MNM

A sümegi Mogyorós-dombon a kovabánya művelésének a kezdete a neolitikum második felére keltezhető (Bácskay-Vörös 1980. 41., 1986.). Az őskori kovabánya (1958-1983.) gerinces faunájának 486 db állatcsont-maradványa ismert (1 táblázat). A 461 db gímszarvas maradvány anatómiai megoszlása a következő: 3 koponya fragmentum, 19 koponyás/rózsatöves agancs, 431 agancs/agancsrész, 8 postcraniális csonttöredék (5 tibia diaph. fr., metapodium dist. trochlea fr., 2 os ph.I. fr.). A kovabányából előkerült agancsok, agancsrészek gyakorlatilag bányászeszközöknek tekinthetők (Bácskay-Vörös 1980.). A koponyás (rózsatöves) agancsot aktív vadászaton, a vetett agancsot gyűjtés alkalmával szerezték meg. A 252 db gímszarvasagancs topgráfiai megoszlása jól mutatja, hogy az agancseszközök a kovabánya határain belül két területre a Középső, illetve az É-i területen áthúzódó legnagyobb bányavágatban koncentrálódtak (1 kép). A kovabányából egyetlen ép gímszarvasagancs nem került elő. Az agancsrészeket kőeszközzel történő vágással, faragással, töréssel, illetve "zsineg-vágással" távolították el(2. kép). Az agancsrészek és régiók megoszlását a 2. táblázat, az egyes agancsrégiók méreteit a 3.-12. táblázat tartalmazza.

A. régió - agancsszár - koponyás (rózsatöves), vagy vetett korona nélküli agancs. B. régió - agancstő - szárnélküli koponyás (rózsatöves) és/vagy vetett agancs. C. régió - (középső) szár- az agancsszár középső része, a szem/jégág és a koronaelágazás közötti agancsrégió. D. régió - agancs középső és felső (korona) része - az agancsszár középső részének felső régiója + koronaelágazás + korona. E. régió - korona - a koronaelágazás a koronával, ritkán a szár felső rész rövid darabjával. A koronaágak többnyire megvannak. F. régió - különálló fő- és koronaágak - a szárról és a koronáról levágott ágak, ágcsonkok, ágcsúcsok.

A sümegi gímszarvasagancsok vastag szára közepesen hosszú.. Az ágak száma kevés. 75 agancsszár/agancstő közül 67 agancsnak van szem- és jégága Az épen maradt sümegi agancskoronák között leggyakrabban az "ujjas", ritkán a "kehely" alakú formák fordulnak elő el. A kifejlett "ujjas" koronájú agancsok tizenkettes/tizennégyes; a "kelyhes" koronájú agancsok tizennégyes/tizenhatos ágszámúak voltak.

A Sümeg-Mogyorós dombi kovabánya gímszarvas agancsleletei morfológiájukban és méreteikben a Denevér úti (Budapest, Farkasrét) neolit/rézkori kovabánya agancsleleteivel egyeznek meg (méretmegoszlásuk a 13. táblázatban). Mindkét kovabányában a gímszarvasagancsok az un. "őskori keleti-típusú" - maraloid - gímszarvas agancs felépítésével egyeznek meg.

Az agancsok darabolását faragással és az un. "zsinegvágással" végezték el. Az agancs, hasonlóan a vázcsontokhoz egyetlen igénybevételnek nem áll ellen - amire pedig az őskorban általában alkalmazzák - az a dörzsölő-csiszoló használat. A sümegi kovabányában ca 100 agancs-párt daraboltak, használtak fel. Az agancsok darabolását helyben végezték. Ezekből a változatos agancsrészekből készültek az ütőeszközök, csákányok feszítő-emelő ékek, vésők, és az un. "több funkciójú" eszközök. Az ütésre-zúzásra használt agancsszárral (A.) és szárral (C) könnyen ki tudták fejteni a két őskori kovabányában a kovagumókat. Aszódon a két legfontosabb agrár agancseszköz az agancskapa (81 db), és az un. agancsvéső ("ásóbotvég"? 65 db) volt (16. táblázat).