Az ipari mûemlékvédelem helyzete
Magyarországon
"Egyre sürgetõbbé válik Magyarországon az a feladat, hogy azok az ipari jellegû épületek és épület-együttesek, melyek a nemzeti ipartörténeten, technikatörténeten, vagy építésztörténeten belül kiemelkedõ kulturális emlékkel bírnak, mûemléki védettséget kapjanak."
Ezekkel a gondolatokkal indította el a múlt évben az Országos Mûemlékvédelemi Hivatal tudományos fõosztálya a fenti c. konferencia szervezését.
Az 1997. április 7–8-án lezajlott rendezvényen három témakörben hangzottak el elõadások. Az ipari mûemlék meghatározása és nyilvántartási problémái; A védelem lehetséges módozatai; ill. Egy kiemelkedõ emlék vizsgálata - Csepel c. témakörök kapcsán elhangzó elõadásokkal sikerült az érdeklõdést ipari örökségünkre irányítani.
Ez a figyelem persze nem minden elõzmény nélkül bontakozott ki, hiszen az ötvenes évektõl szervezõdõ szakmúzeumi hálózat, majd az Országos Mûszaki Múzeum létrehozásával Magyarországon igen korán, törvényerejû rendelettel alátámasztott védelmi lehetõséget kaptak ezek a jelentõs emlékek, és az országos mûemléki listára is több száz ipari jellegû épület került fel. A jelenleg élesen felvetõdõ kérdés, hogy mit nevezzünk egyáltalán ipari mûemléknek, az annak a folyamatnak az eredménye, amivel a témára odafigyelõk lépten - nyomon találkoznak: a szakipar támogatásának megszûntével fennmaradásukért küzdõ ipari épületek, tönkrement kisipari mûhelyek, eltûnõ technológiák. Ebben a helyzetben elfelejtõdik a régi szabályozás, és az egymásra mutogató felelõsségkeresés, az elméleti tisztázás, az elméleti tisztázás elsõdlegessége kerül elõtérbe: ki védje az épületet és ki védje a berendezést, vagy a kettõ összetartozó egész?
Az angol példa, amint azt A. Streeten elõadásából is megtudtuk, a differenciált védelemre helyezi a hangsúlyt: vannak épületek, melyeket a berendezéssel együtt kell megõrizni, s vannak, amelyeknek építészeti kvalitásai érdemelnek védettséget.
Németh Györgyi (TICCIH) és Déry Attila (OMvH) elõadásai a fogalomtisztázás és az ipari örökség mûemléki védelmének problémái mellet mindenekelõtt a cselekvésre, a gyors adatfelvétel szükségességére hívták fel a figyelmet. Az ipari mûemlékvédelem interdiszciplináris helyzeténél fogva a különbözõ szakmák összefogása mellet csak egy szélesebb társadalmi támogatással lehet eredményes. Az országos védelem mellet tehát a fontos szerepet játszik a helyi védelem, sõt mindkettõ csak a közösség megtartó ereje által képes mûködni. A borsodi iparvidéket, vagy a fõvárosi helyzetet bemutató elõadások egyrészt a gazdátlanságot, a pénzhiányt és a lepusztulást, másrészt a hozzá nem értõ "törõdés" torzszülöttéit tárták elénk. Mindezekre szomorú példákat láthattunk személyesen is a csepeli kiránduláson, amit Nagy Ágnes (VÁTI) és munkatársai vezetése mellet tettünk az ipartelep eddig nemigen látogatható területén.
Az elõadásokat élénk vita követte. Ezeknek a konklúziója, hogy képletesen szólva, az utolsó 24 órában vagyunk, s kulturális örökségünk ezen területének megmentéséért társadalmi összefogásra van szükség.
A konferencia Hack Róbert (OmvH) fotómûvész Budapest ipari építészetét bemutató kiállításának megnyitásával zárult. Köszöntõjében Ráday Mihály is azt hangsúlyozta, hogy közös felelõsségünk ezeknek az értékeknek a megmentése. A mûvészi felvételek megtekintése még inkább rádöbbenti az embert, hogy technikatörténeti jelentõsége mellett mennyi elegancia és szépség jelenik meg ipari építészetünkben.
A fotókiállítás május végéig az OMvH aulájában volt látható. Június elejétõl október közepéig Budapest elsõ ipari mûemlékében, Ganz Ábrahám egykori kéregkerék öntödéjében, az Öntödei Múzeumban (II., Bem József u. 20.) tekinthetõ meg.
A konferencia elõadásait a szakemberek, de talán a más területen dolgozók örömére is, a rendezõk kiállításra készítik elõ.
Lengyelné Kiss Katalin
OMM Öntödei Múzeuma