Pintér F., Weber J., Bajnóczi B. & Tóth M.: Történelmi habarcsok és vakolatok vizsgálati lehetőségei – Estettanulmány egy budapesti török fürdőből

 

Absztrakt:

A történelmi habarcsok és vakolatok tudományos vizsgálata széles körben elterjedt a műemlékek régészeti és művészettörténeti kutatásának részeként, valamint restaurálásukhoz kapcsolódóan. A vizsgálati eredmények nemcsak az alapkutatásban hasznosíthatók, hanem a megfelelő restaurálási anyagok, receptek és technikák kiválasztásában is segítenek. A habarcsok és vakolatok természetes és/vagy mesterséges fázisokból és – időnként – szerves anyagokból álló komplex rendszerek, amelyek jól vizsgálhatók a különféle ásványtani, petrográfiai és geokémiai módszerekkel. Jelen tanulmányban néhány jól ismert módszer alkalmazhatóságát mutatjuk be a budapesti, törökkori Császár-fürdő történelmi habarcsai és vakolatai példáján.

A habarcsok és vakolatok fő összetevőinek minőségi és mennyiségi azonosítására legjobb módszer a röntgen-pordiffrakciós analízis. A fő szöveti jellegzetességek megállapítására az egyik legalkalmasabb módszer a habarcs- és vakolatminták vékonycsiszolatának polarizációs mikroszkópi vizsgálata. A kötőanyag (pl. mész, hidraulikus mész, cement, gipsz), az aggregátumok (pl. homok, kőzettörmelék) típusa és bizonyos adalékanyagok, pl. pozzulánok, jól azonosíthatók áteső, polarizált fény segítségével. A hidraulikus maradványfázisok azonosítása nemcsak a felhasznált anyagokra, hanem indirekt módon a minta hozzávetőleges korára is utalhat. A katódlumineszcens mikroszkópia a különböző fázisok (pl. kvarc- vagy kalcittartalmú szemcsék) eltérő lumineszcens viselkedése révén részletesebb szöveti képet ad, ezért jól kiegészít a hagyományos polarizációs mikroszkópi vizsgálatot.

A habarcsok-vakolatok struktúrájának háromdimenziós jellemzésére a pásztázó elektronmikroszkópia (SEM) a megfelelő. Az elektronmikroszkóp emellett a polarizációs mikroszkóp kisebb felbontása miatt nem pontosan azonosítható kis szemcsék meghatározására is alkalmas. A kémiai összetétel mérése a SEM-hez kapcsolt energia- vagy hullámhossz-diszperzív spektrométerrel hasznos pl. a maradék klinkerfázisok meghatározásában, amelyek kémiai összetétele az eredeti hidraulikus kötőanyag típusát tükrözi. Ezek az eredmények – bizonyos esetekben – szintén használhatók a vakolatok-habarcsok indirekt korbesorolására.