A feltevés, mely szerint az Alföld természetes építőkövekben szegény vidékén elsősorban a tégla szolgált alapvető építőanyagul első megközelítésben helytállónak tűnhet és igaz is középkori templomaink és kolostoraink többségére vonatkozóan. Azonban a legutóbbi kutatások eredményei alapján a legrégebbi 1000 éves templomaink és kápolnáink elsődleges építőanyagául a helyi tavi dolomit, vagy darázskő szolgált elsősorban. A tégla alkalmazását csak később vezették be az eredeti épületek utólagos kibővítése vagy renoválása során.

Az egyes téglák anyagának eredetét vékonycsiszolatos vizsgálatok segítségével az ősmaradványtartalom és egyéb paraméterek ismeretében viszonylag egyszerűen megállapíthatjuk. A jelenlegi tanulmány 4 szegedi középkori épület, azaz az Alsóvárosi Ferences templom és kolostor, a Dömötör torony, a szegedi vár Erszébet kápolnájának, valamint a szegedi vár Vízi bástyájának tégláit vette górcső alá. Ezenkívül a csomorkányi templomrom valamint a csongrád-ellésmonostorai és bátmonostori kolostorok tégláit vizsgáltuk meg részletesebben. Számos löszcsigát azonosítottunk a szegedi téglák némelyikében valamint a csomorkányi templomrom tégláiban. A Dömötör torony esetében a rosszabb minőségű téglák pórusaiban a talajvíz fluktuációjához köthető oldott karbonát-tartalom kiválása révén keletkezett másodlagos gipsz és kalcitkristályokat figyeltünk meg. A kisebb litoklázisok és a karbonát csigahéjak jelenléte alacsonyabb égetési hőmérsékletre és rosszabb minőségre utal. Néhány csiszolatban rozspelyva és rozsszár töredékeket is találtunk. A löszcsigák jelenléte arra enged következtetni, hogy a szegedi középkori téglák nyersanyagának többsége a közeli pleisztocén löszhátak infúziós lösz és folyóvízi agyag sorozatából származik. Ezek a löszhátak az egykori középkori mesterek által lakott utcarészek közelében helyezkedtek el amint azt a történelmi adatok és a mostani utcanevek is sugallják: Kőégető utca vagy Fazékszer utca Alsóvároson.

A téglák többsége jól tömörített volt néhol helyi tiszai eredetű homokot használtak a soványításra mind a téglák, mind pedig a habarcs esetében. A téglákban makroszkóposan és mikroszkóposan megfigyelhető jellegzetességek tanúsága szerint lokális nyersanyagot használtak mind a téglavetés, mind pedig az építkezés során a habarcsban Szegeden a középkor folyamán. Hasonló következtetésekre jutottunk a vidéki lelőhelyek tégláinak vizsgálata révén is, mely szerint a nyersanyagot ott is a pleisztocén-holocén korú löszös, agyagos folyóvízi képződmények adták.