A bronzkori Európa
Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag.
Kiad. Magyar Nemzeti Múzeum. Szerk.: Kovács Tibor. 1997.
Mint a címbõl és Mozsolics Amália személyiségébõl is következik, rendkívül elõkelõ listáról árulkodik a kötet elején lévõ Tabula Gratulatoria. Nehéz kérdés azonban, hogy a Mozsolics Amália tiszteletére összegyûlt szerzõgárda - akik a szakma reprezentatív személyiségei -, itt közölt tanulmányaival mennyire fedi le a korszak és a régió kutatását, s ez milyen mértékben alkalmas arra, hogy az ünnepelt követõihez méltón új, nemzetközi érdeklõdést kiváltó tudományos eredményeket vonultasson fel és teljes képet fessen a Kárpát-medence fémmûvességérõl. Mivel ez egy szakmai összefoglaló is egyben, a színvonal épp olyan fontos szempont, mint az a személyes indíttatás, hogy a kutatók kifejezhessék Mesterük azaz Mesternõjük iránti tiszteletüket és köszönetüket. A kötet egyenetlenségei ebbõl az összetett elvárás-özönbõl adódnak. Ilyenkor a szerkesztõ abban bízik, hogy a tanulmányok kiegyenlítik egymást. Ha a mérleg a valóban korszakalkotó közlemények oldalára billen, a dolgok elnyerik - kis szerkesztõi beavatkozással - saját súlyukat és jelentõségüket. Ez itt és most a kötet szerkesztõjének maradéktalanul sikerült.
Mozsolics Amália munkásságának teljes bibliográfiája vezeti be a munkát, amely kronológiai sorrendet követve vonultatja fel az alábbi tanulmányokat:
P. Raczky, W. Meier-Arendt, Zs. Hajdú, K. Kurucz, E. Nagy: Two unique assemblages from the Late Neolithic tell settlement at Polgár-Csõszhalom. (Két egyedülálló jelenség a késõ neolit Polgár-csõszhalmi tellrõl.) Az egyedülálló kultikus épületegyüttes bemutatása a fémmûvesség teljes kibontakozása elõtti korból, a késõ neolitikumból. (17–22.) B. Jovanovic: Eneolithic gold pendants in South-East Europe: their meaning and their chronology. A tanulmány középpontjában a várnai aranylemezes sír áll. (31–16.).
J. Makkay: Copper and gold in the Copper Age of the Carpathian Basin. Bár utalás történik az elõzõ várnai együttesre, középpontban a Kárpát-medence valóban unikális rézkora, annak fémmûvessége, a leletek súlya, összetétele, annak a mesterségbeli tudásnak minden igényt kielégítõ elemzése olvasható a tanulmányban, amely e térség fémmûveseinek kiemelkedõ helyzetét megalapozta a kezdetektõl a római kori Dácia provincia létrejöttéig, de talán még azon túl is. (37-53) Szintén korszakalkotó jelentõségû Margarita Primas tanulmánya az ezüst felhasználásáról (Frühes Silber. 55-59.). Ez az a lényegi kérdés, amely egyáltalán nem szerepel a régészet oktatásában, hazai kutatók nem szoktak mélyebben foglalkozni az ezüst õskori jelenlétével, bár éppen Mozsolics Amália közölte az elsõ "gyanús" leleteket. Erre csak akkor figyeltem fel én is hitetlenkedve, amikor véletlenül belebotlottunk egy magas ezüsttartalmú ingot-ba a veszprémi állandó kiállítás tárlójában. (Errõl bõvebbet a 98-as Archeometriai konferencián.). Jozef Bátora: Zur Problematik des Ausklingens der weidenblattförmigen Kupferindustrie im nördlichen Teil des Karpatenbecken. Az ún. fûzfalevél alakú, korabronzkori, az aunjetizi kultúrához kötõdõ hajkarikák alapos tipológiai elemzése a Jelsovce-i sírok leletegyüttesei alapján. (60–74.) I. Szathmári: Bronze wire and sheet ornaments of the Vatya culture. A bronzkori viseletrõl és a pártáról, fejdíszrõl lelógó kalapált bronzlemezek özöne minden bronzkoros kedvenc elmélkedésének tárgya. Tág tere van a megoldásoknak, hála a korabeli hamvasztásos síroknak. (74-81.) Tibor Kovács: Halberds in Hungary and adjacent territories. Elsõsorban Márton Lajos és Kovács Tibor a "birtokosa" (a tiszafüredi lelet kapcsán) annak a néhány Kárpát-medencében sajátos alabárdnak, az aunjetizi világhoz kötõdõ méltóságjelvénynek, amelynek jelentõsége abban áll, hogy közelebbrõl megvilágítja azt a közép-európai kötõdést, amely az õskor bizonyos korszakaiban jellemzõ volt térségünkre. Bár az elõkelõk divatjában van jelen, valójában többet jelenthetett. Az õskori történelemben mindig csak körülírható politikai összetartozást fejezhette ki. (82-101.)
Ch. Neugebauer-Maresch, J-W. Neugebauer: Aussergewöhnliche Kopfzierden aus Frauengräbern der Nekropole I von Franzhausen, Niederösterreich (Unterwölbinger Kulturgruppe der Frühbronzezeit). Ha nem elkoptatott a fantasztikus szó, akkor szeretném ismét használni a franzhauseni temetõ diadémjára, fejdíszére. Ilyenkor szeretné az ember csak egy pillanatra látni azt a már csak bennszülötteken látható, mai szemmel érthetetlen, minden praktikumot nélkülözõ csillogást, amely a bronzkori méltóságjelvényekbõl árad. S milyen szerencse, hogy a franzhauseni sírok nem hamvasztásosak... Ember legyen a talpán, aki összeégett lemezkékbõl ilyenfajta rekonstrukciót meg merne kísérelni. (102–124.)
A kötet második egysége a középsõ bronzkortól egyre szaporodó bronzkincseknek van szentelve. Sorrendben: M. Sz. Máté: The missing axe of the Hajdúsámson treasure. Tudománytörténeti érdekesség a kincslelet hiányzó darabjának elõ-kerülése. (124–126.) J. Koós: Bronzefunde von der mittelbronzezeitliche Siedlung von Nagyrozvágy. Az 1972-es leletmentés során elõkerült lelet azt a ritka kivételt képviseli, amikor ismerjük egy ún. koszideri kincs összefüggéseit és teleprõl, a hozzá tartozó edénnyel együtt, (amely a füzesabonyi kultúra bodrogszerdahelyi fázisához köthetõ) került elõ. (127-136.) V. Furmanek, K. Marková: Ein zweiter Bronzehortfund aus Vcelince.
Hasonló a helyzet az itt közölt 1988-ban, szintén telepen hitelesen feltárt, edényben õrzött kincslelettel (koszideri horizont). (137-144). A kis korsó szinte érdekesebb, mint a depot. Egy füles, omphalos aljú edény kis kinyomott bütyökkel. Mégis átmenet a középsõ bronzkori korai ottományi tradíciókból a halomsíros bögrék felé (formája a halomsíros, ill. pilinyi bögréké, az ottományi kultúra kinyomott bütykével és nyakformájával). Ásatáson került elõ, a kincs tezaurálásának valószínûleg profán, s nem szakrális okai lehettek, nem menekülés, s a telep élete valószínûleg nem e kincs elrejtésének pillanatában fejezõdött be. A vcelincei II. kincs fontos pont a középsõ és késõ bronzkori átmenet, az erõdített telepek kontinuitásának kérdésében, s a délkeleti halomsíros ill. urnamezõs csoportok kialakulásának történetében. Ezután a kötetben egy nagyobb tömb következik, amely örvendetesen gyarapítja a késõ bronzkori depókat.
M. Menke: Mühlhabing. Ein Neufund des typs Spatzenhausen aus dem bayerischen Oberland. (147-151.) G. Trnka: Ein bronzezeitliches Griffzungenschwert aus Krems an der Donau in Niederösterreich. (159-161.) M. Novotná: Ein weiterer Hortfund aus der Gemeinde Gemer (163-173.) F. Kõszegi: The bronze finds from Budapest–Flórián tér. (175-181) T. Kemenczei: Unpublished finds in the Prehistoric Collection of the Hungarian National Museum (231-247.) C. Kacsó: Der Bronzefund von Crasna Viseului (250-263.) Kiemelném Hellebrandt M. cikkét az 1977-ben elõkerült kurityáni depóról, (182-205.), T. Bader: Neue Bronzefunde in Nordwestrumänien (265-301.) és N. Kalicz-R. Kalicz-Schreiber: Grabkomplexe mit Messern und Rasiermessern aus den spätbronzezeitlichen Gräberfeld von Budapest-Békásmegyer (323-337.) c. cikkeket. Ez utóbbi három tanulmányt a hiteles feltárás és a leletösszefüggések ismerete teszi érdekessé, amely mindig minõségi elõrelépést jelent a bronztárgyak esetében az egyébként értékes tipológiai besoroláshoz képest.
Ennél már csak Szabó G. cikke jelent nagyobb ugrást a kísérleti régészetre és metallurgiai vizsgálatokra alapozott tudományos eredmények közlésével: The manufacture and usage of Late Bronze Age rings: two new ring hoards (207-230.)
K. Jankovits: Beiträge zur Frage der Situla c. cikkében Mozsolics Amália nyomában az itáliai összefüggéseket tárgyalja újra, ezúttal a Kárpát-medencei fémmûvesség hatását az itáliai edénymûvességre.(303-322.) G. Kossack a tõle megszokott alapossággal foglalja össze kissé kaotikus eredetû aranyleleteinket: Flügeperlen: Bemerkungen zu spätbronzezeitlichen Goldschätzen aus den Karpatenländern címmel. (339-360.) A különös tárgyak együttese folytatódik Tongeschirrsätze als Kontinuum urnenfelderzeitlichen Grabbrauches in Süddeutschland (P. Schauer, 361-377.), M. Gedl: Jungbronzezeitliche bronzene Trinkhörner aus Nordpolen, J. P. Thevenot: Le sphéroide de Chalon-sur-Saone, és Patay Pál alapos összefoglalója a bronzedények típusairól, elterjedési területérõl. (403-419.)
Be kell vallanom, hogy a kedvencem Jan Bouzek összefoglalója: European Bronze Age hoards and their Mediterranean parallels. Ebben a kulturális szövevényben végre helyére kerül az a sok tárgy, amelyet mindenki egyedi esetként kezel a hazai kutatásban, s ettõl teljesen logikátlannak tûnik a kincsek összetétele, tönkretétele, azaz összetörése, edénykébe rejtegetése. De ha ez egy nagy közös rítus... a megszentelt edények összetört állapotát is övezõ tisztelet, az élet minden területét átfogó rituális elõírásokba burkolt józan utasítások - ez már ismerõsnek hat. (Triviális fordításban: nem szabad koszos edényekbõl, romlott ételeket, akármikor, maszatosan fogyasztani.). Egyetlen élményemet hadd írjam le végezetül. Azért szeretek kelet-ázsiai, indiai kiállításokra járni, mert szeretem próbára tenni magam. Ki tudom-e találni, mire jó az ott felsorakoztatott, teljesen haszontalannak tûnõ, szépen megmunkált tárgyak özöne? Bevallom, nem megy. El kell olvasom a tárgy funkciójáról írottakat, ami természetesen nem titok, hiszen élõ szokásokról van szó. S akkor tûnõdöm el azon, hogy évezredeken keresztül szinte nem létezett szigorúan profán tárgy. Ugyanakkor a gyakorlati funkció, a praktikum és a mûvészi kivitelezés teljes egységet alkotott és nem önmagáért való volt. Ám ezek a tárgyak mai szemmel feleslegesnek hatnak: templomi edények, ünnepi ékszerek, fejdíszek, evõeszközök, különféle ünnepekre különbözõ eszközök, csengõk, füstölõk... ki ne tudná folytatni. Megannyi kis csoda, s mégis egy teljes, pontosan szabályozott rendszer. A Mozsolics-kötet hasonló kis bronzkori csodákat tár elénk - a rendszert képzeljük hozzá!
M. E.