SZILÁGYI V. - SZAKMÁNY GY. - WOLF M. - WEISZBURG T.

Kutatásunk tárgyát egy északkelet-magyarországi honfoglalás kori település (Edelény, 10. század) kerámia leletanyagának archeometriai vizsgálata képezte. A régészeti ásatás során előkerült kerámiatöredékek uralkodó része zömökebb-nyúltabb alkatú, főzésre használt fazekakból származik, míg néhány esetben olyan régészeti jegyeket mutató házikerámiák darabjai, amelyek egy korábbi, keleti kultúrával (szaltovói) mutathatnak kapcsolatot. Az egykori falu - az archeológiai feltárás tanúságai szerint - tűzvészben pusztult el és ennek a ténynek kapcsán olyan kerámiatöredékek is begyűjtésre kerültek, amelyek felületén magas hőmérsékletű átalakulás nyomai (felhólyagosodások) észlelhetők.

A kutatás során a kerámiák alapanyagául szolgáló agyag és nem plasztikus elegyrészek eredetére (helyi vagy importált, idegen eredetű edény-e), a készítési technológiára (anyagelőkészítés, kiégetés) és a felhólyagosodott felszínű kerámiák esetében a tűzvész nyomainak vizsgálhatóságára kerestük a választ.

Az alapvető makroszkópos és vékonycsiszolatos mikroszkópos petrográfiai leírás mellett a kerámiák nem plasztikus elegyrészeit és alapanyagát röntgen pordiffrakciós (XRD) és röntgenfluoreszcens (XRF) módszerekkel vizsgáltuk. Ugyanezen műszeres analitikai metódusokat alkalmaztuk az ásatás környezetéből gyűjtött természetes üledéken (kőzetlisztes agyagon) is. A leletanyagból előkerült felhólyagosodott felszínű, magas hőmérsékletű átalakulást mutató töredékeket energiadiszperzív spektrométerrel felszerelt pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM-EDS) vizsgáltuk.

A petrográfiai vizsgálatok során a kerámiákat a nem plasztikus törmelékes elegyrészek ásványos összetétele alapján csoportosítottuk. A kerámiákban uralkodóan kvarc (monokvarc, polikvarc) és földpát (káliföldpát, plagioklász) ásványtörmelékek, valamint kisfokú metamorf kőzettörmelékek, kisebb mennyiségben muszkovit, üledékes (agyagos kőzet, karbonát, radiolarit) és neutrális-savanyú magmás kőzettörmelékek, opakásványok, valamint akcesszóriaként turmalin, cirkon, biotit, amfibol és epidot voltak kimutathatók. A kerámiákat 3 fő típusba, ezeken belül szöveti (dominánsan hiátuszos, kisebb részben szeriális) altípusokba soroltuk. Az edények - összevetve a petrográfiai vizsgálatok eredményeit a környék (a Bódva vízgyűjtőterületének) földtani felépítésével - helyi nyersanyagból (helyi folyóvízi agyagból és homokból) készültek.

A mintákból XRD analízissel uralkodó fázisként kvarc, földpát és csillám szerkezetű rétegszilikát mutatható ki, továbbá megerősítést nyert a petrográfiai vizsgálatokkal felállított kerámiatípusok létjogosultsága. A fő- és nyomelem analízis során a kerámiák és a helyi természetes üledék összetétele nagyfokú hasonlóságot mutatott, ami helyi nyersanyag felhasználását valószínűsíti. A tűzvész során felhólyagosodott felszínű kerámiák vizsgálati eredményei azt bizonyították, hogy az edényekben lokálisan magas hőmérsékletű olvadási és gyors lehűlési folyamat ment végbe, amely során izotróp üveges fázis és fayalitos összetételű vázkristályok keletkeztek.

Az edények helyi nyersanyagból (helyi folyóvízi agyagból és homokból) készültek, kiégetésük alacsony hőmérsékleten (<750°C) és szabályozatlan atmoszférában történt. A kerámiák legnagyobb részénél nem állapítható meg, hogy a fazekas adott-e soványítóanyagot a természetes üledékhez a gyártás során. Néhány esetben azonban felismerhető, hogy a kerámiák előkészítésekor valószínűleg szándékosan soványították, illetve iszapolták az agyagot. Idegen eredetű, esetlegesen importált kerámiák - a vizsgálatra került minták alapján - nem mutathatók ki a leletegyüttesből. A deformálódott, felhólyagosodott felszínű kerámiák esetében bizonyíthatóan a (legalább 900-1000(C-ot elérő) tűzvész okozhatta az elváltozást, nem pedig az eredeti kiégetés során alkalmazott helytelen eljárás (rontott példány).