Gherdán Katalin¹, Szakmány György¹, T. Biró Katalin²,

A kerámia-anyagvizsgálatok egyik alapvető célja a hasonló, illetve eltérő eredetű kerámiatárgyak kiválasztása, a lehetséges nyersanyagok azonosítása, azok származási helyének meghatározása, illetve lehatárolása.

Ezt a célt többféle úton is elérhetjük.

Hasonlíthatjuk a kerámiák összetételét a potenciális geológiai nyersanyagok összetételéhez. Ez a módszer lokális elterjedésű nyersanyagok esetében célravezető, azaz elsősorban olyan területeken, amelyek geológiailag jellegzetes és jól ismert képződményekben bővelkednek.

Ha a lehetséges nyersanyagváltozatok nagy területen, nem lehatároltan fordulnak elő (például a Kárpát-medence nagy részén), akkor a régészeti anyag jellegzetességei alapján a leletanyagot csoportosítjuk. Ha lehetőség van rá, akkor a csoportosítást úgy végezzük, hogy a kerámiák összetételét nem egy nyers agyag összetételével, hanem ismert származási helyű kerámiák – például edényégető kemencékben talált kerámiatárgyak – összetételével hasonlítjuk össze.

A Kárpát-medence sok lelőhelyén azonban egyik fenti út sem járható. Ezekben az esetekben segítségünkre lehet az eddig vizsgált kerámiák és nyers agyagok adatbázisa (ha van ilyen), amit referenciaként használhatunk, összehasonlítva az adatokkal saját mintáink összetételét.

Előnyös helyzetben vagyunk akkor is, ha sokperiódusú lelőhely kerámiaanyagát vizsgáljuk. Ilyenkor lehetőségünk van a nyersanyagválasztás történeti változását nyomon követni. A régészeti szinteken végig vonuló, hasonló ásványos és kémiai összetételű kerámiatárgyak nagy biztonsággal tekinthetők helyben készülteknek, amelyekhez feltehetően helyi vagy legalább is közeli nyersanyagforrást használtak a fazekasok. Ezek a minták referenciaként szolgálhatnak a további vizsgálatok során. Erre példa Vörs-Máriaasszonysziget sokperiódusú régészeti lelőhely kerámialeleteinek vizsgálata.

A lelőhelyen az időszámítás előtti VI. évezredtől az időszámítás szerinti II évezredig állnak rendelkezésre leletek. A vizsgálatokat minden korszak esetében egyidős közeli lelőhelyekről származó kontroll minták elemzésével egészítettük ki. A petrográfiai és geokémiai elemzések alapján kimutatható egy olyan nyersanyag a lelőhelyen, illetve annak környezetében, amelyet mindegyik vizsgált kor fazekasai használtak. Az egyes korszakokban ezt a nyersanyagot soványították különböző módon.

Néhány esetet kivéve – ahol az idegen eredet bizonyított – a kerámiák nagy valószínűséggel helyi eredetűek, de a vizsgálatok alapján nem teljesen helyi, hanem feltehetően a közelből származó agyagot használhatták készítésükhöz. Az eredmények azt mutatják, hogy a sokperiódusú régészeti lelőhelyek kerámiaanyagának történeti petrográfiai és geokémiai vizsgálata – egyfajta belső referenciacsoport kialakításával – lehetővé teszi idegen eredetű kerámiaminták azonosítását és a kerámiakészítésre használt receptek megismerését.