TÉMAVÁZLAT
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Kőzettan-Geokémiai Tanszék, Budapest www.elte.hu
Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Osztály, Budapest www.hnm.hu
Építőkövek kőanyagának felszíni mállás következtében végbemenő ásványos és kémiai átalakulásai
Az épületek konzerválásának egyik legnagyobb problémaköre az építőkövek mállása és annak következtében történő átalakulás. A különféle kőzettípusok eltérően viselkednek kültéri és beltéri viszonyok, szennyezett vagy szélsőséges időjárási körülmények között. A történelmi jelentőségű épületek konzerválása az építőkövek, valamint az épületek védelméhez és kiegészítéséhez alkalmazható anyagok tulajdonságainak mélyreható ismeretét teszi szükségessé.
A kutatás célja az építőkövek különféle hatótényezők következtében végbemenő pusztulásának és mállásának megértése. Kiemelt szerepet kap a régi és modern építmények speciális díszítő- és építőköveinek különféle körülmények között elszenvedett változásainak tanulmányozása.
Elsősorban helyi előfordulású, de köztudottan széles körben használt kőzetanyagok kerülnek vizsgálat alá. A lehetséges esettanulmányok között a “vörös márvány” (tömött vörös mészkő), édesvízi mészkő (travertino) vagy olyan sajátos kifejlődésű homokkövek szerepelnek, amelyekről közismert, hogy évszázadok óta használják az építészetben. A vizsgálatok frissen fejtett kőzetmintákon, ásatásokból előkerült, megmunkált kőzetpéldányokon és ma is létező, ismert kőfejtő anyagából készült épületek kőanyagán történnek. A minták összehasonlítása ásványtani, kémiai és fizikai tulajdonságaik alapján történik, hogy meg lehessen határozni a konzerválás során alkalmazható kőzettípusokat és megtervezni a megfelelő műemlékvédelmi stratégiát.
Alapos természettudományos háttérismeretek; földtudományok, ásvány- és kőzettan és/vagy kémia. A művészettörténeti és/vagy építészeti alapismeretek előnyt jelentenek.