásban", Szabóné dr. Gondos Piroska, a Tanítóképzõ Fõiskola docense "A gyermekjátékok és a NAT" címmel tartottak elõadást. Dr. Szapu Magda, a megyei múzeum igazgatóhelyettese, bemutatta újabb könyvét, amely a "Gyermekjátékok" címet viseli. A "Válogatás Együd Árpád néprajzi gyûjtéseibõl" sorozat 3. köteteként megjelent mû somogyi énekes-táncos, szöveges, mozgásos és sportszerû népi játékokat tartalmaz. A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi kamaratermében L. Kapitány Orsolya néprajzkutató kiállítást rendezett, Gönczi Ferenc és Együd Árpád emlékére, a gyermekélet tárgyaiból, amely 1997. március elejéig várja a látogatókat. Imrõ Judit közmûvelõdési referens Régészeti és Egyháztörténeti Konferencia - 950 éve koronázták meg I. András királyt A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Alapítvány és a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum szervezésében 1997. január 28. Bp. az ELTE tanári klubtermében, Szerb u 21-23. I. em. 35

Konferencia és kiállítás Szombathelyi Képtár

II. 27-28. Konferencia: Nagybánya Program: Szûcs György: Hock János szerepe Nagybánya elismertetésében Alice N. Lóránt: Nagybánya kutatása az 50-es 60-as években Bényi László: az 1963-as Nagybánya kiállítás az MNG-ben Konkoly Gyula: A nemzetközi és a nemzeti képzõmûvészet problematikája a Nagybányai Mûvésztelep történetében Tímár Árpád: az 1902-es szatmári kiállítás tanulságai Boros Judit: Thorma János Mezey Ottó: Galimberti Sándor Amszterdam c. képe Benedek Katalin: Nagybányai festõk Szentendrén Passuth Krisztina: Volt-e fauve festészet Magyaroszágon Zwickl András: Kiállítástechnika és mûinterpretáció a historizmustól a Bauhausig Vida György: Nagybánya és a román mûvészek Kerekasztal beszélgetés. III. 2-ig: Nagybányai mûvésztelep, Zuzanna Janin installációi és objektjei, Cherchez la Femme II- installációk II. 11-én: Dési rajzverseny általános iskolások részére

Konferencia Manga János tiszteletére

A jeles folklorista születésének 90. évfordulója alkalmából 1996. szept. 20-án konferenciát rendezett a balassagyarmati Palóc Múzeum, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének szakmai támogatásával. Az elõadások áttekintést adtak Manga János sokirányú tudományos tevékenységének legfontosabb területeirõl. Tátrai Zsuzsanna /MTA Néprajzi Kutatóintézet/ minta népszokások, népi vallásosság kutatóját méltatta. Fügedi Márta /Miskolci Egyetem/ a tudós pásztormûvészetre vonatkozó eredményeit ismertette. Tari Lujza /MTA Zenetudományi Intézet/ hangfelvételekkel gazdagon illusztrált elõadása hangszeres népenegyûjtéseit tekintette át. Gyivicsán Anna /ELTE Szláv Filológiai Tanszék/ Mangának a magyarországi szlovákság kutatásában elért eredményeit foglalta össze. A pályatárs Bakó Ferenc /ny. megyei múzeumigazgató, Eger/ személyes emlékekkel szines elõadásának témája Manga János és a palócok kutatása volt. Kapros Márta /Balassagyarmat/ Manga Nógrád megyei kutatásait vette számba. A konferencia elnöke Paládi-Kovács Attila /igazgató, MTA Néprajzi Kutatóintézet/ összefoglalójában méltatta Manga János tudománytörténeti szerepét. Az elõadásokhoz jó illusztrációul szolgált az az idõszaki kiállítás, amely Manga Jánosnak a Palóc Múzeum igazgatójaként eltöltött évtizedét idézte fel az általa gyûjtött néprajzi tárgyak, fényképfelvételei és kutatásait dokumentáló egyéb múzeumtörténeti emlékek /jegyzetek, fonográf, magakészítette hanglemezek, filmek, stb/, valamint megjelent kiadványai bemutatásával. A konferencia egyben alkalmul szolgált arra is, hogy az ország északi és - részben - keleti régiójában dolgozó muzeológusok, immár hagyományosnak számító együttmûködését erõsítse. Végezetül a résztvevõk, köztük az MTA Néprajzi Kutatóintézet, a Néprajzi Múzeum képviselõi - amely intézményeknek Manga János ugyancsak munkatársa volt - megkoszorúzták a tudós emléktábláját. A rendezvény megvalósulását a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium Múzeumi Osztálya, továbbá Balassagyarmat Város Önkormányzatának anyagi támogatása tette lehetõvé. Kapros Márta múzeumigazgató

GYÜJTEMÉNYGYARAPODÁS ÁSATÁS


Jelentõs régészeti leletanyaggal gyarapodott a Békés Megyei Múzeumi Szervezet régészeti topográfiai gyûjteménye. A Csorváson élõ 75 éves Pados Pál és felesége átadta a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumnak azt a leletegyüttest, amelyet 1972-1995 között Csorvás határában, összesen 220 régészeti lelõhelyrõl gyüjtöttek össze.

Feltárás Decs-Etén

A Tolna megyei földvárak kutatása, légifelderítése közben derült ki, hogy a középkori Decs-Ete mezõváros településszerkezetét észlelni lehet néhány száz méter magasságból. A korábbi kutatások és a légifotózás eredményei alapján indokolt volt újabb kutatást végezni a lelõhelyen. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap pályázatain elnyert támogatásaiból, valamint a Wosinszky Mór Megyei Múzeum költségvetési keretébõl biztosított összegbõl végeztünk feltárást 1996. november 3-27. között. A légifotón észlelhetõ jelenségek alapján jelöltük ki a két kutatóárkot, melyekben 5 lakóház részleteit, 3 sütõkemencét, számos hulladékgödröt tártunk fel. Az objektumokból nagymennyiségû, igen gazdag leletanyag került felszínre: fazekak, fedõk, poharak, haáztartási vaseszközök, fegyverek, üvegedénytöredékek, és egy összeomlott cserépkályha maradványai. A leletek keltezését elõsegítik a rétegbõl és zárt objektumokból elõbukkant pénzek. Dr. Miklós Zsuzsa, MTA Régészeti Intézet Vizi Márta, Wosinszky Mór Megyei Múzeum

KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT, MENEDZSMENT




Múzeumi Sajtókávéház

A Múzeumi sajtókávéház 1990. októberében alakult. Állandó helye a MNG földszinti elõadóterme. Ideje minden hónap elsõ hétfõje, nyári szünet júliusban és augusztusban. A Sajtókávéházat a budapesti múzeumok tartják fenn, azzal a céllal, hogy a múzeumok kiállítási, tudományos, közmûvelõdési tevékenységét a magyar sajtó számára hozzáférhetõvé tegyék. Ez a fórum rendszeresen tárgyalja, bemutatja a magyar közélet, kulturális élet legaktuálisabb problémáit. A múzeumok - melyeket többnyire közmûvelõdési osztályaik és munkatársaik képviselnek a Sajtókávéházban - havonta tárhatják a téma iránt érdeklõdõ újságírók elé programjaikat. Számos alkalommal magukkal hozzák a közmûvelõdési szakemberek a felkínált téma (kiállítás, kiadvány, konferencia stb.) ihletett ismerõit, létrehozóit múzeumokból. Így a sajtó elsõ kézbõl értesülhet szakavatott munkatársak, kutatók, szervezõk, szakírók tolmácsolásában a múzeumok produktumairól. Bevált szokás videofilmek, rövidfilmek bemutatása az illetõ témában. Szokássá vált a helyszínen, a kiállítás rendezõjének vezetésével megtekinteni a legfrisebb tárlatot. (A Nemzeti Galéria elõadótermében, magasszintû technikai segédlettel, bármilyen film, video, hangszalag bemutatható, a terem elõadásokhoz hangosítható. A Nemzeti Galéria vezetõsége az állandó helyszínen túl biztosít a Sajtókávéháznak egy fõ adminisztrátort és "Madchen für alles"-t, aki végzi mind a levelezést, postázást, mind a kávéházi szendvicseket és kávékat beszerzi, szervírozza, az edényeket mosogatja. A Nemzeti Galéria fizeti a jelenleg 250 fõre bõvült kiküldési meghívólista postaköltségét is. A listát a Nemzeti Galéria PR managere tartja karban.) A Sajtókávéház második oldala, az újságírótársadalom kulturális kérdések iránt elkötelezett csapata. Törzsújságíróink vannak, akik rendszeresen járnak, hóban-fagyban a Várba, összeszednia Sajtókávéházba elhozott, ott közkinccsé tett múzeumi-galériás programokat. Ezek az újságírói-tagjaink alapanyagként használják fel az itt szerzett értesüléseket. Számos cikk, intejú, riport született asajtókávéházi információk alapján, kötõdtek a helyszínen hosszútávú ismeretségek a sajtó és a múzeumi szakemberek között. A múzeumok munkatársai éveken át hasznosítják, forgatják ezt a szellemi tõkét, jó értelemben vett érdekházasságokat kötve a Sajtókávéház oldott légkörében. A Sajtókávéház kávéházi jellege komolyan veendõ, szeretnénk a múlt századi és századelõs írókávéházak kultúrális mûhely voltát ötvözni a valódi emberi kapcsolatteremtés, kollektív és intim beszélgetés és vita légkörével. Nálunk mindenki hozzászólhat, szavazati joga van minden jelenlévõnek. Rendszeressé vált olyan személyiségeket vendégként meghívni, akik a kulturális élet, a múzeum fontos posztjain meghatározó szerepet játszanak bizonyos, minket érintõ kérdésekben. A vendég elõadást tart a témáról, a Sajtókávéház pedig kérdez, mind az újságírók, mind a múzeumok részérõl. Sajtókávéházunkban rendzsres tag, vendég a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Kurír, az Új Mûvészet, az Élet és Tudomány valamint az ÉS képviselõje, az Express Lapok, Nõk lapja és különbözõ egyházi lapok szakírói, a Pesti Mûsor, és a létfontosságú MTI. Többször felvételt és interjút készített nálunk a TV Híradó egyes és kettes, a Duna TV, több kábeltelevízio. Magáról a Sajtókávéházról mint civil értelmiségi szervezõdésrõl, intejút készített és sugárzott a Civil Rádió és a Rádió Bridge.

Szekszárd, Wosinszky Mór Múzeum

Történelmi játszóház Honfoglaló eleink címmel Minden hónap elsõ keddjén elõadást hallgatnak meg az érdeklõdõk a múzeumban, a hónap második keddjén gyakorlati jellegû kézmûves foglalkozáson vesznek részt a mûvelõdési házban. Febr.. 4. - Ódor János Gábor: Eleink ötvösmûvészete címû elõadás Febr. 11. - Eleink ötvösmûvészete, kézmûves foglalkozás

MÛTÁRGYVÉDELEM, RESTAURÁLÁS




KIADVÁNY

Beöthyné Kozocsa Ildikó: Két 13. századi pergamen oklevél restaurálása. Esettanulmány Országos Széchenyi Könyvtár A szerzõ két olyan penészkárosult, hiányos oklevél restaurálását ismerteti, amelyek mintegy 30 éve valamilyen javító szándékú beavatkozáson estek át. Leírja a régi javítások eltávolításának módját, ezután az általa alkalmazott restaurálási eljárásokat - így a szívóasztalon végrehajtott pergamenöntés folyamatát is - ismerteti. A tanulmányt illusztráló fényképek bemutatják az oklevelek restaurálás elõtti, a munka közbeni és a befejezés utáni állapotát.

KÖZHASZNÚ INFORMÁCIÓK




PÁLYÁZATOK

A mûvészettörténészek elismerésére alapított Martyn Klára díj 1997. évi jelöltjére 1997. január 31-ig lehet javaslatot tenni, s azt kellõ indoklással, írásban kell eljuttatni a következõ címre: dr. Hárs Éva mûvészettörténész, 7623 Pécs, Semmelweis u. 9. A szabályzat szerint a díjat minden második évben kell kiadni, "igényes, jó munkáért", amely egy teljes életmûben, egy adott pályaszakaszban, illetve egy adott mûben manifesztálódó mûvészettörténeti teljesítmény lehet. Odaítélésére tehetnek javaslatot mindazon intézmények, amelyekben mûvészettörténészek dolgoznak.

Pályázati felhívás

A Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány pályázatot ír ki a Bélyegmúzeum történész-muzeológusi munkakör betöltésére. A munkakörhöz a bélyegtörténettel kapcsolatos anyagok gondozása, kutatása és az ezirányú ismeretterjesztõ tevékenység ellátása tartozik. Képesítési és egyéb feltételek: egyetemen vagy fõiskolán szerzett diploma történész szakon, idegen nyelv legalább középszintû ismerete /angol, német, francia/, a XIX-XX. század bélyeg és postatörténete iránti érdeklõdés. A pályázathoz mellékelni kell a szakirányú végzettséget igazoló diplomát, önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt, nyelvvizsgát igazoló bizonyítványt és az eddigi szaktevékenységet bemutató leírást, valamint publikációinak jegyzékét. A pályázat benyujtásának határideje 1997. március 15. A munkakörrel kapcsolatos információkat Solymosi Jánosné 341-5526-os telefonon. Postacím: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, 1372 Budapest, postafiók 441. Az MKM Múzeumi Osztálya szakmai célokat szolgáló kerete terhére pályázatot hirdet 1997. évre állandó, illetve kiemelt jelentõségû idõszaki kiállítások rendezésére, továbbá gyûjteményfejlesztési és mûtárgyvédelmi feladatok támogatására. Pályázhat: minden mûködési engedéllyel rendelkezõ muzeális közgyûjtemény a mellékelt ûrlapon vagy annak másolatán. A pályázatok beküldésének határideje az MKM Múzeumi Osztályára 1997. febr. 20. A támogatás kiegészítõ jellegû, a vállalt feladat költségeinek 60%-áig terjedhet. A rendelkezésre álló saját forrást igazolni kell. A pályázatokhoz mellékelni kell a szakmai munka tervét. Kiállításoknál csatolni szükséges a forgatókönyvet vagy részletes tématervet és költségvetést. Ásatások támogatása esetén az elszámoláshoz az ásatási engedély másolata is szükséges. A pályázatokat szakmai bizottság bírálja el, melynek eredményérõl a pályázókat írásban értesítjük. A pályázaton elnyert összeg folyósítása utólag történik, a hiteles számlamásolatokkal történõ elszámolás elfogadása után. A támogatást csak a pályázaton elnyert célnak megfelelõen lehet felhasználni. Az elszámolásokat 1997. november 30-ig kérjük a Múzeumi Osztály címére megküldeni. A támogatás a tárgyévre szól, az elnyert összeget a következõ évre átvinni nem lehet, ezért a megjelölt határidõ után érkezõ elszámolásokat nem tudjuk elfogadni. Felvilágosítást a Múzeumi Osztály címén és telefonszámán (3326-727) kérhetõ Holport Ágnestõl. Pályázati anyag: a Múzeumi Hírlevél szerkesztõségében kapható. Könyves K. krt.40.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK




TANULMÁNYÚT, EGYÜTTMÛKÖDÉS



SVÉD MÚZEUMOK, KIÁLLÍTÁSOK.

1996 november 9-16. között a stockholmi Statens Historiska Muzeum és az uddevallai Bohusläns museum vendégeként Svédországban tartózkodott dr. Gömöri János soproni régész, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából intézze a „Kultusz, Erõ, Kozmosz - Bronzkori szimbólumok Közép-Európában és Skandináviában” (Kult, Kraft. Kosmos- Bronze Age Symbols in central Europe and Scandinavia) c. nemzetközi kiállítás magyar anyagának hazaszállítását. A svédországi, dániai, csehországi, szlovákiai és magyarországi bronzkori leletek együttes tárlatát az 1996. márciusi stockholmi kiállítási megnyitó alkalmából rendezett konferencia idején már megtekintették a leleteket kölcsönzõ múzeumok szakemberei, az akkor elõadásokat is tartó dr. Kovács Tibor, dr. Kemenczey Tibor, (MNM), és dr. Máté Márta (debreceni Déri Múzeum). Tapasztalatairól Gömöri János az alábbiakban számol be: Az 1996 szeptember 17. és november 10. között - a bronzkor kutatást kiemelten támogató - Uddevalla város múzeumában is bemutatták a közép-európai és skandináviai válogatott leletek gyûjteményét. A kiállítási terem falait fekete textillel vonták be, a bronzokat csak az irányított fényekkel világították meg. Õskori hangszerek zenéje adott hangulati aláfestést a tárlatlátogatóknak. A szakemberek is ezen a kiállításon tanulmányozhatták elõször együtt - egymás mellé helyezve - a dél-svédországi Balkakra (1847) és a Sopron melletti Hasfalva (1914) (ma Haschendorf, A.) lelõhelyeken talált, minden valószínûség szerint ugyanazon mûhelyben készült, formára, díszítésre és anyagösszetételre is megegyezõ, „kultikus” bronztárgyakat, amelyek eredeti rendeltetésére eddig nem tudtak feleletet adni a kutatók. Uddevalla az Oslo-Göteborg nemzetközi fõútvonal mellett fekszik, természeti szépségeinek (közeli fjordok) és a régészeti értékeknek köszönhetõen jelentõs a környék (kulturális) turista forgalma. A város tágabb, É-i körzetében - romantikus, erdei környezetben - eddig több ezer bronz kori sziklarajzot fedeztek fel, ezek - az angol nyelvû információs táblákkal is felszerelt bemutató helyeken - kis régészeti parkokban, jól karban tartott turista utakon közelíthetõk meg. Maga az uddevallai Bohusläns museum (Bohus megyei múzeum) olyan ideális intézmény, amilyet múzeumi menedzser képzõ tanfolyamokon - megvalósítandó célként - maguk elé szoktak vázolni megyei szervezeteink múzeológusai, vagy a kisvárosok múzeumigazgatói. A múzeum modern, de már patinásodó (10 éves) épülete egy nagy tér közepén, a város központjában, az autóbusz fõpályaudvar közelében található. A múzeum elõterébõl nyílik a nagy elõadóterem, Másik irányba a múzeum éttermébe (museikaféet) léphetünk be, amely az intézmény fenntartásában mûködõ, saját konyhával rendelkezõ, jövedelmezõ vállalkozás, egyben - kiadós és ízletes Bohus megyei ételeivel - a vidék jellegzetes gasztronómiai bemutatóhelye. A valamivel szolidabb árak miatt sok vendég látogatja az éttermet és így a múzeumot is. A 10-tõl 20 óráig nyitva tartó kiállításra belépõdíj nincs. Az elõcsarnokban elhelyezett nagyméretû múzeumi boltban (museibutiken) a mûtárgymásolatok és múzeumi kiadványok mellett, kisebb mennyiségben, sok minden más is megtalálható, ami a környék jellegzetessége, még helyi iparmûvészek által tervezett kendõk, vagy mûanyag asztali készletek is. Ezen az üzleten keresztül juthatunk a földszinten található, ideiglenes kiállítási terembe, és a modern képtárba. Az emeleten a természettudományt, néprajzot, helytörténetet, ipartörténetet és kevés régészetet együtt, egy nagy, labirintus szerûen elrendezett térben bemutató, állandó kiállítás látható, sok természeti kép rekonstrukcióval, nagyméretû, beépített, eredeti tárgyakkal, hajóval, tengerparti halászházzal, traktorral, kõfaragó mûhellyel stb. Az irodákat és raktárak is a felsõbb szinteken alakították ki. A dolgozószobák egy könyvtár céljait szolgáló hosszú csarnokból nyílnak. A múzeum igazgatója, dr. Hans Manneby nemzetközi múzeológiai bizottságok tagja. A múzeumi szervezethez tartozik a vitlyckei szilarajz-múzeum (Hällristningsmusseet vid Vytlecke), amelynek új épületét1997-ben adják át. A mintegy 40 sziklarajz lelõhelybõl 7, jégtõl lecsiszolt gránit sziklát kerestünk feÿl dr. Lasse Bengston, bronzkoros régész vezetésével. A szikalrajzok zömmel a skandináv késõbronzkorból (Kr.e. 1000- Kr.e. 400.) származnak, de kevesebb vaskori ábrázolás is fennmaradt. Az észak-bohusläni ábrázolások, (a csésze alakú mélyedéseket nem számítva) 12 csoportba sorolhatók. 8000 körüli a hajóábrázolások Mintegy háromezer emberfigurát, íjjal-, baltával-, lándzsával-, karddal-, és/vagy pajzzsal felfegyverzett harcost véstek sziklába, férfiasságuk kihangsúlyozott ábrázolásával. Kevesebb a nõi alak, valamint az állatok, kocsik, ekék, láb-, és kézkörvonalak, fák, égitestek stb ábrája. A ma már feltöltõdött völgyek helyén a bronzkorban hullámzó vizû fjordok voltak, ezek partján álltak az ábrákkal televésett sziklák, amelyek talán a közösségek találkozóhelyei, kultuszhelyei, voltak. A helyi régészet fõ célkitûzése most a sziklarajzokhoz tartozó, korabeli telepek maradványainak megtalálása. Erre a célra az Uddevalla- Göteborg közötti, most kezdõdõ autópálya-építés költségeibõl nagyobb anyagi erõforrások állnak rendelkezésre. Vänersborgban, a szomszéd megye székhelyén is érdemes megtekinteni a városi múzeumot. 1885-ben, a német múzeumépítészet mintájára, itáliai neoreneszánsz stílusban építették az elõször 1891-ben megnyitott Vänersborg múzeumot, amelynek helyreállítását 1988-ban fejezték be. Most egy „múzeum-múzeumot” láthatunk ez épületben, az 1800-as évek eredeti tárlóival és a múzeumalapító, Johann Adolf Anderson nagykereskedõ által gyûjtött, múlt századi szerzeményekkel berendezve. Az egyiptomi régiségek szobája mellett megemlítendõ Axel Wilhelm Eriksson dél-nyugat-afrikai (Namibia) 998 példányos (399 fajta) madárgyûjteménye és egy hatalmas növényi maggyûjtemény. Az 1995-ben Göteborgban megrendezett nagy viking-kiállítást 1996 decemberéig egy stockholmi, külvárosi ipari csarnokban is bemutatták, így ezt is megtekinthettem. A hatalmas csarnokban bõ tere nyílott a nagyvonalú installációnak, amit a rendezõk jó érzékkel ki is használtak. Volt hely arra, hogy a sagak bemutatására a kiállítástól némileg elszigetelt helyet alakítsanak ki, ahol egy pódiumon álló, viking ruhába öltöztetett öregnéne-figura ovális, vetítõvászon-arcára, a szemben elhelyezett vetítõgépbõl, beszélõ arcot vetítsenek, amely sorban mesélte a körben kuporgó gyerekeknek a régi történeteket. A tárlatvezetésre már csinos, hús-vér lányokat öltöztettek be, súlyos viking ékszermásolatokkal díszített, korhû ruhákba. A fõ témakörökben, mint a viking hajózás, kereskedelem, kalandozások, továbbá runa felíratok, sagák, 2-2 érintõképernyõs, számítógép-információs egységet állítottak be. Az attrakciók mellett áttekinthetõen csoportosították a régészeti leletanyagot. A kiállításnak voltak kazáriai és Kárpát- medencei vonatkozásai is. A Volga mentén, Bulgaron és Itilen, valamint a Dnyeper mentén, Kijeven át Konstantinnápoly felé irányuló kereskedelem révén, a honfoglaló magyarok övvereteihez és bronz füles gombjaihoz hasonló ruhadíszek is kerültek Skandináviába. A Dél oroszországi sztyeppék felé irányuló távolsági utaknak Birka, viking telep volt az egyik fõ skandináviai kiinduló pontja, egy itt talált kazáriai eredetû, aranyozott ezüst függõt is bemutatott a kiállítás, a magyar leleteken gyakori, 7 ágú, palmettás levelû életfa ábrázolással. A kiállítás térképei nem csak a Dunán, de a Bodrogon és a Tiszán is feltüntettek viking kereskedelmi, hajózó útvonalakat. g.j.

Néprajzi Múzeum

Sikerrel zárult a magyar népviselet és hímzés kiállítás Japánban. A Néprajzi Múzeum által rendezett népvislet és hímzés kiállítást öt városban, köztük Tokióban és Oszakában, összesen mintegy százezer ember nézte meg, az igényes, színesen illusztrált katalógus hatezer példányban fogyott el. Kumiko Ichikawa professzor asszonynak, a kiállítás kezdeményezõjének Südy Zoltán nagykövet ünnepélyesen átadta a Göncz Árpád köztársasági elnök által adományozott millecentenáriumi emlékérmet.

Mexikó

Dr. Hír János, a Pásztói Múzeum igazgatója 1996. novemberében egyhónapos Collegium Hungaricum ösztöndíjjal tanulmányokat folytatott Bécsben. Ennek során a Naturhistorische Museum geológiai osztályán és a bécsi egyetem gerinces õslénytani tanszékén miocén korú aprógerinces leletegyütteseket vizsgált.

Tajvani-magyar botanikai expedíció

1996. okt. 10 - dec. 11. A Dendrológiai Atlasz elõkészítését célzó újabb expedíció a Dunántúl nagyságú, 22 millió lakosú, természeti szépségekben és ritkaságokban rendkívül gazdag Tajvan szigetén élõ 23 nyitvatermõ dokumentációját végezte el. Az út anyagi fedezetét két nemzetközi szervezet (International Dendrological Research Institute és Earthwatch, Center for Field Research) biztosította Debreczy Zsolt szervezésében és közremûködésvel. A fogadó fél a Tajvani Erdészeti Kutatóintézet (TFRI) volt, mely az út teljes idõtartamára az expedíció helyi koordinátora volt. Az Earthwatch 14 önkéntest szervezett 4 országból (Anglia, Ausztrália, USA és Kanada), akik két, egyenként két hetes periódusban segítettek a munkában. Az Earthwatch-periódus idején a kutatásvezetõk Debreczy Zsolt, Fuh- Jiunn Pan valamint Rácz István a Növénytár munkatársa voltak. Módszereik a korábbi expedíciókhoz hasonlóak voltak: mintagyûjtés a taxon morfológiai variabilitásának dokumentálására és az atlaszban publikálandó illusztrációk elkészítésére, flóragyûjtés a szóban forgó taxon eredeti élõhelyi cönológiájának feltárására, térképes dokumentáció a fajok abundancia és dominancia értékeinek rögzítésére, vegetációs keresztszelvények készítése, fotódokumentáció. Céljaikat szinte maradéktalanul el tudták érni, bár egy-két taxon (Taiwania, Amentotaxus) ez évben nemhozott termést. Tajvani kollégák segítségével a legféltettebb, ritka és már-már kiveszõben levõ nyitvatermõk szigorúan õrzött, szinte még a szakemberek elõtt is tiltott élõhelyére is sikerült eljutniuk. A 11-12 ezres gyûjött anyag értékét növeli, hogy magyar botanikusok még nem végeztek hasonló munkát e távoli szigeteken. Egy kb. 1000 darabból álló sorozatot a TFRI herbáriuma számára jutattak el. Tajvan 4000-es flórája, sokféle reliktum termõhelye, többszáz endemikus növényfaja már önmagában is nagy lehetõséget kínál. Gyûjtéseik mindenesetre célzatos, sok évvel kialakított koncepció szerint ment. A 670 kg-os gyûjtemény szerencsésen megérkezett Budapestre. Révay Ágnes MTM Növénytár

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM


T. Dobosi Viola, Haifa, XI. 3/10.: a Before Modern Man paleolit konferencián részvétel és elõadás tartása. Garam Éva, Halbturn, XI. 4/7.: Hunok, avarok kiállítás magyar vonatkozású részének bontása és a 13 magyar múzeum anyagának hazaszállítása. Kovács Tibor, Verona, XI. 7/11.: részvétel a Council of Europe Archeological Heritage bizottságának ülésén, valamint Milano, Parma régészeti megtekintése. Kiss Attila, München: a Merowing irodalom áttekintése az egyetemen a MNM leleteit tartalmazó monográfiához. Wohlmuth Annamária Országos Mûszaki Múzeum Dr. Ijjas Gáborné Rácz Judit az Országos Mûszaki Múzeum fõtanácsosa 1996. okt. 30-tól nov. 3-ig Prágában vett részt tanulmányúton és közremûködött a kémiatörténeti kiállítás koncepciójának fejlesztésében. Dr. Vámos Éva fõigazgató

SZEMÉLYI HíREK




DIJAK, KITÜNTETÉSEK

Hofer Tamást tagjává választotta a svéd Királyi Gusztáv Adolf Akadémia (Uppsala). A soproni népszavazás 75. évfordulóján rendezett, Civitas Fidelissima díszünnepségen, Sopron Megyei Jogú Város Közgyûlése dr.Gömöri János régészt a „több, mint negyedszázados soproni munkálkodása alatt végzett felbecsülhetetlen értékû feltárási, kutatási, leletmentési, mûemlékvédelmi tevékenysége s ezek által a város értékeinek az ország illetve a világ felé történõ bemutatásáért, megismertetetéséért elismerésül” „Sopron Kultúrájáért” kitüntetésben részesítette.

Országos Mûszaki Múzeum

Az Országos Mûszaki Múzeumban a millecentenáriumi év zárása alkalmából az alábbi munkatársak kaptak lelkes munkájukért kitüntetést: prof. dr. Szabadváry Ferenc akadémikus MTESZ díjat kapott, a MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága 25 éves fennállásának alkalmából, mint annak egyik alapítója és fõszervezõje. Kiss László Technikatörténeti és Mûtárgyvédelmi Szakbizottsági titkár, vezetõ mûszaki szakfelügyelõ az Ipari Minisztérium Szent Borbála díját kapta. Gajdos Gusztáv fõosztályvezetõ a "Technikai fejlõdés és mûszaki felsõoktatás" címû kiállításért millecentenáriumi bronzérmet kapott. Dr. Vámos Éva fõigazgató az ICOHTEC Nemzetközi Technikatörténeti Konferencia megrendezéséért millecentenáriumi ezüstérmet kapott, valamint sokéves kutatói és szervezõi munkájáért a Magyar Kémikusok Egyesülete "Kiváló egyesületi munkáért" oklevelét. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum három kutatója szerzett 1996-ban doktori címet. Géger Melinda mûvészettörténész "Somogy képzõmûvészete 1945-1990 között", Varga Éva történész "årástudók Somogyban a két világháború között", Ábrahám Levente biológus "A dunántúli dombság neuropteáinak faunisztikai, állatföldrajzi és természetvédelmi vizsgálata" címmel írta értekezését. Mindhárman summa cum laude minõsítést kaptak.

SZEMÉLYI VÁLTOZÁS


1997. január 1-tõl a Bélyegmúzeum igazgatója Solymosi Jánosné. A Pulszky Társaság választmánya 1996. dec. 11-i ülésén az alábbi elnökséget választotta: elnök: dr. Éri István (Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület elnöke) ügyvezetõ elnök: Matskási István (Magyar Természettudományi Múzeum fõigazgatója) fõtitkár: Kriston Vizi József (Szórakaténusz Játékmúzeum igazgatója) alelnökök: Tímárné Balázsy Ágnes (MNM Mûtárgyvédelmi és Információs részleg) Cseri Miklós (Szabadtéri Néprajzi Múzeum fõigazgatója, Szentendre) Deme Péter MNM fõosztályvezetõ Viga Gyula (Borsod-Abaúj-Zemplén megye tud. megyei múzeumigazgató-helyettes)

NYITVATARTÁS


A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Esztergom) március 1.-ig korlátozottan látogatható. Csak elõre bejelentett csoportokat tudnak fogadni. Bejelentkezés a 33/411-888 telefonszámon. Március 1-tõl a nyitvatartás 9-17 óráig, szünnap hétfõ. Értesítjük látogatóinkat, hogy január 2-tõl a Tavaszi Fesztiválig a Náprajzi Múzeum idõszakos nyitvatartással 10- 16 óráig tart nyitva. Felújítási munkák miatt "A magyar nép hagyományos kultúrája" címû állandó kiállításunk január 6-tól március 3- ig zárva lesz.

A MNM KÖZPONTI KÖNYVTÁRÁNAK GYARAPODÁSA




Új szerzeményeink



Külföld



múzeumi évkönyvek

Apulum. Acta Musei Apulensis. Arheologie - istorie - etnografie. Ed. Gh. Anghel. Kiad. Muzeul Unirii. Alba Iulia. XXV. 1989. 1988.[!] 598 p. ill. XXVI. 1989. 1990. 644 p. ill. Régészet - töténelem - néprajz. Ltsz.: 21.697, 21.698 Genava. Une revue d'histoire de l'art et d'archéologie. Nouvelle Série - Tome XLIV. 1996. Ed. Danielle Buyssens. Kiad. Musée d'Art et d'Histoire et Éditions Slatkine. GenÕve, 1996. 215 p. ill. Ltsz.: 21.696 Materialy zachodiopomorskie. Tom XL. Red. Wladyslaw Filipowiak. Kiad. Muzeum Narodowe. Szczecin, 1994. 571 p. ill. Nyugat-Pomerániai anyagok. Ltsz.: 21.695 The Metropolitan Museum of Art. Annual report for the year 1995-1996. Ed. Ann Lucke. Kiad. - -. New York, 1996. 86 p. Éves jelentés az 1995-96-os évrõl. Ltsz.: 21.699 régészet Internationales Symposium über die Lengyel-Kultur 1888-1988. Znojmo-Kravsko-Tesetice 3-7. 10. 1988. Sestavil: Pavel Kosturik. Brno, Lodz: Masarykova Univ. v Brne, 1994. 262 p. 30 cm. Nemzetközi szimpózium a lengyeli kultúráról. Q 14.427 529/95 Internationale Tagungen in Mikulcice. 2. Bd. Slawische Keramik in Mitteleuropa vom 8. bis zum 11. Jahrhundert. Terminologie und Beschreibung. Kolloquium Mikulcice, 24ü26. Mai 1994. Hrsg. v. Lumir Polácek. Brno, Arch. Inst. 1995. 230 p. 30 cm. /Spis Archeologického ustavu AV CR Brno 4./ Nemzetközi ülések M.-ben. Szláv kerámia Közép-Európában a 8-11. században. Q 14.435 290/96 Kaczanowska, Malgorzata - Kozlowski, Janusz K. - Siska, Stanislaw: Neolithic and eneolithic chipped stone industries from Sarisské Michal'ny, Eastern Slovakia. Linear pottery, Bükk and Baden Cultures. Kraków, Inst. Arch. Jagellonian, 1993. 138 p. 42 t. 24 cm. 34.994 275/95 történelem Finny v Evrope VI-XV veka. Pribaltijsko-finskie narody istoriko-arheologiceskie issledovanija. 1. Formirovanie i pribaltijskih finnov, plemena Finljandii i Jugo-Vostocnoj Pribaltiki. - 2. Rus, finny, saamy, verovanija. Otv. red. A. N. Kirpicnikov, E. A. Rjabinin. Moskva, Insz. Arh. AN. 1990. 2 db. 151, 195 p. 22 cm. Finnek Európában a VI-XV. században. 35.404/1-2 436/96 Frauen in Spätantike und Frühmittelalter. Lebensbedingungen, Lebensnormen, Lebensformen. Beiträge zu einer internationalen Tagung am Fachbereich Geschichtswissenschaften der Freien Universität Berlin 18. bis 21. Febr. 1987. Hrsg. v. Werner Affeldt. Sigmaringen, Thorbecke, 1990. 347 p. 4 t. 24 cm. Asszonyok a késõ ókorban és a kora középkorban. 318/95 35.025 Jakab Mária

Magyar múzeumi kiadványok

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. Szerk. Grin Igor, Kiad. A Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 1996. 459 p. ill. A kötet elsõ részében a természettudományok tárgykörébe tartozó írásokat találjuk. Olvashatunk a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentõs területeinek védettségi adatairól, Bélmegyer környékének malakológiai viszonyairól, Gerendás tájtörténetérõl és élõvilágáról. Régészeti feltárásokról ír Gyucha Attila, a Sarkad határában talált vaskori leletek kapcsán, Medgyesi Pál pedig Békés megye avar kori /X-XI. századi/ leleteit vzsgálta. Liska András beszámol egy X-XI. századi temetõrõl Örménykútun, Szatmári Imre pedig Telekgerendás határában feltárt középkori templomot mutatja be. Néprajzi tárgyú írások szólnak Füzesgyarmat népi táplálkozási szokásairól, Békés megyei múzeumok gyûjteményeiben található sárhajókról. Számos helytörténeti tanulmány foglalkozik Gyula városának és lakóinak jogi helyzetével a középkorban, a XVI. századi gyulai személynevekkel, Békés megye török idõszak utáni újratelepülésével a helynevek tükrében. Pavlov József, illetve Cs, Szabó István bemutatja a szarvasi- valamint a békéscsabai Gabonamúzeumot. A tanulmányokat német nyelvû összefoglalók egészítik ki. A Közlekedési Múzeum Évkönyve X. 1896-1996. Szerk. Hüttl Pál. Kiad. Közlekedési Múzeum, 1996. 398 p. ill. Az 1896-ban alapított Közlekeáési Múzeum most egy olyan évkönyvvel adózik elõdeinek, amelyben a történetére vonatkozó dokumentumok javát mutatja be, összefoglalja a munka eredményeit, írásban, képekben tárja az érdeklõdõk elé valódi kincseit. A Közlekedési Múzeumnak van mire büszkének lennie, hiszen a meglévõ gondok és nehézségek ellenére is talpon tudott maradni és képes volt megújulni. Közép-Európában itt látható a legnagyobb közlekedési gyûjtemény, de a nagyságrendnél talán fontosabb, hogy egyrészt a magyar közlekedéstörténeti kutatások központjává vált, másrészt pedig kimelekedõ közmûvelõdési szerepet játszik. A kötet fejezetei megemlékeznek az elmúlt száz esztendõ történetérõl és vezetõinek életútjáról, gyûjteményeinek kialakulásáról és azok fejlõdésérõl, tudományos és közmûvelõdési tevékenysésérõl, épületének történetérõl, s a múzeumban folyó mûtárgyvédelmi munkáról. A kötet a múzeum filiáléinak felsorolásával zárul. Az egyes cikkeket magayar, angol és német nyelvû tartalmi összefoglalók egészítik ki. Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében Kiad. Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 1994. 239 p. ill. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17.) Nincs még egy olyan személyisége a magayar mûvészettörténetnek, akinek élete annyira ismert lenne a közönség elõtt, mint Munkácsyé. Ez elsõsorban a róla szóló regények hatásának köszönhetõ, kalandos élete minden szempontból hálás téma volt az íróknak. Jelen könyv szerzõje a korabeli levéltári iratok, régi újságcikkek, családi levelezések nyomában indult el, hogy még teljesebb képet adhasson a nagy mûvészrõl. Végigköveti az életét a gyermekkortól a legfontosabb szakaszokon át egészen haláláig. Külön fejezet foglalkozik Munkácsynak Békés megyéhez fûzõdõ kapcsolatával. Magyar múzeumok 1996. 4.sz. A millecentenárium eseményei, rendezvényei jelentõs mértékben kapcsolódtak a múzeumokhoz. Az évfordulóhoz kötõdve az átlagosnál jóval több idõszaki kiállítás nyílt meg az országban. Az állandó kiállítások közül a Nemzeti Múzeumé és a Természettudományi Múzeumé szinte múzeumtörténeti jelentõségû lett. A folyóirat õszi számában kiemelt terjedelemben olvashatunk a Nemzeti Múzeum történetérõl, kiállításairól, míg a mostaniban a Természettudományi Múzeum bemutatására került sor. Az újonnan megnyitott múzeum a volt Ludovika épületében várja a látogatókat. Korsós Zoltán és Horváth Csaba írásában a múzeum rövid történetét mondja el, Mányi Iván pedig már a Ludovika épületében a múzeum újjászületésérõl beszél. Kecskeméti Tibor az "1863-ban megfogalmazódott korszerû múzeumi gondolatokat" idézi fel, továbbá hogy miként kell rendezni természettudományi múzeumot. A visszatekintések között az egyes szerzõk megemlékeznek az 1956-os forradalaom alatt történt tragikus tûzesetrõl, annak következményeirõl, s szólnak ay újjáépítési munkákról. A folyóirat Kiállítás rovatában elsõ helyen szintén a Természettudományi Múzeum új állandó kiállításáról van szó, emellett szó van az 1000 éves a magyar iskola évfordulója alkalmából, budapesten, s az ország más múzeumaiban e témában nyílott kiállításokról. A magyar mentõk október viharában címmel, Mohos Márta arról a kiállításról ír, amelyet a Kresz Géza Mentõmúzeumban az 1956-os forradalomban önkéntes mentõszolgálatott teljesítettek emlékére rendeztek. A Számvetés rovat a 100 éves Mezõgazdasági és Közlekedési múzeum múltjával és jelenével foglalkozik. Beszámol a lap az ICOM Konzerválási Bizottság 11. Triennáléjáról, a Közlekedési és Távközlési Múzeumok Nemzetközi Szövetségének 1996-os rendezvényeirõl. Folyóirat szemlével zárul a kiadvány, összeállítást olvashatunk a Museum International magyar vonatkozású cikkeibõl, ismertetést találhatunk az ICOM News-ból és az észt Muuseumból. Sz.Kürti Katalin: Munkácsy ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban Kiad. Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 1994.11 p. ill. (Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18.) Békéscsaba korán felismerte Munkácsy Mihály mûvészetének jelentõségét: kultusza már az 1870-es években kezdõdött. Az 1899-ben alakult Múzeumi Egyesület megkezdte a mûtárgyak és ereklyék gyûjtését, már 1901-ben beleltározták Bartóky Lajosné ajándékaként Munkácsy ceruzarajzait. 1914-ben nyílt meg a múzeum új, ma is mûködõ épülete, de csak 1935-ben létesítettek egy önálló Munkácsy emlékszobát. 1947-ben nyitották meg újra a Munkácsy termet. 1958-ban örvendetes esemény történt: minisztériumi vásárlás során négy Munkácsy festmény került Békéscsabára. Több idõszaki kiállítás után 1964-ben került sor a harmadik Munkácsy szoba megnyitására. A szerzõ végigkíséri a Munkácsy munkásságával kapcsolatos kutatásokat, 1915-tõl napjainkig, életének fõbb állomásait, hazai és külföldi kiállításait. Életéhez és munkáihz kapcsolódó tárgy-és dokumentumjegzzékkel teszi még teljesebbé a Munkácsy kutatást. Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetérõl Szerk. Hévizi Sándor és Szabó Ferenc. Kiad. Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Orosháza, 1995. 427 p. ill. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19.) Orosháza Város 1994-ben a török hódoltság utáni újratelepítésének, harmadik alapításának 250.évfordulóját ünnepelte. A város a negyed évezredes jubileum során számtalan ünnepséget rendezett. Az évfordulóhoz kapcsolódóan a múzeum is számos kötetet, tanulmányok sorát, vásosmonográfiát adott ki. Több nemzedék kölcsönös együttes munkálkodása, a korszerûség és az igényes lokálpatriotizmus egysége teremtette meg és tette hagyománnyá az Orosházára és vidékére vonatkozó önismereti kutatásokat. A mostani tanulmánykötet is a fentiek szellemében született meg. A kutatás szerves fejlõdése jegyében született dolgozatok új szempontok szerint világítják meg a város és környéke XVIII. századi históriájának, majd a polgári kor történetének a monográfiában ki nem fejthetõ kérdéseit. A másik rész a város életében meghatározó szerepet játszó evangélikus egyházközösség múltjáról, magas szintû népoktatói tevékenységérõl ad képet. Jelentõsek az irodalomtörténeti és mûvelõdéstörténeti írások is, amelyek az orsházi és környéki tanyavilággal, az agrárkultúra fénykorával ismertetnek meg minket. A kötet forrásértékét, szemléletességét jól válogatott fénykép- és térképanyag erõsíti, felvillantva a jubileumi év eseményeit is. Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetébõl. Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika-, és orvoslás körébõl. A mérnök, a természettudós és az orvos szerepe a társadalomban. (az 1995.évi ankét anyaga) Szerk. Vámos Éva. Kiad. a Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága, Bp. 1996. 216 p. Dr.Terplán Zénó akadémikus 75. születésnapja tiszteletére állította össze a szerkesztõ a fenti címû ankét anyagát. Az elismert tudósnak,a legutóbbi Széchenyi-díjat a következõ méltató szavak kíséretében adták át: a gépészmérnöki tudományok, a géptervezés terén kifejtett tudományos, oktatási és technikatörténeti munkásságáért, mérnökgenerációk neveléséért, a mérnöki szakma társadalmi elismerésének növeléséért kifejtett tevékenységéért. A tudományos ülésen elhangzott elõadások egy csoportja azt vizsgálta, milyen szerepet töltenek be a mérnökök, a természettudósok és az orovosok a társadalomban. Ezt követõen tárgyalja a mérnök, a természettudós és az orvos szerepét a mûvészetekben, a vízügyi szekemberek tevékenységét és szerepét a társadalomban, valamint a mérnökök mûködését a szakmai közéletben. Szó kerül még a természettudósok, az orvosok és a vezetõ munkakörben dolgozó értelmiségiek társadalmi szerepérõl is. A kiadvány Hronszky Imre távolba mutató elõadásával zárul, ahol a technikatörténetírás új útjait vázolja fel a szakembereknek. Sárközy Gabriella

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK


Összeállította: Sárközy Gabriella ARTnews 1996.december. Nemzetközi hírek... 67.o. "Világ mûvészeti dolgozói egyesüljetek!" Az orosz kulturális intézmények, amelyek az államtól kapják a pénzüket elkeserítõ helyzetben vannak. Néhány helyen hónapok óta nem kaptak az alkalmazottak fizetést. A Lenin Könyvtárban ritka és értékes könyvek restaurálására nem kerülhet sor. A szentpétervári Orosz Múzeumban képeket kellett levenni a falakról, mert omlik a vakolat. A Puskin Múzeum igazgatója jelezte, hogy az épület egész szerkezetében károsodott, s teljes renoválásra szorul. A kulturális dolgozók szakszervezete sztrájkra szólította fel a tagjait, demonstrálva a kormánynak az ellehetetlenült állapotokat. Jelcin elnök mihelyt tudomást szerzett errõl, közölte, hogy elfogadhatatlan, hogy az ország vezetõ múzeumai, könyvtárai, színházai és zenekarai kénytelenek pénz hiányában beszüntetni a mûködésüket. Még a szanatóriumból intézkedett, s így elérték, hogy 16 intézmény megkapta a fizetését. A kevésbé fontos múzeumok és színházak azonban csak részben kapták meg a jogos követeléseiket. A legtöbb intézményben több mint három hónapja nem fizettek bért, s nincs pénz villanyra, fûtésre, vagy a biztonsági rendszer mûködtetésére. A moszkvai múzeumok változatlanul tervezik, hogy sztrájkba kezdenek, de ehhez más városok is csatlakoznának. A Tretyakov Képtárban a kapott pénzek hatására csitultak a kedélyek, Irina Antonova a Puskin Múzeum igazgatója pedig azt mondta, hogy õ nem csatlakozik a sztájkhoz, mivel az a látogató közönséget büntetné. Az újságoknak azonban azt nyilatkozta, hogy múzeuma túlzsúfolt, syen az, amikor a város kulturális élete megszûnik. A kormány most tervezi az 1997-es költségvetést, s az igazgató szerint ha nem kiabálnak elég hangosan, semmit sem fognak kapni.Az Ermitázs igazgatója is egynapos bezárásra készül, de emellett minden pénzforrást megkeres, s ha kell, az egész világ figyelmét felhívja múzeumának megsegítésére. Az állam 2 millió dollárt ígért a múzeum adósságainak kifizetésére, s egy milliót pedig a mûködési költségeire. Az igazgató szerint a mûködési költségekre 20 millió dollár kellene, s a múzeum épületének renoválására és restaurálására pedig 100 millió dollár. Az orosz reform politikusok az amerikai mintát követik, s leálltak a kulturális intézmények finanszírozásával. Az igazgató szerint új utakat kell találni a megélhetéshez a modern orosz társadalomban., ahol a kultúrát nem támogatják. A Tate Képtár jövõ évi tervei A Képtár igazgatója bejelentette, hogy két új gyûjteménnyel, s jelentõs adományokkal gazdagodik múzeumuk. Britannia egyik legjelentõsebb modern gyûjteményét - 56 darabból álló kortárs amerikai és európai mûvészek alkotásai - adományozta oda Janet Wolfson de Botton a képtárnak. A Nemzeti Lottó Alapítvány szintén megajándékozta õket az Oppé brit akvarell gyûjteménnyel, egyike a legnagyobb, ezidáig magánkézben lévõ képekkel. Az amerikai adományozók több jelentõs szoborral is gazdagítják a képtárat. Az igazgató elmondta, hogy a képtár modern szárnya a századforduló elõtt még elkészül. A de Botton gyûjteménnyel fogják megnyitni, amelyben megközelítõleg 3,5 millió dollár értékû képek vannak, olyan mûvészek alkotásai mint Andy Warhol, Cindy Sherman, Donald Judd, Reinhard Muha és még sokan mások. Ezeknek a mûvészeknek az alkotásai még nem szerepeltek a képtárban. De Botton 1970 óta Britannia legjelentõsebb kortárs alkotások mûgyüjtõje volt, átlagban negyven képet vett évente. Kevésbé ismertek, de nem kevésbé jelentõsek az Oppé akvarellek, amelyeknek az értékét 7,5 millió dollárra becsülik. Az alkotások 1750 és 1850 között készültek. Ezek elhelyezésére is egy önálló kiállítótermet terveznek. Mitteilungsblatt der Verbandes der Museen der Schweiz 1996.dec. Meili, David: Disneyland - A jövõ múzeuma? 66.o. Sokan vélekednek úgy, hogy Walt Disney /Miki egérrel megnyitott/ szabadtéri bemutatói mindinkább a "korszerû múzeum" jellegét öltik fel. A két amerikai létesítmény kétségtelenül eltér, jellegében is, a Tókióban és legutóbb /1992/ Párizsban kiállított gyûjteményektõl. Közös viszont bennük az ábránd és valóság különös keveréke. Az alkotók - a közizlésnek hízelegve - szívesen nyúlnak vissza az elsõ "úttörõk" életébe, örömest tanyáznak a vadnyugati romantikában. Ugyanakkor szinte testközelbe hordják mindazt, ami a modern technikával elérhetõ, vagy legalábbis elérhetõnek tûnik. Ehhez tartoznak az ûrhajók ugyanúgy, mint a következõ századokba képzelt, vízalatti lakótelepek, ahol még a kutyát is fóka helyettesíti. A 90-es évekig ezek, a mesék birodalmára épülõ kaleidoszkópok meglehetõsen kezdetleges igények kielegítésére vállalkoztak. Már csak üzleti szempontból is mellõztek mindennemû szociális vagy etnikai megkülönböztetést, s igyekeztek minél több /fizetõ/ látogatót toborozni a középrétegekbõl, a gyermekes családokból kiváltképpen. Umberto Eco már jókor /1986/ fölhívta a figyelmet arra, hogy milyen bûvös vonzerõt gyakorol Disneyland a szemiotikus beállítottságú, tehát a jelrendszerek iránt különösen fogékony emberekre. Nem csoda, hogy ebben a sajátos világban - néhány- "igazi" növényen kívül minden tárgy mûanyag, még a "történelmi" kalózhajók deszkafedélzete is. A tárgyak korántsem a korhûséget, hanem a nézõ kívánságait testesítik meg - ez sikerük titka. Az újabb, felnõtteknek szánt kiállítások /pl. Pleasure Island vagy Boardwalk/ egyenesen valamiféle jövõképet barkácsolnak össze, ahol minden megfelel a várakozásoknak. A természetesen elmaradhatatlan könyvtárban mûködik a bár, és a személyzet készséggel nyújt szakszerû felvilágosítást étel, ital mellé. Valamivel odébb, hatalmas csarnokban, állandó és erõs fény-hanghatások kiséretében háromdimenziós filmeket vetítenek, rajtuk a játék és valóság szeszélyesen keveredik.. /Mintha csak a latin mondást követnék: mundus vult decipi, ergo decipiatur, vagyis ha a világ megkívánja, hogy becsapjuk, csapjuk be tényleg...Szerk./ Ami kétségtelen: szomorú jövõképe lenne egy igazi múzeumnak a minden bizonnyal remekül jövedelmezõ Disneyland. Claudel, Anne: A nemzeti információs rendszer felépítése 80.o. A "globális információs társaság" azt tûzte ki célul, hogy a világon bárhol fölkutatott tájékoztató anyag mindenki számára hozzáférhetõ legyen. Az utóbbi évek folyamán számos kísérlet történt, hogy a korszerû közléskapcsolati berendezések -kommunikációs technológiák - segítségével összehangolják az ebbeli törekvéseket. A kísérleti központok mindent elkövettek, hogy a kulturális örökségre vonatkozó ismereteket széles körre terjesszék ki. Ugyanakkor igyekeztek a védelemre szoruló kultúrjavak megõrzését szorgalmazni. A "svájci kultúrjavak adatbankja" a következõ elvek szerint mûködik: az egyes múzeumok leltárának elkészítéséhez nyújt segítséget, majd ezeket a leltárakat összesítve teszi a teljes anyagot közkinccsé. A dokumentációs központ a múzeumoknak különbözõ szolgáltatásokat ajánl föl. Óhatatlanul felmerül azonban a kérdés: mûködhet-e ez a rendszer kellõ hatásfokkal? Ami a svájci viszonyokat illleti, kétségkívül kézségesen állnak rendelkezésre a múzeumok az információk begyûjtéséhez. Az viszont már nem egészen bizonyos, hogy a beszerzett adatok valóban megfelelnek tartalmukban és formájukban a felhasználók igényeinek. A szerzõ a célszerûség fontosságát hangsúlyozza tanulmányaának összefoglaló fejezetében. Eszerint össze kell hangolni a múzeum, a kutatás és a gyakorlati alkalmazás kívánalmait, s ennek figyelembevételével kell kialakítani a teljes rendszert. Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a nemzeti rendzer szorosan illeszkedjék a nemzetközi adatgyûjteményekhez, vagyis tagozódjék be a világviszonylatban kialakítandó tájékoztatás egészébe. Museums Journal 1996.december A múzeumok kevesebb gondot forítanak a felnõtt "tanulóikra".... 10.o. A Victoria és Albert múzeum oktatási felelõse nyilatkozta ezt egy múzeumpedagógusok számára rendezett ülésen. Elmondta azt is, hogy azokkal a felnõtt múzeumlátogatókkal kell foglalkozniuk akiket elbizonytalanítanak a múzeumok, s ennek leküzdéséért kell dolgozniuk. A múzeumoknak viszonylag kevés lehetõsége van ennek a szolgálatnak a kiviteléhez, a felmérések alapján csak a 25 %-uk rendelkezik ilyen szolgáltatással, s csak 7 %-uk foglalkozik kisebbségi csoportokkal. Ezen számok mögött bújnak meg a múzeumi munka értékes és sokoldalú tevékenységei, olyanok mint például munkanélküliek számára szervezett foglalkozások, együttmûködés szabad egyetemekkel, kisebbségi csoport- foglalkozások. Felhívta a figyelmet arra, hogy a múzeumok szorgalmazzák a felnõttekkel való foglalkozásokat. A múzeumoknak fontos szerepe lehet abban, hogy a társadalmak az okos és sokoldalú emberek életterei legyenek. Az embereknek meg kell ismerni az oktatási intézményeket, s tudniuk kell, hogy joguk van azok tevékenységében részt venni. A Távol-Kelet bemutatkozik... 34.o. A skót Királyi Múzeum újonnan megnyitott "Ivy Wu" galériája pazar kiállítást nyújt elefántcsont tárgyakból, ruhákból, fegyverekbõl, nyomatokból és iparmûvészeti tárgyakból. A múzeum távol-keleti gyûjteményének legszebb darabjait láthatjuk itt. A kiállításrendezõk kitûnõ hátteret terveztek a tárgyakhoz, méltó módon mutatva be a kelet-ázsiai kultúrát, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a japán és a kínai mûvészet. A múzeum szabad térségében "tea-házat" és "Zen kertet" rendeztek be, amely kiválóan illeszkedik a kiállításhoz, s alkalmat ad a látogatóknak pihenésre, gondolataik kicserélésére. A múzeum igazgatója szerint ez a kiállítás jó alkalom arra, hogy a látogatóiknak a világ egy darabját bemutassák. A kiállítást az információk tárháza teszi még érthetõbbé és szemléletesebbé. Nagyon sok könnyen olvasható felirat, négy interaktiv számítógépes bemutató is segít ebben. Museumskunde 1996. 61.évf. 2.sz. Decke, Thomas: A szórakoztatóipar és a távlati kultúrpolitika 137.o. A Német Szövetségi Köztársaság is egyre szûkebbre szabja a múzeumi támogatást. Sokan vélekednek úgy, hogy - amerikai mintára - szponzorokat kell kereseni és a vállalatok segítségével fejlesztésre törekedni. A szerzõ merõbn ellenzi ezt a fölfogást, a "mûvészet nofretizálását". Emlékeztet azokra az idõkre, amikor a német kultúrkincsek különbözõ kiállításokon bejárták a világot és segítettek a szellemi erõsbödésben - elsõsorban az európai közizlés színvonalának az emelésében. Mostanság azonban - anyagi és erkölcsi segítség híján - legtöbben a csigaházba húzódnak vissza és beérik a meglévõ javak karbantartásával. Új szerzeményezésre alig-alig gondolnak. Az amerikai példa semmiképpen sem helytálló a német viszonyokra. Kár volna megfeledkezni arról, hogy az Egyesült Államok némelyikében a látogató hiába keresne igazán nemes mûveket bemutató intézményeket - beleértve színházat, hangversenytermet, múzeumot egyaránt. Kár volna az anyagi siker hajszolása jegyében a kiállításokat a divatnak alárendelni. a képtárakat Nolde, Dali, Chagall, Haring, Koons, Lichtenstein és más divatos mûvészek alkotásaira korlátozni. Egyetlen kultúrnemzet sem engedheti meg magának, hogy szórakoztató központtá fokozza le többre hivatott intézményeit. Klausewitz,Wolfgang: Múzeumok Lettországban 163.o. A balti népeknek keserves harcot kellett viívniuk nemzeti azonosságuk fenntartásáért. Lettországot - a kerszténység terjesztésének ürügyén - a 13. században hódították meg a német lovagrendek. Az Albert püspök alapította Rigában /1201/ emelkedett a Jánostemplom a dominikánus kolostorral és a kései román építészet egyik eremekével, a dómmal. Számos barokk és reneszánsz palota maradt még fönn ebbõl az idõszakból mindmáig. A 16. században a lengyelek, majd a svédek foglalták el a városrt, melyet a 18. században az oroszok kebeleztek be birodalmukba, a többi balti országgal együtt. A két világháború között, átmenetileg nyerték vissza függetlenségüket, ezután következett a szovjet uralom csaknem fél századon át. Bámulatra méltó szívóssággal õrízte meg nemzeti sajátosságait a különbözõ idegen hatalmak elnyomása alatt is a a lett nép, mûvészetében, nyelvében, viseletében egyaránt. Ami a múzeumokat illeti, az elsõ - néprajzi jellegû - gyûjtemény Riga külsõ negyedében jelent meg skanzenszerûen. Az õsi emlékeket idézõ házakban mûhelyek emlékeztettek a múltra: a falusi mesterségeket a kovácsok, fazekasok ûzték tovább. Különös gondot fordítottak a népviselet és népi szokások megõrzésére, beleértve a zenei emlékek rögzítését is. Elõfordult, hogy német mûvészeknek tulajdonítottak lett származást, ha alkotásikat a helyi benyomások alapján hozták létre. Így "lettesítették" pl. Hans Walters-t Janis Valters néven. Hans Rosenthal egyenesen vállalta ezt az "átminõsítést", és Janis Rozental néven ma is a lett nemzeti festészet nagyjai közé sorolják. Münchausen báró, aki egy ideig a baltikumban tartózkodott, múzeumot "kapott", igaz, Minhauzena címfelirattal. A már említett dómkörzet után az elsõ céltudatosan összeállított "égi Múzeum" /1773/ a három balti államban elsõként jött létre. 1816-ban nyitották meg a városi könyvtár fölött a "mindennemû ritkaságokkal és látnivalókkal ékes" gyûjteményt. 1905-ben, Rudolf Speer, berlini építõmester tervei alapján díszes építményben helyezték el a felgyülemlett kultúrkincseket. Ebben a Rigai Múzeumban gyûjtötték össze orosz és lett mûvészek remekeit 1945-ig. A szovjet vezetés nem nézte jó szemmel a nemzeti múlt idézgetését, emiatt a múzeumok létesítését sem pártolta. Ennek ellenére Rigában, még a 60-as évekre is maradt 13 múzeum -jelenleg 44 mûködik a lett fõvárosban. Az egész országban - amelynek lélekszáma mindössze 2,5 millió - 192 a múzeum: legtöbbjük új alapítású. Ennek a fellendülésnek elsõsorban az a magyarázata, hogy a hazafias lelkesedés igyekezettt áldozatok árán is "bizonyítani" a nemzeti lét érdekében. Az összes múzeumban alkalmazottak száma meghaladja a 2000-et. Érdekes jelenség, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is tetemes a látogatók száma - így elbocsátásokra nem kerül sor. A szakemberek képzésében - nem lévén elegendõ gyakorlati ismeretszerzési lehetõségük - fõleg holland és brit muzeológusok nyújtottak önzetlen segítséget. A lett múzeumi bizottság tagságot szerzett a nemzetközi ICOM szervezetben, ahol teljes mértékben méltányolják tevékenységüket. Museum News 1996.november/december Valami mindenkinek... 24.o. Az Egyesült Államok múzeumaiban az elmúlt két évtizedben nagyon sok változás történt. Nemcsak abban, hogy idejekorán felismerték, hogy a múzeumok, mint oktatási központok is mûködhetnek, de abban is történt változás, hogy a társadalom széles rétegeinek a kiszolgálóivá váltak, beleértve ebbe a hátrányos helyzetû embereket is. Megpróbálták a kiállításaikat, foglalkozásaikat úgy rendezni, hogy azok egy része alkalmas legyen akár nyomorék, akár vak, vagy süket látogatók számára is. Ennek természetesen nagyon sok elõmunkálata volt, mostanra azonban elmondhatják, hogy a múzeumaik élen járnak e tevékenységben, s szinte nem találni olyan múzeumot, ahol az épülethez ne tartozna olyan rámpa, ahol tolókocsival is fel lehet menni, hogy a különbözõ felszerelések segítik a beteg embereket abban, hogy élvezni tudják a múzeum adta lehetõségeket. Az Amerikai Múzeumok Egyesülete elmúlt évtõl egy díjat ad át annak a múzeumnak amely a legkiemelkedõbb munkát végzett ezen a téren. 1995-ben a bostoni Szépmûvészeti Múzeumnak ítélték oda, az "Amerika madarai akvarelleken" címû kiállításért. A kiállításhoz oktatási anyagok és program is kapcsolódik. Emellett külön programot dolgoztak ki a beteg, nyomorék emberek számára. A tárgyak elhelyezése, megvilágítása mind ezen szempontok szerint történt. A múzeum munkája azért is dícséretes, mert a társadalom minden rétegének megfelelõ kiállítással, a múzeumok igazi hivatásának tett eleget. Az ICOM 50 éves... 28.o. Egy évvel a második világháború után egy csoport muzeológus a Louvre-ban azért gyûlt össze, hogy az újonnan alakult Egyesült Nemzetek oktatási, tudományos és kulturális szervezetének az UNESCO-nak a kebelén belül megalakítsák a múzeumok nemzetközi szervezetét, az ICOM-ot. Az ötvenedik születésnapját ünneplõ szervezet ma már óriásivá nõtte ki magát, 13,000 egyéni és intézményi tagja van, 145 országból. Az évtizedek során az ICOM-nak nagy szerepe volt a múzeumi világ összefogásában, a múzeumi munka összehangolásában. Az egyes bizottságain keresztül, a megrendezett konferenciákkal segítette a múzeumi szakemberek tevékenységét, tapasztalataik kicserélését, ill. átadását. A folyóirat cikkében az ICOM elsõ elnökétõl végig kíséri eddigi történetét, fontosabb állomásait, szervezeti felépítését, kiadványait, kapcsolatát más szervezetekhez. Az ICOM fennállásának félévszázados évfordulóját 1996 novemberében, Párizsban ünnpelte.

Sajtószemle

Összeállította: Sárközy Gabriella

Császárkultusz Tácon

Régészeti szenzációt igér az a feltárás, amely jövõre kezdõdik a legjelentõsebb római kori ásatásunk színhelyén, a táci Gorsiumban. Hozzálátnak a császárkultusz, vagyis a Római Birodalom mindenkori uralkodójának tiszteletére bemutatott áldozati ünnepség színhelyéül szolgáló terület és a templom maradványainak feltárásához. Hasonló leletet eddig csak Franciaországban sikerült felszínre hozni. (Színes Vasárnap, 1996.12.1.)

Újabb kínai fal

Kínai régészek azt állítják, hogy felfedezték a hírneves Nagy Fal "párját": az új lelet nagyon hasonlít a világszerte ismert, mintegy hatezer kilométer hosszú, páratlan védmûhöz. A nemrégiben felfedezett, ötezer kilométer hosszúságú fal, illetve annak betemetett maradványa a Kínához tartozó Belsõ-Mongóliaban és Hejlungcsiang tartományban, a Nagy Faltól néhány száz kilométerre északra van. (Vas Népe, 1996.12.2.)

Ragyogó jövõ, filléres gondok - Belépõdíj szedésére kényszerülhet a British Museum

243 évvel ezelõtt hozta meg a brit parlament történelmi jelentõségû döntését, hogy British Museum néven kiállítótermet hoz létre, s azt a közönség ingyen látogathatja. Az 1850 óta mûködõ múzeum jelentõs szakaszához érkezett, 1998-ra kiköltözik az épületébõl a British Library, a hatmilliárd kötetes nemzeti könyvtár, s ezzel a múzeum régóta várt területhez jut. Már a múzeum fejlesztési tervei is elkészültek, amihez megvan ugyan az anyagi fedezet (magánadakozásokból, millecentenáriumi bizottságtól, nemzeti lottótól átutalt összegek) az elõírások szerint azonban a támogatást csak tõkebefekteteésre lehet fordítani, s ki az a nagystílû mecénás, aki hajlandó a személyzet bérének kifizetésével összekötni a nevét? A múzeumnak így a ragyogó persepektívák ellenére is hamarosan filléres gondokkal kell megküzdenie. Elesik a könyvtár által fizetett évi 3,5 millió fontos bérleti díjtól, a mûködtetési költségektõl, és a kormány nem mutat hajlandóságot az átalakuláshoz szükséges 200-250 millió fontra becsült összeghez. A múzeum bevételei elõzetes számítások szerint az ezredfordulóra 24 százalékkal csökkenek, s az eddig nem deficites múzeum 2000-ig 25 millió font veszteséget halmoz fel. Teljesen világos, hogy jövedelmet csak a belépõdíj beszedésével lehetne emelni. Ettõl azonban még sokan húzódoznak, a nagy hírû múzeum, amely évente több mint hat millió látogatót fogadott, nehezen köti meg ezt a kompromisszumot. Azt is felvetették, hogy csak a külföldi látogatóktól szednének belépõdíjat, ettõl azonban azért is félnek, mert ha például fizetniük kellene a görög turistáknak, hogy megnézhessék az Elgin márványszobrokat, egyes vélemények szerint felmerülne ismét a kérdése annak, ha a jogos tulajdonosok visszakapták volna mûkincseiket, nem kellene a British Museumban a láthatóságukért fizetni. (Népszabadság, 1996. 12.15.)

A Hahóti-medence múltjáról

A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében mutatták be az intézmény évkönyvének, az Anteus-nak két legújabb számát, a Hahóti medence mikrorégiós régészeti kutatásainak eredményeit összegzõ angol, illetve német nyelvû köteteket. Az intézet munkatársa szólt arról, hogy a kutatások a Kerka-völgyében tovább folytatódnak, nemzetközi összefogással. (Zalai Hírlap, 1996.12.6.)

Nyitás elõtt a Damjanich Múzeum

Sok nehézség elõzte meg a Damjanich Múzeum épületének rendbehozatalát, a kiállítási terek kialakítását. Oroszlán része volt ebben a munkában Kaposvári Gyulának, volt múzeumigazgatónak, s Tálas Lászlónak, jelenlegi igazgatónak és lekes gárdájának. Az elsõ, állandó régészet kiállítás decemberben nyílt meg a közönség számára, tavaszra pedig a megye népmûvészetét tervezik bemutatni. A néprajzi szárnyat a nyár folyamán építik ki teljesen. A kismesterségektõl kezdve sok mindent szeretnének ott bemutatni. Terveznek még állandó képtárat, s egy állandó történeti kiállítást is. Az igazgató szeretné, ha egyéb kulturáûlis szolgáltatásokat is nyújthatnának, az épület udvara alkalmas lenne hangversenyek, fogadások, színházi elõadások rendezésére. Ehhez azonban még újabb pénzeket kell szerzniük, hogy minden terveük valóra válhasson. (Új Néplap, 1996. 12.7.)

A mágus számítógépen dolgozik

Meglepõ kiállítás nyílt 1996 decemberében a Nemzeti Galériában. A 19-20. századi nagy mesterek alkotásainak a szomszédságában könyvborítók, plakátok, bankok, porcelángyárak reklámjai, ételt és italt adó ajánló ábrák tárlata látható. A Mûkép II. címû országos digitális grafikai kiállítás szervezõje szerint ma már fontos részét képezi a tömeglultúrának a számítógép. Természetesen a tömegkultúra számos ponton találkozik a fogyasztói kultúrával, amelynek mágusa számítógépen dolgozik. Ha elébe megyünk a folyamatoknak, és azokat a számítógépen készülõ grafikákat részesítjük elõnyben, amelyek vitathatatlan értékeket mutatnak fel, talán befolyásolni tudjuk a környezetünket meghatározó képi világot. A Nemzeti Galéria kiállítása arra törekszik, hogy az egyre elhatalmasodó import reklámokat a magyar grafikusok alkotásai váltsák fel. Ennek adott teret a kiállítás, s két év múlva nemzetközi méretûvé szeretnék tágítani biennáléjukat. (Magyar Nemzet, 1996.12.9.) Sírrablók Az elmúlt évben a hazai kriminológia új bûnözési ággal "gazdagodott", a régészeti leletek fosztogatásával. A múzeumok feltárási és leletgyûjtési munkájukat szakaszosan végzik. Személyi és pénzügyi feltételek hiánya miatt, sokszor a feltárt, vagy feltárásra váró területek õrzése, védelme, ellenõrzése megoldatlan. Jól tudják ezt a "gyûjtõk", akik azután a megfelelõ pillanatban, ma már szakszerû eszközökkel, szervezetten végzik ezt a munkát. A jogszabályok ugyan pontosan rögzítik, hogy minden olyan régészeti lelet, amely a földbõl került elõ az államot illeti meg, s kincsek után kutatni csak az illetékes múzeum engedélyével és ellenõrzésével lehet. A törvény végrehajtásának nehézségei szinte kockázatmntessé teszi a rablók tevékenységét. A régészeti lelet birtoklása nem büntethetõ, tettenérés esetén hivatkozhatnak arra is, hogy késõbb be akarták szállítani a múzeumnak a tárgyakat. Így kerülnek azután ezek a leletek külföldi mûgyûjtõkhöz, akik kicsempészik az országból. A kincskeresõk, orgazdák között szoros az összeköttetés. Csak reménykedni lehet abban, hogy a készülõ múzeumi törvény megnehezíti majd a dolgukat. (Zsaru, 1996.12.10.)

Nemcsak keserû pirulák...

Új állandó kiállítást tervez az ezredfordulóra a nagykanizsai múzeum A Thúry György Múzeum igazgatója keserûen szól a múzeum jelenlegi helyzetérõl, jövõbeli kilátásairól. Komoly harcot kellett vívniuk a Billa áruház építkezésekor, hogy elõtte a szükséges leletmentéseket elvégezhessék. Komoly gondot jelent a raktározás kérdése, évtizedek óta féltucat helyre szóródtak szét a múzeum tárgyai. Az épületek eladásából befolyt pénzek sem megfelelõ elosztásban történtek. A múzeumnak igért épület átadása mind a mai napig nem történt meg, az épület teljes felújításra szorul, addig a mûtárgyakat nem is lehet odavinni. Komoly gondot jelent a képzett személyzet hiánya is, a rosszul fizetett muzeológusi és régész állás nem vonzza a friss diplomásokat. Kevés pénz jut az ásatásokra, a gyûjtemény gyarapítására. A gondok ellenére is azonban vannak terveik, például a meglévõ állandó kiállításuk helyére az ezredfordulóra egy átfogó várostörténeti kiállítást terveznek. Szeretnék, ha a megcsappant látogatók -különösen a fiatalok - figyelmét ismét a múzeumra irányíthatnák. Nagy eredményükként könyvelhetik el számos tudományos kiadvány megjelentetését, s az idén debütált Nagykanizsa történetét megvilágító, s várhatóan 2000-ben folytatódó szimpóziumot, jövõre pedig, -Lendva után- fogadhatják majd a "Népek a Mura mentén" címû megyei programot. (Zalai Hírlap, 1996.12.10.)

Fluxus és társai

A Mûcsarnokban mutatták be nálunk eddig csak hírbõl ismert fluxusmozgalom René Block által Németországban összeállított reprezentetív válogatását. A fluxus immár történelem, de róla -legnevesebb mûvelõinek egész csapatát felvonultatva - most elõször kap átfogó tájékoztatást a magyar közönség. Általuk pedig arról a zûrzavaros és nem ritkán ostoba világról, amelyrõl ez a minden hagyományos közlési formát tudatosan elhárító antimûvészet tudósít extravagáns akcióival, halálosan komolyan vett bolondozásaival és belõlük szervezett rendezvényeivel. Nálunk a fluxus nem bontakozhatott ki, minthogy ellenséges politikai üzenetként vették pukkasztó gesztusait, de ki sem maradt. A kiállításon szereplõ Tót Endre mellett Erdély Miklós, Szentjóbi Tamás és Barabás Márton alkotásai reprezentálják ezt a különös irányzatot. (Magyar Hírlap, 1996.12.10.)

Múmia eladó

Az egyiptomi rendõrség lefoglalta egy fiú több mint kétezer évesre becsült holttestét. A tökéletesen konzerválódott holttestet egy taxisofõrtõl kobozta el a rendõrség, aki épp régiségkereskedõnek akarta eladni. A vizsgálatok szerint feltehetõen egy nyolcéves fiú földi maradványairól van szó, aki a Krisztus elõtti I. és VI. század között élhetett. A holttestet nem mumifikálták, de konzerválódott a sivatagi homokban. (Magyar Hírlap, 1996.12.11.) A millecentenárium nekünk szólt - Jobb együttmûködésre, több pénzre lett volna szükség A millecentenáriumi hivatalos megemlékezés sorozat végetért. A lapnak Deme Péter miniszteri biztos és Pál Béla az Országgyûlés millecentenáriumi bizottságának elnöke nyilatkozott. Annak ellenére, hogy az ünnepségekre rányomta a bélyegét, hogy azok az expot is voltak hivatottak pótolni, a problémát inkább a késõn megszületett döntések jelentették. Sok gondot okozott a koordináció hiánya, nem volt megfelelõ összahang a külföldieknek szánt "96 Magyarország" és a hazai közönséget megcélzó millecentenáriumi események között. Nem sikerült a központi rendezvényeket igazán egy gondolatra felfûzni, bár számos szakmai program sikeresnek volt mondható. Bár a külföldieknek nem sokat mondott a honfoglalás, de kétségtelen eredménye az ünnepségeknek, hogy hazánkfiai többet tudtak meg történelmükrõl. A jó és rossz tapasztalatok leszûrése után a rendezõk reménykednek abban, hogy az államalapítás ezredik évfordulójára politikai pártok felhangjaitól mentesen, gondosan elõkészített ünnepségsorozattal ünepelhet az ország. (Népszabadság, 1996.12.11.)

Fotókiállítások és galériák - Mai Manótól a Gromekig

Klaszikus és kortárs magyar mûvészek eredeti fotográfiáiból válogathatnak azok, akik ellátogatnak a budapesti Nagymezõ utcába. A mai Manó Fotógalériában a kiállított képek megvásárolhatók. A fejlõdõ hazai fénykép-mûkereskedelem újabb színtere a Teréz-kõrúti Miro Fotógaléria, ahol a Császári Bécs Királyi Budapest címû fotóalbumból válogattak egy kiállításra való érdekes felvételt. A szintén nemrég megnyílt Magyar utcai Gromek fotógalériában Modern magyar fényképezõk címmel indult sorozat. Elõször 1945-ben elhúnyt Kinszki Imre korszerû fotgráfiáiból rendeztek kiállítást. Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeum a Látható múlt címû tárlatán százharminc eredeti negatívról készült "emberes" képet láthatunk a múlt század második felétõl az ötvenes évekig. (Magyar Hírlap, 1996.12.12.)

Díjkiosztás...

A gróf Széchényi Ferenc érmeket immár nyolcadik alkalommal osztották ki szerdán a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az 1996. évi kitüntetettek: Kovalovszi Júlia régész, középkori kutatásaiért kapta a díjat, a japán kormány pedig azért, amiért a múzeumnak multimédia-rendszert ajándékozott. (Magyar Nemzet, 1996.12.12.)

A magyar képzõmûvészetnek épült - A Mûcsarnok, a festõk és szobrászok szövetsége meg a "pártállami seregszemlék"

Gerzson Pál, a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetségének elnöke majd egy éve levelez a Mûcsarnok Igazgatójával, dr Beke Lászlóval, a honfoglalás 1100 évfordulója alkalmából megrendezendõ magyar képzõmûvészeti tárlat ügyében. A Mûcsarnok újjáépítése és a rendszerváltás egybeesése óta, a Mûcsarnokot önálló szellemi mûhellyé nyílvánították. Programjait csak a mindenkori kultuszminiszterrel kell elfogadtatnia. A megnyitása óta nem volt olyan magyar kiállítás, amely a jelenlegi képzõmûvészet keresztmetszetét mutatta volna be. Csak experimentumok és külföldi kiállítók kaptak benne helyet. Ennek meglesz ugyan az eredménye, a magyar kiállítók is szerepelhetnek külföldön, de csak olyan válogatásban, ahogy a Mûcsarnok vezetése elképzeli. A szövetséggel való tárgyalások zátonyra futottak, ma már az igazgató "a rossz emlékû pártállami seregszemlék" visszaállításától tart, amikor a nemzeti kiállítás megvalósításának az ügye szóba kerül. Gerzson Pál bizakodó, annak ellenére, hogy most lekéstek egy ünneprõl, reménykedik abban, hogy a közeljövõben sikerül megegyezniük, s bemutatásra kerülhetnek a kortárs mûvészek alkotásai is. (Magyar Nemzet, 1996, 12.13.)

A mûalkotás az egyetemes örökség része - Kortárs Mûvészeti Múzeum a budavári palotában

Nemrég nyitotta meg Magyar Bálint mûvelõdési miniszter az új Kortárs Mûvészeti Múzeumot, amelynek alapját az 1989-ben létrejött Ludwig Múzeum képezte. Az 1987-1988-tól a kortárs mûvészetben megindult erõs változásis meghatározza, hogy ez az új múzeum milyen mûvészetet mutat be. A hagyományos mûfajok mellett a fotó, video, az intermediális mûvek éppen úgy a korszak alkotásai, mint a reneszánszát élõ installáció. A budavári palotában, a jelenleg mintegy 2500 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkezõ múzeumnak még további terjeszkedési lehetõsége va.n. A költségvetési keretbõl a mûködési költségek mellett további felújításokat terveznek. Szeretnék, ha a vásárlási keretük - évi 10 millió - is megmaradhatna. Állami költségvetésbõl mûködnek, s felügyeleti szervük a mûvelõdési minisztérium. A múzeum induló mûtárgyállománya a Nemzeti Galériából átkerült kilencvenes évek anyaga. Ezen kívül fontosak azok a vásárlások, amelyeket számos támogatótól kaptak. Több tízmilliós támogatást jelentettett a múzeumnak a Rolitron Informatika Rt. munkája, amellyel a múzeum rákerülhetett az Internetre. Az anyag gyarapítását ezidáig is, s a jövõben is szakemberekbõl álló kuratórium végzi. Élõ múzeumként szeretnének mûködni, a látogatókkal szoros kapcsolatban. Részt kívánnak vállalni a mûvészeti oktatásban, a közönség orientálásában, esztétikai nevelésében. A kortárs mûvészetet az általános kortárs kultúra részeként kell kezelni, ezért a közönség megnyeréséhez népszerû kiállításokat is szeretnének rendezni, amelyek vonzzák a hazai és külföldi kiállításlátogatók tömegeit. (Magyar Nemzet, 1996.12.14.)

Zárszámadás

Az újságírónõ nem a honfoglalás 1100. évfordulóját illeti a címbeli kifejezéssel, hanem magunkat, ünneplésre képtelen utódokat, akik összekapkodva, koncepció és lelkesedés nélkül pörgettük le az 1996-os eseményeket. Olyan volt a millecentenáriumi zárszámadás, mint a termelõszövetkezetek év végi közgyülése: igaz, hogy késõn vetettünk, lustán arattunk, hagytuk a jószágot elkóborolni, ami maradt elkótyavetyéltük (privatizációnak nevezett) hetivásárokon. De mégis mindenkinek maradt osztalék, ha nem is annyi, mint régebben, de életbenmaradáshoz ez is elegendõ. Bármilyen meglepõ, de az országban csak néhány megszállott mûvész, régész, történész, meg egy-két vonzásukba került politikus tudta már 1986-ban is, hogy 1996-ban mit ünnepelünk. A nemzetben azonban nem tudatosította e nevezetes évfordulót senki és semmi. Néhány "eszelõs", aki szeretett volna valamit tenni, az kilincselt, kérvényezett, pörölt, hogy megálmodott terveit megvalósíthassa. Ha nem lett volna egy Trogmayer Ottó Szegeden, (Ópusztaszeren) egy Gedai István, egy Szikossy Ferenc Budapesten (a Magyar Nemzeti Múzeumban), egy Somogyi Gyõzõ a Káli-medencében, tanyasi házából kialkított mûtermében, nemigen lenne mirõl szólni az év végi zárszámadáson. Mert a Magyar Nemzeti Múzeumot félig sem restaurálták volna, ha nem szorgalmazzák a lelkiismeretes vezetõk, állandó kiállítás se nyílt volna, a Feszty körkép se készült volna el, s a magyar hõsök arcképcsarnoka sem került volna fel (hatalmi téveszmékkel megáldott vezetõk cenzurázó hajlandóságainak is kitéve) a Néprajzi Múzeum falára, ha egy tanyasi magányba vonult mûvész nem szán rá tíz évet a jeles magyar katonák megörökítésére. Lehet listákat készíteni, mi minden történt ez alatt az év alatt, s ha valaki kurtának tartja a felsorolást, ide lehet venni azokata programokat amelyekrõl ebben az évben született döntés. Hogy mennyit fogott fel a lakosság az ünnepségekbõl, van-e elraktározni való élménye öregnek, fitiatalnak, ez voltaképpen senkit nem érdekel. A program kipipálva, jöhet a következõ. (Magyar Nemzet, 1996.12.14.)

Cukorral tartósított hadihajó

A dál-afrikai kormány magyar búvár-régészeket bízott meg azzal, hogy a hullámsírokat feltárja. A nyolcfõs csoport az 1806-ban elsûllyedt, Bato nevû, 74 ágyúval felszerelt hadihajó roncsait hozza felszínre. Az expedíció tagjai között van Morgós András is, aki a róla elnevezett tartósítóeljárásról lett híres. A több száz évig vízben ázó tárgyakat egyedülálló módon tudja megóvni. Az újságíró kérdésére elmondta, hogy eljárásának a lényege, hogy a hadihajó gerendáit, deszkáit cukros vízben tárolja, majd kiszárítja. A cukor kikristályosodik. Ez belülrõl kitámasztja, megszilárdítja a faszerkezetet és megvédi az összeomlástól. (Megj. dr. Morgós András a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor osztályának a vezetõje. ) (Blikk, 1996. 12.18.)

Székesfehérvár és a kortárs magyar képzõmûvészet

A Csók Istán Képtár Mûvek és magatartások 1990-1996 címû kiállításán mintegy harminc mûvész félszáz alkotásában láthatjuk, milyen különbözõ irányban tájékozódó mûvészek hoztak létre figyelemre méltó munkákat az elmúlt fél évtizedben. A székesfehérvári kortárs bemutató tele van szubjektivitással. A rendezõk igazi jutalomjátlka, amelyre ezúttal az jogosítja fel õket, hogy a Szent István Király Múzeum XX. századi magyar mûvészetét feltáró sorozata 1965 óta a legtárgyilagosabban mutatta be mindazt, ami abban fontos és érdekes volt. A milleniummal indult sorozat tizenötödik állomásához éppen a millecentenárium évében ért. Nyilván folytatódik tovább: a kilencvenes évek mûvészetét átfogóan bemutató, ezredforduló utáni tárlattal. (Magyar Nemzet, 1996.12.20.)

Az ukránok is mûkincseikért harcolnak

- Konferencia Kijevben a kulturális értékek visszaszolgáltatásának kérdéseirõl Fennáll a veszélye annak, hogy lába kél a Szovjetúnió által Magyarországról, s más közép- kelet-európai országból elrabolt mûkincseknek, amelyeket az elmúlt évtizedekben titkosítva, szigorúan õriztek, és a legértékesebb mûalkotások a nyugat-európai, illetve az észak-amerikai mûkincspiacon jelennek meg - tájékoztatta a Magyar Nemzetet Rónai István, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium illetékes munkatársa. Ezért szükséges a Magyar Nemzeti Galériában gondozott restitúciós adatbázis - amely több mint negyvenezer Magyarországról elhurcolt mûkincset tart számon - legfontosabb része mielõbb megjelenjen katalógusban, és eljusson a vámhatóságokhoz és a nemzetközi mûkincspiac szereplõihez. Az adatbázisban nyilvántartott mûkincsek jó része Oroszországban van, de a Szovjetúnió múzeumainak többségét megöröklõ Oroszország a többi kelet- közép-európai országnak is tartozik jogtalanul elszállított mûkincsekkel. Rónai Iván ennek ellenére nem tartja indokoltnak az együttes fellépést, úgy érzi, hogy a bilaterális megállapodásokkal többet lehet elérni a könnyen "bekeményedõ" orosz politikával szemben. Az orosz-magyar restitúciós folyamat következõ állomása januárban lesz, amikor orosz delegáció érkezik hazánkba. Bár az orosz kormány által kibocsátott, a magyarországi mûkincseket is érintõ moratórium életben van, és az elrabolt kincsek sorsát egészében rendezõ törvényjavaslatot az orosz felsõház nem fogadta el, van remény arra, hogy az azonosított mûalkotások visszaadása a közeljövõben megindulhasson. (Magyar Nemzet, 1996.12.21.)

Degas, Cézanne, Picasso - Mestermûvek egy svájci gyûjteménybõl

Az év végi bécsi kiállítási naptár a szokásosnál is gazdagabb. Lucio Fontana retrospektiv tárlata a Lichtenstein palotában látható, Daniel Soperri mûveit a Bawag Bank alapítványa mutatta be. Látható még a nagy historizmus kiállítás és az Albertina ezúttal a XX. századi építészek rajzai közül válogat. A legizgalmasabb tárlaton, a Kunstforumban Degas, Cézanne, Picasso nevével jelzett idõszakból származó képek láthatók. A svájci mûgyüjtõ házaspár kollekciója valójában tágabb kört fog át, helyt kapott itt El Greco alkotásától az impreszzionistákon keresztül a magyar Moholy-nagy László és Huszár Vilmos mûvei is. (Magyar Nemzet, 1996.12.27)

Man Ray-mûvek a bécsi KunstHausban

Man Ray néven lett világhírû mûvész, az avantgard mûvészet útkeresõjévé és a divat-, és reklámfotó egyik legkeresettebb mesterévé vált a huszas, harmincas években. Természetesnek tartotta, hogy fotós és festõ egyszerre, ugyanakkor nem érezte a grand art és az alkalmazott mûvészet közötti határokat. Az amerikai fotográfus azért érdemel elsõsorban figyelmet, mert szinte minden területen képes volt rá, hogy a fotográfiát megújítsa. A bécsi kiállítás egyik érdeme, hogy mintegy százhatvan nagyítást, a mellette kiállított objekteket, könyveket, folyóiratokat szemlélve a látogatóban tudatosul: nem az a lényeges kérdés, hogy a fotogram fölfedezésében Man Rayé-e a pálma, vagy Moholy-Nagy Lászlóé, hanem az, hogy a felfedezés hogyan épül be az életmûvükbe. (Magyar Nemzet, 1997.1.3.)

Játéktárlat Óbudán - Régi idõk karácsonya

A BTM a Kiscelli Múzeum és az Óbudai Múzeum közös kiállítása a Kiscelli Múzumban három termen keresztül mutatja be a régi idõk játékait. Az elsõ teremben a század elsõ évtizedeinek tárgyi emlékeivel találkozhtunk, van itt fából faragott bölcsõ, thonett hintaszék, gyermekkocsi, parányi fiókos tanulópad. Ezek a játékok talán déd- vagy ükszüleink karácsonyán jelenthették a meglepetést, szerezhettek nagy örömet. A második teremben látható a századelõt megidézõ karácsonyfa, annak minden szépségével. A falakon nagyméretû fotók régi idõk hintázó, teniszezõ, hintalovazó gyerekeirõl.Vannak még itt aprócska varrógépek, szatócsbolt, s nem hiányozhatnak az elmaradhatatlan babák sem. Külön helyet kaptak a kis autók, autóbuszok, a régi diavetítõk. A babák mellett ott találjuk a baba bútorokat is, tüneményes szalonokat, hálókat, konyhákat és fürdõszobákat. A harmadik teremben puzzle játékok, gyermek-nyomda, öltöztetõ baba és társasjátékok vannak. Az érdeklõdés központjába biztosan a nagyszerû, mûködõ villanyvasút kerül. Kicsiknek és nagyoknak egyránt szórakoztató, tanulságos ez a kiállítás, s az is bizonyos, senki nem megy el érzéketlenül ezek mellett a tárgyak, játékok mellett. (Magyar Nemzet, 1997.1.4.)

Vízügyi Múzum szárazon

A magyarországi múzeumokra a pénztelenségen kívül két nagy veszély leselkedik. A kisebbik veszély az, ha nincs megfelelõ épület a kiállítási tárgyak elhelyezéséhez. A nagyobbik veszély, ha a múzeumnak túl jó ingatlan jutott. Ez a problémája a siófoki Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeumnak. A valódi gondja, hogy Siófok legfrekventáltabb helyén, a dinamikusan fejlõdõ Flört diszkó mellett van. A múzeum egyébként fiókintézmény. Évekig félig-meddig önálló lerakata volt az Esztergomi Múzeumnak. Majd az áhított várossá váláshoz, Siófoknak meghatározott számú kultúrális létesítmény kellett felmutatnia, így született neg a Vízgazdálkodási Múzeum. A Balaton is adott volt, s lelkes magángyûjtõk anyagaiból létrehozták a kiállítást. A kiállítás anyaga ugyan mára már kissé ellentmondásosnak mondható, de ez még nem lett volna ok a bezárására. A rendszerváltás után a város megvette az épületet Somogy megyétõl. Az akkori polgármesternek nagy tervei voltak a múzeummal, szerette volna kíbõvíteni, szakkönyvtárral, kutatószobákkal, restaurátormûhellyel,,kávézóval gazdagítani. Köré parkot tervezett. Mindebbõl nem lett semmi, mert a városnak nem volt pénze, az ÁPV Rt. pedig a belterületi földek ellenértékét itt sem fizette ki. A terv tehát terv maradt, a szélmalom harcot feladó polgármestert újabb követte. Jelenleg folyik a vita az épület és annak értékes telkének az eladásáról. A múzeum pedig beköltözne a jelenlegi városháza épületébe, ami ugyan mindenki által elismerten a "legpenetránsabb szocialista realista emlékmû", de több hely lesz a múzeum kiállításának. Amivel még talán lehetne érvelni a régi épület mellett, ami múzeum, könyvtár, s kávézó is lehetne egyben, az, hogy a látogató talán itt elfelejthetné a létezõ Balaton-part illegális motocsónakokon és hatszázas Mercikben feszítõ maffiózóit. A múzeum egy újabb kis idõgép lehetne, amely visszavinné a látogatókat a hajdani Európa egyik legkedveltebb üdülõparadicsomába. (Magyar Hírlap, 1997.1.6.)

Lásd “Múzeumok az INTERNETE-en” c. rovatunk újdonságait