Ezekre a kérdésekre a régészet csak korlátozott érvényű válaszokat tud adni. Valószínűnek tűnik, hogy a bányahelyeket a környék lakói ismerték elsősorban, és ők is termelték ki a nyersanyagot. A paraszti közösségek életében ezt az idő- és munkaigényes, nagy anyagismeretet és technikai tudást igénylő feladatot be kellett illeszteni az éves munkafolyamatok közé.
A felszín láthatósági viszonyai és a bányászat feltételezett módszere (vízzel vagy más nedvességgel duzzasztott fa ék kifagyasztása, hevítése) és a tavaszi munkák kezdete egyaránt arra utal, hogy a legkedvezőbb időszak a bányászatra és a nyersanyag begyűjtő expediciókra tél végén - koratavasszal, közvetlen hóolvadás után lehetett.
A késő neolitikum végén a Tűzköveshegy környékének betelepülése minden bizonnyal a bányahelyek intenzívebb kihasználásával, esetleg védelmével magyarázható.
