Lányi Vera (1940-1997)
1997. október 16-án meghalt Lányi Vera numizmata és régész, az ELTE
Régészeti Tanszékének két évvel ezelõtt nyugdíjba vonult docense. Hogy
miért "vonult" nyugdíjba? Mert nem tudta elviselni, ha fölényesen
beszélnek vele, mint egy gyerekkel. Verának volt egy kedvenc vicce. Egyébként
sok viccet tudott. "Kohn és Grün találkoznak. Kohn boldog. - Képzelje
Grün, jövõ héten férjhez megy a lányom. - Gratulálok. Na és ki a võlegény?
- Nézze. Az én lányom szép, az én lányom gazdag, a fiúnak nincs egy árva
fillérje se. - Na ja. Csak tisztességes legyen!" Ezért volt a Vera
mindenkihez kegyetlenül õszinte. A tisztességért. Viszonylag kevés embert
fogadott el, de ha megütötte az általa felállított mércét, szinte szolgálni
tudta az ilyen kiválasztottakat, teljes erejébõl. Ennek kritériumia volt
az eredetiség, ne adj' Isten a zsenialitás, az okosság, s az a fajta génekben
is hordozott kikezdhetetlen mûveltség, amely csak néhány ember sajátja.
Ilyen volt Hahn István, Kovács Zoltán (az esztergomi Bibliotéka egykori
igazgatója) és Mócsy András. Õket Vera valósággal szolgálta.. Az egyetlen
vágya volt, hogy numizmatikával foglalkozhasson. Ehhez képest az ELTE-n
latin-történelem-régészet szakon végzett, s az esztergomi Balassa Múzeumba
került mezei régésznek. Nem az õ esete volt a terepmunka. Itt írta meg
a Pannonia pénzforgalmáról szóló kandidátusi disszertációját, majd Mócsy
András az ELTE Régészeti Tanszékére hívta docensnek. Mint a docens szó
is mutatja, tanított. De - saját állítása szerint - nem szeretett tanítani..
Pedig jó pedagógiai érzéke volt és jó emberismerõ volt. A baj csak az,
hogy eközben szerzett tapasztalatait mindig ki is mondta, bele a szemébe
az illetõnek. Egyetemi évei alatt, a tanítás mellett mindig numizmatikával
foglalkozott. Rendbe tette a Tanszék éremgyûjteményét, minden évben összeállította
és leadta az Actába az azévben feldolgozott éremanyagot, s Mócsy András
halála után elinditotta azt a sorozatot, amely Pannonia teljes éremanyagát
dolgozta volna fel. Az EFEMERU köteteit. Az anyag teljes egészét természetesen
- ami az õ korosztályának sajnos nem természetes, - számítógépre vitte.
Egyszerre készült a kiadvány és az adatbázis. Szorgalmas volt, szeretett
dolgozni. Hogy a tudományos mûvek érdekelték jobban vagy az emberek? Azt
állította, hogy a tudomány az elsõ. Pedig titokban szerette az életet is.
M.E.
Parádi Nándor
Dr. Parádi Nándor régész, a Magyar Nemezeti Múzeum nyugalmazott fõosztályvezetõje 1997. szeptember 28.- án, életének 69. évében elhunyt.