2. A gamhudi ásatás története
A gamhudi ásatás elõtörténete elég kalandos. A temetõt egy gamhudi lakos fedezte fel, aki aztán egy, a környéken éppen ott tartózkodó régiségkereskedõvel közös rablóásatásba kezdett. A helybéli beduinokkal dolgoztak. Két vagy három sírt már ki is fosztottak, amikor ismeretlen okokból két másik honfitársuk feljelentést tett a miniehi Régészeti Felügyelõségen. Hamarosan sikerült is néhány addigra már eltulajdonított koporsót fellelni. Back Fülöp, amint értesült az esetrõl, táviratban kért ásatási engedélyt a Régészeti Fõfelügyelõtõl, Gaston Masperotól. Így Back Fülöp továbbra is Tadeusz Smolenski, lengyel egyiptológus vezetésével 1907 március 4-tõl megkezdhette a temetõ feltárását. Smolenski egészségi állapotának rohamos romlása miatt kénytelen volt néhány hét múlva a terepet elhagyni. Március 27-tõl Ahmed Bey Kamal körzeti régészeti felügyelõ folytatta a munkákat, és április 2-án le is zárta a feltárást. A teljes leletanyagot (szám szerint 70 fakoporsót valamint fõképp kartonázsokat, maszkokat és kanópusztartó ládákat) tevéken szállították a Nílushoz. Innen hajóval vitték a Kairói Múzeumba, ahol A. B. Kamal átadta a leleteket, és saját ásatási eredményeit az Egyiptomi Régészeti Hivatal Évkönyvében közzétette. A lengyel egyiptológus korai halála (1909 augusztus 29) miatt az általa vezetett munka publikációja soha nem készült el. Kamal publikációja alapján tudjuk, hogy a gamhudi temetõt a sivatag félköríves sávján alakították ki a Ptolemaiosz korban, egy 480 m hosszú, 120 méter széles délkelet-északnyugati fekvésû területen. Két szélén duplaaknás sírok helyezkedtek el. A sík területen a pillanatnyi igényeknek megfelelõen aknákat, vagy föld alatti kamrákat vágtak és azok oldalaiba vájták az újabb és újabb sírokat. Ezek a gazdagabb, koporsóval ellátott sírok övezték a középsõ területet, ahol pusztán földbe temetett, szemmel láthatóan kevésbé tehetõs emberek múmiáit tárták fel. Éppen ezért, ennek a résznek a feltárását az ásatók abbahagyták. A feltárás során az is világosan kiderült, hogy nem csak modern sírrablók tevékenykedtek a temetõ területén, hanem már az ókorban is megbolygatták a sírokat.
3. Back Fülöp további ásatási tervei és az Osztrák - Magyar Régészeti Intézet Back Fülöp egyéni kezdeményezése felkeltette a hivatalos körök figyelmét is. A Monarchia követségén lelkesen támogatták, sõt nagyszabású terveket is szõttek a kezdeményezés kapcsán, mint azok az iratok bizonyítják, amelyeket Wessetzky Vilmos (1997) bécsi levéltári kutatásai során fedezett fel. Különösen érdekes közülük a következõ két irat:
A Császári és Királyi Külügyminisztérium 38062 sz. ügyiratáról készült másolat fordítása:
"A kairói Császári és Királyi követ 1907 május 10-i XVIII B. számú jelentésérõl
a Császári és Királyi Külügyminisztérium számára.
A magyar állampolgárságú Back Fülöp úr, társasági ember, és a kairói Orosdi-Back cég képviselõje, idén év elején, hazafias indíttatásból, hogy hazáját is az egyiptomi föld gazdag és érdekes leleteinek részeseként láthassa, annak nemzetközi kutatói és feltárói sorába lépett. Ásatási koncessziót nyert Magaga vidékén, a Nílus bal partján, és az osztrák állampolgárságú Thadeus Smolenskit, a Krakkói Tudományos Akadémia ösztöndíjasát, egy az itteni híres Régészeti Fõigazgató, Maspero professzor által kiválónak ítélt ifjú tudóst, bízta meg a munkák vezetésével, és egyúttal annak költségeit saját magára vállalta.
A leletek minõségileg és mennyiségileg is gazdagnak és érdekesnek bizonyultak, és most Back Fülöp úr az itt mellékelt, a tényeket és terveket tartalmazó írásában azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy megfelelõ módon, az általa kiválasztott múzeumokat Bécsben, Budapesten és Krakkóban errõl tudassam.
Jóllehet semmi kétségem sem lehet afelõl, hogy ezt a hazafias és nagylelkû felajánlást úgy Excellenciád, mind az említett múzeumok elöljárói ilyen irányú gyûjteményük szívesen látott gazdagításaként fogják üdvözölni, engedtessék meg nekem, hogy ez alkalommal a magas Császári és Királyi Minisztérium mélyen tisztelt közbenjárásáért folyamodjam, és hozzáfûzzem, hogy magam sem mulasztottam el Back urat bíztatni, hogy legalább még egy további évig a megszerzett ásatási koncessziókat használja ki, hogy ezáltal elegendõ idõt lehessen nyerni a tudományos intézetek vagy a Monarchia magánszemélyei számára, hogy az általa oly szerencsésen ez országban a régészeti kutatásokban bevezetett részvételt folytathassák és azok lehetõ legmegfelelõbb kihasználásával a oly sok kívánnivalót hagyó hazai egyiptológiai gyûjteményeket gazdagíthassák. Ez annál is inkább kívánatos lenne, mivel ebben a vonatkozásban szinte valamennyi, nálunk kevésbé tehetõs kultúrországtól is évekkel lemaradtunk, minek következtében számos szép és érdekes lelettõl fosztottuk meg magunkat; az ásatási versengés pedig olyan sûrû lett, hogy minden visszaadott ásatási koncessziót rögtön megpályáznak.
Mint Excellenciád Back Fülöp írásából kegyesen értesülni fog, valamennyi tárgyat költségmentesen fogják a rendeltetési helyére szállítani.
Tisztelettel : Koziebrodzki
Back úr beadványa a kairói Császári és Királyi Követségen. ddto 7/V 1.J.
Hajtva a vágytól, hogy drága hazánk is, más kultúrországokhoz hasonlóan, az egyiptomi régészeti ásatásokon részt vehessen, indíttatva éreztem magam, hogy létrehozzak egy ilyen expedíciót, és Tadeusz Smolenskit, a krakkói Tudományos Akadémia ösztöndíjasát, a bécsi Oktatási Minisztérium kiküldöttét bíztam meg a vezetésével.
Az expedíció január 1-én, Sarunában kezdte meg tevékenységét...
...Miután a nagy hõség a további munkákat lehetetlenné tette, abbahagytam az ásatást, de megszereztem az engedélyt folytatására a következõ szezon idején.
Most minden tárgyat az Egyiptomi Múzeumban helyeztek el, ahol a leleteket meg fogják osztani. Mint ismeretes, a Múzeumnak joga van a leletek felének a megtartására, de Maspero úr nagylelkûen nem a matematikai felét fogja a Múzeum számára meghatározni. Épp ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a megmaradó tárgyak pontos listáját mellékeljem. Mindenesetre ez a rám esõ teljes rész. Most kénytelen vagyok Londonba utazni, ezért megbíztam Smolenski és Kamal urat az expedíció folytatásával.
A következõk az elsõ osztrák-magyar ásatás nem jelentéktelen eredményei, amelyeket hazafias érzésektõl telve hazámnak ajánlok, és pedig:
- a Császári és Királyi Udvari Múzeumnak Bécsben 5 koporsó,
- a Krakkói Tudományos Akadémia Múzeumának, a megboldogult, nagyérdemû követségi titkára, Stadnizki gróf úr iránti hálás elismerésem jeléül, 3 koporsó
- a maradékot szeretett szülõvárosom, Budapest Magyar Nemzeti Múzeumának.
Nagy hálára kötelezne, mélyen tisztelt Miniszter Úr, ha kegyes lenne az illetékes hivatalokat errõl értesíteni. Engedtessék meg, hogy még hozzáfûzzem, hogy az összes leletet költségmentesen fogják rendeltetési helyére szállítani. Remélve, hogy ez az ásatás nem az utolsó lesz, kérem a Császári és Királyi, fent említett Követet és teljhatalmú Minisztert, hogy fogadja leghûségesebb ragaszkodásom, és hûségem, és legmélyebb tiszteletem kifejezését."
4. A gamhudi ásatási leletek sorsa
A Nemzeti Múzeum Néprajzi gyûjteményében
Az ásatási leletek egyenlõre még tisztázatlan idõpontban a Nemzeti Múzeum Régiségtárának letéteként a Néprajzi Tárba kerültek, ahol mint "szaporulati anyagot" 1912 október 20-án a hajdani Iparcsarnokban a Zichy gyûjtemény melletti helyiségben be is mutatták. Az eredetileg 72 láda tartalmából "25 Ptolemeus múmiát" állítottak ki "nagyobb számú istenszobrocska" kíséretében, amelyek elképzelhetõ, hogy szintén Back Fülöp ajándékai voltak. A forrás sajnos ezzel kapcsolatban nem fogalmaz egyértelmûen. A korabeli divatnak megfelelõen a helyiség falait egyiptizáló ornamentikával, jelenetekkel díszítették a hangulati aláfestés érdekében. Az átadott egyiptomi tárgyakat ugyanis didaktikai célból helyezték a Néprajzi Tárba, hogy az iskolások minél jobban megismerhessék általuk az ókori Egyiptom magaskultúráját. Egyébként nem tartották a gyûjtemény gyûjtõkörébe illõnek, valószínûtlen ilyen körülmények között, hogy a raktári anyagot gyarapították volna egy részükkel. Ezzel szemben másfajta szemléletet tükröz egy következõ évi irat, mely szerint 1913 második negyedévében a Régiségtárból származó újabb letéti anyagot vettek lajstromba, de semmi jele annak, hogy a kiállításon bármilyen változtatást végrehajtottak volna.... Bonyolítja a helyzetet, hogy ugyanebben az évben a gyûjteményben 101 egyiptomi tárgyat tartottak számon, és nem világos, hogy ez a szám csak a beleltározott anyagra vonatkozik-e, vagy esetleg a letéti anyagot is magában foglalta. Legkésõbb tehát 1913-tól raktári anyaggal is kell számolni, amelynek sorsáról semmilyen forrást nem találtam. A kiállításokhoz vezetõt terveztek, mely csak a 20-as években jelent meg. Közvetlenül a háború elõtt Sebõk Imre leltárt készített az egyiptomi tárgyakról, ez azonban sajnos elveszett. Bekérte a Nemzeti Múzeum Fõigazgatója, és onnan nem érkezett vissza. Minden valószínûség szerint a Nemzeti Múzeum Központi Irattárába került, ami 1956-ban megsemmisült. A bezárt múzeumban úgy tûnik 1918-ig lényegében semmit sem változtattak a kiállításokon. A háború befejezése után szükségesnek láttak némi átalakítást. Az 1922-es Vezetõbõl megtudjuk, hogy a "15. Térben" található az Egyiptomi Gyûjtemény: 237-252 számon nyilvántartott vitrinek tartalmazták a tárgyakat...
"Ez a szép gyûjtemény, melyben igen értékes darabok is vannak, minthogy egy évezreddel ezelõtt letûnt világból való tárgyakat tartalmaz, tulajdonképpen nem is tartozik a Néprajzi Múzeum keretébe. ... A szoba egy sziklasír belsejét utánozza. A felirattal ellátott, ember alakú koporsók vagy szarkofágok múmiákat rejtenek. A terem közepén (252) egy gazdagabb és egy szegényebb ember múmiája látható. A hullát ... A lágy részeket a kanópusznak nevezett fedeles köcsögfélékbe rakták (241). A koporsókon kívül még különféle régiségek vannak a gyûjteményben (239), a legtöbb közülük a ....usébti..."
A nagyobb, számozott vitrinek mennyisége alapján felmerül annak a valószínûsége, hogy a több mint 25 koporsót tartalmazó Back Fülöp féle ajándék gyûjtemény egésze nem férhetett el bennük... 1921 január 21-én heves szélvihar, majd utána komoly beázások sújtották az Iparcsarnokot, és ezen belül minden bizonnyal az emeleten elhelyezett Egyiptomi kiállítást is. A tragikus események következtében a Néprajzi Tár teljes anyagát 1924-25 folyamán, 13 hónap alatt új helyre szállították: a Tisztviselõ telepi volt Gimnáziumba. Az új kiállításon az "egyiptomi szobát" 1927 harmadik negyedévében rendezték be: "Gyõrffy István felállította a török-tatár, balkáni, kaukázusi, egyiptomi és középtenger melléki gyûjteményeket a feliratokkal és képekkel, ablakdiapozitívek nélkül ...". Az újrarendezés elveirõl a következõk olvashatók: ."jóval kevesebb, de revideált anyagot állítottunk ki, a lehetõségek szerint az esztétikai elvekrõl sem feledkeztünk meg... ". Még ebben az évben újból felosztották a gyûjtemény csoportok kezelését az egyes tisztviselõk között , akik elvégezték a raktári anyag revízióját. A kiállításról magyar, francia és német nyelvû vezetõ készült, ez utóbbi a francia tükörfordítása. Báthky Zsolt írta a magyar nyelvû szöveget.
A teljes anyaggal kapcsolatban a letét szót alkalmazza. 1931-ben halaszthatatlanná vált a raktárak átrendezése a mûtárgyak állagának veszélyeztetettsége, romlása miatt. A következõ év novemberében Katona Lajos könyvtári tisztviselõ megkezdte az egyiptomi anyag összeállítását a Szépmûvészeti Múzeumnak történõ átadás céljából. 1934 áprilisában került újból elõ az átadás kérdése, amikor is Szendrei Ákos múzeumi gyakornok készíti elõ az anyagot. Az átadási jegyzéket 1934 május 2-án a Néprajzi Gyûjtemény részérõl Gyõrffy István írta alá igazgató helyettesi minõségében, a Szépmûvészeti Múzeum részérõl pedig Oroszlán Zoltán, az Antik Osztály igazgatója.
A Szépmûvészeti Múzeumban
A Szépmûvészeti Múzeumban életük elsõ írásos nyomát az 1934-es átadási jegyzõkönyv õrzi, amelyben a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára valamennyi egyiptomi leletét - köztük a gamhudiakat is - átadta a Szépmûvészeti Múzeumnak. Az itt kialakuló Egyiptomi Gyûjtemény akkori õre Dobrovits Aladár volt. Vezetésével 1936 és 1937-ben egy bizottság felnyitotta a koporsók nagy részét. Jó ideig csak az a néhány hangulatkép dokumentálta az eseményt, amelyeket porosodó jegyzetei között találtam... A gamhudi múmiákat - kettõ kivételével, 1938 szeptember 30-án és október 4-én Bartucz Lajos a Néprajzi Múzeum Antropológiai gyûjteménye számára átvette, majd vezetése alatt preparálták õket. (A koponyák és néhány csontmaradvány jelenleg a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában található.) Ennek a vizsgálatnak az eredményeképpen tudjuk, hogy volt közöttük egy, amin az orrot fából faragták ki. Egy másik múmiának pedig egyik lába helyett fa rudat pólyáltak be, ami szintén utólagos kiegészítésnek látszik. A több vászonréteggel beborított és különbözõ anyagokkal átitatott múmiák végsõ díszeit a legalább két részbõl álló kartonázs burkolat képezte. Az általános szokásnak megfelelõen gondosan festett maszk fedte a fejet, míg a törzsre egy hosszú, a teljes törzset és a lábszárak egy részét is fedõ darab került, vagy külön-külön elkészített gallér, szárnyas istennõ, balzsamozási jelenet (esetleg felirat kíséretében) és a 4 Hórusz fiú alakja. A talpra rendszerint szandál rajzát erõsítették.
A gamhudi koporsók a Szépmûvészeti Múzeum épületében már ritkábban lettek mozgatva. Egy részük látható volt az elsõ Egyiptomi Kiállításon (1939), többségük azonban a raktárban maradt. 1951-ben végleges leltári számot kaptak, és várták, hogy a földben és föld felett szerzett sérüléseiket orvosolják. Részben szétestek, darabjaik hiányoznak, az alapozás és a festékréteg pereg, felületük felhólyagosodott. A hajdanában még kivehetõ feliratoknak nem egyszer már csak halvány nyoma lelhetõ fel, és az ábrázolások is sokszor csak analógiák segítségével értelmezhetõk. Az Osztály restaurátora, Vozil Irén több koporsót, kartonázs díszeket és kanopusz tartó ládákat is megmentett. Közülük 5 koporsó, és számos kartonázs dísz az állandó Egyiptomi Kiállításon szemlélteti a gamhudi ásatás leleteit. A fülkében egy múmia látható a testét borító kartonázs felszereléssel együtt. A teljes anyag restaurálását azonban nem sikerült megoldani. Az Egyiptomi Osztály egy átfogó restaurálási programot indított, amelybe külsõ támogatókat és restaurátorokat is bevont. A Szépmûvészeti Múzeum szûkös anyagi lehetõségeinek felhasználásával és Pártoló Alapítványán keresztül kapott összegek segítségével tudtuk az itt bemutatott romboid, és "hasas" koporsók valamint kartonázsok restaurálását lehetõvé tenni, hogy minél teljesebb képet nyújthassunk a Gamhudi emberek emlékeirõl látogatóinknak és az utókornak egyaránt.
(Részlet a megjelenés elõtt álló kiállítási katalógusból. Az eredeti dokumentumok, amelyeket a Hírlevélben lerövidítve közöltünk, a katalógusban hivatkozásokkal együtt teljes egészében megtalálhatók.)
Gyõry Hedvig