A Városligeti fasor 12. sz. alatt a szép kis kertben álló Ráth-villa azóta múzeum (az Iparmûvészeti Múzeum kezelésében), hogy a benne lévõ mûgyûjteménnyel együtt Ráth György özvegye az államnak adományozta 1906-ban. Ismeretes, hogy a II. világháborúig a berendezést és a gyûjteményt úgy õrizték meg, ahogyan tulajdonosai hátrahagyták, azután azonban a mûtárgyak az Iparmûvészeti Múzeumba és a Szépmûvészeti Múzeumba kerültek, mert a villa súlyos károkat szenvedett az ostrom alatt.
A villa helyreállítása 1955-re fejezõdött be, azóta ad otthont a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Mûvészeti Múzeum kiállításainak (ezért viselte több mint harminc évig a Kína Múzeum nevet). Kilenc évig tartó utolsó nagy felújítása után 1987-ben nyílt meg újra a kínai és a japán mûvészet állandó kiállításával, és akkor kapta vissza eredeti nevét.
Az eredeti berendezésbõl a helyén maradt meg az elsõ emeleten egy ebédlõ, bútorokkal, falburkolattal, csillárral és falikarokkal, többé-kevésbé sérült állapotban. Restaurálására azonban nem került sor sem a háború utáni helyreállítás, sem a felújítás idején, csak minimális állagmegóvási munkákat végeztek.
A kilencvenes évek elején kezdtük el az ebédlõ helyreállításának lehetõségét keresni: a villában fennmaradt néhány csodálatos szecessziós ablak, a gyönyörû csillár mellett kiemelkedõ, bemutatásra érdemes értéket képvisel az ebédlõ, a kevés, Budapesten fennmaradt historizáló enteriõr egyike is. Kiállítási térként, azaz Ráth emlékszobaként és/vagy reprezentatív közösségi térként egyaránt lenne jelentõsége a Múzeum életében.
Mivel Gábor Eszter kutatásai igazolták, hogy az ebédlõ berendezésébõl Schickedantz Albert tervezte legalábbis a garnitúrát (az asztalt, a tizenkét bõr kárpitozású széket és a dúsan faragott ebédlõszekrényt), elõször a garnitúra helyreállítása történt meg, hogy az szerepelhessen a Szépmûvészeti Múzeum Schickedantz Albert emlékkiállításán 1996-ban.
Jelenleg a préselt bõrbetétekkel díszített falburkolat restaurálása, a bõrbetétek konzerválása folyik, és idén lehetõség van még a lábas-óra rendbehozására. A jövõ évre, jövõ évi pályázat(ok)ra marad a másik – súlyosan sérült – szekrény restaurálása és más, apróbb munkák, például a csillárok és falikarok törött üvegburáinak pótlása.
A felújítási/restaurálási munkát a MULTICOOP Kft. végezte és végzi – megelégedésünkre –, múzeumi bõrrestaurátor, Torma László közremûködésével és az Iparmûvészeti Múzeum Bútorosztálya vezetõjének, Batári Ferencnek a szakmai felügyeletével.
A munkához az anyagi lehetõségeket a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma és a Budapest Bank Budapestért Alapítvány pályázatai teremtették meg: két-két ízben járultak már hozzá a költségekhez. E támogatást, valamint minden közremûködõ lelkes munkáját ezúton is hálásan köszönöm.
Ferenczy Mária
Adalékok a Ráth György Múzeum
alapításának történetéhez
"A közalapítványi kir. ügyigazgatóság tudtára adja mindazoknak akiket illet, hogy Budapesten: 1917. évi május hó 23. napján elhunyt néhai özvegy RÁTH GYÖRGYNÉ született melsiczi MELISICZKY GIZELLA, volt budapesti lakos, a Budapesten 1915. évi szeptember hó 16-án kelt végrendeletének 4. pontjában szó szerint a következõ intézkedést tette:
"Általános örökösömmé rendelem az Országos Ráth György Múzeumot azon kikötéssel, hogy a fent jelölt hagyományok kiszolgáltatása és az azokra esõ illeték kifizetése után maradó egész hagyatékom mint tõke kezeltessék,.... a pénz a Ráth György Múzeum gyûjteményének kiegészítésére és gyarapítására fordíttassék... boldogult férjem irányelvének megfelelõen a fõsúly mindig a vásárlandó tárgyak szépségére és épségére fordíttassék és elsõsorban mindig magyar vonatkozású mûtárgyak szereztessenek be."
(Országos Levéltár K,726 VKM.8.cs. 22-1926.)
Közreadta dr. Bándi Gáborné
A RÁTH GYÖRGY MÚZEUM
KELETI MÛGYÛJTÉS
MAGYARORSZÁGON
a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Mûvészeti Múzeum
gyûjteményei tükrében
Kiállítás a XXXV. Keletkutató Világkongresszus tiszteletére
1997. június 26-tól (2000-ig)
A múlt század utolsó harmadában a polgárosodás nyomán hazánkban fellendült a mûgyûjtés, és tovább bõvült a Kelet iránti hagyományos érdeklõdés is. Akkor jöttek létre keleti mûvészeti gyûjtemények mind a gyorsan fejlõdõ közgyûjteményekben, mind a magángyûjtemények között. Közülük Hopp Ferenc (vagyonos optikus, utazó, mûgyûjtõ és mecénás) magán-gyûjteménye lett 1919-ben – tulajdonosa végrendeletével – a Kelet-Ázsiai Mûvészeti Múzeum alapja.
Az alapító nevét viselõ múzeumban egyesítették késõbb a közgyûjtemények keleti mûvészeti anyagát. A gyûjteményt tovább gyarapították nagylelkû adományozók, mûgyûjtõk, utazók, keleti országokban dolgozó magyar szakemberek. A kiállítás a jelentõsebb gyûjtõknek állít emléket, bemutatva kedves tárgyaikat, a japán, a kínai, az indiai és más keleti országok mûvészetének jellegzetes darabjait.
A középpontban Hopp Ferenc villájából az egyik szoba rekonstrukciója áll, amely egy százéves fénykép alapján készül, a fennmaradt eredeti mûalkotásokkal és bútorokkal berendezve.
A kiállítás a Hopp Múzeum (tíz év után) lebontott állandó kiállítása helyén épül fel; fennállásának három éve alatt legalább részben be kell töltenie az állandó kiállítás funkcióját is. Egyelõre rövid vezetõt tudunk hozzá megjelentetni; iskolai csoportok számára feladatlapos kis kiadványt tervezünk.
A megnyitás utáni hetekben e kiállítással köszöntjük az Orientalisztikai Világkongresszust (35. ICANAS), amelyet elõször rendeznek Budapesten. Az évezred utolsó kongresszusán a százhúsz éves hagyomány szerint kijelölt központi téma: a keletkutatás utolsó száz évének felmérése, a szakmai elõrehaladás értékelése. Reméljük, a magyar orientalisztika világhírû filológiai iskolái mellett a hazai keleti mûgyûjtésnek és muzeológiának ezen kis összefoglalása segíti a Hopp Múzeumot, hogy egyszer s minden korra részese legyen a nemzetközi szakmai életnek is.
Ferenczy Mária
Oszmán–török szõnyegek
Az Iparmûvészeti Múzeum 1997. július 8. és augusztus 31. között, a XXXV. Orientalisztikai Világkongresszus alkalmából bemutatja világhírû szõnyeggyûjteményének legszebb darabjait.
Az Iparmûvészeti Múzeum gazdag mûtárgyanyagában is kiemelkedõ jelentõségû a szõnyeggyûjtemény. A kelet–nyugati szõnyegkereskedelem szárazföldi útja egykor Magyarországon vezetett keresztül, és az áru egy része már itt gazdára talált, így a keleti szõnyeg a régi magyar otthonok elmaradhatatlan díszévé vált. Különösen keresettek voltak a keleti szõnyegek. Ennek köszönhetõ, hogy hazánkban viszonylag nagy számban maradtak fenn ennek a jellegzetes keleti, de az európai enteriõr-mûvészetbe szervesen beépülõ mûfaj muzeális emlékei. Az Iparmûvészeti Múzeum alapítása (1872) óta gyûjti a keleti szõnyegeket, s a kollekció jelentõs része már az elsõ világháború elõtti intézményünk tulajdonába került. A kezdetektõl fogva tudatos és szak szerû gyûjtõmunkának köszönhetõen az isztambuli Török és Iszlám Mûvészeti Múzeum mellett a budapesti Iparmûvészeti Múzeum az a közgyûjtemény, mely a legjelentõsebb anatóliai szõnyeggyûjteménynyel rendelkezik.
A jelenlegi kiállításon számos olyan kora oszmán kori alkotás látható, mely csoportjának legkiemelkedõbb darabja. Említésre méltó mindenekelõtt a híres 15. századi "Crivelli" szõnyeg, mely nevét a velencei festõ, Carlo Crivelli után kapta, aki az "Angyali üdvözlet Szt. Emedius-szal" címû festményén hasonló rajzú szõnyeget örökít meg. Több variációban láthatunk majd "Erdélyi"-, hatoszlopos "Ladik"-, "Gördes"- és más imaszõnyegeket. A kiállítás anyaga a múlt évben Londonban és Isztambulban szerepelt nagy sikerrel.
Keleti textilek
M. Philippe Labreveaux gyûjteményébõl
Csók István Képtár, Székesfehérvár
Bartók B. tér 1.
1997. június 14-tõl szeptember 7-ig
Iparmûvészeti Múzeum
Belga szecesszió
Látogatható: 1997 június 29-ig
Az Iparmûvészeti Múzeum stílustörténeti sorozatának utolsó kiállítása a "Szecesszió, a XX. század hajnala", mely a tervek szerint az ezredfordulóig áll nyitva, a múzeum gyûjteményének tükrében mutatja be a századforduló iparmûvészetét. A nyitvatartás négy esztendeje alatt egymást követõ kamara-kiállítások frissítik majd fel és tágítják ki mindjobban a stílusról alkotott képet. Ezek sorát nyitja meg 1997. április 30-án a Belga szecesszió címû kiállítás.
A szecesszió egyik fontos kiindulópontja Belgium volt, ahol Art Nouveau néven vált ismertté egy 1884-ben, Brüsszelben ezzel a címmel megjelent újság nyomán. Elsõsorban az építészek honosították meg, akik a XIX. század új felfedezéseit: a vasszerkezet és a nagy üvegfelületek kombinációját polgári lakóházakon is alkalmazni kezdték. Ezek a mûvészek hittel vallották, és igyekeztek Belgiumban is érvényre juttatni az angol Arts & Crafts mozgalom eszméit.
A megvalósításhoz a partnert abban a minden újdonságra nyitott, vagyonos polgári rétegben találták meg, mely az ipari fellendülésnek köszönhette létét. Brüsszel ugyanis ebben az idõben fejlõdött a gazdag polgárok városává, akik jólétüket - többek között - magánpaloták építésével is igyekeztek hangsúlyozni. Armand Solvay tehetõs gyáriparos például Victor Hortával, a kor egyik leghíresebb építészével terveztette meg villáját, annak teljes berendezésével együtt. Az építészek nagy gondot fordítottak az épületek külsõ-belsõ megjelenésének egységességére - nemegyszer (akárcsak az említett Solvay-palota esetében) a berendezést is õk tervezték. Van de Velde saját háza, benne a belsõ terek díszítése, a falfestések, a bútorzat sõt felesége ruhái, melyeken megismétlõdtek az épületben mindenütt jelen lévõ hullámvonalak és a domináns színek, egyetlen kompozíció alkotórészei, a mûvész tehetségének és fantáziájának bizonyítékai.
Ugyancsak az angol elõfutárok, Morris és Ruskin hatásának tudható be, hogy a különbözõ mûvészeti ágakban tevékenykedõ alkotók arra törekedtek, hogy a mûvész és a kézmûves között tátongó szakadék eltûnjön, és a mûvészet a mindennapi élet teljes területét áthassa.
Az 1894-ben létrehozott mûvészi csoportosulás, a "Libre Esthétique" elutasította a mûvészetnek kis- és nagymûvészetre való felosztását. Évente megrendezett tárlataikat is ennek a gondolatnak a jegyében szervezték, így gyakran festõ és kézmûves együtt állított ki.
Emellett az sem volt ritka, hogy a nagyszabású nemzetközi kiállításokon (1902-ben Torinóban, 1906-ban Milánóban) is bemutatták mûveiket.
Az Iparmûvészeti Múzeum kiállításának anyagát a belga mûvészettörténészek úgy állították össze, hogy a magyar közönség teljes képet al kothasson arról a mûvészi átalakulásról, amely a XIX. század végén Belgiumban lezajlott. A válogatásban éppúgy találunk példát a hajlékony vonalak burjánzására, mint a geometrikus formákra. Anyagok tekintetében is rendkívül nagy a változatosság: a val-saint-lambert-i mûvészek többrétegû, színes, maratott üvegei mellett Gustave Serrurier-Bovy egyszerû fenyõbútorai, Isidore De Rudder pasztell színezésû porcelánplasztikái, Henry Van de Velde vagy Victor Horta ma is modernnek ható tárgyai és Philippe Wolfers elefántcsont-faragványai, valamint áttetszõ zománc, gyöngyház, smaragd, igazgyöngy kombinációjával készült különös hatású ékszerei érdemelnek megkülönböztetett figyelmet.
A közel 160 mûtárgy: épületek tervrajzai, bútorok, használati- és dísztárgyak, ékszerek, plakátok- a legjelentõsebb mûvészek alkotásai.
A kiállítás 1997. április 30-tól június 29-ig tekinthetõ meg az Iparmûvészeti Múzeumban.
Budapest, IX. ker. Üllõi út 33–37.
További információ kérhetõ Pataki Judittól a 217-52-22 telefonszámon.
Megmentett mûkincsek '97
címmel
1997. június 10–22-ig
kiállítás tekinthetõ meg a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola és a Magyar Nemzeti Múzeum együttmûködésében folyó egyetemi Tárgyrestaurátor Szak diplomamunkáiból az Iparmûvészeti Múzeumban.
A kiállítás célja egyrészt a végzõs hallgatók által restaurált rendkívüli szépségû és értékû tárgyak bemutatása, másrészt konzerválásuk-restaurálásuk ismertetése. A kiállítást június 10-én, 11.00 órakor Pintér János, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium Múzeumi Osztály vezetõje nyitja meg.
Június 19-én, csütörtökön 10.00–13.00-ig a Textil-Bõr szakosok és 14.00–17.00-ig a Fém-Ötvös szakosok diavetítéses elõadások keretében számolnak be a végzett munkáról a kiállítás elõterében.
Textil-Bõr Szakosok:
Az Esterházy gyûjteménybõl származó 17. századi, drágakövekkel díszített magyar nyereg
Iráni, 17-18. századi férfikabát a Néprajzi Múzeum gyûjteményébõl
18. századi arany- és ezüsthímzéssel díszített lótakaró az esztergomi Balassa Bálint Múzeum gyûjteményébõl
Az Esterházy gyûjteménybõl származó 17. századi fémszálas hímzésû bársony tok
19. századi napernyõ a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményébõl
17–18. századi barokk szabású miseruha a veszprémi Egyházmegyei Múzeum gyûjeményébõl
19. századi, Torda vidéki erdélyi melles a Néprajzi Múzeum gyûjteményébõl
19. századi, Kórógyról származó szlavóniai kisköce a Néprajzi Múzeum gyûjteményébõl
Fém-Ötvös Szakosok:
Az Esterházy gyûjteménybõl származó 17. századi, drágakövekkel díszített magyar nyereg fémdíszítései az Iparmûvészeti Múzeum tulajdonából
Az Esterházy gyûjteménybõl származó 17. századi török díszszablya
Két 18. századi balkáni pisztoly a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményébõl
Egy 19. századi ereklyetartó a pannonhalmi Bencés Fõapátság gyûjteményébõl
Egy 16. századi díszvért a debreceni Déri Múzeum gyûjteményébõl
Egy ásatásból származó bronzkori lábvért a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyûjteményébõl
Egy 19. századi kabutó a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum gyûjteményébõl
Egy 19. századi handzsár a Nagybajomi Helytörténeti Gyûjteménybõl
Papír-Bõr szakosok:
Egy 15. századi õsnyomtatvány a pannonhalmi Bencés Fõapátság gyûjteményébõl
A kiegyezés utáni elsõ Miniszterelnökség fényképalbuma a Magyar Országos Levéltár gyûjteményébõl
További felvilágosítást ad: Tímárné Balázsy Ágnes, a Tárgyrestaurátor Szak vezetõje, Magyar Nemzeti Múzeum Könyves K. krt-i részleg, t.: 21-01-330, fax: 21-01-338
Szabados Árpád
Rektor
Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola
Magyar Nemzeti Galéria
Donációk és Donátorok
Adományok a Magyar Nemzeti Galériának 1957–1997 között
Látogatható: 1997 szeptemberéig
Negyven esztendõ nem "kerek évforduló", mely fölött országos ünnepet illene ülni. A negyven esztendõvel ezelõtt megalapított Magyar Nemzeti Galéria tudományos és gyûjteményi osztályainak munkatársai azonban fontosnak tartották, s ezért kezdeményezték, hogy a múzeum emlékezzék meg négy évtizeddel ezelõtti születésérõl. Ugyanõk javasolták, hogy a múzeum megalapí- tásától mostanáig hány magánember – gyûjtõ, mûbarát, netán közeli mûvész-rokon – és hány intézmény, korszerû névvel szponzor komoly értékû adományával gyarapodott.
A kiállítás anyagának kiválogatásában minden gyûjteményünk részt vesz, hiszen mindegyik kapott jelentõs adományt, amit most megmutatni érdemesnek tarthat. A Régi Magyar Gyûjtemény éppúgy részese lesz tehát a bemutatónak, mint A Festészeti Osztály, a Szobor Osztály, a Grafikai Osztály, az Éremtár, az Adattár és a Jelenkori Gyûjtemény.
Donátoraink nagy része – legalábbis kezdetben – gyûjteményének legszebb, múzeumba való, sõt, sokszor eleve ezzel a gondolattal megszerzett mûtárgyait adományozta a Galériának. Ma is ez a leggyakoribb gesztus. Ezt gyakorolja azon intézmények legtöbbje is, amelytõl gyûjteményeink számára mûtárgy-adomány érkezik. Mások, mint például a Magyar Nemzeti Galéria fõ támogatója, a Pannon GSM, anyagi erejüket bo csátják a rendelkezésünkre, így téve lehetõvé számos fontos mû megvásárlását.
A donációkat - számos kitûnõ szobrot, képet, rajzot, grafikát, dokumentumot felsorakoztató -, s vele a Múzeum és a donátorok kettõs arcképét megmutató kiállítás megnyitóján, április 17-én fél 11-kor írjuk alá a Magyar Nemzeti Galéria fõ támogatójával, a Pannon GSM-mel az együttmûködésünk harmadik esztendejérõl szóló megállapodást.
A megnyitó után a múzeum harmadik emeleti kiállítótermeiben egészen szeptemberig várjuk a közönséget a tárlaton.
?
Meztilde;gazdasági Múzeum
A magyar mezõgazdaság diákszemmel
c. pályázat díjnyertes alkotásaiból kiállítás nyílt
Látogatható: 1997. június 30-ig
BTM és a Fõvárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat közös kiállítása
Budavári Palota "E" épület I. em.
Lengyel nyár–magyar õsz
(lengyel-magyar ellenzéki
kapcsolatok 1956–1989 között)
Megtekinthetõ: június 29-igBR>
? GÖDÖLLÕ
Városi Múzeum - Monumentális festészet a gödöllõi mûvésztelepen
Látogatható 1998. április 30-ig
Támogatók:
MKM Kulturális Örökség Fõosztály Múzeumi Osztály;
Soros Alapítvány;
Gödöllõ Város Önkormányzata
Köszönetet mondunk azoknak is, akik segítségükkel hozzájárultak a kiállítás megvalósításához:
Yvette Bower, Kriesch Tamásné, Hajdú Nagy Istvánné, Kriesch Tamás;
Nagy Sándor-ház;
Magyar Építészeti Múzeum;
Magyar Nemzeti Galéria;
Budapesti Történeti Múzeum Fõvárosi Képtára.
SZENTENDRE
Ferenczy Múzeum
SIMONTORNYA
SÁROSPATAK
GÖDÖLLÕ
Új termekkel bõvült a gödöllõi Királyi Kastélymúzeum
1997. június 16-án, I. Ferenc József magyar királlyá koronázásának 130. évfordulóján nyílt meg a gödöllõi Kastélymúzeum újabb hat terme. Erzsébet királyné lakosztálya egy barokk festésû szobácskával bõvült. A királyi oldalon elkészült a kis ebédlõ, a tálaló és I. Ferenc József lakosztályának három szobája. Ezek egyikében, a "koronázási kisteremben" tekinthetõ meg Eduard von Engerth hatalmas festménye, a Koronázás. A kép eredetileg a budai Királyi Palotát díszítette, onnan a II. világháború után távolították el. A Szépmûvészeti Múzeum tulajdonát képezõ festmény frissen restaurálva került újra méltó helyére.
SÁROSPATAK
"Házad Ékessége"
NYÍREGYHÁZA
Nyíregyháza története az újjá-építéstõl az I. világháborúig
Budapest Galéria
Karátson Gábor: Táblaképek és bibliai illusztrációk
1997. április 23-án a Budapest Galériában megnyílt Karátson Gábor festõmûvész kiállítása a Budapest Kiállító-teremben.
Tölgyfa Galéria
Ekler Dezsõ építész
TISZACSÉCSE
1997. május 17-én a Múzeumi Világnap tiszteletére adják át Tiszacsécsén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Szatmárnémeti Területi Múzeum együttmûködésével felújított Móricz Zsigmond Emlékházat. A munkálatokban a szatmárnémeti múzeum restaurátorai is részt vettek. A szatmári táj jellegzetes archaikus épülete és kerítése eredeti szépségét visszanyerve fogadja a látogatókat. Az ünnepi átadást követõen a tágabb régió (Kelet-Szlovákia, Kárpátalja, a romániai Partium területe, Hajdú-Bihar megye) régész szakembereit látják vendégül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye archeológusai. A szakmai tanácskozás célja egymás kutatási területének jobb megismerése.
MUTEC '97
Mint mellékletünkben is olvashatják, 1997. június 17-20. között rendezik meg Münchenben a Múzeumok és kiállítási technikák 2. nemzetközi vásárát. Magyarország 9 m2-es kiállítási területen vesz részt a rendezvényen. A magyar múzeumok bemutatkozását a Közlekedési Múzeum és munkatársai szervezik és koordinálják.
A prágai Nemzeti Techniai Múzeum
Részlet a WEB lapról:
Ungvári Mihály festõmûvész alkotásaiból Barangolásaim
címmel idõszaki kiállítást rendeznek Sopronban. A kiállítás helye: Erdészeti Múzeum Sopron, Templom u. 4. Megtekinthetõ: 1997. június 29-ig, szerda kivételével naponta 13.00-17.00 óráig.
Összefoglaljuk a Web-en található képzõmûvészeti helyek jellemzõit és rámutatunk arra, hogy indokolt a magyar képzõmûvészet Web helyének létrehozása. Meghatározzuk ennek követelményeit és javaslatot teszünk többlépcsõs megvalósítására. Ismertetjük az elsõ három lépcsõ eredményeit. Elkészítettünk egy modellt, amely 2000-nél több digitális reprodukciót tartalmaz az európai képzõmûvészet 1300-1600 között készített alkotásaiból, angol szöveggel és keresési lehetõséggel. A hely 5 hónapos mûködése során kedvezõ visszhangot váltott ki. Erre alapozva elkészítettük a "Festészet Magyarországon a kezdetektõl a 20. század közepéig" címû helyet magyar és angol változatban. A hely 1200-nál több képet tartalmaz, a mûvészek életrajzát, a festmények adatait és ahol lehetséges, részletesebb magyarázatot. Javaslatot teszünk azokra a lépésekre, amelyek a hely oktatási és/vagy szakmai adatbázis célokra irányuló fejlesztéséhez szükségesek.
Múzeumi informatika: hosszú, forró hónap
Mintha csak az idõjáráshoz igazodnánk: a hosszú, munkás de eseménytelen hétköznapokat az elmúlt hónapban erõteljes mozgás (pezsgés? nyüzsgés?) váltotta fel. Tanácskozások, megbeszélések, programindítások, bemutatók... Valamennyi esemény önmagában is hír értékû a múzeumi közösség számára, de a bõség zavarában valószínûleg kevesebb figyelmet szentelhetünk az egyes eseményeknek, mint azok megérdemlik. Így - a kronológiai sorban felsorolt események közül - önkényesen emelek ki néhány olyan momentumot, amelynek várhatóan további kihatásai lesznek a múzeumi informatika szempontjából.
CEI - First Meeting of Representatives of Ministries of Culture and National Museums of CEI Countries
Múzeumi Multimédia Majális - Elôször (kapcsolódva a Múzeumi Majálishoz) az elmúlt évben rendeztük meg a Múzeumi Multimédia Majálist. A rendezvény ötlete a múzeumi terület legfrissebb, látvá nyos és ígéretesen fejlôdô eszközeinek és lehetôségeinek megismertetésére szántuk, mind a szakma, mind a nagyközönség felé. Az idei rendezvény sok szempontból más volt: az újdonság varázsa helyett a formálódó hagyomány vette át a fô szerepet. Ebben az évben szakmai rendezvény (a MMM-hoz kapcsolódó elôadások) nem voltak - erre jó lehetôséget kínált a közvetlenül a MMM után megrendezett két napos konferencia. Ezzel szemben a bemutató idô és a bemutató tér jelentôsen megnövekedett: a tavalyi fél nappal szemben két teljes napig, az egyik kandallóterem helyett a Honfoglaló magyarság... kiállítás lebontása után a Díszteremben zajlott. Ezek a változások a látogató közönség számára mindenképpen kedvezôek: a Nagyérdemût ugyanis alig-alig érdekli az, hogy valami hogyan készül, sokkal inkább az eredményre kíváncsi - azt viszont szereti kényelmesen, tolongás nélkül szemügyre venni. A Díszteremben kialakított alkalmi multimédia-szoba ideális helyszínnek bizonyult. Egyik sötét sarkába a MNM Videostudiójának új termékeibôl összeállított kis "mozi" került. A bemutatott videofilmek az elbontott Honfoglaló magyarság... kiállítás és a frissen átadott "Utak a múltba" kiállítás anyagából készültek, megôrizve az utókornak ezeket az érdekes és látványos idôszaki kiállításokat. A múzeumi CD-park a tavalyi évhez képest a következô új kiadványokkal bôvült: a MNM Történeti Fényképtár anyagára alapozva készült el, még a tavalyi évben, a Volt egyszer egy Magyarország... illetve a Millenniumi városképek c. CD-ROM-ok, és most került kiadásra a régen várt Honfoglalás... CD is. Sajnos, ez utóbbi a leggyengébb az eddig készültek közül: recsegô hanggal, nem mindig megbízható vezérléssel. Régi kedvencem, a Városképek-CD most is nagy sikert aratott: kedves kuplék, igényes képanyag, bájos filmek, áttekinthetô szerkesztés (bár kicsit kusza menürendszer). Szintén új az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum "Üzenet egykori iskolámból" c. CD-je. Ez utóbbi nem nyomtatott, hanem egyedileg (megrendelésre gyártott) CD. A legnagyobb sikert a Varsói Királyi Kastély rendkívül elegáns, informatív CD-je aratta, aminek megoldásait bátran ajánlom a multimédia fejlesztésen gondolkodó kollégáim figyelmébe.
Múltunk jövõje - negyedszer
A Magyar Nemzeti Múzeum immár negyedik alkalommal rendezi meg a múzeumi informatikusok kétévenként összehívott konferenciáját. A végleges programot csak a jelentkezõk számára tudtuk kiküldeni, ezért itt is közöljük:
Az elõadások az alábbiak voltak:
Nyári táborok Aquincumban
Információ és jelentkezés V. 16-tól VI. 7-ig Kurucz Katalinnál. Tel.: 250-16-50.
Nyíregyháza
1997. június 23–29. között rendezi, immár hetedik alkalommal, a nyíregyházi Jósa András Múzeum tehetséggondozó muzeológus táborát Vásárosnaményban 20 általános is kolai felsõ tagozatos tanuló részvételével. Ebben a táborban a résztvevõk elsõsorban Bereg történeti, néprajzi és irodalmi hagyományaival ismerkednek egy-egy muzeológus elõadása és múzeumlátogatások segítségével, majd a tábor zárásakor egésznapos kiránduláson vesznek részt:
MÚZEUMI KIADVÁNYOK
A századik évében járóKner Erzsébet
A Kner Nyomdaipari Múzeumban 1997. március 27-én a századik évében járó Kner Erzsébet életútját bemutató kiállítás nyílt. Erre az alkalomra jelent meg dr. Erdész Ádám levéltáros, a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettesének monográfiája Kner Erzsébetrõl a múzeum nyomdatörténeti sorozatának a 29. köteteként.
MÚZEUMLÁTOGATÓ
Múzeumlátogatás
A Pallas Könyvek sorozatban a közelmúltban jelent meg a MÚZEUMLÁTOGATÓ címû könyv. E kis terjedelmû ismeretterjesztõ kötet újszerû sajátossága, hogy körbejár néhány, Budapesten található - gyerekszemmel is érdekes - múzeumot. Utunk során betekinthetünk a Budapest Történeti Múzeumba, az Aquincumi Múzeumba, a Kiscelli Múzeumba, megismerkedhetünk régi korok fegyvereivel a Hadtörténeti Múzeumban. A Magyar Természettudományi Múzeum számtalan érdekessége mellett sok látványosságot ígér a Közlekedési Múzeum és a Repüléstörténeti kiállítás is. A Kossuth Múzeumhajó pedig igazi kuriózum a múzeumok sorában. Akik a Mûcsarnok meglátogatása mellett döntenek, a múzeumban szerzett élményeik után kellemes sétát tehetnek fõvárosunk egyik legszebb helyén a Városligetben. A Csodák Palotája, mint neve is mutatja, számtalan meghökkentõ érdekességgel ejti ámulatba kis és nagy látogatóit.
A MÚZEUMLÁTOGATÓ-t kétféle kiszerelésben árusítják a múzeumok és a könyvesboltok: a könyv bolti ára 290 Ft, zsinórfüles tasakban 340 Ft. A tasakos változat kedves, praktikus ajándék gyerekeknek és felnõtteknek egyaránt.
Gönczi Ferenc: "Gõcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése".
KONFERENCIÁK
ITTHON
Számvetés és jövõ
Regisztrációs költség 5 000 Ft
ORSZÁGOS ARCHEOMETRIAI KONFERENCIA
A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága keretében mûködõ, 1997 januárjában egyesült Iparrégészeti, illetve Archeometriai Munkabizottság 1997. április 29-30-án Veszprémben Országos Archeometriai Konferenciát rendezett.
Járó Márta
NYÍREGYHÁZA
1997. június 30–július 6. között a Vatikán Keleti Egyházak Kongregációja szervezésében Nyíregyházán tartják kongresszusukat az európai keleti katolikus egyházak püspökei. A kongresszus rendezvényei között szerepel a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban A magyar görög katolikus egyház mûvészeti értékei c. kiállítás megtekintése is.
KÜLFÖLDÖN
XV. INQUA CONGRESS 1999.
Lásd angol nyelvû mellékletünket!
KÉPZÉS
Posztgraduális képzés Bradfordban (Anglia)
Miért volt jó a hollandokkal dolgozni?
Áprilisban, a holland-magyar múzeumi együttmûködés ötödik évében 10 holland múzeumi vezetõ járt Magyarországon. Meglátogattak 15 múzeumot és fõszereplõi voltak egy múzeumi menedzsment konferenciának. A rákövetkezõ héten két holland kolléga közremûködésével 16 magyar múzeumi vezetõnek volt alkalma arra, hogy elõadóktól és egymástól tanulva fejlessze vezetõi készségeit. E program kapcsán, amely tehát egy ötéves közös munka záróakkordja volt, ismét többen fejtették ki kételyeiket az egész együttmûködés hasznát illetõen. Az elsõ - noszvaji - közös konferencia óta megannyi kritika kiséri a hollandok segítségnyújtását. Ezért írom le néhány idevágó gondolatomat.
Egy kiállítási év tapasztalatai
Az elmúlt kiállítási év a Magyar Nemzeti Múzeumban a millecentenárium jegyében telt el. Az elsõként megnyílt látványos "Õseinket felhozád..." c. kiállítás méltán aratott nagy sikert, hiszen honfoglalás kori emlékeink színe-javát tárta a látogatók elé.
ÁSATÁS
Régészeti Park CAMPONA
1997. június 30-án kezdetét veszi Budapest XXII. kerületében, Nagytétényben az idén második évadjába lépô, 10 hetes idôszakra tervezett ásatás. A kutatásokkal a régi feltárások hitelesítése mellett a közeljövôben kialakítandó Régészeti Park tervezéséhez szükséges adatokat kívánjuk megszerezni.
A terezett elôadások:
MÛTÁRGYGYARAPODÁS
Nyíregyháza
Az USA-ban élõ Jármy Jánosné, Lázár Mária ajándékozta a Jósa András Múzeum huszárgyûjteménye számára hõsi halált halt testvérei, Lázár Sándor huszárfõhadnagy 1941-es, az ukrajnai hadjáratról készült fotóalbumát, kitüntetéseit és Lázár Péter István huszárhadnagy tábori sapkáját és egyéb személyes tárgyait. Ugyancsak a huszárgyûjteményt gyarapította Budapestrõl Nagy Géza, édesapja Nagy Géza huszár ezredes ezüst cigarettatárcájának, ezüstfejes lovaglóbotjainak, a 4. huszárezred tiszti könyvtára katalógusának átadásával.
A fényképek védelme
Fényképgyûjteményekben dolgozó kollégáink jól emlékezhetnek rá, hogy 10-15 évvel ezelõtt szólaltak meg elõször a hangok, amelyek arra figyelmeztették a muzeológusokat, hogy a fénykép mint mûtárgy sajátos bánásmódot igényel mind a raktározás, mind a kiállítás során.
Az eltelt évek alatt ez az igény - a mûtárgy megóvására fordított mind nagyobb figyelem- szakma-szerte természetessé és általánossá vált, ugyanakkor a magyar kereskedelemben azóta sem szerezhetõek be a fényképek szakszerû tárolásához megfelelõ papírok, dobozok.
L. Baji Etelka
Szakmai tanulmányútonaz Egyesült Államokbanaz USIA ösztöndíj-programja keretebén
1997. február 17 és március elseje között az United States Information Agency program-szervezésében és ösztöndíjával rendkívül intenzív tanulmányuton vehettem részt. A kortárs képzõmûvészeti alkotások jelentõs amerikai közgyûjteményekbe való bekerülésének mottóját, módozatait, va
˙lamint a mostanában annyira divatos nõk a mûvészetben, nõ-mûvészek témákat jelöltem meg elõzetesként. A nagyon feszes programot ennek megfelelõen állították össze. Az USIA munkatársai kiváló szervezésének köszönhetõen Washingtonban, Chicagoban, Bostonban és New Yorkban a legnagyobb galériák és múzeumok vezetõ mûvészettörténészeivel találkozhattam.
EGYESÜLET ALAPÍTÁSA
"A szakma határozza meg a pénzt,
Lassan nincs lehetõség alapfeladatok ellátására, ez a szomorú valóság a mûvelõdési tárca felügyelete alá tartozó központi kulturális intézményeknél. Helyzetünk egyre roszszabb, ami pedig az állami támogatást illeti az idei év minden korábbinál nehezebbnek ígérkezik. Ezért úgy döntöttünk 24, az MKM-hez tartozó kulturális intézmények - múzeumok, színházak, könyvtárak, levéltárak, Filharmónia, Filmintézet - gazdasági igazgatói, hogy létrehozzuk a Központi Kulturális Intézmények Gazdasági Igazgatóinak Egyesületét.
Az Egyesület székhelye:
Az elnökség öt tagból áll:
elnök: Dr. Venczel Sándor
Az elnökség tagjai 1997. április 16-án közel egy órás tárgyalást folytattunk Dr. Magyar Bálint miniszterrel, Dr. Stark Antal gazdasági helyettes államtitkárral, valamint Inkei Péter kulturális helyettes államtitkárral. Magyar Bálint mûvelõdési miniszter örömmel fogadta az Egyesület megalakulását. Szeretnénk közremûködni a kulturális intézményeket és munkatársaikat érintõ jog szabályok, fejlesztési koncepciók, programok kezdeményezésében és véleményezésében. Kifejeztük részvételi szándékunkat a KIÉT-ben. Felajánlottuk segítségünket a tervezés, beszámolás, információ, menedzsment, biztosítás terén. A minisztérium vezetõi köszönettel vették javaslatainkat. Magyar Bálint miniszter úr azonnali intézkedést ígért: egy egységes számítógépes feldolgozásra és nyilvántartásra a gazdasági tevékenység területén, a kiállítások utaztatásánál mûtárgyakra, kiállítási tárgyakra állami garancia vállalását.
Németh Lászlóné
A Pulszky Társaság–Magyar Múzeumi Egyesület Mûtárgyvédelmi Tagozata pályázatot hirdet az 1997. augusztus 26-28. között Pécsett rendezendõ Fa-, fém-, textilrestaurátorok XV. Országos Konferenciáján való ingyenes részvételre.
Pályázati feltételek:
A nyertes pályázóknak /3 fõ/ a konferencia részvételi díját /útiköltség nélkül/ kb. 10.000 Ft befizetését a Pulszky Társaság vállalja.
Bakayné Perjés Judit
A NEMZETI PANTEON ALAPÍTVÁNY pályázatot hirdet jeles személyiségek sírjának, emlékmûvének felkutatására és helyreállítására az alábbi kategóriákban:
Címünk:
NEMZETI PANTEON ALAPÍTVÁNY
FELHÍVÁS
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeti gyûjteményének teljes revíziója a befejezéséhez közeledik. Ezúton is tisztelettel kérünk mindenkit, akinél a múzeum régészeti gyûjteményébe tartozó lelet van, hogy 1997. szeptember 1-ig szíveskedjen gondoskodni a békéscsabai múzeumba történõ visszaszállításáról. Megértésüket elõre is köszönjük.
DÍJAK KITÜNTETÉSEK
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum természettudományi osztályának vezetõje Réthy Zsigmond, a Körös-Maros Nemzeti Park létrehozásának elõkészítési munkáiban, a természettudományos kutatások beindításában és szervezésében végzett munkájáért a Föld Napján a természetvédelemért járó PRO NATURA kitüntetõ érmet vehette át Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési minisztertõl.
Személyi változások
KÜLFÖLD
Konzerválás általában
The interface between science and conservation. Ed. Susan Bradley.
Keene, Suzanne: Managing conservation in museums.
Preventive conservation. Practice, theory and research. Ed. Ashok Roy,
Archaeological conservation and its consequences. Ed. Ashok, Perry Smith.
20 Jahre Steinkonservierung 1976-1996. Bilanz und Perspektiven. Red. Manfred Koller, Rainer Prandtstetten. Klosterneuburg - Wien, Mayer und Comp, 1997. 205 p. ill.
FAMEGMUNKÁLÁS
Oghton, Frederick: The complete manual of wood finishing.
Hasluck, Paul: Manual of traditional wood carving.
TEXTIL
Jakobi, G. - Löhr, A.: Detergents and textile washing. Principles and practice.
ÜVEGRESTAURÁLÁS
Newton, Roy: Caring for stained Glass. Kiad. Ecclesiastical Architects and Surveyors Association. London, 1987. 27 p. ill.
MÚMIÁK
Taylor, John H.: Unwrapping a mummy. Kiad. The Trustees of the British Museum.
MÛVÉSZETTÖRTÉNET
Appearance, opinion, change: Evaluating the look of paintings.
MÛVELÕDÉSTÖRTÉNET
Experiencing material culture in the western world. Ed. Susan M. Pearce.
MAGYAR MÚZEUMI
Tanulmányok Csepreg történetébõl
Szerk. Dénes József. Kiad. Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, 1996. 230 p. ill.
Bay Miklós – Boros Judit – Murádin Jenõ: Thorma. Kiad. a Körmendi Galéria. Bp. 1997. 114 p. ill. (Körmendi Galéria, Budapest 1.)
TÉKA 1996/1-2., Szerk. Bíró Friderika. Kiad. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 1997. 209 p.
A táplálkozáskultúra változatai a 18–20. században. Néprajzkutatók I. Táplálkozáskutatási konferenciájának elõadásai Kalocsa, 1995. október 24-26. Szerk.: Romsics Imre - Kisbán Eszter. Kiad. Visky Károly Múzeum, Kalocsa, 1977. 235 p. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2.)
Bárth János: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya. Kiad. a Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 1996. 302 p. ill.
A megtelepedés helyének kiválasztása, a települések egymáshoz való viszonya, távolsága, a települések formája és belsõ rendje általában nem véletlenek mûve. Az emberek mindig tudatosan választották ki az új települések helyét, leggyakrabban a természeti és a közlekedési adottságok befolyásolták azt. A települési hálózat hierarchiája, a települések tájbeli rendje szintén függvénye a természeti viszonyoknak, de jelentõsen hatottak rá a történelmi és társadalmi körülmények, a jogi viszonyok is. A települések formáját befolyásolhatta a táj, vagy az adott település története, jogrendje, helyi jogal kotása, az ott élõ emberek eredete, múltja, társadalomszervezete, települési hagyománya.
Farkas Sándor: Csepreg mezõváros története. Reprint. Kiad. Csepreg város Önkormányzata és az Öregdiákok Köre , Csepreg, 1996. 504 p.
Kéri Nagy Béla: Barcs antant-szerb megszállása és felszabadulása 1918–1921. Kiad. Dráva Múzeum, Barcs, 1996. 37 p. (Dráva Menti Füzetek 3.)
Gallina Zsolt - Romsics Imre: A kalocsai Sárköz régészeti emlékei. Kiad. Visky Károly Múzeum, Kalocsa, 1996. 48 p. ill. (Kalocsai Múzeumi Közlemények 3.)
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK
ART News
Nemzetközi hírek ... 65. o.
Moszkva: A Dumáé az utolsó szó?
London: A Sotheby mint csempész 66. o.
Newsweek
Törvényes tulajdonosok - A kormány kiállítja a háborúban zsákmá nyolt mûkincseket 28. o.
SAJTÓFIGYELÕ
Tízezer új régészeti lelet
Adományok a Magyar nemzeti Galériának 1957–1997
Régészet: sem védelem, sem ellenõrzés, sem törvény
Másfél millió dollár titkát õrzi a Külügyminisztérium
Magyar Nemzet, 1997.4.24.
Magyar régész tárta fel az egyiptomi Toth-hegyen Théba eleddig ismert legrégibb templomát. Minderrõl Pécsett, a feltárásokat irányító, s az ásatásokról nemrég hazaérkezett Vörös Gyõzõ régésztõl szerzett tudomást a lap. A lelet szenzációja, hogy az ismert Montuhotep Szanhkaré 4000 éve épült temploma alól kikerült elõ az archaikus korból való, közel 5000 éves kõtemplom, mely kükloptikus méretû. Falai 3,3 méter szélesek, s valószínûleg a hegy monumentális építménye volt mindaddig, míg egy földrengés romba nem döntötte. Erre a kõtemplom alapra épült aztán az említett másik, a Nílusból vett iszaptéglákból.
Árpád kori falu
Cári kincsek az orosz követségen
Elszállítják-e Makovecz Imre emlékmûvét? Az alkotás megfelelõ, a helyszín alkalmatlan - állítja a Budapest Galéria
Magyar Nemzet, 1997.5.3.
Ha manapság kihántanák a föld alól a rómaiak építette kövezett utat Székesfehérvártól Gorsiumig, mindössze 7 kilométernyi lenne a távolság. Merész üzleti ötlettel ezen az úton a kerékpárosokon kívül még "római szekerek" is közlekedhetnének és a most Tácon keresztülvivõ kerülõutat 30 kilométerrel megrövidítve juthatnának el az utazók a Kárpát medence egyre terebélyesedõ régészeti ásatásához.
Új könyvtára van a Szépmûvészeti Múzeumnak
–Szentendrei Képtár
Sanna Koivisto,
Raisa Mesilaakso, Marja-Lena Valkola finn képzõmûvészek kiállítása
SZÉKESFEHÉRVÁR
Szent István Király Múzeum
Az államálmodó Gézafejedelem emlékezete
Megnyitotta: Gyõrffy György akadémikus
Látogatható: 1997. szeptember 28-ig
Vármúzeum
Cyránski Mária szobrászmûvész kiállítása
1997. június 30-ig látogatható
Megnyitotta dr. Rosner Gyula, a paksi Városi Múzeum igazgatója.
A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma
Zemplén az õskorban
Megtekinthetõ: 1997. szeptember 30.
A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete (Nitra-Kpsice, Nyitra-Kassa), a Zempléni Múzeum (Michalkovce, Nagymihályi) és a Rákóczi Múzeum közös kiállítása
A kiállítást megnyitotta: Doc. PhDr. Alexander Ruttkay, a SZTA Régészeti Intézetének igazgatója
Képtár
A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyûjtemény állandó kiállításának megnyitása.
Látogatható: 1997. május 19-tõl.
1967-ben a sárospataki római katolikus plébánia épületében múzeumi, levéltári és adattári tevékenységgel egyházi gyûjtemény létesült. A gyûjtemény magját a helyi egyházközség mûtárgyai képezik. Harmincéves gyûjtõmunka eredményeként ez az anyag kibõvült Abaúj és Zemplén plébániáinak használaton kívüli liturgikus felszereléseivel, régi könyveivel és irataival, valamint papi hagyatékokkal, a hívek és pártfogók ajándékaival és vásárlásokkal. A nagyközönség eddig a vártemplom oratóriumában rendezett idõszakos kiállításokon, illetve az ország több múzeumában vendégkiállításként ismerhette meg a gyûjtemény egy-egy részletét. A "Házad ékessége" kiállítás a múzeum 17–19. századi anyagáról nyújt áttekintést.
dr. Czeglédy Ilona
címmel 1997. március 31-én új kiállítás nyílt a Jósa András Múzeumban. A kiállítást bemutatjuk a Hírlevél nyári számában.
a szerk.
A kiállítás részben áttekintést ad eddigi munkásságáról, egy életmû kiállítás keresztmetszeteként, részben pedig a Lukács evangéliumához, a Jelenések könyvéhez és a Teremtés könyvéhez készített vízfestményeit mutatja be. Az újságfotók nyomán festett, államférfiak találkozásait, baleseteket, a pápát és sportolókat ábrázoló táblaképein és bibliai akvarelljein egyaránt a történetrõl van szó, amelyet gyakran visz el addig a határig, színes határfelületig, amelyen át az esemény a világiságból kiszakadva átlép abba a szín-térbe, amelyet többnyire természetnek szoktunk nevezni, amely azonban Karátson mûvészi elõfeltevése szerint közös eredetvidéke s egyúttal célja is a nagy természetnek, az emberi (s nem-emberi) történeteknek és a szellemnek - vagyis a képsík problémája maga. Zárt: 1997. május 19-én.
Zsigmond Attila
bemutatkozó kiállítása
Nyitva: 1997. május 15–május 30.
Az 1908-as alapítás óta Prágában székelõ Nemzeti Technikai Múzeum anyaga folyamatosan és szisztematikusan gyarapszik, gyûjteményében két és háromdimenziós tárgyakat és dokumentumokat õriz. Elõdeink (és mi is) jelentõs gyûjteményt hoztak létre, s reméljük WEB lapjainkon keresztül Önök is jól érzik majd magukat ebben a környezetben.
Tartalom:
Általános információk
Látogatói információk
Események
Idõszaki kiállítások
Állandó kiállítások
Gyûjtemények
Archív anyagok, könyvtár, média-könyvtár
Publikációk, tudományos közlemények
Belépõdíjak
A Cseh Köztársaság egyéb technikatörténeti múzeumai
E. Jalovcova, J. Zamrzlova
Cím: iso@ntm.anet.cz
Ungvári Mihály festõmûvész címe: 5725 Kötegyán, Kossuth u. 88.
htpp://WWW. TECH.KLTE.HU (hírek, tárlatvezetés)
Képzõmûvészet a Web-en
Krén Emil, KFKI Számítástechnikai Rt. és Marx Dániel, Lektúra Kiadói Bt.
Krén Emil
http://www.kfki.hu/keptar/
kren@sunserv.kfki.hu
72724.2756@compuserve.com
Fax: 36-1-395-9243
IV. 24-25.: Bécs: MUSoNET projekt indító megbeszélés
V.12–13. Varsó: CEI találkozó
V.18-19.: Budapest: Múzeumi multimédia majális
V.20-21.: Budapest: Múltunk jövõje '97, HUNGARNET múzeumi szakosztály ülés ... és még nincs vége:
V.23.-án kerül sor a HUNGARNET éves közgyûlésére az MTA székházában
V.27–29-én rendezik meg Keszthelyen a NETWORKSHOP '97 konferenciát. Ez utóbbiakról a következõ hírlevélben számolhatunk be.
Most részletesebben az egyes programokról, eseményekrõl.
A rövidítés ezúttal a a Közép-Európai Kezdeményezés országait fedi, bár a súlypont kissé keletebbre húzódott, és néhány - Közép-európainak nemigen nevezhetõ ország részvételével (Olaszország, Bulgária). Szomszédainkat - Ausztria és Kis-Jugoszlávia kivételével - mind megtalálhattuk a résztvevõk között, új államok - Belorusszia, Ukrajna - képviselõivel együtt. Az osztrákok (és a németek) részvételének hiánya annál inkább feltûnõ, mert a találkozó célkitûzései kísértetiesen emlékeztetnek a CEICOM találkozók programjára: múzeumi törvények, múzeumi informatika. A tanácskozás alapgondolata a hasonló problémákkal küszködõ országok múzeumügyének támogatása, a nemzeti múzeumok képviselõinek és a kulturális minisztériumok képviselõinek tanácskozásával. Az apropót minden bizonnyal a lengyel múzeumi törvény elfogadása szolgáltatta - ennek szövegét (lengyelül) megkaptuk, és legközelebbi Hírlevélben szeretnénk kivonatosan, fordításban közzé tenni. Magyarországról Rónai Iván, az MKM Kulturális Örökség Fõosztályának vezetõje a készülõ magyarországi törvény alapgondolatairól számolt be. A közeljövõben (terveik szerint június 5.-én) beterjesztendõ törvény egyszerre kívánja szabályozni a kulturális örökséggel foglalkozó területeket, így a múzeumi törvény is ennek keretében kerül elõterjesztésre.
Az informatikai terület legfonto-sabb eredményei: egy elegáns, mértéktartó és mértékadó múzeumi CD-ROM (The Royal Castle of Warsaw) és egy nemzetközi ajánlás a múzeumi informatika jövõjérõl, Memorandum of Understanding (MoU) néven. Az 1996-ban indított kezdeményezéshez eddig mintegy 300 múzeum csatlakozott. A MoU lényegi elemeinek ismertetését szintén késõbbi számunkban ismertetjük. A találkozót a Varsói Nemzeti Múzeum részérõl Dorota Januszewska-Folga szervezte, abban a reményben, hogy az ilyen típusú találkozók, váltakozó helyszínnel, rendszeressé válhatnak.
A legjelentôsebb fejlôdés a múzeumi Web-lapok terén mutatkozik. A MNM folyamatosan fejlesztett WWW lapjain kívül a múzeumi szerver ad otthont az Aquincumi Múzeum, a Mezôgazdasági Múzeum és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum honlapjainak is. A Magyar Természettudományi Múzeum - már elkészült, de sajnos még a nyilvánosság számára át nem adott - honlapja szintén nálunk található. Szintén a múzeumi WWW lapok között került bemutatásra Krén Emil összeállításában a Magyar Festészet Honlapja.
A látogatottság - a pünkösd vasárnapi ingyenes majális során - nyilván nagyobb volt, mint azt egy egyszerû múzeumi hétköznapon várhatjuk. Hétfõn azonban (az ünnepre való tekintettel a múzeum nyitva tartott) az átlagos, vagy annál kissé gyengébb forgalmat tapasztalhattuk meg: mi is történne, ha egy állandó média-szoba mûködne a múzeumban?
A "bolond-biztos" multimédia boxok esetében a helyzet egyszerû. Ezek semmilyen felügyeletet nem igényelnek - aki nem fél tõle, gondolkodás nélkül használja. A végtelenített video szintén remekül elketyeg. A múzeumi INTERNET hozzáférés és a CD-szerverek üzemeltetése már sokkal több problémát jelent: állandó segítség és felügyelet szükséges, részben a kezdõk bátorítására, részben a boldogan internetezõ profik megfékezésére, akik összekeverik a múzeumi bemutatót az Internet Coffee-val. A legkevesebb, hogy a (más nevére beállított) szerveren levelezni akarnak, börzehíreket és kocsiszalonokat látogatnak. Reméljük, ha egy nagy BNW-t rendeltek a múzeum részére, a számla viszont hozzájuk megy...
Félretéve a tréfálkozást (hálózaton: egy teljes körû multimédia szoba - akár alkalmankénti üzemeltetése is intenzív közremûködést kíván. Reméljük, jövõre is lesz lehetõségünk - legalább egy napig - bemutatni a múzeumok valós látogatóinak a virtuális múzeumi világot.
Május 20-án, kedden a konferenciát megnyitotta: Szikossy Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgató helyettese.
Elektronikus publikáció és múzeumi adatbázisok
Krén Emil: Képzõmûvészet a Web-en
Topor Gyula–Bartolf József–Figler András: Publikáció és multimédia szerkesztõ program
Luczay Pénzes Attila: Számítógépes vizsgáló rendszer alkalmazása értéktárgyak, mûkincsek nyilvántartásánál Patay László: Digitális adatvédelem
Párdi Ferenc–Fejes Ildikó–Nagy György: A Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményi adatbázisai
Szentirmai Katalin: Aquidata adatbázis
Matuz Edit: A Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárának számítógépes topográfiai adatbázisa
Gyuricza Anna: Régészeti védettség számítógépes nyilvántartása
Gyõry Hedvig: Nemzetközi egyiptomi amulett adatbank
Képfeldolgozás, képelemzés, tér- informatika
Scharek Péter: A földtani múlt digitális térképeken
Czajlik Zoltán–Holl Balázs: Magyarország régészeti lelõhely adatbázisa (tervezet)
Puszta Sándor: Képek átalakítása
Munkácsy Gyula: Fotótörténeti technikák digitalizálása
Marton Erzsébet: Venét vagy nem venét? A szentlõrinci edénykarcolatok elemzése az OTKA-RÉM-ben
T. Biró Katalin–Gyulai Ferenc– Vaday Andrea: Az OTKA Régészeti Mûszerközpont tevékenységérõl (1996–1997)
Május 21., szerda
Múzeumi informatikai projektek
Koch, Walter: International projects for museum information
Suhajda Attila: MAMA
T. Biró Katalin-Rajczy Miklós: MUSoNET
Szentirmai Katalin: "Az múzeumi informatikusokrul..."
Vita
Feldolgozás, analízis
Vaday Andrea: Metrikai, statisztikai és proxemikai analízis a telepkutatásban
Zárszó
HUNGARNET Múzeumi Szekció ülés
Poszterek
Czajlik Zoltán–Holl Balázs: Magyarország Kunhalom Katasztere (térinformatikai feldolgozás szakirodalmi adatok alapján)
Puszta Sándor: Geofizikai felmérések
A legfontosabbnak a múzeumi informatikai projekt ismertetõket tartom. Több jelentõs kezdeményezés van folyamatban, és még többre van kilátás. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium "MAMA" programja az országos múzeumok jelentõs részét kapcsolná be a hálózatba (adatbázis építési kötelezettségek mellett). Errõl a programról a Múzeumi Hírlevél korábbi számában Suhajda Attila már részletesen írt. Szintén tõle származik a hír, hogy az iskolák hálózatba kötésével egyidejûleg (1998 végéig) az MKM tervezi a megyei múzeumok hálózatba kapcsolását is. A MUSoNET projekt szintén a hálózati kapcsolat kialakítását kívánja támogatni, a HUNGARNET Múzeumi Szakosztály keretein belül, egy belsõ pályázat segítségével. Ez volt a konferencia után sorra kerülõ HUNGARNET Múzeumi Szakosztály közgyûlés fõ témája is, ahol a pályázati feltételekrõl tartottunk megbeszélést. Mindezekrõl a következõ Hírlevélben további tájékoztatást adunk.
T. Biró Katalin
Múzeumi tábor
Vásárosnamény – Tákos – Csaroda – Tarpa – Tivadar – Szatmárcseke – Tiszacsécse – Túristvándi-Fehérgyarmat – Vásárosnamény útvonalon.
A Chicagóban élõ Kner Erzsébet 1897. október 7-én született Gyomán, Kner Izidor nyomdaalapító ötödik gyerekeként.
A gyomai, mezõtúri és budapesti tanulóévek után a lipcsei akadémián folytatta tanulmányait. A híres illusztrátor és könyvtervezõ Hugo Steiner-Prag tanítványaként ismerte meg a hagyományos német könyvkötészetet és mûhelykultúrát, de találkozott a weimari Bauhaus szellemiségével, s átélte a klasszikus formákkal való szakítás élményét is.
Mind a tradicionális könyvkötészeti iskolák, mind a Bauhaus erõsen hatott rá, ám egyik irányzatnak sem lett követõje. A különbözõ történeti korszakok formakincsét és a korabeli modern formai megoldásokat tudatosan alkalmazva egyéni díszítõstílust alakított ki.
Lipcsébõl visszatérve 1924-ben nyitotta meg könyvkötõ mûhelyét Budapesten. Testvérével, a magyar tipográfiát megújító Kner Imrével együtt távlati programot dolgozott ki. Az egy-két alkalmazottat foglal-koztató kis mûhelyében Kner Erzsébet arra vállalkozott, hogy visszatér a hagyományos könyvkötészeti technikákhoz: kizárólag eredeti, nemes anyagok felhasználásával, a minõségi követelmények maximális betartásával megkísérli az ipar és a mûvészet helyreállítását. Eleinte csak kézi technikával dolgozott, késõbb azonban vállalkozott a gépi kötések elkészítésére is.
1949-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, Chicagóban telepedett le. A "The Newberry Library", majd a John Crerar Library munkatársa lett. 1952-tõl önálló mûhelyében dolgozott az igényes gyûjtõk részére 1982-ben történt visszavonulásáig.
Könyvkötései, kiállításai nagy si kert arattak, Magyarországon 1987-ben retrospektív kiállításon voltak láthatók életmûvének legszebb kötései Budapesten, Gyomán majd Békéscsabán. Mint a kiállítás meg nyitásán elhangzott, Kner Erzsébet megpróbáltatásokkal teli élete bizonyíték arra, hogy nemcsak a viszo nyokból eredõen, hanem a viszo nyok dacára is lehet alkotni.
Reméljük, hogy a kiállítás és a kötet Kner Erzsébet munkásságát, életmûvét a magyar könyvkötészet és iparmûvészet terén segít elhelyezni, s a megfelelõ helyre tenni.
Belga szecesszió. Kiad.: Iparmûvészeti Múzeum. 1997.
A kiállításhoz egy rendkívül szép kivitelû katalógus tartozik. A jelen számunkban közölt cikk melletti képek természetesen innen származnak. Magyarországon, múzeumi területen- sajnos egyelõre - ritkaságszámba megy ez a fajta tipográfia, megérdemlik az alkotók, hogy felhívjuk munkájukra a figyelmet. Ezért Kner Erzsébet munkásságának dicsérete után álljon itt néhány mai követõjének neve.
Katalógusterv: Sára Ernõ. Nyomdai munkálatok: Novoprint RT.-Dorog. Felelõs vezetõ: Miseje Attila
a szerk.
a "Múzeumlátogató"-val
E kis könyvecske következõ, újabb nyolc múzeumot bemutató folytatása június elsõ felében kerül a boltokba.
A könyv megrendelhetõ a Pallas Kiadó címén (1106 Budapest, Jászberényi út 55.) és telefonszámán (264-9022 * 260-5555/254, 268 m.), valamint a Pressing Kft.-nél (265-0104 * 260-5555/253 m.).
A fenti monográfiája 1914-ben jelent meg elõször. A Göcseji Hetek rendezvénysorozat 1930-as évekbeli hagyományának fölelevenítésére vállalkozó Zalaegerszegi Városi Mûvelõdési Központ 1996 végén reprint kiadásban újra hozzáférhetõvé tette a mûvet, hiszen már az antikváriumokban és a könyvaukciókon sem lehetett megtalálni.
Nemcsak a zalai ember számára jelent a könyv fölbecsülhetetlen értékû kincset, hiszen Gönczi Ferenc a kor tudományos színvonalából messze kiemelkedõen jó, néprajzi, kultúrantropológiai, szociológiai, mûvelõdéstörténeti komplex szemléletû mûvet alkotott A zalai, rádói születésû tudós a korabeli népélet megdöbbentõen sokrétû leírását, elemzését vállalta föl. A 700 oldalas munka közel 500 képi illusztrációt tartalmaz, amelynek minden darabja - a fotók, a rajzok, a térképek - Gönczi keze alól került ki.
Különösen ajánljuk a munkát a népmûvészet, a néprajz iránt érzékeny embereknek; iskoláknak, óvodáknak, ahol gazdag kincsestárként használható több tantárgy keretében is; mûvészeti csoportoknak, köröknek; fõiskolai-egyetemi hallgatóknak. A mû 2500 Ft-os áron kapható, ill. megrendelhetõ a Zalaegerszegi Városi Mûvelõdési Központ és Mûvészeti Iskola gazdasági irodájában.: 8900 Zalaegerszeg, Landorhegyi u. 21. Tel.: 92/314-120, tel-fax: 92/316-129.
E-mail: infra @mail.sienet.hu
Andrássy Kurta János. Kiad. Püski Kiadó. 1997.
Andrássy Kurta János szobrászmûvész nyolcvanötödik születésnapja alkalmából jelenteti meg a Püski Kiadó a mûvész életmûvét feldolgozó és bemutató monográfiát.
Andrássy Kurta János szobrászmûvész azon mûvészeink közé tartozik, kik egy nagy életmû birtokában az elégedetlenség és megelégedettség vegyes és vádló számonkérésével "vallatják" az embert. Ismerve e magatartást, nehéz a szakmabelinek, kritikusnak, illetve mûvészettörténésznek szólni róluk, véle- ményt alkotni munkásságukról, összegezni életmûvüket. Nehéz, mert egy megkésett méltatás az elmúlt évtizedek mellõzései után mennyiben jelenthet elégtételt. Mennyiben rehabilitálhatja egy más kor, egy más korszellem és stílus a múltat. Mûvészettörténész megteheti, hogy a vizsgált életmûvet a maga korába helyezve szemléli, de nehéz elégtételt adni a mûvésznek egy teljesen más típusú közegben, mint amelyben õ alkotott, s mely számára a maradandó értéket jelenti.
Andrássy Kurta János a tizenkilencedik századból a huszadikba átérõ, és Ferenczy Istvántól Medgyessy Ferencig képviselt magyar szobrászat reprezentáns alakja és személyisége. A klasszikus szobrászati elveket szem elõtt tartó mûvészi magatartás utolsó képviselõje abban a tekintetben, hogy az utána következõ nemzedék már átmenetet képez a tradicionális szobrászati mûfajok megbontása által. Ez még nem jelenti azt, hogy a hagyományos szobrászat képviselõi ne reagáltak volna az adott kor stiláris, tematikai, formai áramlataira, de mindenkor saját egyéni nyelvük megõrzése mellett tették azt. Vagyis, építõleg olvasztották mûvészetükbe, vagy rövidebb kísérletezések után elhagyták a felfogásuktól idegen elemeket.
Az õ számukra a klasszicizmus korától ismert formai kifejezési törekvések, a szobrászat antik, görög értelemben vett tisztelete és mûvészi kifejezésmódja az irányadó. Klasszikusnak is nevezhetnénk a fentebb vázolt vonulatot. A mûvész személyiségének meghatározó attitûdje a mûvészet tisztelete: a szobrászat anyagánál fogva idõtálló, tehát évszázadokra maradandó alkotás megteremtése.
Egyéni felelõsség, azaz a maradandó alkotás felelõsségének tudata és a mûvészi küldetéstudat a meghatározó szemléletükben és alapmagatartásukban. Innen már csak egy lépés a váteszi küldetéstudat: magyar szobrásznak lenni, úgy teremteni a magyar és az egyetemes mûvészet számára.
Andrássy Kurta János magamagát is a magyar képzõmûvészet népi-nemzeti alkotói közé sorolja. Élete, pályája folyamán s munkásságával, mindig e mellett tett hangsúlyozottan hitet. Gondolkodásmódját, mûvészi kifejezési formáit ugyan azok a gyökerek determinálták, mint a népi íróinkét. Pályakezdésétõl elkötelezett küldetéstudattal a magyar szobrászat tradícióinak akart rendületlenül megfelelni.
Gyermekkora, környezete határozták meg egy életre: õt is, mûvészetét is. Ahogy minden kijelentésében, gesztusában, mozdulatában, úgy egész életmûvében erõvel és indulattal mozdul múltja. A fiatalkori, gyermekként megkezdett küzdelmet most sem felejtheti, kiváló mûvek csendes birtokában. Õ küzdelemnek vette az életet, s valóban élethalál harc jutott ki néki a mûvésszé válásért. A világgal szembeni megbékélés nélküli indulata - mint sok-sok kor- és sorstársánál - számos tényezõbõl fakad. Hallgatva õt és olvasván önélet rajzi regényét, végigjárhatjuk a mûvésszé válásának stációkkal jelölt útját. Talán mert az anyag kötötte, nem tudott oly kedélyesen szárnyalni és a képzelet szárnyán felülemelkedni a napi gondokon, mint a népi írók. Elégtelennek tartotta kõbe faragott, agyagba mintázó álmait az élet megénekléséhez. S mivel elégtelennek tartotta, nem tudott megkönnyebbülni az alkotás nyújtotta szabadságban sem. Ehelyett végigkísérte életét a bizonyítás felmutatása. Mûvei zártsága, tömbszerû megjelenítése erõt és nyugalmat testesít meg. A Gond, az alföldi szfinx, a Fiatalasszony, az Alvó címû szobrai vagy Móricz Zsigmond és Szabó .Dezsõ portréja a népibõl kiinduló, egyetemes mûvészi tudás monumentalitása.
A népi írók által az irodalomban megjelenített népi/nemzeti eszmét és a bartóki példát együttesen próbálta átültetni a magyar szobrászatra. Ezáltal elméletében, majd 1944-ben megjelent könyvében, A magyar nép szobrászata, azonos hangsúllyal vannak jelen a népi-nemzeti problémák és a mûfaji kérdések. Mûvészetének alapelveit írásai magyarázzák meg a legautentikusabban.
Míg a harmincas-negyvenes évek irodalmának, írói mozgalmainak a feltárása és kiértékelése megtörtént, ugyanezen korszak képzõmûvészeti életében jelentkezõ törekvések átfogó és egyben részletezõ feldolgozására még nem került sor. Ugyanakkor az egyes jól elkülöníthetõ, vagy éppen összemosódó irányvonalak pontos és részletes kidolgozása sokban tájékozódást nyújtana az 1945 után kialakult képzõmûvészeti életben és a szocreál mûvészetben. Ezért tartottam lényegesnek Andrássy Kurta János életmûvérõl szóló mûvészettörténeti tanulmánykötetben, szinte a monográfia kereteit túllépve képet adni a kor képzõmûvészetérõl. Közel nem törekedtem a körkép teljes viszszaadására, hiszen csupán azon kiállítások és helyzetek, események bemutatását tettem meg, amelyek közelebb visznek Andrássy Kurta János mûvészetének a megértéséhez. A népi törekvések képzõmûvészetben megnyilvánuló irányzatának hitelesebb bemutatása végett bátorkodtam hosszabb elemzésekbe bevonni a Kedves Olvasót a népi írók mozgalmáról, Bartók és Kodály Zoltán népzene-kutatása nyomán felmerült képzõmûvészeti törekvésekrõl - melynek teoretikusa Andrássy Kurta János volt - csak ezen ismeretek alapján érthetõ meg a maga teljességében.
Szabó Lilla
MNG
125 éves a szervezett mûemlékvédelem - XIX. Országos Mûemléki Konferencia, Budapest, 1997. június 2-5.
Helyszínek:
Június 2. OMvH (Bp. I. Táncsics Mihály u.1.),
Magyar Kultúra Alapítvány Székháza (Bp. I. Szentháromság tér 6.)
Június 3. Egésznapos hajókirándulás
Június 4. I. szekció: Budai Vigadó (Bp. I. Corvin tér 8.)
II. szekció: Közép Európai Egyetem (Bp. V. Nádor u. 9.)
A II. szekció témája: Hogyan tovább? Az új mûemléki törvény
Június 5. Záró plenáris ülés a Duna palotában (Bp. V. Zrínyi u. 5.)
Du.: A Budakeszi út 36. és 40. alatti Ybl és Hild villák ünnepélyes mûemléki átadása
Információ: ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, 1027 Bp. CSALOGÁNY U. 31-33.,
tel-fax: 06-1-175 07 63
Veszprém
A két munkabizottság tagjai közel 20 esztendeje tûzték ki célul a hazai régészek, történészek, mûvészettörténészek, valamint fizikusok, kémikusok, biológusok, geológusok és matematikusok összefogását annak érdekében, hogy meginduljon és minél szélesebb körben elterjedjen Magyarországon is a természettudományok múzeumi területen való alkalmazása. Az azóta eltelt idõszakban sok konferenciát, felolvasóülést szervezett mindkét munka csoport. Az áprilisi összejövetelnek az adott különös jelentõséget, hogy elõkészítõnek szánták az 1998-ban Budapesten megrendezésre kerülõ Nemzetközi Archeometriai Kongresszusra, amelyre ez idáig már több, mint 500 elõzetes jelentkezés érkezett a világ minden tájáról.
A veszprémi konferencián a mintegy 50-60 érdeklõdõ, közöttük, nagyon örvendetes módon sok egyetemista, 25 elõadást hallgathatott meg.
Az elõadások három nagy témakör köré csoportosultak, nevezetesen a leletfelderítés, a kormeghatározás és az anyagvizsgálatok.
Az elõadók sok esetben egy-egy régészeti probléma megoldásánál több természettudományos módszer együttes alkalmazásáról számoltak be. Mátyás király visegrádi gyümöl csöskertjének feltárását például geomágneses terepfelderítés elõzte meg az épített objektumok helyének meghatározására. A talált biológiai maradványokat (magok stb.) pedig biológusok vizsgálták annak megállapítására, hogy milyen fák és egyéb növények lehettek a kertben. A kõ korszak vegetációjára, a különbözõ népcsoportok Kárpát medencei betelepedésére, életmódjára kerestek és kaptak adatokat azok a kutatók, akik a C14-es kormeghatározást, a pollenanalízist, a csontmaradványok aminosav tartalmának elemzését (kormeghatározás) használtak fel a kutatáshoz. A fémtárgyak metallográfiás, illetve különbözõ módszerrel történõ anyagvizsgálata a készítés-technikára adott fontos információkat. Kerámiák eredetének meghatározásához, egy-egy fazekasmûhelyhez történõ besorolásához a neutronaktivációs anyagvizsgálat és az eredmények matematikai statisztikai kiértékelése adott segítséget.
Az elsõ konferencianap éjszakájába nyúló vita során felvetõdött - sok más probléma mellett - a közös nyelv (a humán és reál területen tevékenykedõk között) kialakításának és "beszélésének" óriási jelentõsége. Szó volt a természettudományos vizsgálatok oktatásának nehézségeirõl a bölcsész karokon, a kutatóintézeti vizsgálati lehetõségek információhiány miatti kihasználatlan voltáról. Születtek felajánlások különbözõ mûszeres vizsgálatok végzésére egy-egy régészeti probléma megoldásához, illetve egy-egy természettudományos módszer mûtárgyvizsgálatra történõ kipróbálásához.
1988-ban jelent meg elõször egy angol nyelvû kötet "Archaeometrical research in Hungary" (Archeometriai kutatások Magyarországon) címen, amely a hazai kutatások addigi eredményeit foglalta össze. Ennek folytatásaként, 1998-ra, a Nemzetközi Archeometriai Szimpó- ziumra az Iparrégészeti és Archeometriai Munkabizottság a veszprémi konferencia elõadásainak szövegét, illetve a hazai szakemberek archeometriai témakörben az utóbbi tíz évben publikált anyagának annotált bibliográfiáját tartalmazó kiadványt kíván megjelentetni.
Department of Archaeological Sciences
Doktori programok.
e-mail: archsci@bradford.ac.uk
http://www.brad.ac.uk/acad/archsci/homepage.htm=l
A képzés részletes programja és a jelentkezési feltételek mellékletünkben angolul olvashatók.
Posztgraduális képzés Oxfordban (Anglia)
Research Laboratory
for archaeology
e-mail: orau@rlaha.ox.uk.
A PhD-képzés részleteit, angolul ugyancsak mellékletünkben olvashatják el.
1. A segítõ kézrõl. Nézzünk végig országunkon és hasonlítsuk össze egy nyugateurópaival. Hiába erõsködünk számtalan jogos érvvel felfegyverkezve, hogy Európa itt van (vagy mi Ott), számtalan jelét látjuk, hogy nyugatnál keletebbre vagyunk, (és délebbre is...). Õk is látják. Meglehet, sérti nemzeti, szakmai vagy emberi büszkeségünket, mégse csodálkozhatunk hát azon, ha segíteni elsõsorban és nem tanulni jöttek ide. Meg is lepte õket, hogy a magyar múzeumi területen nem káoszt találtak. Tévedni emberi dolog - mosolyoghatnánk rájuk egyenrangúként és megbocsátólag, de nehéz, mert az õ legtöbb múze umuk még nagyobb rendben van. A múzeumi terület ott nagyobbat harap a - persze eleve jóval nagyobb - költségvetésbõl. Egy állapotfelmérés után tudatosan, szervezetten dolgoznak a nemzeti gyûjtemények fejlesztésén. Múzeumaik régóta talpon állnak a piacgazdaság körülményei között.
Nosza, ismerjünk meg mennél többet abból, amit õk csinálnak és használjuk fel mindazt, amit a mi körülményeink között lehet. Aki közülük akart, az ugyanígy sokat tanulhatott a mi múzeumi szakembereinktõl.
2. Miért volt rossz velük dolgozni? – mert persze semmi sem fenékig tejföl. Eleve kényelmesebb lett volna az elmúlt öt esztendõ mindezen felhajtások, idõ- és energiaráfordítás nélkül. Ezen túl kellemetlen volt, amikor úgy tanítottak, hogy nem vették tekintetbe a hazai körülményeket. (Ugyanakkor ebbõl igazán kiderült, hogy milyen kívülrõl szemlélve a mi mûködésünk.) Kellemetlen volt egyszer-kétszer, amikor valamit jobban tudtam volna tanítani, mint õk, de a szereposztás és az udvariasság blokkolt. (Nyilván máskor õk éreztek így. Nyilván több résztvevõ idõnként így érzett.) Végül néha nehéz érzés volt bennem, amikor általam respektált múzeumi vezetõk nézték le a holland segítséget.
3. A workshopokról: A módszerek és témák sok résztvevõ szerint újak voltak. (Nem is mindenkinek tetszettek.) A módszer átmenet volt a hagyományos oktatás és a valódi tréning között. Rudas és Barczy a hagyományos oktatási szituáció és a tréningcsoportos módszer különbségeit 12 pontba szedte össze (Jel-Kép, 1988/2.) Az alábbiakban, összeállításuk alapján, kivonatosan közlöm a módszernek azokat a jegyeit, amelyeket a menedzsment-workshopokra nézve relevánsnak érzek (nem felejtve el, hogy nem egészen azonos képzésekrõl van szó).
A résztvevõk a tananyag elsajátításán illetve a program végigcsinálásán túl személyes kapcsolatokat alakíthattak ki pályatársaikkal, s ez nem elhanyagolható haszon.
4. A jó vezetés mûvészet, tudomány, életforma. A múzeumi élet (hierarchia) szinte minden szintjén szükség van vezetõi döntésekre (természetesen más-más horderejûekre). Kevés az ösztönösen jó vezetõ, ezért is képeznek világszerte is és itthon is például a vállakozói vagy a bankszférában mindenhol menedzsereket. Ma tudomásom szerint múzeumi vezetõk vagy az utánpótlás továbbképzése sehol sem folyik Magyarországon. (Korábban volt, ám a tananyag jelentõs része politikai töltetû volt - magam 87-ben jártam egy ilyen, akkor már igen felszabadító hangnemû tanfolyamra, ahol viszont a vezetés technikájával kapcsolatosan szinte semmit nem tanultunk.) Talán ez az együttmûködés is felhívja a figyelmet erre a hiányterületre. Bíztató, hogy a Pulszky Társaság - amely egyre nagyobb szerepet vállal a hazai muzeológiai életben - kebelén belül megalakult a menedzsment tagozat.
5. A holland kormánytól Magyarország jelentõs anyagi segítséget kapott: több csoportos tanulmányút résztvevõinek, valamint a négy mûhelymunka (workshop) holland trénereinek utaztatása képében. A magyar közremûködõk ingyen dolgoztak. Az MKM tetemes költségeket vállalt át. Ilymódon a képzésekhez rendkívül olcsón jutottak hozzá a résztvevõk. Öröm, hogy a négy képzés során összesen 61, nagyon különbözõ múzeumokból érkezett kollégának nyílt módja arra, hogy néhány napon át vezetõi ismeretekkel foglalkozzon.
6. Nem felejtkezhetünk el magukról a holland kollégákról sem. Kees Plaisier filozofikus bölcselkedései és humanizmusa, Marie-Christine van der Sman finom lénye, mely mögött a profi vezetõ meg-megmutatta magát, Max Merkx megtörhetetlen és erõt adó optimizmusa, Harm Schwierenga tartalommal teli szófukarsága, végül a képzéssorozat holland részrõl megbízott vezetõjének, Johanna Kievitnek kedvessége, vidámsága, ám a szükséges pillanatokban határozottsága bizonyára sokunk számára emlékezetes marad.
Vásárhelyi Tamás
Magyar Természettudományi Múzeum
(1996 március–1997 április)
A millecentenáriumra való tekintettel, sok iskolás csoport, családok, turisták és turistacsoportok érkeztek a múzeumba. Ebben az évben feléledt Budapest és vele a Magyar Nemzeti Múzeum is.
Az "Õseinket felhozád..." c. kiállítás megnyitását követõ három hónapban (március, április, május) havonta közel 60 ezer, a történeti kiállítás megnyitását követõ három hónapban (augusztus, szeptember, október) havonta közel 50 ezer látogatója volt a múzeumnak.
Októberben megnyitotta kapuit a Természettudományi Múzeum és elvonta a látogatók egy jelentõs részét, fõleg a fiatalokat. 1996 novemberében 35 ezren, decemberben már csak 25 ezren érkeztek a múzeumba.
Az 1997-es évvel azonban egy szembetûnõ változás figyelhetõ meg. Az elmúlt évben egy-egy hónapban legtöbb 60 ezer, legkevesebb 25 ezer látogatója volt a múzeumnak, az új esztendõ elsõ havában pedig alig 14 ezer. Az "Õseinket felhozád..." c. kiállítás eredetileg az év végéig volt meghirdetve, de a közvélemény a kiállítás idejének (március 31-ig való) meghosszabbításáról késve értesült. Ennek ellenére február végétõl egyre többen keresték, áprilistól pedig hiányolták ezt a kiállítást.
Tehát az "Õseinket felhozád..." c. kiállítás megtartotta vonzerejét. Lebontásával a múzeum egy vonzó különlegessége szûnt meg.
A kiállításról már sokat írtak, magukról a látogatókról alig. Pedig a kiállítás nekik, hozzájuk szól. Magam a kiállítás megnyitása óta vezetek tárlatokat és alkalmam nyílt megfigyelni a látogatók reakcióit, viselkedésüket, szokásaikat.
Szembetûnõ például, hogy a múzeumba csoportokkal érkezõ pedagógusok, idegenvezetõk is meglehetõsen tájékozatlanok és jelentõs részüknél a tájékozódás iránti igény is hiányzik. Úgy tûnik a múzeumlátogatói kultúra fejlesztése terén sok teendõ akadna még.
Más szempontból pedig a látogatók a gyorsan felfogható, önmagukért beszélõ kiállításrészeket keresik, hiszen kevesüknek van ideje az egyes tárgyak kielemzésére (többségük nem lévén a témában járatos szakember). A gyermekes családok pedig, olyan kiállításrészeket keresnek, ami gyermekeik számára is érdekes, élvezetes. Náluk ez egy kiemelkedõ hétvégi program, ami a család minden tagjának kikapcsolódását és egyben mûvelõdését hivatott szolgálni.
A látogatók létszámában és összetételében sok szabályszerûség figyelhetõ meg. Nyilvánvalónak tûnhet, hogy az iskolás csoportok többsége a tanév meghatározott szakaszaiban; a turisták javarésze a turistaszezonban, a magyar családok többsége a hétvégeken (munkaszüneti és ünnepnapokon) látogatja a múzeumot. Érdekes azonban, hogy 1996 márciusától június végéig és októberben a látogatók létszáma fele-fele arányban oszlott meg az is kolás csoportok és az egyéni látogatók között. Ezzel szemben az év többi részére és az új esztendõre az egyéni látogatók döntõ többsége volt a jellemzõ. Jelenthetné ez azt, hogy a tanárok tavasszal és októberben hozzák osztályaikat a múzeumba, a látogatói észrevételek azonban másról tanúskodnak. Tavaly tavasszal az iskolák a millecentenáriumhoz kapcsolódó vetélkedõket rendeztek. Ezekre a kiállítás megtekintésével is készültek, annak anya- gából írtak dolgozatokat. Tehát esetünkben (sajnos) nem beszélhetünk az iskolás csoportok rendszeres múzeumlátogatási szokásáról. Ez természetesen felveti az iskolák és a múzeum közötti (szorosabb) kapcsolatfelvétel szükségességét.
Hasonló megfigyelések, tapasztalatok figyelembevétele a kiállítás-rendezés, múzeumpropaganda és múzeumpedagógia terén a továbbiakban igen idõszerû és hasznos lenne.
Minden esetre a MNM egy nagyon szép kiállítási évet tudhat maga mögött és (most, a turistaszezon kezdetén) reméljük egy ennél is sikeresebb év áll elõtte.
Monori Zsuzsanna
régész
Az elôzô év gyakorlatához híven az idén is Nemzetközi Diáktábor keretében fog az ásatás mûködni. A nagy külföldi és belföldi érdeklôdés és igény miatt elôre hozva a Régészeti Park oktatási központjának tervét, már az idén kísérletképpen beindítjuk a régészeti to vábbképzô kurzust.
Június 30-tól szeptember 6-ig két hetes turnusokban öt alkalommal indul kurzus. A Pannonia történetét átfogó, alább felsorolt elôadásokat angol és német nyelven az adott téma kimagasló tudású szakemberei tartják. Az elméleti oktatás a legtöbb esetben anyagismereti gyakorlattal is kiegészül, s a kurzus résztvevôi emellett még régészeti terepgyakorlatot is szereznek.
A feltárás egész idõtartama alatt - az elmúlt év jó tapasztalatainak birtokában - a régészeti turizmust elõsegítendõ, kis és nagyobb érdeklõdõ csoportok részére rendszeres vezetést tartunk ásatási területünkön.
1.Római epigráfiai gyakorlat
2.Római provinciális építészet
3.Pannonia története
4.Római fegyverek és védôeszközök
5.Római numizmatikai alapismeretek
6.Restaurátori alapismeretek régészeknek
7.Pannonia katonai történelme
8.Római települések és városok Pannoniában
9.Római temetôk Pannoniában
10.Római temetkezési szokások Aquincumban. Pannonia Inferior fôvárosának római temetôi és sír sztéléi.
11. Római bélyeges téglák Pannoniában mint a katonai csapat mozgások és építési periódusok forrása.
Az idei ásatási évad befejezéseként szeptember 13-án, kapcsolódva a nagytétényi szüreti mulatságokhoz egy napos rendezvénysorozat keretében bemutatjuk az idei ásatások eredményeit. A kialakítandó Régészeti Park elõzeteseként õsi kézmûves mesterségek bemutatójára és kirakodó vásárára, római harci játékok megtekintésére, ókori étel és bor kóstolóra invitáljuk nemcsak a környék, de távolabbi iskolák diákjait, szülõket és érdeklõdõket.
Kocsis László
Most, mikor új helyére költözik a MNM Történeti Fényképtára, magunk is fokozott figyelmet fordítottunk arra, hogy leendõ raktárunkban az elérhetõ legjobb körülményeket teremtsük meg a gyûjtemény számára.
Eközben szerzett tapasztalatainkat szeretnénk megosztani kollégáinkkal és felhívni a figyelmüket néhány olyan német cégre, melyeknél minden anyag, eszköz beszerezhetõ, ami mai tudásunk szerint a fényképek szakszerû tárolásához, megóvásához szükséges.
Anton Glaser Photosafe Produkte für die Foto- und Film - Archivierung D 70174 Stuttgart Theodor-Heuss-Str. 34a./ D 70016
Stuttgart Postfach 101914
Monogard Archivierungsmaterialen
Mono-C Archivierungs- und Photoprodukte GmbH Kunoldstr. 10-14.
D 34131 Kassel
Arche GmbH für Konservierung von Kulturgut Badweg 9
D 87509 Immenstadt
Nomi-Box Die ideale Verpackung im Archiv-, Museums- und Bibliotheksbereich Kühner- Schempp GbR Kallenbergstrasse 43 d-70825
Korntal-Münchingen (Kallenberg)
muzeológus
MNM Történeti Fényképtár
A körültekintõen elõkészített gazdag és sokrétû programból a legjelentõsebbeket emelném ki, közreadva az információkat.
Washingtonban a George Washington University-n Marie C. Malaro asszonnyal volt módom talalkozni, aki az amerikai múzeumok és galériák kialakulásáról, mai helyzetérõl beszélt. Ez évben jelenik meg második kiadásban a "A Legal Primer on Managing Museums Collection" címû munkája. A nagyfontosságú, különbözõ kutatási területeket átfogó Smithsonian Institution-hoz tartozó Hirshhorn Museum and Sculpture Garden munkatársa, Phyllis Rosenzweig tájékoztatott a múzeum gyûjteményérõl, mûködésérõl. Õt magát nagyon érdekli a fotótörténet, a kortárs mûvészetbõl az akciómûvészet. Itt jegyezném meg, hogy általában tapasztalhattam az európai akció mûvészet és még inkább a politikailag elkötelezett mûvészet iránti fokozott érdeklõdést.
Szintén a Smithsonian-hoz tartozó Renwick Gallery of the National Museum of American Art, mint ahogy a nevében is benne foglaltatik, az amerikai mûvészetrõl ad átfogó képet. A Corcoran Gallery of Art a Romanov család ékszereit mutatta be éppen ott jártamkor.
A National Museum of Women in the Arts igazgatónõje, Susan Sterling egyben a modern és kortárs mûvészeti gyûjtemény curátora, a múzeumnak az egész világon egyedülálló gyûjtõkörérõl, megalakulásáról, az amerikai múzeumok között elfoglalt speciális helyzetérõl szólt.
Az állandó gyûjteményen kívül egy nagyszabású vendégkiállítást is láthattam, "A History of Women Photographers"-t.
Chicagoban az egyetem mellett mûködõ Smart Museum of Art mûvészettörténészével, Courtney Smith-tel találkoztam. A mûvészettörténész képzés szempontjából ideális helyzettel ismerkedhettem meg az University of Chicagon. C. Smith említette, hogy az installációs mûvészet érdekli, valamint, hogy szeretné megismerni a magyarországi képzõmûvészeti fõiskolákon és a mûvészettörténeti tanszéken történõ képzést.
A modern amerikai városépítészet e fellegvárában mûködõ másik mûvészeti iskola, a Schooll of the Art Institute egyik munkatársa, Rachel Weiss, két éve járt Magyarországon, s azóta a Mûcsarnokkal áll folyamatos kapcsolatban.
A The Art Institute of Chicago hatalmas és impozáns épületében az európai mûvészet remekmûveiben gyönyörködhettem, míg a Museum of Contemporary Art nagyszabású "Art in Chicago 1945–1995" címû kiállításán a katalógusból, kritikákból ismert alkotásokkal találkozhattam élõben. A kiállításon pontosan látható volt a chicagoi mûvészet elkülönülése akár a new yorki vagy los angeles -i mûvészettõl. Persze a chicagoi mûvészet speciális jellegének a "felismeréséhez" nemcsak a rendezés és a katalógus segített hozzá, hanem az USIA ösztöndíj megkezdése elõtti múzeum és galéria látogatásaim New Yorkban és Californiában.
Bostonban a Harward Egyetem Fogg Art Museum sokszorosított grafika osztály vezetõje, Majorie Cohn mutatta be a gyûjteményt és a tárgyak compjuteren való katalogizálását.
A The Massachusetts Institute of Technology munkatársai, Helaine Posner-Dvorsky és Jenifer Riddell a gyûjtemény gyarapításáról, az intézet szervezetérõl szóltak.
A Museum of Fine Art kortárs gyûjteményének munkatársai Randi Hopkins az állandó és idõszaki kiállításokat mutatta be.
A New York-i Metropolitanben januárban Corot életmû kiállítást, majd következõ hatalmas bemutatójukat, a Tiepolo kiállítást tekintettem meg az állandók mellett.
A Guggenheim Muzeumban Ellsworth Kelly életmûkiállítását láthattam. (Majd még egyszer találkoztam vele a Los Angeles-i Museum of Contemporary Art-ban /MOCA/). A Whitney Museum of American Art-ban egy nagy DADA kiállítás volt, elõadásokkal, filmvetítéssekkel stb. A Museum of Television and Radio valóban az egykori Új Világ még újabb lehetõségeit villantja fel, elõttünk, Közép-Európából érkezõk elõtt. Gyakorlatilag mindehhez hozzájut az ember néhány billentyû megérintésével.
A Museum of Modern Art nemzetközi programszervezõjével, Jan Levenson igazgatóval és Carol Coffin igazgatónõvel találkoztam, õk egyébként most május közepén érkeznek Budapestre, hivatalos látogatásra.
Érdekes találkozásom volt Cyntia Navaretta-val, aki a Women Artist News-t szerkeszti. A nõi képzõmûvészetrõl, a nõk helyzetérõl a mûvészetben kérdésekrõl több tanulmányt is írt. Idõs kora ellenére aktívan foglalkozik e kérdéssel. Több könyvet, katalógust kaptam tõle. Bizonyára szívesen veszi, ha Magyarországról többen is megkeresik e témával kapcsolatban. Ugyanígy jelezni kívánnám még, hogy a washingtoni National Museum of Women in the Art az egész világról regisztrálja a jelentkezõ mûvésznõket (képzõmûvészeket iparmûvészeket), jelentkezési lap kitöltésével és 10 USA Dollár befizetésével a belsõ adatanyagba, nyílvántartásba kerülhetnek a mûvészek.
Nemcsak rengeteget láthattam amerikai utazásom során, de az ösztöndíj biztosította tanulmányút alapján érzékelhettem a különbségeket a fõváros, Washington, Chicago és Új Anglia, Boston között.
A gazdag és jól szervezett kiállításokat több mint némi irigységgel nézhettem, csodálhattam tökéletesen restaurált képeiket, mûkincseiket. Az ott szerzett és látott tapasztalatok, akár a huszas évek avantgard mûvészetérõl (úgy a magyar, mint a cseh avantgard mûvészetet illetõen) és tanulmányút alapján kikristályosodott véleményem a késõbbiekben minden bi zonnyal megjelennek majd munkáimban.
dr. Szabó Lilla
mûvészettörténész
Magyar Nemzeti Galéria
s nem a pénz a szakmát!"
Magyar Állami Operaház
(Operaház)
elnökségi tag:
Németh Lászlóné (MNM); Zádor Tamás (OSZK); Fullér Ferencné; (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum); Tóth József (Színháztörténeti Múzeum)
Már kézhez kaptuk a kulturális törvény tervezetét véleményezésre. Szeretnénk munkánkat hatékonyan, eredményesen végezni.
gazdasági igazgató
PÁLYÁZAT
Pulszky társasági tagság,
az elõadás teljes szövegének beadása,
– az elõadott mûtárgy dokumentációjának beadása.
A pályázati anyag leadási helye: MNM Mûtárgyvédelmi Részlege
1087 Bp. Könyves K. krt. 40. Séd Gábor
Beadási határidõ: július 15.
I. Fényképpályázat minimum 24 x 30 cm-es fényképekkel, feledésbe merült, felújításra szoruló síremlékekrõl, neves személyiségek elhunytához, temetéséhez kapcsolódó emlékmûvekrõl, maximum 2 oldalas ismertetõ kíséretében (életút bemutatása, síremlék helye, pontos, - sírfeliratot is tartalmazó -, leírása). A legjobb munkákat kiállításon mutatjuk be és díjazzuk.
Beküldési határidõ: 1997. július 31.
II. Síremlék, emlékmû helyreállítása, a tervezett munka részletes leírásával, költségvetéssel, a pályázó által vállalt költséggel és a kért támogatási összeg megjelölésével.
Építési engedély köteles munkáknál az elõzetes engedélyt is kérjük csatolni.
Jelentkezési határidõ: 1997. július 31.
III. Temetõk ismertetése a temetõ történetének és neves síremlékeinek leírásával.
1. díj: 80 000 Ft, 2. díj: 50 000 Ft, 3. díj: 30 000 Ft.
Beküldési határidõ: 1997. július 31.
Egyéni és csoportos, diák és felnõtt pályamunkák egyaránt benyújthatók, magánszemélyek és intézmények is pályázhatnak.
1840 Bp. 50 Pf.1.
Bp. VI. Eötvös u.10.
Tel./Fax: 322-3870; 322-3877
dr. Grin Igor
megyei múzeumigazgató
A Vas megyei Múzeumok Igazgatósága megyei múzeumigazgató-helyettese, a Savaria Múzeum Muzeológiai és Szolgáltató Osztályának vezetõje 1997. március 1-tõl Szommer Ildikó.
Ugyanakkor a Savaria Múzeumban az Iparmûvészeti Osztály megszûnt, a továbbiakban a Szombathelyi Képtárba szíveskedjenek küldeni az Iparmûvészeti Osztálynak szánt leveleket és küldeményeket.
Kiad. The Trustees of the British Museum.
London, 1977. 248 p. ill.
/British Museum Occasional Paper No. 16./
A tudomány és a konzerválás kölcsönhatása.
Ltsz.: 21.769
Oxford, Butterworth - Heinemann, 1996. 265 p. ill.
A konzerválási munka irányítása a múzeumokban.
Ltsz.: 21.761
Perry Smith. Preprints of the Contributions to the Ottawa Congress, 12-16
September 1994. Kiad. The International Institute for Conservation of Historic
and Artistic Works. London, 1994. 244 p.
Megelõzõ konzerválás. Gyakorlat, elmélet és kutatás.
Ltsz.: 21.768
Preprints of Contributions to the Copenhagen Congress, 26-30. August 1996.
Kiad. The International Institute for Conservation of Historic and Artistic Works.
London, 1996. 220 p. ill.
A régészeti konzerválás és annak eredményei.
Ltsz.: 21.771
KÕKONZERVÁLÁS
/Restauratorenblätter Bd. 17./
A kõkonzerválás 20 éve.
Ltsz.: 21.756
Hertford, Stobart Davies Ltd, 1982. 288 p. ill.
A famegunkálás teljes kézikönyve.
Ltsz.: 21.764
New York, Dover Publications, Inc., 1977. 568 p. ill.
A hagyományos fafaragás kézikönyve.
Ltsz.: 21.766
Weinheim, VCH Verlagsgesellschaft mbH, 1987. 248 p. ill.
Tisztítószerek és a textíliák mosása.
Ltsz.: 21.765
Festett üvegek kezelése.
Ltsz.: 21.770
London, 1995. 110 p. ill.
Egy múmia kigöngyölése.
Ltsz.: 21.763
Ed. Victoria Todd. Kiad. The United Kingdom Institute for Conservation
of Historic and Artistic Works.
London, 1990. 92 p. ill.
Megjelenés, vélemény, változás. A festmények látványának értékelése.
Ltsz.: 21.767
London, Leicester University Press, (1996.) 274 p. ill.
/Contemporary Issues in Museum Culture/
Az anyagi kultúra megismerése a nyugati világban.
Ltsz.: 21.762
Jakab Mária
KIADVÁNYOK
A kötet nem monográfia, ahogy a címe is jelzi. A szakembereken túl a város lakosainak használatára is készült. Ilon Gábor a tanulmányában elmondja, hogy annak megírásánál alapvetõ szempont volt számára, hogy egy hely - ez esetben Csepreg közigazgatási határa - õstörténete sem ismerhetõ meg önmagában, az összefüggésekbõl, környezetébõl kiragadva.
Három régészetileg kutatott pontra támaszkodott: az elsõ Csepreg határából a kavicsbányákban végzett leletmentések és a Szentkirályi kutatás, a második a közeli góri Kápolnadombon történt leletmentõ feltárás. A harmadik forrás a Sza kony határában történt feltárások voltak.
Kiss Gábor Csepreg város területén és annak környékén a népvándorlás kori emlékeket kutatta.
1990 õszén Csepreg határában, Szentkirály major térségében építkezés földmunkálatai közben nagy mennyiségû emberi csontmaradvány került elõ. Tóth Gábor a X–XVI. századi temetõ paleontológiai elemzését és paleopatológiai vizsgálatok összegzését ismerteti.
A kötetben olvashatunk még Csepreg és a Répce-vidékrõl az Árpád-korban, a Nyugat-Dunántúli középkori városhálózatban, egy 1340-ben készült madonna szoborról, amelyet ma a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyûjteménye õriz.
Dominkovits Péter adatokkal és forrásanyaggal szolgál Csepreg XVII. századi kutatásaihoz, Buza János pedig a csepregi bor Sziléziába történt kivitelét, a harmincéves háború után tárja elénk tanulmányában.
Thorma János életmûvét bemutató, reprezentatív kiállítású kötetet jelentetett meg - dr. Bay Miklós mûgyûjtõ kezdeményezésére és támogatásával - a budapesti Körmendi Galéria.
Thorma János a jellegzetes nagybá- nyai stílus képviselõje, a nagybányai mûvésztelep egyik alapítója, majd 1902-tõl a festõiskola egyik tanára volt.
A monográfia dr. Bay Miklós bevezetõje után elemzi Thorma pályaképét, ismerteti életrajzát, értékeli mûvészetét, felsorolja a mûvész valamennyi kiállítását, s közreadja összegyûjtött mûveinek katalógusát.
A szabadtéri Néprajzi Múzeum tájékoztatójának, a TÉKÁ-nak 1979-ben jelent meg elsõ száma. A kiadvány létrejöttének célja a múzeumban történtek dokumentálása, az események megörökítése volt. Fontosnak tartották, hogy folyamatosan beszámoljanak a múzeum építésérõl, a berendezések elkészítésérõl, számot adjanak a mindennapokról, azokról az idõszakokról, amikor a múzeum a közönség elõtt zárva van.
Az elsõ tizenöt évfolyam után jogos a kérdés , hogy mennyire tudott eleget tenni a TÉKA ezeknek az elvárásoknak. Maga a tény, hogy ilyen nagy kort ért meg, önmagáért beszél. Az adatoknak az a bõsége, amely most a kiadványban megjelenik indokolják az alapítást, s az alapítók elvárásait.
Természetesen a TÉKA az idõk során némi változásokon is átment. Az alapításakor nagyobb jelentõséget tulajdonítottak az eseményeknek, igyekeztek sokszor egy épület kivitelezési tervének elkészültérõl is beszámolni. A mai tájékoztató többféle témát ölel fel, új rovatok születtek, régiek szûntek meg. Mind az alapító szerkesztõ, mind pedig a közremûködõ munkatársak remélik, hogy újabb tizenöt év elteltével ismét aktuális lesz egy ehhez hasonló szám.
Adatok a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyûjteményébõl. Kiad. Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 1997. 303 p. ill.
A fotótörténeti kutatások meglehetõsen ritka és szûkszavú írott anyagra támaszkodhatnak - különösen a korai idõszakra vonatkozóan. Még inkább ez a helyzet, ha a hõskor fényképezõi, mesterei és mûtermei után kutatunk.
Szerencsére a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, amely képi tartalmával és a hátlapok nyomtatott (szöveges és grafikus) információival, esetleg kézzel írott adataival rendelkezésre állnak a kutatóknak.
Ezt a hatalmas fényképanyagot, illetve ennek egy tekintélyes részét vizsgálta meg a szerzõ és gyûjtötte össze az adatokat, hogy összeállítsa a kezdetektõl a negyvenes évek derekáig mûködõ fényképezõk, fényképészek és mûtermek jegyzékét. Mindazokét, akiktõl és ahonnan a gyûjtemény fényképeket õriz.
A szerzõ évtizedek óta foglalkozik a magyarországi fényképészek és mûtermek adatainak gyûjtésével és feldolgozásával. Kutatásainak elsõ részét 1974-ben, majd ennek folytatását 1983-ban publikálta. A kiegészített, újabb kutatási eredményekkel bõvített listák elõtt a kötetben közzéteszik az akkor megjelent tanulmányokat is.
Bizonyára nem teljes ez a jegyzék, de mivel az ország legnagyobb történeti fényképgyûjteményén alapul, mindenképpen a létezõ legjobb kiindulópont a további kutatásokhoz.
A sorozat második kötetében a táplálkozáskultúra változásairól a 18–20. században rendezett konferencia elõadásait tették közzé.
A Kárpát-medence különbözõ tájairól 20 néprajzkutató és történész érkezett Kalocsára. A húsz különbözõ elõadás közös gondolata a táplálkozáskultúra volt. Mivel a konferencia a néprajzi táplálkozáskutatásban az elsõ tudományos eszme csereként szervezõdött, ezért indo koltnak tartották, hogy a magyar és a magyar vonatkozású anyagot tekintsék át. Az elõadók meghívásánál és az elõadások összeállításánál ügyeltek arra, hogy lehetõséget kapjanak mindazon kutatók is, akik a Kárpát-medencében élõ nemzetiségek, valamint népi- és vallási csoportok kultúráját kutatják.
A konferencia legfõbb céljaként fogalmazták meg a táplálkozáskultúra néprajzi vizsgálatának jelenlegi helyzetének az áttekintését, a továbblépés irányainak a meghatározását és a kutatási stratégia kialakítását. Az elõadások témáját nem korlátozták a mezõgazdasági foglalkozású, vagy azokból kilépett rétegekre. Követelményként támasztották viszont a bemutatott anyag életmód felõli megközelítését, pontos idõbeli és társadalmi elhelyezését. A résztémák kifejtésében az étkezést tekintették a legkisebb közös kulturális nevezõnek, amely a biztonságos összehasonlítás alapfeltétele.
Az elõadások gazdag tárában olyan témákról olvashatunk, mint a pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásai, a kamra a padlás és a pince szerepe a paraszti élelmiszertárolásban, a cigány és a zsidó étkezési szokások, a lakodalmi étrend összetevõi.
A rendkívül érdekes tanulmányok nem csak a szûken vett szakembereknek szolgál olvasmányul.
A szerzõ a könyv elsõ részében foglalkozik a település fogalmával, fajtáival, múltjával, s viszonyával más tudományágakhoz.
A továbbiakban a magyar településfejlõdést követi nyomon a honfoglalástól a XX. századig bezárólag.
Külön fejezetet szentel a magyar nyelvterület településformáinak, a csoportos településeknek, falu- és várostípusoknak, a falvak és agrárvárosok belterületének, a szórványtelepüléseknek
Bárth János sokéves munkájának, kutatásának összegzése ez a könyv. Összefoglalja a néprajz és a hozzá közelálló tudományok településkutató eredményeit. Mint az összefoglalások általában, egyben számvetés is ez a mû: a megválaszolt kérdések és a jövõben megoldandó feladatok számbavétele. Munkáját kísérletnek is szánta: továbbgondolásra, továbbhaladásra serkentõ, tényfeltáró, helyzetelemzõ összegzésnek.
Reméli, hogy néhány kutatót, különösen a fiatalabb nemzedék soraiból, a magyar hagyomány adatainak és összefüggéseinek további feltárására ösztönöz.
A könyv szerzõje Farkas Sándor "gyõri egyházmegyei áldozár, csepregi káplán", nagy feladatra vállalkozott, amikor Csepreg városának a történetét kezdte el írni.
Kápláni minõségben hatodik évben Csepregen elhatározta, hogy e munkához hozzáfog, mert õt idézve "mi is érdekelhetné hivatalos tanulmányain és teendõin kívül jobban a papot, mint a történelem, vagy egy mûvelt egyéntõl, milyennek kell hogy legyen minden pap, nem volna-e joggal kívánatos, hogy ismerje, habár csak némileg is múltját azon egyházmegyének, mely õt ápolta, felnevelte, a parókiának, melynek javaiban, terheiben õ is osztozik?"
Végigvezeti az olvasót Csepreg mezõvárosának fekvése, határai, területe, vizei éghajlata, lakosainak bemutatásán keresztül, érdekesebb történelmi adatain át Csepreg
birtokos urainak a felsorolásáig. Szó esik a csepregi könyvnyomdáról, a közrendrõl, a város nevezetes szülötteirõl, a plébániáról és az is koláról.
"A jelenlegi viszonyok" fejezet (1800-as évek közepe) említést tesz a város akkori társas életérõl, közerkölcsi állapotáról, az egészségügyrõl.
Befejezésképpen érdemes ismét a szerzõt idézni: "ha mûvemmel, bárha csak keveseknek is némi kis szellemi élvezetet szerezni, és a régiségek iránt némi csekély tiszteletet és érdeklõdést kelthetni szerencsés valék, úgy törekvésem céljánál többet érve el: nyugodtan teszem le a tollamat".
Az I. világháború végén – 1918 õszén – Közép-kelet Európa politikai-gazdasági életét évtizedekig meghatározó Osztrák-magyar Monarchia vereséget szenvedett és szét esett. A vesztes országokban a háborús terhek súlya alatt összeroppant és súlyos válságba sodródott tömegek az 1917-es oroszországi forradalmak hatására gyors ütemben radikalizálódtak.
1918. õszétõl 1921 végéig eltelt idõszakban Magyarország története bõvelkedett nagy történelmi fordulatokban. A Monarchia felbomlása után gyõzött a polgári demokratikus és a szocialista forradalom. A rövid életû Tanácsköztársaságot és az azt követõ fehérterrort a Horthy rendszer kiépülése és megerõsödése követte. A viharos belpolitikai változások alatt antant segédlettel idegen csapatok szállták meg az ország déli, határ menti részeit. Barcs és környéke, Baranya megye 4/5 része Péccsel együtt szerb megszállás alá került és 1921. augusztusáig SHS királyság részévé vált
A tanulmányban a megszállt terület, ezen belül Barcs és környékének speciális, az országos eseményektõl eltérõ viszonyait mutatja be, az ott lakókra nézve elõnytelenül változó antant-szerb politika tükrében.
A múzeum sorozatának harmadik kötetét egy kiállításhoz kapcsolódóan jelentetjük meg. Mégsem egy szokványos kiállítás-vezetõrõl van szó. Mint ahogy a jelenlegi tárlat az elsõ régészeti kiállítás Kalocsán, úgy a kiadvány az elsõ összefoglalása és közreadása a kalocsai Sárköz területén folyt ásatások és leletmentések anyagának, régészeti emlékeinek. Ezért a kiadványban kataszterszerûen felsorolták a kalocsai Sárközben elõkerült leleteket. Mindenki megtalálja ebben a füzetben saját települése régmúltjának emlékeit, melyeket az adott korban elhelyeztek és értelmeztek.
A kiállítás célja a Kalocsai Sárköz régmúltjának, eltelt évszázadainak bemutatása az elsõ megtelepedéstõl, az új kõkorszaktól a kései közép korig. A Duna és az Õrjég között elterülõ kalocsai Sárköz minden egyes településének anyaga - a a Dusnoktól délre fekvõ összeszûkölõ rész kivételével - megtalálható a kiállításban és a füzetben. A területi kapcsolatok miatt a szomszédos települések, így Dunapataj, Kecel és Császártöltés is fontos helyet kaptak.
1997. április
Párizs: Nyoma veszett mestermûvek
A francia Cour des Comptes, vagyis az állami számvevõszék nemrég kiadott jelentése nyüzsög az olyan megbélyegzõ szavaktól, mint hanyagság, szervezetlenség, felelõtlenség, amikor a múzeumok tevékenységérõl ír.
Egy négyesztendõs vizsgálat eredményeit összegezve állapították meg, hogy nyolc nemzeti múzeumból - köztük a Louvre, a d'Orsay és a Picasso múzeumból - 4925 remekmû közül 974-et loptak el, vagy hagytak tönkremenni. Tetemes számú mûalkotás eltûnte "föl sem tûnt" a felelõsöknek. Pedig jó néhányuk szerepelt különbözõ árveréseken késõbb, míg a többieknek már bottal üthetik a nyomát.
A vizsgálat összegzése szerint a múzeumi személyzet képtelen volt lépést tartani az 1980-as évek óta bekövetkezett rohamos fejlõdéssel. Hiányos leltárak, szakadozó kapcsolat a központi szervek és a helyi ügyvitel között, a szakemberek gyönge felkészültsége - és sok más hibatényezõ járult hozzá ehhez a veszteséghez.
Igaz néhol a munkaerõ is hiányzott. Versailles-ban például a termek ötödét éveken keresztül zárva tartották, mert a felügyeletre sem futotta a létszámból. A legkeményebb bírálat talán az elõkelõ belvárosi környezetbe települt Gustave Moreau múzeumot érte, ahol "évtizedeken át szervezett fosztogatással gyérítették" a kiállítási rajzokat. Ami a többi értéket illeti, lába kelt két 17. századbeli olasz festménynek, három, a Louvre-ból származó aranyórának és egy Matisse alkotta éremnek egyetlen költözés alkalmával.
Egyéb hibák is elõfordultak. Több mint száz ezer mûtárgyat "kölcsönöztek ki" minisztériumoknak, követségeknek, katonai intézményeknek és más szervezeteknek.
A kemény megjegyzéseket a múzeumok központi igazgatósága igyekezett enyhíteni. Megítélésük szerint legföljebb mintegy 150 igazán értékes mûtárgy veszett oda, részben még a 2. világháború következményeként.
A kulturális miniszter szintén védelmébe vette a múzeumok illetékes vezetõit. Ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy új múzeumi tanács létrehozásával eszmei segítséget nyújt nekik.
Miközben javában folynak az államközi tárgyalások a NATO bõvítésérõl, az orosz parlament törvényt fogadott el. Eszerint a 2. világháború folyamán a Németországban és Kelet-Európában zsákmányolt mûkincsek "átmennek az Orosz Szövetség tulajdonába".
A határozat nem elsõ ízben minõsíti véglegesnek a hadizsákmány birtoklását. Tavaly az alsóház, a Duma már elfogadott egy hasonló jellegû törvényt, de azt akkor a felsõház, a Szövetségi Tanács nem hagyta jóvá.
Az új változtat némileg eltér az elõzõtõl. Eszerint az egykori szovjet köztársaságok utódállamai jogot támaszthatnak azokra az értékekre, amelyeket a háború alatt a megszálló német csapatok elhurcoltak, majd a gyõzelmes Vörös Hadsereg vett kezelésbe.
Az NSZK illetékesei nyomatékosan kérték mintegy 200 ezer tárgy visszaadását, többek között a trójai kincseket és a francia impresszionisták mûvészi alkotásait.
Ámde nem egyedül a német javak "feküdtek el" - és porosodtak néha - a különbözõ orosz raktárakban. Megpróbált egyezkedni ebben az ügyben Magyarországon kívül Lengyelország, Hollandia, Franciaország, Luxemburg. Mindnyájan azzal érveltek, hogy a háború alatt tõlük elorzott mûkincsek végül is Oroszországba vándoroltak.
A Kreml szóvivõje úgy nyilatkozott, hogy mivel Jelcin baráti viszonyban van Kohl kancellárral, esetleg megvétózza a határozatot. Ez annyit jelent, hogy az elõterjesztést ismét szavazásra bocsátják, s már csak kétharmados többséggel fogadhat ják el.
A kulturális ügyekért felelõs miniszterhelyettes M.Svidkoj maga is nehezményezte a törvény megszavazását - véleménye szerint ezeket az ügyeket nem belsõ döntések, hanem nemzetközi tárgyalások alapján kellene rendezni.
Szavainak azonban a nyilvánosság elõtt vajmi kevés foganatja lehet. Az oroszok túlnyomó része nemzeti érzelmeinek ad kifejezést akkor, amikor tiltakozik a véráldozatokkal megszerzett mûtárgyak "elhurcolása" ellen. A brianszki küldött, J. Lodkin például azt jelentette ki az újságíróknak, hogy "azok a szenátorok tekinthetõk igazán hazafiaknak, akik a törvényt az eredeti formában fogadják el és szavazzák meg".
Egy brit televíziós társaság titokban felvett hangszalagról kürtölte világgá a vitát, amely alapjaiban rázta meg a 253 éves kereskedõházat. A cég vezérigazgatója bejelentette, hogy R. Kollewijn, a régi mesterek világhírû milánói székhelyû szakértõje megválik tõlük., az ugyancsak elismert G.Gordont pedig felmentik állásából.
Februárban a brit televízió 4. csatornáján közétették azt a hírt, hogy Kollewijn tudtával és beleegyezésével csempészték a 18. század kiváló festõjének, Giuseppe Nogarinak egyik alkotását Londonba, eladásra. A képet Gordon vette gondjaiba és ajánlotta árverésre. A felvétel úgy készült, hogy a televízió egyik nõi alkalmazottja - melltûjébe rejtett kamerával - vevõként jelent meg és rögzítette az eseményeket. Az ügyet feltáró P. Watson nemrég megjelent könyvében (Sothebyék belsõ története) azt állítja, hogy a patinás vállalat jó ideje remekmûveket csempészett Londonba, nem csupán Itáliából, hanem az ázsiai országokból is.
Brooks vezér-igazgatónõ elutasítja a vádat, mondván, hogy alkalmazottait tõrbe csalták. Ennek ellenére sem indít pert a szerzõ, vagy a televíziós társaság ellen, bár - mint megjegyzi - legalább tizenöt alaptalan rágalom érte a céget és munkatársait. Nem volna értelme a pereskedésnek, mert véleménye szerint a Sotheby megbízhatósága nem szenvedett csorbát az elhangzott, légbõl kapott vádas kodások nyomán.
Budapest: "Fosszuk ki Pétert, hogy kifizessük Pált?" 69.o.
Fõvárosunkban zajlott nemrég egy nemzetközi tanácskozás a mûalkotások helyzetérõl és a jövõ kilátásairól. Török András, a Magyar Nemzeti Kulturális Alap elnöke úgy összegezte véleményét, hogy " a kommunizmus után az emberek egyaránt igényelték az önállóságot és az állam atyáskodó támogatását."
Az UNESCO által szervezett megbeszélés három napján, ahol köztársaságunk elnöke Göncz Árpád is részt vett, számos külföldi szaktekintély hallatta hangját.
A felszólalók meglehetõsen sötét képet festettek a közép-kelet-európai országok múzeumainak anyagi ellátottságáról. Kétségtelen, hogy a szocializmus jegyében az állam magára vállalta a kulturális tevékenységek pénzügyi támogatását - erre azonban most már aligha nyílik mód.
R. Fitzpatrick, a Kolumbiai Egyetem mûvészeti tagozatának dékánja jó néhány kisegítõ megoldást sorolt fel, de ezek nagy része nehezen valósítható meg az új demokráciában.
Kétségtelen, - és ebben a hozzászólók többsége egyetértett - hogy a mûpártolásnak új utakat kell keresni, mert a központi költségvetés csak jókora kiegészítések mellett fedezheti az egyre növekvõ kiadásokat. A lehetõségek közé sorolták a "jómódú" nemzetközi turizmus fellendülését, amelynek bevételei szintén gyarapíthatják a múzeumok szegényes forrásait.
Ez azonban csak az egyik esély - voltaképpen szemléletváltozásra lenne szükség, ezen belül a kulturális adottságok és a gazdasági megfontolások összehangolására.
Talán nem árt megjegyezni, hogy a cikk szerzõje, Susan Milligan maga sem csöpögtetett sok reményt a tudósításba.
1997. április
Fél évszázadon át egyetlen látogató sem kérdezte, honnan jutottak a francia múzeumok birtokába a második világháború után közvetlenül "elõkerült" Monet, Rodin, Renoir, Sisley és egyéb remekmûvek.
Egy Puerto Rico-i újságíró kezdett kutakodni eredetük után. Kiderítette, hogy jelentõs hányaduk magángyûjteményekbõl származik, olyan magángyûjteményekbõl, amelyeket zsidó tulajdonosaiktól a nácik koboztak el, s azután kézen-közön értékesítettek. A francia számvevõszék vizsgálata szerint a közlés megfelelt a valóságnak. Mintegy 2000 olyan alkotásról van szó, amelyek eredeti tulajdonosai túlnyomó részt koncentrációs táborokban vesztették el életüket - mûtárgyaik pedig vándorútra keltek.
A helyzetet a jelenlegi kormány mindenképpen rendezni kívánja. A külügyminiszter nemrég jelentette be, hogy három alkotást (Picasso, A. Gleizes, T.Foujita) az eredeti tulaj- donosok örököseinek juttatnak vissza.
Szeretnék tisztázni mielõbb ezeket az "adósságokat", okulva a svájci példán, ahol a bankok páncélszekrényeiben bújtak meg az elorozott javak.
Jacques Chirac egyik fontos törekvése, hogy véglegesen mossa le azt a foltot a francia múltról, amely a második világháborúban a zsidóság iránt tanúsított magatartással került a "gloire"-ra.
Az viszont kétségtelen, hogy a mûkincsek tetemes hányadát a múzeumok más kereskedõktõl, szabályosan vásárolták meg. Sajnálatos tény, jelentette ki Francoise Cachin, a francia nemzeti múzeumok igazgatója, hogy soha olyan nagyarányú forgalom nem mutatkozott ezen a piacon, mint a megszállás szomorú éveiben. Igaz, a németektõl késõbb visszakapott 60 ezer mûtárgyból már 1949-ben visszaadtak eredeti tulajdonosuknak 45 ezret. A jelenlegi kiállításnak éppen az a célja, hogy a többinek a gazdáját is fel lehessen kutatni és igazságot szolgáltatni.
Sárközy Gabriella
Összeállította: Sárközy Gabriella
Tavaly az Aquincumi Múzeum hét régésze tizenhat helyszínen végzett régészeti ásatásokat Budapest területén. Tízezer darabbal gyarapodott az eddig is raktározási gondokkal küzdõ múzeum gyûjteménye. Zsidi Paula igazgató a sajtó képviselõinek elmondta, hogy további problémájuk a Károlyi palotából a régészeti raktár kiköltöztetése. A tervek szerint Aquincumban új raktárt építenek. Az új régészeti bázis számára a III. kerületi Önkormányzat telket bocsátott rendelkezésre és az óbudai gázgyár területén is bérleményhez jut majd a múzeum.
A múzeum szezonnyitóján még elhangzott, hogy az intézmény õsztõl tavaszig kénytelen bezárni, mert a százéves helyiségekben nincs fûtés, bemutatták az állandó kiállítás legújabb részét, amely válogatást ad a tavaly felszínre hozott leletanyagból.
A régészeti leletmentõ munkák azokon a területeken folyhatnak zökkenõmentesen, ahol a helyi önkormányzat is fontosnak tartja a régészeti örökség védelmét. A múzeum minden alkalmat megragad annak bizonyítására, hogy a régészeti kutatások nélkül a magyar tudományos élet egysíkúvá válna.
Magyar Nemzet, 1997.4.16.
Negyvenéves a Magyar nemzeti Galéria. A termeiben kiállított mûvek nagy része két jelentõs gyûjteménybõl, Szépmûvészeti Múzeum Új Magyar Képtárából és a Fõvárosi Képtárból származik. Fennállása óta sok jelentõs szerzemény gazdagította anyagát. Jó részük vásárlás útján került hozzájuk, más munkák adományként jutottak a gyûjteménybe. Errõl tudósít az a kiállítás, amely mától látható a galéria harmadik emeletén.
A tárlaton olyan festmények, szobrok, grafikák találhatók, amelyek az elmúlt negyven év alatt adomá nyozás útján kerültek ide.
Negyven év jelentõs idõ, alkalmat ad arra, hogy a pártfogók sorát, a tõlük érkezett értékeket áttekintsék.
A kiállításon néhány vásárolt kép is szerepel. Az egyébként méltányos áron vett képekkel a galéria fõ támogatójára, a Pannon GSM-re szerették volna ráirányítani a figyelmet, nélkülük ugyanis nem sikerült volna ezeknek a képeknek a megvétele. Ez a támogatás a jövõben is folytatódik, s így nyílik mód további kiállítások katalógusok megrendezésére, illetve kiadására.
Magyar Nemzet, 1997.4.17.
Magyarországon semmilyen szakhatóság nincs, amelyik ellenõrizhetné a zugásatásokat, védené a régészeket és a leleteket. S ahogy nincs szakmai felügyelet, úgy törvény sincs a földet ásó "gyûjtõk " ellen. Régóta készül ugyan a múzeumi törvény, melyben a régészet ügyét is szabályoznák, de a helyzet egyelõre mégis csak az, ha valakit rajtakapnak egy lelet kiásásán, akkor lehet elítélni.
A régészeken kívül másnak ásatási engedélye nem lehet, minden évben az ásatás helyének és céljának a megjelölésével kell folyamodni engedélyért az ásatási bizottsághoz. A bizottságnak nincs komoly jogköre, nem szabhat ki szankciókat az engedély nélküli ásatásokra, csak elvétve ellenõrzi az ásatási helyszíneket, amelyre nincs is apparátusa.
A régész nem köteles jelenteni ha talált valami fontos tárgyat, s abba is ritkán szólnak bele ki, hol ásson. A hely kiválasztása a múzeumra van bízva, de többnyire kényszerítõ körülmények - építkezések, nagyberuházások elõtti régészeti vizsgálatok - határozzák meg az ásatások színhelyét.
Elõfordulhat az is, hogy az ásatást pénz hiányában abba kell hagyni, ilyenkor a terület szabd prédája lehet a "gyûjtõknek", mert természetesen nincs pénz e területek õrzésére.
A múzeumok szervezeti helyzete is áttekinthetetlen, vannak olyanok amelyek szakminisztériumokhoz, vannak olyanok amelyek önkormányzatokhoz tartoznak. Ásatni azonban már külsõ terepen kell, amely szintén más felügyelete alá tartozik.
Ki és miért engedje a földjére a régészeket, ki fizesse a raktározási költségeket? Csakhogy néhányat említsünk a rendezetlen és megoldásra váró kérdésekbõl.
Népszabadság, 1997.4.24.
Lakbérre, villanyszámlára, ellátmányi költségre költötte el a Külügyminisztérium 1993-ban azt a másfél millió amerikai dollárt, amit a Seuso-kincs perköltségeire vett fel - állapította meg az Állami Számvevõszék a közelmúltbeli vizsgálatkor.
A Seuso-kincs, e páratlan leletegyüttes a rendõrségi, régészeti, tudományos vizsgálatok szerint Polgárdi környékén került elõ a földbõl, illegális úton került külföldre, s jutott egy angol lord által jegyzett cég birtokába. A magyar állam, amikor tudomására jutott, hogy a Sotheby cég árverezni kívánja, pert indított a tulajdonjogáért. Ennek a pernek a költéségére a Külügyminisztérium 1993-ban a Nemzeti Bankkal hárommillió dollárt utaltatott át a magyar állandó ENSZ-misszió számlájára. A számvevõi vizsgálat megállapítása szerint "az átutalási megbízásból nem derült ki, hogy azt konkrétan ki rendelte el". Miután az anonim megrendelõ szándéka szerint a pénz megérkezett az Egyesült Államokba, a magyar kormány kifizette belõle a másfél millió dollárt kitevõ bondot. (Bond neve annak a fedezetül szolgáló összegnek, amelyet azért kell az amerikai jogrend szerint egy polgári peres eljárás esetében letétbe helyezni, hogy a per végeztével abból kártalaníthassák az ítélet alapján ártatlan felet. A kártalanítás azonban nem automatikus, külön eljárás keretében kell bizonyítani azt, hogy a per miatt hátrányt szenvedett az egyik fél és ezért jogosult a bondra.) Tehát az átutalt hárommillió fele erre ment el, ám a "Külügyminisztériumnak intézkednie kellett volna, hogy a letétként fel nem használt összeg kerüljön vissza a nemzetközi elszámolások számlájára". Ezt a külügy nem tette meg, az összeggel mint sajátjával szabadon rendelkezett és az amerikai és kanadai képviseleteinek mûködési kiadását fedezte belõle, amikor a Seuso-perben Magyarország egy szem ügyvéddel és egy segítõvel állt szemben az egyik legbefolyásosabb amerikai ügyvédi iroda tucatnyi megbízottjával!
A pert minden fokon elveszítettük, azóta a bond sorsáról is tárgyalásokat folytattunk. Ám ennek a letétbe helyezett másfél milliónak a sorsa a Külügyminisztérium illetékeseinek titka maradt.
Miénk Théba elsõ temploma
A második ásatási szezon fontos si kere még, hogy Vörös Gyõzõ megtalálta Montuhotep szed-fesztivál palotáját is, amely egykoron a fáraó rituális megifjítási ünnepségére szolgált.
Dunántúli Napló, 1997.4.27.
Szekszárd határában folytatják a régészeti feltárást azon a 15 kilométer hosszú és 60 méter széles szakaszon, ahol a tervezett Duna-hídhoz vezetõ út épül majd.
A szekszárdi Wosinsky Mór régészei már az elõzõ két évben olyan sok leletet találtak, hogy a múzeum alagsori termeit is raktárnak rendezték be. Eddig 1500 sír, ház, szemétgödör és sok más objektum maradványai kerültek felszínre.
Megtalálták az Árpád-korban települt, írásos emlékekbõl ismert, Iccse nevû falu egy részét is, ahol sok kerámiaedényt, köztük halfõzõ cserép-bográcsokat rejtett a föld.
Kurír, 1997.4.28.
A Romanovok fantasztikus gazdagságát felvonultatva, ékszer-, ruha-, és festmény kiállítás januárban nyílt meg Washingtonban, s tíz héten át tartott nyitva. A tárlat nyolcvan ezer látogatót vonzott, s nyilván hatalmas sikerre számíthatott az elõre bejelentett helyszíneken, Houstonban, San Diegoban és Memphisben. Amikor a kincseket összecsomagolták és egy óriási kamionba bepakolták, az oroszok diplomáciai kocsikkal elállták a teherjármû útját, s nem engedték elindulni. Már vagy két hete tart a huzavona.
Az egyezség körvonalait már felvázolták a felek, de a tárgyalások még folynak a tárgyak sorsáról. A cári kincseket átszállították a Corcorán Galériából az orosz követségre. Az amerikai és orosz felek között zajló eszmecsere arról szól, hogy az oroszok mennyi pénzt kapnak és miért.
Most talán sikerül megegyezniük. A hírek szerint a gyémántok és arannyal átszõtt estélik mégiscsak el utaznak Texasba, de nem teherautón, hanem különgépen. Aztán hazatérnek Moszkvába, ahol a város alapításának 850. évfordulóján is közszemlére akarják õket tenni.
Magyar Nemzet, 1997.4.30.
Rázsó Edit pécsi nyugdíjas megbízásából Makovecz Imre és Péterfy László által elkészített alkotás az 1944 és 1989 között Magyarországon meghurcoltakra, meggyötörtekre emlékeztet, azokra akik nem haltak meg, de az életüket tönkretették. A szobrot az I. kerületben egy parksávban állították fel. A fõváros hivatalnokai miután rábukkantak a szoborra, felszólították az alkotókat, hogy a Budapest Galériától szerezzenek be zsûri véleményt, a galéria azonban elutasította Makovecz Imre beadványát, mondván: utólag nem zsûriznek.
Késõbb újbóli kérésre felállt a bíráló bizottság, s véleményük szerint a mûalkotás megfelelõ, a helyszín azonban alkalmatlan az emlékmû elhelyezésére. Javasolták a megfelelõ helyszín megtalálását. Makovecz Imre szerint mind a Budapest Galériának, mind pedig a Fõvárosi Közgyûlés döntésének a célja a diktatúrák áldozatainak emlékére állított alkotás eltávolítása jelenlegi helyérõl. Ez önmagában is elszomorító, de a legrosszabb mégis az eljárás módja: nem játszik senki nyílt kártyákkal, alattomban támadnak mûvet és mûvészt.
Makovecz Imre nem hajlandó elvinni, s máshova helyezni. Vigye el, aki meri - mondta. Nem lesz olcsó, a szobor-együttes súlya öt tonna. Mindenesetre õk lefilmezik és hírt adnak róla a határon túl is.
Floralia ünnepe Gorsiumban
A hét hektáron elterülõ, délszaki növényekkel beültetetett romkert a tavasz kezdetével kitárja kapuját a látogatók elõtt. Április végétõl május 4-ig Flóráról, a virágok istennõjérõl emlékeznek meg. Kézmûvesek, ékszerészek készítenek római kori másolatokat, virágkiállítás és vásár várja a látogatókat, megkóstolhatók a római ételek. Az áthelyezett amfiteátrumban gladiátorok küzdenek, neves színészek mutatják be Euripides Heléné címû drámáját.
Ha nagyobb támogatás, gazdagabb hírverés övezné – Gorsium talán a magyar Pompeji lehetne.
Magyar Nemzet, 1997.5.3.
Május 7-én megnyílt Budapesten a Szondy utca 77. szám alatt a Szépmûvészeti Múzeum új könyvtárépülete. A telek és az épület a múzeum tulajdona. A száztíz ezer könyvet, százhúszféle folyóiratot, több ezer mikrofilmet, óriási katalógus-gyûjteményt õrzõ mûvészettörténeti szakkönyvtár régi helyét jó ideje kinõtte. Az új, korszerûen felszerelt épületben, ahol számítógépes katalógusrendszerrel és új könyvvédelmi berendezés segíti a munkát, az eddigi huszonöt helyett száz hely várja a kutatókat. Úgy tûnik ötven évre megoldották a raktározási gondjaikat is.
A 4400 négyzetméter alapterületû, hatemeletes épületben négy szinten helyezkedik el a könyvtár. Az átriumos olvasóterem az elsõ emeleten található. A földszinten fogadják keddenként, reggel kilenctõl egy óráig a mûbírálatra jelentkezõket, a felsõ emeletre költöztették a restaurátor mûhelyeket.
Az új könyvtár május 8-tól fogadja a szakmai közönséget, hétfõtõl péntekig reggel kilenctõl este nyolc óráig.
Magyar Nemzet, 1997.5.7.