Budapesti Történeti Múzeum
(Budavári Palota E épület)

József Nádor (1776-1847) Pest-Budán
Kiállítás a nádor halálának 150. évfordulóján
1997. szeptember 19-1998. február

A kiállítást rendezte: Holló Szilvia Andrea
Látványterv: Kemény Gyula
Katalógus szerkesztõ: Szvoboda Dománszky Gabriella
A kiállítást megnyitotta: Magyar Bálint mûvelõdési és közoktatási miniszter
A Budapesti Történeti Múzeum kiállítása, mint ahogy arra a kiállítás címe is utal, elsõsorban Habsburg József fõherceg, Magyarország nádora pest-budai kötõdését szeretné bemutatni. Azt a folyamatot kívánjuk érzékeltetni, melynek következtében a barokk kisvárosokból klasszicista stílusú, európai mércével mérve is jelentõs városok váltak. Ezen kívül a nádori család szûkebb környezetének, a budai várnak hangulatát is megidézzük a személyes használatú szerviz segítségével. A Budapesti Történeti Múzeumban 1995 decemberében megnyitott Budapest az újkorban címû állandó várostörténeti kiállítás önálló blokkban foglalkozik József nádor korával, ezért azoknak a témáknak részletes kifejtésétõl (pl. színházi élet) eltekintettünk, melyekkel ott megismerkedhetnek a látogatók.Habsburg József Antal fõherceg, a késõbbi II. Lipót császár fia 1776 márciusában született Firenzében. Pest-Budával csak akkor ismerkedett meg, amikor 1792-ben részt vett bátyja, Ferenc magyar királlyá koronázásán. Útjáról naplót vezetett, melyben beszámolt a Gellérthegyen tett sétáiról is. 1795-ben, amikor az addigi nádor, egyébiránt József fõherceg fivére, Sándor Lipót halálos balesetet szenvedett Laxenburgban, az alig 18 éves ifjút helytartóvá választották. Budára diadalkapun át vonult be, melynek korabeli rajzát a kiállításon megtekinthetik.
1796-ban a pozsonyi országgyûlés a király javaslatára választotta nádorrá József fõherceget. Beiktatását követõen megkérte I. Pál orosz cár leányának, Nagy Katalin cárnõ unokájának, Alexandra Pavlovának kezét. Az ifjú pár 1800 februárjában érkezett Bécsbõl Budára. Alexandra hozományában a cári manufaktúrából származó, a maga korában modernnek számító díszítõ motívumokkal ékes porcelánkészlet érkezett, ennek 50 darabját állítjuk ki.

Az asztaldíszek, a kiállításra restaurált négy biszkvit szobor az orosz nép életébõl vett jelenetekkel (sámánnõ, nyenyec vadász stb.), és realisztikus ábrázolás módjával sajátos ízt kölcsönöz a tárgyegyüttesnek. Az étkészletet, illetve a nádor orosz üvegpohár készletét (ebbõl a kiállításon 19 darab szerepel), és a szájhagyomány szerint nádori ezüst asztali készlet 8 darabját, melyek az Iparmûvészeti Múzeum gyûjteményébõl származnak, ilyen nagyságrendben és elrendezésben korábban múzeumban nem láthatták. Bár a készleteket sokáig az alcsúti kastélyban õrizték, azokat eredetileg a budai Várban használták, így most - mondhatni - eredeti helyükre kerülnek vissza a kiállítás idejére.

A magyar szokásoknak hódoló ifjú asszony a nádor születésnapjára fényes ünnepséget szervezett, felkérésére Joseph Haydn maga vezényelte Teremtés címû oratóriumát. A rövid idõ alatt népszerûvé vált, a magyarok lehetséges királynéjának tekintett Alexandra, akinek tiszteletére lovasbemutatót, hajósparádéval egybekötött dunai tûzijátékot rendeztek, 1801 márciusában belehalt a szülésbe. Sírboltját Ürömön építették fel, ahová korábban szívesen kirándult. A kiállításon szereplõ nagyméretû arcképe a Szépmûvészeti Múzeum tulajdona, feltehetõen orosz mester munkája, korábban magángyûjteményben õrzött, kevésbé ismert ábrázolás. Felesége halála után a nádor benyújtotta a császári udvarhoz városrendezési elképzelését, mely egyrészt folytatása volt a már II. József életében elkezdett munkálatoknak, másrészt emlék a városszépítés gondolatát támogató elsõ feleségnek. Hild János építõmester, Hild József édesapja kapta a feladatot, hogy a II. Lipót császárról elnevezett városrészt, a mai Lipótvárost kiépítse. Az átgondolt, tervszerû városrendezés érdekében, melyet 10 év alatt kívántak megvalósítani, életre hívták a Szépítési Bizottmányt.
A napóleoni háborúk idején a császári család 1809-ben Budán talált menedéket. 1815-ben, a francia háborúk befejeztével Ferenc császár, Vilmos porosz király és Sándor orosz cár Budára látogatott, tiszteletükre nyitották meg a gellérthegyi egyetemi csillagvizsgáló épületét. Az eredeti berendezési tárgyak közül fennmaradt egy távcsõ, melyet az Országos Mûszaki Múzeum bocsátott rendelkezésünkre.
Hild József, Pollack Mihály klasszicista épületei, a Nemzeti Múzeum, a Duna-parton a Rakpiac (ma Roosevelt tér) a Diana-fürdõvel, a kereskedelmi csarnokkal, vagy a Ludovika is ebben a korszakban épültek. (A Kereskedelmi Bank elsõ részvényjegyzõje is a nádor volt.) Az építkezések bizonyítékai, a kiállított tervrajzok ma többségükben a Fõvárosi Levéltár gyûjteményét gyarapítják. Az 1838. évi árvíz után a tapasztalatok arra késztették a nádort, hogy Pest-Budán városépítési rendszabályokat vezessen be.
József nádor mûszaki érdeklõdésének bizonyítéka a Lánchíd, a Pest-Vác közötti vasút vagy a kõbányai, 1827-ben üzemelt próbavasút ügyének felkarolása. (Mindegyiknek megtalálják korabeli ábrázolását a kiállításon.) Ezekben a kérdésekben állandó és meglehetõsen változó kapcsolatban állt Széchenyi Istvánnal.
A botanikában járatos nádor, aki több ezer növényi ismert, a városban nem engedte meg a fásítást, csak a nádori család birtokában lévõ Margit-szigetet és a város szélében fekvõ Városligetet szépíthették, a belterületet nem. Jelentõs eredménynek számított, amikor Széchenyi István felesége 1846-ban elültethetett egy, a nádor alcsúti kertjébõl ajándékba kapott facsemetét a mai Szabadság tér helyén kialakított sétatéren. A kiállításon felidézzük a korabeli metszetek, illetve egy egyedi kéziratos térkép segítségével a sziget, a Városliget és a Promenád hangulatát.
József nádor összesen háromszor nõsült: második felesége, Hermina schaumburgi hercegnõ, István nádor és a fiatalon elhunyt Hermina fõhercegnõ édesanyja 1817-ben belehalt a szülésbe. A harmadik feleség, Mária Dorottya württembergi hercegnõ, aki túlélte a nádort, tekinthetõ a magyar Habsburg-ág õsanyjának.
A nádor és Mária Dorottya támogattak számtalan jótékonysági intézményt (kisdedóvó, árvaház, nõegylet), a Tudós Társaság vagy a korszak legnevesebb térképészeinek tevékenységét, és a mûvészeteket is. Eddig errõl az oldaláról kevesen ismerték a nádort, sõt sokan a mûvészetekkel szemben érzéketlennek tartották. Ezért fontos, hogy most ízelítõt kaphatunk jelentékeny mûpártolásáról is: kiállítjuk Ferenczy István Pásztorlányka címû márványszobrát, és Klette Károly (Keleti Gusztáv édesapja) mûveit, melyeket a Nemzeti Galéria kölcsönzött, s amelyek keletkezésében a nádor támogatása játszott szerepet. A kiállítás gondolatát, mely 1996 õszén kezdett körvonalazódni, elõször a Belváros-Lipótváros Német Önkormányzat karolta fel, s 1997 májusában kamarakiállítással, tudományos ülésszakkal tisztelgett a nádor emléke elõtt, megkoszorúzva a József nádor téren álló szobrát. A Budai Várban megnyílt kiállítás létrejöttét szakmai oldalról a mûtárgyakat kölcsönzõ intézmények - Fõvárosi Levéltár, Országos Levéltár, Iparmûvészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Szépmûvészeti Múzeum, Mûszaki Múzeum, Nemzeti Múzeum -, anyagilag a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, a Budavári Önkormányzat, a Belváros-Lipótváros Német Önkormányzat, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, és a Budapesti Városegyesítési Emlékbizottság támogatta.
A kiállításhoz kétnyelvû (magyar-német), 123 oldalas katalógus készült, melyben megtalálható öt tanulmány (József nádor életérõl, az orosz porcelánokról, a Szépítõ Bizottmány mûködésérõl, a mûpártolásról, a csillagdáról), a mûtárgyak jegyzéke, valamint színes és fekete-fehér, nemcsak a kiállított tárgyakat ábrázoló fotók.
A tanulmányokat az MTA Történettudományi Intézet, az Iparmûvészeti Múzeum, a Fõvárosi Levéltár és a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai készítették.

Dr. Holló Szilvia Andrea

***

Ugyanezt a témát dolgozza fel a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílt kiállítás, József fõherceg, a nemzet nádora címmel, mely 1998 márciusáig látogatható.