Az Európa Tanács egyik ad hoc munkacsoportja munkája nyomán “Útmutatót” jelentetett meg a kulturális örökség összeírásához, dokumentálásához.

Az útmutató bevezetőjében megállapítják, hogy az örökségleltáraknak alapvető szerepük van a történeti épületek, régészeti helyszínek, kultúrtájak, valamint az ingó tárgyi örökség megismerésé-ben, védelmében, bemutatásában és fizikai megőrzésükben, fenntartásukban. A leltárakban rendel-kezésre álló adatok, információk ismerete, jelentőségük felismerése nem csak az örökség védelme érdekében való egyetértés és a hatékony fellépés előfeltétele, de más vonatkozásban lényegbe-vágóak. Az örökségleltárak alapvetően hozzájárulnak a közös örökségnek környezetünk lényeges alkotóele-meiként való megtartásában. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükségesek az örökségvéde-lem, a helyreállítás, megőrzés, tervezés, valamint az oktatás-nevelés céljainak elérésében.

A kulturális örökség értéket képviselő emlékeinek fenntartása, megőrzése és továbbörökítése min-den nemzedék elsőrendű kötelessége. Az egészséges nemzetekben e felismerés által él a kulturális örökség oltalmazásának igénye, s annak tudata, hogy az elődök által felhalmozott javaknak nem kizáró-lagos birtokosai, hanem örökösei, meghatározott időre szóló használói.

A védelem célja nem lehet pusztán az értékek anyagi mivoltukban való megőrzése, hanem az, hogy az épített és tárgyi örökség legapróbb emlékeit a lehető legjobb állapotban, és az előző nemzedékek kultúrateremtő tevékenysége által közvetített szellemi információk felismerésével, és felismertetése révén tovább gazdagítva adjuk át az utánunk jövő nemzedékeknek. A francia Boissy d’Anglas traktátusában ezt már 1794-ben így fogalmazza meg: “Őrizzétek a művészetek, a tudományok és az értelem emlékeit...” évszázadok hozománya ez, nem saját tulajdonotok. Csak akkor rendelkezhettek vele, ha biztosítjátok megőrzését.”

Jól kell sáfárkodni tehát ezzel az örökséggel, élni vele, és nem felélni, mert ez a jövő nemze-dékeinek jussa is.

A Teleki László Alapítvány/TLA és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal/OMvH (2001. júliusától Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) összehangolásával 1997 nyarán kezdődhetett meg az erdélyi, magyar települések kulturális, épített örökségének dokumentálása. A több évre tervezett kutatási program a kezdeményező hazai szervezetek és a németországi székhelyű Erdélyi Szász Kulturális Tanács (Gundelsheim), az erdélyi Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság (Sepsiszent-györgy), a Babeş-Bolyai ETudományegyetem Történelem-művészettörténet Szaka és a Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár), illetve a későbbiekben az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány (Kolozsvár) együttműködésében valósult, valósul meg.

Az 1997-ben megkezdett I. ütem (Erdővidék, a mai Kovászna megye egyik jellegzetes kistája 19 településének épített öröksége) dokumentálási munkáihoz közös, magyar-német-román pályázatra először a brüsszeli Európai Bizottság (1997) nyújtott támogatást, majd az OKTK, az OTKA, s az OMvH, 2000-től pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatása segítette eddig a teljes program hosszú távú céljainak megvalósítását. A több évre tervezett kutatási program tényleges elindítása a brüsszeli Európa Bizottságtól elnyert támogatás révén válhatott valóra.

Az erdélyi magyar települések épített örökségének feltérképezése, dokumentálása az erdélyi szász kulturális örökség 1992-ben megkezdett feldolgozásával összhangban történik. Ez az előzetesen ki-választott települések történeti, településszerkezeti fejlődésének, természeti, táji viszonyok, a helyi gazdasági, gazdálkodási sajátságok, a helyre jellemző népesség nemzetiségi megoszlásának, demog-ráfiai helyzete alakulásának, a településeken található épületegyüttesek morfológiai, vagy más, pl. az építőanyagok használata által meghatározott jellemzők vizsgálatán keresztül, az épített örökség minden részletre kiterjedő összeírásását, dokumentálását jelenti.

A program alapvető célja egyrészt az erdélyi, magyar települések kulturális, építészeti örökségének minden részletre kiterjedő dokumentálása megóvásuk, fenntartásuk, megmaradásuk érdekében, másrészt a mára több civil és állami, szakmai szervezet között megvalósult együttműködésnek kö-szönhetően Erdély, már dokumentált, illetve folyamatosan felmérendő, gazdag épített örökségének összehasonlító vizsgálata, s tudományos igényű bemutatása. A dokumentálással együtt a kutatók rögzítették az egyes objektumok állapotát, kiemelve, ha a rossz állagu, de értékes épület meg-mentése érdekében sürgős felújításra van szükség. A kutatási program eredményeként sor kerülhet egyes kiemelkedően fontos műemlékek mielőbbi megóvása, megmentése érdekében helyreállítási tervek készíttetésére és azok esetenkénti kivitelezésre való előkészítésére is, ha sikerül a munkák anyagi fedezetét biztosítani.

A hosszú távú program keretében, amennyiben lesz a dokumentáláshoz szükséges elegendő anyagi fedezet, mintegy 1000 (erdélyi, partiumi, moldvai magyar) település vizsgálatára kerülne sor.

Az “Erdővidék épített öröksége” dokumentáló programban előirányzott feladatokat a Siebenbür-gisch-Sächsischer Kulturrat, s az OMvH szakmai segítségével a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, az Atelier “M” (Sepsiszentgyörgy), az OMvH szakemberei, valamint a kolozsvári Babeş-Bolyai ETudományegyetem Történelem-művészet-történet szakos, a Budapesti Műszaki Egyetem, s az Eötvös Lóránd Tudományegyetem építész, művészet-történész hallgatói végezték, tanáraik irányításával. A helyszíni bejárások eredményes-ségéhez nagyban hozzájárult Barót város Önkormányzatának, valamint a helyi egyházközségek lelkészeinek segítsége.

S mostanra elkészült Erdővidék települései értékkataszterének teljes dokumentációja, a 19 település adatanyag, térkép és fotóanyaga digitalizált feldolgozásban.

Az erdővidéki települések dokumentációinak digitális összeállítását, rendezését, szerkesztését Karácsony István művészettörténész (Marosvásárhely) végezte.