A közös projekt leírása és tudományos célkiűzései

A kerámia készítés az őskori közösségek egyik legősibb, egyben legfontosabb mestersége. Az ásatásokon talált régészeti leletanyag zömét cserepek és különféle kerámia - égetett agyag - anyagú tárgyak teszik ki, melyeket mind a telepeken, mind a temetkezések anyagában megtalálunk. Éppen ezért a kerámia sokáig a lelőhelyek régészeti anyagának vizsgálatához kiinduló pontként szolgált, elsősorban a formai jellemzők és a díszítések alapján. Az újabb keletű archeometriai vizsgálatok a régészeti kerámiák tanulmányozásának új dimenzióit nyitják meg, amennyiben nem csak az edény formáját, hanem annak anyagát is vizsgálhatjuk.

Egyelőre az alapkutatás szintjén tartunk: jelenleg folyik az alapvető kőzettani jellemzők leírása, a technológiai típusok, csoportok elkülönítése. Kísérleteket teszünk az égetési hőmérséklet és a fűtési/hűtési sebesség meghatározására, és megkíséreljük a kerámiák nyersanyagának regionális jellemzőit meghatározni a kémiai összetétel alapján.

A kerámia anyagának jellemzői számos, önmagában is összetett tényező függvénye lehet: technológiai, regionális, kulturális és funkcionális tényezők együtthatásaként alakul ki az adott edény/cserép jellemző anyaga. A tervezett program elsősorban a regionális tényezőkkel kíván foglalkozni, amennyiben összehasonlítjuk a helyi üledékeket a korai kerámiák anyagával Magyarország különböző pontjain. Magyarország területe fontos másodlagos neolitizációs központ volt Európában közvetítve a termelő gazdálkodás ismeretét Európa délkeleti területeiről észak-nyugati irányba, és esetleg az ezeket az ismereteket hordozó emberek kisebb-nagyobb csoportjait is, akik a kerámiakészítési ismeretek mellett az élelemtermelés, mezőgazdaság, állattenyésztés és az állandó települések ismeretét és az ezzel járó anyagi kultúrát is elterjesztették. Ezeket az ismereteket az itt élő közösségek gyorsan átvették és továbbították Európa északi és nyugati területei irányába.

A kutatócsoport tagjai már jelentős és úttörő előmunkálatokat végeztek a korai kerámiák kutatása terén. A benyújtott program-javaslat megkönnyítené az információ-cserét és lehetővé tenné egységes szempontú vizsgálatok alkalmazását, melyek segítségével megállapításainkat a korai kerámiák származási helyéről és készítési technológiájáról jobban meg tudnánk alapozni.

A kerámiák két fő komponensből állnak: plasztikus agyagból (mátrix) és aplasztikus szemcsékből vagy más néven soványítóanyagból (homok, apró kőzettöredékek stb.). Igen gyakran a cserép apró pórusokat is tartalmaz. A soványítóanyag méretétől függően finom (soványítószemcsék mérete kisebb, mint 0.2 mm) és durva (soványítószemcsék mérete nagyobb, mint 0.2 mm) kerámiák különböztethetőek meg.

A kerámia eredetének vizsgálata irányulhat a soványítóanyag vagy a teljes minta analízisére.

Az eredethatározás során a legalapvetőbb vizsgálati módszer a petrográfiai analízis, amely az aplasztikus szemcséket tanulmányozza. A soványítóanyag minőségi (ásvány- és kőzetdarabok), mennyiségi (a szemcsék mennyisége és eloszlása) és egyéb fizikai tulajdonságai (pl. kerekítettség, gömbölydedség) olyan információkkal szolgálhat, amelyek összehasonlítva a feltétélezett származási hely geológiai felépítésével, sorsdöntő lehet az anyag eredetét illetőleg.

Első lépésként a minőségi vizsgálatok információt szolgáltatnak a terület geológiai felépítéséről, ahol az edényt készítették. Az adatokat összehasonlítva egyéb mikroszkópos megfigyelésekkel (pl. aplasztikus szemcsék kvantitatív elemzése, szöveti sajátosságok stb.) még több és pontosabb adathoz jutunk a potenciális gyártási helyet és így az eredetet illetőleg.

Második lépésként az adatokat össze kell hasonlítani a cserép feltételezett származási helyével és biztosan helyben készített kerámiákkal is. A kőzettani vizsgálatok általánosságban a durva kerámiák esetében használhatók eredményesen.

Habár a mikroszkópos megfigyelések az archeometriai kerámiavizsgálatok során alapvető fontosságúak, számos esetben nem tudnak elegendő információt nyújtani az anyag eredetére vonatkozóan, így a kémiai vizsgálatok, a kőzettani megfigyelésekkel kombinálva, igen hasznos segítséget nyújthatnak a cserép eredetének meghatározása során.

Számos kémiai vizsgálati módszert sikerült eredményesen alkalmazni a kerámiák eredethatározása során (pl. röntgenfluoreszcens analízis (XRF), neutronaktivációs analízis (NAA) stb.). Az alkalmazott eljárás hasonló a petrográfiai módszerhez: a kapott adatokat egy adatbázishoz hasonlítjuk, amelyek lehetnek vagy biztosan helyi készítésű, pl. az égetés során tönkrement és így helyben maradt edények, kemence maradványok, vagy helyi üledékek (agyagok, homokok, folyóvízi iszapok, lösz, stb.). Kémiai vizsgálatok főleg a finomkerámiák esetében bizonyultak jól használható vizsgálati módszernek.

Különös figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy legtöbb esetben a kerámia kémiai összetétele nem csak az agyag vagy iszap kémiai tulajdonságai, hanem számos egyéb faktortól is függ (pl. soványítóanyag kémiája, különböző agyagok keverése, másodlagos folyamatok, égetés stb.). Ezen folyamtok és jelenségek megértéséhez valamint kiszűréséhez a kőzettani és kémiai vizsgálatok együttes alkalmazására kell törekedni.

A kémiai vizsgálatok a teljes anyag (cserép) elemi (fő- és nyomelemek) összetételére összpontosítanak, amely egy átlagos, “kevert” értéket ad az agyag és a nem-plasztikus elegyrészekről (ásvány és kőzetszemcsék). Ezen soványítóanyagok, a kémiai összetételüktől függően, a cserép kémiai összetétele olyan erőteljesen befolyásolhatják, hogy jelentős eltérést mutatva a helyi nyersanyagoktól (agyagok), már a korrekt eredhatározást is befolyásolhatja. Ezen problémák kiszűrésére az egyes ásvány- és kőzetszemcsék kémiai vizsgálata (elektronmikroszonda-analízis) nyújthat segítséget.

A módszer előnyei abban rejlenek, hogy a mikroszkópos vizsgálatokhoz használt vékonycsiszolatokon is elvégezhetők a mérések, kis anyagmennyiség elegendő hozzá és az eredmények közvetlen összehasonlítását teszi lehetővé a kerámia készítésének közelében található kőzetekkel, kőzetcsoportokkal.

Korábbi MÖB-DAAD ösztöndíjas együttműködésünk során sikerült kitűnő munkakapcsolatot kialakítani a Tübingeni Eberhard Karls Egyetem Geokémiai Tanszéke, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest) Kőzettan-Geokémiai Tanszéke és az MTA Geokémiai Kutatócsoportja között. A program (Magyarországi római és középkori márvány- és mészkőleletek archeometriai vizsgálata, 2001-2002) sikerrel tisztázta a kérdésfelvetésben szereplő problémát (heténypusztai római erőd márványanyagának azonosítása) és egyben kiegészítette a Pannonia provincia és közvetlen környezetében levő márványlelőhelyekről meglevő ismereteket (lásd: www.ace.hu/daad).

Már a korábbi közös program során felmerült a közös kerámiavizsgálatok lehetőségének gondolata.

A projektrésztvevők közül Szakmány György a 2002 április 22 és 26 között Amsterdamban megrendezett 33. Nemzetközi Archeometriai Szimpóziumon a poszter szekcióban mutatta be magyarországi kora újkőkori kerámiák területén végzett kutatásait (Szakmány, Gy., Starnini, E., Raucsik, B: Preliminary Archaeometric Investigation of Early-Neolithic Pottery of the Körös Culture (Hungary)).

2002 május 2-án a tübingeni egyetemen megrendezett Archaeometry workshop keretében a tervezett projekt keretében előadások hangzottak el:

Kasztovszky Zsolt: Prompt gamma activation analysis and its applications in archaeometry,

Szakmány György: Raw material provenance determination on pottery by petrographic method; possibilities and difficulties (Case studies in Hungary and Troja)