Szilágyi Veronika – Szakmány György

ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszék, Budapest

A 2005-2006. évben megvalósult DAAD-MÖB német-magyar nemzetközi kutatóprogram keretében került vizsgálat alá a korai neolitikus Körös- illetve a középső neolitikus AVK-kultúra egy-egy lelőhelyének kerámia leletanyaga. Tiszaszőlős-Domaháza és Füzesabony-Gubakút időben és térben egymáshoz közeli lelőhelyek, az Észak-Alföld neolitizációja terén fontos állomások, alapvetően azonban mégiscsak két különböző régészeti kultúrához tartoznak. E két lelőhelyről származó kerámia összehasonlító anyagvizsgálata fontos adatokat szolgáltat a kerámiakészítés technikáját és alapanyagait illetően, egyúttal újabb – korábban ismeretlen – adatcsoportot von be a neolitizációs folyamat vizsgálatába.

A kutatóprogram keretében kis mintaszámmal ugyan, de mindkét lelőhely agyagárujából (kerámiák és padló, illetve patics) végeztünk mikroszkópos petrográfiai és műszeres kémiai vizsgálatokat. Emellett 2005 nyarán a lelőhelyek közvetlen környezetében a felszín közelében található agyagos-talajos képződményekből is gyűjtöttünk mintákat, amelyeket azonos módszerekkel vizsgáltunk. A mintavételezéskor a fazekasáru gyártására leginkább megfelelő nyersanyagot igyekeztünk megmintázni. Az előadás a fenti vizsgálatok eredményeiről számol be.

A petrográfiai vizsgálatok alapján mindkét lelőhelyen olyan kézműves hagyomány képe bontakozott ki, ahol a kerámiagyártás során viszonylag egységes nyersanyag használat történt. A folyóvízi üledékek közvetlen alkalmazása jellemző, amelybe kisebb-nagyobb méretű növényi soványítóanyagot kevertek. A szabadon formázott edényeket azután viszonylag alacsony hőfokon (becsléseink alapján 700—750ºC-on) égették ki nem szabályozott, de uralkodóan reduktív atmoszférában. Az edények porózus, általában vastag falúak, színük gyakran szürkés, és felületükön jól megfigyelhetők a kiégett növényi alkotók alakját megőrző pórusok. A leletanyagok domináns csoportjától eltérő szövetű-összetételű edénytöredéket csak Tiszaszőlős-Domaházán azonosítottunk, amely feltehetően importként minősíthető a fazekasáruban.

A kerámiamintákon, illetve az összehasonlító anyagként gyűjtött üledékmintákon végzett kémiai elemzések azt mutatják, hogy a kerámiaminták és az egyéb agyagáruk (padló, patics) megközelítőleg azonos összetételűek. A Tiszaszőlős-Domaházáról előkerült padlótöredék a többi lelethez képest nagyobb (karbonáthoz kötődő) Ca-tartalmat mutat. A kémiai vizsgálatok alapján a síkvidéki, de a hegylábi környezettől nem nagy távolságra eső lelőhelyeken a felszínközeli agyagos képződmények elemösszetétele még viszonylag nagy változatosságot mutat. Ezért lehet az, hogy a lelőhelyek környezetéből gyűjtött minták egy része jobban, más része kevésbé hasonlít a vizsgált kerámiákra. Mindkét lelőhely esetében elmondható azonban, hogy a kerámiák nyersanyaga – egy kivételtől eltekintve – hasonlít a helyi üledékek összetételéhez, ezért nagy valószínűséggel származtatható a helyi üledékekből.

A helyi folyóvízi (Tiszaszőlős esetében a Tisza árterületéről, Füzesabonynál pedig a Bükkből lefutó kisebb folyókból-patakokból, jelenleg a Laskó patakból származó) üledék közvetlen felhasználása, a növényi soványítás, illetve a szintén agyagból készült padló nagyobb mésztartalma olyan jellemzői a helyi fazekasságnak, amelyek a Körös kultúra más lelőhelyein igen fontos és jellegzetes tulajdonságnak minősülnek. A Tiszaszőlős-Domaházai és a Füzesabony-Gubakúti kerámialeletek archeometriai vizsgálata tehát megerősíti azt a feltevést, hogy e két lelőhely kerámiaanyaga alapvetően azonos jellegzetsségekkel bír. Végleges megállapításokat azonban csak a régészeti szempontú értékelés nyomán tehetünk.