Telep
Őskori falvak a tűzkőbánya körzetében
A szentgáli Tűzköveshegy környéke, ritka kivételektől
eltekintve, lakatlan volt az őskorban. Bizonytalan
megtelepedési nyomokat említenek az őskőkorból a
szomszédos Városlődhatárából; említésre méltó
település azonban a neolitikum végéig sehol sem
található. Az újkőkori földművelés számára a hegyvidéki
terület nem volt vonzó. Ezért, annak ellenére, hogy a
nyersanyag hasznosítása (feltételezéseink szerint,
bányászata is) folyamatos az évezredek során, a bánya
környéke - rövid időszakot kivéve - a bronzkor végéig
lakatlan. A terület kiaknázását valószínűleg rendszeres
expedíciókkal oldották meg az egy-két napi járóföldről
érkező kovabányászok. Az expediciókat valószínűleg
koratavasszal, hóolvadás után tarthatták, amikor a sűrű
aljnövényzet még nem borítja az erdőt, és az éjszakai
fagyok is hatékonyan segíthették a bányászok munkáját.
A neolitikum végén a kovabánya területének kiaknázására
és védelmére egy nyolc településből álló "gyűrű" vette
körül a lelőhelyet. A települések életében a kőanyag feldolgozása szemmel láthatóan jelentős tényező volt.
A lelőhely kőanyagából:
pengék
retusált eszközök
magkövek
A telepek sűrű elhelyezkedése a korábban lakatlan
területen mindenképpen a fokozott területvédelem vagy
intenzívebb kitermelés érdekeit szolgálhatta.
Tartalom *
Krónika *
Cikkek *
Képek
