Domboróczki László

Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága, Eger

A korai neolitikum időszakában, az ie. 6. évezred első felében, a termelőgazdálkodással egy új, korábban ismeretlen életmód jelent meg és terjedt el a Kárpát-medence déli, majd északi területein. A megelőző paleolit és mezolit korszakokhoz képest, az élet csaknem minden területén jelentős változások mentek végbe, melyekről mindenekelőtt a robbanásszerűen megnövekedő, új típusokat és jelenségcsoportokat felvonultató régészeti leletanyag ad tájékoztatást.

A neolitizációnak, az újkőkori életmód térnyerési folyamatának vizsgálata mindig is a régészeti kutatás homlokterében állt. A délkelet-európai neolit kultúrákhoz szoros szálakkal kötődő, az Alföld É-i pereméig elterjedő és térségünkben legkorábbinak számító Körös-kultúrát az 1930-as évektől kezdve kutatják módszeresen. A Körös-kultúrát időben követő, kezdetben attól északra megjelenő, majd folyamatosan dél felé terjedő, ún. Alföldi Vonaldíszes Kerámiát készítő kultúrát csak az 1960-70-es években definiálták, jóllehet, a vonaldíszes jelenségcsoport felismerése egészen a 19. század végéig vezethető vissza. A helyi mezolit őslakosság régészeti hagyatékát ténylegesen csak az 1990-es években fedezték fel, ám elvi megfontolásból már régtől fogva számoltak vele.

Napjainkig a kutatás a neolitizáció szinte valamennyi lehetséges forgatókönyvét felvázolta, melyek leginkább a helyi őslakosság feltételezett szerepvállalásának mértékében különböznek egymástól - ezek viszont többnyire olyan teoretikai konstrukciók, melyek sajnos, a leletanyagnak csak kisebb szegmenseire tudtak támaszkodni. Az eddig domináns felfogás szerint, a Körös-kultúra népe délről származó bevándorlókból állt, akik az Alföld közepén, a helyi őslakosság ellenállása és a számukra idegen ökológiai adottságok miatt megállni kényszerültek és kisebb K-i kitérővel (az Érmellék mentén) csak a Felső-Tisza és a Szamos vidékén tudtak létrehozni kisebb kolóniákat. Az AVK kultúrájának kifejlődésében a Körös-kultúra terjeszkedését megállító helyi őslakosságnak tulajdonítanak döntő szerepet, akik a hosszú egymás mellett élés, majd egy viszonylag gyors átkultúrálódási folyamat során, a Körös-kultúrától átveszik és magukévá teszik a neolitikus életmód valamennyi sajátosságát, majd végül a Körös-kultúra területét is elfoglalják.

Az elmúlt évtizedben, részben a Heves megyei terepkutatásoknak, valamint a több szakterületet is érintő, anyagvizsgálati eredményeknek köszönhetően, az AVK-kultúráról a korábbiaknál jóval árnyaltabb képet alkothattunk. Szerencsére a Körös-kultúra kutatása terén is vannak olyan új eredményeink, melyek révén a neolitizáció kérdéséhez immár gazdag vizsgálati anyag birtokában szólhatunk hozzá. Ennek fényében ma, az AVK-kultúra kifejlődésében jelentősebb Körös-hatásokat tételezhetünk fel, mint korábban, így leginkább azon teóriákat tudjuk megerősíteni, melyek az őslakosság szerepét - legalábbis ezen fázisban - eleve korlátozottabb mértékűnek képzelték el. A megyénkben is folyó mezolitikus kutatások egyelőre nem cáfolják ezt a megközelítést.

Természetesen, a neolitizáció folyamatának jobb megismerése érdekében eddig sem nélkülözhettük és továbbra sem nélkülözhetjük azokat a vizsgálati eredményeket, melyek újabb és újabb leletcsoportok belső összefüggéseit vagy alapvető sajátosságait tárják fel, illetve világíthatják meg. Ezért lehet fontos szerepe azoknak a kerámiavizsgálatoknak is, melyeket éppen az összejövetelünk alapjául szolgáló EU-projekt keretein belül tervezünk elvégezni. A vizsgálandó kerámiák a Körös-, a korai AVK-Szatmár-, valamint a klasszikus és késői AVK-időszakokból, radiokarbon dátumokkal datált gödrökből származnak. Célunk a hasonlóságok és különbözőségek kimutatása és értékelése.