A tengeri kagylók archeozoológiai szempontú vizsgálata igen széles körben ismert és alkalmazott a nemzetközi archeológiai lelőhelyek anyagának feldolgozásában. Nagyon kevés ilyen szempontú vizsgálatról van azonban ismeretünk az európai édesvízi kagylókra vonatkozóan. A jelenlegi előadás célja, hogy rávilágítson egy késő neolit tell közösség életének néhány fontos aspektusára, úgymint étkezési vagy gyűjtögetési szokások stb. a lelőhelyről előkerült édesvízi kagylóanyag természettudományos vizsgálata révén.

A részletes vizsgálatok a 18. szelvény anyagát érintették első lépésben, 24 mikrorétegre vonatkozóan, ami a radiokarbon adatok tanúsága szerint 368 évet ölel fel a tell közösség életéből, vagyis a teljes periódust az első megtelepedéstől az utolsóig. Az egyes szintek anyagát külön-külön vizsgáltuk meg olyan szempontok szerint, amelyet a legmélyebben elhelyezkedő horizontban található hulladékgödör anyagának vizsgálatán most bemutatunk (4898-4874 B.C.).

Az említett gödörből előkerült 1213 héj 3 unio fajhoz tartozik (U. pictorum, U. tumidus and U. crassus). A fajok abundancia viszonyainak tisztázásával és recens ökológiai igényeinek figyelembe vételével az egykori gyűjtési környezetet, illetve a lehetséges gyűjtési módot tudjuk rekonstruálni. Az U. pictorum, U. tumidus dominanciája ebben a szintben és az egész szelvényben arra utal, hogy a gyűjtési környezet és mód állandó maradt a tell egész élete során, a környező ártér kisebb vizeinek, holtágainak, morotváinak sekély part menti részeire korlátozódva.

A biometriai mérések során nyert méret és alak változókat (teknőmagasság, teknőszélesség, lapultsági index, héjsúly) statisztikai analízisnek vetettük alá, hogy egyrészt meghatározzuk a gyűjtés során mutatott méret és faj preferenciát vagy szelektivitást. Másrészt pedig megbecsültük a kagylók élő és lágytest tömegét, valamint a kagylótestből nyerhető energiatartalmat részben Kiss (2000), részben pedig saját, élő faunára vonatkoztatott regressziós egyenleteink segítségével. A vizsgált szintben 7,5 kg élősúlyt számoltunk, ami 2,5 kg kagylóhúsnak felel meg, ez kb. egy ember napi energiaszükséglete. A maradék nem mérhető teknőkre is kivetítve a számolt energiatartalmat, az összes gyűjtött kagyló egy kisebb max. 4 tagú család egynapi táplálékszükségét elégíthette ki utalva a kagylók másodlagos szerepére a táplálkozásban.

A méret változókra készített gyakorisági hisztogramok a gyűjtés szelektivitásáról árulkodnak. Ahogyan reméltük a kisebb osztályok hiánya és a nagyobb osztályok dominanciája arra enged rámutatni, hogy elsősorban a nagyobb, öregebb és több húst adó példányok kerültek begyűjtésre. Az előzetes szezonalitás vizsgálatok eredményeképpen a héjakat késő tavasszal, kora nyáron gyűjthették, vagy egy rideg tél után vagy pedig egy új települési fázis kezdetén.

Az egész szelvényben előkerült kagylók tanúsága szerint a gyűjtés a tell élete során folyamatos volt. 4 intenzívebb gyűjtési periódust tudtunk beazonosítani. Kettőt követően jelentős méretcsökkenés volt tapasztalható a gyűjtött populációkban, ami emberi túlgyűjtésre utal. Következésképpen ezek az intenzív gyűjtési időszakok megfelelhetnek az egyes új települési fázisoknak, de tükrözhetnek nagyobb méretű környezetváltozást is. Ezen kérdések végleges tisztázása további vizsgálatokat igényel.