Darányi Ignác 1849. január 15-én Pesten született református köznemesi családban. A család legidõsebb gyermeke - a gazdálkodó, jogász apa nyomdokait követve - kitartó szorgalommal és céltudatossággal végezte iskoláit.

A budai Királyi Egyetemi Fõgimnáziumban 1867-ben érettségizett, majd a pesti egyetemen jog- és államtudományi ismereteket hallgatott. 1874-ben befejezte jogi tanulmányait és édesapja 1877-ben bekövetkezett haláláig vele együtt, majd ezt követõen egyedül vezette ügyvédi irodáját. A hazai politikai és gazdasági életben nagy befolyással rendelkezõ családok (Teleki, Bethlen, Tisza) bizalmi állást betöltõ jogásza, az apai hagyományokat folytatva, már igen fiatalon aktív közéleti tevékenységet fejtett ki. 1875-ben az Egyesült Fõvárosi Takarékpénztár titkárává választották, 1876-ban tagja lett a fõváros törvényhatósági bizottságának, 1878-tól pedig a Tiszavölgyi Társulat titkáraként végzett fontos munkát.

A pusztaszentgyörgyi Darányi-kúria (1930-as évek)

Darányi nemcsak politikusként, hanem birtokosként is ismerte a mezõgazdaságot. Örökségébõl és 1892-ben felhagyott ügyvédi praxisának addig befolyt bevételébõl is földet vásárolt. Birtokai: Dunaújfalun (2800 kh), Tökön (1400 kh), Tasson (700 kh) és Anyácsán (100 kh) helyezkedtek el, amelyeken korszerû gazdálkodást folytatott.

Darányi Ignác, íróasztala mellett, 1900-as évek eleje
(Eredetije: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)

Darányi Ignác két ciklusban - 1895. november 2-tõl 1903. november 3-ig és 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig - irányította a Földmívelésügyi Minisztériumot. Közel 12 éves minisztersége alatt a mezõgazdaságban megkezdõdött az intenzív irányú fejlõdés, amely a modern, vetésforgón alapuló növénytermelés és a nagy produktivitásra törekvõ állattartás egymást kiegészítõ gazdálkodásában valósult meg. Darányi a hazai gazdasági és politikai életben meghatározó mezõgazdasági érdekképviseleti csoportokra - elsõsorban az agráriusokra - támaszkodva addig nem látott mértékben megnövelte a földmûvelésügyi minisztérium súlyát és tárcája költségvetését, amelyet a termelés modernizálására használt fel. A minisztériumon keresztül törvényekkel és rendeletekkel - a kor államigazgatási gyakorlatától eltérõen - központi irányítással hajtotta végre a fontos szõlõrekonstrukciós munkálatokat és állította belterjes pályára az állattenyésztést, egyúttal növelve annak nemzetgazdaságon belüli súlyát. A termelés modernizálásáért tett erõfeszítései során helyesen ismerte fel a tudomány és az oktatás jelentõségét.

Több tudományos kutatóintézet, ún. mezõgazdasági kísérletügyi állomás létrehozásával, a több szintû agrároktatás korszerûsítésével teremtette meg az átalakulás szellemi bázisát. Mindvégig kiemelt jelentõséget tulajdonított az ismeretek megszerzésének és átadásának. Ezért támogatta, hogy az eltérõ gazdasági elõképzettséggel rendelkezõk mindegyike megtalálja a neki megfelelõ színvonalon írott munkát, amelyek a magyarországi nemzetiségek nyelvén is megjelentek.

Jól érzékelte, hogy a mûszaki, technológiai fejlesztés mellett kiemelt figyelmet kell szentelni a termelésben résztvevõ humán erõforrásoknak. A mezõgazdaságban foglalkoztatott több milliós agrár-proletariátus gondjainak megoldatlansága nemcsak a termelés modernizálódását akadályozta, hanem a kiegyensúlyozott gazdasági fejlõdéshez nélkülözhetetlen belsõ társadalmi békét is veszélyeztette. E két szempontot figyelembe véve törvényeiben a szociális kérdések megoldására, és kompromisszumokat keresve e társadalmi feszültségek tompítására törekedett. Szociálpolitikai elemeket tartalmazó törvényei miatt (“rabszolgatörvény” 1898:II. tc., “derestörvény” 1907: XLV. tc.) kortársai és az utókor részérôl is több támadás érte. Csak ezeken az intézkedésein keresztül ítélték meg - igen elmarasztalóan - eredményekben egyébként gazdag miniszteri tevékenységét.

Az ágazat helyzetét a termelés korszerûsítése mellett az értékesítés biztonságának megteremtésével kívánta erõsíteni. A kereskedelmi- és vámszerzõdések megkötésekor a hazai termelõk, a hazai piac védelmét tartotta szem elõtt, ezáltal teremtve monopolhelyzetet a Monarchia piacán belül.

Ferenc József látogatása a tenyészállat-kiállításon.
Jobbra Darányi Ignác földmívelési miniszter. 1896. május 23-31.
(Erdélyi Mór felvétele)

 Összegezés

Napjainkig egyedülálló teljesítménynek számít az a tény, hogy Darányi Ignác 12 éven át irányította a Földmûvelésügyi Minisztériumot. Szívós munkájának és kitartásának köszönhette, hogy a politika irányát alapvetõen meghatározó körök befogadták és általában bírta bizalmukat. Eszmerendszerét, gondolkodását a kiegyezés eredményeinek feltétlen védelme, a mezõgazdaság érdekeinek figyelembevételével megvalósuló harmonikus gazdaságfejlesztés, a magyarság gazdasági, politikai, kulturális fölényének megõrzése, továbbá a vallási türelem jellemezte. A mezõgazdaság kérdését nem szûk szakmai szempontok szerint kezelte, hanem megoldási javaslataiban figyelembe vette a társadalmi és gazdasági folyamatok egészének mozgását. Elképzelései megvalósításához sikerrel nyerte meg a hazai mezõgazdasági érdekek legnagyobb képviselõinek, az agráriusoknak a támogatását. Az egyik legnagyobb érdekképviseletet ellátó szervezetben, a Magyar Gazdaszövetségben 1904-tõl elnöki tisztséget töltött be. Mozgásterét növelte, hogy 1904-ben a Szabadelvû Pártból távozva igen aktív szerepet vállalt az Alkotmánypárt létrehozásában és annak 1906-tól egyik alelnöki tisztét is betöltötte.