A vizsgálandó dunántúli újkőkori kerámia és környezete
Regenye Judit
Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum
Előadás kivonat
A dunántúli neolitikum történeti vázlata:
A Dunántúl, szorosabban véve a Balaton környéke nagyon fontos szerepet játszott Közép- és Nyugat-Európa neolitizálódásában. A Balkánról érkezett populáció, a Starčevo kultúra a helyi mezolitikus népességgel kialakított egy speciális neolitikus kultúrát, a vonaldíszes kultúrát, mely rendkívüli sebességgel terjedt el Európa löszvidékei felé. A folyamat az i.e. 6. évezred második felében zajlott le. A legelső földművelő közösségek közvetlenül a tóparton éltek, általában mocsaras helyeken. Életmódjuk még sokat őrzött a mezolitikumból, a földművelés csak kiegészítő tevékenység lehetett. A már kialakult neolitikumban a falvakat a szárazabb löszterületeken, patakok, források közelében találjuk, ahol elég laza, könnyen megművelhető volt a talaj. A neolitikum az atlantikum időszakával esik egybe, amikor Európa szerte meleg, csapadékos időjárás uralkodott. Erdőben, vízben gazdag időszak volt ez. Zárt, kevert lombos erdők uralták a vidéket, az apró, néhány házból álló neolitikus falvak szigetekként éltek az erdőrengetegben. Szántóföldjeik a falu melletti irtásokon voltak.
A dél felől jövő kulturális hatás (populációs közvetítéssel) az i.e. 5. évezred elején megismétlődött, ekkor a Sopot kultúra települései jelentek meg és éltek rövid ideig a Dunántúlon. Ennek hatására, helyi alapokon jött létre a közép-európa jelentős területére kiterjedő lengyeli kultúra.
A vonaldíszes kerámia kultúra és az 5. évezredben élt lengyeli kultúra jellemző vonása a csoportos településhálózat. A csoportokat erdős lakatlan sávok választották el egymástól. Jellező sajátosság ugyanakkor, hogy a csoporton belül a két kultúra településeit nem ugyanabban a környezetben találjuk meg. Mindkét nagy egység parasztkultúra volt, földet művelt és szarvasmarhát tenyésztett, mindkettő azonos nyersanyag-forrásokat használt, de más fontossági sorrendet tartott. Az eddigi régészeti leletek tanúsága szerint a vonaldíszes kerámia kultúránál a földművelés, a kertgazdálkodás szerepe volt hangsúlyos, a lengyeli kultúránál a szarvasmarha-tenyésztés és a kőkitermelés, -feldolgozás, -kereskedelem.
Az érintett lelőhelyek bemutatása: