Magyar múzeumi kiadványok
Összeállította: Sárközy Gabriella

Sisa Béla: Táltos a templomtornyon (A magyar õsvallás emléke Erdélyben) Kiad.: a Múzeumfalu Baráti Köre, Nyíregyháza, 1995. 217 p. ill. (A Sóstói Múzeumfalu Kiskönyvtára 3.)

A szerzõ Erdélyben, a magyar õsvallás emlékeit fedezte fel a római katolikus templom tornyán lévõ ábrázolásokban. Most született megfejtés egy többszáz templomtorony külsõ vakolatára festett ábra-sorról, amit bárki megfejthetett volna, hiszen az elsõ pillanatban szembeötlõ.

Egy több évtizedes mûemlékes gyakorlattal rendelkezõ építésznek kellett találkoznia a templommal, hogy a rajta levõ ábrasor periódusos rendszerét megfejtse és kutatásának eredményét nyilvánosságra hozza. Valószínû, hogy a megoldáshoz a szerzõt hozzásegítette az a több mint harminc éves tervezõi gyakorlat is, melynek módszerével helyreállította a mûemlékeket. Elgondolkoztató, hogy mi minden vezette a szerzõt a könyv megírásához. A hely "felfedezése" után sorra kiderül, hogy Orbán Balázs és más kutatók ottjárta ellenére - ezt a templomot még valóban nem fedezték fel, s csak néhány rövid publikáció, a templomban található leírás s a korábbi restaurálás eredménye ismert. Felvetül a kérdés, hogy miért nem foglalkozott ez idáig behatóbban a témával a hazai tudomány.

Sok tanulsága is van a könyvnek: mekkora a restaurátor felelõssége, amikor arról dönt, mit takar le, semmisít meg, mit állít helyre, milyen mértékig egészíti ki saját elképzelése alapján? Hány és hány tudományág együttes részvétele szükséges egy ilyen összetett mûemlékvédelmi feladathoz, mint a csíkrákosi templomtorony helyreállítása? A szerzõ kutatásának eredményeit 1995-ben a tusnádfürdõi Nemzetközi Mûemlékes konferencián hozta nyilvánosságra. E kötetben részletesen, rajzokkal és fotókkal illusztrálva fejti ki gondolatait.

József Nándor (1776-1847)
Szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. Kiad. Budapesti Történeti Múzeum, 1997. Bp. 123 p. ill.

1795-ben diadalkapun át vonult be Budára a 19 esztendõs Habsburg József fõherceg, mint királyi helytartó.

Elsõ felesége halála után kezdett foglalkozni az elmaradott Pest-Budával és látott hozzá városszépítõ tervei megvalósításához. A Szépítõ Bizottmányra bízta a város tervezését. Megbecsülte és elismerte a szakmai tudást, barátjának nevezte Pollack Mihályt, a korszak kiváló építészét, de támogatta a híd, az alagút, a gyárak, gazdasági egyletek létrejöttét. Közéleti tevékenységében méltó társra talált feleségeiben, a botanika iránt érdeklõdõ Herminában, és a jótékonyságáról közismert Mária Dorottyában. A nádori család, avagy ahogy nevezték õket, a "magyar Habsburgok" tiszteletnek és szeretetnek örvendtek. József nádor személyét övezõ tisztelet bizonyítéka, hogy szobrát a változó politikai rendszerek is megkímélték.

A Budapesti Történeti Múzeumban nemrég megrendezett kiállítás jó alkalmat teremtett arra, hogy megidézze a nádor világát, azt a városképet, amelynek kialakítása az õ nevéhez fûzõdik, s amely már közvetlenül a halála után pusztulni kezdett.

A kiállítás és a katalógus József nádorra halálának 150. évfordulója alkalmából emlékezik.

Százéves a vajai freskó. Tudományos ülésszak, Vaja 1996. április 19.
Szerk. Molnár Sándor. Kiad. a Vay Ádám Múzeum Baráti Köre, Vaja, 1997. 41 p.

(A Vay Ádám Múzeum Baráti Kör Kiadványai)

A kötet tartalmazza a tudományos ülésszak elõadásait, melyek a mûemlékeink védelmében, kulturális örökségünk megõrzéséért emeltek szót. Nagy Tiborné megnyitó beszédébõl érdemes idézni a következõket:" ... Súlyos ellentmondás - de létezik- legalábbis a mai KözépEurópában. Az emberek többsége akkor érzékeli valaminek az értékét önmaga számára, ha elveszti azt. A kastélyok - freskóstól vagy anélkül - repednek, romlanak, s általában ezek nyûgnek számítanak és nem értéknek."

A konferencia egyben bíztatás is volt arra, hogy vannak még akik ezeknek az értékeknek a megmaradásáért dolgoznak, s talán van remény arra, hogy nem pusztul el minden értékünk.

Sinkó Katalin a vajai vár lovagtermében található Lohr Ferenc freskójának történetét, história festészeti vonatkozásait tárja fel.

Németh Péter szintén a vajai freskót, annak történeti alapját kutatta. A múlt század Európa-szerte a nemzetállamok kialakulásának idõszaka, s lassan erõsödõ történelmi-politikai változások, a mélyreható társadalmi folyamatok, a képzõmûvészetben is éreztették hatásukat. Bakó Zsuzsanna a török téma típusok értelmezésének változásait követi nyomon a 19. század történelmi festészetében.

Ágostházi László a Vay kastély építéstörténetéhez szolgál adalékokkal.

Felsorolja az eddigi kutatási eredményeket, s ezen megfigyelések által felvetõdõ újabb problémákra hívja fel a figyelmet, melyeknek tisztázása a jövõ kutatóira vár.

A XX. század elsõ évtizedeinek magyarországi belpolitikai viszonyait számtalan feszültség, sokszor zûrzavar határát súroló helyzetek sora jellemezte. Ilyen körülmények között felemelõ ünnepségsorozat zajlott le 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatala és újratemetése során. A Rákóczi- és Vay Ádám-ünnepségeket Szabolcs vármegyében eleveníti fel tanulmányában Bene János.

Molnár Sándor Vaján, az elmúlt évtizedek megemlékezéseit sorolja fel, Gyúró Imre pedig a Millecentenárium alkalmából megnyílt Tóth Sándor-kiállítást méltatja.

Rákóczi-kori tudományos ülésszak II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársai, valamint Vay Ádám hamvai hazahozatalának 90. évfordulója alkalmából 1996. október 25. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor és Németh Péter. Kiad. a Vay Ádám Baráti Kör, Vaja, 1997. 119 p.

A kiadvány a Rákóczi-szabadságharc megemlékezése kapcsán rendezett konferencia elõadásait adja közre. Többszörös ünnep szolgált erre, részben 90 évvel ezelõtt hozták vissza magyar földre a nagyságos fejedelem és bujdosó társai hamvait, részben hosszú évtized után ismét Vaján láthatták vendégül a Rákóczi-kor kutatásának három személyiségét dr. Köpeczi Bélát, dr. R. Várkonyi Ágnest és dr.Heckenast Gusztávot, akik a legnehezebb idõkben is személyes jelenlétével demonstrálta, hogy Vajának annak kell lennie ami volt: Budapest után a Rákócziszabadságharc közel évtizedének legfontosabb mûhelyének. Immár több mint huszonhat esztendeje, hogy a vajai tudományos ülésszakok Vay Ádám halálának 250. évfordulója alkalmából kezdetüket vették.

Az elõadók szóltak Vay Ádám szerepérõl a Rákóczi-szabdságharcban, Vay Ádám beszámolójáról a huszti gyûlésrõl, Ludányi Bay András törökországi küldetésérõl. Mészáros Kálmán adalékokkal szolgált a vajai Ibrányi család történetéhez és Ibrányi László kuruc ezredes életrajzához.

Nagy Magdolna Miskolc szerepét a Rákóczi-szabadságharcban taglalja, Köpeczi Béla pedig Brenner Domokosnak állít emléket, akit a Rákóczi-szabadságharc és a bujdosás diplomatájának titulált.

A Vay család felemelkedése a magyar arisztokráciába volt a témája Kovács Ágnesnek, Bene János pedig Vay Ádám hamvainak a hazahozatalát eleveníti fel. Zachar József Bercsényi László szerepét a Rákóczi-szabadságharcban, majd további sorsát kutatta, "Aki holtában sem térhetett haza" címmel.

Bárth János: Kalocsai kontraktusok
Kiad. Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 1997. 467 p. ill. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 3. Szerk. Romsics Imre)

A XVIII. században és a XIX. század elsõ felében, a kései feudalizmus korában, a magyarországi hivatalos iratokban és beszélt nyelvekben gyakran használták a latin eredetû kontraktus kifejezést. A kontraktus szerzõdést, egyezséget, kötést, kötelezõ levelet jelentett. A szónak volt, illetve van szûkebb és tágabb értelmezési lehetõsége is. Jelen kötet írója tágan értelmezi a kontraktus fogalmát.

A közölt kontraktusok kiválasztásának szempontjai voltak, hogy egy részrõl olyan szövegeket keresett és válogatott amelyeknek egyezség kerete van, valamilyen alkun alapuló megállapodások írásba foglalásai. Szinte kizárólag magyar nyelvû szövegeket ad közre, ezzel a régebbi magyar nyelv tanulmányozásához is szolgáltatott anyagot.

A közölt kontraktusok kiválasztásánál földrajzi szempontokat is érvényesített, a Kalocsai Sárköz, illetve a kalocsai egyházi uradalmak lakosságának XVIII-XIX. századi történetérõl, életérõl adott hírt.

A szerzõ arra célja az volt, hogy Kalocsa város kontraktusairól lehetõleg teljes képet adjon Ezért közli az úrbéri viszony szabályozására kötött összes magyar nyelvû kalocsai kontraktust. Emellett számos környékbeli helyiségek kontraktusainak is helyt adott. Törekedett arra, hogy gyûjteményében olyan kontraktusok szerepeljenek, amelyeknek szövegeit ez idáig senki sem közölte tudományos folyóiratban vagy könyvben. A XVIII-XIX. században keletkezett kontraktusok önálló kutatására viszonylag kevés figyelmet szentelt a magyar néprajz és történettudomány. Feudalizmus kori kontraktusokat közreadó önálló kötet ez idáig csak egy jelent meg. Különbözõ történeti munkákban többször találkozhatunk kontraktusok, elsõsorban úrbéri jellegû általános kontraktusok elemzésével, ismertetésével. Elszórt szövegközlések is akadnak. Sajnos a helytörténeti és tájtörténeti monográfiákban ritkán kapnak helyet az úrbéri viszonyt szabályozó és még ritkábban a más jellegû helyi szerzõdések betûhív közlései.

A szerzõ alapos tanulmánya kiterjed a magyarországi kontraktusok kutatására, azok forrásértékének és tudományos jelentõségének vizsgálatára. Összeveti a dunántúli és a kalocsai kontraktus-kötetet, tanulmányozza a kalocsai érsekség tevékenységét, miután a kötetben közreadott kontraktusok nagy többségét a földesúri jogokat gyakorló kalocsai érsekség kötötte alattvalóival, kitér a bérletek szerepére a kalocsai érseki uradalomban, végezetül pedig a kontraktusok lelõhelyeit és fajtáit mutatja be a tanulmányában.