A várfotóktól a fotótérképig. A légifotózás szerepe a régészeti lelőhelyek felderítésében
Czajlik Zoltán
Kivonat
A régészeti célú légi fényképezés minden a legtöbb európai országban, így Magyarországon is, a következő nagyobb korszakokra bontható:
Magyarországon az első kutatástörténeti fázis még a második világháború előtt lezajlott, s Neogrády Sándornak köszönhetően egy sor földvárról is rendelkezünk archív légi fotóanyaggal. A legizgalmasabb, pótolhatatlan adatokat azonban a néhány megmaradt, általa felderített új lelőhely jelenti.
A háború után – ismert okokból – teljes visszaesés következett be, s közel 50 éven keresztül a légi régészeti kutatás – egy-két kivételtől eltekintve – az archív, nem régészeti céllal készült fényképek feldolgozását jelenti.
A 90-es években meginduló felderítő repülések révén a nyugat-európai többszázezer felvétellel rendelkező gyűjteményekhez képest nem jelentős, de a rendelkezésre álló rövid időhöz és a pénzügyi lehetőségekhez képest fontos gyűjtemények jöttek létre az MTA Régészeti Intézetében, a Pécsi Egyetemen és az ELTE Régészettudományi Intézetében.
Ismereteink szerint a felvételek száma meghaladja az 50000-et, a legnagyobb problémát ma már azonosításuk, értelmezésük, a kapcsolódó terepi adatok begyűjtése jelenti.
A modern informatikai eszközök széleskörű elterjedésének köszönhetően ezek a munkafázisok jelentősen felgyorsíthatók, a légi régészet területén szerzett hátrányunk erőteljesen csökkenthető. Ez az alapja annak, hogy – a nyugat-európai fejlődéssel immáron párhuzamosan – Magyarországon is elkezdődjék a régészeti foto térképek készítése, amely – Franciaországi példák alapján – a régészeti lelőhelykutatás lehetőségeit, hatékonyságát rendkívüli mértékben megnöveli.