A megmunkálandó kova nyersanyagot kemény vagy lágy ütővel (pl. kvarcit kavics, agancs vagy fa) munkálták meg. A nyersanyagtömbökből jól megmunkálható mesterségesen kialakított tömböket,úgynevezett magköveket készítettek,amelyekről szilánkokat, pengéket hasítottak le.
Példánkon egy kemény ütővel kialakított magkő készítésének folyamatát, eredményeit és hulladékát mutatjuk be.
A szilánkokat, pengéket ezután további megmunkálásnak vetették alá, amit a szaknyelv retusálásnak nevez. A retusálás szintén történhet kemény vagy lágy ütővel, de akár foggal is. A magköveknek és a retusfajtáknak is, az eszközformákhoz hasonlóan, kidolgozott tipológiája van.
Az egykori technológia vizsgálatának hatékony eszköze a szilánkolási folyamat rekonstrukciója, az "újra összeállítás", tömör angol szakkifejezéssel szólva, "refitting". Ez a módszer az egymásról leválasztott szilánkokat a leválasztási, törési felületek mellett összeilleszt. Igy mintegy visszafelé rekonstruálható a készítés folyamata. A refitting ugyanakkor számos egyéb következtetést is lehetővé tesz, így a leletek összetartozását, egyidejűségét is bizonyítja.
