KLÍMA- ÉS VEGETÁCIÓVÁLTOZÁSOK A LENGYELI KULTÚRA IDEJÉN PALEOBOTANIKAI VIZSGÁLATOK ALAPJÁN

Medzihradszky Zsófia

Budapest

A Kis-Balaton térségében folytatott régészeti kutatások adatai alapján a területen mintegy 7000 év mélységéig számolhatunk emberi településekkel. A Keszthely-Úsztatómajor melletti lápterületen 1997-ben végzett 6 m mélységig hatoló talajmintavétel az elmúlt 10.000 év vegetációtörténetét reprezentálja. A lengyeli kultúra időszakával a radiokarbon datálások alapján ebből a hat méterből mindössze a 175-195 cm mélység párhuzamosítható.

A 10 cm-es intervallummal vett mintákból származó növényi makromaradványok alapján, a taxonok vízháztartás (W) értékeinek figyelembevételével a vízszint változásait követtük nyomon. A talajreakció-értékek (R) alapján a talaj ph értékének hajdani változásait figyelhettük meg.

A mintákban található faszéntartalom alapján tüzeket, égésrétegeket tudtunk megállapítani. A tüzek természetes vagy mesterséges eredete nem eldöntött. A mikroszkopikus méretű faszénszemcsék százalékos megoszlása a levegő "széntartalmára" jellemző.

Az 5 cm-ként vett mintákból végzett pollenvizsgálatok alapján a terület növénytakarójának változásait, s ezen keresztül a klímaingadozásokat, illetve az esetleges emberi tájformáló hatást rekonstruálhatjuk. 8000 évvel ezelôtt a fapollenek és a lágyszárú növények aránya (AP/NAP ratio) 61%/39%, 7500 évvel ezelôtt 81%/19%, 7000 év táján 87%/13%, a korai neolitikum idején pedig 85%/15%.

Vajon hogyan változik ez az arány a lengyeli kultúra idejére? Milyen jellegű és mértékű mezôgazdasággal számolhatunk? Melyek azok a nyomok, amelyek a paleobotanikai vizsgálatok során erre támpontot adnak? Vajon a növényzetben tükrözôdô változások (klíma, talajtípus, vízszint) segítenek-e a régésznek, hogy településszerkezeteket megmagyarázzon?

Az eddigi tapasztalatok alapján új módszereket kell kidolgozni az emberi tevékenység pollenanalitikai nyomonkövetésére. Az általánosan antropogén indikátor fajokként számontartott növényi taxonok vizsgálata - úgy tűnik - területünkön nem elégséges. Régészeti adatok alapján bizonyítottan letelepült életmódot folytató embercsoportok több száz éves tevékenységét ezek a hagyományos adatok nem mutatják ki kielégítôen A Kis-Balaton térségében végzett palinológiai vizsgálatok az elsôk, ahol új módszereket próbáltunk meg alkalmazni.

1. Természetesen különös figyelmet szenteltünk a hagyományos indikátor fajoknak. Az egyértelműen földművelésre utaló termesztett növények (gabonafélék) virágpora rendkívül alacsony százalékban jelentkezett. A gyomnövények virágpora nem mutatott olyan százalákos változást, amelybôl határozottan mezőgazdasági tevékenységre lehetett volna következtetni.

2. Alkalmaztuk a hagyományos pollengrafikonokat, ahol a teljes pollenszámhoz viszonyítva adtuk meg az egyes taxonok százalékos értékét. Ezzel a módszerrel a fajok egymáshoz viszonyított állandó változásait mutathatjuk be.

3. Vizsgáltuk - kontroll anyag bevitelével - a köbcentiméternyi talajban elôforduló pollenmennyiséget, a pollensűrűséget. A pollesűrűség változása a szedimentációs ráta változásait is jelzi, de információt nyújt a talaj pollenmegôrzô képességérôl is.

4. A kontroll anyag (Lycopodium spóra) segítségével vizsgáltuk egyes genusok saját magukhoz mért változásait.

5. Végül a vízinövények virágporának összetételével a víztükör nyitottságát vagy éppen növényzettel való beszövődését, illetve a hínárnövények kimutatásával a vízmélységet próbáltuk meg rekonstruálni.

A Keszthely-úsztatómajori fúrás az első a Kis-Balaton területén végzett-végzendő fúrássorozatból. Célunk, hogy a továbbiakban többféle vizsgálatra alkalmas, lehetőleg pollengazdag rétegsorokat nyerjünk a terület egészéről.