Kretzoi-emlékülés, 2007. február 12. Magyar Nemzeti Múzeum
A régészeti anyagban előforduló kisemlős csontok és járatrendszerek jelentősége
Németh Attila, Kázmér Miklós, Patay Róbert
Az M0 autópálya építését megelőző régészeti feltárások során az Ecser 6 sz. lelőhelyen kb. 70.000 m2-en előkerült 3300 régészeti objektum (későrézkori település, bádeni kultúra, szkíta, szarmata és kelta telep) minuciózus feltárása során kerültek elő földalatti életmódot folytató kisemlősök változatos üledékkel kitöltött járatrendszerei. A leletmentés-szerű gyűjtés során előkerült földikutya (Spalax leucodon) és ürge (Spermophilus citellus), valamint vakond (Talpa europea) járataiból csontmaradványokat gyűjtöttünk. Eme csontoknak (járatoknak) a felbukkanása fontos ismereteket közöl a korabeli környezetről.
Kevéssé ismert de a földikutyaformák (Spalacinae) alcsaládja a fajképződés állapotában van. Igen sok, külsőleg egyforma állomány ismert, mely genetikailag oly mértékben különböző, hogy egymással már szaporodni sem képes. Bár a fajképződés evolúciós hátterének és az eddig leírt kromoszóma polimorfizmus taxonómiai jelentésének megértéséhez további vizsgálatok szükségesek, nagyon sok jel vall arra, hogy a háttérben klimatikus okok rejlenek. Vagyis a csontok alapján elvileg azonosítható faj/alfaj klimatikus szempontból jó jellemzést ad ahhoz a réteghez, melyben elpusztult. Mi több ezek az adatok a fajkeletkezés történeti aspektusához adnak máshonnan megszerezhetetlen adatokat.
Tervezzük DNS vizsgálatok alkalmazásával felderíteni a földikutyák fajkeletkezésének múltbeli eseményeit. Radiokarbon- és pollenvizsgálattal a maradványok és a járatrendszerek korára és klimatikus viszonyaira remélünk információkat kapni. Egy ilyen jellegű vizsgálat kivitelezéséhez, azonban a pontos metodika kidolgozása mellett terepi adatok igen nagy mennyisége szükséges. Ehhez kérjük a régész kollégák segítségét. (OTKA T47104).