Az előadás áttekintést kíván nyújtani a "kárpáti obszidián" kutatásáról. A név az egyetlen közép-európai obszidián előfordulási területre utal, amely sokáig az egyetlen régészetileg hasznosított európai obszidián nyersanyagforrás volt, eltekintve az Európa keleti szegélyén levő grúz és örmény nyersanyagforrásoktól. A kárpáti obszidiánok régészeti és földtani kutatása a XIX. század hatvanas éveiben kezdődött, a magyar régészet, geológia és archeometria úttörő egyéniségei által. A múlt század hetvenes éveinek végére a kárpáti obszidián nyersanyagforrásokat egyértelműen el lehetett különíteni egymástól és a többi európai nyersanyagforrástól, valamint a mediterrán régió többi obszidián előfordulásától is. A kutatás az elmúlt évtizedekben is folytatódott. A témának szentelt számos közlemény ellenére a szakirodalomban még mindig keringenek legendák, nem létező vagy nem kellőképpen bizonyított nyersanyagforrásokról és tévesen, vagy nem kellőképpen alátámasztott módon azonosított régészeti obszidián előfordulásokról.

A szerző első közleménye a kárpáti obszidiánok régészeti elterjedéséről 1981-ben jelent meg: azóta számos kutatócsoport végzett kisebb-nagyobb sorozatban műszeres vizsgálatokat obszidiánon, különböző vizsgálati eljárások segítségével (NAA, EDS, XRF, FTD, PIXE-PIGE és legutóbb PGAA). Az obszidián elterjedését szakirodalmi adatok, személyes makroszkópos és műszeres vizsgálatok segítségével a középső paleolitikumtól a vaskorig követhetjük. Elterjedési térképek készültek az elterjedési gyakoriság szerint különféle kronológiai periódusokra. Az elterjedési területek változása jól tükrözi a hozzáférési stratégia és a "politikai helyzet" őskori változásait.

A jelen dolgozat a legfrissebb eredményeket foglalja össze, az IGCP-442 program (Raw Materials of Neolithic Artifacts) és az " Őskori nem-érces nyersanyagok atlasza - Kárpát medence" OTKA-program alapján. (OTKA- T 025086).