MILLENNIUMI TERVEK ITTHON





Veszprém



A veszprémvölgyi apácák kolostora

Kisebb nyomozás után eljutottunk az OMVH Igazgatóságára, ahol a millenniumi veszprémi terv szülõ atyjával Máthé Gézával és kolléganõjével Németh Katalinnal beszélgettünk, akik az OMVH Veszprém megyei területi fel ügyelõi. (Az elõkészületekben résztvevõ tudományos munkatárs Koppány András régész). ­ Miért szerepel a tervben éppen a veszprémvölgyi apácák kolostora? M. G. - Az összes mûemlék közül a leghátrányosabb helyzetûek a félig feltárt romok. A veszprémvölgyi romot a háború elõtt tárták fel (1938-ban), majd egy olyan - azóta ki de rült, hogy nem szerencsés - mód­ szer rel konzerválták a falakat, hogy egy kõkemény betonlepénnyel fed ték le az egészet. A feltárást is az akko ri módszerrel, gödrökkel vé gez ték, ezen a területen erõs az erózió, tehát a csapadék a gödrökben meg áll. Emiatt az összes Veszprém me gyei rom között ez van a legrosszabb állapotban. Az akkori hivatal, az OMF éppen emiatt kb. tíz évvel ezelõtt kiemelt és speciális problé ma ként külön minisztériumi (akkor még az Építésügyi Mi nisz té rium) pénzt akart szerezni, de nem sike rült. Akkor készült egy reprezentatív anyag, létrejött egy hét fõs munkabizottság, bejártuk a romokat, lefo tóz tuk, tisztáztuk a tulajdoni viszonyo kat s beadtuk a minisztériumhoz. Ilyenkor az ember elkezd egyen ként mindenkivel tárgyalni, de ez reménytelen volt. A városi tanács kezelte a romterületet, akinek sok mindenre volt gondja, de erre nem, teljesen elhárították, hogy õk bármit is csináljanak ott. A jezsuita templom pedig a múzeum raktárául szolgált, még annyi karbantartást sem vé gez tek el rajta, amennyi akkor kellett volna, ha az csak egy normál épület. Ezért aztán úgy néz ki, ahogy. Úgy gondoltam, hogy a 2000-re tehetõ évforduló hátha ad egy lehetõséget arra, hogy ezt kiemelten kezeljük, mert a kolostor még a Gizella kápolnánál is jobban kötõdik Gizella királynéhoz. Ekkor gondoltam, hogy elkezdek rajzokat csinálni, tárgyalni különféle emberekkel arról, hogy tudományos oldalról is alá tudják-e támasztani azt, amit én gondolok, másfelõl meg arról, hogy a munkában részt vállalnak-e. ­ Ez a munka most hol tart? Egyfelõl vannak a rajzok, amiket ké szí tettél, tudomásom szerint a mun ká ban részt vesz Koppány András, aki régész és ebbõl a szempontból gyûjt anyagot . . . M. G. - A rajzok, tervek késõbb jönnek majd. A rendszerváltás után az állami tulajdonú, tanácsi kezelésû dolgokat önkormányzati tulajdonba szokták adni. Ez viszont szerepelt a Kincstári tulajdonban tartandó mû emlékek között, így az önkormány zat ezt nem nagyon forszírozta, de a maradék területek, amin még to vábbi romok vannak... vagy pl. a tó, az kérdéses. Akkor megharcoltunk egy olyan dolgot, hogy felmentünk a minisztériumba, ott ígéretet kaptunk, hogy jó, a fele hadd menjen - de ennek a résznek a vagyonátadási ügye még nem zárult le. Volt ez ügyben már két menet, de nem sikerült dûlõre jutni. - A kolostor ez utóbbi területen van, amirõl most beszélünk? Vagy egyáltalán hol? M. G. - Ahhoz, hogy ez pontosan kiderüljön, egy alapos régészeti feltárás kell. Az a terület, ahol feltárták a falakat, az az egész kolostor együttesnek az egyharmada, vagy egynegyede, s az is dokumentálatlan. Most csak az elpusztult romok vannak, de még ezeket is hitelesítõ ásatással kéne megvizsgálni, nem tudjuk azt sem, hogy 38-ban pl. találtak-e leleteket . - És a kiterjedése? N. K. - Az régészetileg is izgalmas. M. G. - Ezen a két telken néztem, ahogy az emberek a tavaszi és õszi szántáskor, mint kétszer ez az asztal, akkora köveket szedtek ki. - Be lehet-e határolni egy terü le tet, amin el lehet indulni, magyarul egy kis résszel nem lehetne megelégedni? Nem.? Értem! N. K. ­ Olyan tájékozódó ásatást kell folytatni, amibõl nagyjából kiderül, hogy melyik az a terület, telek, amin egy házat mondjuk nem engednénk bõvíteni. De elõször tájékozódni kell. - Akkor kezdõdik csak, hogy az egész területet levédik-e, vagy csak a sarkát... Van-e olyan minimális rész, ami tulajdonjogi szempontból is biztos és kutatni is lehet rajta? N. K. ­ Csakhogy ez nagyon kicsi. M. G. ­ Az udvar, a kerengõ... N. K. ­ Elõször a tól-ig-et kellene tisztázni. M. G. ­ Ez a tíz évvel ezelõtti állapot. Erre büszke vagyok! Ez az a WC, ami a rom terüle ten a központi épü let hez tartozott. M. G. ­ Így nézett ki a romterület a tanács keze lésében. M. G. ­ Az lenne a cél, hogy a város tulajdonába kerüljön az, ami biztosan a kolostorhoz tartozik (lábtengó pálya, kocsma alatti részek). Szerencsére jó nagy feltöltés van alattuk. Ez biztos, hogy az önkormány zat tulajdona lesz, erre szeren­ csére áldozott a város. - Van-e ennek a tervnek belsõ ütemezése? Elsõ tehát a tulajdonviszony. M. G. ­ Az mindenképpen.... Sze rencsére a Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóságnál van egy nagyon agilis és értelmes kolléganõ, Pergõ Margit, õ rajta tartja a szemét. Én azzal kezdtem, amikor még csak én tudtam, hogy ezt meg akarom csinálni, hogy - a fõnöknõmmel egyeztetve ­ elküldtem az anyagot Szily Katalin államtitkárnak. Én nem vagyok az a fajta szakember, aki ezt elmélyülten és megtámadhatatlanul meg tudja valósítani. Szerencsére itt van az ÁMRK, megfelelõ szakmai háttérrel. Végül is a tudományos oldalnak és az építészeti elõkészítésnek a része átkerült oda, ahol ez az elõkészítés szakmailag megalapozottabb, mint az enyém. - Akkor mi a Ti szerepkörötök ezután? M. G. ­ A mi szerepünk Németh Katalinnal az engedélyezés, a ható ság engedélyezõ szerepe marad meg nekünk. Mi úgy mûködünk, mint a lavina. Ha már elindul, akkor nehéz megállítani, elindítani is nagyon nehéz. Úgy néz ki, hogy ez a lavina elindult. - Tehát most már a Ti kezetekben az engedélyezés van. Ez maradt. - Igen. Ennyi maradt. Marton Erzsébet

A veszprémvölgyi apácamonostor

A monostor alapítólevele, Kálmán király 1109-ben kiadott ado mány le ve lében maradt fenn. Az ado mány levélben említett Istvánt, mint ala pítót a kutatástörténet két személlyel próbálja azonosítani: egyrészt Géza fejedelemmel - aki a keresztségben az István nevet kapta - másrészt fiával I. Istvánnal. (1)A monostor elsõ lakói az ala pí tó levél alapján nagy való szí nû séggel Szent Vazul regulája alapján szer ve zõdõ vazilita apácák. (2) A középkor folyamán - a 13. szá zad ban - a monostort a ciszterci rend kapta meg és részben - 1387-ben - átépítette. A késõ középkorban, a török hódítás idõszakában, 1552-ben hagy ták el az épületegyüttest lakói. A romok egy részének feltárására 1938-ban került sor. A Rhé Gyula által végzett ásatásról igen kevés ér té kel hetõ dokumentum és információ maradt fenn, csupán néhány rajz és fotó. A feltárás során a kolostorudvar - kerengõ - és a keleti ko los torszárny részletei kerültek elõ. Nem tisztázott a templom pontos elhelyezkedése, ugyanez érvényes a korai és a ciszterci átépítés perió du saira, akárcsak a monostoregyüttes teljes kiterjedtségére. A feltárt és konzervált terület csak mûemlékileg védett. A Nemzeti Mú zeum Adattára szerint a veszprémvölgyi apácakolostor és környezete nem áll régészeti védettség alatt. Mindezek ismeretében az eset leges régészeti kutatásnak legelõször az alábbiakra kell koncentrálnia: -a monostor területének körülhatárolása, -a kiterjedtség ismeretében a mû emléki védelem kiterjesztése és a régészeti védelem megadása, - hitelesítõ ásatás. Csak ezek és a megfelelõ feltárási feltételek megteremtése után képzelhetõ el a további részek feltárásának megkezdése. Irodalom: (1)Komjáthy Miklós: Veszprémvölgyi alapítólevél (címszó) in: KORAI MAGYAR TÖRTÉ NE TI LEXIKON (1994), 729. (2)Gyõrffy György: István király és mûve (1977), 321-323. Koppány András Mikszáth-év, 1997. Egész évre szóló programot szer ve zett az Országos Mikszáth Emlékbizottság. Január 16-án Balassagyarmaton egy napos rendezvénysorozat vezette be az író szülõföldjén a megemlékezések sorát. A következõ nap Szklabonyán szobrot avattak Gáti Gábor Mikszáth portréját - az író egykori lakóházának udvarán. Az elsõ megmozdulást Szegeden, Kiskunfélegyházán, Szombathelyen, Budapesten, Pásztón, Salgótarjánban követték rendezvények. Hírek érkeztek a határon túlról is. A Felvidéken éppúgy, mint Erdélyben színházi elõadások, tudományos konferenciák, új Mikszáth kiadások, szakirodalom fémjelzik a programokat. Szerte az országban olvasónapló-pályázattal, mûveltségi versenyekkel, vers- és prózamondó versennyel, olvasótáborok szervezésével kívánjuk bevonni a magyar ifjúságot. Hamarosan vándorkiállítás indul az iskolákba és könyvtárakba. A rendezvénysorozattal kapcsolatban a szervezésért felelõs Petõfi Irodalmi Múzeumhoz lehet fordulni a további információkért.

A Magyar Irodalom Háza

Sok hírt hallani ma Budapesten a Károlyi Palotában létrehozandó Magyar Irodalom Házáról. A terv lényege: 2000-re a palota épü le té ben a Petõfi Irodalmi Múzeum mellett helyet kapna az Írószövetség, a PEN Klub s más kisebb irodalmi társaságok. A legfontosabb: az átalakítás eredményeként teljesen megújul egyik legszebb hazai mûemlékünk. Teljes épületgépészeti, biztonságvédelmi, stb., rekonstrukció után a múzeum raktári és szervezeti egységei a ko ráb binál jobb mûködési feltételek kö zé kerülnek. Olyan lehetõség ez most a hazai muzeológiában, amely re eleddig nem volt példa. S mindez nemcsak terv és álom. Már megkezdõdött az épület külsõ felújítása. Egy esztendõ múlva látvá nyosan megszépül a Károlyi Palota. Az épületen belül is meg kez dõdött a „társbérlõk” ki költöztetése, így a Budapesti Történeti Múzeum itt lévõ egységei is jobb körülmények közé kerülnek. Az átalakítás természetesen nagy gonddal jár. Szükség lesz a múzeum munkatársainak fokozott figyelmére és aktiválására, hogy a mûtárgyak se sérüljenek és a látogatók kiszolgálása is folyamatos legyen. Kérjük muzeológus és iroda lom történész kollégáink megértését és türelmét ez úton is a rekonstrukció teljes idõszakában.

Vasvári Pál Múzeum

A tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum új épületben (a mûemlék jellegû volt református parókiában) megnyitotta kiállításait. Állandó kiállítás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye orvos- és gyógy sze résztörténete. Idõszaki kiállítások: 1.Katonai fegyverek és egyenruhák 2. Tiszabüdi szoba 3. Ádám Lajos fafaragó kiállítása Új címük: Vasvári Pál Múzeum 4440 Tiszavasvári Kálvin u. 7. tel.: 06-20-512-193 Pf. 56. Nyitvatartás: 9-16 óráig; szünnap nov. 15 és márc. 15 között: szombat és vasárnap, márc. 16 és nov. 14 között: hétfõ. Reprezentatív terek helyre­állítása a Magyar Nemzeti Múzeumban A MNM rekonstrukciós munkáinak megtekintésére az Építéstudományi Egyesület Építéskivitelezési Szakosztálya mûemlékvédelmi munkabizottsága immár harmadízben 1997. jan. 21-én épületlátogatást szer ve zett. A látogatás a korábbiakhoz hasonló nagy érdeklõdés mellett zajlott és mintegy 70 fõ idõsebb és fiatalabb korosztályba tartozó építõipari szak ember vett részt rajta. Közöttük nem kevés neves egyetemi és fõiskolai tanár, illetve kivitelezési szakember, de jó néhány leendõ építész szakember is. A megjelentek dr. Gaál Péter fõmérnöktõl és Karácsony István Lajos mûszaki fõosztályvezetõtõl kaptak tájékoztatást a múzeumban zajló épület rekonstrukciós programról, a már elkészült munkákról is és a tervezettekrõl. A tájékoztató után a megjelentek bejárták a múzeum 1996-ban elkészült területeit, elsõsorban a kiállítási területeket. Az épületrész megtekintése utáni beszélgetésen a neves építõipari szakemberek meg elégedésüket fejezték ki, hogy az épület rekonstrukció általános koncepciójában alaphangot kapott az eredeti Pollack-i téralkotás és dí szítések visszaállításainak igénye, ugyan akkor a korszerû igényeket kielégítõ mûszaki megoldások alkalmazása. A beszélgetés során többen is kifejtették azon véleményüket, hogy ezen élõ mûemléki koncepció végrehajtása mind a tervezõ, mind a kivitelezés irányítói tekintetében jó kezekben van. A már kialakult gyakorlatnak megfelelõen a jelentõsebb rekonstrukciós építési ütemek zárásakor hasonló szervezésben ismétlõdõen épületlátogatásokra kerül sor. A II. részt, a rekonstrukciónak a címben jelzett speciális szempontú bemutatását (Gaál Péterrel való beszélgetés keretében) következõ számunkban adjuk közre. a szerk.

Gedai István: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása

Kormányhatározat (1092/1994. (X. 7.) sz.) értelmében a honfoglalás 1100. évfordulója megünneplésének egyik legfõbb eseménye a Magyar Nemzeti Múzeumnak erre az alka lomra készített történeti kiállítása volt. Ezt a feladatot a Magyar Nem ze ti Múzeum munkatársai a kormányhatározatban (1009/1996 (II. 7.), 1016/1996 (II. 14.) sz.) kitûzött határidõre elvégezték. A teljes kiállítási tér (az idõszaki Honfoglalás és az állandó történeti kiállítás) összterülete 3347 m2. Ma­ gyar múzeumban ekkora területen még nem készítettek történeti ki ál lí tást. A megrendezésben részt ve võ munkatársak felé méltányos, más kollegák részére pedig nem érdektelen a kiállítás elkészítésének ismer tetése. Sorozatos késõi döntések után 1993 végén határozott az intézmény vezetõsége  a kiállítás megrende zé sé rõl, bár erre felsõbb szervektõl uta sítást nem kapott, de az 1996-ra felmerülõ igény természetes volt. 1994 januárjában bontatta le a vezetõség a régi kiállítást, az új kiállítás végleges területét azonban csak 1994 nyarán lehetett kijelölni, amikor biztossá vált a Természettudományi Múzeum Lu dovikába költözése és az épület II. emeleti déli szárnyának átadása, a korábbi idõszaki kiállítások és az Ásványtár területe. Így 1994 kora tavaszán kezdõdhetett a leendõ kiállítási terület felújítása a Magyar Nemzeti Mú zeum rekonstrukciójának ke re tén belül. Ez azt jelentette, hogy ekkor vált lehetõvé a teljes épületgépészeti felújítás (új központi fûtés, elektromos csatornák beépítése, vagyon-, mûtárgy-, tûzvédelmi berendezések részére is stb.), új nyílászárók, szige telések készítése, a gyakran cserélt és elhasználódott parketta helyett csiszolt kõburkolat lefektetése, stb. Amint a rekonstrukció folyamán mindenkor, itt is rendkívül fontos volt a mûemléki szempontok figye lembe vétele. Több helyen késõbbi átalakítások torzították el az eredetei klasszicista tereket. Ezeket vissza állítottuk eredeti formájukra, aho gyan azt Pollack Mihály megépítette. A kiállítási terek felújításával párhuzamosan kezdõdött a kiállítás tudományos elõkészítése. A kiállítás négy nagy részre oszlik: 1. honfoglalás, 2. középkor (XI-XVI. század), 3. újkor (XVII-XIX. század), 4. legújabb kor (XX. század). A honfoglalás­kiállítást idõszaki kiállításként az ennek megrende zé sére létrehozott Tokaj Alapítvány készíttette el és 1995-ben Miskolcon állíttatta fel. Az ország valamennyi jelentõs honfoglalás kori tárgyát kölcsönözték, így együtt soha nem látott teljes anyag érzékelteti a honfoglalók gazdagságát. Külföldrõl - fõleg erdélyi, felvidéki és osztrák múzeumoktól - is kértünk anyagot kölcsön. Sajnos nem sok eredmény­ nyel. (Csak Kassáról kaptunk né hány Bodrog-közi leletet és a Przemysl-i   múzeumtól   ott   elõkerült anya got). Különösen nagy kár Árpád kardjának (másolatban ki van állítva) és a zempléni fejedelmi leletnek hiá nya kiállításunkról, amelynek kölcsön zésétõl Bécs, illetve Pozsony zárkózott el. A honfoglalás­kiállítási részt Buda pesten dr. Fodor István, dr. Révész László, valamint dr. Wolf Mária és dr. Nepper Ibolya (Déri Múzeum) munkatársaink rendezték. 1996. március 16-án nyitotta meg Göncz Árpád köztársasági elnök. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1997. március végéig lesz látható. Ezt követõen néhány külföldi múzeumban kerül bemutatásra, majd állandó kiállítássá alakítva - elsõsorban a Magyar Nem zeti Múzeum anyagából - egészíti ki történeti kiállításunkat. A „Magyarország története” címû kiállítás közép-, új- és legújabb kori részére három tudományos teamet állítottunk fel, akik elkészítették a tématervet, majd a forgatókönyvet, végül berendezték a kiállítást. A középkori team vezetõje dr. H. Kolba Judit volt, tagjai pedig dr. Biczó Piroska, dr. Gerelyes Ibolya, Kiss Etele, dr. Kovalovszki Júlia, dr. Ritoók Ágnes. Az újkori teamet dr. Körmöczi Katalin vezette, tagjai Aczél Eszter, Haider Edit, Kiss Eri ka, dr. Németh Gábor, T. Németh Annamária, dr. Tompos Lilla voltak. A legújabb kori rész team­vezetõje Ihász István volt, tagja pedig Baják László, Balajthy Katalin, dr. Bencze Géza, Feren czyné Sedlmayr Krisz tina, Irás Katalin, dr. Jalsovszky Katalin, Kemenczei Ágota, dr. Sallayné Peterdi Vera, dr. Stemlerné Balog Ilona, dr. Stock Imréné, dr. Sz. Bányai Irén és dr. Urbánné Kohánka Andrea voltak. Egyes szakgyûjtemények kutatói mindhárom kiállítási részben részt vettek, így a Történelmi Képcsarnok - dr. Basics Beatrix és Szabó János -, az Éremtár - dr. G. Héri Vera, dr. Pallós Lajos, Tóth Csaba - és a Fegyvertár - Kovács S. Tibor - munkatársai. A teamek kijelölésével egy idõben került megszervezésre az az operatív csoport, amely a kiállítás fel épí té sének valamennyi területét átfogta. A három team vezetõn (dr. H. Kolba Judit, dr. Körmöczi Katalin, Ihász István) kívül a mûtárgyvé de lem (dr. Morgós András), biztonság védelem (Pataki János), gazdasági ügyek (Németh Lászlóné), kiállítás megrendezés és felépítés (Csonka András), mûszaki ügyek (Karácsony István), multimédia (dr. Rezi Kató Gábor), belsõépítészet (Pataki Dóra) irányítói és mindezek koordinátora (Temesváry Ferenc) vettek részt az operatív csoportban. Természetesen mun ká jukban mindegyikõjüket so kan segí tették. Dr. Morgós András fõosztályvezetõ mellett T. Bruder Katalin, Juhászné Szabó Zsuzsa, Járó Márta és Sipos Enikõ irányításával Anda Csaba, Antall Mariann, Baghy László, †Báthy Géza, Csûrös Orsolya, Földessy Péter, Gabler Szand ra, Gink Judit, Girardi Gerzson, Go rej Judit, Gulyás Csilla, Hajdú Viktória, Hidasi Zsolt, Horváthné Hídvégi Erzsébet, Horváthné Péterffi Gyöngyvér, Hutai Gábor, Igaz Pál, Kissné Bendefy Márta, Kistót Gabriella, Komáromi Judit, Kovács Petronella, Kovácsné Bánhidi Ágnes, Kõfalvi Vidor, Lencz Balázs, Mátéfy Györk, Mátéfy Szabolcs, Nagy né Kiss Izabella, Nagyné Lõ rincz Judit, Nemes Takách László, Perényiné Dombóvári Judit, Séd Gábor, Stalmayr Adél, Szabó László, Szabó Tamás, Szentmihályi Zsuzsa, Szõke Balázs, Szõke Gábor, Tavasz Imre, Török Klára, Turi Turgonyi Emese, Vajk Éva, Véninger Péter res taurátorok végezték a mûtárgyak restaurálását és a mûtárgy védelem érvényesítését a ki ál lí tá son. A japán kormány rendkívül jelen tõs multimédia­rendszert aján dékozott a Magyar Nemzeti Mú zeumnak, ami lehetõvé tette, hogy a kiállításon is korszerû elektronikus információ egé szítse ki a hagyományos mód sze reket. Dr. Rezi Kató Gábor mellett dr. T. Bíró Katalin, Nagy György és Párdi Ferenc, vala mint Szabóné Fejes Ildikó és Telcs Gábor munkálkodott a multimédia rendszer tartalmi be épí tésén. A belsõépítészetet Pataki Dórával Iványi Mónika tervezte. Karácsony Istvánnal Gaál Péter irányította a mûszaki munkákat, az installálást, amelyet az épület rekonstrukciójának gene rál kivitelezõje, az Architekton Rt. ké szí tett; közvetlenül pedig Madas Judit irá nyította. A Mûszaki Fõ osz tály va la mennyi szakiparosa, villany sze relõje (Hajdú László és Sógor László), asztalosa (Pölöskei Tamás), kõ mû ve se (Rácz Károly) és segédmunkásai, (Bondár Tibor, Páll Lukács és Slezák Gyula) részt vett a kiállítás gyakorlati mun kájában. Az elkerülhetetlen pár hu zamos mun kák fokozott biztonsági védelmet, õrzést igényeltek, ami a Pataki János által vezetett biztonsági és te rem õröktõl követelt néha idegfeszítõ figyelmet. Takarítónõink Szeniczey Orsolya gondnok irányításával mindennapi takarítással, a hulladék folyamatos elszállításával tartották fenn az állandó rendet. Szinte nincs az országnak olyan múzeuma, köz gyûjte mé nye, amely ne kölcsönzött volna mûtárgyat kiállításunkra. Gép kocsi vezetõink (Koschler József, Papp László, Tóth Tamás) érdeme a fenn akadás nélküli mûtárgyak szállí tása. A kiállítás elrendelésétõl a meg nyi tóig tehát mintegy két év állt rendelkezésre. (A szakmai kollegák sze­ rint erre legkevesebb öt-hat év kel lett volna). Ez okozta, hogy pár hu za mosan készültek olyan munkák, amelyek egymásutániságot té te lez nek fel. (Pl: a forgatókönyvön terv- módosítások következtében még akkor is történtek változtatások, ami kor készültek a belsõ berendezési tervek, sõt egyes területeken már az installáció felépítése is elkezdõdött.) A forgatókönyvek 1994 folyamán készültek el. A Magyar Nemzeti Mú zeum vezetõsége széles körben kért fel szaklektorokat: dr. Bánkúti Imre, dr. Engel Pál, dr. Fodor Zsuzsa, dr. Gerõ András, dr. Környei Attila, dr. Kubinyi András, dr. Péter Katalin, dr. Poór János, dr. Szakály Ferenc , dr. Urbán Aladár, dr. Vörös Károly, dr. Zombori István. A kiállítás fel építését a Magyar Nemzeti Múzeum saját kiállításrendezõ csoportjával végeztette, amelyet erre az alka lom ra megerõsítettünk. Csonka András vezetésével Bánki Horváth Lilla, Csalah József, Csáti Csaba, Erdélyi Zoltán, Ferenczi József, Gyöngyösi Adrienn, Kósa Bálint, Léczfalvi Fe renc, Ságiné Tichy Gabriella és Vidos Andrea rendezték be a kiállítást. A kiállítás grafikai munkáit Molnár Gyula és Zsótér László, (H-Art) a fotókat Dabasi András, Farkas Árpád és Jaksity László készítették. Ez a hatalmas munka természetesen meg növelte az adminisztrációs és levelezési munkát is, amely a gyûj teményi osztályok adminisztrátorain kívül fõleg a Fõigazgatóság titkár ságát (Selmeci Rajmundné és Róth Erzsébet) terhelte. Már a kiállítás elõkészítõ munkái közben a Közönségkapcsolatok Fõ osztály munkatársai (Balogh Edina, Lovas Márta, Radnóti Klára) dr. He leszta Sándor vezetésével készítették elõ a közmûvelõdési programokat. A kiállítás megnyitására mûtárgymásolatok gazdag választékával ké szül tünk. Az eredeti tárgyak ki vá lasz tá sát és a másolási munkák el vé gez te tését a múzeum részérõl dr. Garam Éva intézte. Közben a vezetés is megosztotta a fõbb munkákat. Intézményvezetõi szinten a rekonstrukciót dr. Gedai István fõigazgató, a kiállítási mun ká kat dr. Szikossy Ferenc fõigaz ga tó helyettes, míg a megnövekedett ki adványügyeket dr. Kovács Tibor fõ­ igazgatóhelyettes irányította. A kormányhatározat által fel állí tott Emlékbizottság (tagja volt az intézmény fõigazgatója) mellett mû kö dött ennek Operatív Bizottsága (a Magyar Nemzeti Múzeumot itt dr. Fodor István, dr. Gedai István és dr. Szikossy Ferenc képviselte) és a millecentenáriumi titkárság. Elõbbi nek Török András helyettes államtitkár volt az elnöke 1996 januárjáig, utóbbinak pedig dr. Deme Péter miniszteri biztos. Az Operatív Bizottság szinte valamennyi ülé sé nek napirendi pontja volt a Magyar Nem zeti Múzeum kiállítása. Néhá­ nyan véleményükkel komolyan se gí tették a munkán kat, amire igen nagy szükség volt a bizottságon belüli gáncsoskodókkal és a szakmailag megalapozatlan, öt let szerû véle mé nyekkel szemben. Az Operatív Bizottság még egy külön munkabizottságot is létrehozott, amely ki zárólag a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításával foglalkozott. Az emlékbizottságon és ennek Ope ratív Bizottságán kívül az Or szág gyûlés is létrehozott egy kép viselõkbõl álló millecentenáriumi bizottságot (elnöke Pál Béla veszprémi képviselõ volt), amely - állásfogla lásával - nyújtott segítséget a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Kihelyezett ülést tartott a múzeumban, meg tekintette az épülõ kiállítást, máskor pedig az intézmény vezetõsége be számolt a parlamenti ülésükön. A bizottság megelégedését külön levélben közölte a Magyar Nemzeti Múzeum vezetõségével. A kiállítás koncepciójával kapcsolatban igen sok, egymásnak gyakran ellentmondó, szakmailag sokszor át nem gondolt, néha gyermeteg véle mények merültek fel és - néha ér dem telenül hosszan - kerültek meg vitatásra. Kiállításunk olyan történeti kiállítás, amely a magyar nép történetét teljességében kívánja bemutatni. A rendezõk ezen belül különös hangsúlyt fektettek a mû ve lõdéstörténet ismertetésére, érzé kel tetve az általános európai értékeket. Egyesek felvetették, hogy - amerikai példákra hivatkozva - túlhaladott egy nép történelmét bemutatni kívánó kiállítás rendezése. Véle mé nyünk szerint elvileg sem helyes az amerikai kultúrát Európában má so lásra alkalmasnak tekinteni. Ugyan akkor Európában számtalan törté neti kiállításra van példa. (Skandi návia, Németország stb.). Ma gyarországon rendkívül erõs társadalmi igény is van a magyar nép történetét bemutató kiállításra. Néhány értet lenkedõ cikk (a sok elismerõ megnyilvánulás mellett) az információs értéket kifogásolta. Tény, hogy egy történeti kiállítás nehezen érthetõ meg alapvetõ törté nelmei ismeretek nélkül. A múzeumok vi szont joggal tételezik fel a társa da lom egyedeirõl, hogy a köz oktatásban megszerezték azokat az ismere­ teket, amelyekre a ki állítások épülhetnek. Ugyanakkor a ma korsze rû nek mondható ki ál lí tások az elõ zõ eknél sokkal több isme retátadásra képesek. Egyrészt már az installáció is ezt segíti elõ, egy ségbe foglalja a tár gyakat, szöveget, térképeket. Más részt a kiállítások statikus jellegét választható programokkal rendel ke zõ multimédia rend szerek teszik dinamikussá. Ka ta lógusok, kiállítási veze tõk, CD lemezek részben mind ezt kiegészítik, részben lehetõvé teszik az otthoni visszaemlékezést. Kiállítást, fõleg történeti kiállítást mindenki megelégedettségére természetesen nem lehet készíteni, de különösen sok a véleménykü lönb ség egy olyan kiállításnál, ahol annak megítélésében mai társadalmi cso portok, hatalmi szférák érdekeltek és ellenérdekeltek. Ezt csak a ki állí tás rendezõk tárgyszerûségével lehetett feloldani és a látogatói véle mények alapján állíthatjuk, hogy a kiállításnak az a része (XX. század) is általános elismerésre talált, ahol az események értékelésére nincs társadalmi konszenzus. Bizonyára igen sok kritika fogja érni kiállításunkat. Lesz (és van), amelyik értékeit látva superlativu sok ban ismeri el, mások elmarasz talják valamiért. A tárgyilagosság alapján álló kritikákban bizonyára sok megfontolandó van és elfogadjuk azt, ha azonban valamilyen ol dalról érzelmi túlfûtöttség nyil vánul meg egy objektívnak nem mondható kritikában, azt is értékeljük, hiszen magához a múzeumhoz is többféle képpen viszonyul a társadalom. Van, akit a történelmi ereklyék kö zel sége érzelmileg feltölt, törté nel münkkel azonosulva a mai társa da lom szá má ra is alkotóbbá válik. Másnak csupán hasznos idõtöltés a kiállítás lá to ga tása és - elismerjük - van, akiktõl mind ez  távol  áll,  aki  számára  régi ócska ságok, vagy csillogó, ám semmitmondó tárgyak halmaza a ki ál lí tás. Ismét mások sokallják a rá for dí tott pénzt. A közel félmilliárd forint valóban soknak tûnhet a szegényes kulturális, egészségügyi, oktatási te rü leten, ám csupán egy cseppje egy bankkonszolidációnak és még felét sem teszi ki egy­két állami intézmény közötti pénzügylet lebonyolításakor kifizetett „sikerdíjnak” (egy fél „To­ csik”), ami nemcsak erkölcsileg felháborító, de jogilag is meg kér dõ je lezhetõ. Kiállításunk áll. A látogatók áradata szinte minden, a felépítéskor volt bosszúságot, idegmegterhelést, éjjel-nappali munka nehézségét fe led teti. Nekünk ez a legnagyobb elismerés. A Magyar Nemzeti Múze um vezetõsége valamennyi, a ki állításban közvetlenül és közvetve részt vett munkatársának itt is meg köszöni ezt az elvégzett munkát. Mintegy függelékként kell meg említeni, hogy az új történeti kiállítás mellett külföldi képviseleteink szá mára a honfoglalás kor mûtárgyairól készült fényképekkel készí tettünk önálló kiállítást, ezen kívül az 1956-os forradalom és szabadságharc ese ményeit a 40. év forduló tiszteletére ugyancsak fotó kiállításon mutattuk be Milánó ban. Továbbá 86 más mú zeum kiállítását segítettük 3219 db mûtárggyal.

125 éves a Néprajzi Múzeum Megnyitó: március 14.

A budapesti Néprajzi Múzeum a legkorábban szervezõdött európai szakmúzeumok sorába tartozik. Születésnapjaként 1872. március 5-ét tartja számon a tudo mány tör té net, amikor Xántus Jánost (1825-1894) kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának õrévé. A jogi képzettségû, a szabadságharc honvédtisztjébõl az amerikai emigrációban neves természetrajzi kutatóvá lett Xántus János vezetõ muzeológusi megbízatását azon nagyszabású néprajzi kiállítás sike ré nek köszönhette, amit az általa 1868-69-ben Kelet-Ázsiában gyûjtött két és félezer darabból álló anyagból rendezett. A máig párját ritkító gyûjtemény egyedüli elõzményét a Nemzeti Múzeum anyagában Re guly Antal (1819–1858) 92 néprajzi tárgya jelenti, amit 1843-1845 között az Észak-Urál vidékén élõ obi-ugorok között gyûjtött. Xántus János még kinevezésének évében nagyszabású magyarországi néprajzi tárgygyûjtést is végzett az 1873. évi bécsi világkiállítás részére. Mindkét gyûjteményének nagyobb része az idõközben megszervezõdõ Iparmû vészeti Múzeumba került. A mostoha sorsú néprajzi gyûj te ményt Jankó János (1868–1902) sokrétû szakmai tevékenysége tette valódi múzeumi szervezetté. Az õ nevéhez fûzõdik a Millenniumi Ki állítás városligeti Néprajzi Falujának megteremtése 1896­ban. A 24 lakó portából álló multietnikus sza bad téri múzeumi bemutató ve te ke dett a né hány évvel korábban meg nyílt stockholmi skanzennel. (Az ünneplés után azonban a házakat lebontották, a berendezés és öl tö zetek a múzeum gyûjteményébe kerültek.) A század elején az intézmény Európa egyik vezetõ szakmú zeu má nak számított. A Néprajzi Osztály munkatársa volt Vikár Béla (1859-1945), aki a világon elsõként gyûjtött népdalokat fonográf segítségével. Munkásságának folytatását jelentette Bartók Béla (1881–1945), Kodály Zoltán (1882–1967), majd Lajtha László (1892–1963) tevékenysége, mely a magyar zenefolklorisztikai kutatásokat a múzeum falai között emelte nemzetközi élvonalba. Idõ köz ben folyamatosan gyarapodtak az intézmény nemzetközi és magyar gyûjteményei, különösen Fenichel Sámuel és Bíró Lajos új-guineai, Fuszek Rudolf kameruni és libériai, Teleky Sámuel és Torday Emil afrikai, Almásy György közép-ázsiai, Baráthosi Balogh Benedek Amur vidéki, Róheim Géza ausztráliai, Dió szegi Vilmos szibériai és mon gó liai gyûjtõútjai, ill. a hazai kutatások terén Bátky Zsigmond, Györffy István, majd Fél Edit, Kresz Mária több évtizedes tevékenysége révén. Az 1930-as évek elején a Néprajzi Múzeum kezdeményezésére és munkatársainak irányításával való sult meg az elsõ nagyszabású népraj zi szintézis, A magyarság néprajza négy kötetes munka, számos fontos kiadvány, közöttük a Magyar Népmûvészet 1924-1925 között egy tucatnyi kötetet kitevõ sorozata, de a múzeum falai között született olyan nagyszabású mo nog rá fia is, mint Györffy István 1930-ban napvilágot látott cifraszûr kö te te. A népligeti iskolaépületben (Köny ves Kálmán krt. 40.) 1929-tõl 30 teremben tárta a múzeum a lá to gatók elé rendkívül gazdag anyagát. Errõl az állandó kiállításról az euró pai szakintézmények ide lá to ga tó mun katársai nagy elismeréssel nyi lat koztak. (A kiállítást 1942-ben a légitámadások miatt le kellett bontani.) A múzeum formális önállóságát ke reken  fél  évszázada,  1947-ben nyer te el, amikor szervezetileg is kivált a Nemzeti Múzeum kö te lé ké bõl és országos hatáskörû önálló intézmény lett. Számos költözködés után 1975-tõl birtokolja jelenlegi épületét a Parlamenttel szemben. A Hauszmann Alajos tervei alapján 1896-ra felépült Kúria 1949-ig a legfelsõbb törvénykezés palotájaként szolgált, majd munkásmozgalmi intézetként mûködött, 1957-tõl pedig az akkor megszervezõdõ Magyar Nemzeti Galériának adott otthont. A Galéria Várba kerülése tette lehe tõ vé, hogy a Néprajzi Múzeum a nép ligeti iskolaépületbõl a város szí vé ben kapjon helyet. Ez idõtõl ki állí tá sok sokaságával és intenzív köz­ mû velõdési tevékenységgel szolgálja a nemzeti kultúra ügyét. Az elsõ állandó kiállítás 1980-ban nyílt meg (Az õstársadalmaktól a civi lizációkig címmel) a múzeum nem zetközi gyûjteményeinek anya gából, melyet 1995-ben a kiállított nagy értékû mûtárgyak állag vé del me miatt le kellett bontani. (Az új nemzetközi kiállítás meg va ló sítását 2000-re tervezzük.) A magyar állandó kiállítás megnyitására csak 1991-ben kerülhetett sor, meglehe tõsen nehéz intézményi körül mé nyek között. Ezért is vált szükségessé az évforduló évében a teljes körû felújítás, melynek során igye keztünk a kiállítást színesebbé, lát vá nyosabbá és a korszerû multimédia alkalma zá sával informatívabbá ten ni. A ma gyar nép hagyo mányos kultúrája címû kiállításunk 13 teremben tárja a látogatók elé a magyar parasztság tárgyi emlékeit a XVIII. század végétõl az elsõ világháborúig terjedõ idõszakból, a magyar nyelvterület egészérõl. A kiállítás felújítását és a hozzá kapcsolódó színes katalógust a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma támogatásával tudjuk megvalósítani, a kiállítás ünnepélyes megnyitására pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején kerül sor a Fesztiváliroda támo ga tá sával. A múzeum fennállásának 125. évfordulója alkalmából elkészült a múzeum emlékérme, melyet Fritz Mihály szobrászmûvész tervei alapján a szegedi Szabó Géza Éremverde készített el. Az ünnepi meg emlékezésre az évforduló napján, 1997. március 5-én kerül sor, ami kor a múzeum dísztermében tudo mánytörténeti emlékülés idézi fel az intézmény elsõ negyed századát. Ezt követõen kerül sor az emlékérmek átadására a múzeum leghûségesebb, leghosszabb idõn át szolgáló munka társainak. A felújított magyar állan dó kiállítás megtekintését követõen az aulában a Palace Catering támo ga tásával és rende zé sé ben tartott állófogadás ad majd alkalmat azok nak, akik a múzeum kö zel háromszáz egykori és jelenlegi dolgozó jából – remélhetõleg minél teljesebb számban – meghívásunkat elfogadják, hogy egymással találkozhassa nak. Selmeczi Kovács Attila

BUDAPEST





MS mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai fõoltára

Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 1997. márc. 14–máj. 25. „Menráth Péter és Hernády Szilvia restaurátormunkája elõhívta ennek a képtáblának (a Vizitációnak) egy­ kori, eredeti önmagát. Ez a tény egyedül is elég lenne ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Galéria ünnepélyes alkalomnak nyilvánítsa a munka befejezését és a képet a restaurálás tapasztalataival rendkívüli kiállításban mutassa be a közönségnek.” - írja Mojzer Miklós, MS mester mono grá fusa a kiállítási katalógusában. Az Esztergomi Keresztény Múzeum és a Galéria közös kiállítása azonban ennél többet tesz: „az oltármû emlé ke zik meg”. A fõoltárról, amely a sel mecbányai (Banská tiavnica) Mária-templom szentélyében állt egykor, talán a XVI. század köze pé ig, míg a templomot erõddé alakították. Bemutatja annak megmaradt tábla ké peit - a négy esztergomi passió-jelenetet, még egy öröm teli meglepetést tartogatva a közönség számára a „Krisztus az Olajfák hegyén” - jelenet most el készült restau rá lá sá val, mely Varga Dezsõ restaurátormûvész mun kája - és a múlt század végén a lille-i Musée des Beaux Arts tulaj do nába került Királyok imádása-táblát. A kiállítás megkísérli bemutatni az eredetileg az oltár külsõ oldalát dí szí tõ, a magyarországi késõ gótika remekmûveiként számontartott festmények mûvészeti környezetét, a kom pozíciók, az egyes részletmeg ol dá sok, testtartások, taglejtések, dra pé riák, és bizonyos érzelmi-tartalmi jellegzetességek grafikai elõ képeit, párhuzamait. A bemutatott három rajzot és 15 rézmetszetet a nürnber gi Germanisches National museum, a müncheni Graphische Sammlung, a bécsi Graphische Sammlung Alber ti na és a Szépmû vé szeti Múzeum köl csö nözte a ki ál lí tásra. A kiállítás rendezõi: Poszler Györgyi mûvészettör té nész és Mikó Árpád a Régi Magyar Gyûjtemény osztályvezetõje. Budapest Helyõrség 1869–1997. (Képek a budapesti helyõrség történetébõl a helyõrség-parancs nokság tevékenységének tükrében)

Országos Széchényi Könyvtár

nyitva: III. 7­ig A kétmillió lakosú magyar fõvárosban város polgárain túl számos fiatal ember tölti életének meg ha tá rozott részét, s szolgál honvédként, katonaként. Szinte naponta látjuk õket, díszelegve, koszorúzáson, õr ség ben. Természetesnek tûnik, hogy itt vannak - õk a helyõrség katonái. A háziezred, a 32. Budapest Õr ezred katonái adnak arcot a nemzet hadseregének, többek között általuk jelenik meg a polgári közösség éle té ben a honvédség. Hajdanán ez volt az oka annak, hogy minden, magára valamit is adó város igyekezett kivív ni magának a jogot, hogy garnizonnal, azaz hely õrséggel, állandó jel leg gel ott állomásoztatott alakulattal bírjon. A kaszárnya helyének kijelölésétõl az alakulat zenekarának rendszeres térzenéjéig minden köz ügy nek szá mí tott az adott telepü lé sen. A katonaság és a lakosság, a város igényeit azonban össze kellett hangolni, sza bá lyozni. Így születtek meg az elsõ térparancsnokságok. A fentiek alapján nem csoda, hogy az 1868. dec. 4-én szentesített XLI. törvény alapján felállított magyar királyi honvédség elsõ hadrendjében azonnal helyet kapott a m. kir. buda pes ti honvéd térparancsnokság. Gya korlati felállítására 1869 jún. 30-án került sor. (Természetesen a ma gyar fõvárosban a császári és királyi haderõnek is volt térparancs noksá ga, azonban ez kizárólag közös ügyek ben intézkedett.) A térpa rancsnok ság fogta össze katonai állo másügyekben az egy városban elhelyezett katonai hivatalokat és alakulatokat, csapatokat, parancsnok ságo­ kat, iskolákat, inté ze teket. Figyel mük az élet minden területére kiterjedt, mai szemmel nézve olyan furcsa témakörök sem kerülték el érdeklõdésüket, mint a kenyér szikkadási súlya, vagy a heti piaci árak. A város minden jelentõsebb, a hadsereg jelenlétét igénylõ reprezentatív eseményét õk szer vezték meg, a szokásos katonai precizitással. A térparancsnokság megnevezése az idõk folyamán város, majd hely õrség-parancsnokságra módosult, de alapvetõ  feladatai  közel  130  éves fenn állása alatt nem változtak. A fõváros gyarapodását, ala ku lá sát, történetét speciális, katonai szemüvegen át nézve, több mint száz esztendõ együttélésének tárgyi és írásos emlékeinek segítségével a ki állítást megtekintõ látogató képet kaphat a helyõrség-parancsnokság tevékenységérõl.

Veress Pál új festményeinek kiállítása Vigadó Galéria

A kiállítást megnyitották: Szema dám György és Sáry László tanítványaival 1997. február 6-án . Megtekinthetõ 1997. február 6-tól március 9-ig, hétfõ kivételével minden nap 10 és 18 óra között.

NYÍREGYHÁZA





Normantas Paulius: Taimir félszigeti szamojédok Jósa András Múzeum

1997. március 7-én, pénteken, 11 órakor a Jósa András Múzeumban Normantas Paulius: Taimir­félszigeti szamojédok címû fotókiállítását Boros György nyíregyházi fotó mûvész nyit ja meg Normantas Paulius 1948-ban szü le tett Litvániában. 1974-ben Vilniusban az állami egyetemen a köz gazdasági karon szerzett diplomát, 1981-tõl kezdett el rendszeresen fotózni. Két év múlva házassága révén került Magyarországra. Gyermekei Pranas és Andrea. Normantas Paulius hat fotóexpedíción tíz finnugor néphez jutott el, ebbõl született az „Apadó források” címû kötete, melyet a VII. Finnugor Világkongresszusra jelentetett meg a Corvina Kiadó. 1990-ben ez a kötet nyerte el a Szép Magyar Könyv pá lyá zat nívódíját. A mûvész tagja a Litván és a Ma gyar Fotómûvészek Szövetségének, a Magyar Alkotómûvészek Szövetsé gé nek és a Nemzetközi Írószövetség nek. 1992-ben a Pro Cultura Hun ga rica kitüntetést vette át. 1994-ben Finnországban jelent meg A le gyõz hetetlen amdo tibetiek címû könyve, melyhez a dalai láma írt elõszót. 1991–92-ben a Magyar Köztársa ság Mûvelõdési és Közoktatási Mi nisz tériuma ösztöndíjával a litván kormány képviseletében végigjárta Körösi Csoma Sándor útját a Peshawtól Darjeelingig. Még ugyan ebben az évben folytatta munkáját a Taimir-félszigeten, tovább kutatva a szamojéd (enyec, nyenyec, ngana szán) népek életét. Három hónapot dolgozott a Kurili-szigeteken, majd az expedíció végén bejárta Be­ nyovsz ky Móric kamcsatkai szám ûze tésének állomásait. 1993-ban meg ismételte Kõrösi Csoma Sándor útját és teljesen befejezte Stein Aurél nyomában indított fotóexpedícióját. Önálló kiállításai: 1984. Bécs 1985. Mihajlovgrád (Bulgária) 1986. Helsinki 1986. Riga 1991. Helsinki, Göteborg, Budapest (Mûcsarnok), Vilnius, Nyíregyháza 1992. Budapest (Vigadó), Vilnius, Nyíregyháza 1993. Új-Delhi, Helsinki, Budapest (Nemzeti Múzeum), Nyír egyháza 1994. Párizs, Göteborg, Helsinki, Vilnius 1995. Budapest (Budapest Galé ria), Vilnius, Nyíregyháza 1996.Budapest (Néprajzi Múze um), Vilnius, Nyíregyháza, Tralee (Írország)

KARCAG





Torok Sándor festõmûvész kiállítása

Györffy István Nagykun Múzeum 1997. II. 12–III. 31. Torok Sándor festõmûvész 1936. május 13-án született a jugoszláviai Ómoravicán (Stara Moravica - Bács kossuthfalva). Festészettel 1958-ban kezdett foglalkozni. Elsõ ízben 1962-ben állított ki Banja Lukán. 1966–68 között az újvidéki Tanárképzõ Fõis­ kola képzõmûvészeti szakán tanult. A Szerbiai Képzõmûvészek Szövetsé gé nek és a Jugoszláv Képzõ mû vé szek Szövetségének 1968 óta tagja. Magyar országra, Debrecenbe 1993-ban költözött. Tagja a Magyar al ko tó mûvészek Országos Egye sü le té nek, a Magyar Képzõ- és Iparmû vé szek Szövetségének, és alapító tagja a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Társaságának. Számos ön álló és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait Jugoszláviában, Ma gyar országon, Romániában, Auszt riában, Svájcban, Egyiptomban, Fran ciaországban, az NSZK-ban, Svéd országban, Hollandiában, Len gyelországban, Ukrajnában, Japánban stb. Nevéhez fûzõdik a Csurgói Mûvésztelep (Jugoszlávia) meg ala pítása és vezetése (1967-1972), vala mint több más mûvész telep meg­ szervezése és mûvészeti irányítása. 1964 óta rendszeres látogatója több hazai és külhoni mûvésztelepnek: Bács topo lya, Groznjan, Csurgó, Prilep, Ecska, Sicevo, Pocitelj, Zenta, Óbecse, Lendva, Hajdúböszörmény, Makó, Balmazújváros, Hortobágy, Ásotthalom, Ómoravica, Kovilj, Bucka-Gányó, Nysa, Chateau de Kigoure, Hajdúhadház, Gyergyó szárhegy, Kamjanka, Buják, Saint-Michel en Thiérache, Abádszalók, Berekfürdõ, Hajdúszoboszló, Kéz di vásárhely, Pannonhalma stb. A festé szet mellett grafikával is fog lalko zik. Alkotómûveszetéért számos díj ban és elismerésben részesült.

BÉKÉSCSABA





Féja Géza és a hatvan éves Viharsarok

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítással emlékezik a tájegység névadójára, az író-iroda lom történész-szociográfus Féja Gé zá ra korszakos jelentõségû mûve megjelenésének 60. évfordulóján. A harmincas évek második felének Magyarországán a nemzeti prog resszió legkarakterisztikusabb meg jelenése volt az ún. népi írók csoportja: Illyés, Féja, Erdei, Sinka, Darvas, Szabó Pál, Veres Péter, Kovács Imre, Szabó Zoltán, stb. Közülük néhányan közremûködõi voltak a Magyarország felfedezése sorozatnak, amelyet Sárközi György az Athenaeum irodalmi igazgatója indított és szerkesztett. A kiállítás szándéka bemutatni a kort, a sorozatot és az írókat, különös tekintettel Féja Géza munkásságára, aki 1945-tõl 1956 õszéig Békéscsabán volt népkönyvtárõr, a városi múzeumban, majd a Megyei Könyvtár munkatársa. Maga az író így emlékezik a kezdetekre: „1936 kora nyarának egyik dél elõtt jén telefonált Sárközi György, sürgõs és fölötte fontos megbeszélésre hí vott... Nézd - mondotta - a magyar valóság feltárása ötletszerûen folyik, végre össze kell fognunk... tíz részre osztottam Magyarországot, tíz íróra bízom, mutassuk meg teljes arcát, tárjuk fel minden baját és kérdését. Válassz magadnak egy darabot az országból... Rámutattam az egybe­ kerített Békés, Csongrád és Csanád megyére: Ezt szeretném megírni. - Rendben van. Adj könyvednek címet! - Viharsarok - mondottam rövid gondolkodás után." A mû 1937 márciusában soro zat indí tó kötetként jelent meg. Az ügyész ség rövidesen pert indított az író ellen és elrendelte a könyv „még fellelhetõ példányainak elkobzását”. Mazán Mátyás

Alföldi Tárlat

A tehetség nem válogat a gazdaságilag elõnyös vagy hátrányos helyzetû vidékiek között. Sõt, gyakran sûrûbben jelentkezik a hátrányosabb, szegényebb sorsú tájakon. Így történt ez Békés megye ese tében is, hiszen a huszadik századi és különösen a kortárs mûvészet ma gyarországi palettája elképzelhe tet len Vidovszky Béla, Perlott Csaba Vilmos, Molnár C. Pál, Boldizsár István, Pap Gyula, Kohán György, Koszta Rozália, Jakuba János, Schéner Mihály, Ezüst György, Cs. Pataj Mihály, Fajó János, Bohus Zoltán, Gaburek Károly stb. és a sok, idehaza, a megyében élõ és alkotó középnemzedékbeli vagy fiatal, jeles mûvész neve és életmûve nélkül. Érthetõ tehát, ha a Budapesttõl, vagyis a magyar mûvészet köz pont jától legtávolabb esõ kelet-magyar országi mûvészek önszervezõ, magukat élesebb fényben láttató törek vé sének, a Tiszántúli festõk ván dorkiállításának éppen Békés csaba adott otthont 1957-ben. A kiállítás azonban nem vándorolt, hanem két gyulai helyszínû kiírást leszámítva (1965-ben és 1966-ban) végleg a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum termeibe költözött be. Idõ közben természetesen mind elnevezése, mind jellege változik, szélesedik: 1961-tõl Alföldi kiállítás, 1965-tõl pedig már Alföldi tárlat. 1977-ig évenként rendezik meg, 1979-tõl, a XXI-tõl pedig két évenként. Ily módon - noha a hódmezõvásárhelyi Õszi tárlat 1956-ban indul - az országos biennálék és triennálék rendszerében az Alföldi Tárlat tekinthetõ a legkorábbi folyamatosan mûködõ vidéki seregszemlének. Az ország kortárs képzõ mû vé szetére nyitó és kilátó Alföldi tárlat népszerûsége, vonzereje kiírásról kiírásra gyarapodott, s méretei mára meghaladták a múzeum idõszaki kiállítási terének a befo ga dó ké pes ségét. A rendezõbizottság éppen ezért úgy gondolta, hogy a jubiláris, XXX. Alföldi Tárlattal az eddigi, negyven éves múltra pillantunk vissza, vagyis csak a mindenkori díjazott mû vé szeket hívja meg néhány munkával a zsûri nélküli, ünnepi emlékezésre. Ehhez szervesen kapcsolódik a Bé kés megyei mûvészek társaságának kamara-kiállítása a Megyei Könyvtár épületében, hiszen a helyi mû vész társadalom mindig is rendezõ közösségként mûködött közre a kiállítás-sorozat életben tartásában. Bízunk benne, hogy az 1997. május elsején megnyíló, XXX. Alföldi Tárlat nemcsak a méltó számbavétel, hanem a har minc egyedikkel kezdõdõ új sorozat iránti, bíztató reménység alkalmaként is szolgálhat. Banner Zoltán

BAJA





Baja 300 éve város címû kiállítás

Türr István Múzeum Nyitás: 1997. márc. 1. Egy kiállítás megvalósulásának há rom fokozata van. Az elsõ az, ami a bemutatott tárgyak legnagyobb részén látható, hogy a szín, a forma, a minõség a tárgyaknak csak vala milyen tulajdonsága, sõt felülete, mindössze a dolgok ruhája, fátyol, ami levehetõ, levethetõ, talán nem is nagy nehézséggel eltüntethetõ. A felületi jegyek, minõségek ebben az esetben az esetlegesség, az önkény és nem a meg nem változtatható törvény benyomását keltik. A második fokozat az, amikor a kiállítási darabok egyszer csak már nem a tárgyi világhoz tartoznak és nem annak vetületei, hanem a dolgokból kiáradó illat, íz, a dolgok nervozitása, elektromos atmoszférája. A harmadik fokozat a tulaj don kép peni szellemiség, amikor 300 év valóságának tárgyakban meg je le ní tett értelmezése nem a dolgok felülete és nem a tárgyak elektromos légköre, hanem valami olyan, mint mikor az ember, a látogató egyszer csak tudja, hogy Baja címerében az a piros szín szíve legbelsõ kamrájáig piros és az a kék, az ember bármilyen mélyen is mártsa bele magát, az kék, mindig kék, egyformán, egyöntetûen, sûrûn, masszívan, homogén kék a föld középpontjáig. Baja a lokálpatrióták számára nem pusztán tárgyak, emlékek, tulajdonságok halmaza, hanem olyan világ egyetem, amelynek önálló értelme és törvényszerûsége van. A Baja 300 éve város címû kiállítás „színei” is ilyen, a legmagasabb rendû szellemiség kö rébe tartozó színek, amelyek a még tájékozatlan látogatót is a legelsõ pillanatban megbabonázzák. A bemutatott idõszak (1696–1996) a privilégium-levél megsárgult pa pír illatától a XX. század végi ese mények értékelési lehetõségeinek finom distinkciójáig terjed. A kiállítás elsõ része szigorúan történeti jelleggel tekinti végig egy rég letûnt korszak emlékeinek tárházát. A török kori imaszõnyeg, a Baján letelepedett nemzetiségek jellegzetes viseleteinek, a katolikus, a református, a görögkeleti és a zsidó vallás kegytárgyainak találkozása eszünkbe juttatja a következõ vitrin által megidézett korszakot, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idõ szakát, és bukásának egyik okát, a nemzetiségekkel, az eredendõ emberi különbözõséggel szembeni intoleranciát. Vajon nem érvényes ez a magatartás napjainkra is? A Baja 300 éve város címû kiállítás (második részében) éppen arra próbálja felhívni a látogatók figyelmét, hogy ebben a városban emberek éltek és élnek, akik a másságból erényt ková­ csol nak, akik életük színterét, a vá rost, és a benne élõ emberi kapcso latokat lehetõségeikhez mér ten igye keztek megóvni és megõrizni, tör ténjék a külvilágban bármi. S történt ez (a kiállítás léptékével haladva) az I. világháború utáni szerb megszállás idõszakában, majd Baja megyeszékhellyé nyilvánításának év tizedei alatt, a két háború közötti boldog békeidõ társasági életében és a II. világháború deportálási hullá mának városi méretû megféke zé sé vel. A kiállítás záróakkordjaként egy Legéndy festmény szocreál értelmezésében látható az ötvenes évek magyar társadalma, s a hatvanas, hetvenes évek helyi jellegzetessége néhány korabeli fotón. Rendhagyónak azért mondható a kiállítás befejezése, mert egy helytörténeti tárlat általában nem vállalkozik a II. világháború idõszakát követõ kor szak értékelésére, állásfoglalásra. Baja azonban 300 éve város, s mint ilyen, története 1696-tól 1996-ig teljes. Ezért napjainkig Baja 1970-es címerének „ideológiájától” a nyolc vanas évek végének változásain ke resztül a kilencvenes évek címeréig vezet az út. S a vég egyben a kezdet is, mert a címer mellett a mezõvárosi kiváltságlevél másolata látható ismét, hogy újra és újra emlékeztesse a látogatót egy rég született, de nem csak az emlékeibõl élõ város törté netére. Kovács Zita

KESZTHELY



1996. dec. 11-tõl látható Keszthelyen a Helikon Kastélymúzeumban a 200 éves a Phoenix vitorlás és a 150 éves a balatoni gõzhajózás c. ki állítás, amely a Közlekedési Múzeum közremûködésével készült. A ki állí tást dr. Nemcsók János országgyûlési képviselõ, politikai államtitkár, a Balaton kormánybiztosa nyitotta meg.

Felújított kiállítások

Több mint egy évig tartó felújítási munkálatok miatt 1997. április elejétõl ismét megnyílik Kaposváron a Róma-hegyen a Rippl-Rónai József Emlékmúzeum. A 80 db festményt és a mûvész eredeti bútorait a korabeli enteriõrben láthatják ismét a múzeumlátogatók. A balatonszárszói József Attila Emlékmúzeum ez év tavaszától ismét látogatható lesz. Dr. Tasi József, a Petõfi Sándor Irodalmi Múzeum fõosztályvezetõ helyettese rende zé sé ben megújult tartalommal tárul majd a látogatók elé a XX. század legnagyobb magyar költõjének életmûvét bemutató kiállítás. Az Utca és a Föld fia címmel készülõ tárlat József Attila születésnapján, április 11-én nyílik meg.

Jákról, az OMVH épületében rendezett kiállításról

(Bp., Táncsics M. u. 1.) Megtekinthetõ március 10-ig A Ják nemzetség idegen volt Ma gyar országon, õsük István uralkodá sa alatt érkezett az országba. Az a Vecellin nevû lovag volt, aki István seregeinek vezéreként harcolt a Koppány elleni csatában, és õ maga ölte meg Koppányt. A nemzetség be ol vadt a magyar arisztokrácia so raiba, részben a nemesasszonyokkal kötött házasságok, részben a királyok által adományozott címek és birto kok révén. A Jákokat II. András ural kodásának végéig a magyar ve ze tõréteg soraiban találjuk. A csa lád egyik tagja azonban részt vesz a Gert rúd királyné elleni merényletben, és IV. Béla uralkodása alatt - megtorolván szeretett anyja halálát - a nemzetség lehanyatlik, és ezt a meg rázkódtatást nem heveri ki többé. @5P = A jáki Szent Györgynek szentelt bencés monostor a család fényko rá ban épült. Méretei, építészeti stílusa és kora Magyarország egyik legszebb templomává teszik. A majd 1000 évet számláló templom azonban egyre inkább megsínyli az idõt. A millennium idején végzett felületes restaurálás után újabb száz év múlva ismét „karbantartásra” szorult. A nyu gati kapuoromzat, és a fölötte félkörben, fülkékben elhelyezett apos tol és Jézus szobrok annyira rongálódtak, hogy 1990-ben egy sé ges restaurátori döntés alapján meg kezdõdött a szobrok kiemelése, elszállítása, restaurálása, valamint a szobormásolatok elkészítése, melyek az eredetiek helyét foglalták el a kapuoromzaton. A restaurálás 5 évet vett igénybe, a felújított eredeti szob rok most láthatók elõször a közönség számára. A restaurálás sokoldalú oda fi gye lést, komplex és több irányú kutatást igényelt. Több tudományág fogott össze a cél megvalósításának érde ké ben - sikeresen. A kiállítás egysze rû, szép, minden kíváncsiságot kielé gí tõ. A felújított eredeti szobrok bordó bársony háttér elõtt állnak, a terem másik felében a restaurálás mozza na tait követhetjük figyelemmel, az elõ szobában a templom, és a jáki nem zetség törté ne tétrõl olvas ha tunk. Bár minden romos templo munk megérné egyszer ezt a kitüntetõ bánásmódot és oda figyelést. H. T.

A magyar festészet galériája

A Nemzeti Kulturális Alap pályá zatot hirdetett a digitális kultúra fej lesztésére, amelynek egyik célja az, hogy kulturális hagyományaink, örökségünk értékei átkerüljenek új, digitális formába is. Ennek kere tében az elmúlt év végén támo ga tás ra elfogadták azt a pályázatot, amelyik a magyar festészet virtuális galé riáját kívánja elkészíteni és az Inter neten közzétenni. A virtuális galéria elsõ fázisban mintegy 500 festmény digitális rep ro dukcióját fogja tartalmazni, a magyarországi festészet kezdeteitõl a XX. század közepéig terjedõ idõ szakból. A galéria tartalmazni fogja valamennyi benne szereplõ kép legfontosabb adatait és az összes mû vész életrajzát magyar és angol nyel ven. Ezen kívül egyes képekhez ismer tetõ szöveg is kapcsolódik majd, ugyancsak két nyelven. A galéria lét re ho zá sának határideje 1997. április 30. A készítõk reményei szerint ezt kö ve tõen a galéria folyamatosan bõ vül ni fog és - a feltételek biztosítása eseten - az állomány az év végéig megkettõzõdhet és kiterjedhet a magyar szobrászat alkotásaira is. A galéria egy már néhány hónapja mûködõ virtuális mûvészeti galéria (Web Mûvészeti Galéria) modelljére alapozódik. Ez a galéria közel 1300 képet tartalmaz az európai festészet 1300-1600 közötti idõszakából, rész letes angol nyelvû szöveggel. Meg tekinthetõ a következõ URL-en: http://sunserv.kfki.hu/~arthp/ A magyar festészet virtuális galé riájának színvonalas, a magyar fes té szet egészét és valamennyi ma gyar gyûjteményt megfelelõen rep re zen táló kialakítása érdekében a készítõk minden javaslatot és segítséget (ké pe ket, ismertetõ szövegeket) szívesen fogadnak, különösen a vidéki gyûjte mények részérõl. A virtuális galéria szervezõjének adatai: Krén Emil KFKI Számítástechnikai Rt. 1121 Budapest, Konkoly Thege út 29–33. Telefon: 395-9015; Fax: 395-9243 E-mail: kren@sunserv.kfki.hu

Virtuális néprajzi kiállítás az Interneten

„Baráthosi Balogh Benedek ajnu és Amur-vidéki gyûjteménye” (”Benedek Baráthosi Balogh’s collection from the Ainu and the Amur area”) címmel virtuális kiállítás látható az Interneten 1996. augusztus 24. óta a Nép rajzi Múzeum tárgyaiból és fotói ból. A kiállítás elérhetõ pl. a Néprajzi Múzeum honlapjáról http://www.hem.hu). Két nyelven (magyarul és angolul) lehet tájéko zódni a gyûjtõrõl és gyûjteményérõl, az ajnukról és az Amur-vidék né pei rõl. Színes képek segítségével válo gatás tekinthetõ meg a Hokkaido, Szachalin és az Amur-vidék népei kö rében a század elején gyûjtött nép rajzi tárgyakból. Ugyancsak a gyûjtõ által készített számos fekete-fehér fotó ad áttekintést az ottani népek életmódjáról. A virtuális kiállítást 1996. végéig csaknem ezren látogatták. Az Internetto Light szemléjén a kiállítás tartalomra ötös, designra négyes osztályzatot kapott. Wilhelm Gábor

Brit sikerek a Virtuális valóság szakterületén

Az elmúlt évek tudományos eredményei irigylésre méltó helyzetet biztosítottak Nagy-Britanniának a virtuális valóság (Virtual Reality - VR) területén. A világ legtekintélyesebb keres ke delmi VR fejlesztõ csoportjai Nagy-Britanniában mûködnek: Division (Bristol), Virtuality (Leicester), Superscape (Hook). Kiemelkedõ szere pet játszik a Salfordban minisztériumi támogatással létrehozott Fejlett Robotika Országos Kutató Intézete (National Advanced Robotics Research Centre - NARRC) is. 1995-ben Angliában, Bathban tartották az elsõ virtuális mûemlék vé delmi konferenciát, ahol Pompei, a Lascaux-i Barlangok és az egyip tomi Buhen-erõd projektjei szerepeltek a programon. A britek számára természetszerûleg az 1996 júniusában a Londoni Planetáriumban bemutatott Virtuális Stonehenge jelentett különösen sokat. A projekttel kap­ csolatos technológiai teljesítményre utal, hogy a matematikailag pontosan modellezett éjszakai égbolton a világ elsõ real-time napfelkeltéjét lehetett megcsodálni, majd a XX. szá zadi változásokat eltüntetve a híres és rejtélyes Stonehenge meg kö ze lí tõen eredeti állapotát lehetett vissza állítani.

Eco-Informa ’96 környezet védelmi informatikaikonferencia és kiállítása Disney Worldben

1996. nov. 3–7. között a Florida állam beli Orlandóban lévõ Disney World Konferencia Központjában ke rült megrendezésre az Eco-Informa ’96 konferencia és kiállítás. A 8 évvel ezelõtt útjára indult, a kör nyezetvédelmi informatika terü letén korszakteremtõ Eco-Informa nem zet közi konferenciának/kiállításnak el sõ alkalommal volt házigazdája az Egyesült Államok. A konferencián - a meghatározó európai országok mellett - elõadással képviseltette magát az Európa Unió is. A Az EU Közös Kutatási Központja (Joint Research Center) külön kiállítási pa vi lonnal volt jelen a rendezvényen. A konferencia és a kiállítás 3 téma, ill. azok metszéspontjai köré csoportosult: -az ûrkutatás hasznosítása a kör nye zetvédelemben (távérzékelés) -térinformatikai rendszerek (GIS, SDD - Spacial Digital Data) -Internet (globális környe zet vé delmi információs rendszerek). (Forrás: OMFB Nemzetközi Hírlevél)

Virtuális ásatás- The Virtual Dig Számítógépekés a múlt értelmezése- Computers and the Pursuit of the Past

Ideje: 1997. március 22., szombat Egynapos Szimpózium és Vásár a Pennsylvania Egyetemen (USA) (the University of Pennsylvania, Museum of Archaeology and Anthropology). A régészet, mint a klasszika ar che ológia tudományos diszciplínája, drá mai változásokon ment át az informatikai forradalom hatására, amelyet természetesen a szoftverek és hardverek állandó fejlõdése is ösztönöz. Ez a konferencia az elsõ kísérlet 50. évfordulójának megünnep lése is egyben, 50 évvel ezelõtt épp a Pennsylvania Egyetemen alkal mazták elõször a számítógépet a régészetben (Ld. ENIAC nevû prog ram). Az elõadók bemutatják a szá mí tó gépen készült rekonstrukciókat, és az antik városokban, tája kon, ása tá so kon tehetõ számítógépes sé tá kat.. - „gyalogo san” és a leve gõ ben repül ve.

Elõadások:

ENIAC and its Impact: University of Pennsylvania. Az ENIAC (the Electronic Numerical Integrator and Computer) volt a vilá gon az elsõ számítógép, amelyet a Pennsylvania Egyetemen fej lesztettek ki 50 évvel ezelõtt, s Õ tekinthetõ az Informatikai kor elsõszülöttjének. Az antik Korinthosz modern fel térképezése (Modern Mapping in Ancient Corinth) Virtuális valóság: múzeumok, antik városok és különleges helyek (Cultural Simulations: Museums, Ancient Cities, and Distant Places). A team bemutatja a Virtuális Pompeji c. projektet, ami a színház és a város rekonstrukciója. A virtuális ásatás: egy paleolit le lõ hely feltárása számítógéppel (The Virtual Dig: Excavating a Paleolithic Site with a Computer). Ez egy oktatóprogram az antropológia és régészet szakos hallgatók számára. Ezen keresztül tanulhatják, hogyan kell egy valóságos ásatáson dolgozni, felvinni a leleteket a számítógépre, elemezni és meg határozni, illetve használni, ki próbálni a feltárás során elõ ke rült tárgyakat, technológiákat, valóságos lelõhelyek, valóságos adatainak feldolgozásával. Az õsi Kar Shalmaneser az Euf r a tesz felsõ folyásánál: Egy digi tá lis ásatás-szimuláció az ún. Archaeotype program bemutatása. Mary K. Brown, Dr. Neil J. Goldberg and William Waldman; The Dalton School, New York

Egyéb információk:

University of Pennsylvania Museum 33rd and Spruce Streets Philadelphia, PA 19104-6324 eproctor@sas.upenn.edu http://www.upenn.edu/museum 5. Nemzetközi Bobcats Szimpózium Országos Széchényi Könyvtár 1997. I. 27–29. Az Európa Tanács és az EUCLID védnöksége alatt idén 5. alkalommal rendezte meg szimpóziumát a BOBCATSSS, az európai informatikus- és könyvtárosképzõ intézmények szer vezete. Idén a központi téma: az új könyvgazdaság. A szimpóziumot informatikai szakemberek, könyv tá ro sok, könyvkereskedõk és kiadók szá mára rendezték meg.

Múzeumi Sajtókávéház:Minden hónap elsõ hétfõjén

A Múzeumi Sajtókávéház 1990. októberében alakult. Állandó helye a Magyar Nemzeti Galéria földszinti elõadóterme. Ideje minden hónap elsõ hétfõje, nyári szünet júliusban és augusztusban. A Sajtókávéházat a budapesti múzeumok tartják fenn azzal a céllal, hogy a múzeumok ki állítási, tudományos, közmû velõ dé si tevékenységét a magyar sajtó szá mára hozzáférhetõvé tegyék. A Saj tó kávéház anyagi létét biztosítja, hogy az országos múzeumok évi rendszeres támogatást nyújtanak nekünk. Terveink szerint a kis mú zeumok, helytörténeti kiállítások, egyszemélyes galériák a jövõben - lehetõségeikhez képest - részarányo san járulnának hozzá a költségekhez. Ez a fórum rendszeresen tárgyal ja, bemutatja a magyar közélet, kulturális élet legaktuálisabb problé máit. A múzeumok - melyeket többnyire közmûvelõdési osztályaik és munka társaik képviselnek a Sajtókávé ház ban - havonta tárhatják a téma iránt érdeklõdõ újságírók elé programjaikat. Számos alkalommal magukkal hozzák a közmûvelõdési szakemberek a felkínált téma (kiállítás, kiadvány, konferencia stb.) ihletett ismerõit, létrehozóit a múzeumokból. Így a sajtó elsõ kézbõl értesülhet szakavatott munkatársak, kutatók, szervezõk, szakírók tolmácsolásában a múzeumok produktumairól. Bevált szokás videofilmek, rövidfilmek bemutatása az illetõ témában. Szokássá vált a helyszínen, a kiállítás rendezõjének vezetésével megtekinteni a legfrissebb tárlatot. A Sajtókávéházban jelen van az újságíró-társadalom kulturális kér dések  iránt  elkötelezett  csapata. Törzs újságíróink vannak, akik rend szeresen járnak, hóban-fagyban a Várba, összeszedni a Sajtókávéházba elhozott, ott közkinccsé tett mú zeu mi-galériás programokat. Újságíró-tagjaink alapanyagként használják fel az itt szerzett érte sü léseket. Számos cikk, interjú, riport született a sajtókávéházi információk alapján, kötõdtek a helyszínen hosszú távú ismeretségek a sajtó és a múzeumi szakemberek között. A múzeumok munkatársai éveken át hasznosítják, forgatják ezt a szellemi tõkét, jó értelemben vett érdekházasságokat kötve a Sajtókávéház oldott légkörében. A Sajtókávéház kávéházi jellege komolyan veendõ, szeretnénk a múlt századi és századelõs író kávé há zak kulturális mûhely voltát öt vöz ni a va ló di emberi kapcsolatterem tés, kol lek tív és intim beszélgetés és vita légkörével. Nálunk mindenki hozzá szólhat, szavazati joga van minden jelenlévõnek. „Kávéházunkban” rend szeres tag, vendég a Nép sza bad ság, a Magyar Nemzet, a Kurír, az Új Mûvészet, az Élet és Tudo mány valamint az ÉS képviselõje, az Express Lapok, Nõk lapja és különbözõ egyházi lapok szakírói, a Pesti Mûsor, és a létfontosságú MTI. Többször felvételt és interjút ké szí tett nálunk a TV Híradó egyes és kettes, a Duna TV, több kábel televízió. Magáról a Sajtókávéházról, mint civil értelmiségi szervezõdésrõl, interjút készített és sugárzott a Civil Rádió és a Rádió Bridge. Egyik legrégebbi újságíró tagunk a Magyar Rádió krónika rovatának jeles képviselõje. A Múzsa c. tv­mû sor, a 16 óra, a Reform, a Kritika, a Teszt Magazin, és szakmánk leg régebbi, rendszeresen velünk dolgo zó fóruma, a Múzeumi Hírlevél - állandó résztvevõk. A Sajtókávéház régi tervei közé tar tozik, hogy intenzívebb részvé tel re szeretné sarkallni a vidéki múzeumokat és a vidék kulturális sajtóját. Egyelõre pár kellemes kivételtõl eltekintve, nem látjuk a vidéki ki állí tások, múzeumi programok elõadóit körünkben, érthetõ okokból, hiszen egyre neheze˙bb havonta egyszer a fõvárosba „felutazni”. Sze ret nénk ez úton felkérni a vidéki múzeumok munkatársait, vegyenek részt mun kánkban, vagy prog ram jaik írásos ismertetésével, vagy sze mélyes megjelenésükkel. Reméljük, hogy a Múzeumi Sajtó kávéház mint szellemi mûhely, a jövõben is, minden „szûk esztendõ” túlélésével, fennmarad és szolgálja a múzeumok ügyét. Demeter Judit A legutóbbi találkozón Mravik László: Mi történt a Szadovaja utca 302/B. számú házban a magyar mûkin­ csekkel? címmel tartott elõ adást. Mravik László: Hányszor megment ve? címû cikkének közreadásával (Múzeumi Hírlevél 1996. február, 31–34. o.) - úgy érezzük -, a szakmá nak beszámoltunk „hadifogságban levõ” mûkincseink helyzetérõl, ott olvasható az eltûnt mûvek jegyzéke, a továbbiakban nem a mi kezünkben van a mûkincsek sorsa. Nagyon ör vendetes, hogy ez a kérdés szûk szak mai titokból diplomáciai fel adat tá lépett elõ, amelyrõl lehet, sõt kell is nyíltan beszélni. Ha a mûkincsek hazaérkeznek, ismét a mi feladatunk lesz, hogy további sorsukról beszá moljunk. a szerk. Szerkesztõségünkben bõ tárháza van a vidéki múzeumok programjainak, ezt az anyagot szívesen meg osztjuk a Sajtókávéházzal. Ennek illuszt rá lá sá ra álljon itt a

A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM programja:

Honismereti szakkör (Tolna megye középiskolás diákjainak ) Március 21. péntek 8 órától: - Dr. Gaál Attila: „BAT - Egy 17. századi hadihajó fel tárása Dél-Afrikában” 10 órától: - Fakultációs foglalko zá sok muzeológusok és levél tá ro sok vezetésével

Történelmi játszóház „Honfoglaló eleink” címmel

Minden hónap elsõ keddjén elõ adást hallgathatnak meg az érdeklõdõk a múzeumban, a hónap második keddjén gyakorlati jellegû kéz mûves foglalkozáson vehetnek részt a Babits Mihály Mûvelõdési Házban. Március 4. kedd 14.30 óra: - Ósdor János Gábor: „Honfoglalás kori fegyverek: kovács, kardcsiszár” címû elõadás Március 11. kedd 14.00 óra: - Honfoglalás kori fegyverek - kézmûves foglalkozás

Filmvetítés óvodásoknak

Minden hónap utolsó hetében 9, 10 és 11 órakor kezdõdik elõzetes idõpont egyeztetés alapján. Márciusban: - Tavaszcsalogató. „Haj, ki kisze, haj...”- A fácán

Múzeumi mozi - filmvetítés nyugdíjasoknak

Minden második hétfõn 14.30 órakor kezdõdik Március 3. - Bujdosók nyomában. Törökországi kuruc emlékek- Évszázadok mûtárgyai: Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nõ Március 17. - Európa természeti csodái. Mítoszok és legendák földjén- Évszázadok mûtárgyai: Raffaello: Esterházy madonna

„Nõk a történelemben” címmel öt részbõl álló elõadássorozatot szer veztünk.

Március 26. szerda 16 óra: - Dr. V. Molnár László: „Nagy Katalin cárnõ”

TÁJAK–KOROK–MÚZEUMOK

(Mú ze um barát) Klub Minden második csütörtökön tartjuk klubfoglalkozásainkat. Március 13. csütörtök 13.30 óra: - A tolnai Horváth család kékfestõ mûhelyének és múzeumának megtekintése Március 27. csütörtök 15.30 óra: - „BATO - Egy 17. századi hadihajó feltárása Dél-Afrikában” címmel dr. Gaál Attila régész, megyei múzeumigazgató elõ adá sa a dél-afrikai búvárrégé szet eredményeirõl.

BARÁTI KÖRÖK

A Deák téri Evangélikus Egyház közösség és a Magyar Nemzeti Múzeum Baráti Köre a Deák téri Evangélikus templomban Emlékezés Pollack Mihályra címmel mûsoros rendezvényt tartott 1997. II. 11-én, a múzeum építése befejezésének 150. évfordulója alkalmából.

MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

Baráti Kör Márciusi programok: Március  5. szerda 17 óra: Gótikus oltárok a Fel vi dé ken. Dr. Török Gyöngyi mû vé szettörténész elõadása Március 13. csütörtök 17 óra: Hokiné Sallay Marianne elõadása a mûemlékvédelem újabb eredményeirõl Március 24. hétfõ 16 óra: M.S. mester Vizitáció képe... A kiállítást a rendezõk, Mikó Árpád és Poszler Györgyi mutatják be. Találkozás a C. földszinten. Vajna Márta titkár

Holland–magyar menedzsment

1997 áprilisának elején holland múzeumi szakemberek csoportja ér kezik tanulmányútra Magyar or szág ra. A látogatás az évek óta intenzí vebbé váló holland–magyar mú ze u mi kapcsolatok eredménye (az együtt mû ködés része a múzeumi me nedzsment program, melynek negyedik munkakonferenciájára leg utóbbi számunkban hívtuk meg a kollegákat). A holland muzeológusok tanul mányútjának része egy egy napos konferencia 1997. április 9-én, mely a Magyar Természettudományi Mú zeum új épületében (Bp. VIII., Ludovika tér 6.) kerül megrende zésre. Délelõtt két szekcióban (9–13 óra) a vendégek által megtartott 4–4 elõadást hallgatható meg, mely mindegyikéhez magyar múzeumi szak emberek korreferátuma kap cso ló dik, ezeket délután - az elõzetes el képzelések szerint - kettõ-négy workshop követ. A konferencia részletes programja a Hírlevél végén (a Review c. rovatban, angolul) található meg. A konferencia munka nyelve javarészt angol, minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

MÚZEUMI KIADVÁNYOK



Dr. Koós Judith:

Hamza D. Ákos (1903-1993) képzõmûvészeti életmûve

A kötet az elsõ monografikus feldolgozása a filmtörténetbõl ismert Hamza Dezsõ Ákos képzõmûvészeti életmûvének. Magyarországon ke vés sé ismerik festészetét, jóllehet Vaszary és Csók István növen dé ke ként, mint festõ mûvész kezdte életpályáját. Élete alkonyán visszatérve, párizsi, itáliai, brazíliai évtizedek válogatott mûveit a Jászságnak és Jászberénynek aján dékozta, ahol ma emlékmúzeuma is található. A szerzõ végigkísérve az éle te legnagyobb részét külföldön töltõ mûvész életútját, három feje zetben mutatja be a mes ter mun kásságát. Az elsõ fejezet a gyermekkort, a családot, tanulmányait, az elsõ és második párizsi évtizedet, az École de Paris hatásait, elsõ kiállításait, majd olaszországi munkásságát tartalmazza. A második fejezet a Brazíliában eltöltött 36 év eredményeit dolgozza fel a szerzõ közelmúltban végzett brazíliai kutatásai alapján, érintve az ország legfontosabb történeti, kul túr történeti adottságait, mûvé szeti életét, a mester brazíliai és európai kiállításait, az ott kapott kitüntetéseit. E fejezetben kap helyet annak leírása is, hogyan került haza az életmû, s mi lett további sorsa. A harmadik fejezet foglalkozik a Hamza Múzeum képzõmûvészeti al ko tásaival, mintegy 200 festménnyel, grafikai lapokkal, plasztikákkal, és tartalmazza a Hamza D. Ákos életmûvének egyetemes jelentõségét össze foglaló részt. A kötetet 31 fekete-fehér archív fotó és dokumentum, valamint 46 színes mûtárgyfotó illusztrálja. Található a könyvben képjegyzék (mûtárgyjegyzék) és a mester szignatúráinak jegyzéke. Az Adattár a szerzõ jegyzeteit és válogatott irodalomjegyzéket tartalmaz a Jász ság ra és Brazíliára vonatkozóan. Végül angol, német és portugál nyelvû összefoglaló egészíti ki a könyvet. A Hamza Múzeum Alapítvány által kiadott könyvet mindazoknak ajánljuk, akik szeretik századuk mûvészetét, akik kíváncsiak egy humanista gondolkodó, egy világot járt mûvész sajátosan eredeti képi vilá gára, egyetemes jelentõségû életmû vére. Haszonnal forgathatják a filmtörténet hõskorának kutatói, és azok is, akik a XX. századi mû vész sorsokat követik nyomon. Különösen ajánljuk azoknak, akik is merték  és  szerették  Hamza  D. Ákost, akik valamilyen kapcsolatban vannak a Jász-földdel, vagy akiket a földrésznyi ország, Brazília érdekel, és azoknak is, akik a könyv segítségével népek és kultúrák köze lí té sén kívánnak munkálkodni.

A Magyar Természettudományi Múzeum új kiadványai

Folia Entomologica Hungarica 57. (1996) rendes és Supplementum kö tete. A múzeum és a Magyar Rovartani Társaság közös kiadványát a Pro Renovanda Cultura Hungariae Ala pítvány is támogatta. Szerkesztette Ádám László segítségével dr. Mahunka Sándor. A kötetben szinte valamennyi na gyobb ízeltlábú csoportról találha tó érdekes és értékes tanulmány, össze sen 23 cikk és 6 kisebb köz le mény. Ezeket könyvismertetés és a „Társa sá gi Élet” rovat egészíti ki. A Supplementum az 5. Nemzetközi Thysano pterológiai (tripsz) szimpóziumon elhangzott 26 elõadás teljes szövegét tartalmazza. @5P = A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyvének (Annales his to riconaturales Musei hunga rici) 1996. évi 88. kötete. A 338 oldalas kötetben 3 õs lény tani, 2 növénytani, 5 állattani, 3 embertani és 1 muzeológiai tárgyú érte kezés, valamint a múzeum 1995. évi közleményeinek teljes felsorolása és a diplomás szakalkalmazottak név sora olvasható. Kiemelt érdeklõ dés re tarthat számot a subalyuki õsembermaradványok újabb vizsgálati ered ményeinek közzététele (magyar, francia és izraeli szerzõk tollából). Elkészült és megjelent a Fragmenta Mineralogica et Paleontologica 18. kötete. A Magyar Természettudo mányi Múzeum földtani szakfolyó­ irata kétévente kerül kiadásra. A legújabb kötet 105 oldalon 8 angol nyelvû õslénytani szakcikket tartalmaz. A közlemények Magyarország földtörténeti középkorának és harmadidõszakának egyes tengeri ge rinc telen, illetve a harmad- és negyed idõszak szárazföldi gerinces faunáival kapcsolatos kutatási eredményeket ismertetnek. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 47. 1996. Az 1993. év Régészeti Kutatásai. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum. Szerk.: Wollák Katalin. Kis szünet után ismét kezükbe vehetik a kutatók a megszokott, ásatási jelentéseket összefoglaló kiadványt. A kis lemaradást hamarosan pótolja a Nemzeti Múzeum Adattára, már nyomdában van az 1994. évi kutatásokat tartalmazó kiadvány is. Az ezévben - még a hagyományos formában - leadott ásatási jelentéseket tartalmazza majd a következõ két kötet. A kiadványsorozat teljes meg újulása 1998-ban várható.

NEMZETKÖZIKONFERENCIA





KÜLFÖLDÖN



Tudományos konferenciasorozat Portugáliában

Lisszabonban 1996. októbere és 1998. januárja között a portugál Tu do mányos és Technológiai Mi nisz té rium a tudomány és kultúra legválto zatosabb témaköreiben konferencia sorozatot szervez a világ kü lön bö­ zõ részérõl hívott elõadók részvéte lé vel. Az érdeklõdõk a Magyar Köztársaság lisszaboni Nagykövetségéhez fordulhatnak a további rész letekért, de közvetlenül a szervezõktõl is kérhetõ tájékoztatás: Domingas Nunes telefon: +351­1­727­02­28, fax: +351­1­727­17­33. E-mail: ciencia@adi.pt (Forrás: OMFB Hírlevél)

ITTHON



Az Ipari Mûemlékvédelemhelyzete Magyarországon

A konferencia ideje: 1997. IV. 7-8. Helye: Kulturinnov Budapest, Szentháromság tér 6. A jelentkezés határideje febr. 21. A konferencián való részvétel ingyenes. A részletes programban feltüntetett kirándulásra csak a jelent ke zé si lapon regisztrált résztvevõket tudjuk meghívni. A második nap délutánján megrendezésre kerülõ vitán minden érdeklõdõ lehetõséget kap a témával kapcsolatos hozzászólásokra és kérdésfeltevésekre. Jelentkezés: OMvH, Váczi Piros ka, Muszik Lászlóné: 1014 Budapest, Táncsics M. u. 1.

FELHÍVÁS

Idén ünnepeljük a magyar régészet kiemelkedõ alakjának Nagy Lajosnak, a Fõvárosi Múzeum volt igazgatójának születése 100. évfordulóját. Tiszteletére a BTM Aquincumi Múzeuma 1997 június végén kiállítást rendez, melyhez emlékülés kapcsolódik. Ezúton szeretnénk fel kérni a kollégákat arra, hogy aki elõadást kíván tartani a Nagy Lajos által is kutatott témakörökben, az jelentkezzen a múzeum címén, ahol a rendezvényrõl Csontos Katalin ad további felvilágosítást. Jelentkezési határidõ: 1997. március 18. Cím: 1031 Bp., Szentendrei út 139. Tel/Fax: 06-1-166-241, 250-1650 E-mail: h10812sze@ella.hu

Vágó Pál nagyméretûhuszárpannójaa Hadtörténeti Múzeumban

Vágó Pál a múltszázad utolsó harmadának és a századforduló elsõ évtizedének ünnepelt festõi közé tartozott. 1853-ban született Jász apá tiban, s Budapesten halt meg 1928-ban. Felmenõi köznemesi szárma zású literátorok voltak. Édesapja a jászok utolsó kapitánya. Apja korai halálát követõen a családnak kenyérkeresõre és családfenntartóra volt szüksége. Édesanyja tanácsára jogász lett belõle. Nem tudott azonban megbarátkozni az állami hivatalok szigorú rendjével és egyedülálló rajzkészsége is arról gyõzte meg, hogy kár lenne tehetségét kiaknázatlanul hagyni. Barátai és környezete is azon igyekezett, hogy mûvészi pályára lépjen. Beiratkozik a Müncheni Aka dé miá ra, ahol hamarosan kiváló és híres mesterek veszik pártfogás alá. Rajzot Wágner Sándortól, festé sze tet, az ecsetkezelést, a történeti látásmódot Benczúr Gyulától sajátítja el. A nevek önmagukért beszélnek, Wágner és Benczúr is a Müncheni Akadémia kiemelkedõ, meghatározó egyé ni ségei közé tartozik. Néhány rövid esztendõ leforgása alatt Vágó Pál Münchenben mûveivel elnyer minden elnyerhetõ akadémiai díjat. München után Párizsban töltött hosszabb idõt, ahol tovább tágította látásmódját, tovább tökéletesítette ecsetkezelését. Hazatérése után részt vett Jan Stykának a nagyszebeni csatát, Bem tábornokot és Petõfit megörökítõ körképének és a Feszty-körképnek a megalkotásában. Festõi és mûvészi tehetsége a történelmi festészetben tûnt ki elsõsorban és életmûvének csúcsát az a monumentális vászon reprezentálja, amely a párizsi világkiállítás magyar huszár termét díszítette. Mérete is imponáló: hossza 18 méter, szélessége 3.5 méter. A festmény tulajdonképpen a huszárság történetét mutatja be. Rendkívül mozgalmas a kép. A nézõnek az az érzése, mintha a festõ mindent ebben az egyetlen nagyméretû képben akart volna megmutatni, s mindent a maga realisztikus valóságában szán dékozott volna megfesteni, ami a huszárral, az emberrel és a lóval kapcsolatos. A huszárpannó meg al­ kotásáért a mûvész elnyerte a Francia Becsületrend Tiszti Keresztjét. A világkiállítást követõen a festményt Európa számos országának fõvárosában bemutatták. Haza szál lí tása után a Ludovika Akadémia dísztermében kapott helyet. A II. világháború idején, Budapest ostrománál az Akadémia bombatalálatot kapott, s a díszterem is megsé rült. Csodával határos módon azonban a festmény épségben megmene kült. 1948-ban a Hadtörténeti Mú zeumnak adták át, s hengerre tekert állapotban annak raktárában pihent több, mint négy évtizeden át. Hosszú esztendõkön keresztül a politikai légkör nem kedvezett az ilyesfajta alkotások rendbetételének, s amikor kedvezõbbé váltak a viszonyok, a res taurálásra fordítható pénz eszközök szûkös volta jelentett komoly akadályt. Fordulatot a festmény sorsában a festõ unokájának özve gye, Vágó Pálné által létrehozott és irányítása alatt mûködõ ala pít vány hozott. A huszárpannó 1996 júniusára került bemutatható állapotba, s a Hadtörténeti Múzeum huszár ki ál lí tásának nyitónapján gyönyörködhetett benne a közönség. A munká latok azonban korántsem tekint he tõk befejezettnek. A közeli jövõben szükségessé válik a festmény környe zetének teljes felújítása, a világítás egyedi megoldása, maximálisan tisz te letben tartva a termet most már uraló festmény karakterét. Ez elõ zetes kalkulációk szerint további 4–5 millió forintba fog kerülni. Ezt az összeget az intézmény saját bevé telébõl kénytelen fedezni és a feladatokat csak lépcsõzetesen lesz képes megoldani. Terveink szerint azonban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójával kapcsolatos rendezvények idõ pont jáig ezeket a munkálatokat szeretnénk elvégezni. Az alapítvány jóindulatú közremûködésére értelem sze rûen a jövõben is számítunk. dr. Korsós László fõigazgató

Az Illés Endre­hagyaték

A Petõfi Irodalmi Múzeum Könyv tárának 1996. évi legnagyobb mér té kû gyarapodása az Illés Endre-hagyaték beszállításával letétbe helyezett, illetve megvásárolt könyv­ anyag volt. A hagyaték megvásárlására pályázatot nyújtottunk be, melyet két fórumon is támogattak. Ennek megfelelõen az év folyamán két alkalommal a hagyaték egy-egy részét felszabadítottuk a letétbõl és a könyvtárunk állományába vettük. A hagyaték értékes képzõmûvészeti al ko tásokat - eredeti festményeket, grafikákat, fotókat stb. - és kéziratokat tartalmaz. A könyvtár állo má nya mintegy 11000 kötetnyi anyaggal bõvült. A kötetek 75%-a dedikált, sok elsõ kiadás vagy ritka, kevés pél dányszámban megjelent kötet s könyv mûvészetileg értékes alkotás. Az OMFB pályázati támogatásával két éves munkával sikerült res tau rálni a Közlekedési Múzeum re pü lési gyûjteményének legidõsebb, eredeti magyar gyártású repülõgépét, az Aszódi Lloyd gépet. A felújítás során a 83 éves szerkezet korrózió és gombásodás okozta károsodásait szüntettük meg, további egyes berendezések pótlása is megtörtént. A gépet a látogatók a Repülési Mú zeum ban tekinthetik meg az áprilisi újranyitást követõen. A MÁV RT. Gépészeti Központ Rajztára 1960 és 1970 között gyártott vasúti vontató és vontatott jármûvek mûszaki dokumentációját adta át megõrzésre a Közlekedési Múzeum archívumának.

Tájékoztató az Országos Széchényi Könyvtár könyv- és papírrestaurátortanfolyamáról

A következõ tanfolyam az Országos Széchényi Könyvtárban 1997. októberében indul. A jelentkezés feltételei: érettségi, igazolt munkahely kézi könyvkötõ vagy könyv- és/vagy papírrestaurátor mûhelyben, vagy múzeumi restaurátori mûhelyben. Elõnyt jelent a könyv kötõ szakképzettség és/vagy a né hány éves kézi könyvkötõi vagy papírrestau rá tori szakmai gyakorlat. A jelentkezõk 1997. június második felében felvételi vizsgát tesznek. A felvételi vizsga témái a következõk: -írásbeli  vizsga  kémiából  és könyvtörténetbõl, megadott irodalom alapján -gyakorlati alkalmassági teszt (papírral való munka) -beszélgetés (általános mûveltség, képzõ- és iparmûvészeti tájékozottság) A tanfolyam 1100 órás, három éves. A szerzett képesítés (könyv és papírrestaurátor) felsõfokú szakképzettség. Tanítás elõreláthatólag hetenként két alkalommal (egymás utáni napokon lesz), az elsõ nap 16-19 óra között, a második nap 9-16.30 között. A tanított tárgyak: szakmai elmélet, szakmai gyakorlat, rajz, mûvészettörténet. Az éves tandíj várhatóan 40–50 ezer Ft lesz. A tanfolyam iránt érdeklõdõk a következõ címen jelentkezhetnek: Kastaly Beat rix, Országos Széchényi Könyvtár, 1054 Bp., Hold u. 6. Tel.: 111-8052, 131-6956.

XXII. Országos Restaurátor Konferencia

1997. január 29–30-án a Magyar Nemzeti Múzeum Mûtárgyvédelmi és Restaurátor Fõosztályának szerve zésével, a Magyar Nemzeti Galéria tanácstermében került sor a XXII. Országos Restaurátor Konferenciára, melyen mintegy 180–190 kolléga vett részt.  A szervezõk nevében dr. Morgós András az MNM Restaurátor és Mûtárgyvédelmi Fõosztályának ve zetõje üdvözölte a konferencia részt vevõit. Ezek után átadta a szót dr. Szikossy Ferencnek a MNM fõ igaz gató-helyettesének, aki megnyitó be szédében örömmel nyugtázta, hogy a restaurátorok ez évben is nagy számban jelentek meg, majd felhívta figyelmüket, mennyire fontos az, hogy ne csak a mûtárgyak restau rá lásáért érezzenek felelõsséget, ha nem kiállítások rendezése során ve gyék ki részüket a megfelelõ mû­ tárgy környezet kialakításában is. Elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum 1997-ben megnyílt új állandó kiállításának elõkészítése so rán is igen nagy figyelmet szenteltek a mûtárgyvédelmi szempontoknak. Az elhangzott elõadások: dr. Morgós András (Magyar Nem zeti Múzeum): A Magyar Nem ze ti Múzeum Történeti Ki ál lí tá sának restaurálási feladatai dr. Járó Márta (Magyar Nemzeti Múzeum): A Magyar Nemzeti Múzeum új kiállításának mû­ tárgyvédelmi tapasztalatai   @4P = Restaurátorok munka közben (Járó Márta felvételei)

Nemcsics Imre (Szépmûvészeti Múzeum): Párastabilizált vitri nek festmények számára

Albrechtné dr. Kunszeri Gabriella (Magyar Országos Levéltár): A kiállítási Kölcsönzések tapasz talatai az Országos Levéltárban   Gajdó Gyula (Szépmûvészeti Mú zeum): Golyóstolltinta eltá vo lí tása modern rajzokról Balogh Ernõ (NESCHEN KFT): Új termékeink és berendezéseink a papírrestaurálás területén A délutáni program elnökei dr. Tímárné Balázsy Ágnes (Magyar Nemzeti múzeum) és T. Bruder Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum) voltak. Az elhangzott elõadások: Szalay Zoltán - Lopusny Erzsébet - Somos Tamás (Magyar Képzõ mûvészeti Fõiskola): A Toldi Ferenc Gimnázium zászlójának restaurálása és rekonstrukciója. Papp Kinga (Kuny Domokos Múzeum): Kínai Lakkmunka restaurálása Kovács Petronella - Török Klára (Magyar Nemzeti Múzeum) Átfestés vagy átalakulás? Nehézségek XVI. századi festett szövétnekek tisztításánál dr. Holló Szilvia (Kiscelli Mú ze um): A bécsi millecentenáriumi kiállítás Nuber Noémi (Budapesti Törté ne ti Múzeum): Bõröndök resta u rálása a Bécsben rendezett mille centenáriumi kiállításra Kissné Bendefy Márta–Kovács Pet ro nella (Magyar Nemzeti Múzeum): Egy XVII. századi bõrkárpitos karosszék restau rá lása Simon Ildikó–Torma László (Nép rajzi Múzeum): Fagyasztásos fer tõtlenítés a Néprajzi Mú ze umban Tímárné dr. Balázsy Ágnes (Ma gyar Nemzeti Múzeum): Be szá moló az ICOM Konzerválási Bizottsága 11. Triennáléjáról Papp János: Beszámoló az egykori Habsburg kastély területén, Alcsúton végzett ásatásokról

Közérdekû bejelentések, információk

A konferencia második napján Menráth Péter (Magyar Képzõ mû vé szeti Fõiskola) és Szentkirályi Miklós (Szépmûvészeti Múzeum) elnökletével a következõ elõadásokat hallhattuk: Módy Péter–Zahora András–Paszt György (Szt. Péter Céh Kõszob­ rász - rest. KKT): Kõrestaurálási feladatok a Pannonhalmi Ben cés Fõapátság gótikus épület ré szein Osgyányi Vilmos: A pécsi Dó m Mú zeum román kori kõfarag vá ­ nyai nak installálására tett kísérletek és a megvalósult al temp lo mi lejárók bemutatása Antall Mariann (Magyar Nemzeti Mú zeum): Székesfehérvári szarko fágfedél rekonstrukciója Baghy László (Magyar Nemzeti Mú zeum): Vitéz János sírkö vé nek másolata ifj. Bóna István (Magyar Képzõ mû vé szeti Fõiskola): A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola homlokzati sgraffitoinak restaurálása ifj. Bóna István (Magyar Képzõ mû vészeti Fõiskola): Egy óriás vászonkép restaurálása (Vágó Pál: A magyar huszárság diadal útja) Wierdl Zsuzsanna: Arbocel és társai. Freskótisztítás a Forum Romanumon Pásztor Gábor­Villányi Madelaine: Fa alapra festett enyves festés konzerválása Restaurátor munka közben Zárszavában Dr. Morgós András fõosztályvezetõ elmondta, milyen jó érzés látni, hogy évrõl évre több kolléga vesz részt rendezvényünkön, és kiemelte, hogy ez a részvétel nem csak egy-egy elõadásra korláto zó dott, hanem a két nap folyamán szinte végig „telt ház” volt a tanács teremben. Külön örömünkre szolgált, hogy igen sokan éltek a vásárlási lehetõséggel, és az intézmény res taurálási szakkiadványaiból idén is sok fogyott. A konferencia két napján a részt vevõk a helyszínen meg te kint hették Fehrentheil Henriette: Könyv tá ri és levéltári dokumentumok kiállítási nemesmásolatai c. poszterét. K. B. M.

JOGI KÉRDÉSEK



A KKDSZ évek óta rendszeresen és nagy sikerrel szervezi szakmai-érdekvédelmi továbbképzéseit, a KKDSZ-Akadémia keretében. Az 1997. év folyamán a közalkalmazotti szférában meghatározó jelentõségû lesz a Kjt. - és az ehhez kapcsolódó jogszabályok (150/1992. Korm. rend., 2/1993. MKM rend.) módósítása. 1997. február 10-ig min den közalkalmazottat ezeknek megfelelõen át kell sorolni. A  KKDSZ  ebben  a  rendkívüli hely zetben azt szeretné elõsegíteni, hogy a közalkalmazotti beso ro lá so kat jelentõsebb viták, értelmezési különbségek nélkül alkothassák meg közgyûjteményi, közmûvelõdési te rü leteken.

HÚSVÉTI MÚZEUMNYITÁS





Szentendre

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum március 29-én nyitja ki kapuit, hogy a tavasz beköszöntét és a Húsvétot együtt ünnepelhesse meg látogatóival. Március 30-án vasárnap 10 órakor a mosonszentjánosi kápolnában misé vel veszi kezdetét az ünnep. A nap folyamán téltemetõ-tavasz köszöntõ népszokások, hagyomá­ nyok felelevenítése mellett Húsvéttal kapcsolatos díszítõmûvészeti bemutatók lesznek; hímestojás készítése különbözõ technikákkal: tojásfestés, tojáskarcolás, tojáspatkolás. Hagyományos népi ételként ezen a napon kuglófot, mézeskalácsot sü tünk kemencében. Mindezeken túl, lesz kosárfonás, kópickötés, gyer tya már tás, lószõrékszer­készítés, hím zés, népihangszer-, sallang- és ostor ké szítés, csipkeverés, szövés-fonás, fazekasbemutató, gyermekjáték­ké szí tés egyaránt. A gyermekeknek ezenkívül ha gyományõrzõ játszóházat is ter vez tünk. Március 31-én hétfõn 10 órakor a mándi református templomban 10 órakor istentisztelet lesz. A húsvéti népszokások bemutatására 14 órakor néptáncegyüttes tart bemutatót, melyet táncház és locsolás követ. A többi felnõtt- és gyermekprog ram megegyezik a vasárnapival, kivéve, hogy kuglóf helyett pogácsát sütünk. Pazonyi Lilla múzeumi szervezõ

KÖZLEMÉNY



A Petõfi Irodalmi Múzeum ezúton tájékoztatja a kutatókat, hogy kéz­ irat tári és könyvtári raktárai az épület felújítási munkálatai miatt elõre láthatólag 1997 február végétõl kb. 4 hónapon át zárva tartanak, ezért anyagot kiszolgálni ez idõ alatt nem tudunk. Szíves megértésüket köszönjük.

A CONDITIO HUMANA EGYESÜLET

is részesülhet az állampolgárok 1%-os adójából. Mivel az egyesület karitatív szervezet, sérült gyermekek rehabilitációjával, nyaraltatásával foglalkozik, s tudjuk, hogy kolléganõnk, Czeglédi Ilona itt végez nagyon tiszteletre méltó mun kát, ezért adjuk kivételesen közre az egyesület adószámát: Cím: 1086 Bp., Szûz u. 5–7. II./14. Adószám: 19012133-1-42 a szerk. A Somogyi Gyõzõ festõmûvész által a „Magyar Hõsök arcképcsarnoka” címû kiállítással kapcsolatban a Néprajzi Múzeum ellen indított per a két fél megegyezése alapján a Fõvárosi Bí ró ság jogerõs végzésével befejezõ dött. A múzeum - mely nem tartotta érdekében állónak a per elhúzó dá sát - vállalta két napilapban a következõ szövegû nyilatkozat közzétételét: „A Néprajzi Múzeum a szerzõi jog megsértésének tényét el is meri, de a kiállítást rendezõ mú ze um felelõs sé gé bõl adódóan az üggyel kapcsolatos álláspontját fenntartja.” Vállalta a felperes által igényelt 200 ezer Ft megfizetését is. Ezt az összeget Hofer Tamás fõigazgató, aki annak idején a kiállítás befoga dá sáról döntött-, a múzeumnak meg térítette. Néprajzi Múzeum Dr. Siklódi Csilla régész-muzeo ló gus munkaviszonya 1997. januárjá ban - közös megegyezéssel - megszûnt a Testnevelési és Sportmú zeum ban. Szabó Lajos: A középiskolai testne ve lés története a polgárosodó Ma gyar országon címû kandidátusi dolgozatát 1996. december 13-án sikeresen megvédte. Testnevelési és Sportmúzeum A Munkácsy Mihály Múzeum Ré gé szeti Osztályának új munka tár sa 1996. szeptembertõl Gyucha Attila õskoros régész.

Külföldi kiállításon részvétel

A Magyar Nemzeti Galéria Rippl Rónai: A parkban festem Anellát címû képét kölcsönözte a Farben des Lichts (A fény színei) Paul Signac és a modern festészet Matisse-tól Mod ria nig címû kiállításra. A tárlat 1996. decembertõl 1997. szeptemberéig látható Münsterben, Grenoble-ban, Weimarban. Bécsben, a Színháztörténeti mú zeumban rendezik „Az elfelejtett Schubert - Franz Schubert a színpadon” címû kiállítást. Itt az MNG Melegh Gábor: Schubert-portré képével vesz részt. A tárlat jelenleg is látható. A Testnevelési és Sportmúzeum, az Észt Nemzeti Múzeum és az Észt Sportmúzeum - számos magyar múzeum anyagát felhasználva - a Honfoglalás 1100. Emlékbizottsága támogatásával 1996. okt. 25–dec. 2-ig Tradicionális sportok és népi játékok a finnugor népeknél címen kiállítást rendezett, amely jelenleg a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban lát ható Csontkorcsolya, bigebot és parit tya címmel. A kiállítás 1997 õszén Tartuban (Észtország) kerül bemutatásra, azt követõen Finnország látja vendégül.

Látogatás az OlaszPénzverde Múzeumban

A következõ sorokban olyan gyûjte ményt mutatunk be e lap hasábjain, amelyet nem lehet egy napon említeni a Város nevezetes múzeumaival, mégis több muzeológus - jelesül numizmatikus - kolléga érdeklõdésére számot tarthat. Az Olasz Pénzügyminisztérium és az úgynevezett Kincstári Minisz té riummal közös épületben lelt otthonra az Olasz Pénzverde Múzeum (Museo Numismatico della Zecca). A mú zeum 1870-ben jött létre, amikor az olasz állam megszerezte a Pápai Verde éremtárát. A gyûjtemény az óta folyamatosan gyarapodott és 1961-ben került a minisztérium épü letébe, amely Diocletianus fürdõinek közelében, a Szeptember 2-a úton ta lálható. A múzeum telefonon való elõzetes egyeztetés révén láto gat ható. A gyûjtemény jelenleg több mint húszezer vert pénzt és érméket õriz. Ennek közel a fele az olasz egyesítést megelõzõen Itália különféle államai ban, valamint külföldi országokban készült a mindennapi pénzforgalom céljából. Ehhez az anyag együt teshez egy jelentõs próbaveret kollekció tartozik. A gyûjtemény másik felét emlékérmek alkotják három fõ csoportra tagolódva. Az elsõ csoport közel kétezer pápá kat ábrázoló érmet foglal ma gában. A kollekció nagyobb része nem az éremképen látható pápával egykorú darab, hanem 19. századi utánveret. A múzeum ez utóbbiak verõtövét is megõrizte. A második csoportot különbözõ 19. századi vallási, illetve egyházi érmek alkotják. A harmadik csoportba tartoznak a 20. századi emlékérmek, amelyeknek legjelentõsebb részét Orlando Paldino Orlandini (1950–1986) öntött érmei képezik. A múzeum emlékérem-együtte sé hez tartozik egy nagyobb viasz mo dell kollekció, amely mind mûvészi, mind tudományos jelentõségét ille tõen nem marad el a már megemlített gyûjteményegységektõl. Ennek az anyagnak vitathatatlanul leg értékesebb sorozata az a 404 darab viaszmodell, amelyet a római szü leté sû  kiváló  mûvész,  Benedetto Pistrucci (1784–1855) készített érmeihez. Pistrucci pályája kezdetén, az 1800-as évek elején még Rómá ban dolgozott, ahol különféle meg ren delések között elkészítette Napó leon Itáliában tartózkodó családtag jai nak érem, illetve gemmaportréit is.   A   waterlooi   csatát   követõen Pistrucci végre eljutott Londonba, ahol legjelentõsebb mûvészi perió du sa kezdõdött. A londoni Királyi Pénzverde (Royal Mint) vezetõ mû vé sze lett. Az értékes viaszmodell-gyûjte ményt Giuseppe (1808–1877) és Fran cesco Bianchi (1842–1918), apa és fia néhány munkája teljesíti ki. A két mûvész a Pápai Verdében dolgozott a 19. század második felében. A fiú ismertebb, akinek különösen IX. Piuszról és XIII. Leóról készített nagyméretû érmeit tarja számon a szakirodalom. A múzeum anyagának jelentõsebb része egy helyszíni állandó kiállí tá son tanulmányozható a fentebb ismertetett gyûjteményi struktúrának megfelelõen. A pénzeket bemutató tárlókban természetszerûleg az itáliai éremverés emlékeibõl láthatjuk a legtöbbet: különösen szép anyag képviseli a Velencei Köztársaságot és az észak-itáliai fejedelemséget. De érdekes ség képpen az Erdélyi Fejedelemség pénzverése is szerepel néhány tallérral, míg a Magyarországnak juttatott tárlóban elég szép anyag reprezentálja pénztörténetünket. Pallós Lajos MNM Éremtára

Úti jelentésTímárné Balázsy Ágnes 1997. február 10–14. közötti római kiküldetésérõl

Tímárné dr. Balázsy Ágnes (MNM), az ICCROM Tanácsának és Szakmai Tanácsadó Testületének választott tagja 1997. február 10–11-én részt vett  a  Tanácsadó  Testületnek  az ICCROM utolsó évben végzett és a kö vetkezõ két évre tervezett munká ját  megvitató  ülésen,  valamint  a Pénz ügyi és a Szakmai Tanácsadó Testület közös vitanapján. Február 12-én résztvett az öt új igazgatójelölt meghallgatásán és a titkos szava zá son, melyen az eddigi igazgató, a belga Marc Laenen kapott újabb hat évre mandátumot. 13–14-én a teljes 30 tagú tanács ülé sezett és megvitatta mindazokat az irányokat, amelyek vételéhez szü k ség van arra, hogy az ICCROM a 2000 év táján is megfeleljen a szak ma (és 93 tagálla ma) elvárásainak, ugyanakkor megõrizze identitását és elkerülje bizonyos olyan tevékeny sé gek terve zé sét és kivitelezését, amelyeket már mások is elvégeznek (Get ty Institute, nagyobb konzer vá lás sal foglalkozó kutatóintézetek,  Szt.  Pétervári  új Resta urá tor köz pont, skandináv or szágok, német, francia, angol vagy ame rikai hozzájárulással kivitelezett, elsõ sorban ér tékes mûemlékek megmentésére irá nyuló misssziók stb.) Fontos, sõt egyre  fontosabb  szerepe  van  az ICCROM-nak abban, hogy ezekrõl a tevékenységekrõl folyamatosan információt gyûjtsön, illetve kísérletet tegyen összehangolásukra. Baráthosi Balogh Benedek ajnu gyûjteménye Japánban néprajzi tanulmányút 1996. augusztus 24. és október 2. között elõször lehetett látni Magyar országon reprezentatív válogatást Baráthosi Balogh Benedek (1870– 1945) gyûjtõ ajnu tárgyaiból. Baráthosi Balogh 1914-ben járt Hokkaidón és Szachalin szigetén az ajnuk között. A tõlük vásárolt tárgyak közül összesen 977 került euró pai múzeumokba, ebbõl 324 a Ma gyar Nemzeti Múzeumba (majd a Néprajzi Múzeumba). 1996-ban a Néprajzi Múzeum és a Hokkaido Ainu Culture Research Center az ottani igazgató, Tanimoto Kazuyuki kezdeményezésére szerzõdést kötött a Néprajzi Múzeum ajnu anyagának 1997 elején, Sapporóban való bemutatására. Az általunk kiválogatott tárgyakból rendezett kiállítás „The Ainu: Benedek Baráthosi Balogh’s collection” címmel 1997. január 16-án nyílt meg a Historical Museum of Hokkaido egyik emeleti termében, és március 16-ig látható. Az ajnu kutatóközpont és az Ajnu Szövetség javaslatára a kivitt tárgyaknak kb. egyharmadából feb ruár eleje és március közepe között egy újabb kiállítás látogatható a szintén Hokkaidón fekvõ Obihiro városban, az Obihiro Centennial Museum-ban. Megállapodás született arról is, hogy a Néprajzi Múzeum és a Hokkaido Ainu Culture Research Center közös kiadásban jelenteti meg 1997 közepén Baráthosi Balogh teljes ajnu gyûjteményét. További közös tervünk Baráthosi Balogh Amur-vidéki tárgyainak bemutatása, elõ ször Magyarországon 1997-ben, majd Hokkaidón 1998 õszén. Ehhez további helyszíni néprajzi kutatás kapcsolódna az ajnuk között. A sapporói kiállításhoz egésznapos szimpózium is kapcsolódott. Magyarországról Wilhelm Gábor a Néprajzi Múzeum képviseletében tartott elõadást „Benedek Baráthosi Balogh’s collection in the Museum of Ethnography, Budapest: artifacts, manuscripts, and photos” címmel, Hoppál Mihály pedig az MTA Néprajzi Kutatóintézetbõl „On distant ways: life and works of B. Baráthosi Balogh” címmel. Az ajnu kutatóközpontból Kohara Toshihiro beszélt a Baráthosi gyûjtemény jelentõségérõl japán szem szögbõl, majd beszélgetés kö vet kezett, melynek négy fõszereplõje két japán muzeológus mellett két ajnu kézmûves volt. A vita központi témáját a néprajzi tárgyak és a mai ajnu kézmûvesség kapcsolata ké pezte. Tanimoto úr a kiállításmegnyitó és a szimpózium mellé gazdag tanulmányi programot szervezett. Számos forrásból vizsgálhattuk a Hokkaidón élõ mai ajnuk helyzetét. Ellátogattunk Nibutani faluba, ahol még viszonylag nagyobb tömbben élnek ajnuk döntõen földmûvelésbõl vagy szociális támogatásból. Itt található saját múzeumuk is, a Kayano Shigeru Ainu Memorial Museum (korábban Nibutani Museum of Ainu Cultural Resources), melyet az ismert és népszerû Kayano Shigeru alapított 1972-ben, és amelyet ma fia,  Kayano  Shiro  vezet  tovább. Ugyan itt található a Biratori körzet által 1992-ben létrehozott Biratori Township Nibutani Ainu Cultural Museum, valamint a politikailag is aktív Biratori Ajnu Kulturális Szövetség központja, mely széles körû kapcsolat rendszert tart fenn a világ számos más õslakos szerve ze tével. Lehetõségünk nyílott továbbá két japán sámánnõvel való találkozásra és sámánszertartásokon való részvételre a Honshu északi részén fekvõ Hirosaki város környékén, Sasamori Takefusa, a japán sámánizmus és a terület egyik japán specialistájának vezetésével. A tanulmányút befejezéseképpen néhány napot töltöttünk a Tokyo National Museum néprajzi részle gé ben, valamint a világ egyik legmo der nebb néprajzi múzeu má ban, az osakai National Museum of Ethno logy szakmai mûhelyeiben és gyûjte ményeiben. Wilhelm Gábor wilhelm@post.hem.hu

MNM Külföldi kiküldetések

Kolozsváry Kiss Lilla, Bécs, I. 10/12.: A Die Kunst des Historizmus in Europa kiállításra kölcsönzött textilek bontása, csomagolása. Dr. Révész László, Révkomárom, II. 18.: A Városi Egyetemen elõadás a magyar honfoglalásról ICOM HÍREK Sikeresen zárult a decemberben meg hirdetett, az intézményi és egyé ni tagsági díjak kedvezményes (1996-os árfolyamon történõ) befizetési akciója. 14 intézményi és 66, köztük sok új egyéni tag élt a lehetõséggel. A továbbiakban leg ké sõbb 1997. március 31-ig lehet tagsági díjat fizetni, illetve tagnak jelentkezni: a C kategóriás intéz ményi tagsági díj 111000 Ft, egyéni 10400 Ft. Új egyéni tagoknak a befizetést megelõzõen dr. Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet elnöknél (fõ­ igazgató­helyettes, Közlekedési Mú ze um, 1146 Bp., Városligeti krt. 11.; 1426 Pf. 37., telefon: 343­05­65, fax: 44-0322) kell kérvényezni a felvételt, majd pozitív visszajelzés után a befizetés személyesen eszközölhetõ Ferenczy Zsuzsa ICOM gazdasági ügyintézõnél, a BTM Gazdasági Osztályán (I., Szent György tér 2. II. emelet). A bankátutalás adatai: Budapest Bank (1061 Bp., Király u. 16.), ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága számlája: 1001 02086-05000 402-00000005.

AZ ICOM EGYÉNI TAGSÁGÁVAL JÁRÓ ELÕNYÖK





TAGSÁGI KÁRTYA

Ingyenes vagy kedvezményes belé pést biztosít a világ számos múzeu mába

KIADVÁNYOK

A.ICOM News - ingyenes elõfizetés a szervezet negyedéves híradójára B.Study Series - a nemzetközi bizottságok kiadásában, ingyen C.Museum International - csökkentett árú elõfizetés az UNESCO negyedéves szemléjére

KIADVÁNYOK

KEDVEZMÉNYES ÁRON A.Routledge UK - a cég által megjelentett egyes kiadványok kedvezménye 15%-ig terjed (cím: 11 New Fetter Lane, London EC4P 4EE, UK) B.UNESCO - 30%-os kedvez mény az UNESCO kiadványaira (könyvek, periodikák egyes számai, CD ROM-ok és tudományos tér ké pek), ingyenes postázással (cím: UNESCO Publishing, Promotions and Sales Division, 7. place de Fontenoy, 75352 Paris 07 SP, France). 25%-os kedvezmény az UNESCO új havi kiadványára, a World Heritage Review-ra (elõ fizetés: Jean de Lannoy, 202 Ave. du Roi, B-1090 Brussels, Belgium).

KÖZGYÛLÉSEK

A háromévenként megrendezésre kerülõ fontos eseményre szóló meghívás nem csupán a világ minden részébõl érkezõ kollégákkal való találkozásra ad lehetõséget, de a szakma elõtt álló fontos kihívások részletes vizsgálatára is. Lehetõség van utazási támogatás elnyerésére is.

SZAKMAI ÉS TUDOMÁNYOS TALÁLKOZÓK

A.Részvételi lehetõség az ICOM nemzetközi bizottságai és társult szervezetei szakmai találkozóin, kiadványokhoz való hozzájutás. B.Részvételi lehetõség egyes nem zet közi bizottságok által kezde mé nyezett nemzetközi csereprogramokban, például svéd-afrikai mú zeum program (a svéd nemzeti bizottság támogatásával); a mú zeu mok nemzetközi partnersége, (az American Association of Museums támogatásával); szakmai fej lõdési program (az ICOM Ázsiai és Csendes-óceániai Szervezete szervezésében).

UNESCO – ICOM MÚZEUMI INFORMÁCIÓS KÖZPONT

Konzultációs lehetõség az ICOM-ot alkotó testületek (nemzeti és nemzetközi bizottságok, regionális szerve zetek társult szervezetek) mun kájáról és kiadványairól, vala mint az UNESCO múzeumokkal és kultu rális örökséggel kapcsolatos anyagairól.

ICOM AZ INTERNETEN

Az ICOM ottlapjának számítógépes címe: http://www.icom.org/ Az ICOM titkárságának elektro nikus levélcíme: secretariat icom. org

A DIRECTION DES MUSEES DE FRANCE DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONTJA

Ingyenes konzultációs lehetõség bármely általános múzeumi dokumentációs kutatás kapcsán (cím: 6, rue, des Pyramides, 75041 Paris Cedex 01,France: Telefon:/33/01 40 15 36 28, fax:01 40 15 36 60).

PROJECT MUNKA

Az ICOM projektjeiben való közre mûködés lehetõsége (például a mú ze u mi dolgozók képzése terén).

ÁRENGEDMÉNY MÚZEUMI TERMÉKEKRE

A Réunion des Musées nationaux (Franciaország) termékeire 5%-os ked vezményt biztosít az ICOM tag jai nak. az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága

Külföld



MÚZEUMI ÉVKÖNYVEK

Landesmuseum     Joanneum     Graz. Jahresbericht 1995. - Neue Folge 25. Szerk. John Preininger. Kiad. - -. Graz, 1996. 155 p. ill. LJG. Éves jelentés 1995. Ltsz.: 21.712 Materialy archeologiczne Nowej Huty XIX. Szerk. Malgorzata Kaczanowska. Kiad. Muzeum Archeologiczne. Kraków, 1996. 135 p. ill. Régészeti anyagok Nova Hutából. Ltsz.: 21.713

NUMIZMATIKA

Baumgartner, Hans-Ulrich - Telegdy-Neudorfer, Julia - Metzger, Ingrid R.: Zeugnisse der Geschichte Graubündens. Bündnismedaillen im Rätischen Museum. Kiad. Rätisches Museum. Chur, 1996. 120 p. ill. (Schriftenreihe des Rätisches Museums 40.) Graubünden történetének tanúi. Ltsz.: 21.714

RÉGÉSZET

Grabeskunst der römischen Kaiserzeit. Hrsg. v. Guntram Koch. Mainz/R, Zabern, 1993. 267 p. 100 t. 31 cm. Római császár kori temetõk mûvészete. Q 14.311 499/95 Gugl, Christian: Die römischen Fibeln aus Virunum. Klagenfurt, Verlag d. Landesmus. f. K. 1995. 108 p. 33 t. 3 térk. 30 cm. Római fibulák Virunumból. Q 14.324 569/95 Hainzmann, Manfred - Pochmarski, Erwin: Die römerzeitlichen Inschriften und Reliefs von Schloss Seggau bei Leibniz. Graz, Leykam, 1994. 326 p. 24 cm. (Die römerzeitlichen Steindenkmäler der Steiermark 1.) A leibnizi Seggau-i kastélyban található római kori feliratok és reliefek. Q 14.221 22/95 Hernández Guerra, Liborio: Inscripciones romanas en la provincia de Palencia. Valladolid, Univ. de Valladolid, 1994. 219 p. 72 t. 24 cm. (Historia y Sociedad 39.) Római feliratok P. tartományban. K 463/96 Himlingöje - Seeland - Europa. Ein gräberfeld der jüngeren römischen Kaiserzeit auf Seeland, seine Bedeutung und Internationalen Beziehungen. Von Ulla Lund Hansen et al. Aus dem Däni schen übers. Eva Hübner. Kobenhavn, Kong. Nord. Oldskniftelsk 1995. 576 p. ill. 30 cm. (Nordiske fortidsminder. Ser. B. 13.) Ásatási terület a kora római császári idõkbõl... R 537/96 Roth, Helmut–Theune, Claudia: Das frühmittelalterliche  Gräberfeld  bei Weingarten. (Kr. Ravensburg.) 1. Katalog der Grabinventar. Stuttgart, Theiss, 1995. 241 p. 295 t. mell. 30 cm. (Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in Baden-Württemberg 44/1.) Kora középkori temetõ Weingartenben. R 564/95 Römische Inschriften - Neufunde, Neulesungen und Neuinterpretationen. Festschrift für Hans Lieb. Hrsg. v. Regula Frei Stolba, Michael Alexander Speidel. Basel, Reinhardt, 1995. 393 p. 24 cm. (Arbeiten zur römischen Epigraphik und Altertumskunde 2.) Római feliratok - új lelet, új magyarázatok. 35.444 528/96 Die Sarkophage mit Darstellungen aus dem Menschenleben. 4. Tl. Vita privata. Bearb. v Rita Amedick. Berlin, Mann, 1991. 186 p. 120 t. 34 cm. (Die antiken Sarkophagreliefs 1. Bd. 4. Tl.) Az emberélet ábrázolása a szarkofá go kon. Q 14.462 527.96 Jakab Mária

Magyar múzeumi kiadványok

Nyomdai hagyományápolás Magyar országon. Szerk. F. Hudák Julianna. Kiad. Kner Nyomda Rt. Gyomaendrõd, 1966. 36 p. ill. (A Kner Nyomdaipari Múzeum Füzetei 28.) A kötet a Kner Nyomdaipari Múzeum alapításának 25. évfordulója alkalmából, 1995 október 20-án rendezett konferencia elõadásait tartalmazza. Bevezetõben Erdõs Ákos megemlékezik a Kner család életmûvérõl, amely erõ sebbnek bizonyult a pusztító indulatok nál; a Kozma Lajos által tervezett egy­ kori Kner-lakóházban él és virágzik a múzeum. Haiman György a nyomdász hagyomá­ nyok felelevenítése mellett hangsú lyoz za, hogy csak a szemellenzõs techno kra ták hihetik azt, hogy az új technika diadalútja „a múltat végképp eltörölni” jelszavával mehet végbe. Arra keresi a választ, hogy mit kell tenni azért, hogy a meglévõ technika és szaktudás értékeibõl minél többet megõrizzünk, átmentsük a jövõbe, felhasználhatóvá tegyük az új technikai körül mények között. Az elmúlt évtizedekben devalválódott nyomdászat hírnevét vissza kell állítani, hinni kell abban, hogy az egyik napról a másikra való élést a szakmában perspektivikus gondolkodás váltja fel. Somfalvi István beszámol a Kiscelli Múzeumban gyûjtött, õrzött és kiállított fõvárosi nyomdaipari mûemlékekrõl. A gyûjtemény a betûmatricáktól a nyomdagépekig, a nyomdászat történeti oktatásának írásos anyagaival együtt széles területet ölel át. F. Hudák Julianna a negyedszázaddal ezelõtt alapított múzeum történetének fõbb eseményeit villantja fel, röviden vázolva a gyûjtemény kialakulását, gya ra pítását és feldolgozását, valamint az elmúlt idõszak fõbb rendezvényeit. Mádi Lajos a Szikra Lapnyomda kül döttjeként arról a tervrõl számolt be, amelynek keretében közösen létrehoz nának egy mûködõ nyomdamúzeumot. Ennek megvalósításával lehetõvé válna, hogy a jövõben mind a szakembereknek, mind az érdeklõdõknek bemutatható legyen a húszadik század elsõ évtizedei nek napilapgyártása, mint szakmai és kultúrtörténeti fontosságú tevékenység. Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. Szerk. Környei Attila és G. Szende Katalin. Kiad. a Soproni Múzeumi Ala pítvány Sopron Megyei Jogú Város és a Hillebrand Nyomda Kft. támoga tásával. Sopron, 1996. 456 p. ill. (A Soproni Múzeum Kiadványai 2.) Csatkai Endre a két világháború közötti idõben, majd azután haláláig közismert és jellegzetes alakja volt Sopronnak. A két világháború között azért, mert mint helytörténeti kutató és újságíró bejáratos volt az összes soproni hivatalba, levél tárba, múzeumba. Nemcsak Sopron mûemlékeit tanulmányozta, hanem bejárta egész Sopron vármegyét, össze gyûjtötte a mûemlékek helyi és levéltári adatait és saját költségén kiadta a vármegye mûemlékeinek topográfiáját. Ez a három kötet ma már könyvészeti ritkaság. Maradt még ideje és ereje az elcsatolt Burgenland mûemlékeire is, sõt hosszabb ideig volt a kismartoni Wolf család magánmúzeumának gondozója. A háború után a soproni múzeumigaz gatói állása mellett Dercsényi Dezsõvel közösen szerkesztették a Sopron és környéke mûemlékei címû topográfiát, amely nek sikerét is bizonyítja, hogy rövid idõn belül másodszor is kiadták. A Csatkai emlékkönyvben pályatársak, tanítványok, tisztelõk állítanak neki emléket. A tanulmányok - hogy csak néhányat említsünk - szólnak Scarbantia önkormányzatának tevékenységérõl, Fertõ rákos Árpád-kori templomáról, kölni kereskedõkrõl a középkori Sopronban, a soproni Pék kereszt középkori geo metriájáról, a városban folyó régészeti kutatások kezdeteirõl, a Storno család gyûjteményérõl. A számos régészeti, mûvelõdéstörténeti és mûvészettörténeti - magyar és német nyelven közzétett - tanulmány mind ennek a városnak és környékének gazdag múltját és jelentõs kulturális hagyományait eleveníti fel, illetve állít azoknak emléket. Tudomány és mûvészet Veszprémben a 13-15. században. Felolvasóülések Veszprém történetébõl 3. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Kiad. Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Laczkó Dezsõ Múzeum. Veszprém, 1966. 110 p. ill. Veszprém középkori története az eddig napvilágot látott munkák alapján jól feltártnak tekinthetõ. A kutatások azonban újabb részleteket hoznak a felszínre, amelyek a felfedezés élményével örvendeztetik meg az érdeklõdõket. Az 1994-ben megtartott Gizella-napi történelmi felolvasóülés a város 13-15. századi történetének tudományra és mûvészetre összpontosított kérdéseivel foglalkozott, s az irodalom, a zene, az egyházjog területét számos adalékkal gazdagította. Az irodalmi szellemi élet új, humanista formáinak Veszprémhez köthetõ nyo ma it gyûjtötte össze Ritoókné Szalay Ág nes, aki Vetési Albert és ifjabb Vitéz János püspökségének idõszakát vizsgálta. A 14. század közepén, valószínûleg Meskó veszprémi püspök részére készült a kódex Pontificále, azaz a püspöki szertartások gyûjteménye, amely a közép ­ kori Veszprém zenetörténetének egyet len elérhetõ, teljes hangjegyes forrása. Szendrey Janka arra mutat rá elemzõ tanulmányában, hogy  a magyar grego rián hangjegyírásnak a történeti forrás anyag dokumentációja szempontjából igen fontos példája ez a munka. A középkori Veszprém egyházi jog életérõl az Érseki Könyvtárban található ún. Nágocsi Gáspár-féle kódexben fog laltak igen részletes képet adnak. Erdõ Péter valószínûsíti, hogy ezt a jogkönyvet a székesegyház iskolájában tankönyv ként is használták. Veszprém középkori szerepét azok a tanulmányok is hangsúlyozzák, amelyek a felsõoktatás, a vár építéstörténete, a pénzforgalom és a püspöki pecsét hasz nálat kérdéseivel foglalkoznak. Bár ez a korszak nem eredményezett látványos fejlõdést, s Veszprém több tekin tetben nem jutott el a legfontosabb fõpapi székhelyek jelentõségéig, az elõrelépés sok területen kétségtelen, amit a kiemelt dokumentumok híven tükröznek. Mindszenty József veszprémi püspök 1944-1945. Felolvasóülések Veszprém történetébõl 4. Szerk. T. Horváth Lajos. Kiad. Veszprémi Érsekség, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Laczkó Dezsõ Múzeum. Veszprém, 1996. 118 p. ill. (Veszprémi múzeumi konferenciák 7.) 1995-ben volt ötven éve annak, hogy Mindszenty József veszprémi püspök a királynék városából a királyok városába: Esztergomba költözött, hogy elfoglalja érseki székét mint a magyar katolikus egyház kinevezett hercegprímása, és ugyancsak ebben az évben volt húsz éve annak, hogy 1975 májusában meghalt. E két évforduló miatt esett a választás Horváth Lajos történész muzeológus javaslatára Mindszenty József veszprémi püspök életének a bemutatására. A tanulmányok képet adnak politikai tevékenységérõl, püspöki körleveleinek történeti forrásértékérõl. Mászáros István eddig ismeretlen Mindszenty iratokat mutat be 1911–1975 közötti idõszakból, T. Horváth Lajos Mindszenty esztergomi beiktatási beszé dének veszprémi példázatait és annak üzenetét vizsgálta. A visszaemlékezés során Párkányi József a püspök életútját kíséri végig, Adriányi Gábor pedig az életmûvét értékeli, különös tekintettel püspöki, prímási kinevezésére. A balácai Likas-domb. A római villa halomsíros temetkezése. Szerk. K. Palágyi Sylvia. Kiad. Veszprém Megyei Múzeu mi Igazgatóság. Veszprém, 1966. 266 p. ill. (Balácai Közlemények IV. 1996.) K.Palágyi Sylvia, a kötet szerkesztõje, s két tanulmány szerzõje is egyben, a balá cai római kori halomsírral kapcsolatos kutatásait, s azok összegzését tárja az olvasók elé. Ertel Christine a balácai halomsír építészeti elgondolását írja le, Fitz Jenõ pedig a balácai tumulus feliratait vizsgálta a Baláca-Likas sírhalom ásatásakor elõkerült nagyszámú felirattöredékbõl. A Likas-domb halomsírjának DNy-i negyedében 1987-ben Palágy Sylvia két bustomot is feltárt. Vörös István a pontosan dokumentált és gondosan felszedett csontanyag anatómiai vizsgála tával és topográfiai elemzésével az elégetett állatok fajtáját és a máglyán való helyzetüket is meg tudta határozni. Regenye Judit a Likas-domb õskori leleteit foglalta össze, Hajnóczi Gyula és Mezõs Tamás pedig a balácai halomsír elvi rekonstrukcióját és bemutatásának programját tárják a szakemberek elé. Orvostörténeti Közlemények. Mutató 1955-1995 (1–148. szám). Szerk. B. Szalkay Judit, Kapronczay Katalin, Magyar László András, Némethy Ferenc. Kiad. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. Bp. 1996. 302 p. (Communicationes de Historia Artis Mediciane Supplementum 20.) A folyóiratot a mai Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár elõdje, az 1951-ben alapított Országos Orvos történeti Könyvtár hívta életre 1955-ben. Ezzel a magyar orvostörténészek régi vágya teljesült: saját sajtóorgánumhoz jutottak. A lap e minõségben mai napig megõrizte eredetiségét. 1995-ben az Orvostörténeti Közlemé nyek negyvenedik születésnapjához ér kezett.  Negyven  év  alatt  hihetetlen mennyi ségû adat, értékes közlemény, tanul mány jelent meg a lap hasábjain. Annak érdekében, hogy ezt a rendkívül értékes anyagot a kutatás számára hozzá férhetõvé tegyék, továbbá, hogy a az olvasókat az elmúlt idõszak eredmé nyei vel megismertessék, állították össze a Köz lemények elsõ 148 számának össze sített mutatóját. A kötet a megjelent tanulmányok, cikkek, közlemények, könyvismertetések és nekrológok, megjelenési sorrendben számozott, teljes címleírást tartalmazó mutatójával indul. A továbbiakban a szer zõk, a személynevek, a földrajzi nevek, végül pedig a tárgyszavak mutatóját találhatja meg az olvasó. A kötet összeállítói remélik, hogy mun ká juk nem bizonyul haszontalannak: valóban olyan könyv lesz, amelyben tekin tet nélkül világnézetre és véle ményre, mindenki megtalálja majd, amit keres. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Kiad. Nyers Csaba magánkiadásában. Bp. 1996. 178 p. ill. Huszka József fõmûve ez a könyv, amely a szerzõ születésének 140. évfordulójára jelent meg. 1854-ben született, s tanul mányai elvégzése után mint ösztöndíjas tanárjelölt folytatott tanulmányokat. Különösen érdekelte a magyarság ornamentika kincse, amellyel az ország különbözõ részein - Zenta, Dés, Sepsi szentgyörgy - töltött tanárévei alatt is sokat foglalkozott. Nagy hatással volt rá a székely nép élõ mûvészete, ami a magyarság eredetének kutatásaira is ösztönözte. Tanításában a magyar dí szí tõ mûvészet megismertetésének juttatott fontos szerepet. A könyvismertetés helyett magát a szerzõt idézzük, ezek a sorok 1930-ban íródtak, sokat elmondanak könyvérõl, hitvallásáról. „A mai magyarság bálványimádó módjára teljesen behódolt a nyugati civilizációnak, kivált az iskolázottakból, a tanultakból álló része és nem becsüli a sajátját, sõt lenézi és parasztosnak tartja azt az ornamentikát, amit most bemutatni akarok. Önmagának ez a megtagadása már a középkorban kezdõdik, s az idegen uralkodó családok alatt mind erõsebb lett, tápláltatván a beözönlõ idegenek által úgy, hogy ma már a nép is elhagyja festõi õsi viseletét az értéktelen, szegényes, nyugati divatért, amibe igaz, hogy az elszegényedés is belejátszik. Ez elé a fajmegtagadó, nemzeti önérzetet tipró és megsemmisítõ áradat elé akartam egy követ dobni munkám anya gának összegyûjtésével és ismer te té sé vel, gondolván, hogy majd csak akad több kõhordó is." Baráthosi Balogh Benedek: Távoli utakon. Sorozatszerk. Selmeczi Kovács Attila. Kiad. Néprajzi Múzeum. Bp. 1966. 126 p. ill. (Series Historica Ethnographiae 9.) Nemrégiben volt Baráthosi Balogh Benedek halálának ötvenedik évfordu lója. Mivel a Néprajzi Múzeumban található a méltatlanul elfeledett mandzsu-tunguz kutató, utazó és etnográfus író és nyelvész írásos hagyatéka, valamint tárgyi gyûjteménye, a múzeum e kerek évforduló alkalmából kiállításon mutatta be életmûvét és gyûjteményének legszebb darabjait. Baráthosi Eurázsia hatalmas területeit járta végig, megfigyeléseit, elgondolásait könyveiben olvashatjuk. Hatalmas gyûjteményébõl e kötet csak ízelítõt tud adni, tárgyak százai, különösen a nanáj és az ajnu gyûjteménye a múzeum féltett kincse. A nyelvészeti feljegyzések feldolgozatlanok és a folklór szövegek is teljesen kiadatlanok. A kötetben elõször jelennek meg Ba rá thosi fotói, õ tekinthetõ a magyar etnofotográfia egyik elsõ alakjának. A kötetben elsõsorban a sámánizmussal kap csolatos képeket teszik közzé, mert ezek igazán forrásértékûek a hazai és nem zetközi tudományosság számára. Ha sonlóképpen a sámániákat is ezért közlik, eredeti és magyar fordításban. For rásértékûek a rajzai is, amelyek a régi formákat õrzik meg az utókor számára. A válogatás címe „Távoli utakon”, mert Baráthosi a szó igazi értelmében bejárta a távoli tájakat, hogy a magyarság roko nait meglelje. Az olykor tévhitek ellenére a maradandó anyagot, az idõtálló néprajzi adatokat kell értékelni hagyatékában. Néprajzi Értesítõ 1996. 78. évf. Szerk. Selmeczi Kovács Attila. Kiad. Néprajzi Múzeum. Bp. 1996. 259 p. ill. A tanulmányok közül elsõként Pávai Istvánét olvashatjuk a vallási és etnikai identitás konfliktusairól a moldvai magyarok körében. Mohay Tamás a térszervezõdésrõl ír a csíksomlyói pünkösdi búcsún, Földessy Edina a tejrokonságot kutatta az arab-berber világban. Gyarmati János és Varga András egy inka közigazgatási központot vizsgáltak a Cochabamba-völgyben. Kézdi Nagy Géza a totonákoknál végzett terepmunka tapasztalatairól számol be. A kötet második részében válogatást kapunk az 1995 szeptemberében, Berekfürdõn tartott muzeológusi konferencia elõadásaiból és ehhez kapcsolódó írásokból. Miután a konferencia központi témája volt maga a tárgy, ezért az elõadások is ehhez kapcsolódóan szóltak a Nógrád megyei parasztság lakástextíliáiról, a csornai menyecskekendõkrõl, festett ládáról és bárszekrényrõl, egy kiskunsági madonna restaurálási munkáiról. K. Csilléry Klára és Kutas Eszter a kézi infrakamerával végzett vizsgálatok jelentõségérõl szólt a tudományos kutatás terén, illetve a kézi infrakamera hasznáról a restaurálásban. Fõzy Vilma a Néprajzi Múzeum régé szeti textíliáit mutatta be, Torma László pedig a perui régészeti textíliákon végzett anyagvizsgálatának eredményeit tárta az érdeklõdõk elé. A régi világ falun. Bev. fotókat vál. és a képszövegeket írta: Fogarasi Klára. Kiad. Helikon Kiadó és a Néprajzi Múzeum. Bp. 1996. 167 p. ill. Magyarország lakosságának 74%-a a századfordulón falun, mezõvárosokban élt. A parasztság hétköznapjait szinte csak írásbeli forrásból ismerjük, noha ké szültek fotográfiák, de azok ez idáig isme retlenek voltak a nagyközönség elõtt. Ez a rendkívül szép és érdekes könyv e hiányt igyekszik pótolni. A néprajzi fotográfiákon a népi kultúra egésze látható, amely jóval gazdagabb és összetettebb annál, semhogy pusztán népmûvészetre vagy népszokásokra szû kít hetnénk. Ez a kötet az életforma archaikus, régies vonásait emeli ki. A Néprajzi Múzeum 320000 darabból álló fényképgyûj te mé nyébõl készült a válo ga tás, amely a viszonylag hosszú ideig változatlanul lé te zõ paraszti életforma mindennapjait mutatja be. A paraszti kultúra korszerûbb, polgárosodás felé mutató irányát talán majd egy újabb kö tet foglalhatja össze. A felvételek több sé ge a századforduló körüli években ké szült, néhány esetben a fotográfia késõb bi, hiszen az ország nem egy vidékén szám talan jelenség, az életmód jó né hány eleme még a 20. század közepén is vál tozatlanul, ugyan olyan módon és formában élt tovább. A fénykép nemcsak a legérthetõbb világnyelv, de segít átélni az elmúlt idõt is. Általa lehetõvé válik, hogy jelenünk és jövõnk egymásra épüljön, s - fõképpen - erõs gyökere a megismert múlt legyen. Szacsvay Éva: Üvegképek. Kiad. Nép­ rajzi Múzeum és a Vízió Mûvészeti Al ko tó közösség. Bp. 1996. 103 p. ill. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 2.) A katalógus bemutatja az üvegkép európai történetét, bõséges bibliográfiát ad közre, amelybõl a kutatás valamennyi fázisát, irányait nyomon lehet követni. Különösen fontos ebbõl a szempontból Brückner, W. 1987-es összefoglaló ta nulmá nya, amely a bajor és részben az oszt rák üvegképkutatás eredményeirõl be szá molva áttekinti a kutatás vala meny­ nyi elméleti és gyakorlati kérdését és értékeli a legutolsó évtized eredményeit. Ezért is döntöttek úgy a kötet össze állítói, hogy valamennyi üvegképet mutasson be szí nes ábrákkal, hogy ezzel is gyarapítsák a forráskiadványok számát, amelyek nél kül a kutatás nem mélyít he tõ tovább.Az egyes fejezetek az európai üvegképek történetén keresztül bemutatja a Népraj zi Múzeum gyûjteményét, majd a kataló gusban tematikus össze ál lí tás ban (Jézus élete, Jézus­ábrázolások, Mária­ábrázo lások stb.) következnek maguk a képek. A katalógust irodalom jegy zék és angol és német nyelvû összefog la ló egészíti ki. Külföldi folyóiratok

THE ART NEWSPAPER

1996. december Az afganisztáni mûkincs-rablás - A ke reskedõk keselyûkként „köröznek” a mûkincsek fölött ...    1. o. A Kabuli Múzeum legszebb darabjait rabolták el, s vitték ki Afganisztánból a hegyeken át Pakisztánba. Ott azután továbbadják rendszerint Amerikába, Európába, vagy Japánba. A rablás jól megszervezett volt, nyi lat­ koz tak a szakértõk, az elkövetõk ponto san tudták milyen darabokat akartak el vin ni. Szállítható tárgyak voltak a cél pon tok, érmék, a legértékesebb elefánt csont mûtárgyak szerepeltek a lis tá ju­ kon. Afganisztánban három szervezetet állí tottak fel az eltûnt múzeumi tárgyak megkeresésére. E szervezetek feladata, hogy felderítse mintegy ezer tárgy hol létét, ezeknek fele az illegális ásatások során kerültek el az országból. A szerve zetek mûködése az új Taliban rezsimben még nem tisztázottak. Az afgán szakemberekbõl szervezõdött pakisztáni székhelyû társaságnak, amely az afganisztáni kulturális örökség meg óvása céljából jött létre - nagy szere pe volt az afgán múzeumok kincseinek az evakuálásában. A másik ilyen szerve zet egy kaliforniai székhelyû nemzetközi bizottság, amely szintén az afgán nemzeti értékek megmentésén dolgozik.

Egy Caravaggio képet elpusztítottak - nyilatkozta a Maffia ... 1. o.

Bármi megtörténhetett Caravaggio Jézus születése címû képével, amit 1969-ben lop tak el Palermo San Lorenzo temp lo má ból, és senki nem látta azóta? Az elmúlt hónapban Rebbibbia bírósága megerõsítette ezt, amikor Olaszország volt miniszterelnökét, Andreottinak az ügyét tárgyalták. A volt miniszterelnök elleni vádban szerepelt a Maffiával való összejátszás bûne, ugyanakkor a Maffia feje Francesco Marino Mannoia elmondta a bíróságnak, hogy az oltárképet elpusztították. „Összecsavartuk, elszál lí tottuk, s a kép ezt nem bírta ki, tönkrement. Amikor a megrendelõ meglátta mi történt a képpel, sírva fakadt, s nem kellett neki többé.” Az a tény, hogy Mannoia azt nyilatkozta, hogy a vevõ maga Andreotti volt, egy részrõl teljesen valószínûtlen ötlet, - bizonyítékainak hitelessége miatt - más részrõl viszont egybevág a csendõrök által beadott jelentéssel, ami a lopás idején készült.

Sir Denis Mahon örökbe adta gyûjte mé nyét ...  1. o.

Sir Denis Mahon hetvenöt régi mesterek képeit hagyta örökül állami képtáraknak fõleg Britanniában, de juttatott képet Írországnak és Olaszországnak is. A ké pek nagy része 17. századi olasz meste rek munkái, az értéküket több mint 25 millió dollárra becsülik. Sir Denis örökbe adott képeivel a század legnagyobb értékû adományát könyvelhetik el. Sir Denis az újságnak elmondta, hogy gyûjteményének java a Nemzeti Mûvé szeti Alaphoz került át egy szokatlan egyezséggel. Az Alapnál letétbe helyezett képeket egy különleges állami gyûjte ményként kell kezelni, azzal a kikötéssel, hogy nem kerülhetnek el olyan képtárakba, ahol képeket elkótyavetyélnek. Ennek hatására az angliai képtárak elállnak eladási szándékuktól, máskülönben Sir Denis írásba foglalta, hogy a vissza vétel veszélye Damoklész kardjaként lóg a fejük felett. Sir Denis Mahon nyolcvanhat éves, s hosszú és kiváló karrierrel a háta mö gött, a legkiválóbb mûgyûjtõk és szak ér tõk közé sorolják. Az itáliai barokk fes té szet nagy ismerõje, komoly szerepe volt ab ban, hogy a méltatlanul elfeledett 17. századi mûvészeket újra felfedezzék, köz tük olyanokat mûvészeket, mint Guercino. A jövõ évben elõször kerül gyûjteménye a Nemzeti Galériában kiállításra, amelynek címe a következõ lesz: „Az olasz barokk felfedezése: a Denis Mahon gyûjtemény”. Sir Denis nemrég rendelkezett úgy, hogy halála után az állami képtárakra hagyja gyûjteményét. A megajándékozottak között van több brit nagyváros galériája. Húsz képet külföldi gyûjte mé nyeknek adományozott, hetet kapott a Bologna-i Képtár, s öt képet pedig az ír Nemzeti Galéria.

Németország  –  Föld alatti mûvészet... 5.o.

Egy titkos mûvészeti bunker nyitotta meg kapuját a látogatók elõtt, ahol a második világháború alatt a németek a legértékesebb mûkincseiket rejtették el. Egy középkori utcában a vár alatt, átlagos külsejû házból lehet a föld alatti folyosóra eljutni, amelynek végében egy vastag vasajtó mögött található a bunker. 1939-ben a városi tanács nagy titokban jelölte ki ezt a helyet a mûkincsek elrej tésére. Félve a bombatámadásoktól 1940-ben még külön megerõsítették és tökéletesítették a hely védelmét. Biztonsági fémajtót helyeztek el, légcserélõ be ren dezéssel látták el, bevezették a villanyt, a falakat kátránnyal vonták be, hogy megakadályozzák a nedvesség át­ szivárgását. Mindezek mellett a mûtárgyakat még becsomagolták szalma közé, és úgy helyezték el a az erre a célra szolgáló fémládákban. Ezek egy része a német Nemzeti Múze um festményei, szobrai és antikvi tásai vol tak,  de  voltak  még  itt  középkori temp lomok kincsei, továbbá Hitler által zsákmányolt mû kin csek is, Bécsbõl, vagy például a krakkói Veit Stoss-i oltár darabjai. A bunker legértékesebb darabjai a pin cék legtávolabbi részében voltak elrejt ve, huszonhárom méter mélyen a vár alatt. A látogatók még láthatják azt a páncélszekrényt, ahol az elrabolt koronázási jelvényeket tartották, többek között Nagy Károly ezeréves koronáját és császári kardját is. Azok a látogatók akik megnézték a nürnbergi múzeumok és templomok kincseit, szívbemarkoló érzés számukra, hogy a legszebb mûkincsek ezreit zsú fol ták össze egy nedves pince rekeszeiben. Sárközy Gabriella

Sajtófigyelõ

Összeállította: Sárközy Gabriella Prekolumbiánus erotika Hatalmas vulvák és falloszok fogadják a látogatót a bécsi Néprajzi Múzeum idõszaki kiállításán, amely a régi Peru lakóinak erotikájából ad ízelítõt. A távoli múlt szerelmi életét felidézõ több mint száz szobrocskát a limai Rafael Larco Herrera Régészeti Múzeum adta köl ­ csön, amely kimagasló prekolumbiánus gyûjteményérõl híres, s ezen belül a legjelentõsebb erotikus kollekcióval büszkélkedhet. Zalai Hírlap, 1997. I. 8.

A graffitifestõ színes falakról álmodik

Budapest központi kerületeiben akár 270 millió forintba is belekerülhet a falfirkák eltávolítása. De hogy elrondítják-e a városképet vagy feldobják az unalmas falakat ezek a rajzok, ennek megítélése nézõpont kérdése. Lénárt István festõ mûvész egykoron graffitirajzolóként sze re tett bele a színek és formák világába. Most huszonhét évesen Berlinben nyolcadik kiállítását rendezi. Az újságíró kérdésére elmondta, hogy a graffiti sajnos már nem arról szól, amirõl szólnia kellene. A rendõrök mellett a bõrfejûek sem kedvelik a graffitiraj zo ló kat, pedig szerinte pályaudvarakon, elhagyott falakra érdemes volna - akár önkormányzati felkérésre is - persze uszító jelszavak és jelképek nélkül raj zol ni. A graffiti gyökereit egészen az õs ko rig vezeti vissza, az elmúlt korokban mindenütt megjelentek a fali rajzok. Míg a régi korok embereinek világa is színesebb volt, a mai embereké szürkébb, akárcsak a házaik. Népszabadság, 1997. I. 10.

A gepida aranygyöngytõl a tátorjánig

Tizenhárom tanulmánnyal jelent meg a Tisicum, a Jász-Nagykun-Szolnok Me gyei Múzeumok legújabb évkönyve. Az írások túlnyomó többsége régészettel foglalkozik. Olvashatunk a jászsági mezolit lelõhelyrõl, a Kárpát-medence avar kori fülkesírjairól, a korai bronzkorról, egy Tiszaföldváron talált ötödik századi gepida aranygyöngyrõl, a Szelevény-Bohonyaparton feltárt gepida edényekrõl, a Jászalsószentgyörgy határában meglelt, több mint huszonötezer darab Zsigmond-kori ezüstpénzrõl. A régészeti tanulmányok mellett botanikai és képzõmûvészeti tanulmányok is helyt kaptak. Jászkun Krónika, 1997. I. 11.

Nõk múzeuma Dániában

Az 1984-ben alapított múzeum nem csupán Áarhus városának fõ látványos sá ga, hanem a maga nevében egyedülálló a világon. A múzeumban a nõk másfél évszázados történeleme követhetõ nyomon. Azért pont ennyi idõ, mert a kiállítás rendezõi szerint ez hozta a leggyökeresebb változásokat a nõk családi, otthoni, munkahelyi és társadalmi helyzetében egy aránt. Mi mutatható be egy nõmúzeumban? A nõk életét, szokásait és örökségét megismertetõ tárgyak, fényképek, diák, élet­ raj zok. A szájhagyomány archívumának neve zett részlegben lányok, asszonyok magne tofonszalagra rögzített megnyi lat ko zá sait õrzik. A nõk munkája többnyire csak múló javakat eredményeznek, így aztán ért hetõ, hogy miért szentelnek külön bemutatót a kiállításon annak, mi ment veszendõbe, mi használódott el, mit ettek meg másfél évszázad alatt. „A nõk a mûvészetben” elnevezésû gyûj te mény textíliáinak, akvarelljeinek, litog rá fiáinak, szobrainak és olajfestményeinek tanúsága szerint nem kevesebb tehetséggel, mint Ádám mûvészutódai. A múzeumban csak nõk dolgoznak, szám szerint negyvenen, fogadják a látogatókat, tárlatot vezetenek, rendezik, gondozzák a múzeum anyagát, új ki állításokat szerveznek, alternatív bemutatókat terveznek, ebben a múzeumban az amúgy kiismerhetetlen nõk világa leg alább megismerhetõ. Magyar Nemzet, 1997. I. 15.

Takarékon reszketnek a múzsák

A kulturális intézmények többsége nem kapja meg a fenntartójától az ár emel ke dé sek és az infláció okozta többletköltsé gek fedezetét. A gazdasági vezetõk úgy vé lik, hogy szolgáltatásaik ára a tûrés határon van. A Pécsi Galériában, amely a város egyik kiemelt kulturális intézménye a kiállítási katalógusokra, meghívókra szánt pénz egy részét villany- és gázszámla kifizetésére kell költeni. Többletbevétel elõteremtése, vagy létszámleépítés: e két választás áll a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum elõtt, ahol egyelõre nem tudják hogyan fizetik ki a közüzemi díjakat. Félõ, hogy az alapfeladat ellátása sínyli majd meg a díjemelést, a mûtárgyak vásárlására alig marad majd. Az Arany Sas Patikamúzeumban már tavaly a bérekre biztosított összeghez kellett nyúlni, hogy a dologi kiadásokat fedezzék. Megnyugtatóbb a helyzet Fejér megyé ben, ahol a megyei önkormányzat nö velte az általa fenntartott 16 múzeum és kiállítóhely dologi kiadásaira for dít ható összeget, így kompenzálta az energia árak emelkedését. A Keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban az elmúlt évhez képest 2 millióval nõ a közüzemi költség. További takarékos sági intézkedéseket vezetnek be, miután az intézmény közhasznú társasággá ala kult, maguknak kell a magasabb ener gia költségek fedezetét megkeresni. Magyar Hírlap, 1997. I. 16.

Felbecsülhetetlen értékek az alagsorban

Súlyos mûtárgy-elhelyezési gondokkkal küzd a debreceni Déri Múzeum. Az ország legrangosabb vidéki múzeu má ban õrzött felbecsülhetetlen értékû mû tárgyak zsúfolt, korszerûtlen raktá rakban porosodnak. A raktározási nehézségek mellett gondot jelentenek a kutatószobákban felhalmozott anyagok is, a konzerváló helyiségek áldatlan állapota. A problémát enyhítõ megoldás lenne a múzeum bõvítése, valamint nagy segítség lenne ha a Déri György hagyaték másik épületbe köl töz ne. Segítség lenne a Medgyessy Múzeum rekonstrukciós  bõvítése  is,  ide  egy komp lex, modern technikával felszere lést res taurátor mûhelyt képzelnéne el. Hosszú távú megoldásokra a pályázati pénzek nem elegendõek, ahhoz, hogy mielõbbi változás történjen, s megõrizzék az utókornak is a tárgyakat, gyors, hathatós segítségre van szükség. Hajdú-Bihari Napló, 1997. I. 16.

A múltban minden másképp lesz?

Az amerikai könyvpiac egyik bestsellere a „Tiltott archeológia” címû kötet, amelyben azokat a kevéssé ismert régészeti leleteket sorakoztatják fel, amelyeknek léte, eredete, a darwini fejlõdéselmélet szerint nem, vagy csak nagyon nehezen magyarázható. A nagy vitákat kavaró munka alapján megkérdõjelezhetõ az evolúció tana, s ezzel az ember származása is? A könyv vitathatalan érdeme, hogy összegyûjtötte azokat a problémás régé szeti adatokat, leleteket, amelyek a mú zeu mok és adattárak mélyén már-már feledésbe merültek. Az alapkérdés nem az, hogy az evolúció elmélete igaz-e az emberre, hanem az, hogy az ember része-e a természetnek. Ha igen, akkor ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint az élõvilág egészére. Békés Megyei Hírlap, 1997. I. 21.

Focipályányi embert építünk Acquincumnál

Ha semmi sem jön közbe, akkor 1998 tavaszán száz méter hosszú, fekvõ emberszobrot épít, szemben Acquincummal, a Gulliver Alkotóközösség - egymilliárd forintból. Az emberi test belsejét szeretnék bemutatni, a focipálya nagy sá gú emberrel, akinek belülrõl tanulmá­ nyozható lesz a szervek elhelyezkedése, mûködése. Az ötlet kitalálói úgy gondolják, hogy az ezredvégre kerültek a közelébe olyan anyagoknak és eljárásoknak, amelyekkel különleges élethûséget lehet elérni. A terv kivitelezésére a fõváros ígért egy hathektáros telket szemben az Acquincumi Múzeummal, tudományos parkot építenek római épületekkel, korabeli nö vé nyekkel. A BTM fõigazgatója támo gat ja a tervet, õk ugyanitt bõvítik az Acquin cumi múzeumot, egybeesnek a régészet, az idegenforgalom és az alkotóközösség érdekei. A fõváros kulturális bizottsága máris adott rá pénzt, de ígéret van további kormányzati forrásokra és magánbefektetõk finanszírozására is. Támogatja az ügyet eddig öt kormánytag, a polgármes ter, de védnökséget vállalt Gulliver fölött maga az UNESCO fõigazgatója is. Magyar Hírlap, 1997. I. 27.

Egyed László sikere Párizsban

A magyar mûvész „Boldog születésnapot Picasso!” címet viselõ sorozatát jó érzékkel mostanra idõzítve mutatja be a párizsi Magyar Intézet. A sok játokosságból, töprengésbõl megszületett mintegy ötven rajz, akvarell, fénymásolat, kollázs mind Picassóról szólnak. A kiállítást a Magyar Intézetben a Figaro Magazin egyik munkatársa nyitotta meg, aki korábban is sokat tett azért, hogy a magyar kultúra értékeit elfogadtassa az idegen hatások iránt közömbös francia sajtóval, értelmiséggel. Magyar Hírlap, 1997. II. 4.

Trafóházból Kortárs Mûvészetek Háza

A tervek szerint 1998 szeptemberében nyílik meg Budapesten a Kortárs Mûvészetek Háza. A századelõn emelt trafóház mûvészeti célú felhasználása spontán kezdeményezésként indult, ám a trafóház mûvészeti központtá alakítása a fõváros egyik legnagyobb kulturális beruházásává vált. A tervek szerint ideális feltételeket teremtenek mind az elõadó-mûvészetek, mind pedig a képzõmûvészet számára. A beruházási összeg egyik legnagyobb tételét a Fiatal Mûvészek Klubjának And rássy úti épületének az eladása jelenti. A munkálatok építészeti alapelve a trafóház minimális átalakításán, a nagy terek megõrzésén alapul. Az épület területén több változtatásra is szükség lesz, de gondolnak a ház meg­ nyi tásakor megnövekedett gépkocsiforgalomra is. Magyar Hírlap, 1997. II. 4.

„VAN ÚJ A NAT ALATT”

Mûvészetoktatás és múzeum a Nemzeti Alaptanterv egyik tantervében A Nemzeti Alaptanterv (NAT) beveze té sével tantervkínálat nyílik az iskoláknak, melybõl saját, helyi tantervüket kiala kít haják. A NAT „mûvészetek” mûveltségi területe olyan tanterveket is napvilágra segített, melyek a hagyományos értelemben vett mûvészeti tárgyakat (ének-zene, rajz) kiegészítve a tánc és a dráma (eddig iskolai oktatásban csak speciális esetekben szereplõ) területekkel, komplex egy másba simuló, egymással lépésben haladó és közös eredményeknek örvendezõ mûvészetoktatást valósít meg. Ilyen például a Garabonciás tanterv, a Garabonciás Mûvészetpedagógiai Mû hely munkája. A tanterv alapgondolatának két alkotója: a) a mûvészet alkotva tanítása b)a mûvészet komplex megismertetése és mûvelõdéstörténeti korokra össz pon tosítása, énekben, zenében, tánc ban, képzõmûvészetben, valamennyi területnek a drámajáték módszerével történõ összefogásával. A tanterv szemeszterenkénti témákból építkezik. E témák az 1–2. osztályokban a zene és a mozgás anyanyelvére, a népmûvészetre épülnek, a harmadik év elsõ szemesztere az ókori görög kultúrát idé zi, majd a magyar, ill. európai mûve lõ dés történet kronológiáját követi, a 8. év végére a XX. századba érve. A 9–10. osztály századunk mûvelõdés tör té ne tét tanulmányozza, de sajátos mód sze ré vel lehetõséget ad egyes, korábban megismert korok „utánjátszására”, a megismerés spiráljának magasabb menetében bõvítve az ismeretek, élmények körét A féléves témák egy-egy mûve lõ dés tör té neti esemény ún. akció eljátszásával, tapasztalásával, egyben összefoglalásdáaval zárulnak (lehet ez egyetlen „akciónap”, de tagolódhat több, egymást követõ óra csoportra). Az akció pontos forgatókönyvét a tanulók nem ismerik, ez a játékvezetõ(k) ösztönzésére zajló rögtönzés. A tartalmi keret elemeit, anyagát - dalokat, zenét, táncot, játékot, a vizuális környezetet és a tárgyi világot - a félév elejétõl számított „felkészítõ szakasz” hívja életre. Néhány (féléves) téma: Népi majális, Ünnep Delphoiban, Lovagi torna, A Globe birtokba vétele, Eszterházi vigasságok, Szalon a századfordulón. A nem kifejezetten néprajzi jellegû témákban is gyakran feltûnik a nép ha gyomány (népszokás, néptánc, népi dí szítõ mûvészet), mint pl. a Végvárak címû akció során. Az akciók belsõ programot jelentenek, (esetleg a párhuzamos osztályok össze vont programját), tehát alapvetõen nem közönség elé szántak, de „köz kí vá natra”, a gyerekek egyet érté sé vel érdeklõdõk elõtt újra eljátszhatók. A tanterv mûvelõdéstörténeti korokhoz rendeli a bábjátékot, a tárgyi és kö zös ségi (akár sport-) játékokat. Minden szemeszterre jut történelmi társastánc (ezt tantervünk további értékének tekintjük) a mûvészeti stílusokat belsõ terek, korabeli viseletek, használati tárgyak gyakorlati megvalósításában, kismesterségek meg ismerésében, gyakorlásában végig kísérjük. A tanterv figyelmet szentel a múzeumi kultúrára, igényt formálva a múze um pe da gógia gyakorlati alkalmazására. Persze a tanterv elsõ sorban a múze umba irányítja a gyerekeket, mûve lõ dés történeti szemlélete folytán nem csak a vizuális mûvészetek kiállításaira, hanem a történelem oktató csarnokaiba is. Ám sok iskola számára a múzeum ritkán vagy nehezen érhetõ el. Ezért foglalko zik a tanterv olyan játékos módszerekkel, melyek más mesgyéken igyekeznek a múzeumot a gyerek számára igénnyé tenni. Erre kiváló alkalmat kínálnak a féléves eseménytörténeti játékok. A fel adatok során rendszeresen építenek a TKM füzetarzenáljára. Néhány példa a tanterv különbözõ mûvészeti ágakat (hagyományos iskolai ér telemben tantárgyakat), mûvelõdés tör téneti korokat megcélzó feladataiból: Ha elérhetõ a múzeum, helyi (hely tör téneti, állandó és alkalmi) kiállításainak megismételt látogatása. Múzeumi ismertetõk (ha távolról kapták is) tanul má nyozása, elemzése. Saját - akár rajzolt - képanyagból „múzeumi ismertetõ” ké szí tése. „Leltár készítése” valós, vagy képanyaggal szimulált kiállítás tárgyai ból, szakszerûen. Tájékozódás: milyen múzeumok vannak a nagyvilágban, hol, milyen kincsek. Internet­kapcsolat (talán egyre hozzáférhetõbb lesz ez is) múzeumokkal. CD-romok segítségével „múze um látogatás”.   Helyi   kultúrtörténeti anyag gyûjtése iskolai kincstár, kiállítás számára. Mindezek a feladatok viszonylag életközeliek. Most néhány játékos feladat, a drámajáték módszerét alkalmazva: Tárgyak (azokat ábrázoló rajzok, fotók) szétválogatása. Kiállítás rendezése (de elõzõleg annak szervezése!) képanyagból, saját készítésû makettekbõl. Képzelt (de akár látott) kiállítás tárlatvezetõ tablóját, vitrinek, a kiállított tárgyak magyarázó szövegeit szakszerûen és kiállítható kivitelben elkészíteni. Restau rálási játék („lelet” elemeinek összerakása - papírformában, hiányzó elemek pótlása - ami esetleg kutatást igényel), a lelet azonosítása, sajtónyilatkozat a lelet jelentõségérõl (mindez közösségi rögtönzési feladat a szükséges stáb szerep osztásával). Hangszermúzeum alkalmi be rendezése (pl. kölcsön kapott hang­ szerekbõl vagy hangszerek fotóiból - ebben az esetben történelmi hang sze rek léphetnek elõtérbe). Színház tör té neti ki állítás tervezése (tanulmányaink során folyamatos „építkezéssel”). Tervezzünk virtuális múzeumot (mondjuk, internet-re szánva). A tanterv gondozója, már a tanterv választásában is segítséget kínáló, a ké sõb biekben - egyes területeken a szakmai felkészûltség átmeneti fehér foltjait és az írott szakanyag hiányát is pótolni próbáló - „referencia bázisa” a tantervet kidolgozó Garabonciás Alapítvány és az általa mûködtetett történelmi gyermek együttes szakembergárdája. (Cím: 1055 Budapest, Falk Miksa utca 10.) Váradi István Váradi István írásának közreadásával az a titkos tervünk, hogy megkérdezzük a szakmát, hogyan vélkekedik a NAT-ról. Szánnak-e kedves kollégák energiát arra, hogy a muzeol ó gu sokban felhalmozott tudás egyszer végre „átkerüljön” saját gyermekeink iskolai oktatásába, s ne csak otthon rémüldözzünk azon, hogy mit tanítanak nekik pl. az emberré válásról, az evolúcióról, néprajzról, néprõl, honfog laló eleinkrõl... s mindenki tudná, azt hiszem folytatni e sort... a szerk.

JELENTKEZÉSI FELTÉTELEK

a Mûtárgyvédelmi  Asszisztens  Középfokú  Restaurátor tanfolyamra                                           A korábbi átalakítások nyomán egységes szerkezetben jelent meg a középfokú és felsõfokú szakrestau rátor tanfolyami képzést szabályozó 9/1996. (VII. 31.) MKM rendelet  a szakmai követelmények kiadásáról szóló 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelelet kiegészítésérõl. A fent neve zett képzési forma a 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet melléklete 78. sorszáma alatt kapott helyet  - a ki egészítésben  a szakres tau rátor szak képesítés szakmai (vizsgáztatási) követelményei cím alatt  található. A képzés a korábbi gyakorlatnak meg felelõen iskolaév szerint szeptembertõl júniusig tart, összesen 400 órában. Ez havonta 40 óra, azaz egy hét elfoglaltságot jelent tíz hónapon át . Félévkor és év végén elméleti vizsgán adnak számot tudásukról a hallgatók. A záróvizsgára gyakorlati mun kát is kell készíteni, ahol egy sze rûbb restaurátori feladat a köve tel mény - elsõsorban a múzeumi tö meg anyagot figyelembe véve. A vizsgatárgy anyaga szerint választható a hallgató és a küldõ intézmény egyez tetett igénye szerint. A tanfolyam óraelosztását a hát oldalon található melléklet, a szak mai (vizsgáztatási) követelmé nye ket a rendelet tartalmazza . A  jelentkezés feltételei : -Középiskolai érettségi bizo nyít vány - Közgyûjteményi alkalmazás - Sikeres felvételi vizsga A felvételi vizsga tárgya a közép iskolai kémia-biológia anyag (bioló giá ból az embertani rész kimarad). A tanfolyam térítési költsége 50000 Ft, azaz ötvenezer forint, amelyet két részletben, félévenként kell befizetni. A felvételi vizsga tervezett idõpontja: 1997. április 4. 11.00 óra. Helye: Magyar Nemzeti Múzeum Mûtárgyvédelmi Fõosztály tanterme, 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40. A jelentkezést a küldõ intézmény (mint munkaadó) részérõl várjuk írásban a fenti címre 1997. március 15-ig. Csák Zsuzsa oktatási elõadó Séd Gábor tanfolyamvezetõ

FELHÍVÁS

A   Multicoop   Kft.,   amely   Zana Ferenc és Zana István irányításával és a volt KMI Kiállítási Osztály részbeni dolgozóinak közremûkö dé sé vel mú zeumi installáció tervezé sét, ké szí tését, esetleg a kiállítások rendezését vállalja rövid határidõvel. Az idõ szaki kiállítások rende zé sének elõ segítése miatt posztamens, tabló, lapostárló, raktárkészletet hoz tunk létre, amelybõl azonnal igény szerint szállítani tudunk, áraink alkalmazkodnak a múzeumi lehetõ ségekhez, pl. posztamens 200 Ft-tól, tabló 50 Ft-tól kapható. Megfelelõ igény esetén installáció bérlése is lehetséges. A teljes kiállítás megrendelése után a nettó összeg 5%-át restaurálás, vagy installációké szítés formájában kedvez mény ként visszajuttajuk a múzeumokhoz. A leg utóbbi idõk referencia munkái: Kis kun félegyházi kiállítás, Széchenyi könyvtári kiállítás, Iskola történeti kiállítás a Petõfi Irodalmi Múzeumban, Magyar Nemzeti Múzeum tör téneti kiállítása, a Természettudo mányi Múzeum részbeni kiállítása. Várjuk megrendelésüket! Cím: MULTICOOP Kft.         1094 Budapest, Viola u. 31.         Tel./fax: 215-0420,         Tel: 215-6209, 216-6660

LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT

A Szépmûvészeti Múzeum újonnan felállítandó fémrestaurátor­mûhelyé be kezdõ szakembert keres. Pályázati feltételek: ­kiemelkedõ kézügyesség; szakirányú végzettség (ötvös, res taurátori, régészeti vagy mûvé szet történeti); angol­, francia­, vagy olasznyelv­ tudás. Jelentkezni e nyelvek egyikén meg írt önéletrajzzal, a végzettséget, esetleg a nyelvtudást igazoló iratok másolatával és néhány, a jelölt kéz ügyességrõl számot adó munká val/rajzzal lehet. Határidõ: 1997. április 15. Cím: Szépmûvészeti Múzeum Antik Gyûjtemény, 1396 Bp., Pf. 463. Tel.: 343­97­59.