A 'Pompei áru' speciális római kori kerámiatípus: lapos tálak, vagy serpenyők, barnásvörös, fényes bevonattal az edények belső felületén. Átmérőjük 16cm-től egészen 40cm-ig változik. A tálak túlnyomó többségének alját 5-10 koncentrikus bekarcolt kör díszíti, a körök távolsága 0,2-0,5mm. Sok közülük (D)MAR(I) nevű fazekas szignóját hordozza.

A Pompei tálak jó korjelzők, főként az i. sz. első században fordulnak elő. Számos lelőhelyről ismerjük őket, melyek közül Cholchester, Oberaden, Halteren. Tsandarli, Ampurias, Samaria és Avdat érdemel említést.

Kutatásaink három kérdéskörhöz kapcsolódtak: (1) technológiai (az edény és a bevonat színárnyalata az égetési hőmérséklettel milyen összefüggésbe hozható), (2) eredet (NAA módszerrel megkíséreltük meghatározni az edénytípus készítési helyét), (3) mindezek figyelembevételével vizsgáltuk, hogy létezett-e egy adott recept az edénytípus készítésére, melynek alapján helyben készültek a tárgyak, vagy pedig csak néhány fazekasközpont gyártotta és terítette őket. Ezzel párhuzamosan a bevonat anyagának vizsgálatát is végeztük, SR OD-XAS, XRD, (XRD és (XRF módszerekkel.

Eredményeink rámutattak, hogy felül kell vizsgálnunk az elmúlt ötven év hipotéziseit, s újraértékelnünk a tálak eredetére vonatkozó adatokat.