Kovács Tímea

ELTE TTK Kőzettani és Geokémiai Tanszék

Munkám során két őskori lelőhelyről (Vörs-Máriaasszony-sziget, Somogy megye és Kup-Egyes, Veszprém megye) 1999 és 2003 között begyűjtött újkőkori paticsokat vizsgálok.

A patics tapasztott sárfalú házak anyagának (fal, padló, kemence) a maradványa, amely a ház leégésével és a törmelék betemetődésével maradhat fenn. Szinte minden telepfeltárásnak gyakori, jellemző maradványa, de részletes, tematikus feldolgozására eddig sem az általam vizsgált lelőhelyeken, sem máshol Magyarországon nem került sor.

A két lelőhelyről összesen mintegy 500 darabot vizsgáltam. A makroszkópos leírás és csoportosítás után kiválasztottam 45 tipikus, a leletegyüttest reprezentáló darabot, amelyekből vékonycsiszolatokat készítettem petrográfiai mikroszkópos vizsgálat céljából.

Az eddigi mikroszkópos vizsgálatok alapján a nyersanyag mindkét lelőhelyen aleuritos (finomhomokos) agyag lehetett. A két lelőhely közti alapvető különbség az, hogy a vörsi minták karbonátmentesek, legfeljebb kevés törmelékes karbonátszemcsét tartalmaznak, míg a kupiak alapanyaga karbonátos.

Vörsön a paticsok anyaga Fe-oxidos, benne jelentős mennyiségű, átlag 0,1-0,2 mm-es rosszul kerekített, mono- és polikristályos, általában metamorf eredetű kvarcszemcse, változó mennyiségű csillám (muszkovit és biotit), alárendelt mennyiségű földpát, metamorf kőzettörmelék, ritkán karbonátszemcse fordul elő. Jellemző akcesszóriák a turmalin, a cirkon és a gránát.

A makro- és mikroszkópos megfigyelések alapján a vörsi mintákon belül 3 csoportot sikerült elkülöníteni. Az első csoportba a sok növénymaradványt tartalmazó, porózus, uralkodóan aleurit szemcseméretű és annál csak kevés durvább frakciót tartalmazó minták tartoznak, amelyek lehetnek vörös, illetve szürkés színűek az égés oxidációs viszonyaitól függően. A kevés növénymaradványt tartalmazó, kevésbé porózus, durvább szemcseméretű (aleurit-finomhomok), nagyobb csillámtartalmú csoport már alárendeltebb mennyiségű, és mindössze 2 minta tartozik a harmadik csoportba, amit a nagyon finom (agyagos) szemcseméret és a nagyon kis porozitás jellemez, utalva a növények hiányára. Az első két csoport elemein egyaránt találhatók simított felületek, illetve nagyobb ágak, deszkák lenyomatai.

Kupon az alapanyag karbonáttartalmától eltekintve az ásványos összetétel hasonló a vörsihez, de az egyes ásványfázisok mennyiségi aránya más, sőt eloszlása jelentősen változó lehet, ami akár egy darabon belül is megfigyelhető. Ez arra utal, hogy Kupon legalább két különböző nyersanyagot használtak, ezeket összekeverték, de nem törekedtek a tökéletes homogenizálásra. A két nyersanyag közti legfőbb különbség a kvarcszemcsék mennyisége és a szemcseméret között van. A kupi mintákat alapvetően két nagy csoportba lehet osztani: a nagyon porózus, főként aleurit frakciójú, de változó mennyiségű durvább törmeléket is tartalmazó és a tömött, általában simított, esetleg festett felülettel rendelkező csoportba. A két fő csoporton belül további elkülönítések lehetségesek a szemcseméret, növénymaradvány-tartalom és szerkezeti elemek (deszka-, áglenyomat, simítás, stb.) alapján.

A további tervek szerint a petrográfiai vizsgálatok alapján kiválasztott 10 reprezentatív mintáról kémiai (fő- és nyomelem-) és röntgenpordiffrakciós elemzés készül. Ezek segítségével további információkat nyerhetünk a nyersanyag eredetéről (helyi üledékkel való összehasonlítás), a készítési technológiákról és a karbonáttartalom típusáról (elsődleges, másodlagos vagy mesterséges).