Száz évvel ezelőtt született Dr. Kretzoi Miklós, a szakma, a tanítványok Miklós bácsija. Kevés embernek adatik meg, hogy tisztelői, tanítványai, kik ma már több generációt tesznek ki, csak bácsiként emlegessék. De aki ismerte messzemenően egyetérthet ezzel a jelzővel. Több volt Ő mint tanár, tanítómester, tudományos kutató, számtalan tudományos mű szerzője, Ő volt a Miklós bácsi, akihez még halála előtti hetekben is bátran fordulhattunk tanácsért, véleményért. Tanítványainak életpályáját folyamatosan nyomon követte, s a maga sajátos stílusában értékelő megjegyzéseit is megosztotta velünk.

Életének utolsó szakaszában egy portréfilm készítése kapcsán állította össze számomra rövid életrajzát, amit, csak mint nekrológ-nyersanyagot emlegetett, “amiből mindenki kiveszi a szükséges adatokat”.

Az előadás során ezt a nyersanyagot kívánom megosztani a hallgatókkal, amit ki-ki a maga módján raktározhat el, dolgozhat fel.

Életrajzi írása tömör, leegyszerűsített összefoglalása mindannak, amit hosszú élete során tett a magyar és egyetemes földtudományok terén. Gondolatait sajátosan, rá jellemző módon zárja: “Kihagytam az akadémiai bizottság, elnökség, tagságok, valamint a nemzetközi és hazai tiszteleti tagságokat, akadémiai díjakat és Széchenyi-díjat – az életrajz azt tartalmazza, amit én csináltam, nem a “fogadtatást”.