Márk László, Marcsik Antónia

Pécsi Tudományegyetem, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék

A klasszikus embertan az elhunytak nemének meghatározására a maradványok morfológiai és metrikus vizsgálatát alkalmazza. Ezek a jól kidolgozott technikák azonban nem használhatóak töredékes, rossz állapotú leletek esetében, így az igazságügyi és történeti antropológusok számára mindmáig óriási gondot okoz a leletek nemi hovatartozásának pontos megállapítása. A nemi dimorfizmus azonban nem csupán a morfológiai jellemzőkön mutatkozik meg, hanem megnyilvánul a csontok kémiai összetételében is. Tapasztalataink szerint ez a “kémiai dimorfizmus” több ezer év távlatában is nyomon követhető, így lehetőséget kaphatunk csonttöredékek antropológiai vizsgálatára.

A kémiai dimorfizmus legszembeötlőbb, ám annál kevésbé kutatott témája a csontszövet nemi hormon összetételének, a női (ösztrogének: ösztron, ösztriol, ösztradiol, progeszteron) és férfi (androgének: tesztoszteron, androszteron) hormonok arányának vizsgálata. A női nemi hormonok közül az ösztrogének a petefészek Graaf-tüszőiben, illetve csekély mennyiségben a mellékvesekéregben és a herékben is, a progesztagének a corpus luteumban szintetizálódnak. Az ösztrogének alapvető biológiai szerepe a másodlagos női nemi jellegek kialakítása, míg a progeszteron a terhesség fenntartásában jelentős. Az androgének a férfi nemi hormonok, a herékben és a mellékvesekéregben progeszteronból szintetizálódnak. A másodlagos férfi nemi jellegek kialakításáért felelősek, leghatékonyabb képviselőjük a tesztoszteron.

Munkánk során egy gyors, nagyhatékonyságú és érzékeny tömegspektrometriás módszert fejlesztettük ki a nemi hormonok közvetlen meghatározására. Tapasztalataink alapján a “Hormone Mass Fingerprinting” technika rendkívül alkalmas töredékes csontmaradványok nemének meghatározására.