1ELTE TTK, Földrajzi- és Földtudományi Intézet, Természetföldrajzi Tsz., Pázmány P. sétány 1/C, bradak.b@gmail.com

Vörs-Máriaasszonysziget régészeti lelőhely összetett vizsgálatában az egyik mozaikot az üledékföldtani-paleotalajtani kutatások jelentik. A terület üledékes rétegsorának feltárására kutatófúrásokat végeztünk. A Vorsbb1 fúrás a félsziget tetőszintjéhez közel, a felhagyott régészeti lelőhely mellett mélyült, feltárva a “szárazföldi üledéksor”-ként elnevezett összletet. A félszigetet K-ről határoló öblözet közelében mélyített, “parti üledéksor”-ként meghatározott Vorsbb2 fúrás rétegsora a fenti fúráshoz hasonló rétegeket foglalt magába. A különbség a kultúrréteg hiánya. A K-i öblözetben mélyített “tavi üledéksor”-nak elnevezett fúrások (Vors6, 7 és 8) rétegsora közel azonos üledékekből épült fel. Kivétel, hogy a Vors7 és 8 fúrás feküjében, a szárazföldi fúrásokhoz hasonlóan, kavicsos szintet tártak fel a vizsgálatok.

A vizsgálatok alapvetően két kérdés megválaszolását tűzték ki célul: (1) A fúrások rétegtagjai üledékes-kőzettani tulajdonságaik alapján csoportosíthatóak-e? (2) A fúrásokban megfigyelt és a kutatóárkokban leírt üledékek segítségével feltárható-e a szigeten/félszigeten élt ember környezete, illetve az egyes események besorolhatóak-e a földtörténet egyes korszakaiba?

(1) Az üledékes kőzettani vizsgálatok alapján jól elkülöníthető csoportokat alkottak a szárazföldi/parti és tavi rétegsorok üledékei.

(2) A környezetrekonstrukciós és geokronológiai szempontú értelmezést feltételezett réteghiányok nehezítik, azonban a rétegsorban korrelatív üledékként meghatározott dolomitkavicsos szint, illetve a kronometriai mérések fogódzkodót adhatnak. A kavics eredetét számos módon magyarázták. Egyes kutatók holocén turzás összetevőjeként, mások egy, a kora pleisztocéntől kezdve É-ról progradáló, majd a késő pleisztocénben áthalmozódó hordalékkúp üledéksorában említenek kavicsot, illetve meder-, illetve övzátonyok üledékének tartják. Felhalmozódási/áthalmozódási koráról, a fedőüledék ¹⁴C kora alapján csak annyi állítható biztosan, hogy az atlanti korszakot megelőzően történt. Nem kizárható, hogy a késő atlanti szárazabb periódusában a K-i öblözet részlegesen, vagy teljesen kiszáradt, az eolikus folyamatok uralkodtak a területen, elszállítva az előzőleg lerakódott tőzeget. A tavi fúrások alsó egységében megjelenő kavics már feltehetően a parti üledékből halmozódhatott át az atlantit követő kora szubboreális balatoni vízállás-maximum idején. A kultúrréteg eróziója és a kavicsos réteg áthalmozódása mellett a 2000/I kutatóárok K-i metszetfalában leírt tömör, szürke homok településviszonyai is abráziós tevékenységre utalhatnak. A feltehetőleg tavi eredetű agyagos homokkal kitöltött paleoöblözet belevágódik a szárazföldi rétegsorban megismert és a kutatóárokban azonosított homokba és a fedő kultúrrétegbe. A szárazföldi-, parti- és tavi rétegsorok között feltehetőleg ez az eróziós esemény mint réteghiány, illetve az áthalmozott kavics jelenti a kapcsolatot. A folyamatosnak feltételezett tavi üledéksorban a sötétszürke homokra települő alsó tőzeges szint képződése a kora-szubboreálist követő valamelyik szárazabb, vízszintcsökkenést, elmocsarasodást eredményező időszakra tehető. A rétegsorban a tőzeges szintet követő világosszürke homok már a történeti korok valamelyik magas vízállása során halmozódott föl.

A kutatást és a vizsgálatokat az OTKA T-046297 számú pályázata támogatta.