Pintér Farkas

Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, Természettudományi laboratórium

pinterfarkas@yahoo.com

Előadás kivonat

A földtudományokban már évtizedek óta rutinvizsgálatnak számít a különféle radiogén izotópok arányainak (pl. ⁸⁷Sr/⁸⁶Sr, ¹⁴³Nd/¹⁴⁴Nd) a mérése, elsősorban abszolút kormeghatározás céljából. Az abszolút kormeghatározás mellett a radiogén izotópok, mint “tracer”, azaz (nyom)jelzők használhatók fel, mivel az egyes elemek és a belőlük radioaktív bomlással keletkező izotópok olyan eltérő vagy éppen hasonló geokémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek egy adott geológiai, geokémiai közegre jellemzőek. A geokémiai kutatások a magmás-metamorf kőzetek után sikerrel alkalmaztak egyes radiogén izotóp párokat a sziliciklasztos (agyagos-homokos) üledékek kutatásában is, ahol a következőket sikerült a szakembereknek kimutatniuk:

• az üledékgyűjtő medence anyagának átlagos radiogén izotóp-összetétele tükrözi a lepusztulási terület (hegység) átlagos izotóp összetételét;
• a szedimentációs, aprózódási, betemetődési, magasabb hőmérséklettel járó folyamatok a legtöbb radiogén izotóp esetében alig vagy egyáltalán nem változtatják meg a kiindulási izotópösszetételt
• az egy formációba tartozó sziliciklasztos üledékek, kőzetek homogén izotópösszetétellel rendelkeznek.

A ¹⁴C-es kormeghatározáson kívül régészeti-archeometriai kerámiavizsgálatok céljára az 1990-es évek közepéig nem használták fel a radiogén izotópok nyomjelző tulajdonságait, habár más interdiszciplináris kutatásokban (csontok Sr és Nd izotóp összetétele, stb.) számos munka jelent meg a módszer eredményes felhasználhatóságát illetőleg. Az első eredményes próbálkozás kerámia töredékek és összehasonlító sziliciklasztos üledékek radiogén izotópos vizsgálatára a Tübingeni Egyetmen (NSZK) történt meg.

A módszer a sziliciklasztos üledékek vizsgálatánál leírtak alapján a kerámiák eredethatározásánál is jól alkalmazhatónak bizonyult, de költséges volta miatt jelenleg még nem tekinthető általánosan elterjedt és bevált analitikai eljárásnak az archeometria ezen területén. A módszer számos előnyt hordoz magában, amelyek:

• igen kis anyagmennyiség (a minta homogenitását is figyelembe véve)
• inert a másodlagos (betemetődés, égetési hőmérséklet, stb.) hatásokra
• közvetlen összehasonlítási lehetőség geológiai vagy helyi referencia kerámiákkal.

Mindezen előnyök mellett azonban a radiogén izotóp analízis önmagában nem válthatja ki a komplett (petrográfiai, kémiai) vizsgálatokat, megnyugtató eredményt csak a különféle módszerek együttes alkalmazásával érhetünk el, amihez hozzájárul a vizsgált összehasonlító üledékek és a potenciális nyersanyag-lelőhelyek geológiai felépítésének pontos ismerete, amelyek a kapott adatok értelmezésénél elengedhetetlenek. Különösen igaz ez a durva kerámiák esetében, ahol szándékos soványítás esetében a nagy mennyiségben jelen levő ásvány (pl. káliföldpátok, biotit) és kőzettörmelék (pl. plutonit, vulkanit), különösen, ha az anyaguk nem a nyersanyagot szolgáltató üledékből (formációból) származik, jelentősen befolyásolhatja az eredményeket. A finomszemcsés, esetleg iszapolt kerámiák esetében ez az effektus nem játszik döntő szerepet a végeredményt illetőleg.