Külföldi folyóiratok

Összeállította Sárközy Gabriella

Koreana 1997.11.évf. 2.sz.

Szilvafavirágok Koreában ... 81.o. A koreai kulturális és mûvészeti folyóirat érdekes cikkben számol be az egykor (1935) amerikai misszionáriusok alapította Ewha Nõi Egyetemi Múzeumról, amely az ország kiemelkedõ mûvészeti központjai közé tartozik. Akár a többi egyetemi múzeum, egyaránt szolgálja az oktatás-nevelés és kutatás céljait, ámde rendkívül magas színvonalon. Tömérdek látogatót vonzott az idei kiállítása, amelyet "a szilvafavirág keresése" jegyében rendeztek. Mintegy 120 különbözõ mûtárgy mutatta be, hogy a szilvafavirág - mint jelkép - milye mélyen hatolt be a koreai emberek lelkületébe: milyen sajátos képzeteket keltett és kelt mindmáig. Megjelenik festményeken, kerámiákon, írószereken és mindennapi használati tárgyakon, szinte beleivódott a legkülönbözõbb néprétegek életébe és gondolatvilágába. A nézõkbe óhatatlanul erõsödött a képzet, hogy a múlt áthatol a jelenbe és az örök szépség nem hajlandó idõkorlátokat elfogadni. Aki végignézte a pompás mûvészeti alkotásokat, mai szemmel értékelhette az õsi koreai hagyományt. Külön termek mutatják be a szilvafavirág egykori és modern ábrázolási formáit mûtárgyakon és mindennapos eszközökön. Az elsõ terem "A szerelem és tavasz hírvivõje" hangulatában vezette a nézõt Pak No-szu képe elé, amely a "Szilvafavirág megpillantása" címet viseli. A körülötte elhelyezett berendezés a koreai nõk életének évszázadosan jellegzetes mozzanatait mutatja be, mûvészi kivitelben. hajtû, és karperec, díszes tükör, gyöngyházból készült kozmetikai készlet, kelengyeláda egyképpen a körtefa virágának megjelenítésével utalhat az õsi szimbólumra, a gyöngédség, tisztaság és a szeretet szimbólumára. Az egyes tárgyak aprólékosan gondos kivitelezése mintegy érzékelteti a koreai nõk hagyományosan emelkedett gondolkodásmódját. Egy csodálatos négyfiókos, tülökszaruból faragott szekrény falait szinte ellepték a halvány szilvafavirágok. Mellette hófehér porcelánserleg - az egykori Csoszon Dinasztia idejébõl -rajta üvegfestésen kék virágok a hosszú élet titkát tárják fel, a boldogság, barátság, szeretet és ifjúság jegyében. A következõ terem némileg méltóságteljesebb hangulatot árasztott. Benne az új-konfuciánus tudós, Yi Hwang adta meg a férfias tiszteletet a szilvafavirágnak. A jade-színû virágok büszkén emelkednek ki a téli szürkeségbõl, talán annak jelzéséül, hogy a az igazi tudományosság nem alkudhat meg a történelem szeszélyeivel. Fellelhetõk még itt "úrias" írószerszámok, ecsetek, festéktartók, színezékek, sõt még tisztálkodás tárgyai is, pompás virágdíszekkel. A harmadik teremben festmények találhatók a Csoszon Dinasztia idejétõl napjainkig . A negyedik terem a "Szilvafavirág a kerámiában" elnevezéssel várta a látogatókat. Számos mûvész örökítette meg fajansz, üveg, agyag, porcelán és más anyagokon a természet szépségeit. A látogatók joggal érezhették, hogy a mûvészet képes az idõ folyamatosságának szemléltetésére, sajátos, lélekemelõ eszközrendszerén keresztül.

Museums Journal 1997. szeptember

Az angliai múzeumi lap ismét foglalkozik a múzeumi belépõdíjak kérdésével. "Ingyenes belépés a múzeumokba, vagy sem?" (5.o.) címmel feltárja a múzeumok anyagi helyzetét, különös tekintettel a British Múzeumra, ahol már régóta folyik a vita arról, hogy fizessenek-e, avagy sem a látogatók. A múzeum utolsó lehetõségként fordult a kormányhoz anyagi segítségért, mielõtt ezen az õszön elkészítené állásfoglalását az ingyenes belépések ügyében. A szakemberek úgy vélik, amennyiben az állam meg akarja tartani az utolsó ingyenes múzeumát, anyagilag erre áldoznia kell. Tarthatatlan az állapotuk további anyagi segítség nélkül. A kurátorok szerint az ingyenes belépéssel 2000-re a múzeum anyagi vesztesége 15 millió fontot tenne ki. Az elmúlt karácsonykor vetették fel elõször, az öt fontos belépõjegy kérdését. A múzeum reméli, hogy a kormány nem hárítja el a drasztikus intézkedés szükségességét az ügyben. Meg nem erõsített hírek szerint a kormány nem fogja mintegy 20 %-kal emelni a múzeum támogatását, kárpótolva õket ezzel az elmaradt bevételüktõl. A kormány szerint felmerülhet az a kompromisszumos megoldás is, hogy vezessék be, hogy csak bizonyos napokon lehessen ingyen látogatni a kiállításokat. Sir Denis Mahon mûgyûjtõ, aki nagyon sok értékes mûkincset adományozott a múzeumoknak, errõl a kérdésrõl a következõképpen vélekedett: " A nemzeti múzeumokat és galériákat mindig is állami pénzbõl és magán adományokból tartották fent. Éppen ezért a brit kormánynak felelõssége hogy a múzeumok mûködése anélkül is zavartalan lehessen, hogy belépõdíj fizetésére kényszerítenék a látogatókat, azért, hogy láthassák saját kulturális örökségüket." A kormánynak változtatnia kell a politikáján, a kurátoroknak pedig mindent meg kell tenniük azért, hogy múzeumpedagógia programok, az idõszakos kiállítások mûködtetésében ne legyen fennakadás. Számos újításról számol be az a cikk, amelyben a londoni Közlekedési Múzeum gyermekeknek készült programjait mutatja be. ( 23.o.) A Covent Gardenben lévõ közlekedési múzeum újratervezésekor a kiállításoknál egy sor gyermekek számára készült interaktív megismerési módot illesztettek be. A múzeum szakemberei a legkisebbekre is gondoltak akkor, amikor az úgynevezett "szórakoztató-buszt" felállították, s ezzel mind a gyerekeket, mind pedig azok szüleit is becsalogatták a múzeumba. Az interaktív kiállítás 7-11 éves korú gyermekek számára tervezték, ülhetnek egy olyan buszban, amelyik körbe megy a kiállítás területén, gombokat nyomogathatnak, s jegyeket lyukaszthatnak. Az interaktív módszerek ugyanazt a célt szolgálják a gyerekeknél, mint a felnõtt látogatóknak készült feliratok. A múzeumnak jelenleg 14 tematikus része van, ezek nem idõrendi sorrendben vannak összeállítva, éppen ezért egy kicsit nehézkes eligazodni közöttük. Egy megszervezett út a látogatóknak sokkal tisztább képet ad a kiállításról. Nagyon hasznosnak találták a gyermekek számára készített kiállítást, de úgy találják, hogy az a felnõttek számára készítettel együtt alkot szerves egységet, és ily módon szélesedhet a látogatóik köre is. Számos fiatal számára a múzeumok csak unalmas szürke épületek, kiszabadulva az iskolából csak kevés érdeklõdést mutatnak a múlt emlékei iránt. Hogyan lehetne ezeket a fiatalokat becsalogatni a múzeumba, megszerettetni velük a múlt és a jelen értékeit, s vonzóvá tenni számukra a múzeumi tevékenységet? -teszi fel a kérdést a cikk szerzõje. (37.o.) Az angliai Múzeumok Egyesületének bevonásával elõször 500 kérdõíven mérték fel az ifjúság érdeklõdési körét, majd ezek értékelése után kezdték meg a munkát. Az egyik múzeumban például a Heavy Metal (új zenei irányzat a fiatalok körében) mûvészetét mutatták be egy kiállításon, "Hang és õrjöngés" címmel. A sikerhez a jól sikerült poszter, s az ingyen osztogatott brossúra is hozzájárult. A fiatalok Metal Hammer címû magazinja is elismerõen írt a kiállításról, ami szintén segített az érdeklõdés felkeltésében. A fiatalok nagyon reálisan gondolkodnak a múzeumokról - állapította meg az egyik rendezõ, nem az a lényeg, hogy elkápráztassuk õket, hanem valami olyat kell csinálni ami felkelti az érdeklõdésüket. Meg kell keresni az õket érdeklõ témákat, olyanokat mint például a feminizmus vagy a környezetvédelmi kérdések. Sokat segítenek az egyes adományozók is a fiatalok számára készült speciális kiállításokban. Azt is meg kell értetni velük, hogy önkéntesként bármikor bekapcsolódhatnak a múzeum munkájába, a lényeg, hogy maguktól jöjjenek, ne pedig az iskola küldje õket. Az Európai Unió és a hazai lottó anyagi segítségével is egyre több programot dolgoznak ki Angliában a fiataloknak. Hisznek abban, hogy ez nagyon jó befektetés, hiszen a kultúra a mûveltség ily módon ivódik beléjük, s a késõbbiekben õk képezik azt a mûvelt középkorú réteget, amelyik a legnagyobb számban látogatja a múzeumokat. A könyvismertetések között elsõként szerepel a Múzeumi Etika címû könyv, amelyet ebben az évben adtak ki Gary Edison szerkesztésében. (34.o.) A múzeumi etikát mindenkinek ismernie kell, aki valamilyen formában felelõs a gyûjteményért, annak kezeléséért. A könyv elsõ részében a szerkesztõ a múzeumok alapvetõ etikai szabályait sorolja fel, könnyen érthetõ, olvasmányos formában. Esettanulmányokat közöl, egyensúlyoz a személyes felelõsség és a szakmai elkötelezettség között. Felsorolja, hogy kik vannak érintve az etikai kódex betartását illetõen, mi vonatkozik a látogatókra, a múzeumi alkalmazottakra, más szakmabeliekre, és a társadalomra. A kötet második részében a múzeumi terület szakembereinek tanulmányai olvashatók. Az egyik szerzõ így vélekedik a múzeumok jövõjérõl: "A múzeumok ma már nem ugyanazok, mint húsz évvel ezelõtt voltak. Reméljük, hogy újabb húsz év múlva ezt újra elmondhatjuk. Akármi is változik, azt azért remélnünk kell, hogy egy dolog változatlanul megmarad: a múzeumok törekvése arra, hogy szellemi táplálékul szolgáljanak az embereknek, a felfedezés élményét adják, hozzájáruljanak a személyiség gazdagodásához, s elbûvöljék a látogatót." A másik könyv a Tate Gallery anyagát megismerni vágyóknak készült. Tanároknak, látogatóknak, szülõknek, múzeumpedagógusoknak készült a könyv. Ismerteti magát az épületet, felhívja a figyelmet a képtár jelentõs anyagára, s egy betûrendes mutatóban lehet az összes mûre vonatkozó adatot megkeresni. Még egy érdekes könyvrõl kell szólni, amelynek a címe "Nem mindennapi arcok tudományos megközelítésben".Hogyan néztek ki valójában az ókor emberei, régóta foglalkoztatja az embereket. A könyv szerzõje a Manchester Múzeum kurátora és a manchesteri egyetem tudósa közel huszonöt éves kutatási eredményeiket gyûjtötték össze a könyvben, csontvázak alapján készítették el az ókori emberek feltételezett arcát és testét. A zsebkönyvek sorozatban a mûvészettörténeti könyvek mellett jelentek meg a -restaurátorokat különösen érdeklõ - a képkeretekrõl, és a festményrestaurálásról szóló mûvek is.

Art Newspaper 1997. szeptember

Gyûjtemény kivonása svájci múzeumokból - Tiltakozás az Unidroit ellen ... 13.o. Ruedi Staechelin egyedülálló modern festménygyûjteményét szállíttatta el a baseli, illetve a genfi múzeumokból. Ezzel a tettével próbálta felhívni a figyelmet az Unidroit egyezmény még mindig függõben lévõ ratifikálására Svájcban. Staechelin úgy véli, hogy többen követik majd példáját, azaz Svájc felkészülhet arra, hogy más gyûjteményektõl is meg kell válnia. Az Unidroit célja a kulturális javak illegális forgalmának meggátolása, illetve az export szigorú szabályozása. Svájc ugyan aláírta ezt az egyezményt 1996 júniusában, de a parlament még nem hagyta jóvá. A Svájci Múzeumok Szövetsége és a kulturális örökség megóvására létrehozott központ szerint ez a megállapodás nagyon fontos a mûtárgyak illegális kereskedelme elleni harcban. Ugyanakkor svájci múzeum igazgatók, gyûjtõk és kereskedõk attól tartanak, hogy az Unidroit negatív hatással lesz a mûtárgyak nemzetközi kereskedelmére, így azok értékük bizonyos százalékát el is veszíthetik. Staechelin nem szeretné festményei leértékelõdését megérni, ezért szállíttatta gyûjteményét az Egyesült Államokba, ahol visszautasították az Unidroit Egyezményt. Úgy véli a híres mûgyûjtõ, hogy a báseli és genfi múzeumok az elsõ áldozatai Svájc kultúra-ellenes politikájának. Attól teszi függõvé gyûjteménye további sorát, hogy Svájc ratifikálja-e az Unidroit egyezményt. Negatív válasz esetén a szerzõdés lejárta után visszahozatná festményeit Svájcba. Svájc veszteségeit tetõzi még a híres Thyssen-Bornemisza és a Barbier-Mueller gyûjtemény elvitele is. Staechelin állítja, hogy tettével Svájc kulturális örökségét kívánja védeni úgy, hogy vonzó feltételeket kell teremteni más gyûjtõk számára is. A svájci kormány még nem reagált Staechelin döntésére, de mûvészeti körökben az a vélemény, hogy nem is veszi komolyan a mûvészetet. Mindenesetre Cézanne, Van Gogh, Gauguin és Picasso alkotásai hamarosan -lehet, hogy örökre - búcsút intenek Svájcnak. Mûkincslopások Angliában - Elmondani, vagy eltitkolni? ....15.o. Tavaly több mûtárgyat loptak el a londoni British Múzeumból. A veszteségeket csak részben, vagy egyáltalán nem publikálták. A múzeum szóvivõje elmondta, hogy igen nehéz dönteni ilyen esetekben a teljes nyilvánosság mellett, mely megnehezítheti a keresést. A másik lehetõség az ügy eltitkolása, ami nem jelenti a média elöli elzárást, de csak a legszükségesebb információkat adják ki nekik. A folyóirat kutatásokat végzett ebben az ügyben, azaz kimutatásokat készített az elmúlt öt év mûtárgy lopásairól. A kutatás célja az, hogy mennyire játszik szerepet a média a mûkincs megtalálásában, tehát érdemes-e azonnal a nyilvánosság elé vinni a lopásokat, vagy sem. Az eredmény nem annyira egyértelmû, mint amilyennek látszik Azokban az esetekben ahol reális esélye van a mûkincs megtalálásának, ott célszerû a teljes és azonnali publikáció. Mivel a múzeumok gyûjteménye nemzeti kincs, érthetetlen a nyilvánosságtól való félelem. Több múzeumi szakértõ szerint a hírközlésre talán "vérszemet" kapnának más bûnözõk is, hiszen ami az egyiknek sikerült... A másik ok, amiért fenntartással közlik a veszteségeiket az a saját biztonsági rendszerük megkérdõjelezhetõsége. Sorozatos betörésekrõl szóló híradások a hírnevüket is rombolhatnák. A Múzeumok és Galériák Bizottságának biztonsági tanácsadója szerint az estek többségében nem létezhet olyan ok, amely a nyilvánosság kizárását követelné meg. Az Art Newspaper vizsgálati anyaga alapján most új útmutató jelenik meg, amely alapján dönthetnek majd a múzeumok a megfelelõ módszerrõl.

Victoria és Albert Múzeum

- Fegyvergyáraktól az ötvösökig ... 22 o. A múzeum otthona - 1998 januárjáig - egy érdekes kiállításnak, ahol a spanyol ötvösmunka remekeit állítják ki. Damaszkuszi pengék díszítése, mely sok éve feledésbe merült, a 19. században újra "felfedezõre" talált a Zuloaga család által. A Zuloaga család nevéhez elsõsorban a fegyverkészítés fûzõdik, amely egészen a 17. századig nyúlik vissza. A francia megszállás alatt a család gyûjteménye erõsen megrongálódott és csak az 1840-es években sikerült helyreállítani az eredeti állapotot. A család egyes tagjai Itáliában tökéletesítették tudásukat, így munkájukban a spanyol-mór stílus keveredik az olasz reneszánsz stílusjegyeivel. 1862-ben Londonban is kiállították munkájukat. Néhány darabtól eltekintve a gyûjtemény jelenlegi tulajdonosa az iráni születésû David Nasser Khalili, aki óriási - fõként iszlám munkákat tartalmazó - gyûjteményérõl vált híressé. Zuloaga munkái iszlám stílusjegyeket is hordanak, elsõsorban a díszítésben. Khalili a tulajdonosa Zuloaga két mestermûvének, az úgynevezett Fonthill Casket-nek, amely egy hatalmas gazdagon díszített láda. A másik különlegesség két pár, más-más stílusban díszített váza, az úgynevezett Alhambra vázák. Bár látszatra különösen festenek a díszes fegyverek és ötvöstárgyak a szigorú viktoriánus múzeumban, mégis remekül illenek az újonnan felújított "Silver Galériába".

Informatica Museologica 1996.27.évf. ½.sz.

"Selejtezni, vagy nem selejtezni?" -teszi fel a kérdést a szerzõ, (5.o.) a horvát múzeumok viszonylatában. Szerinte a múzeumok gyûjteményébõl való selejtezés a legtöbb esetben nem indokolt. A raktározási lehetõségek bõvítésére, s az állomány karbantartására kell elsõsorban törekedni. Gyakran nagyon sok energiát fektetnek a szakemberek az új tárgyak megszerzésére, ugyanakkor a régiek megtartásáról ez már nem mondható el. Az angol- és amerikai múzeumok már régóta kidolgozták a megfelelõ gyûjtési politikájukat, amit természetesen írásba is foglaltak. Horvátországnak is szükséges lenne ezt a mintát követnie, ez segítene a kérdéses esetek eldöntésében. Észak-Amerikában a gyûjtés vezér-elve a "nemzeti" attribútumok fogalma alá tartozó tárgyak köre, ugyanez az ez elv nem alkalmazható, egy olyan kis nemzetnél, mint a horvátoknál, akinek örökké küzdeni kellett a fennmaradásáért, az európaiságáért, az ilyen nemzetnek egyszerûen csak gyûjtenie kell. Mindent ami elérhetõ. Vannak olyan országok amelyek amellett döntenek, hogy kiselejteznek tárgyakat, s pénzüket a megmaradt tárgyak konzerválására és restaurálására használják föl, míg vannak olyanok is, akik a selejtezendõ mûtárgyaikat cserébe ajánlják fel másoknak. A horvát múzeumok is a fogyatkozó pénzügyi források mellett elgondolkodhatnak azon, hogy milyen módszert válasszanak a tárgyak selejtezése helyett. Kiárusítani a múzeumok tárgyait ijesztõ perspektíva.: a megoldás csak az lehet, vagy ajándékoznak, vagy kölcsönadnak intézményeknek, hogy azok épületeit díszítsék velük. Az Európai Múzeumi Közösség által kiadott etikai kódex kimondja, hogy a múzeumok gyûjteményi politikáját évrõl-évre, de legalább öt évente felül kell vizsgálni. Szintén a gyûjtemények szabályozásával foglalkozik a következõ tanulmány (14.o.) amelyben az írásban lefektetetett határozatokat sürgeti a szerzõ ezen a téren. A múzeumi szakemberek munkáját könnyítené meg, ha tudnák elfogadott törvényekhez igazítani ebbeli intézkedéseiket. Az 1996-os évben a múzeumok helyzete már javult Horvátországban. Megtudhatjuk milyen új szerzeményekkel gyarapodtak (18.o.) a zágrábi múzeumok, a fiumei modern képtár, az isztriai Régészeti Múzeum, a Szlavóniai Múzeum néprajzi gyûjteménye. A tematikus gyûjtemények jelentõségét (28.o.) emeli ki a következõ tanulmány, hangsúlyozva azoknak a tárgyaknak a fontosságát, amelyek a mûszaki örökséghez tartoznak. Egyik ilyen kiállítás volt "A röntgen felfedezése és használata 1895-1995" között. A Technikai Múzeum kiállításában nyolc különféle intézmény is résztvett, illetve segítséget nyújtott. A "Lions Club nagydíja a mûvészetért, avagy egyfajta módszer a múzeumok megsegítésére" (34.o.) címmel olvashatunk a Lions Club legújabb kezdeményezésérõl Zágrábban, ahol a pénzügyi gondokkal küzdõ múzeumokat hozzásegítették, hogy névleges áron megvehessék a kortárs mûvészek alkotásait. A zágrábi múzeumpedagógusok egyre aktívabb munkája (75.o.) nyomán 1995 óta rendszeresen rendeznek találkozókat. Legutóbb a nasicei Helytörténeti Múzeum hívta meg e csoportot, hogy nézzék meg múzeumukat, s ismerjék meg az új oktatási programjukat, melynek címe: "A múzeum mint iskolai osztályterem" volt. A program sikere köszönhetõ a múzeumi kurátorok és a pedagógusok együttmûködésének. Jó példa arra, hogyan tudják a múzeumi szakemberek a múzeum adta lehetõségeket beépíteni a tantervbe. A Múzeumi Dokumentációs Központ egy kérdõívet készített a horvátországi múzeumi könyvtárak adatainak. Célja az volt, hogy felmérje a gyûjteményi adataikat ezeknek a speciális rendeltetésû intézményeknek. A következõ kérdések szerepeltek a kérdõíveken: könyvtárakkal rendelkezõ múzeumok száma, a könyvtári alkalmazottak státusza, a könyvtár elhelyezése a múzeumon belül, felszereltsége, könyvtár raktározási kérdése, hogyan gyûjti a könyvtár a könyveket és más dokumentumokat, hogyan dolgozza fel azokat, milyen szolgáltatásaik vannak, s mennyire hozzáférhetõek a könyvtárak anyagai a látogatók számára. A vizsgálattal szerették volna a jelenlegi helyzetet felmérni, ez az elsõ lépés ahhoz, hogy megállapítsák hogyan és milyen változtatásokat kell eszközölni a magasabb színvonal eléréséért. 1996-ban Velencében tartották az 5. Nemzetközi Múzeumi és Kiállítási Szalont (SIME), (97.o.) amelyen a rendezõk két témát emeltek ki, az egyik volt a múzeumok, gyûjteményeik, kiállításaik megjelenítése, míg a másik volt "ami a színfaalak mögött történik" Ez utóbbihoz tartoznak a múzeumi boltok, a múzeumok kiadói tevékenysége, s a legújabb törekvések, eredmények a restaurálás és konzerválás terén. Beszámoló olvasható a textilrestaurálás oktatásával foglalkozó firenzei intézetrõl, (99.o.) a bajorországi Mûemlékvédelmi Hivatal textilrestaurátori munkájáról, a textilek raktározásáról és konzerválásáról a horvát Történeti Múzeumban. Végezetül a folyóirat részletesen ismerteti a Magyar Múzeumok 1995. 1. számát. A rendkívül gazdag tartalmú, szép képekkel illusztrált folyóirat horvát nyelvû cikkei mellett részletes angol összefoglalók találhatók.