T. Láng Orsolya

BTM Aquincumi Múzeuma

Az elmúlt tizenöt évben országszerte megnövekedett számú beruházások egyre nagyobb kihívást jelentenek a fejlesztésekkel érintett régészeti lelőhelyek feltárását végző régészek számára. Különösen így van ez Budapesten, ahol az országban történő beruházásoknak jelentős része zajlik, s ahol az építkezések kivétel nélkül felszínre hozzák a három történeti városmag, Óbuda, Buda és Pest maradványait. A beruházók elsődleges célja, hogy az előírt és szükséges régészeti feltárásokat minél előbb és minél olcsóbban végezze el a területileg illetékes múzeum. A múzeumok ezeknek az elvárásoknak csak akkor tudnak megfelelni, ha módszeresen igénybe veszik az új lelőhely-felismerési és dokumentációs technológiák kínálta lehetőségeket.

A Budapesti Történeti Múzeum már évek óta kísérletezik ezeknek az új technológiáknak alkalmazásával. A fotogrammetria, geofizikai felmérés és a lézer szkenner azonban korábban többnyire csak a hagyományos rajzi és fotó dokumentációk kiegészítésére szolgáltak. Az új módszerek “élesben” történő alkalmazása a tavalyi évben történt meg először. Szükségessé vált ugyanis a Szentendrei HÉV vágányok felújítása, mely egy szakaszon az aquincumi polgárváros közepén halad át. A BKV Rt. műszaki terveinek és korábbi ásatási dokumentációk adatait összevetve egyértelművé vált, hogy a felújítás bizonyos pontokon érinti az antik város rétegeit. A feszített ütemterv miatt mindössze 16 óra állt a múzeum régészeinek rendelkezésére. Első lépésben a vágányokkal eltakart terület geofizikai felmérésére került sor, majd a nyomvonalon előkerült fűtőcsatornás épületrészletet dokumentáltuk lézerszkenner segítségével. Az itt alkalmazott új technológiák amellett, hogy az építési munkához kapcsolódó régészeti feladatok gyors elvégzésében segítettek, új tudományos eredményt is hoztak. A polgárváros korábbi kutatása során nyert egyes régészeti adatok, melyeket nem tudtunk értelmezni, az új kutatásokkal magyarázatot kaptak, s általuk kiegészült a római kori polgárváros topográfiai-kronológiai képe.

Szintén a tavalyi évben csővezeték-építéshez kapcsolódóan végeztünk megelőző régészeti kutatást a polgárvárostól keletre, a Duna parton. A minden régészeti korszakban intenzíven használt területen többek között freskóval díszített Kr.u. 2-3. sz. épület és későrómai kori mészégető-kemencék kerültek elő. A vezeték nyomvonala által megszabott szűk sávon túl is folytatódó régészeti jelenségeket a megszokott módszerekkel nem lehetett követni, így itt is geofizikai felmérés segített tisztázni a feltárt felületen túlnyúló épület alaprajzát és a kemencék elhelyezkedését. Ugyanakkor lézerszkenner segítségével dokumentáltuk a nehezen hozzáférhető falrészleteket és falszöveteket. A két felmérés adatai egymással és a hagyományos dokumentációval is összeilleszthetők voltak, így pontosabb kép rajzolható a terület római kori beépítettségéről.