HONNAN SZÁRMAZIK A LÁPISZ LAZULI? RONCSOLÁSMENTES EREDETVIZSGÁLAT PROMPT GAMMA AKTIVÁCIÓS ANALÍZIS SEGÍTSÉGÉVEL

KASZTOVSZKY ZSOLT1, ZÖLDFÖLDI JUDIT2,3, MIHÁLY JUDITH4, SOPHIE RICHTER2

1MTA Kémiai Kutatóközpont Izotópkutató Intézete

1121 Budapest, Konkoly Thege út 29-33., E-mail: kzsolt@alpha0.iki.kfki.hu

2State Office of Historical Monuments, Baden-Württemberg,

Berliner Strasse 12, D-73728 Esslingen a.N., Germany

3 Department of Geochemistry, Institute of Geoscience, University of Tübingen

Wilhelmsrt. 56, D-72074 Tübingen, Germany, E-mail: judit.zoeldfoeldi@uni-tuebingen.de

4 MTA Kémiai Kutatóközpont

1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67., E-mail: mihaly@alpha0.iki.kfki.hu

A lápisz lazuli az egyik legrégebben ismert drágakő, története 7000 évnél régebbre nyúlik vissza. Évezredeken át az egyik legértékesebbnek tartott drágakő volt. Gyakran készítettek belőle ékköves ékszereket, faragott köveket, amuletteket és talizmánokat, melyeknek mágikus erőt tulajdonítottak. Lápisz lazuliból készült régészeti leleteket az ősi Kelet számos pontján találtak, néhány közép-ázsiai darab a Kr. e. IV. évezred második felére datálható.

A lápisz lazuli egy opak (fél)drágakő, fő összetevője a kék színű lazurit ásvány. A lazurit, amely a földpátfélék szodalit-csoportjának alumoszilikát ásványa , a "haüyn és szodalit ásványok elegykristálya. A haüyn képlete a következőképpen írható: (NaCa)4-8(Al6Si6O24)(SO4,S)1-2, a szodalité pedig: Na8(Al6Si6-24)Cl2. A lazurit alapvetően (NaCa)4(AlSiO4)3(SO4SCl), de a SO4, S és Cl összetevők mennyisége számottevő változatosságot mutat. A lápisz lazuli ezenkivül kalcitot és piritet tartalmaz, kis mennyiségben diopszid, augit, csillám és amfibol is előfordulhat.

Bár már korrábban is nagy figyelmet fordítottak a lápisz lazuli ásványtani elemzésére, az új, roncsolásmentes analitikai módszerek szélesebb lehetőségeket teremtenek az archaeometriai vizsgálatokra. Az (elemi) kémiai összetétel - a fő- és nyomelemek - ismerete informálhat a műtárgyak eredetéről, a nyersanyaglelőhelyekről. A prompt-gamma aktivációs analízis (PGAA) egy új nukleáris technika, amely számos, az archaeometriában felmerülő igényt - mindenek előtt a roncsolás-mentességet - kielégít. A PGAA módszer az atommagok által, neutronok befogását követően - az (n,() magreakció során - kibocsátott gammasugárzás detektálásán alapul. A kémiai elemeket a karakterisztikus gamma-vonalaik energiái szerint azonosítjuk, a mennyiségi analízis a csúcsterületek pontos meghatározásával történik.

Ebben a kutatási programban sikerült mintákat gyűjtenünk a világ legjelentősebb lápisz lazuli nyersanyag lelőhelyeiről. Afganisztánból, a Bajkál-tó vidékéről, Chiléből és az Uralból származó mintákat vizsgáltunk. A PGAA-val meghatároztuk a minták fő összetevőit (H, Na, Ca, Al, Si, S, Cl, K) és a kísérő elemeket (Mg, Fe, Mn). Ezen túlmenően néhány nyomelem (B, Sc, Cr, Co, Sm és Gd) koncentrációját is meghatároztuk. Megfelelően választott jellemző elemarányok (S/Si ill. Cl/Si) alapján az urali és a chilei minták szignifikánsan különböznek a némileg egymással átfedő afganisztáni és Bajkál-tó környékéről származó mintáktól.

A lápis lazuli nemcsak mint drágakő, hanem mint festék (pigment) alapanyag is fontos, az ultramarint porrá őrölt lápisz lazuliból nyerik. PGAA- és kiegészítő Infravörös Spektroszkópiai vizsgálatok alapján kísérletet tettünk a természetes ultramarin minták eredetmeghatározására.