A paleolit kutatás megindulásakor, a század elejétől kezdve Magyarországon elsősorban geológusok dolgoztak a régészeti anyagokon. Ebből következően a természettudományos-geológiai szemlélet mindig is erős volt a hagyományos régészeti tipológia mellett. A geológusi szemléletből következően a kőeszköz nyersanyaga is korán kapott kiemelt figyelmet.

A tudományágak polarizálódásával a század közepe táján kis megtorpanás következett, majd a sorra megjelenő nagy paleolit monográfiákban már különvált a nyersanyag és az eszköz. Kőzettanos specialisták vizsgálták a nyersanyagok összetételét, eredetét, forrását.

Nyersanyagvizsgálatokra ebben az időszakban is elsősorban a paleolit leletanyagok feldolgozása kapcsán törekedtek. Miután a pattintott kőeszközök nyersanyagai a fiatalabb régészeti korokban is azonosak voltak - még ha nem is azonos relatív fontossággal bírtak a leletanyagon belül - a kőzettani leírások tanulságai érvényesek valamennyi olyan régészeti korszakra, amelyben pattintott kőeszközöket használtak.

A hetvenes évektől új lendületet vett a nyersanyagkutatás. Az addíg eléggé esetleges, személyes kapcsolatolon alapuló interdiszciplináris együttműködés helyére a céltudatos munka lépett. Az intenzív nyersanyagkutatás két irányban indult:

- egy-egy speciális nyersanyag - obszidián, hidrokvarcit, üveges kvarcporfír stb. - vizsgálata, elterjedése térben és időben

- egy-egy kisebb-nagyobb földrajzi egység nyersanyagainak vizsgálata (pl. Dunántúli Középhegység tűzkövei, Mátraalja hidrotermális nyersanyagai).

A vizsgálódás köre kitágult. Az 'iparrégészet' címszó alatt összefoglalt komplex program valamennyi számba jöhető régészeti nyersanyagot, előállítási módszert, technológiát felvett kutatási feladatai közé.

A pattintott kőeszközök nyersanyagáról gyűjtött információ 1985-re halmozódott fel annyira, hogy elérkezett az idő az "Öskori kovabányászat és kőeszköz-nyersanyag azonosítás a Kárpát-medencében" című konferencia megrendezésére.

A Litotéka ennek a konferenciának köszönheti létrejöttét. Az összehasonlító nyersanyaggyyűjtemény története ennek megfelelően rövid, noha gyűjteményünk egyes darabjai már tudománytörténeti értékűek.

A bázisgyűjtemény négy részből tevődött össze:

1, feladatuunknak éreztük, hogy a konferencia résztvevői számára reprezentatív kollekciót mutassunk be a legfontosabb hazai kőeszköz nyersanyagokról. E célból intenzív gyűjtés és terepbejárás indult meg. A konferenciához kapcsolódó kis kiállítás a konferencia után a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került.

2, az évek során a különböző közgyűjteményekben - elsősorban a Magyar Állami Földtani Intézetben, terepmunkák 'melléktermékeként' és magánszemélyeknél jelentős gyűjteményi anyag halmozódott fel. A Litotéka megalapításakor és azóta is számos geológus és régész szakember és lelkes magángyűjtő örömmel átadta gyűjteményét vagy annak egy részét a Litotéka gyarapítására.

3, a konferencia külföldi résztvevőit megkértük, hogy ha erre módjuk van, hozzanak vagy küldjenek mintát a legfontosabb hazájukbéli nyersanyag-féleségekből. Ezek a minták a Litotéka törzsanyagának szerves részét képezik.

4, Összegyűjtöttük és külön egységként kezeljük az anyagvizsgálatok mintáit és kontroldarabjait, amelyekkel - akár régészeti kőanyagon, akár összehasonlító anyagként felhasznált geológiai mintákon - speciális vizsgálatok készültek.

Katalógusunkban közreadjuk azoknak a hazai és külföldi gyűjtőknek a nevét, akik közreműködtek a Litotéka létrejöttében. Fogadják ezúton is őszinte köszönetünket.

A Litotéka gyarapítása, a gyűjtés, folyamatos. Elsősorban a Kárpát-medence területén előforduló nyersanyagokra koncentrálunk, hiszen a régészeti lelőhelyeken értelemszerűen ezekkel találkozunk leggyakrabban. Ezekről a gyűjtőpontokról többnyire csereanyagot is gyűjtünk. Az igényelhető csereanyagok aktuális listáját a kötet végén mellékeltük.

A Litotékába kerülő nyersanyagok köre a Kárpát-medencétől való távolság függvényében arányosan csökken. Európa egyes területein, elsősorban személyes kontaktusok révén, vannak jól reprezentált területek, és vannak nagy hiányosságok is.

A kötet az 1989-ig gyűjtött és leltározott állapotot tükrözi; ehhez képest jelentős gyarapodást mondhatunk magunkénak a még feldolgozatlan, 1990-es gyűjtésű anyagban számunkra rendkívül fontos területekről.

Európán kívüli anyagunk természetesen már csak kisszámú és véletlenszerűen szaporodó, esetleges. Ennek ellenére a közelmúlt kutatási eredményei még ezen szórványos adatok felhasználhatóságát, távoli lelőhelyek nyersanyagainak azonosíthatóságát is igazolták.

Bízunk benne, hogy ha ez a kötet megismerteti a kollégákat a Litotékával, akkor a gyűjtemény-gyarapítás új lehetőségei táruulnak fel; a közeljövőben pedig, széleskörű nemzetközi együttműködés keretében, megteremtődnek egy európai nyersanyagatlasz létrehozásának lehetőségei.

A katalógus formátum szükséges tartalmi és formai korlátokkal jár. Nem áll módunkban és szándékunkban a gyűjtő által vázolt információn túlmenően speciális kutatásokat végezni egy-egy - hiányosan dokumentált vagy egyelőre kevéssé ismert nyersanyag tekintetében; bízunk benne, hogy a puszta hozzáférhetőség és az azonos szempontú szisztematikus leírás önmagában is elősegíti az információ feltárását. Ugyanakkor törekszünk a gyűjtemény feltártságát, tudományos értékét rendszeres anyagvizsgálatokkal növelni.

Adataink topográfiai pontossága hasonlóképpen kompromisszumokkal terhelt. A lelőhelytérképek az erős kicsinyítés miatt szükségképpen torzítanak. Minden gyűjtőpont bejelölése - különösen a változatos nyersanyagokban gazdag területeken, mint például Gyöngyös környéke vagy a Tokaj-Eperjesi hegység - lehetetlen. A megadott földrajzi koordináták pontossága (ahol az adatok lehetővé tették, fok és perc a greenwich-i rendszer szerint) szintén nem elegendőek a nyersanyagforrás feltárásának pontos fellelhetőségéhez; erre a megadott irodalom adhat pontosabb utalást. Térképeink így elsősorban a gyűjtemény földrajzi súlypontjait jelölik, a szembetűnő hiányosságok, fehér foltok pedig a jövő tennivalóit körvonalazzák.

Kötetünket az eddigi anyagvizsgálati jegyzőkönyvek kivonataival és a Litotéka anyagával kapcsolatos irodalommal zárjuk.

Megköszönjük mindazoknak, akik a gyűjtemény és a jelenlegi feldolgozás létrejöttét lehetővé tették; a gyűjtők önzetlen és fáradságos munkáját, az anyagvizsgálatot végző szakemberek munkáját, kollégáink bátorítását, tanácsait és segítségét. Itt köszönjük meg Barbara Voyteknek, hogy a szisztematikus leírást nagyban elősegítő színszabványt (Munsell Rock Color Chart) bocsájtott rendelkezésünkre; külön köszönettel tartozunk Németh Csabának a lelőhelyek földrajzi azonosításának fáradságos muunkájáért. A számítógépes adatrögzítéshez szükséges gépidőt és szoftvert a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének és a Központi Múzeumi Igazgatóságnak köszönjük.

TBK-TDV

Litotéka leltári szám:

Az elvileg lehetséges átfedéseket elkerülendő, a Litotéka tárgyait külön leltári rendszerben tartjuk nyilván. A Litotéka a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyüjteményének paleolit szakgyűjteményébe tartozik amelynek - a speciális információnak megfelelően - saját leltárkönyve van. A leltári jelölés elemei:

L = Litotéka gyűjtemény

86 = a gyűjteménybe kerülés éve, évszázad nélkül

1- = az évi gyarapodás sorszáma, 1-gyel kezdődően

Egyéb ltsz.:

Ha a Litotéka minta bármilyen más, már nyilvántartásba vett geológiai vagy régészeti minta része vagy az azonosítást megkönnyítő bármi jelölés szerepel rajta, ezt ebben a rovatban közöljük.

Darabszám:

Az egy tételszám alatt a törzsgyűjteménybe került minta darabszáma, az esetleges csereanyag nélkül.

Gyűjtötte:

A gyűjtő vagy ajándékozó neve. Ha a minta régészeti anyagból származik, az ásató vagy az anyag felett jelenleg diszponáló régész nevét tüntettük fel.

Csereanyag igényelhető:

T (True) = van csereanyag

F (False) = nincs csereanyag

A kőzet neve:

Az általunk ismert vagy a gyűjtő által megadott legáltalánosabb terminológia; lehetőleg az a kifejezés amellyel a petroarcheológiai szakirodalomban a kőzetet leggyakrabban említik.

Szinonímák:

A nyersanyagnak az irodalomban térképezési gyakorlatban vagy terepmunkán használt, általánosabb érvényű neve. Az esetleg meghaladott vagy érvénytelenné vált neveket csillaggal (*) jelöltük.

A kőzet genetikája:

A nyersanyag keletkezési módja értelemszerűen, ahogy az a mintából vagy a gyűjtési körülményekből megállapítható

Geológiai kora:

A kőzet keletkezésének ideje általánosan elfogadott nevezéktani kategóriákban. Ha a gyűjtő speciális (lokális) terminológiát használ, vagy a kőzet keletkezésének intervalluma finomabb szinten rögzíthető akkor ezt a meghatározást tüntetjük fel.

Lelőhely jellege:

PG = primer geológiai lelőhely, szálkőzet

SG = másodlagos, áthalmozott geológiai lelőhely

A = régészeti lelőhelyről származó vagy nyilvánvalóan megmunkált minta

Régészeti elterjedés:

L = lokális, helyi elterjedésű anyag, elterjedési területe nem terjed túl az 1 napi járóföldön

R = regionális elterjedésű nyersanyag; ez a kategória régészeti korszakonként, kultúránként változó tartalmú. Megközelítően a nyersanyagforrás környékét birtokló népcsoport/régészeti kultúra szállásterülete. Nehezen körvonalazható, de igen fontos kategória; értelmezésének, definiálásának még csak kezdetén tartunk.

LD = 'long distance' - távolsági nyersanyag; olyan nyersanyag amely gyakorta előfordul a nyersanyagforrástól jelentős távolságra, több száz kilométerre.

Helyi kitermelés:

M = bánya

W = műhely

S = telep

- = nincs adat

Lelőhely:

Ország = rövidítve, a nemzetközi autójelzéseken alkalmazott rövidítések szerint

hegység, megye vagy körzet

település neve és a település határán belüli szűkebb helymeghatározás

Koordináták (Szél./hossz.):

Ahol megállapítható volt, feltüntettük a lelőhely földrajzi koordinátáit fok-perc pontossággal, a greenwich-i rendszer szerint

Leírás:

Szabad szemmel történő (makroszkópos) vizsgálat alapján első közelítésben leírtuk a minta általános megjelenését. Következő lépésben egységes szempontok szerint leírtuk a mintákat a következő szempontok alapján:

Munsell szín: A Munsell Color Company által meghatározott rendszer alapján, a National Bureau of Standards munkatársainak közreműködésével, a Rock-Color-Chart Committee által összeállított Rock Color Chart 1984-es kiadása alapján.

Áttetszőség:

0 = teljesen átlátszatlan

1 = szélein gyengén áttetsző

2 = szélein áttetsző

3 = áttetsző

4 = áttetsző - átlátszó

5 = teljesen átlátszó

Szövet:

a minta belső szerkezetének látható vonaásai; szemcseméret, kristályossági fok

Mintázat:

az azonosítást elősegítő sajátosságok, szín-eltérések, zárványok, mintázat

Törés:

miután elsősorban pattintott kőeszközök előállításához alkalmas és szükséges nyersanyagokat gyűjtünk, ez igen fontos jellemzője a miintának

Fény:

a minta természetes felületi fényének leírására növekvő sorrendben, a következő értékeket használtuk:

fénytelen, matt, zsír, viaszos, selyem, opálos-porcelános, üvegfényű - speciális fényhatásokra a fémes-,

gyanta- és szurokfényű terminust is használtuk.

Minőség:

a pattintott kőeszköz készítésre való alkalmasság fokozatai 1-5 között

1 = alkalmatlan

2 = rossz

3 = közepes

4 = jó

5 = kiváló

- = a minta nem pattintott kőeszköz készítésre alkalmas anyag (de lehet pl. csiszolt kőeszköz nyersanyag vagy más régészeti anyagból ismert kőanyag)

Anyagvizsgálat:

TS = vékonycsiszolat (ásványi összetétel, szövet, mikrofosszilia

NAA = neutronaktivációs analízis (nyomelemek)

OES = optikai emissziós spektroszkópia (nyomelemek)

K = főalkotók kémiai elemzése

TH = hőkezelési kísérlet (mállási sajátosságok)

TA = termikus analízis (ásványfázisok, víztartalom)

XRD = röntgen diffrakciós analízis (ásványfázisok)

EDS = elektron energia diszperzív röntgenspektroszkópia (főalkotók)

OHD = obszidián hidrációs kormeghatározás (régészeti kor)

IR = infravörös spektroszkópia (ásványfázisok)

FTD = hasadási nyomvonal detektálás (geológiai kor)

SEM = pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat (felületi morfológia)

XRF = röntgen fluoreszcens spektroszkópia (nyomelemek)

Vizsgálati szám: ha van a végzett vizsgálatok eredményének nyilvántartására utaló kód

Irodalom:

a mintára vonatkozó legfontosabb irodalom