A lelőhely felderítés módszerei a hazai régészet mai gyakorlatában

Ilon Gábor

Savaria Múzeum

 

Kivonat

A lelőhely felderítés három alapvető módszerének alkalmazását vizsgáltam az utóbbi két, esetenként közel három évtizedben. Ezek a terepbejárás, a légifotó és a geofizikai kutatás. Arra törekedtem, hogy országosan reprezentatívként értelmező eredményekre jussak. Ilyen elemzéshez elsősorban az autópálya, az autóút és a településeket elkerülő főút-szakaszok információit volt célszerű felhasználni. Így az M3, az M5 és az M7 autópályák mellett a Békés és a Vas megyei adatokra építettem.

Mindezek alapján összegzésként megállapítom:

1. A korábban egyedül üdvözítőként kezelt terepbejárásnak komoly korlátai vannak: megbízhatóan ugyanis sem a lelőhely kiterjedését, sem intenzitását nem határozhatjuk meg általa. Az intenzív terepbejárás alkalmazása sajnos unikális, holott eredményessége vitathatatlan.

2. A feltárást közvetlenül (1 éven belül) megelőző légifotózás eredményessége a legtöbb esetben minimális, annál inkább hasznosak a korábbi légifotók, illetve az ásatás közbeni fotózás, valamint az ortofotók.

3. A geofizikai felmérések vitathatatlanul nélkülözhetetlenek, s hatékonyságuk nagyszámú alkalmazás esetén eredményesebb. Használatukat a megrendelő régész szakmai felkészültsége, igényessége sokkal inkább meghatározza, mint a rendelkezésre álló pénzügyi keret nagysága. “Drágaságuk” tehát viszonylagos, ugyanakkor információik minősége nélkülözhetetlen.