Balassa M. Iván

(Szabadtéri Néprajzi Múzeum)

ERDÉLY NÉPI ÉPÍTÉSZETÉNEK ELEKTRONIKUS ADATBÁZISA

Erdély építészeti hagyatékának sajátos és értékes részét képezik a népi épületek, amelyek itt a Kárpát-medence más vidékeihez képest nagy számban maradtak fent. Ezek a ma még kutatható, nagy szellemi értéket képező épületek és épületegyüttesek Erdélyben is a legveszélyeztetettebb műemlék-típusnak számítanak. A falvak tömeges elnéptelenedése, etnikumváltása és a megmaradókban az, hogy a tulajdonosok többsége a megváltozott életmódhoz és komfortigényekhez alkalmazkodva elutasítja a hagyományos anyagokat és formákat, az épületek tömeges pusztulását eredményezi.

Ezért kezdődött meg 1999-ben Az erdélyi népi építészeti örökség kutatása és védelme program, melynek elsődleges célja a népi építészeti örökség számbavétele, felleltározása és kutatása, majd a legértékesebb 100-150 népi műemlék helyszíni védelmének biztosítása.

A 10 évesre tervezett program első lépcsője a népi építészeti hagyaték mielőbbi számbavétele: rövid idő alatt mintegy ezer településen kell feltárni a még fellelhető hagyományos paraszti épületeket, kialakítani az adatbázist, elkészíteni Erdély népi építészeti kataszterét. Ez minden 30 %-nál nagyobb magyar lakosságú faluról településképi tanulmányt, fotó-dokumentációt, illetve a jelentősebb népi építészeti emlékeket részletesen leíró adatlapokat tartalmaz. Ez az adatbázis teremti meg a későbbi védelmi feladatok alapját.

Az egész programot úgy alakítottuk ki, hogy a szöveges és a képi adatok a helyszíni kutatást követően azonnal digitális formában rögzítődnek. Az anyag kezelőprogramja a Microsoft Access alkalmazásával Szabó Sámuel által továbbfejlesztett adatbázis-kezelő, melynél a legkülönfélébb keresési lehetőségeket igyekeztünk kialakítani. A digitalizálás érdekében egy kérdőívrendszer alapján történik az adatfelvétel. Az un. “A” típusú adatlap az épületre vonatkozó általános információk (hely, tulajdonjog, funkció), a “B1” a lakótelekre és a “B2” magának a konkrét objektum részletes leírásának rögzítésére szolgál. Az utóbbiaknál a rögzíthetőség érdekében megadtuk a lehetséges válaszokat (pl. 6.1. Kerítés/ Anyaga: léc, álló deszka, fekvő deszka, borított deszka, kő, sövény, beton, kovácsoltvas, fém, egyéb).

A több évre szóló leltározási munka metodikájának és feldolgozási technikájának meghatározása és kidolgozása céljából 1999-2000-ben a program kísérleti szakasszal indult. Kalotaszeg, Mezőség és Udvarhelyszék 40 falujában, majd 2001-2002-ben további 20 faluban 1732 népi építészeti objektumról készültek el a vázlatos alaprajzokat és a legszükségesebb azonosító és állapotrögzítő adatokat tartalmazó egyszerű adatlapok, valamint 5320 fénykép; 434 objektumról pedig részletes adatlap készült. A kísérleti szakasz, majd az azt követő “próbafuttatás” eredményeként elkészültek a végleges kérdőívek, adatlapok, a teljes metodológia.

2003-ban újabb területen tájékozódtunk, a Pratiumban, Szatmár, Szilágy megyék területén, továbbá Udvarhelyszék korábban nem kutatott falvaiban. Ezek feldolgozása folyamatban van.

Az adatok folyamatosan bekerültek a digitális adatbázisba, melynek egy-egy példánya Erdélyben, Kolozsváron, a Transylvania Trust Alapítványnál és Magyarországon, Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Archívumában található meg.

.

Az erdélyi népi építészeti örökség kutatását és védelme program társszervezői a Transylvania Trust Alapítvány (Románia, Erdély, Kolozsvár) és Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Magyarország, Szentendre). Az adatgyűjtésben és feldolgozásban Balassa M. Iván néprajzkutató (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) szakmai vezetésével az Alapítvány részéről Furu Árpád programfelelős, Szabó Sámuel és változó számú egyetemi hallgató vett eddig részt.

A programot a Román-Magyar Kulturális Együttműködési Egyezmény keretében, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta, a kísérleti szakaszra 2 MFt-ot, ezt követően kétszer 1 MFt-ot, 2003-ban 1.2 MFt-ot biztosítva. A támogatás összegei a Teleki Alapítványon keresztül utófinanszírozással jutottak el a Transylvania Trust Alapítványhoz, mely a költségeket saját forrásból előlegezte meg. A program működéséhez szükséges infrastruktúrát (iroda, telefon, számítógépek, fotofelszerelés, gépkocsik) a Transylvania Trust alapítvány, az Utilitas Műemlék Felújító Központ (Kolozsvár) biztosították.