TÜKÖR

MILLECENTENÁRIUM UTÁN, MILLENNIUM ELÕTT

A Millecentenáriumi Emlékbizottság 1997. március 31-gyel fejezi be hivatalosan munkáját. Ebbõl az alkalomból készült riportunk dr. Deme Péterrel, a Millecentenáriumi Emlékbizottság Titkárságának vezetõjével. (.ld. .. OLD.) A beszélgetés közben döbbentem rá, hogy mára már kollektív felejtés borítja a magyarországi EXPO-tervet, amelynek lemondása után indult meg a "96 Magyarország" és a millecentenáriumi rendezvények szervezésének sora. Más népek szerencsésebbek nálunk. Szurkoljunk tehát Portugáliának, Lisszabonnak, ahol hatalmas elõkészületek mellett folyik a 98-as EXPO szervezése. Részlet a fõ címekbõl: E század utolsó nemzetközi kiállítása...kb. 1 milliárd fonttal támogatja a civil társadalom... Maga az EXPO 1998. május 22-tõl szeptember 30-ig kerül megrendezésre, egy hatvan hektáros területen, amely ezúttal nem a Csepel-sziget, hanem az ún. Olivais-dokk. A kiállítási helyszín mintegy nyolc millió látogatót képes fogadni és jelenleg száz külföldi kiállító jelentkezett. Ez nagyrészt annak is a következménye, hogy a kormány ingyen adja a kiállítóhelyeket, jelentõsen csökkentve ezáltal a megelõzõ EXPO-hoz képest a kiállítók költségeit. Vasco da Gama és Tengerész Henrik király emlékét tiszteletben tartva a 98-as EXPO központjában az Óceán áll. A pavilonok, a kiállítások és a programok mindegyikében a tenger ünneplése és ökológiai egyensúlyának megmentése a fõ cél. A kulturális programok a kortárs képzõmûvészet és a zene köré csoportosulnak. Itt mutatják be Michael Nyman új operáját, a "The last voyage"-t (Az utolsó utazás"-t), amelynek szövegkönyvét Kevin Power angol író írta. Az EXPO zárásakor lesz a premierje Philip Glass operájának, melynek címe " O Corvo" (A holló), librettóját írta Luisa Costa Gomes. A 100 napig nyitva tartó EXPO fõ attrakciói "A look at the century" és a "The books of the century" c. kiállítások, magyarul a huszadik századra vetett búcsúpillantás és az évszázad könyvei. Nagy sikerre számíthat az "Utópia pavilon" multimédia bemutatóival, melynek címe "Twenty thousand leagues under the sea" (Húszezer mérföld a tenger alatt) - és az Atlantisz mítosz. (Forrás: The Art Newspaper 1997. március )

FÓKUSZBAN "AZ ÉV MÚZEUMA" PÁLYÁZAT

A Pulszky Társaság -- Magyar Múzeumi Egyesület, a Magyar Múzeumok Szövetsége, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium Múzeumi Osztálya és a Nemzeti Kulturális Alap
"AZ ÉV MÚZEUMA" kitüntetõ címet és díjat megalapítja.
A cím és díj az elõzõ évben kiemelkedõ teljesítményt nyújtó múzeumok munkájának elismerésére szolgál és minden évben a Múzeumi Világnap alkalmából kerül kiadásra. A díjat két kategóriában hirdetjük meg: 1. országos, országos gyûjtõkörû és megyei múzeumok, 2. az elõbbi kategóriába nem sorolható múzeumok számára. Az elsõ, kísérleti jelleggel elindított pályázat eredményhirdetésére 1997. augusztus 20-án kerül sor. A díj --melynek felhasználását szerzõdés szabályozza -- kizárólag szakmai feladatokra fordítható. A pályázaton minden 3 évnél régebben alapított és múzeumi mûködési engedéllyel rendelkezõ múzeum részt vehet. Az elbírálás alapvetõ szempontja, hogy milyen szerepet játszik a pályázó múzeum a mai magyar társadalomban, az adott közösség életében. A kiírók által felkért bíráló bizottság a pályázati anyag és helyszíni tájékozódás alapján az intézmény teljes tevékenységét is mérlegeli. A cím és díj elnyerésére az e célra rendszeresített ûrlapon kell pályázni, mely a Múzeumi Hírlevél jelen számában mellékletként megtalálható, de a Pulszky Társaság--Magyar Múzeumi Egyesület címén is beszerezhetõ (1088 Budapest, Baross u. 13; levelezési cím: 1431 Budapest, Postafiók 137).
Pályázati határidõ: 1997. május 31.
A kiírás szempontjainak nem megfelelõ, hiányos vagy késõn beérkezett pályázatokat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. A kiírók
A pályázati ûrlap mellékletünkben található.

Millecentenárium után - Millennium elõtt Évadzáró beszélgetés dr. Deme Péterrel a Millecentenáriumi Emlékbizottság Titkárságának vezetõjével
Öntõl mindig azt szokták kérdezni, hogy mi a véleménye a Millecentenárium sikerességérõl, egyik vagy másik rendezvényérõl. Én most szeretném megfordítani a sorrendet. Beszéljünk inkább arról, hogy a Millecentenáriumi Emlékbizottság munkájának befejezése után milyen tanulságai vannak a közel kétéves tevékenységüknek, s melyek azok, amik az ünnepek elmúltával is érvényben maradnak?
Az egyik fõ tanulság az, hogy nem lehet másfél-két évvel az évforduló elõtt a döntéseket meghozni úgy, hogy csak a kereteket határoztuk meg. A Millenniumi ünnepségek esetében a kormányhatározat már megszületett, s így két évvel korábban kezdõdik az egyeztetés és a felkészülés.
Miért van szükség ilyen korai egyeztetésekre?
Ebben az országban nagyon sok helyen még mindig a központtól várják el, hogy határozza meg, mit akar ünnepelni. Mik a kiemelt pontok. Én ennek nem nagyon örülök, de ez mindig jelen van, - fõleg a sajtóban. A mi esetünkben volt a késésnek egy jó oldala is, hogy t. i. hihetetlen erõvel mozdult meg a civil társadalom, a szakmák képviselete, ez utóbbi elsõsorban a múzeumi szakmára vonatkozik.
Azt fogják az emberek mondani, hogy hazabeszél...
Ez tény. A leggazdagabb kínálat a múzeumi területrõl érkezett. De szinte minden község, város mûvelõdési háza, iskolája, önkormányzata, civil szervezete - egyrészt tudta, hogy 96-ban millecentenárium lesz, - másrészt készült rá. Egy ideig az EXPO-val együtt, majd amikor az EXPO elmaradt, anélkül, de készült rá. Nem is tudom, mit támogattunk volna, ha a civil szervezetek nem készültek volna arra, hogy 96-ban ünnepelni szeretnének.
Rá lehet-e bízni egy ilyen rendezvényt a teljes spontaneitásra?
Én nem vagyok híve a teljes spontaneitásnak - most a 2000. évfordulóra utalnék. Kell, hogy az egész programnak legyen egy gerince. Kell az is, hogy az állam, a kormányzat azt mondja, hogy én ezt helyezem a középpontba, erre fogom költeni a legtöbb pénzt. De érvényesüljön a spontaneitás is, még akkor is, ha ez hordoz magában veszélyeket. De a személyes véleményem az, hogy elsõsorban a közösségeket mozgassák meg az ilyen programok, s ezek között válogasson az állam, a megye, hogy melyiket támogatja. Ez sem könnyû, és nagyon sok benne a szubjektív elem. De ezt bele kell kalkulálni. Van egy furcsa ellentmondás, amit én a sajtóval kapcsolatban éreztem. Egyfelõl többször feltették a kérdést, hogy miért sorolja a nemzeti közgyûjtemények felújítását a kormányzat a millecentenárium eredményei közé? Vagy az egyébként is megrendezett kulturális fesztiválokat? Én meg azt kérdezem: Miért ne? Az évforduló meggyorsított bizonyos beruházásokat és forrásokat. Ha a sajtót végignézzük, látjuk, hogy mennyi minden történt az elmúlt évben. (Itt nem csak a nagy napilapokra gondolok.). Másrészt sok olyan kijelentés, megállapítás olvasható, ami arra vonatkozik, hogy a millecentenárium eseménytelen volt. Ez alaptalan. Az állam a Magyar Nemzeti Múzeumot állítja helyre, vagy a Hõsök terét, -Pilismarót pedig a Millenniumi Emlékmûvét.
Térjünk vissza a tanulságokra. Milyen volt az Emlékbizottság rendezvényeinek kapcsolata a 96 Magyarország programjaival?
Szerintem szerencsétlen dolog egy évben két olyan programot meghirdetni, amit a kormányzat támogat. Az egyik kulturális jellegû volt és elsõsorban magyaroknak, Magyarországon rendezett kulturális eseményeket jelentett, a másik turisztikai rendezvény, elsõsorban a bel- és külföldi turisták számára. S mindez két minisztériumhoz tartozott. Igen erõs volt az átfedés kényszere, mert a turizmus vonzerejének jelentõs része a kultúra. Elsõ megközelítésben a két program üti egymást, ütötték is abban az értelemben, hogy a közvélemény nem is tudta külön választani a dolgokat. Nehéz is. Miért érdekelje az az átlagembert, hogy a nagyszakácsi királyi szakácsok találkozója a 96 Magyarország vagy a Millecentenáriumi Emlékbizottság rendezvénye. Ez a pénzügyi források felhasználásában is egyfajta pazarlást jelenthetett volna. Ezt idõben -mi itt a Titkárságon és kollégáink az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban - felismertük. A napi ügyek szintjén igyekeztünk együttmûködni. Ennek is van egy nagyon pozitív hozadéka, ami remélem megmarad, sõt tovább erõsödik. Bebizonyíthatóan - a sok éve tartó távolságtartás után, - nagyon jól mûködött együtt a turizmus és a kultúra.
Reméljük, ez így is marad.
Néhány példa arra, amikor koncentráltuk a pénzügyi forrásokat . Az Emlékbizottságtól és a 96 Magyarországtól is kaptak támogatást
1/ Országos és helyi múzeumok, kiállítások, kiállítási katalógusok, 2/ A Hírmondóban közös programokat jelentettünk meg 3/ A külföldön terjesztett közös programajánlatunk, amely egy közös finanszírozásban hét nyelven kiadott kis füzet volt. Milyen tapasztalataik vannak a külföldi magyar képviseletek, vagyis a Külügyminisztérium, az MKM és a turizmus gyakorlati együttmûködésében?
A külügyminisztériumi jelentések szerint 1996-ban 900 eseményre került sor külföldön. (745 nem protokolláris rendezvény, kiállítások, mint pl. a bécsi kiállítás, nyílt napok a követségeken, a Kennedy Centerben rendezett Gálaest, 54 koncert, 19 városban rendezett tudományos tanácskozás, s az ún. "bõröndkiállítás", amelyeknek anyagát a múlt év végéig 164 helyszínen mutatták be.) Errõl alig lehetett olvasni a magyar sajtóban.
Hogyan történt a Külügyminisztérium anyagi támogatása?
Az Emlékbizottságtól átcsoportosítással kapott a külügyi tárca 40 millió Ft-t. A követségek szerették volna ezt maguk lebonyolítani, de a saját költségvetésükben erre nem volt pénz.
Tudna-e példát említeni arra, hogy milyen pénzügyi forrásokat mozgatott meg a Millecentenárium?
Békés megyében pl. 84 közösségi rendezvény volt, 271 megyei kulturális program, 54 tanácskozás, 27 kiadvány. Az országos pályázatból 3.5 millió Ft-t nyertek, 11 milliót biztosított a megye, 7 milliót Békéscsaba, szponzorok és helyi önkormányzatok további 10 milliót, - ebbõl kiderül, hogy a legnagyobb a lakosság hozzájárulása. Csongrád megye viszont nagyon elégedetlen volt. A csongrádi programoknak Ópusztaszer volt a középpontja. Egy többé-kevésbé nyílt vita dûlt a Feszty-körkép körül, hogy történelmietlen, hamis... stb. El kell ismernünk, hogy a történész szakma nem is próbálta helyére tenni a Feszty-körkép jelenséget, egyedül Kovács Ákos írta meg a véleményét. A megye két éven keresztül meg volt sértve, amiért kevés támogatást kapott. A Körkép restaurálásának 80 %-át az állam állta, a megye kb. 100 millió Ft-t kapott az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkra. Nem vitatom, hogy ez kevés. De azt az alapállást nem tudom elfogadni, hogy a kormány Csongrád megyét nem támogatta. Tény, hogy az Emlékparknak több, mint félmillió látogatója volt. Ez volt a leglátogatottabb hely az országban. A legnagyobb összeget a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítása kapta, szerintünk leglátványosabb-ezzel együtt is-a Természettudományi Múzeum. Ez egy új épület is egyben, s ezért ez egy teljesen más helyzet.
Én a napi munkámban úgy érzékelem, hogy ahol a megyei, önkormányzati múzeumi szervezet és a civil társadalom kapcsolata jó, ott jobban mûködnek a dolgok...
Több olyan megye volt, ahol a megyei múzeumi szervezet fogta össze a teljes programot.
Hogyan értékeli a Millecentenárium pénzügyi elõkészítését és az elszámolást?
Tisztán és döntõen költségvetési forrásból nehéz támogatási rendszert kialakítani. A költségvetési pénz felhasználása olyan kötöttségekkel jár együtt, , hogy mire kialakult a támogatási szerzõdés és elindult maga a pénz - az minimum egy fél év. Tehát kellene egy közalapítvány, amire alapozva jobban ki lehetne írni olyan pályázatokat, amelyben természetesen közpénzek is vannak. Fenntartom, hogy ilyen országos jelentõségû ügyben nem szerencsés, ha egy minisztériumhoz van rendelve az ügy központja. Ez nem az MKM ellen szól. Tapasztalataim szerint a magyar közigazgatás úgy mûködik, hogy ha egy tárcához van rendelve valami, a többi tárca úgy érzi, hogy õ nem érdekelt.
A szponzorokkal milyen tapasztalataik vannak?
Nincsenek tapasztalataink. Mi itt az Emlékbizottságban kizárólag a költségvetési pénzt irányítottuk. Erre a közvetlen költségvetési forrás 18 milliárd Ft volt. Ebben nincsenek benne a múzeumrekonstrukciók. 1.4 milliárd Ft-t fordítottunk a programok támogatására (1995-ben 1240 kérvény érkezett és 394 kapott támogatást, 1996-ban 150 felhasználó támogatásáról a kultuszminiszter úr döntött, mint felelõs), a többit kiadványokra, a rendezvények propagálására költöttük.
Mi történik akkor, ha a támogatott programból nem valósult meg minden?
Vissza kell utalni a pénzt. Ez már egy-két esetben megtörtént, s meg is fog történni.
A rendezvények propagálásának van e ideális pillanata? Mit változtatna ezen a téren?
Sokáig húzódott a logo ügye. Nem tudtunk kidolgozni idõben egy egységes marketing tervet., azért sem, mert késõn kezdtünk hozzá. Ha ezt szabad figyelmébe ajánlanom a 2000 rendezõinek - ez év végéig ki kell dolgozni a marketing és propaganda tervet. Amirõl nem tud a közönség, annak a rendezvénynek nincs értelme.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell kérdeznem, hogyan összegezné a Millecentenárium fõbb tanulságait?
A millecentenáriumi évforduló igazi fõhõse a polgár, a civil szervezetek, a szakma (a múzeumi szakma) falun, városban, fõvárosban. A legeredményesebb közremûködése a múzeumi területnek volt. S nem azért, mert a kormányzat a legtöbb pénzt erre a területre fordította, hanem azért mert a legtöbb múzeum már évekkel elõbb erre kezdett készülni, a megyei, a helyi, a szakmúzeumok. Kitartottak céljaik mellett, összeszedték a további pénzforrásokat, nem estek kétségbe. Azt hiszem, hogy önmaguk is, de rajtunk (mármint az Emlékbizottságon) keresztül is komoly visszhangot kiváltó propagandát tudtak teremteni a kiállításoknak és a múzeumoknak. Sarkadtól Gyõrig, Debrecentõl Pécsig, Kaposvártól Budapestig, alig volt múzeum, aki nem hozott létre ebbe a programba illõ kiállítást vagy rendezvényt. Azt gondolom, ha mások nem is veszik észre, legalább mi magunk észleljük, hogy a múzeumi szakma megint bebizonyította, hogy minden nehézség ellenére nemigen lehet betaposni a földbe. Szakmai és társadalmi felelõssége van.
És kapcsolata van a civil társadalommal!
Én ugyan nem érzem magam hivatottnak arra, hogy bárki nevében, bármit bárkinek megköszönjek, mégis itt , a Múzeumi Hírlevélben legalább a magam nevében köszönöm minden érintett múzeumnak és kollégának az értékes és jelentõs munkát, amit a millecentenárium megünneplése érdekében végeztek.
Marton Erzsébet

A Magyar Nemzeti Múzeumnak a honfoglalás 1100. évfordulójára megjelentetett kiadványai: 1. A honfoglaló magyarság. Szerk. Fodor István. Kiállítási katalógus. MNM, 481 oldal. Budapest 1996. 2. The Ancient Hungarians. Ed. István Fodor. Exhibition Catalogue. HNM, pp.481. Budapest 1996. 3. A honfoglaló magyarság. Kiállítási vezetõ. MNM, Budapest 1996. 4. Die landnehmenden Ungarn. UNM, Budapest 1996. 5. The Hungarians of the Conquest Period. HNM, Budapest, 1996. 6. A magyar koronázási jelvények, Tóth Endre, MNM, Budapest 1996, 32 oldal, 20 kép 7. Die ungarischen Krönungsinsignien, Tóth Endre, MNM, Budapest 1996, pp.32, Abb 20. 8. A magyar Szent Korona. Tóth Endre-Szelényi Károly, Budapest 1996, 72 oldal, 100kép 9. Heilige Krone von Ungarn. Tóth Endre-Szelényi Károly, pp. 72. Abb. 100, Budapest, 1996. 10. The Holy Crown of Hungary. Kings and Coronations. Endre Tóth-Károly Szelényi, Budapest, 1996, pp. 72, pl.100. 11. A karosi honfoglaláskori temetõk, Révész László, 506 oldal, 168 tábla, Miskolc 1996. 12. A honfoglalók hétköznapjai, Révész László és társai, Budapest 1996. 13. Õseink nyomában, Fodor István-Diószegi György-Legeza László, 136 oldal, Budapest 136. 14. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításának vezetõje 2. XI-XVII. század. Szerk. H. Kolba Judit, 88 oldal, 75 kép, MNM, Budapest 1996. 15. Historial Exhibiton of the HNM, Guide 2. 11th to 17th centuries, ed. Judit H. Kolba, MNM, pp.88. pl. 75. Budapest 1996. 16. A MNM történeti kiállításának vezetõje 3. XVIII-XIX. század. Szerk. Körmöczi Katalin, 104 oldal, 78 kép. MNM, Bp.1996 17. Historical Exhibition of the HNM, Guide 3. 18th and 19th centuries, ed. Katalin Körmöczi. MNM, Bp 1996 18. Volt egyszer egy Magyarország, Jalsovszky Katalin-Tomsits Emõke-Gerõ András, 243 lap,485 kép.Bp 1996 19. Once upon a Time in Hungary, Katalin Jalsovszky-Emõke Tomsits-András Gerõ, pp.243, pl.485. Bp 1996 20. Császári Bécs - Királyi Budapest. Fotográfiák a századforduló idején, Jalsovszky Katalin - Tomsits Emõke, 176 oldal, Bp 1996 21. Kaiserliche Wien - Königliche Budapest, Photographien und die Jahrtausendwende, Katalin Jalsovszky-Emõke Tomsits.pp.176.Wien-Budapest 1996. 22. Budapest világváros. Jalsovszky Katalin-Tomsits Emõke, Verlag Chr. Brandstatter-Helikon, Bécs-Bp, 1996 23. Honfoglalás. Lovas Márta. Történelmi játszóház füzetek 1. MNM, 55 old. Bp. 1996 CD-Roomok 24. A magyar koronázási jelvények. The Hungarian Crown and other Regalia, H. Kolba Judit-Sipos Enikõ-Tóth Endre, Bp.1996 25. A honfoglaló magyarság címû kiállítás interaktív katalógusa, Szerk. Révész László, Bp.1996 26. Fegyvertár - Armoury. Válogatás a MNM fegyvergyûjteményébõl, összeállította S. Kovács Tibor, Bp 1996 27. Városképek, 1900. Jalsovszky Katalin - Tomsits Emõke-Irás Katalin, Bp 1996.

MÚZEUMI PROGRAMAJÁNLAT

Floralia tavaszköszöntõ Gorsiumban Évadnyitó: 1997. április 28-május 4. Programok: 1997. május 1-4.: virágkiállítás és vásár, mediterrán dísz és haszonnövények, délszaki fûszernövények, ókori kézmûvesség bemutatása, vásár, látványos felvonulás, diadalmenet, színházi elõadás, egytálétel Apicius receptje alapján.
Gorsium ókori fõútvonalak csomópontjában alapított római kori városi település. Az i.sz. I. század közepén katonai tábor volt, amelynek helyén a II. század elején élénk átmenõ forgalommal rendelkezõ város épült. Lakói részben a helyi kelták leszármazottaiból kerültek ki. Itt létesült Alsó-Pannónia vallási központja, a császárkultusz szentélyeivel és a tartományi gyûlés csarnokával. A késõi római korban ( i.sz. IV. század) a tartományi igazgatás egyes hivatalait is idehelyezték. Gorsium szerepét a X. századtól Alba Regia, a középkori Székesfehérvár vette át, amely részben a római kori város köveibõl épült fel. A Tác község határában folyó régészeti ásatások célja a település teljes feltárása és bemutatása.

Nagytétény-CAMPONA Egy Régészeti Park tervei
Nagytétényben, a Kastélymúzeum mellett, a római kori castellum CAMPONA helyén a Magyar Nemzeti Múzeum és Budapest XXII. kerület Önkormányzata Régészeti Park kialakítását tervezi. 1995. évi leletmentést követ�en 1996 júliusában több évtizedes szünet után indult újra az egykori római katonai er�d régészeti feltárása. Nagytétény múltját érintõ régészeti kutatások kezdetei 1935-re mennek vissza, amikor Járdányi-Paulovics István Campona castellum területén feltárásokat kezdett. Munkássága során napvilágra került a táborfal több részlete, valamint az ÉK-i és DK-i saroktornyok. A II.Világháború során azonban a több éven keresztül folytatott ásatás teljes leletanyaga elpusztult. Campona feltárását 1949, 1952, 1954-57, majd 1960-ban Fülep Ferenc folyatatta. A camponai katonai tábor területét érintõ tereprendezést megelõzõen, az 1995 õszén végzett leletmentés a korábbi régészeti feltárások eredményeinek hitelesítését célozta meg. Az 1996-os ásatási évadban az elõzõ év tapasztalatainak birtokában az erõd belsõ területének egy olyan pontját jelöltük ki, amelyet az erõd korábbi kutatója 1949 -ben, majd a területre visszatérve 1952 -ben tárt fel. Hitelesít� ásatásunkkal ismét feltártuk és azonosítottuk a via praetoria és a via principalis, a táborközpont, a principia közelében lev� szakaszát és ezzel lehetõségünk nyílt a két fõút keleti sarkában korábban feltárt azonosítatlan falak meghatározására. A közel 300 négyzetméteres romterület kitakarítása után feltártuk a korábban már részben dokumentált, de nem azonosított taberna épületének közel 15 m-es szakaszát. A via praetoria mentén húzódó díszes oszlopsorral megépített taberna 5,2 m-es belvilágú helyiségekkel és a hozzákapcsolt 2,5 m-es belszélességû oszlopcsarnokkal épült meg. Az oszlopok 3,6-3,6 m -es ritmusa már további szerkesztésekre is lehetõséget ad. Az elmúlt évek kutatási eredményeinek ellen�rzésével már az idén megindul a CAMPONA-Régészeti park rekonstrukciós munkálatainak az el�készítése, és részletes tervezése. Programunk védnöke: Dr. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság Elnöke. Az ásatás nemzetközi régésztábor keretében valósult meg, ahol az ELTE-BTK és más hazai f�iskolák és középiskolák diákjai mellett külföldiek is, f�leg felvidékiek vettek részt. A kutatás anyagi bázisa a Budapest XXII. kerületi Önkormányzat, a Mûvel�dési és Közoktatási Minisztérium, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Rákóczi Szövetség, a RÖM Kft, a Pannonplast és a Magyar Hírlap támogatásával jött létre.
Kocsis László

Régészeti Park Százhalombattán 1997. április 1-én nyílik Százhalombattán a Régészeti Park. A Magyarországon jelenleg egyedülálló õskori szabadtéri múzeum folyamatosan épül. 1996-ban befejezõdött a Hallstatt kori faszerkezetû sírkamra konzerválása 1997-ben elkészül a halomrekonstrukció, aminek eredményeképpen a látogatók eredeti helyén megtekinthetik a több mint kétezer éves helyreállított maradványokat. Jelenleg két bronzkori mintára épült és berendezett ház látogatható, idén is folytatódnak az építkezések. Terveink szerint a Százhalombattán és környékén az ásatásokon feltárt épületeket, melléképületeket rekonstruáljuk. Az idelátogatók nemcsak nézelõdhetnek, de maguk is tevékenyen részesei lehetnek az õskori hétköznapoknak: szõhetnek, agyag edényeket készíthetnek, tûzhelyet építhetnek, lepényt süthetnek, bronz ékszereket, eszközöket készíthetnek. Célunk az, hogy a régészeti park egyrészt környezeti és kísérleti régészeti kutatóbázissá, másrészt oktatási-mûvelõdési központtá váljon. Minden tevékenységet filmen, dián, rajzon rögzítünk. Az 1996-os munkáról már elkészült egy 8 perces videófilm, melyet magyar, német és angol nyelven meg lehet vásárolni. Ennek 30 perces változatát a televíziós csatornákon tekinthetik majd meg az érdeklõdõk. Programjainkat az idén elsõsorban az iskoláknak ajánljuk: kézmûves foglalkozások, játszóházak, rendhagyó történelem órák közül választhatnak az elõre bejelentkezõ csoportok. Szombaton és vasárnap egész napos kézmûves foglalkozásokkal várjuk az idelátogató családokat, gyerekeket. Igény szerint kirándulásokat vezetünk a bronzkor-vaskori földvárba, a halmokhoz és a római tábor területére.

Tavaszköszöntõ a Néprajzi Múzeumban
A Néprajzi Múzeum nyolcadik alkalommal rendezi meg immár hagyományosnak számító HÚSVÉTI VÁSÁRát. Ezen népi iparmûvészek írott, karcolt, rátétes és patkolt tojásai mellett napjaink népi iparmûvészetének minden ága bemutatkozik: mézeskalácsosok, kosárfonók, gyertyaöntõk, kékfestõk, faragók, fazekasok, gyöngyfûzõk, szalma- és csuhéfonók, bõrdíszmûvesek, játékkészítõk. A vásár fõszereplõi azonban a tojáshímzõk, akik egyre több hazai és hazánkkal szomszédos vidék hagyományos tojásmûvészetével örvendeztetik meg Látogatóinkat: nem csak kész mûveikkel, hanem tojáshímzõ bemutatóikkal is, amelyek során elleshetõk mûhelytitkaik. Az árusításra kerülõ termékek túlnyomó része népmûvészeti vagy iparmûvészeti zsüri által zsürizett. A vásárok idõpontja: március 8-9 és 15-16 /szombat-vasárnap/, és március 23. virágvasárnap. Korábbi vásárainkat is színesítette folklór együttesek népszokás bemutatója. Ez évben 8-án és 9-én 10 és 17 óra között egymást követik az együttesek fellépései. A rendezvénysorozat címe: TAVASZKÖSZÖNTÕ, a farsangtól húsvétig terjedõ idõszak szokásainak, játékainak, rítusainak, hagyományainak seregszemléje. Az Alsóerdõsori Ének-Zenei Általános Iskola csoportja tavaszi játékok fûzérével lép fel. A Bálint Sándor Hagyományõrzõ Együttes villõzés, kiszézés, zöldágjárás mellett böjti és nagyheti népénekeket ad elõ. A többi bemutató a Nemzetiségi Önkormányzatok segítségével jött létre: hazai nemzetiségeink öntevékeny csoportjai betekintést engednek kevéssé közismert szokás- és hagyományvilágukba. A "Dva Bratanki" lengyel-magyar együttes rítustáncokat, zöldfahordást, kakasjárást, húsvét hétfõi locsolást jelenít meg, a pilisszántói szlovákok kiszelica és nove leto: kiszebáb kivitel és az új nyár behozatala barkaágakkal szokásokat adják elõ a nagypénteki passió eléneklése és húsvéti szokásaik bemutatása mellett. A Komlóskai Plébánia fiataljai jelenítik meg a görögkeleti ruszin barkaszentelést, pászkaszentelést és húsvéti kántálást. A német húsvéti ünneplésbõl a solymári iskolások a virágvasárnapi barkás bevonulást, a nagycsütörtöki kereplõjárást, a nagyszombati tûzszentelést és a húsvét vasárnapi gyertyás kálvária járást elevenítik fel. A Horvát Iskola Tamburica Táncegyüttese húsvéti szokásokat, mátkálást mutat be. A Szerb Iskola Deszkrõl virágvasárnap szombatjának barkás gyermekkörmenetét, a kerepelést, a húsvéti gyertyás körmenetet és a tojásösszeütés szokását adja elõ, a szerb mûsort a Tabán Néptáncegyüttes húsvét-hétfõi tánca zárja. A Gyöngyösi Kalamajka Színjátszókör tavaszi-húsvéti mûsorának címe "Sátor körül" lesz. A Bolgár Iskola diákjai tavaszi és húsvéti szokásokat, köztük a Lázárkák táncát mutatják be. A görögök gazdag szokásvilágát a Görög Iskola csoportja hozza hozzánk közel, a tavaszköszöntõ fecskedaloktól a farsangi és böjti szokásokon keresztül egészen a nagyhe- ti, húsvéti rítusokig. Az örmények húsvéti ünneplését - melyet a Dorogi Gyermekcsoport jelenít meg - õsi rítusok szövik át, mégis kapcsolatosak a mindennapi munkával is, így a lányok szorgalmas fonásra kötelezettségével, aminek teljesítése legfontosabb követelmény volt ahhoz, hogy a lány férjet találjon. TAVASZKÖSZÖNTÕ ünnepünk védnöke Hegyesiné dr. Orsós Éva, õ nyitja meg a rendezvényt március 8-án 10.30-kor. Húsvéti rendezvénysorozatunkat a RÉGI HÍMES TOJÁSOK címû kiállítás teszi teljesebbé. A Néprajzi Múzeum száz éve gyarapodó, az egész Kárpát medencébõl és környékérõl összegyûjtött hímestojás gyûjteményének legszebb darabjait tárja a tojáshímzõk, gyûjtõk, a látogató közönség elé. Tavaszünneplõ rendezvénysorozatunkkal megkezdett hagyományt folytatunk. Látogatóink jogos óhaja az ünnepi idõszakban a múlt hagyományaival való találkozás. A Néprajzi Múzeum lehetõségeit kiaknázva feladatának érzi, hogy a növekvõ igényt kielégítse, hazai és külföldi látogatóinak értékes élményt, saját emlékeik felidézésére alkalmat nyújtson. A nemzetiségi hagyományok bemutatásának vállalásával a magyar közönség nyer bepillantást a nemzetiségek ünneplésébe, a nemzetiségek tagjai egymáséival is megismerkednek, míg magyar népszokásaink felidézése elmaradhatatlan az ünnepek alkalmával. Kultúrák találkozása a TAVASZKÖSZÖNTÕ mûsora, amely a csodálatos tavaszi-húsvéti ünneplés különbségeit és egységét egyaránt szemlélteti és átélni segít. dr. Györgyi Erzsébet
Irodalmi ünnepeink 2000-ig
A magyar államiság ezredik évfordulójára tervezett hivatalos programsorban fontos szerepet kapott a kiemelkedõ irodalmi évfordulók megünneplése. Olyan alkotókról van szó, akiknek életmûve egyúttal magyar létünk, nemzeti értékeink, európaiságunk mértéke is. A Petõfi Irodalmi Múzeum, illetve annak fõigazgatója kapott megbízást, hogy e komplex eseménysort, amely keresztülnyúlik határainkon, megszervezze és irányítsa. 1997-ben Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. Ezt követi 1998, Madách Imre és Petõfi Sándor születésének 175. évfordulója, s 1999, Petõfi halálának 150. esztendeje. 2000-ben Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulójára emlékezünk, s Ady Endre 1997-ben, de inkább 1999-ben áll majd figyelmünk középpontján. A rendezvénysorozat levezénylésére szervezõbizottság alakul, mely különös gonddal ügyel az irodalmi mûvek olvasására és olvastatására, hiszen közvetlen célja a fiatalok bevonása az emléksorozat menetébe. Fontos lenne, hogy az érintett megyék és régiók, társadalmi közösségek legyenek az ünnepségek helyi fõ rendezõi. Nagy a múzeumok felelõssége is, s nem utolsó sorban nehéz feladat vár az egyes önkormányzatokra, hogy az emlékhelyeket felújítsák - gondolhatunk itt pl. a horpácsi Mikszáth-házra vagy a csesztvei kúriára - s a kiállításokat korszerûsítsék.

MÚZEUMOK AZ INTERNETEN

Az Ural-i Egyetem Régészeti Laboratóriumának WEB lapja (The new Web.Page of the Laboratory for Archaeological Research of the Ural state University) Tartalma: információk, terepmunka, riportok. Cím: http://www.usu.ru/strukt/arch_laboratory/main.htm http://www/usu/ru/strukt/arch_laboratory/fldhom.htm Ludmila Koryakova Ural State University 51, Lenin av., Ekaterinburg, 620083, Russia tel.: 7-3432/55 70 05 or 7-3432/ 45 41 31 Fax: 7-3432/55 74 01 E-mail:Ludmila.Koryakova@usu.ru

ÚJ IDÕSZAKI KIÁLLÍTÁSOK

BUDAPEST
Régészeti kiállítás a Tavaszi Fesztivál programján Helyszín: Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota E épület, Gótikus terem Out of Rome - Rómán kívül Aquincum - Augusta Raurica (Budapest - Augst, Svájc) Élet a római birodalom két városában A BTM Aquincumi Múzeumának és a Römerstadt Augusta Raurica (Svájc) közös kiállítása a Budavári Palota "E" épületében, 1997 március 26-tól június 22-ig.
Hosszú, hét éven át tartó elõkészületet követõen került sor a közös, svájci - magyar kiállítás megnyitására. Már a kiállítás koncepciójának kialakítása idején is megfogalmazódott az a szakmai cél, hogy nem egy "A rómaiak, Augstban...." illetve "A rómaiak Budapesten..." jellegû kiállítást készítünk, hanem kísérletet teszünk a két város "párhuzamos életrajzának" összeállítására. Így a topográfiai és kronológiai kérdéseken kívül a két város fejlõdésének, mindennapi életének alakulását követtük nyomon. A feltártság és kutatottság különbözõsége által megszabott határokon és kereteken belül nagyjából azonos szempontok alapján vizsgáltuk a városok történetét, építészetét, lakóinak életmódját, a gazdaságot valamint a vallási életet és a temetkezési szokások változásait. Elsõsorban azt kísértük nyomon, hogy a Rajnánál élõ kelta- rauricusok és a Dunánál élõ kelta-eraviscusok hogyan reagáltak a római uralomra. Emellett mindvégig vetettünk egy-egy pillantást magára a forrásra, Róma városára. A közös program szakmai szempontból nemcsak azzal a nyereséggel járt, hogy lehetõségünk nyílt Augusta Raurica mélyebb, gyakran a publikációkon is túlmutató megismerésére, hanem alkalmunk volt Aquincumot is új szempontok szerint szemlélni. A két lelõhely kutatásának súlypontja - az eltérõ történeti és gazdasági háttér alapján is - eltért egymástól. Míg Aquincum kutatásának súlypontja az idõközben több milliós világvárossá fejlõdött Budapesten - a számos és folytonos építkezés következtében - elsõsorban a topográfiára helyezõdött, addig Augusta Raurica kutatása inkább kiegyensúlyozott és a kampányoktól inkább mentes volt. Ennek következtében a topográfia mellett több lehetõség volt az életmód, a gazdaság céltudatos kutatására is. A kiállításon a közös program eredménye népszerûsítõ- tudományos formában jelenik meg, sok kiállítás-rendezõi ötlettel, a nálunk még kissé szokatlan fény- és hanghatásokkal. A mintegy 600 tárgyat felsorakoztató bemutatón látható a kaiseraugsti késõrómai kori ezüstkincs másolata, valamint több tárgyrekonstrukció is. Ez utóbbiak is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szép, de kissé szûkös kiállítótér betölthesse funkcióját. A bemutató jó lehetõséget kínál a múzeumpedagógiai hasznosításra is. A kiállítást egy több mint 300 képpel illusztrált, magyar-német nyelvû kísérõ könyv egészíti ki, amely a két ország mintegy 30 kutatójának munkája. A jelenlegi budapesti kiállítás anyagát 1998-ban a svájci közönség is láthatja Augstban, ahol megismerkedhet a magyar fõváros római kori városelõdjével. A kiállításon hétfõnként idegenvezetés magyar, német, angol nyelven. Múzeumi órák elõzetes bejelentkezés alapján kérhetõk a 250-1650-es telefonszámon. A magyar-német nyelvû, a svájci Schwabe and Co. (Muttenz) kiadó gondozásában megjelent katalógus a kiállítás megnyitásától kezdõdõen a Budapesti Történeti Múzeumban, az Aquincumi Múzeumban, és egyes könyvkereskedésekben vásárolható meg.
Budapesti Történeti Múzeum Jozef Plecnik: Építészet az új demokráciáért (a prágai vár szlovéniai építészének munkássága, Nyitva: 1997. március 5-tõl.
Budapesti Történeti Múzeum Fõvárosi Képtára Létezés álma - Dream of Existance Fiatal japán mûvészek kiállítása, zenei elõadással és perfomance-szal április 11-én A kiállítás 1997. április 13-ig, hétfõ kivételével naponta 10-18 óráig tart nyitva. Cím: Fõvárosi Képtár / Kiscelli Múzeum 1037 Budapest, Kiscelli u. 108. Kísérõ rendezvények: 1997. április 12., 16 óra Hachiya Kazuhiko Inter-diszkommunikációs gép-performance
A létezés álma címû kiállítás Petrányi Zsolt és Varga Koppány kurátorok szervezésében helyszíni válogatás alapján, a mûvészekkel való szoros együttmûködésben jött létre. A sajtótájékoztatón ill. a kiállítás megnyitóján számos kiállító mûvész jelen lesz. Az európai kiállítási gyakorlatban jobbára csak az európai-amerikai esztétákhoz idomuló, "európaiasan egzotikus" mûveket alkotók köre kerül bemutatásra. A mostani válogatás határozottan szakít ezzel a gyakorlattal, s bemutat új - vagy legalábbis számunkra ismeretlen - alkotástípusokat és mûvészeti attitûdöket. Mint a kiállítás címe is mutatja, a mûvészeti attitûdöt, az erõs és sokrétû hagyományikra és a sebes iramú gazdaság technikai eufóriájára való mélyen átérzett és ironikus válaszokat kívánjuk a magyar közönségnek megmutatni. Tanuló és szakmai csoportoknak vezetés elõzetes megbeszélés alapján. További információk: Varga Koppány 06-20-268-351, Guoth Emília 1887-817. Fõtámogató: Japán Alapítvány
Szépmûvészeti Múzeum Rune Mields - Képciklusok Nyitva: 1997. március 13-május 25.
Rune Mields képciklusai egyediségükkel és következetességükkel emelkednek ki a jelenkori mûvészet általános vonulatából. A kortárs mûvészet semmilyen csoportjához vagy irányzatához nem sorolhatók ezek az alkotások, amelyeknek témája az emberiségnek az az õsi törekvése, hogy a fantázia, a rend és a megformálás útján a teremtés titkát ragadja meg. A kölni mûvésznõ mûvészetében mindenkor azokkal az alapvetõ kérdésekkel foglalkozott, amelyek az emberiséget a különbözõ kultúrákon és korszakokon keresztül foglalkoztatták. A világban meglevõ rend, amelyet számok és jelrendszerek, zenei és szférikus harmóniák segítségével jelenít meg, a keletkezés és elmúlás, az élet és a halál kozmikus témái kötik le figyelmét. A marburgi Universitätsmuseum für Kunst und Kulturgeschichte által összeállított és korábban ott bemutatott anyag többségében a kölni Jöllenbeck Galéria tulajdonába tartozik, és a mûvésznõ négy, 1989 és 1995 között készült képciklusát tartalmazza (Couleur et femmes, Bach 82. kantátája, A harmónia struktúrái - A Jupiter-négyszög, A fekete istennõ).
A Szépmûvészeti Múzeum és a Magyarországi Olasz Kultúrintézet által rendezett kiállítás nyílt Az 50-es évek olasz festészete címmel. A kiállítás 1997. május 7-ig tekinthetõ meg, hétfõ kivételével naponta 10-17.30-ig. Támogatók: Inter-Európa Bank Rt., Malév Rt.
Iparmûvészeti Múzeum Belga szecesszió Nyitva: 1997. április 30-június 29. A Belgiumból - az európai szecesszió egyik legfontosabb kiindulópontjáról - érkezõ kiállítás közel 200 mûtárgya igényes válogatás többek között a világhírû építészek (Paul Hankar, Henry Van de Velde, Victor Horta) eredeti tervrajzaiból, bútoraiból, Philippe Wolfers rovarokat és állatokat formázó ékszereibõl, a val saint lamberti üvegmûvészek többrétegû színes kristályüvegeibõl, és a századfordulón virágkorát élõ plakátmûvészet alkotásaiból.
Az Iparmûvészeti Múzeum palotájának építéstörténete c. kiállítás meghosszabbítva 1997. április 20-ig. Victor Roman és Dana Roman kiállítása április 13-ig látogatható.
Néprajzi Múzeum Álomjárók Indiában -Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet festõmûvészek kiállítása Nyitva: 1997. március 17-május 4.
"Az állandó középpont és az élet születése...mindenütt jelen vannak. Rajzolj egy kört, nem nagyobbat egy pontnál és abban az Örök Természet egész születése benne foglaltatik." (Böhme)
A két mûvésznõ - anya és leánya - álmaik és látomásaik hívásának engedelmeskedve, ellenállhatatlan erõtõl hajtva indult el Magyarországról csaknem hetven évvel ezelõtt, hogy Keleten találja meg az elsõ világháború utáni korszak kiábrándultságából és válságából kivezetõ utat. Vízióik vezették el õket Indiába, Rabindranath Tagorehoz, Santiniketanba.. Itt erõsödött meg és kristályosodott ki az az egész életmûvüket átható törekvés, hogy az egyén és a természet, az Isten és az ember, a véges és a végtelen harmóniáját, kozmikus egységét megjelenítsék. Az európai festészeti hagyomány, a nagybányai iskola természet-szemlélete, Ferenczy és Hollósy öröksége szolgált útravalóul Olaszországban, Egyiptomban, Indiában és Japánban. Ez a tradíció olvadt össze a Kelet nyújtotta új élményekkel, az indiai kultúra és vallás elemeivel tájképeiken, portréikon, életképeiken és misztikus festményeiken, szétválaszthatatlanul összekapcsolva Magyarországot és Indiát. Szimbolikus képeikben megfogalmazták zarándokútjuk minden lépését, s bennünket is igyekeznek ezen elvezetni a korai Krisztus-képek mindent átható szeretetétõl indulva, a Himalája fenséges-borzongató csúcsain át a Buddha megvilágosodása sorozatig, megosztva velünk a "Misztikus Egység" élményét, valamint India végtelen szeretetét. A hatalmas, mintegy kétezer darabot számláló közös életmûnek, közel hetven év munkájának válogatását, ízelítõ bemutatóját tekintheti meg a közönség a Néprajzi Múzeum kiállításán a Tavaszi Fesztivál keretében. A most bemutatott anyag a két mûvész szülõvárosában, Nagykanizsán, a megnyíló Brunner Múzeum állandó kiállítására érkezett Magyarországra Brunner Erzsébet adományaként. Bincsik Mónika mûvészettörténész
Mezõgazdasági Múzeum Nemezjátékok a nagyvilágból, nyitva: 1997. március 8-tól Megsebzett táj - Szigetköz, fotókiállítás, nyitva: 1997. március 7-tõl Meglepetés Kiállítás'97 - a világ legnagyobb kinder játékgyûjteménye Nyitva: 1997. március 5-április 20.
Ludwig Kortárs Mûvészeti Múzeum: DeComposition (De-kompozíció), Komponált fotók Nagy-Britanniából, a British Council gyûjteményébõl, a budapesti British Council támogatásával Nyitva: 1997. márc.27-ápr.27.
Ez a vándorkiállítás olyan kortárs brit mûvészek munkáit gyûjtötte egybe, kiknek mûveiben elmosódik a kép és a fotó közti különbség. A képek 1988 és 1991 között születtek. Valamilyen formában minden mû a képkészítés különbözõ konvencióit vizsgálja: a vallásos ikonográfia, a tájkép, a csendélet vagy a történelmi festészet hagyományaitól a különbözõ technikai lehetõségekig, mint a kollázs, a montázs vagy a nagyítás. A kiállítás egyik központi fogalma a környezet. A kiállított mûvek közös jellemzõje a nagy formátum is. A méret ad a technikai fejlõdés eredményeinek kiaknázására.
Leiblicher logos (Testet öltött logosz) Nyitva: 1997. április18-május 25.
1997. június 1-tõl a múzeum zárva lesz további felújítás miatt.
Magyar Nemzeti Galéria A Kolumbiai Köztársaság Külügyminisztériuma és a Colcultura Kolumbiai Kulturális Intézet által rendezett Szenvedély és pompa, ill. Barokk mûvészet Kolumbiában címû kiállítások 1997. június 8-ig tekinthetõk meg a Budavári Palota C. épületében.
MS Mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai fõoltára Nyitva 1997 május 22-ig.
Országos Széchényi Könyvtár Hasonmás kiadványok mûvészete címmel kiállítás nyílt az Országos Széchenyi Könyvtár kiállítótermeiben /Budapest, Budavári Palota F épület, VI. emelet/. A kiállítást a Stájerországi Tartományi Könyvtár /Graz/ és az Akadémiai Nyomda- és Kiadóintézet /ADEVA/ /Graz/ rendezte meg az Országos Széchenyi Könyvtárral közösen. Megtekinthetõ 1997. május 30-ig, keddtõl szombatig 10-tõl 18 óráig
. A kiállítás az európai könyvmûvészet kincseit, valamint az elmúlt 3300 év kultúra- és mûvészettörténeti szempontból legjelentõsebb mûveit mutatja be gyönyörû fakszimile-kiadásokban. A fakszimile az eredeti mûnek /lehet kézirat, mûalkotás stb./ a lehetõ legélethûbb mechanikai reprodukciója. Ezzel a technikával lehetõség nyílik a világ legjelentõsebb könyvtári és múzeumi kincseinek bemutatására. A Stájerországi Tartományi Könyvtárban található az ADEVA összes kiadványa, így lehetõvé vált számukra, hogy bemutathassák a legszebb, legértékesebb, többnyire pompás könyvfestészettel ellátott európai, keleti és középkori kéziratokat, illusztrált mûveket, atlaszokat, zenei kéziratokat és grafikákat Schiele-tõl Picasso-ig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítótermeiben a fakszimilék ezen összeállításban elõször láthatók. A gyûjtemény a Kr. e. 1300-ból származó egyiptomi papirusztól egészen a digitális CD-ROM lemezeken található kéziratokig terjed. A kiállításhoz illusztrált katalógus készült magyar és német nyelven.
A Lázár Deák Térképészeti Alapítvány és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében "Szép magyar térkép 1996" címmel kiállítás nyílt. Megtekinthetõ az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában /Budavári Palota F épület/ .
A Budapesti Tavaszi Fesztivál 1997 rendezvényeként a Magyar Plakátért Alapítvány és az Országos Széchényi Könyvtár kiállítást rendezett Varga Gyõzõ grafikusmûvész munkáiból, 50 éves tervezõmunkássága tiszteletére. A kiállítás megtekinthetõ 1997. április 19-éig keddtõl szombatig naponta 10-18 óráig.
A Budapest Galériában megnyílt Keserû Ilona festõmûvész kiállítása. Megtekinthetõ 1997. április 13-ig hétfõ kivételével naponta 10-18 óráig.
Magyar Természettudományi Múzeum Nagy Gy. György - Természeti szépségeink (fotókiállítás) Nyitva: 1997. március 13-tól április 14-ig.
Százhalombatta
Matrica Múzeum Benkõ Erzsébet "Festmények, rajzok, szövött képek" - életmû-kiállítás Nyitva: 1997. máj. 4-ig.
VESZPRÉM
A Laczkó Dezsõ Múzeumban Gink Károly Portrék címmel fotókiállítás nyílt. Látogatható 1997. május 31-ig.
Siófok
Kálmán Imre Múzeum Martyn Ferenc festõmûvész emlékkiállítása Nyitva: 1997. május 20-ig.
KESZTHELY
Jubileumi kiállítás a Balaton Múzeumban Keszthely története - Nyitva: 1997. október 1-ig. Keszthely városa 1997-ben ünnepli elsõ írásos említésének 750. évfordulóját. Az egész éves programsorozat elsõ eseménye volt a febr.1-i megnyitó. A korai szezonkezdetet egy másik jeles évforduló indokolja: 1954. febr.1-én lett hosszú idõ után Keszthely újra város. A település történelme során végigkísérhetõ, hogyan, hányféleképpen tudott szerepet váltani, megújulni, alkalmazkodva egy-egy adott természeti vagy társadalmi helyzethez, egyúttal önálló arculatot keresve. A kiállítás ezekbõl a jellegzetességekbõl ad válogatást, miközben a város kronológiáját is vázlatosan áttekinthetjük. A XIV. század végétõl egyre jelentõsebbé váló Keszthely fekvése, jó közlekedési lehetõségei révén lett gazdasági-kereskedelmi központ. A török hódoltság peremvidékén mint erõdített város nyújtott védelmet a környék lakosságának, kiváltságait megõrizve. A XVIII. században a Festetics család megjelenése új viszonyokat teremtett Keszthely önállósága kárt szenvedett, de a modernizálódó nagybirtok fejlesztései híressé tették a mezõvárost. Az 1797-ben Festetics György által alapított Georgikon, Európa elsõ mezõgazdasági iskolája mellett további iskolák jöttek létre, a megélénkülõ kulturális életet pedig az 1817-19-es Helikoni ünnepségek jelzik. A kiegyezés után került elõtérbe az üdülõhelyi szerepkör, a Balatonpart és Hévízfürdõ kiépítésével. E két utóbbi, az iskola- és üdülõvárosi jelleg máig meghatározó tényezõje maradt Keszthelynek. A településszerkezet változásait és a növekedést figyelemmel kísérhetjük a korabeli térképeken, térképvázlatokon. Ugyancsak a látványt és az építkezések összhatását érzékeltetik a látképek, rajzok, valamint a bõséges fotóanyag. A XVIII-XX. századi városi mindennapi élet dokumentumai és az iskolai tárlók, tablók lehetõvé teszik a részletesebb tanulmányozást, mazsolázást. Emellett a város egykori és mai legkiválóbb sportolóinak gyõzelmi trófeáival, emléktárgyaival szembesülhetünk, de külön helyet kaptak a hírneves keszthelyiek relikviái is.
PUTNOK
Holló László Galéria-Béres Kata festõmûvész Látogatható: 1997. március 8-tól. Térülök-fordulok már megint egy készen van. Nézem a miniaturaszerû kidolgozást és nem értem, mikor dolgozott. Na, - jó: tudom hogy némelyik hosszú hetekig készült. Mégis olyan érzésem van, hogy nem kínlódik, nem szenved - pláne nem agonizál. Könnyedén csinálja. Nekem és környezetemnek könnyû befogadni. Mûteremben együtt dolgozunk, jó hangulatban, jó zenével. Elfoglalhatna a magam dolga, de valami kényszerít, hogy gyakran felálljak, megnézzem mi az új a Kata munkáján. Folyamatában is élmény az alkotás, hát még kész állapotában. Gyarló módon irigylem el ötleteit, miért nem nekem jutott eszembe. Bosszant, de egye fene, hadd csinálja. Gratulálok. Kolozsvári Grandpiere Miklós
ZALAEGERSZEG Göcseji Múzeum Göntér Endre szlovéniai festõmûvész tárlata 1997. április 4-tõl május 4-ig látható.

MÚZEUMI SÉTÁK

ROMÁN FALUSIAK A MAI ERDÉLYBEN
Roboz László fotókiállítása Sövényfalva román lakosairól
Roboz László a Néprajzi Múzeum fotómûhelyében dolgozik. A múzeum tárgyai számos hazai és külföldi kiadványban az õ felvételein jelentek meg, kiállítások, tanulmányok számára fotózott falvakban, városokban. Fotós ambíciója indította arra, hogy egyedül menjen terepmunkára, készítsen fényképdokumentációt egy erdélyi vegyes-lakosságú község román népességérõl. Képeinek válogatott sorozatát saját maga rendezte el a kiállításon. Sövényfalva a Kis-Küküllõ völgyében, a mai Maros megyében, a régi Kis-Küküllõ vármegye területén fekszik. Lakói többszörösen is átmeneti helyzetben vannak. Átmenetben vannak a régi, hagyományos paraszti világból a modern, városias, iparosodott világba és átmenõben vannak a szocializmus, a termelõszövetkezetek világából, a Romániában is, Erdélyben is sok nehézség közt születõ új agrár-rendbe. Roboz László nem megõrzött régi hagyományokra "vadászott", hanem a jelenlegi hétköznapokat és ünnepeket kívánja bemutatni. A magyar nézõ a képeken sok olyasmit láthat, ami hasonlít a magyarországi falvak életéhez is, de olyat is, ami sajátosan az erdélyi tájhoz, ill. a román hagyományokhoz kötõdik. A gazdálkodásban jelentõs szerepe van a birkatartásnak, a sajt és orda készítésének. A lakodalom szertartásaira vagy a húsvéti szokásokra rányomja bélyegét a görögkeleti egyház ortodox hagyománya. A Kárpátokon túlról érkezõ román megfigyelõ viszont olyan mozzanatokra is felfigyelhet, ami általában nem tartozik a görögkeleti egyház hagyományvilágához, mint a húsvéti locsolkodás, ajándékozás, ami viszont arról tanúskodik, hogy a sövényfalvi románok más etnikumok, magyarok, reformátusok környezetében élnek. Roboz Lászlót szívesen fogadták, magyarok is, románok is, a görögkeleti román és a református magyar lelkész egyaránt (akik mindketten jelen lesznek a kiállítás megnyitóján). Az egymás szomszédságában élõ románokra, magyarokra egyébként az jellemzõ a községben, hogy kölcsönösen megbecsülik egymást, egymás ünnepeire például mindkét templomban harangoznak. Mindkét fél átvett egymástól kulturális vonásokat, másfelõl számon tartja az eltérõ sajátosságokat. Sövényfalva - remélhetõleg - példa lehet arra, hogy a kulturális sokszínûség nem kell hogy ellentéteket szítson, sõt éppen gazdagíthatja a benne élõket. A kiállítás létrejöttét a Határontúli Magyarok Hivatala, a IX. kerületi Önkormányzat Házbizottsága és a Forte Rt. támogatta.
SZÉKESFEHÉRVÁR
Szent István Király Múzeum Hannelore Baron (Los Angeles): Kollázsok és dobozok Nyitva: 1997. április13-ig. Elsõ látásra, pontosabban azelõtt: amikor még csak a mûvek karakterét és atmoszféráját érzékeljük, azt hihetnénk, hogy Hannelore Baron egy eddig ismeretlenül maradt szentendrei festõ. Azt a középeurópai nyelvet beszéli, amely végsõ soron talán Paul Klee-tõl származik, s a század harmincas-negyvenes évei táján honosodott meg a Duna mellett: finom, törékeny vonalai kataklizmák utáni tájakon, roncsolt motívum-maradványok között, elnyûtt felületeken haladnak, és olykor ráüti képeire egy-egy álom-szerû, visszatérõ forma pecsétjét. Ugyanakkor minden munkáján érezzük a szöszmötölést, az apró tárgyakkal, kis felületekkel, miniatûr részletekkel való foglalatosságot, s a mikrovilágot az egyetemes kultúrához kapcsoló jelek és emblémák mágikus jelentõségét. Hannelore Baron valóban középeurópai mûvész volt: Hannelore Alexander néven Németországban, zsidó családban született a Saar-vidéki Dillingenben 1926-ban. Megalázó viszontagságok után a család New Yorkba hajózott a náci üldözések elõl. Mûvészként autodidakta volt. A német kultúra helyett, amely kivetette magából a régi tanításokhoz fordult... A gyermekkori traumák hatására és szenzitív alkatánál fogva Baron az erõszak és a szenvedés minden formájára fájdalmas érzékenységgel reagált. Törékeny idegrendszere többször is segítségre szorult, hogy el tudja viselni ezt az "óriási vágóhidat", melytõl iszonyodott. "Pacifista vagyok, és a világot, úgy ahogy van, csaknem elviselhetetlennek találom"- mondta. Baron 1977-tõl állított ki Manhattan-i galériákban. Mûvei a világ nagy gyûjteményeiben találhatók, és mégis: mûvészetének egyik legfontosabb, úgyszólván archaikus vonása, hogy nem a mûvészeti élet részeként jött létre. "Mindig csak a saját kedvemre dolgoztam - mondta - és ha munkáimat megnézik és elfogadják, az számomra maga a csoda és a találkozás, mert sohasem erre szántam õket." Forgács Éva

KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT
Egy természettudományi kiállítás látogatottságának tapasztalatai
A statisztika az objektív megállapítások, következtetések, törvényszerûségek és döntések meghozatalának egyik eszköze. Ennek a matematikához tartozó tudományterületnek a rossz megítélését a helytelen statisztikai minták megválasztása, misztikusnak tûnõ matematikai formulák alkalmazása, valamint az adatok úgynevezett kozmetikázása okozza. Azért, hogy értékeljük saját munkánkat és megállapítsuk az elõrelépés további lehetõségeit statisztikai módszerekkel elemeztük a "Természeti Örökségünk" címû - immár két éve átadott - állandó természettudományi kiállításunk látogatottságát Kaposváron. A kiállítást 1994. november 18-án nyitottuk meg. Az átadás elõtt a sajtóban, rádióban, helyi és az országos televízióban többször készítettek riportot, beszámolót a készülõ kiállításról, ezenkívül kb. 1000 db színes plakátot juttattunk el az iskoláknak, ragasztattunk fel hirdetõtáblákra. Így a megnyitó elõtt már a jövendõ látogatóinkat tájékoztattuk, informáltuk. A megnyitó résztvevõirõl pontos számadatunk nincs. Számuk kb. 500 fõ lehetett. Az ilyen érdeklõdést kiváltó kiállítások megnyitásánál feltétlenül indokolt megfontolni legalább a szakmai és a nagyközönség számára biztosított eltérõ idõpontokban történõ kiállítás megnyitást, mivel ezzel elkerülhetjük azt a zsúfoltságot, ami sokakban kellemetlen emléket idézhet. Sajnos erre a tényre mi sem figyeltünk eléggé. 1994 november és december hónapban, a nagy érdeklõdésre való tekintettel, a múzeum nem a megszokott téli nyitvatartási rendben üzemelt, hanem néhány órával tovább tartott nyitva. Így két hónap alatt 10 966 látogatót fogadtunk. Ez a szám magas összehasonlítva a múzeum fõépületének korábbi éves látogatottságával és megközelítette az 1995-ös vagy az 1996-os látogatottsági szintet. Ez természetes, mivel fokozott figyelem kísérte a kiállítás készítését is, ami a bemutatandó anyag egyediségében, hiánypótlásában keresendõ. Emellett kiállításunk egy olyan társadalmi réteget célozott, akik természettudományos érdeklõdésük miatt ritkábban látogatták a fõként esztétikai és társadalmi emlékeket bemutató egyéb kiállításokat. 1995-ben 13 281 látogató tisztelt meg bennünket kiállításunk megtekintésével. 1996-ban pedig 14 396 fõ.
Jól látható, hogy a két görbe nagyrészt azonos lefutású, jellegzetes csúcsaik, mélypontjaik is egybeesnek. Ez rendkívül fontos információ, mivel ebbõl arra következtethetünk, hogy két év távlatában nagyrészt kialakult egy állandóan visszatérõ törzsközönség, valamint a látogatottság emelkedésének, csökkenésének határozott okai vannak. Az elsõ igazán magas kiemelkedõ csúcs március hónapban volt a januári mélypont után. Úgy tûnik december és január nem a múzeum látogatók hónapja országos összehasonlításban sem (Vásárhelyi, T.: Múz. Hírl.1994/9.). A kulturális élet márciusban Kaposvárott ismét megpezsdül a Tavaszi Fesztivál idején, ez erõteljesen érzõdik a látogatottság növekedésében. 1996 ezenkívül a Millecentenárium éve is volt. A fesztivál idõszakában nyitottuk meg a "Honfoglalók és elõdeik hagyatéka Somogy megyében" címû kiállítást, valamint a Kaposváron rendezett európai iskolás zenei fesztivál résztvevõi is nagyon nagy számban látogatták meg a múzeumot. Ez termékenyen növelte a "Természeti Örökségünk" címû kiállítás látogatottságát. A márciusi roham után áprilisban mind a két évben egy átlagos látogatottsági szintre süllyed a múzeumi vendégek száma. Ezt követi a második határozott helyi maximum májusban és júniusban. Ez egyértelmûen az általános iskolások tanulmányi kirándulásainak következményeként jön létre. Ezt követõen ismét átlagos szinten mozog a látogatottság, majd az õszi idõszakban az átlagosnál gyengébb, és ez fokozatosan csökken az év végéig. Mértük az egyes korosztályok összetételét, melyet alapstatisztika és diagramok segítségével elemeztünk, melytõl azt reméltük, hogy az egyes csúcsok kialakulását, mélypontokat egyértelmûen meghatározhatják. Az óvodások és középiskolások a Tavaszi Fesztivál rendezvényeinek vonzó hatását kivéve egyenletesen oszlanak el éves szinten. A látogatottsági csúcsokat elsõsorban az általános iskolás és a felnõtt korosztály számarányainak az eltolódása okozza. Az általános iskolások múzeum látogatási szokásai elsõsorban a rendezvényekhez kapcsolódnak pl.: ilyen a tavaszi fesztivál, a tanulmányi kirándulások. Jelentõs eltérés van ezen belül a májusi és júniusi általános iskolás korú látogatók lakóhelye tekintetében. Míg a májusi maximumot a vidéki tanulók számának az emelkedése, addig a júniusit a helyi tanuló ifjúság számának a növekedése okozza. Valószínûleg júniusban az iskolai tanév befejezése elõtti néhány fent maradó tanítási napot kirándulásokkal, múzeum látogatással töltik el a kaposvári tanulók. A felsõfokú iskolákból, fõiskolákról és egyetemekrõl, a hozzánk látogatók számában különösebb szabályszerûséget nem fedezhettünk fel. A felnõttek számának egyértelmû maximuma a nyári hónapokra esik. Korreláció állapítható meg az esõs napok nyári száma és a hazai, külföldi turisták múzeum látogatása között, ugyanis a Balaton partról többen látogatnak el Kaposvárra ilyen napokon az átlagosnál. Múzeumunkban ez az egyetlen kétnyelvû kiállítás (magyar - angol) ennek ellenére az IFOR katonák száma, akik szám szerint jelentõs tömeget képviselnek és a kommunikációs feltételek is adottak, mégis csekély. Statisztikailag számuk nem értékelhetõ. 1996-ban összesen 64 fõ látogatott a múzeumunkba. Elemezve a látogatók korösszetételét, idõszaki elosztását az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: - kiállításunk fõ látogatói rétege az általános iskolás korosztályból kerül ki - a középiskolások számára olyan programokat kell szervezni, mellyel még vonzóbbá tesszük kiállításunkat - vissza kell állítani, vagy újraszervezni a múzeumi hónap (október) akcióit, azért hogy õsszel nagyobb propagandával az eddigieknél több személy látogasson a múzeumunkba - az idõszaki kiállítások készítése elõsegítheti az állandó kiállítások látogatottságának növekedését - növelni kell az interdiszciplináris tudomány területek eredményét bemutató kiállítások számát (pl.: régészet - embertan), mivel feltételezhetõen ez növelheti mind a régészeti mind természettudományi kiállítások látogatottságát. A látogatottság rövid statisztikai elemzését nem tekintjük lezártnak, ugyanis a létszám növekedés még nem biztos, hogy minõségi javulását is eredményez ismeretterjesztõ munkánkban. A jövõben elemeznünk kell az ismeretátadás szintjét, az új ismeret szerzés lehetõségét ugyanúgy, mint a látogatóknak a kiállításon eltöltött perceit. Dr. Ábrahám Levente

FELHÍVÁS
Ismerjük meg látogatóinkat! Kerekasztal beszélgetés látogatói felmérés készítésérõl
1997. április 11-én, pénteken 13h-17h között kerekasztal beszélgetést tartunk a Gázmúzeumban (Budapest, Köztársaság tér 20.) a múzeumi látogatói felmérések készítésének különbözõ válfajairól. Az "Utak a sikerhez" címû konferencián többekben merült fel az igény, illetve a már megfogalmazódott igényhez kapcsolódva számos kérdés, hogyan lehet "házilag", megbízható, feldolgozható kérdõívet szerkeszteni. Ehhez szeretnénk segítséget adni Ungváry Fanni, a Szociológiai Intézet hallgatója közremûködésével. Fanni egyrészt ismerteti a létezõ kérdõív típusokat, segít a kérdõív megszerkesztésében, a kérdések megfogalmazásában, a reprezentatív mintavétel biztosításában. Eligazítást ad avval kapcsolatban, hogyan fogjunk hozzá az összesített adatok kiértékeléséhez. Másrészt abban is tud tanácsot adni, hogy ha megfogalmazódik bennünk egy probléma, és azt szeretnénk felméréssel alátámasztani vagy tesztelni a múzeumban, akkor hogyan fogjunk a kérdõív készítéshez. Szeretnénk, ha a találkozás tapasztalatcserének is teret adna. Ezért kérjük, hozzanak magukkal minden vonatkozó kérdõívet, amivel valaha dolguk volt, hogy azokat átnézhessük, elemezhessük. Hozzák magukkal kérdéseiket, kételyeiket, elképzeléseiket, tapasztalataikat!
Jelentkezni 1997. április 8-ig lehet telefonon fagy faxon a következõ számon: (1) 221 8586 (KULTÚRA, KUTATÁS, KOMMUNIKÁCIÓ KKT.) Szeretettel várunk minden múzeumi kollégát, aki már készített vagy szeretne kérdõívet készíteni. Gyimesi Zsuzsanna

TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG

MÚZEUMI KIADVÁNYOK
Vezetõ az Intercisa Múzeum Római Kõtárához címû kiadványról 21 év múltán megjelent az Intercisa Múzeum kõtári vezetõjének második kiadása a múzeum tervezett katalógus-sorozatának elsõ darabjaként. A színes borítójú, terjedelmében több mint kétszeresére bõvült kiadvány tartalmában is megújult. Az intercisai kõemlékek történetének összefoglalása röviden bemutatja a tárgycsoport sajátos "utóéletét". A katalógus két fejezetre tagolva ismerteti a múzeum és a szabadtéri kõtárban látható kõemlékeket. A feliratos kövek leírásai tükrözik az elmúlt két évtized kutatásainak eredményeit, ennek megfelelõen bõvebb a szakirodalmi hivatkozás. Közültük a kövek leltári számait is. A könnyebb tájékozódás kedvéért a szó- és fogalommagyarázatokat beszerkesztettük a katalógus szövegébe. Az új kiadványban 2 új kõ is szerepel (14 és 17), ua. az elsõ kiadás 57, 58, 59, és 60a köveinek leírását kihagytuk, mert ezeket a kõemlékeket a múzeum a látogatóktól elkülönített részein tudta csak elhelyezni. A kötetecske új és napra kész szakirodalom-jegyzékkel és - mivel az 1. és 2. kiadás katalógus-számai között eltérés van - egy egyeztetõ táblázattal egészült ki. A belsõ borítókon a múzeum elõcsarnokának és a kõtárnak vázlata látható. Az elsõ kiadás szövegét Lõrincz Barnabás és Pongrácz Zsuzsánna dolgozták át. Késmárky Rita új fotókat készített. A vezetõ 1500 példányban készült az MA Kiadó gondozásában a Dunaújvárosi Nyomda KFT-nél. A kiadványt az Intercisa Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap támogatása mellett Dunaújváros Önkormányzatának és a Vágó Eszter Múzeumi és Mûemlékvédelmi Alapítványnak a szponzorálásával tudta megjelentetni. Pongrácz Zsuzsánna pályázati referens
Bene János-Szabó Péter: Huszonnégyes honvédok a Kárpátokban (A m. kir. 24. gyaloghadosztály története 1944-45) A Jósa András Múzeum Kiadványai 42. Szerk.: Németh Péter, Nyíregyháza, 1997. 175 oldal A szerzõk a m. kir. 1. honvéd hadsereg egyik legkorábban mozgósított, s harcképességét a legtovább megõrzõ gyaloghadosztályának történetét írták meg. A kötet nyolc fejezetre tagolva mutatja be az ungvári, nyíregyházi, kassai, munkácsi, sátoraljaújhelyi, nagyszõllõsi, szerencsi, huszti és nyírbátori alakulatokat magába foglaló 24. gyaloghadosztály 1944 márciusa és 1945 áprilisa között vívott harcait, sikereit és kudarcait. Minden egyes fejezet egy hadtörténeti feldolgozásból és számos visszaemlékezésbõl áll. A harcok egykori cselekvõ részeseinek visszaemlékezései szerves részét képezik a hadosztály-történetnek, hiszen a fennmaradt csekély hadiokmány által nem dokumentált, már-már feledésbe menõ hadieseményeket ismertetnek. Felelevenednek a hadosztály 1944. április-májusi Kolomea elõtti támadó harcai, az azt követõ állásharc, a július 23-án megindult orosz ellentámadás és következményei, a Hunyadi-állás, az Árpád-vonal, a Tisza, a Bodrog, a Szilicei-fennsík, a Garam védelmének részletei, s végül az 1945. április 6-7-iki harcból való kiválás. Ez utóbbi kockázatos vállalkozást a szerzõk a hadosztály megmaradt katonáinak megóvása érdekében tett, a szovjet csapatokkal kötött elõnyös feltételek (az új, demokratikus hadseregbe való átkerülés, a hadifogságtól való mentesülés) melletti kiegyezésként értékelik. A kötet mellékletében a számos fotó, térképek mellett a hadosztály alakulatainak tiszti névsorai és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei községsoros veszteséglista is megtalálható.
Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás. Bp. 1996. Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyûjtemény kiad. 95.p.ill. Vízügyi Történeti Füzetek 14.sz. A kötetként megjelent könyv bemutatja a Hortobágy-medence rövid történetét, a magyarság letelepedése után alakult településeket, melyeket a XV. század végén a török és tatár hordák égettek fel, tettek a földdel egyenlõvé. Foglalkozik a Tisza szabályozását, ármentesítését és a Sárrétek lecsapolását követõ helyzettel és a puszta két nagy betegségével, a szikesedéssel és az aszállyal. Ismerteti az 1863. évi aszályt, az ezt követõen készült öntözõcsatorna terveket, s végül hogyan jutott a Tisza vize egy évszázad után a Tiszalöki Öntözõrendszeren keresztül a medencébe. Foglalkozik a hortobágyi pusztán legeltetett állatállomány XIX. századvégi csökkenésének természeti, gazdasági és társadalmi okaival. Ismerteti a medence hasznosítására a századfordulón felvetett elképzeléseket, a legelõöntözéssel történõ hasznosítást, az ezzel kapcsolatos vitákat, melyek végül a legelõöntözés helyett halastavak létesítéséhez vezettek. A mesterséges halászat történetének és a halászat jogi szabályozásának ismertetése után a könyv elsõsorban a Hortobágyi Tógazdaság megvalósításának és mûködésének történetével foglalkozik. Eddig nem publikált levéltári kutatás alapján mutatja be az állam képviseletében eljáró VI. sz. Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal és Debrecen sz. kir. város között kötött - a tógazdaság megvalósítására irányuló - szerzõdéseket, melyek alapján az elsõ világháború nehéz éveiben, - részben orosz hadifoglyok munkájával - a közel háromezer holdas haltenyésztõ gazdaság megvalósult, mely a két világháború között Közép-Európa legnagyobb tógazdasága volt, s melynek termékeit nem csak hazánkban, hanem Európa számos nagyvárosában ismerték és szívesen fogyasztották. A második világháborút követõ évtizedekkel ugyancsak részletesen foglalkozik. Bemutatja az államosítás utáni helyzetet, a halastavak területének fejlesztését, a puszta egyedülálló természeti értékeinek védelmével és a gazdasági hasznosítással járó mai gondokat.
Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok, Bajai Dolgozatok 11. Kiadta a Türr István Múzeum, Baja, 1996. 199.p. Aki a világtörténet évezredeinek neves személyiségei közül próbál arcképcsarnokot összeállítani, eleve tudja, hogy befejezhetetlen munkára vállalkozott. Hiszen ez olyan, mintha egy képzõmûvészeti múzeumban kívánnánk felhalmozni a világ valamennyi fontos festményét. Az anyag végtelen, a helység véges. Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok címmel megjelent könyve ezzel szemben véges, rendszeres, �összefoglaló érvényû, befejezett gyûjtemény. Kereken negyven mûvészeti, tudományos, közéleti arckép a bajai múlt két évszázadából: Ágoston Venceltõl Weintrager Adolfig. A szerzõ képeket kíván adni bajai mûvészekrõl, hírességekrõl, patriótákról, bárha szavak által, de mégis úgy, hogy az olvasóban valamiféle benyomás maradjon, miféle emberek is voltak a benne felsorakozók. Azért született, hogy az olvasó emlékezetébe idézze az ismert nevû, vagy elhomályosodott szerepû bajaiakat, akik úgy sorakoznak a könyvben, mint képtárban a festmények.
Udvardi Lázár:Emlékeim a hadifogságból 1914-1920. Bajai Dolgozatok 10. Szerk.:Kõhegyi Mihály. Kiadta a Türr István Múzeum. Baja, 1996.71.p. Ha az ember egykor írt könyvet, feljegyzést, naplót, évtizedekkel késõbb lapozni kezdi, úgy bolyong sorai között, akárha a történelem labirintusába térképpel a kezében térne vissza. Láthatatlan urunk, az idõ játéka és törvény ez. Az idõé, amely az írásmûnek (és valamennyi mûnek) forrása, megformálója és ítélõje. Az idõ, miután végigvezet az úton, mûvet és mûvest letöröl a színrõl, s csak azt hagyja meg belõle, ami nem a folyó idõé. Ennél, az immár nyolcvanadik évét betöltõ naplónál elkerülhetetlen a kérdés: mi az az idõtõl független, amit az idõ kérlelhetetlen ítélete nem semmisített meg benne, mi az, amiért néhány ember szükségesnek vélte, hogy az olvasók kezébe adja?... Kovács Zita

KONFERENCIÁK
A Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága ismét megrendezi a Népek a Mura mellett címû tudományos tanácskozást. A helyszín Nagykanizsa, idõpontja: 1997. május 15-17. A konferenciához kapcsolódó kiadvány: megjelent az 1995-ben megrendezett Népek a Mura mellett konferencia anyaga, a Göcseji Múzeum kiadásában.
Kiskunfélegyháza: Múzeumi Napok 1997. márc.19-20. konferencia és elõadássorozat, melyek a település környékének történetével foglalkoznak. Az elõadások anyaga kötetben megjelenik.
Az MTA VEAB Iparrégészeti és Archeometriai munkabizottsága a Dunaferr-Somogyország Archeometallurgiai Alapítvány támogatásával, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, valamint a Comité pour la sidérurgie ancienne l' USPP közremûködésével, 1997. május 30-június1. között kísérleti vasolvasztással egybekötött nemzetközi szimpóziumot szervez Sopron és Somogyfajsz helyszíneken. A magyar szakembereken kívül 10-12 országból várunk összesen 14-15 kutatót. A tanácskozás fõ feladata az európai vaskohászat-régészeti kutatások áttekintése és egy oktatási célokat szolgáló vasipari-történeti (-régészeti) CD-Rom elõkészítõ munkálatainak a megbeszélése. Gömöri János
Petõfi Emlékbizottság Az 1998-99-es Petõfi évfordulók (születésének 175., halálának 150.) emlékünnep-sorozatának megszervezésére a Petõfi Irodalmi Múzeum kezdeményezéseként a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium felkérésére emlékbizottság alakul, amelynek tagjai közé felkértük a Petõfi Társaság, a Pest-budai Petõfi Egyesület, az Irodalomtörténeti Társaság, az Irodalomtörténeti Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió Rt., a veszprémi Petõfi Színház, az Evangélikus Egyház, a Magyar Írószövetség és a Magyar PEN Club képviselõit. Az emlékbizottság programjában könyvkiadás, ifjúsági rendezvények, szobor- és emléktábla avatások, képzõmûvészeti, zenei és mûfordítói pályázatok, múzeumi rendezvények szerepelnek, köztük kiemelt helyen az ez alkalomból visszaigényelt Bajza utcai Petõfi-ház rekonstrukciója.

KIÁLLÍTÁS ÉS KONFERENCIA
"Merre, hogyan?" Pilinszky János emlékülés, 1996. nov. 27-28. A Petõfi Irodalmi Múzeumban még jelenleg is megtekinthetõ kiállításhoz kapcsolódó irodalmi konferencia Pilinszky életmûvének eredeztetését, rétegeit, kapcsolódási pontjait és pályájának elhallgatásokkal tagolt szakaszait elemezte. A Petõfi Irodalmi Múzeum immár hagyománnyá vált gyakorlata folytatásaként (lásd Illyés- és Nagy László-kiállítás, emlékülés, tanulmánykötet) a konferencia szervezõje Tasi József kötetté szerkeszti és terv szerint az idén még megjelenteti az emlékülésen részt vett irodalomtörténészek, kritikusok és muzeológusok elõadásait.
Gödöllõi Városi Múzeum, A Grassalkovichok barokk kincsei, egyházmûvészeti kiállítás Nyitva: 1997. március 7-tõl. A Grassalkovichok kora, 1997. március 21-én feolvasóülést rendezett a múzeum.
Elsõ magyar mûszaki muzeológus találkozó 1997. május 5-én hétfõn a Mûszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége Székházában. (Bp, Kossuth tér 6-8. VII.em.702-es terem) rendezi meg az OMM. A találkozó célja, hogy megteremtse a mûszaki muzeológusok vitáinak fórumát. Az elsõ alkalommal az alábbi témákhoz várunk elõadásokat és korreferátumokat. 1/ Mûszaki történeti jellegû kiállítások szervezésének sajátosságai. 2/ Technikatörténet és mûszaki múzeumok. 3/ A múzeumi gyûjtõkör és a változó világ. A találkozó keretében megtekintjük a Gázmúzeum új kiállítását is. Részvételi szándékát jelezze Kozma Gyula fõtanácsosnál: 2044095 telefonon. Részletes programot a jelentkezés után küldjük meg. Vidéki kollégáinknak szállásról sajnos nem tudunk gondoskodni. Részvételi díj nincs.

MÛTÁRGYVÉDELEM, RESTAURÁLÁS

TOVÁBBKÉPZÉS
A MNM és a Baranya m. Múzeumok Igazgatósága 1997. aug. 26-28. között rendezi a fa-, fém- és textilrestaurátorok XV. országos továbbképzési konferenciáját Pécsett. A konferencia részvételi díja várhatóan 10.000, -Ft lesz. Pályázatokat adunk be, a végsõ részvételi díj ezektõl függ. Jelentkezés a továbbképzésre 5.000,-Ft regisztrációs díj befizetésével történik, amit a részvétel lemondása esetén nem áll módunkban visszatéríteni, mivel ezzel a szállás stb. kiadásainkat kell leelõlegezni. Jelentkezés csak a befizetéssel együtt érvényes! A végleges részvételi díj meghatározása után, amelyrõl a jelentkezõket értesítjük, a különbözet befizetését 1997. július 15-ig kérjük rendezni! A részvételi díj átutalása a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának számlájára történjen: OTP 11731001-15330262 Restaurátor továbbképzés megjelöléssel! Jelentkezési (átutalási) határidõ: 1997. április 30. Szívesen veszünk elõadásra való jelentkezéseket dia- vagy video illusztrálással, poszterbemutatót, ill. egyéb közérdeklõdésre számot tartó munkabeszámoló. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt! Felmerülõ kérdésekkel megkereshetõk: Czopf Jánosné, Horváth Zsuzsanna 7621, Pécs, Széchenyi tér 12. tel. 72 312719.
ICCROM Nemzetközi kurzus japán papírrestaurálás c. témakörben (Sixth International Course on Japanese Paper Conservation)
Idõpontja: 1997 november 20-december 13. Helyszín: Tokio és Kyoto, Japán Szervezõi: ICCROM A Kulturális Örökség Tokioi Nemzetközi Intézete (TNRICP) A Japán Kultuszminisztérium a Kyoto-i Nemzeti Múzeum Tematika: A tanfolyam bevezet a japán tekercsképek konzerválásának technikájába. A program elméleti elõadások és gyakorlati foglalkozásokra épül. Része a múzeumlátogatás, restaurátor mûhelyek és japán papír manufaktúrák bemutatása, valamint tanulmányi kirándulások. Az elõadások Tokioban lesznek, a gyakorlati foglalkozások a Kyoto-i Nemzeti Múzeumban. Max. 12 fõ vehet részt a tanfolyamon. Elõadók: A papír restaurálás japán specialistái A kurzus nyelve: angol Részvéteki díj: 450 USD

HOGYAN VÁLASZTJÁK AZ ICCROM IGAZGATÓJÁT?
Az ICCROM nem pontos betûneve a római székhelyû nemzetközi intézménynek, amelyet "The International Centre for the Study of the Preservation and the Restoration of Cultural Property", azaz a Kulturális Örökség Megóvása és Restaurálása Képzésének Nemzetközi Központja néven alap(ított az UNESCO 1959-ben.
Az eredeti célkitûzések szerint az ICCROM a kulturális örökség minden területével foglalkozik: a történeti épületek és mûemlékek, régészeti lelõhelyek és teljes városképek felmérésével, konzerválásával és helyreállításával, valamint a múzeumi gyûjtemények, könyvtárak és levéltárak anyagainak helyzetével és konzerválásával. Mindez különbözõ tanfolyamok szervezésével (évente 15-20 tanfolyam), a világ különbözõ tájaira szervezett missziókkal (10-15 hosszabb lejáratú helyszíni munka, rövidebb konzultációk), a mûemléki és gyûjteményi megóvással/konzerválással kapcsolatos információk gyûjtésével és hozzáférhetõvé tételével (Könyvtár, Network, Internet) és kutatással jár. A nemzetközi stáb 35 tagja sorába beletartozik az igazgató, a négy ( az ép(tészet, a tudományos és technológiai, a gyûjteményi szakterületért, valamint az intézmény bel- és külkapcsolataiért felelõs) igazgatóhelyettes, a különbözõ szakemberek, a könyvtár, az adattár, a gazdasági osztály, az igazgatói titkárság munkatársai és az egyéb adminisztratív( segéderõk. A nemzetközi szervezet hivatalos nyelve az angol és a francia.
Az ICCROM-nak jelenleg 93 tagállama van. A tagállamok a kulturális célokra az UNESCO-tól kapott támogatás 1%-át fizetik tagdíjk(jként. Ezt a pénzügyi alapot egész(tik ki a különbözõ alap(tványoktól, az UNESCO-tól, az Europian Union-tól vagy a Világörökség Alap(tványtól kapott és az egyes célfeladatokra különbözõ forrásokból összegyûjtött összegek.
Az ICCROM azt teszi, amit a fenntartó tagállamok elvárnak tõle és jóváhagynak. A tagállamok küldöttei kétévenként, a General Assembly-n, a három napos Küldött Közgyûlésen (elvileg 93 országból érkezõ küldött + kb.10 megfigyelõ) fogadják el az ügyvezetõ igazgató és a feladat-felelõsök (project leaders) beszámolóját az elõzõ két év munkájáról, illetve vitatják meg a következõ két évre vonatkozó terveket. Munkájukban mind az igazgatót, mind a feladat-felelõsöket a 30 tagú, szakemberekbõl álló (e minõségükben nem országukat képviselõ!) Tanács seg(ti, amelynek 25 tagját a Közgyûlés választja, a többi tag kooptált (az ICOM Konzerválási Bizottsága, az ICOMOS, az olasz kormány és az Istituto Centrale per il Restauro, Belga Királyi Restaurátor Intézet képviselõi). A Tanács tagjai évente egyszer üléseznek, míg a belõlük választott 5-5 tagú Szakmai és Pénzügyi Tanácsadó Testület tagjai évente kétszer. Leginkább ez utóbbi 10 ember van nagy befolyással az ICCROM mûködésére, akiknek mindig szem elõtt kell tartani a tagállamok érdekeit.
Hosszú elõkészítõ munka után Magyarország 1993-ban lett az ICCROM tagállama. A tagdíj felét a Kulturális Örökség Fõosztálya, másik felét az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal fennhatósága fizeti. Ezt tükrözi, hogy a Küldött Közgyûlésen mindkét terület képviselteti magát: a két eddigi alkalommal Dr. Fejérdi Tamás volt a (rám is szavazó) "küldött", jómagam pedig a kulturális miniszter által a Tanácsba jelölt, választás alapján bekerült "tanácstag"-ként vehettem részt és 1995-ben bekerültem a szakmai tanácsadó Testületbe is. Mint ilyen, 1997. február 12-én tevékeny részese lehettem az új igazgató választásának, minthogy az elõzõ igazgató hat évre szóló mandátuma idén lejár.
Az állást igen széles körben hirdették meg. Ennek megfelelõen - bár ekkora számra nem számítottunk - 27 olyan jelentkezõ volt, akik a papírforma szerint megfeleltek a kiírásnak. További 5 elküldött anyag nem volt minden pontban elfogadható. A tanács 30 tagja egy hónappal a választás elõtt "szigorúan bizalmas" bélyegzõvel megkapta a listát az összes beadvánnyal, életrajzzal együtt. Ezek alapos áttanulmányozása után öt nevet kellett kiválasztania és pontoznia: az általa leginkább javasoltat 5 ponttal, majd sorrendben a többit 1-ig. E módon választották ki azt az öt személyt, akit 1997. február 12-én a Tanács maga elé idézett.
A portugál Simonetta Luz Afonzo, a Tanács választott elnöke a jeles napon elõször ismertette, hogyan folyik le az egész procedúra. Minden jelölttel egy órát kívántunk eltölteni, majd ezt követõen titkosan szavazni. A szigorúan õrzött IV. emeleti folyosót, ahol az esemény zajlott, a szavazás lezártáig a Tanács egyetlen tagja sem hagyhatta el: oda hozták a szendvicseket, annak érdekében, hogy mindeközben ne haljunk éhen.
A jelölt elõször is kapott 10 percet arra, hogy ismertesse, milyen áttekintése van az ICCROM munkájáról és - amennyiben õt választanák meg igazgatónak - milyen irányban, hogyan kormányozná tovább e rendkívül összetett "multikulturális" és "interdiszciplináris", valamint "interngovernmental" szervezetet. Ezután elolvastatták vele azt a 6. pontból álló leírást, amely - a Tanács több tagja munkájának eredményeként-, megfogalmazta, milyen személyi követelményeknek kell a jelöltnek megfelelnie az ICCROM igazgatói székének betöltésére és amely a következõképpen hangzik:
1.Olyan személy, akit az ICCROM minden jelen és jövõbeli partnere, potenciális sponzorai készségesen elfogadnak; 2. Komoly diplomáciai és kapcsolatteremtõ érzékkel megáldott személy; 3. Széles látószögû, nagy áttekintésû személy, aki jelenlegi nehéz anyagi helyzetében is képes sikeresen vezetni az intézményt, aki képes jó kapcsolatok kiépítésére és fenntartására mindazokkal az intézményekkel, amelyek szintén nemzetközi szinten foglalkoznak a kulturális örökség megóvásával; 4. Olyan személy, aki már bebizonyította kiváló vezetõi képességeit; 5. Széleskörû tapasztalatai miatt elismert szaktekintély a kulturális örökséggel kapcsolatos területen; 6. Olyan személy, aki képes összefogni és lelkesíteni az ICCROM munkatársait.
(Megjegyzem, az interjúk szünetében az olasz Tanács-tag, aki nálunk jobban ismerheti a pápát, úgy vélte, Õszentsége mindegyik pontban megbukna, az amerikai kolléga szerint Clinton elnök sem lenne alkalmas a lista alapján, az angol viszont úgy vélte, hogy Diana hercegnõ néhány pontnak megfelelne.)
Miután a jelölt elolvasta a fent említett követelmény-listát, 5 percre átvonulhatott egy üres szobába és átgondolhatta 15 perces válaszát arra vonatkozólag, õ maga, hogyan ítéli meg, megfelel-e a felsorolt kritériumoknak, és ha igen, milyen múltbeli sikereivel támasztja alá?
E 15 perces "öndicséret" után maradt még fél óra arra, hogy a Tanács tagjai kérdéseket tegyenek fel a jelöltnek. A kézemelgetések és annak elkerülésére, hogy esetleg mindig ugyanazok kérdezzenek, egy dobozba behelyezték a 30 tagú interjú-bizottság nevét tartalmazó cetliket és mindig az kérdezett, akinek a nevét kihúzták. A válaszadásra 2-3 percet használhattak fel a jelöltek. Ha a kérdést angolul tették fel angolul, ha franciául, akkor franciául illett válaszolniok.
E tortúrát ötször csináltuk végig, és megvallom nemcsak a kérdezettek, de mi magunk is komoly stressznek voltunk kitéve. Ezután elõször az öt nevet tartalmazó listán kellett egy nevet bejelölni. Ha valamelyik jelölt az elsõ körben 66%-ot, tehát a szavazatok háromnegyedét érte volna el, a szavazás azonnal lezárult volna. Mivel nem ez történt, a legkevesebb szavazatot kapott kiesett, és egy új, már csak négy nevet tartalmazó listán folytatódott a titkos szavazás, addig míg csak ketten maradtak. Ekkor már egy szavazat különbség is elég volt a gyõzelemhez.
E komplikált procedúra eredményeként újabb hat évre az eddigi igazgató (akinek joga volt jelöltnek jelentkezni), a belga származású Marc Laenen 2002-ig folytathatja tovább az általa megkezdett új intézményi struktúra kiépítését és mindazokat a munkákat, aminek gyakorlására már eddig is volt módja. Így tehát a vezetésben nem következett be alapvetõ változás, bár az ICCROM-nak - a Tanácsnak a választást követõ két napon tartott vitái alapján - nagyon sok irányban változtatni kell eddig végzett munkáján, annak érdekében, hogy jobban igazodjon állandóan változó világunk folytonosan változó igényeihez. De ez már egy másik beszámoló témája.
Tímárné dr. Balázsy Ágnes

RAPHEL-PROGRAM
Hat hetes nemzetközi tanfolyam "A Textilrestaurálás Tudományos Alapjai" címmel az ICCROM és a Magyar Nemzeti Múzeum együttmûködésében, a Raphael Program segítségével.
Négy évi elõkészítõ munka eredményeként 1997 augusztus 11- szeptember 20-ig valósul meg a címben említett tanfolyam, amelyre a 34 jelentkezõ közül 18 résztvevõ került kiválogatásra. Közülük - a két magyar kollégát, Pataki Anikót (Iparmûvészeti Múzeum) Sterbetz Katalint (Néprajzi Múzeum is) résztvevõként és Sipos Enikõt (Magyar Nemzeti Múzeum) megfigyelõként beleszámítva tíz résztvevõ Kelet-Európai országokból érkezik, de számíthatunk japán, svájci, amerikai, angol, dél-amerikai és osztrák résztvevõkre is.
Az ICCROM 10.000 dollárt, az MNM által benyújtott pályázat eredményeképp a Raphael programon keresztül a European Comission szintén 10.000 dollárt, illetve 10 ösztöndíjat ajánlott fel, amelyek fedezik a résztvevõk utazási és itt-tartózkodási költségeit, valamint 500 dolláros részvételi díját. A többi résztvevõ számára az ICCROM próbál ösztöndíjakat találni. A hat külföldi szaktekintély-tanár költségeinek fedezésére és annak érdekében, hogy a tanfolyam bizonyos, megismételhetetlen részein több magyar textilrestaurátor kolléga vehessen részt megfigyelõként, még a Kulturális Alap vagy más pénzügyi forrás támogatására is számítunk.
A tanfolyam gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezõ textilrestaurátorok számára ad áttekintést a történeti textíliák anyagi tulajdonságairól, anyagvizsgálati és konzerválási/restaurálási lehetõségeirõl angol nyelven. A belföldi és az ideérkezõ külföldi tanárok, a résztvevõk és magyar kollégák különbözõ esettanulmányokkal járulnak hozzá az elméleti anyag illusztrálásához, beleértve a modern munkaszervezés, a pontos dokumentálás, a megóvás és a történeti textíliák értékének nagyobb megbecsülését szolgáló kollegiális és közönségkapcsolatok kialakítása módszertanának megismeréséhez.
Ellentétben az ICCROM legtöbb regionális tanfolyamával, amiket a fogadó ország megsegítésére szervez, ez esetben a magyar textilrestaurátorok tapasztalataira és kiváló hírnevére épít, és a Magyar Nemzeti Múzeum nemcsak mint fogadó hanem mint egyenrangú partner osztja meg a munkát.
Tímárné dr. Balázsy Ágnes
Veszélyben a kulturális örökség (Cultural Heritage in Danger) A Középeurópai Egyetem, Budapest (CEU) nyári kurzusa
A Summer University (Nyári Egyetem) részletes kurzuskínálata a fenti témakörben ...oldalunkon angolul olvasható. Sajnos a hivatalos jelentkezés határideje 1997. február 28. volt, a szervezõk mégis fontosnak tartják a szakma informálását, hiszen alkalmanként, egy-egy elõadásra is szívesen látják a muzeológus kollégákat. A kurzus nyelve angol. Idõpontja: 1997. július 1-30. Seleanu Magdalena program-koordinátor

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

PETÕFI IRODALMI MÚZEUM
A magyar mûvelõdés és a kereszténység IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Róma, 1996. szept. 9-14. A konferencián a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium által odaítélt ösztöndíj segítségével a Petõfi Irodalmi Múzeum két tudományos munkatársa vett részt. Tasi József "Zárás és nyitás egy utolsó fejezetre?" Korszakváltás Pilinszky János költészetében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, Kelevéz Ágnes pedig "Hiszem az ezer istent" A fiatal Babits rendhagyó Credója címû elõadásával szerepelt.
Haza és szabadság - Petõfi kiállítás Párizsban A párizsi Pompidou központtól 200 m-re fekvõ Theatre Moliere, amelyet a francia fõváros a Költészet Házaként mûködtet, múlt év õszén (1996. okt. 5- dec. 7.) a Petõfi Irodalmi Múzeum közremûködésével Petõfi kiállítást rendezett. A kicsi, mintegy 200 fõt befogadó színházhoz tartozik egy könyvtár, amely kizárólag 20. századi költõk köteteit gyûjti, egy szerkesztõség, amely évente ötször adja ki a Revue Poesie címû folyóiratot, valamint egy régi, különleges terû pince, amely idõrõl-idõre a színház elõadásaihoz kapcsolódó irodalmi kiállításoknak ad helyet. Novemberben a színház vezetõje, Michel de Maulne, 14 részbõl álló magyar költõi estsorozatot szervezett, amely Vörösmartytól Adyn és József Attilán keresztül máig igyekezett bemutatni a magyar költészetet. Ehhez kapcsolódóan kérte fel múzeumunkat egy Petõfi kiállítás létrehozására Haza és szabadság - Magyarország címmel. A kiállítás rendezõi - Benkõ Andrea és Ratzky Rita - elsõsorban a francia látogatókra gondoltak. Az elsõ terem a korabeli Magyarországot, Petõfi életének színtereit mutatta be eredeti grafikák segítségével, a második Orlay, Zichy, Lotz, Barabás, Vastagh Petõfi-illusztrációit sorakoztatta fel versek kíséretében, a harmadik a legkülönbözõbb Petõfi ábrázolásokat helyezte egymás mellé - a 19. századi kalapos, idealisztikus Petõfi arcképtõl ef Zámbó István hasadt, 48-as zászlóra festett dagerrotípia körvonaláig -, a negyedik terem pedig Petõfi és a francia forradalom, illetve a francia romantikus költészet (Lamartine, Beranger, Victor Hugo) kapcsolatait foglalta össze, nem feledkezvén meg a szabadságharc és a Júlia-szerelem vonatkozásairól. A kiállítást több mint ezren látogatták meg, ez ma, Párizsban, Petõfi kapcsán, sikernek számít.
Petõfi Olaszországban Az 1848-1849-es nagy európai forradalmi hullám 1848 januárjában Szicíliából indult el, és 1849 augusztusában Velencében csengett le. Petõfi Sándor és a márciusi ifjak érzékenyen követték az európai politikai eseményeket. Petõfi nagy költeményben üdvözölte az olasz forradalmat. Ezek a tények adták az ötletet egy olaszországi Petõfi kiállítás megrendezéséhez. A római Magyar Akadémia és az akkori magyar nagykövet, Szörényi László irodalomtörténész hozzásegített a terv megvalósításához. A Nemzeti Kulturális Alap biztosította az anyagi feltételeket. 1995. márciusában Rómában, az Akadémia csodálatos reneszánsz folyosóján megnyílt a kiállítás. Így Petõfi, aki életében az akkori Magyarország területét csak egyszer hagyta el, kiskatona korában eljutott Olaszországba. A Petõfi Irodalmi Múzeum munkatársai által bemutatott anyag nem törekedett az életmû teljes bemutatására, az olasz és a magyar irodalmi és politikai kapcsolatok hangsúlyozása volt a cél. A költõ nagy energiát fordított idegen nyelvek és az európai régi irodalmak, a kortárs világlíra megismerésére. 1846-ban egy barátjával kezdett olaszul tanulni. És mint afféle költõ, mindjárt Dantéhoz nyúlt. Az Isteni Színjáték elsõ énekének sorai visszhangzanak a Vadonerdõ a világ.. címû költeményében. Petõfi költészete nagyon gyorsan megtalálta avatott olasz tolmácsolóját a múlt századi szicíliai Giuseppe Cassone személyében, akinek fordításaiból autográfokat õriz a Petõfi Irodalmi Múzeum kézirattára. Nagyon szép olasz nyelvû kiadások készültek a költõ verseibõl és elbeszélõ költeményeibõl a századelõn is. Gazdag könyvanyagot tudtunk tehát vinni. A közelmúltból olyan fordítók munkái álltak rendelkezésünkre mint a Nobel-díjas Salvatore Quasimodo és a kortárs Roberto Ruspanti. Az anyag látvánnyá formálása Kemény Gyula munkáját dicséri, a sötétkék bársony borítású faliszekrények, keretek ízlésesen simultak bele a reneszánsz folyosó színvilágába és hangulatába. A tiszteletbeli velencei magyar konzul, Enrico Zoppas jóvoltából az anyagot 1996 márciusában Velencében is bemutathattuk a San Samuele templomhoz tartozó gyönyörû kiállító teremben. dr. Ratzky Rita

ORSZÁGOS MÛSZAKI MÚZEUM
Magyar ideák címmel Helsinkiben nyílt meg az OMM magyar feltalálókról és tudósokról szóló vándorkiállítása 1997. jan. 25-én a kiállítás Helsinki után több finn városban és a balti államokban is bemutatásra kerül. A kiállítás forgatókönyvét Tóth Endre írta. Finnországi megvalósulását segítették Gajdos Gusztáv fõosztályvezetõ és Dr.Groschmid Péter tudományos és technikai attasé (Magyarország Helsinki Nagykövetsége). A kiállítást elõadással megnyitotta, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Dr. Vámos Éva fõigazgató, Krausz György a Magyar Köztársaság Helsinkibe akkreditált nagykövete.
A Német Búvárrégészeti Szövetség meghívására Csepregi Oszkár, a Magyar Régészeti és Mûvészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának titkára és Szabó Géza régész a kárpát-medencei vízalatti régészeti lelõhelyekrõl, illetve a Balatonból az elmúlt években kiemelt fontosabb történeti emlékekrõl tartott elõadást a febr.14-16. között Hemmenhofenben megrendezett nemzetközi konferencián. A rendkívül szoros program középpontjában a Bodeni tóban folyó vízalatti feltárások és a Zürichi tóban végzett munka megtekintése mellett az elmúlt év európai kutatási eredményeinek ismertetése állt.

ICOM HÍREK

ICOM ICLM XIX. éves konferencia
Prága, Cseh Irodalmi Múzeum, 1996. szept. 16-20. A Petõfi Irodalmi Múzeum felújította kapcsolatát az ICOM irodalmi múzeumokat tömörítõ szekciójával, az ICLM-el. E. Csorba Csilla és Végh Károly részt vett a prágai strahov-i kolostorépületben mûködõ Cseh Irodalmi Múzeumban rendezett konferencián, amelynek témája az irodalmi múzeumok és a kortárs irodalom kapcsolata volt. A tanácskozásra 17 ország küldte el képviselõit, köztük Észtország, Litvánia, Szlovákia elsõ alkalommal. A kortárs irodalom fogalmának definiálásáról tartott vita után az elõadók konkrét példákon érzékeltették milyen nehéz kiállításon élõ író munkásságát bemutatni, illetve hogyan tágítható a "Kortárs" fogalom egészen addig, hogy Puskint, Vergiliust is hozzánk közel álló modern alkotóként fogjuk fel. A konferencia ideje alatt nyílt meg Milene Jesenska, Franz Kafka kortársának kiállítása, illetve a résztvevõk megtekintették a Janovicei kastélyt, ahol Rilke, Karl Kraus vendégeskedett, a Pribrami Anton Dvorzák és a Strz-i Karel Capek emlékházakat. A programsor egyik tetõpontja volt az egyház kezére visszakerült, restaurált strahovi könyvtár és galéria megtekintése. Az ICLM fennállásának 20. évfordulóját 1997. júniusában Szentpétervárott fogja megünnepelni egy kiadványokról szóló konferencia keretében.

KÖZHASZNÚ INFORMÁCIÓK

DÍJAK KITÜNTETÉSEK
A Magyar Köztársaság elnöke-a miniszterelnök javaslatára-nemzeti ünnepünk március 15-e alkalmából Széchenyi díjat adományozott Fitz Jenõnek, a régészettudomány doktorának, a székesfehérvári István király Múzeum nyugalmazott igazgatójának tudományos és múzeum szervezõ tevékenységéért, pedagógiai munkásságáért, életmûvéért., Marosi Ernõ akadémikusnak, mûvészettörténésznek, az MTA Mûvészettörténeti Kutatóintézete igazgatójának, egyetemi tanárnak, nemzetközi elismertségû tudományos, tudományszervezõi, szerkesztõi és pedagógiai tevékenységéért. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Csalog Zsolt József Attila díjas írónak, szociográfusnak (egykor régészként tevékenykedõ kollégánknak). A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta dr. Szabó Lorándnak, a Magyar Mezõgazdasági Múzeum nyugalmazott fõigazgatójának, N. Mészáros Júliának, a gyõri Városi Mûvészeti Múzeum igazgatójának kimagasló mûvészettörténeti és szervezõi tevékenysége elismeréseként A Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet adományozta dr. Dömötör Jánosnak, a hódmezõvásárhelyi Tornyai János Múzeum nyugalmazott igazgatójának, Janovich Istvánnak, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum fõrestaurátorának, fõtanácsos osztályvezetõnek, Pogány Gábornénak, az Iparmûvészeti Múzeum fõosztályvezetõ muzeológusának. Kiemelkedõ iparmûvészeti tevékenysége elismeréseként Ferenczy Noémi díjat adományozott T.Bruder Katalin restaurátormûvésznek. Kiemelkedõ képzõmûvészeti tevékenysége elismeréseként Munkácsy Mihály díjat adományozott Menráthné Hernády Szilvia restaurátormûvésznek. Kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Mûvelõdés Szolgálatáért díjat adományozott dr. Páll Istvánnak a Nyíregyháza-Sóstói Múzeumfalu igazgatójának, dr. Rácz Józsefnénak, a Soproni Egyetem múzeumigazgatójának.
Személyi hírek:
Az OMM fõigazgatójának, dr. Vámos Évának a Gépipari Tudományos Egyesület egyesületi érmet adományozott a technikatörténeti munka eredményes szervezéséért és irányításáért. Lengyelné Kiss Katalinnak az OMM Öntödei Múzeuma mb. vezetõjének az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Zorkóczy Samu érmet adományozott, sokéves eredményes szakmai és szervezõi munkájáért.
Katona Andrást, a Közlekedési Múzeum fõigazgatóját 1997. febr. 18-án a Budapesti Mûszaki Egyetemen egyetemi doktorrá avatták. Disszertációjának címe: 150 év vasúti fejlõdése a közlekedéspolitikák tükrében.
Zala Megye Önkormányzata Közgyûlése 1997. febr. 1-tõl ismét dr. Vándor Lászlót választotta meg a Zala Megyei Múzeumi szervezet igazgatójává. 1997. márc. 1-tõl megvált a Göcseji Múzeumtól Bischof Zoltán mûszaki vezetõ.

NYITVATARTÁS

Közlekedési Múzeum
1997. III.1-tõl kedd-péntek 10-16, szombat-vasárnap-ünnepnap 10-17 óráig nyitva, hétfõn zárva A nyári nyitvatartás máj. 6-tól kedd-péntek 10-17, szombat-vasárnap-ünnepnap 10-18, hétfõ zárva.
Vízügyi Múzeum, Esztergom
Ismeretlen tettesek feltörték a múzeum bérelt raktárát és eltulajdonították a következõ tárgyakat: 1db 2 személyes vászon túrakajak, fa merevítõvázas, 1 db haltartó bárka. A múzeum megtette a rendõrségi feljelentést. Gyûjteménygyarapodás Az elmúlt idõszakban múzeumunk dokumentációs gyûjteménye Zólyomi János vízmérnök (1876-1954) hagyatékával gyarapodott. A hagyaték tartalmazza 1899-ben kiállított mérnöki oklevelét, igazolványait és jegyzetfüzeteit, amelyeket szakmai feljegyzéseinél, valamint orosz hadifogságában használt.
Ünnepélyes keretek közt megnyitották a Magyar Országos Levéltár új épületét, 1997. febr. 28-án.
A Heves Megyei Múzeumi Szervezet kiállításai és kiállítóhelyei márc.1-tõl a nyári nyitvatartás szerint látogathatók. Az egri Dobó István Vármúzeumban márc.15-tõl ismét érvénybe lép a sétajegy, melyet minden látogatónak meg kell váltani, aki a vár területére kíván belépni. A felnõtt 60, a diák és nyugdíjas jegy 30,- Ft. Ha a sétajegy váltása után a kiállításokat is meg szeretné tekinteni a látogató, kiegészítõ jegyet kell váltania: felnõtt 140, diák és nyugdíjas 70,- Ft.
A Pulszky Társaság hírei
Javaslat történt egy magyarországi múzeumtörténeti kézikönyv összeállítására és kiadására. A Pulszky Társaság választmánya 1997. márc.5-i ülésén megtárgyalta a javaslatot, célkitûzésével egyetértett. Kérjük mindazokat - akár tagjai a Társaságnak, akár nem - akiket a közös vállalkozás érdekel, szíveskedjenek április végéig telefonon vagy írásban jelentkezni a Könyves K. krt-i címen ( 1087, Bp, Könyves K. 40, tel: 210-1329). Május folyamán szándékunkban áll a munkaközösség alakuló ülését összehívni és a további teendõkben megállapodva munkához is látni.

Külföld

múzeumi évkönyvek
Alt-Thüringen. Jahresschrift des Thüringischen Landesamtes für Archäologische Denkmalpflege. Bd. 30. Szerk. Sigrid Dusek. Stuttgart, Kommissionsverlag, Konrad Theiss Verlag, 1996. 233 p. ill. 18 t. Régi Thüringia. Ltsz.: 21.738
Harburger Jahrbuch 19. 1996. Szerk. Friedrich Laux. Kiad. Hamburger Museum für Archäologie und die Geschichte Harburgs (Helms-Museum). Hamburg - Harburg, 1996. 373 p. ill. Harburgi évkönyv. Ltsz.: 21.732
kiállítási katalógus
Der Harburger Maler Hermann Müller-Vogelsang (1887-1975). Szerk. Ralph Busch. Kiad. Hamburger Museum für Archäologie und die Geschichte Harburgs (Helms-Museum). Hamburg, 1995. 51 p. ill. A harburgi festõ, Hermann Müller-Vogelsang. Ltsz.: 21.733
restaurátorképzés
Krakowska szkola konserwacji w programie TEMPUS. Szerk. Maria Ostaszewska. Kraków, Akademia Sztuk Pieknych w Krakowie, 1996. 283 p. ill. A Krakkói Restaurátorképzõ Iskola a TEMPUS-programban. Ltsz.: 21.734
festményrestaurálás
Restaurierte Gemälde. Die Restaurierwerkstätte der Gemäldegalerie des Kunsthistorischen Museums 1986-1996. Kunsthistorisches Museum 16. Oktober 1996 bis 2. Februar 1997. Red. Elke Oberthaler stb. Wien, Skira Eitore, 1997. 211 p. ill. Festményrestaurálás. Ltsz.: 21.739
régészet
Döhle, Hans-Jürgen: Die linienbandkeramischen Tierknochen von Eisleben, Bördekreis. Ein Beitrag zur neolithischen Haustierhaltung und Jagd in Mitteleuropa. Halle/s, Landesmuseum für Vorgeschichte, 1994. 223 p. 30 cm. /Veröffenltichungen des Landesamtes für archäologische Denkmalpflege Sachsen-Anhalt, Landesmuseum für Vorgeschichte 47./ Vonalkötésû állatcsont-kerámiák Eislebenbõl, Bördekreis. Adalék a neolit állattartáshoz és vadászathoz Közép-Európában. Q 14.282 258/95
Gli Avari. Un popolo d'Europa. Cur. Gian Carlo Menis. Coord. István Bóna, Éva Garam. /Friuli/, Arti Graf Friulana, 1995. 207 p. 28 cm. ill. Az avarok. Egy európai nép. K Q 14.418 Q 14. 417 243/96
Höckmann, Ursula: Die Bronzen aus dem Fürstengrab von Castel San Maraino bei Peguggia. München, Beck, 1982. 203 p. 70 t. 3 t. mell. 27 cm. /Katalog der Bronzen Staatliche Antikensammlungen München 1./ A Peruggia melletti San Mariano kastély hercegi sírjából származó bronz leletek. Q 14.352 653/95
Lommerzheim, Ralf - Oesterwind, Bernd C.: Die hallstattzeitliche Siedlung von Düsseldorf-Rath. Köln, Rheinhand Verlag, Bonn, Habelt, 1995. 189 p. 18 t. 6 t. mell. 29 cm. /Rheinische Ausgrabungen 38./ Halstatt kori település Düsseldorban. R 58/96
Rei Cretariae Romanae Fautorum, 19. 1994. Acta 33. Congressus udevicesimus - in Dacia habitus (Timisoara) 1994. Ed. Susanne Zabehlicky-Scheffenegger. Abingdon, 1996. 173 p. 30 cm. 19. kongresszus - Dáciában. K 132/96
Reiss, Robert : Der merowingzeitliche Reihengräberfriedhof von Westheim /Kreis-Weissenburg-Gunzenhausen/. Forschungen zur frühmittelalterlichen Landesgeschichte im südwestlichen Mittelfranken. Nürnberg, Germ. Nationalmuseum 10./ Meroving korabeli sírhelysoros temetõ Westheimben. Q 14.285 276/95
Jakab Mária

Magyar múzeumi kiadványok
Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1993/1994 Szerk. Lengyel András. Kiad. Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szeged, 1997.296 p. ill.
A sorozat néhány évi kényszerszünet után ismét megjelent. Ez a kötet két év - két tudományos ülésszak - elõadásanyagát tartalmazza. A régészeti tárgyú tanulmányok között szerepel Kürti Béla két írása, amelyek egy avar kori, illetve egy honfoglalás kori tárgy kor- és eredet meghatározását adja. Vörös Gabriella az 1988-1991 közötti idõszak régészeti kutatásairól számol be, Szegváron, a Dóczi-udvarház és a Károlyi kastély területén. A mûtárgyvédelem témakörébe tartozik Pál László cikke, amelyben a bambergi Szent István lovas szobor másolatának restaurálását tárja az olvasók elé. Katkóné Bagi Éva a Móra Ferenc Múzeum gyûjteményében lévõ polgárõrségi zászlókat rendszerezte. A történettudomány fejezetében a tanulmányok feltárják Püspöklele 19. századi vallási viszonyait, ivókompániákról, asztaltársaságokról és egyéb gasztronómiai egyletekrõl szólnak Szentesen, Tóth István pedig a Kotányi család történetét, s a hozzájuk kapcsolódó fûszerkereskedelem történetét írja le. Fári Irén a szegedi múzeum történetét 1883-1917 között vizsgálta. Olvashatunk még egy csongrádi fényképészrõl, Lõcsey Árpádról, a gyermekrendõrség mûködésérõl Szegeden és a Pálfy Budinszky hagyatékról. Szûcs Judit néprajzi tárgyú tanulmányában feltárja Csongrád népi társadalmának a tükrözõdését a viseletben és a gyermekéletben. Nagy Vera a hódmezõvásárhelyi paplanos-mesterségnek, valamint a céhes szokásoknak állít emléket. A szentesi református középtemetõ védelmérõl, a fejfák mûvészetérõl ír Rózsa Gábor. A mûvészettörténet témakörét ölelik fel Csontváry egyik nagybátyjáról szóló írás, a történelmi áttekintés a négy évtizede megrendezett Õszi tárlatokról és a fiatal szegedi képzõmûvészek bemutatkozásáról. Tóth Ferenc a színháztörténet felé kalauzol minket, Lengyel András pedig az irodalomtörténetünkhöz kapcsolódó Tiszatáj folyóirat történetébõl ad közre egy fejezetet. Csizmadia György természettudományos cikke néhány Szeged környéki csenderes-izolátum madártani vizsgálatáról szól, s szintén az õ tollából, de már a múzeumpedagógia területérõl; beszámoló olvasható a múzeum másfél évtizede alatt történt múzeumi matinés gyermekfoglalkozásokról.
Rokonnépek és õshazák - A finnugor népek hagyományos kultúrája Szerk. Selmeczi Kovács Attila, Kiad. Néprajzi Múzeum, Bp. 1996. 52 p. ill. Ez a rendkívül szép kivitelû kötet a múzeum fenti címû kiállítását mutatja be. A magyar nyelv és egyúttal a magyar nép múltját azáltal kívánja megvilágítani, hogy bemutatja a magyar nyelv családfáját, s a családhoz tartozó különbözõ finnugor népeket, hogy a múltban merrefele laktak, milyen életformát folytattak. A különbözõ életformák érzékletesen jelenítik meg, hogy a földrajzilag különbözõ irányba haladó vándorlások, így a magyar honfoglalás is, mennyire különbözõ történelmi fejlõdés lehetõségét teremtették meg. A bemutatásra került anyag közel fele a szentpétervári orosz Néprajzi Múzeum, a tartui Észt Nemzeti Múzeum, az izsevszki Udmurt Nemzeti Múzeum és a joskar-olai Mari Nemzeti Múzeum néprajzi gyûjteményeibõl származik. A kiállítás számottevõ nemzetközi együttmûködéssel valósult meg a honfoglalás 1100. évfordulója megünneplésének egyik országos programjaként.
A keszthelyi uradalom 1850 elõtti hagyatéki és vagyoni összeírásai II. Keszthely, 1821-1849. Közread. Benda Gyula. Kiad. Néprajzi Múzeum, 1995. 343 p. (Fontes Musei Ethnographie 2.) A hagyatéki és vagyoni összeírásokat közlõ forrás sorozat elõzõ kötete 1988-ban jelent meg. A folytatás lassúságát a közben folyó monografikus munka magyarázza, nem menti. A jelenlegi kötet befejezi a Keszthely város hagyatéki anyagának közreadását. A közölt leltárakhoz bõ jegyzeteket csatoltak, amelyek megvilágítják az inventáriumok keletkezését, segítik azok értelmezését, s az adójegyzékekbõl nyerhetõ információkkal kiegészítik a társadalmi és vagyoni jellemzõket. A 2.kötetet hamarosan követi a 3., amelyik a keszthelyi uradalomhoz tartozó falvak inventáriumait tartalmazza majd.
Agria XXXI-XXXII. Szerkesztette: Petercsák Tivadar és Szabó J.József. Kiad. Dobó István Vármúzeum, Eger, 1996. 423 p. ill. (Annales Musei Agriensis) A múzeum évkönyvében elsõként Vaday Andrea Kompolton talált szarmata temetõ ásatási munkáiról számol be. Baráz Csaba-Mihály Péter a Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkõ topográfia újabb eredményeit és a fülkék rendeltetésének vizsgálatát teszik közzé. Olvashatunk az egri vár officiolátusi rendszerérõl 1548-1563 között, Gyöngyös város gazdálkodásáról, s annak szabályozásáról 1805-ben. Horváth László adatokkal szolgál a gyöngyösi temetõk kultúrhistóriájához, B. Papp Györgyi bemutatja az elsõ egri gyermekszakorvost. Néprajzi kutatásokról szól Bakó Ferenc, aki a Felföld borpincéit vizsgálta, Petercsák Tibor pedig a földesúri szabályozásról és a népi gyakorlatról az egri hóstyák erdõhasználatában. A Dobó István Vármúzeum gyûjteményében található régi stílusú dunántúli hímzéseket mutatja be Cs.Schwalm Edit tanulmányában, szó van még a kötetben a mátrai szlovákok jeles napjairól a XX. század második felében, Rajeczky Benjamin heves megyei népzenegyûjtéseirõl, valamint Király Júlia Gárdonyi Géza nyelvmûvelõi törekvéseirõl a korabeli feljegyzések alapján.
Technikatörténeti Szemle 1996. 22.évf. Szerk. Orlai Györgyné. Kiad. Országos Mûszaki Múzeum, Bp. 1997. 321 p. ill. A kiadvány elsõ részében, a "Tanulmányok" rovatban, Jánki Szaniszló a középkori kereszténység, a technika és tudomány terén megmutatkozott találékonyságáról ír. MacLeod, Roy angol nyelvû cikke a tudományos múzeumok fejlõdésérõl, a modern korban betöltött szerepükrõl szól. Móra László a József Mûegyetemrõl, annak a budai Várban való elhelyezésérõl készített tanulmányt. Bieber Károly mûlakatos mesterségét több mint fél évszázadon át mûvelte. Munkásságának, kiemelkedõ alkotásainak állít emléket tanulmányában Pereházy Károly. A kötet következõ fejezeteiben az 1996 május 3-án "Technikai fejlõdés és mûszaki felsõoktatás" címmel rendezett millecentenáriumi emlékülésen elhangzott elõadások, valamint a 2. Nemzetközi kémia-történeti és vegyipari konferencián elhangzottak szerepelnek. A "Krónika" rovat számos érdekes írást tartalmaz, olvashatunk a Magyar Televízió technikatörténeti gyûjteményérõl, két múzeumi napóra és egyéb technikatörténeti kiállításokról és a Nemzetközi Technikatörténeti Bizottság XXIII. szimpóziumáról. Néhány érdekes magyar és német szakkönyv ismertetésével zárul a kötet.
Szõnyi István bibliográfia Összeállította: Sín Edit. Kiad. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1995. 141 p. ill. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek Új sorozat 2.) A Szõnyi István festõmûvész születésének 100. évfordulója alkalmából közzétett bibliográfiát a legnagyobb hazai képzõmûvészeti dokumentumgyûjtemények alapján állították össze. Igyekeztek feltárni a gazdag Szõnyi irodalmat, különös tekintettel a mûvész hagyatékában õrzött anyagra. A bibliográfia elsõdleges rendezõelve az idõrend. Az azonosított szerzõi álneveket, rövidítéseket a névmutatóban oldották fel. A bibliográfiai adatokon túl rövid összefoglalót találunk Szõnyi István mûvészetérõl, életútjáról, és a magyar mûvészettörténetben elfoglalt helyérõl.
Schenk Lea: Kovács Margit gyûjtemény Kiad. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996. 96 p. ill. Szentendre egyik idegenforgalmi látványossága Kovács Margit gyûjteményes kiállítása. A bensõséges emberközpontúságot sugárzó kiállítás méltán vonzza a látogatókat. Az 1930-as évek elején elkezdett mûvészi pályája során sokféle irányzat és hatás mutatkozott meg munkáiban. A szép kivitelû, többnyelvû katalógusban az életrajzi adatai, róla szóló bibliográfia, valamint a kiállításon szerepelõ szobrairól kapunk részletes leírást.
Soós Sándor:Csíksomlyó Kiad. pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996. 191 p. ill. A székelyföldi Csíksomlyónak különleges szerep jutott a történelem során. Õrzõje védõje lett a katolicizmusnak és a magyarságnak. Hiába támadták tatárok, török, haramiák - a székely nép megmaradt katolikusnak és magyarnak. Sõt, az itt mûködõ ferences atyák áldásos tevékenységének köszönhetõen Csíksomlyó fellegvára lett az egész erdélyi magyar katolikus életnek is, melynek szelleme a mai Magyarország területére is átsugárzik. Csíksomlyó nagy ünnepe, a pünkösdi búcsú ma már minden magyar együvé tartozásának az ünnepe. Évrõl-évre ezrek jönnek el Pünkösd szombatján Babba Máriához, ahogy a moldvai és gyimesi csángók nevezik a Szépséges Szûz szobrát, hogy bûneikért vezekeljenek, életükhöz segítséget kérjenek. A szerzõ Csíksomlyó történetét bevezetendõ részletesen szól a zarándoklatok történetérõl, jellemzõirõl a kereszténység kialakulásáig, majd a keresztény zarándoklatok meghatározó elemeirõl, s a magyarság zarándoklatairól és búcsújárásáról. A könyv gazdag képanyaga rendkívül érzékletesen mutatja be az embereket átható ünnepei érzést, a zarándokutak hangulatát.
Kerezsi Ágnes: Hideg ország varázslói. Magyar nõk a szibériai sámánok között. Kiad. Néprajzi Múzeum, Bp. 1966. 120 p. ill. (A Néprajzi Múzeum Kiskönyvtára 1.) Ez a könyv olyan népnél tett utazások történetét meséli el, akik tõlünk több, mint négyezer kilométerre élnek, mégis a népes finn-ugor nyelvcsaládon belül legközelebbi rokonainknak számítanak. Az obi-ugorok ma Oroszország hatalmas Tyumenyi körzetében élnek, két kis népbõl állnak (lélekszámuk együttesen sem éri el a 30 ezret" a manysikból vagy más néven vogulokból és a hantikból, vagy ismertebb nevükön osztjákokból. Az õ küzdelmes életükrõl, s a szerzõnek a velük való találkozásáról szól a könyv.

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK
The Art Newspaper 1997. január
Mi az Unidroit? ... 1.o. Az Unidroit (the International Institute for the Unification of Private Law, vagyis a polgári törvénykezés rendelkezéseinek egyeztetésére létesített intézmény) 1926-ban létesült, s azóta is általános megbecsülésnek örvend. A polgári törvénykezésnek mintegy 70 területére vonatkozóan jelentetett meg kiadványokat. Közülük kb. 40-et nemzetközi egyezménybe is foglaltak. Az utóbbi 30 esztendõ talán legjelentõsebb javaslata az Unidroit Convention on Stolen and Illegally Exported Cultural Objects (az Unidroit állásfoglalása a lopott és törvénytelenül exportált mûkincsekrõl). Nem csupán az UNESCO, hanem az Európai Unió, az Európatanács és az ICOM fogadta el, föllépve a kulturális javak törvénytelen forgalmazása ellen. Habár a megállapodást 22 állam írta alá, addig nem lép nemzetközi érvénybe, amíg öt állam nem ratifikálta. Ez azonban eddig nem történt meg. Az aláíró államok között a következõk szerepelnek: Bolívia, Burkina Faso, Elefántcsontpart, FÁK, Franciaország, Pakisztán, Paraguay, Peru, Portugália, Románia, Svájc, Szenegál, Zambia.
The Art Newspaper 1997. március
A hírek rovatból... (3.o.) (London.) Huszonhárom maszkot, szobrokat és rituális tárgyakat raboltak el a zambiai Livingstone város Nemzeti Múzeumából, ahova a tetõn keresztül jutottak be a betörõk. Az ellopott tárgyak értéke 666,000 dollár értéket tesz ki.
(Berlin.) Amerikai Akadémia nyílik Berlinben Az amerikai nagykövet és a berlini polgármester találkozója után a berlini felsõház bejelentette, hogy õsztõl az Amerikai Akadémia megkezdi mûködését. Az akadémia non-profit intézmény lesz, amelynek célja a mûvészeti és humán tudományok fejlesztése, a kulturális / szellemi csere megvalósítása az Egyesült Államok, Németország és a Kelet-európai országok között. A római Amerikai Akadémia mintájárára, a berlini központ is ad ösztöndíjakat, alkalmat teremt szemináriumok, elõadások rendezésére és publikációk készítésére. A szövcetségesek megszállásakor kialakított szoros, jó kapcsolatra alapzva, az Akadémia bízik abban, hogy az amerikaiak ez irányú mûködése is hosszan tartó lesz Berlinben. Az intézmény megvalósításának az ötlete az amerikai mûvészettörténészé, Dr Steven Mansbach-é volt, aki a washingtoni vizuális mûvészetek tanulmányozásával foglalkozó központban dolgozott, õ lesz a berlini Akadémia vezetõje. Berlin városa egy villát adott az intézmény elhelyezésére, amelynek fenntartási költségeit magán adományozók vállalták.
Szándékos gyújtogatás történt a Szentpétervári gyûjteményben Az oroszországi múzeumok és akadémiai intézmények anyagi támogatottsága szemmel láthatóan csökken a jelen gazdasági krízisben, a gyûjteményeikre leselkedõ veszélyek száma pedig elkerülhetetlenül növekszik. A múlt hónapban szándékos gyújtogatás áldozata lett számos 18-19. századi csillagászati szakkönyv a szentpétervári Pulkovo Obszervatóriumban. A csillagvizsgálónak pénz hiány miatt már hónappal ezelõtt be kellett zárnia.
A kereskedelem szégyene... száz ellopott mûtárgyról... (15.o.) Egy nemrég megjelent jelentés Angkorban (Kambodzsa) feltárja hogy hat fontos Khmer szobor nyomára bukkantak, az elsõ (1993-ban közzétett) jelentés óta. Az ICOM által, múlt hónapban kiadott tanulmány nagy sikernek könyveli el ezeknek az ellopott tárgyaknak a beazonosítását. Az Art Newspaper további információkért kutatva, nyomába eredt ennek a hat, nemrég megtalált szobor sorsának. Ezek közül hármat a Sotheby-n keresztül adtak el ( a negyediket is átvették már bizományba, s az eladás elõtt sikerült visszszerezni). Ez az eset is azt mutatja, hogy az aukciós házakra sokkal nagyobb nyomást kell gyakorolni az irányba, hogy az illegálisan szerzett mûtárgyak és antikvitások ne kerüljenek árverezésre. Valószínû, hogy mind a hat szobor az év végéig visszakerül Kambodzsába. Nemrég adták ki új kiadásban a " Kambodzsai fosztogatások" jegyzékét, amely 125 olyan mûtárgyat sorol fel, amelyeket a polgárháború (1970) óta vittek el az országból. Nagyon sok veszteséget nem is vettek bele a jegyzékbe, az országban egyre nehezebb megakadályozni a mûtárgyak illegális kereskedelmét. Idõközben Angkorban is nagy erõfeszítések történnek a Khmer mûvészeti alkotások megmentésére. 4.700 tárgyat vettek leltárba, s hamarosan ezek számítógépes feldolgozására is sor kerül. A legszebb darabokat, amelyeket idáig az angkori restaurátori intézetben tartottak, már át is szállították a Phnom Penh-i Nemzeti Múzeumba, ahol a biztonsági felszereltség jobb. A templomok fosztogatása Angkorban azonban tovább folyik, s az elmúlt években több márványszobrot raboltak el. A megtalált tárgyak kiállítása egybeesik az "Angkori fosztogatások" új kiadásával, amely kiadványt a párizsi Grand Palais könyvesboltjában árulnak. A könyvbõl származó bevétel a Phnom Penh-i Múzeumba kerül.
A Victoria és Albert Múzeum nagy divat kiállításáról... 18.o. A hagyományok találkoznak az új irányzatokkal, a Londonban márciusban megnyílt nagyszabásu divattörténeti kiállításon. 1947 óta mutatja be a brit divatot, négy nagy témakör köré csoportosítva: romantika, szabómesterség, bohém- és vidéki stílus. Több mint 250 ruhadarab van a kiállításon, többek között Õfelsége koronázási palástja, híres szabók mûhelyében készült tweed vadász öltönyök. Természetesen itt vannak a múzeum gyûjteményébõl származó kiegészítõk is, kalapok, cípõk a leghíresebb tervezõktõl. A kiállítás az utolsó abban a sorozatban, amelyek a mûvészet és a divat összefonódását szerették volna bemutatni. A londoni Birodalmi Hadtörténti Múzeumban most bemutatott kiállítás a negyvenes évek divatját és az új irányzatokat vette célba. A Louvre-ban szintén most nyílt kiállítás: "Divat és Textil Múzeum"címmel. Diana hercegnõ a Victoria és Albert Múzeumnak adományozta 1981-ben készült esküvõi ruháját. Vajon a divatot innentõl kezdve elismerhetjük a mûvészetek egyik ágának, vagy csak a Victoria és Albert Múzeum akarja a látogatói körét effajta kiállításokkal becsalogatni ? - teszi fel a költõi kérdést az újságíró. A vélemények megoszlanak errõl, A Courtauld Intézet kosztüm-szakértõje szerint jó dolog, hogy a divatot komolyabban vesszük, de az egyes darabok sohasem lehetnek egyenragúak egy mûtárggyal. Reméli, hogy a a múzeumi világ megnövekedett érdeklõdése a divat iránt a jövõben több viselet-történeti kiállítást eredményez, s a kurátorok és a gyûjtõk felismerik a divat intellektuális oldalát is.

Mûvészet és internet
V.A. Shiva könyve, amely a mûvészet és az internet kapcsolatáról szól, nemrégiben jelent meg New Yorkban. Az a forradalmi változás, amely az internet megszületésével következett be, a mûvészeti életere is kihatott. Ez a hasznos kézikönyv a hálózat használóinak szól, részletesen megtudhatják az internet létrejöttének körülményeit, annak jelentõségét, s azt, hogy milyen elõnyökkel jár a felhasználók számára, azon belül is szûkítve a kört a mûvészet iránt érdeklõdõknek, s a szakembereknek. A könyv írója nem feltételezi az olvasóiról, hogy mélyreszántó ismeretei vannak a számítástechnikában, éppen ezért érthetõen magyarázza el a hálózat mûködését, szerkezetét, miként tudnak az érdeklõdõk az adatokig eljutni. Egyszerûen és érthetõ nyelven magyarázza el technikai szaknyelvet, s a legtöbb fejezetet magának a hálózat használatának szentel. (A könyv nagyon hasznos lehet a magyarországi múzeumoknak is, ezért az alábbiakban közlöm a könyv beszerezhetõségéhez szükséges adatokat. V.A.Shiva: Arts and the Internet: a guide to the revolution (Allworth Press, New York, 1996) 208 p. 14.95 dollár. ISBN 1 880559 40 4. Megj. S.G.)
Restaurierte Gemalde Die Restaurierwerkstatte der Gemaldegalerie des Kunsthistorischen Museums 1986-1996. Szerk. Oberthaler,E. - Prohaska, W. - Swoboda, G. Kiad. Kunsthistorisches Museum, Bécs, 1996. 211 p. ill. (Restaurátor munka a Kunsthistorisches Múzeumban 1986-1996 között) A nyilvánosság - mi tagadás - nem sokat ismer a múzeumban folyó munkák jellegérõl. Aki belép az épületbe, hogy ott egy-két termet végiglátogasson, nem mindig azonosul a rendezõk szándékával. Vagyis azzal az igyekezettel, hogy a nézõ a mûtárgyban gyönyörködve egyúttal a "hely és idõ szellemét" is felidézze. Mindez a hatás csak úgy érthetõ el, hogy a kellõ hozzáértéssel megválogatott képek, szobrok, történelmi hagyatékok és más mûkincsek lehetõleg épségben fejezzék ki az egykori mûvész gondolatait, szándékát. A mûtárgyakat is kikezdi az idõ, melynek könyörtelen pusztítását a gondos karbantartás, helyreállítás, restaurálás igyekszik ellensúlyozni, kivédeni.
Az elmúlt korok legkülönbözõbb viszontagságai bizony sok esetben károsították a legszebb alkotásokat, s azokat a maguk eredeti állapotába visszavarázsolni nem könnyû dolog. Pótolhatatlan veszteségek is érték az emberiség kultúr-kincstárát - gondoljunk csak a nemrég lezajlott délszláv háborúskodásra. Templomok, õsi épületek, festmények, szobrok váltak a rombolás martalékává. Nincs más hátra: menteni kell ami menthetõ, meg kell próbálni a ma már mûvészi szintre emelt restaurátori tevékenységgel élni, a visszaélés minden kisérlete nélkül. Nem arról lehet szó, hogy kijavítsák a ma izlésének az egykori mester mûvét, hanem hogy visszadják alkotásának eredeti hangulatát, korhûséget. A világhírú bécsi Kunsthistorisches Múzeum kitûnõ könyvet adott ki a legszebb festményeinek gyûjteményérõl. Bemutatta miként sikerült magas képzettségû restaurátoroknak a színek eredeti ragyogását visszahozni a múltból a jelenbe, mikénr sikerült a a múzeum szellemi és anyagi örökségét átmenteni az utókor számára. A múzeum munkatársai mesterségbeli tudásuk legjavát adták, amihez kellõ segítségül szolgált a múzeum korszerû felészereltsége, berendezése. A gyönyörû kötet elbûvöli az olvasót. Mintha örök emberi értéket õrizne egy furcsa, elgépiesedõ világban a természetes jelenségek égi-földi mását.
Zeitschrift für Kunsttechnologie und Konservierung 1996. 10. évf. 2.sz. (Az alábbiakban közöljük Joachim Haag tanulmányát rövidített formában, melyben a restaurátori munka lényegét, etikáját foglalja össze.)
Hogyan bánjunk történelmi tanubizonyságokkal? "Restaurálás annyit jelent, hogy történelmi tanubizonyságok éltttartamát megtoldjuk". (Wolters,C.) Ez az idézet nagyon jól fogalmazza meg a restaurátorok munkáját, akik szakszerû elõvigyázattal és kiszámított gondoskodással fékezhetik a kulturális múltunknak az idõ függvényében változó hatását. A restaurálás szellemi munka, de gyakorlati tevékenységben valósul meg. Egy -egy történelmi emlék okmányjellegének szellemi értelmezése - kezdve anyagi szerkezetétõl egészen az esztétikai megjelenéséig - képezi a restaurálás alpját. A tevékenység egy-egy ilyen mûtárgy sérülékenységének tudatában a restaurálás etikáját jelenti. Ezek kemény feltételek, szerencsére azonban maguk a restaurátorok jöttek rá, hogy néhány pillanatnyi hanyagság fényévekkel többb kárt okozhat, mint az idõ múlása a történelmi emlékeken. Felismerték, hogy a restaurátori melléfogások ellensúlyozására legjobb módszer az új nemzedék alaposabb képzése, irányítása lehet. Németországban hosszú utat jártak be, amíg eljutottak odáig, hogy az országban hat felsõoktatási intézményben nyílik lehetõség a restaurálás tudományos eldsajátítására. Vannak akik úgy gondolják, hogy túl sok restaurátort képeztek az utóbbi idõkben, ez azonban nem így van, egyre több jól képzett szakemberre lesz szükség, ahhoz, hogy a történelmi emlékeket teljes szakszerûséggel mentsék át a jövõ számára. Az évek óta jelentkezõ anyagi gondok a múzeumokban a restaurátorokat is érintik. Felmerül a kérdés: mi a gazdaságosabb? Állandó múzeumi restaurátort alkalmazni, vagy alkalmasint, egy-egy munkára hívni szakembert. A múzeumnak az a kötelessége, hogy valamennyi tárgy egész történetét tárja fel Az egyes tárgyak egyedi történtének együttesébõl rajzolódhat ki a kortörténeti összkép. A leggondosabb magyarázat sem helyettesítheti az eredeti alkotást - s ez olyan körülmény, amelyre a restaurátornak ügyelnie kell. A múzeumok - csekély kivétellel - föladták eredeti státuszukat. A gyûjtés, a megõrzés, a bemutatás voltak azok a feladatok, amelynek fejében a látogatók befizették a beléptidíjakat. Valaha a múzeumok kutatóhelynek számítottak, amelyek összehordták a történeti múlt emlékeit, a s a szükséges ismereteket katalógusokba foglalták össze. Mára ez megváltozóban van. A múzeumokat egyre inkább kiállítások rendezésére, s ezzel járó bürokratikus teendõk ellátására korlátozzák. Jószerint az sem számít ha egy múzeum maga állít-e ki, vagy kölcsönzi egy társintézménynek a kiállítandó anyagot. Akad néhány múzeum, amely igyekszik magát a kiállítási láncolat állandó növekvõ terjedelmébõl kivonni. Az általános irányzat azonban inkább az, hogy a tudományos fokozat megszerzésére törekedõ fiatal muzeológusok rendszerint kiállítási segédrendezõként vonulnak be a múzeum életébe., ahol hamar el is vesztik a mûtárgyak iránti tiszteletet. Márpedig ahogyan a restaurátoroknak a kor szellemét vissza kell adniuk, úgy a muzeológusnak is igyekeznie kellene a szellemi hagyaték anyagi megtestüsélésének a megbecsülésére. Sajnos a múzeumok személyzete nem mindig ér fel ahhoz a színvonalhoz, amelyet a szellemi értékek képviselnek. Az a jéghegynek csak a csúcsa, hogy a restaurátorok gyakran nem gyõzik megõrízni a múlt kincseit méltó állapotban, minõségben. Szorosabb együttmûködést kellene kialakítani a kutatókkal karöltve. Jelentõs támogatást nyújthat ebben a Restaurátor Egyesület. A múzeumi mûhelyek nem szolgálhatják egyedül a fenntartás, tartósítás céljait. Fontos feladatuk a továbbfejlesztés, a mûvészi és kulturális örökség kiteljesítése. Ebbe a tevékenységbe bevonhatók a "szabadúszó" restaurátorok is, akik ugyancsak a közérdek céljának a szolgálatába állíthatók. Ami azonban a mûtárgyak károsodásának megelõzését, rendszeres gondozását illeti, az kétségkívül az állandó alkalmazottakra hárul. Fenyeget az a veszély, hogy néhány elméleti mûértõ szívesen bírja (vagy bírná) rá a restaurátort: "szépítse meg" az eredetit. Ez történelmi hitelrontás, s mindenképpen elitélendõ. Sajnos volt rá példa a közelmúltban több múzeumban is. Abban kell bízni, hogy az ilyen félresiklások a jövõben kevésbé terjednek el, s a mûkincsek maguk valójában maradnak az utókorra. Talán enyhül a kiállítási láz is, egyúttal az alkotómûvészek és a restaurátorok befolyásolása. Az utóbbi vonatkozásában fontos szerep vár a már említett restaurár egyesületre is. Sárközy Gabriella

Sajtófigyelõ
Összeállította Sárközy Gabriella
Újra lesz Magyar szalon - Tanácsadó testület a Mûcsarnokban Az elmúlt hónapok éles vitái a Mûcsarnok vezetõi és a hazai képzõmûvészet képviselõi között úgy tûnik nyugvópontra jutottak. Beke László fõigazgató megállapodást kötött a mûvelõdési tárcával, valamint a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetségével és a Magyar Alkotómûvészek Egyesületével arról, hogy a Mûcsarnok május 15-tõl június 16-ig országos, átfogó kiállítást rendez kortárs magyar képzõmûvészek számára. A Magyar szalon tárlatra minden hazai képzõmûvész jelentkezhet 1994 után készült, országos kiállításon még be nem mutatott alkotásával. Körülbelül négyezer mûvész alkotásait várják a kiállításra. Ha a tárlat sikeres lesz, két-három évente megismétlik. Magyar Bálint azt is bejelentette, hogy ezentúl szakmai tanácsadó testület segíti a Mûcsarnok fõigazgatójának munkáját. A tanácsadó testület létrehozásával a minisztérium legitimizálni szeretné a fõigazgató tevékenységét. Magyar Nemzet, 1997.2.19.
A Régi Mûvésztelep sorsa "Elindult a szentendrei Régi Mûvésztelep felszámolása" -tették közzé nemrégiben segítségkérõ nyilatkozatukat a telep lakói, a velük szolidáris helyi galériák, egyesületek képviselõi, valamint Szentendre polgármesteri hivatalának oktatási és kulturális bizottsága. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (MAK), amelynek tulajdonát képezi a több mint egy hektáros park és a 12 mûterem, nyílt pályázatot kíván kiírni a gazdaságos fenntartásra. A MAK kuratóriuma február 26-án foglalkozott a mûvésztelep ügyével. Magyar Hírlap, 1997.2.25.
Elõkerült arckép Orosz szakértõk egy õsrégi, megfeketedett ikon restaurálása közben rábukkantak Rettegett Iván cár apjának rendkívül ritka arcképére. Az ikont, amelyet egyházi személyiségek értéktelennek nyilvánítottak, a Kreml egyik katedrálisából az állami történelmi múzeumba szállították, ahol több mint egy évszázadon át a raktárban õrizték. Az ikon IV. (Rettegett) Iván apját, a halála után szentté avatott III. Vaszilíj moszkvai nagyfejedelmet ábrázolja, aki a XV. század végén egyetlen államban egyesítette az orosz fejedelemségeket. Az ikon bal oldalát Szent Vaszilíjnak, a nagyfejedelem védõszentjének képe díszíti. Eddig úgy tudták, hogy nem maradt fenn III. Vaszilíjt ábrázoló portré, kivéve egy külföldön készült XVI. századi metszetet. Magyar Nemzet, 1997.2.25.
Internet galaxis '97 A tavalyinál négyszer nagyobb lapterületen rendezték meg a Szépmûvészeti Múzeumban az Internet galaxis programsorozatot. A középiskolákat, könyvtárakat, illetve múzeumokat kiszolgáló Internet-szolgáltatásokat ismerhették meg a látogatók. Az oktatók - a BME hallgatói - segítségével tizenkét terminálon minden egyes látogató húszperces egyéni Internet-oktatásban részesülhetett. Az Internet galaxis mûsorán szerepelt az Elektronikus palatábla program és a Világmúzeum szimpózium is. A minisztérium palatáblaprogramja a középiskolai tanárok számítástechnikai képzését segíti. Március 3-án a világmúzeum szimpóziumon a Szépmûvészeti Múzeum modern mûvészetek osztálya rendezett muzeológusoknak, mûvészettörténészeknek és könyvtárosoknak országos szakmai napot. Magyar Nemzet, 1997.2.27.
Egy kiállítás, egy gyûjtemény, egy múzeum Szabó Júlia cikkében a László Károly magángyûjteményének elhelyezésével kapcsolatban fejti ki véleményét. A Mûcsarnokban rendezett kiállításról így ír: "...Aki járt a kiállításon, joggal szédült és menekült, mert festmény-, szobor- és rajz-halmok, egymás mellé zsúfolt keleti tárgyak, néhány érdekes mû mellett csikorgó, közepes, gyenge mûvek sokasága fogadta. A kiállítás és a katalógus bizonyította, hogy a gyûjtõ leginkább önmagának akar monumentumot állítani. Ezért nem járul hozzá, hogy a gyûjteményt felosszák több múzeum között." Sérelmezi, hogy miért egyengetik a gyûjtemény útját a Kiscelli Múzeumba, mivel ott sem elég hely, s annak helytörténeti gyûjteményét egy lepusztult raktárba helyezzék el, ami majd késõbb felkerülhet a BTM várbeli épületébe. Felteszi a kérdést, miért nem lehet e gyûjteménynek egy üres ház, kastély tatarozásával egy másik értéket is megmenteni. A László Károly gyûjteményrõl szólva még elmondta, hogy szerinte csak alapos válogatás, leltározás, felmérés után szabad azt a nyilvánosság számára megnyitni. Népszabadság, 1997.2.28.
A Barabás Miklós Céh kolozsvári kiállításáról Kolozsváron, annak ellenére, hogy a Bánffy-palotában mûködõ Mûvészeti Múzeum nem bocsátotta rendelkezésre az idõszaki kiállítások céljából fenntartott termeit, mert "nem érthet egyet a vezetõség az etnikai alapon szervezõdõ kiállításokkal" - 43 mûvész részvételével létrejött a Barabás Miklós Céh bemutatkozó kiállítása. A Református Diakóniai Központ által felkínált helyen állították ki azt a több mint 100 szobrot, festményt, grafikát, szõnyeget, üveg- és ötvösmûvet, a romániai magyar mûvészet idõs- és középnemzedékének mûveit. Sajnos a kiállítás nem teljes, mert nincsenek itt a székelyföldi mûvészek, egy-két kivételtõl eltekintve teljesen hiányoznak a fiatalok, s hiányoznak az utóbbi évtized nagy halottai; az elmentek, az eltávozottak, akik vagy "külföldre", Magyarországra, Ausztriába, Svájcba, Amerikába távoztak. Így eleve nem kaphat a nézõ képet a romániai magyar mûvészet egészérõl, csak annak egy - szerencsénkre - jelentõs szeletérõl. Magyar Hírlap, 1997.3.1.
Nem adják el a Marconi-gyûjteményt Elsöpörte a tiltakozás azt a tervet, hogy a drótnélküli távközlés megvalósítójának G.Marconinak tudományos gyûjteményét a Christie's -nél elárverezzék. A nagy olasz feltaláló 1896-ban költözött Londonba, ott szabadalmaztatta drótnélküli távíróját, s ott jegyeztette be a cégét. Angliában élt már, amikor 1901-ben sikerült az Atlanti-óceánon keresztül rádió-összeköttetést teremtenie. A Marconi céget 1968-ban megvette az angliai General Electric Company. Ezzel birtokosa lett a mintegy ezer tárgyból álló gyûjteménynek, Marconi feljegyzéseinek. Magát az archívumot nem látogathatta a nagyközönség, de a kutatóknak kincsesbánya volt. Az eladást végül is azért vetették el, mert nagy felháborodást váltott ki az eladás terve, s jelenleg már tárgyalások is folynak, többek között az esélyes letéteményesként Természettudományi Múzeummal, miként az kijelentette, hogy biztosítja a gyûjtemény érintetlenül maradását. Magyar Hírlap, 1997.3.1.
Rejtõzködõ gyûjtemény a palotában - Jobb körülmények közé kerül-e az Irodalmi Múzeum hangtára? Hangok képek, pótolhatatlan felvételek, irodalmi interjúk, majd ötezer darabos hang- és háromszáz felvételt tartalmazó videógyûjtemény a Petõfi Irodalmi Múzeum kincse. Ezt a hallatlanul értékes gyûjteményt a kutatókon kívül kevesen ismerik, használják, pedig a kezelõik szívesen bocsátanák az érdeklõdõk rendelkezésére. A nemzeti hangtár létrehozása már 1992 tájékán felvetõdött, de a terv 1994-ben füstbe is ment. Jelenleg a költségvetés által juttatott pénz legfeljebb arra elég, hogy kazettákat vásároljanak. Most már csak abban reménykednek, hogy a Károlyi-palotában, a múzeum lakhelyén 1999-ben megnyílik az irodalom háza, ahol stúdió épülne az archívum számára. Jó minõségû felvételeket készíthetnének, restaurálhatnák is az öregedõ hangszalagokat. Számos kérdés még e téren is nyitva áll, miként fogja a házban megalakuló közhasznú társaság az intézményt mûködtetni, bevételeket szerezni. Ma még csak reménykednek abban, hogy gyûjteményük nem lesz továbbra is elrejtve az érdeklõdõk elõl. Magyar Nemzet, 1997.3.3.
Borsodi mûkincsek videokazettán Borsod megyében betöréssorozat áldozata lett számos múzeumi kincs, mûtárgy. Kiderült, hogy az értékes gyûjteményeket csak alig õrzik modern riasztók, nem egy templomban még leltárt sem vezetnek az értékekrõl. Ezek után született meg az a döntés, hogy videóra veszik a Borsod megyei múzeumok és templomok mûkincseit. A lepecsételt kazettákat a rendõrségen õrzik. A megyei múzeumigazgató szerint a közgyûjteményeknek megfizethetetlen luxus a biztonsági berendezések, õrök, s a tárgyak biztosítása. A kiállítási anyagok kölcsönzésekor is sok tárgy veszik el, a riasztó berendezés szinte minden múzeumból hiányzik. A sorozatos mûkincslopások, betörések hatására ajánlotta fel a megyei rendõrkapitány, hogy együttmûködik a múzeumok és gyûjteményeket fenntartó alapítványok, egyházak és önkormányzatok vezetõivel. A megye területén található értékekrõl videókamerával felvételt készítenek, s ezeket õk tárolják. Szükség esetén azonnal elrendelhetik a körözést, s a nyomozás esélyeit javítja, hogy nemcsak leírás után készített grafika áll majd rendelkezésükre. Népszabadság, 1997.3.4.
Magyarország régészeti kincsestár - Csontváz, aranypénz egyméteres pontossággal "Térinformatika és régészet" címmel tartott a közelmúltban tudományos tanácskozást a Magyar Régészeti és Mûvészettörténeti Társulat a Nemzeti Múzeumban. A számítástechnika és a korszerû helymeghatározás olyan módszereivel és eszközeivel ismerkedtek meg a gyakorló régészek, amelyeket ma már az élet sok területén általánosan használnak, s amelyek a régészetben is jól alkalmazhatók. Rezi Kató Gábor régész és programozó matematikus az újságnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a Régészeti Intézet, az ELTE és a Nemzeti Múzeum munkatársai évek óta egy rendszer kifejlesztésén fáradoznak. A térinformatikai rendszerek alkalmazása a régészeten belül külföldön már önálló szaktudomány, szeretnék ha Magyarországon is elfogadottá válna, ugyanis komoly segítséget jelent a lelõhelyek pontos meghatározásában. Ennek a módszernek egyik haszna, hogy pontosak lesznek a régészeti térképek, ugyanakkor felveti annak a veszélyét, hogy avatatlan kezek is megtalálhatják a leleteket. A szakemberek abban egyetértenek, hogy a térinformatika módszereit alkalmazni kell, de még olyan intézményt, forrást nem találtak aki a finanszírozásban is segítene. Egyelõre azt is eredménynek tekintik, hogy a szakemberek egyetértenek az ügy fontosságában, s a a jövõben megpróbálják összehangolni munkájukat. Magyar Nemzet, 1997.3.6.