Steinbach Péter - Székely Balázs

ELTE Geofikiai Tanszék

Felszín alatti objektumok kutatásában, így a régészeti célú, jellemzően feltárást megelőző lelőhely-térképezésben évtizedek óta sikerrel alkalmazott, hatékony geofizikai módszer a mágneses kutatás. Ez az egyik legnagyobb múltú, sokrétű alkalmazásban bevált kutatómódszer a méréstechnika feljlődésével (a műszerek érzékenységének növekedésével) került mára a rutinszerű, régészeti vonatkozású alkalmazások körébe, ahol jellemzően a Föld mágneses terénél sok nagyságrenddel gyengébb hatás a kimutatandó effektus.

Mágneses méréssel a vektor jellegű tér komponensei valamelyikét (vagy egyszerre többet) rögzítjük a kutatandó objektum környezetében. A kapott térjellemző(k) 1, 2 vagy 3D térbeli eloszlása lokalizálható “anomáliaként” közevetlenül utal a kutatandó objektum(ok), “mágneses ható(k)” jelenlétére, hozzávetőleges kiterjedésére. Olykor már ez az elsődleges ismeret is érdemi támpontot ad, alapvető következtetések levonását engedi, pl. a teljes feltárandó terület, vagy egy-egy részletesen kutatandó objektum tényleges helyéről. A terepi munkával regisztrált adattömeg a nyers térképi megjelenítésnél lényegesen bővebb, részletesebb információt hordoz a mágneses anomáliához kapcsolt objektum fizikai tulajdonságairól. Ehhez az ismerethez modellezéssel, mágneses hatószámítással juthatunk.

Mágneses hatószámítás paraméterek (pl. méret, elhelyezkedés, mágneses jellemzők) meghatározása (becslése), amelyek egy modellként feltett geometriájú, helyettesítő objektumot írnak le. A számítási művelet paraméter optimalizálás, a terepi és a szimulált adatrendszernek (az eljárás adta kereteken belül) legjobb illeszkedését biztosító modell-paraméterek meghatározása. A mért adatrendszer, a felvett modell, valamint az alkalmazott matematikai-számítási apparátus igen sokféle lehet, így a nyert modell-paraméterek pontossága és megbízhatósága is esetfüggő. A kutatott objektum elhelyezkedésének, mágneses tulajdonságainak ismerete minőségileg új információ.

Ismertetünk egy 3D hatószámítási eljárást, amellyel egy függőleges, homogén hasáb modell geometriai, mágneses jellemzőit és azok hibáit, valamint a hibák korrelációját lehet meghatározni. Nagyszámú, sikeres régészeti hatóbecslés tapasztalata alapján több példán szemléltetjük az eljárás alkalmazhatóságát és korlátait.