Biller Anna Zsófia

Régészet, V. évfolyam

ELTE BTK Régészettudományi Intézet

Dolgozatomban Vecsés 36. és Gyál 8., 13. Árpád-kori lelőhelyek állatcsont anyagának összehasonlítása szerepel. A vizsgálat fő célja összevetni az egyes háziállatok táplálkozásban és életmódban betöltött szerepét, alátámasztani vagy cáfolni a korszakra jellemző állattartási szokásairól ismerteket, a korszak hasonló lelőhelyein keresztül.

A vizsgált lelőhelyek csontanyaga közepes nagyságú, a jelenlevő fajok száma alacsony, de azok jól beleillenek a korszak hasonló csontösszetételű lelőhelyei által kirajzolt földrajzi régiókba. A szarvasmarha, a ló vagy a kiskérődzők magas száma az Árpád-kor korai szakaszára jellemzőbb, mivel ekkor még erősen érvényesül a honfoglalás kori életmód, a nomád állattartás hatása, ahol a lónak volt a legnagyobb jelentősége. A sertés száma elenyésző a lóhoz és a kiskérődzőkhöz viszonyítva. Jellemző a lelőhelyekre a háziállatok 90 % feletti aránya, a vadállatok alacsony száma, s ez mutatja, hogy az élelemszerző vadászat nem volt jelentős. Az egyes vadállatfajok utalhatnak a lelőhelyek korabeli környezetére. A dolgozatban kitértem a csonteszköz anyagra, a lónak, a lókoponyának, valamint a kutyának a mindennapi és a hitvilági életben betöltött szerepére.

Kultúrtörténeti szempontból különösen figyelemre méltó, hogy ismét megerősítést nyert a sertéshús fogyasztásának rendkívül kicsiny mértéke, amely egybe esik a lóhúsnak a korabeli táplálkozásban (az Árpád-korra több évszázados egyházi tilalom ellenére) betöltött fontos szerepével Gyál 8. és Vecsés 36. lelőhelyeken. Mindezek bizonyítják, hogy az ásatások állatcsont anyaga is teljes értékű régészeti lelet, mert kulturális tartalmat hordoz, amely a mindennapi élet más régészeti leletek alapján alig megismerhető, fontos jelenségeire világíthat rá.