Kutatások Szentgál környékén Előadás a Régészeti Társulat ülésén, 1990. Szentgál környékén 1982 óta rendszeres gyűjtéseket és ásatásokat végeztünk,elsősorbanaszentgáli Tűzkőveshegyen és környezetében előforduló középső jura radiolarit őskorikitermelésévelkapcsolatosan. Terepbejárásaink Magyarországon egyedülálló kiterjedésű és leletsűrűségű műhely és kitermelőhely jelenlétét bizonyitották a Tűzkőveshegyen. A Tűzkőveshegyen 1983- 85 között végzett ásatások igen kis felületen (kb. 50 m2) rendkivül nagy mennyiségű megmunkált tűzkővet, illetve a kitermeléssel megmozgatott kisérőkőzetet tártak fel, jelentős számú, de a radiolarittömeghez képest elenyésző mennyiségű helyidegen, erősen használt kvarcitkavics ütőkőkiséretében. Akitermelés valószinűleg vályuszerű gödrök formájában történt. Konkrét bányásszerszámokat, datáló értékű leleteket nem találtunk, ezért vizsgálatainkat a környező őskori települések, illetve tágabb körben, őskori lelőhelyeink kőanyagának vizsgálatával folytattuk a tűzkőveshegyi nyersanyag térbeli-időbeli elterjedésének tisztázására. Eredményeink szerint a szentgáli radiolarit Veszprém megye legkorábbi leletanyagaitól jelen van (Lovas- FestékbányaésBakonybél-Pörgölhegyibarlang), legnagyobb kiterjedése és legjelentősebb mennyiségben való felhasználása azonban a kései neolitikumra tehető. Ezt támasztjaalá a Tűzköveshegy környékének településtörténete: a radiolarit lelőhelyek környéke a kései neolitikum kivételével lakatlan, a lengyeli kultura II szakaszának vége -III szakasza alatt ezzel szemben 8 településből álló gyűrű veszi körül a Tűzköveshegyet. ARégészetiTársulathagyományainaknémileg ellentmondva, a következőkben nem az elmúlt - 1989 -es év ásatási eredményeiről, szeretnénk beszámolni. Éppen ellenkezőleg, az 1983 óta folyamatos munkában az 1989- es év részben személyes, részben anyagi okokból az első szünetet jelentette. A munka, amint az az alábbiakból remélhetőleg kiderül, nem szünetelt: ekkor volt időnk intenzivebb terepbejárásra és az anyag feldolgozásának megkezdésére. A szentgáli Tűzkőveshegy környéke és az onnét származó kiemelkedő minőségű kovaféleség már a régi szakirodalomban is fel-fel bukkan. Első utalásokat Lipp Vilmos mult századi munkájában találtam (1876). A Vas megyei őskori anyag leirásánál Lippmegemliti a "szentgáli vörös tűzkövet". A Tűzköveshegy őskori anyagának első emlitéseit a század elején ismerjük a Veszprémvármegyei Régészeti Bizottság jelentéseiből. A Veszprémi Bakony Múzeummal közös kutatásainkat a Földtani Intézet keretei között végzett rendszeres terepbejárások indítottákel, amit az őskori nyersanyagforrások felderitésére folytattunk. A szentgáli Tűzköveshegyet 1982 áprilisában kerestük fel először, Bácskay Erzsébettel és Dr. Konda József geológussal. Szentgál határában kétféle, földtani korban, képződési körülményekben és makroszkópos jellemzőkben is eltérő kovaféleség található: a Mésztelepi kőfejtő sekély- tengeri eredetű tűzköve és a Tűzköveshegy nyílt tengeri - óceáni eredetű radiolaritja. Az előbbi eddigi adataink szerint, eszközként nem lépte túl Veszprém megye határát, alapvetően lokális nyersanyagnak tekinthető. Ezzel szemben a Dunántúli Középhegység radiolaritféleségei,eddigi adatainkszerint, meghatározó szerepet játszottak a Dunántúl (különösen az Észak- és Nyugat-Dunántúl) nyersanyagellátásában. A radiolarit Közép-Európában jól ismert nyersanyag: J. Bárta a hatvanas években már említi a Fehér Kárpátok radiolaritjait és szerepüket a szlovákiai paleo- itikumban; E. Ruttkay Bécs határából írt le radiolarit- bányát: Magyarországon pedig Tatáról, Hárskút-Édes- vízmajorrólésLábatlan-Margittetőrőlismerünk radiolarit bányákat, pontosabban különféle kiterme- lőhelyeket. A radiolarit lelőhelyei a Dunántúli Középhegységben számos helyen megtalálhatók; rendszeres bejárásaink alapján ezek közül mind mennyiség, mind minőség szempontjából kiemelkedik a szentgáli Tűzköveshegy környéke. Már első bejárásunk során feltűnt a felszínen található megmunkált anyag rendkivül nagy mennyisége, ezen kivül a szálkőzet érthetetlen hiánya és a helyidegen ütőkövek jelenléte. 1983 - tól végzünk ásatásokat a Tűzköves hegyen (térkép). Az ásatási területet ugy választottuk ki, hogy 1, a megmunkált darabokat is tartalmazó törmelék középpontjába essen; 2, viszonylag lapos, alacsony relief-energiával rendelkező területen kezdtünk munkához. Az ásatással a következő kérdéseket kivántuk tisztázni; a szálkőzet helyzete és viszonya a felszínen rendkivül nagy mennyiségben jelenlevő törmelékhez; a kőeszköz- készitő tevékenység intenzitása és foka; végül, de nem utolsósorban, a tűzkő kitermelésének kronológiai, kulturális keretei. Mivel ilyen jellegű ásatásban hazai tapasztalatokra nem támaszkodhattunk, elsösorbana hasonló jellegü lelőhelyekendolgozó kollégáktapasztalataira próbáltunk támaszkodni. R. Torrance Melosz szigetén végzett munkájából az intenziv regionális felmérés, J. Weiner luisbergi tapasztalataiból az aprólékos, minden darabra kiterjedőgyűjtéslátszottmegfelelő megközelitési módnak. Ezért az első szelvénycsoport területén a felszin mnimális letisztitása után 0.5-0.5 m négyzetenként és szintenként teljes gyűjtést végeztünk. A terület ma is sűrű szálerdő, a vegetációs időszak közepén készitett felvételek sajnos szinte használhatatanok,ezértelsősorbanarajzos dokumentációra támaszkodva tudom bemutatni az ásatás menetét. Az I-II szelvényben a holocén felszint "spakni- szintenként" bontottuk, a kiszedett anyagot - ami földet szinte nem is tartalmazott - a patakvölgyben mostuk, válogattuk. A megmunkálatlan anyagot a helyszínen lemérve kiselejteztük. Ez a módszer rendkívül időigényesnek és kevéssé produktivnak bizonyult. Részben ezért, részben a rétegviszonyok és a szálkőzet helyzetének tisztázására kutatóárkot húztunk az I-II szelvény mellett. Szálkőzet jelenlétét két méter mélységben még nem észleltük, pedig a vizsgált területen felszínen a radiolarit feküje és fedője megtalálható. A holocén "humusz" alján, ami a leletanyag jelentős részét adta, éles rétegváltást tapasztaltunk mintegy 60 cm mélyen. Ez alatt a közet továbbra is törmelékes, és benne a radiolarit mennyisége összességében - és a megmunkált radiolarit mennyiséget tekintve is - csökken. A törmelékes közetben mélyebbre ásni az adott feltételek mellett nem lehetett. A szálkőzetet keresve ezért a rétegtanilag fedőként tekinthető képződménytől, amely a felszinen kibuvó mészkő-domb formájában figyelhető meg, a radiolarittal borított terület közepe felé hosszú kutatóárkot huztunk. Az árokkal és a rá merőlegesen telepített szelvényekkelsikerült a mészmárga- radiolarit határát megfigyelni. Az V. szelvényben, amiben egyvályu formájucsapásúmélyedést figyelhettünk meg, erdei talajban (tehát nem radiolarit törmelékben)40-60cmmélységbenhatározott műhelyfelszint találtunk. Az objektumot vakvágatként és belé telepedett műhelyfoltként értékelem. A műhelyszint alól bizonytalan faszénmaradványok kerültek elő, aminek radiokarbon kormeghatározását Hannoverben végezték el. Sajnos, az eredmény nem értelmezhető a leletanyag összefüggésében (680 B.P.). A műhelyfelszíntől D-re egy ujabb kutatóárokkal sikerült 1,8-2 m mélységben radiolarit tömböket, valószínűleg szálkőzetet találni. A rendkivül kis területről gyűjtött óriási mennyiségű anyag, valamint a datáló értékű leletanyag teljes hiánya arra ösztönzött bennünket, hogy kutatásainkat a kitermelőhelytől távolabb, a feldolgozóműhelyek és telepek vizsgálatával folytassuk, amiről Regenye Judit fog beszélni. Összefoglalásképpen, mi az, amit a Tűzköveshegyen folytatott három éves kutatással megtudtunk, és mit nem? Biztosan állithatjuk, hogy a Tűzköveshegyen szinte ipari méretű kovafeldolgozás folyt. Ennek intenzitása, mennyisége hazánkban példa nélkül áll, és csak a legnagyobb hasonló kitermelő- feldolgozóhelyekhez mérhető (pl. Meloszi obszidián műhelyek). Megállapithattuk, hogy a radiolarittörmelék, amely négyzetkilométernyi felületet fed (a vizsgált ponton mintegy 40-60 cm vastagságban), közvetve és közvetlenül antropogén eredetűnek tekinthető. Ennek bizonyitékai a megmunkált törmeléken kivül a szerszámként használt ütökövek, üllök. Az is biztosra vehető, hogy a tömbök megmunkálása a bányanedves anyagból csak a kényelmesen szállitható pre-core, azaz előmagkő stádiumig tartott. Ezt a megmunkált szilánkok jellege, a rendkivül kis számú tipikus eszközis bizonyitja.Megállapitásunk természetesen lokális érvényű a lelőhelyen. A napos lejtőkön számoskisebb 'nagyoló-műhely' foltot találtunk, és az ásatási táborhelyen, ahol szintén radiolarit-kibuvás és számos megmunkált darab fordult elő, őrlőkőtöredéket is találtunk. Ezen a ponton a felszín meredeksége miatt egyelőre nem nyitottunk szondát. Nagy mértékben a fantáziára vagyunk utalva ugyanakkor a radiolarit kitermelés módját illetően. A bizonytalan gödör- és vájatnyomok arra utalnak, hogy más radiolarit-bányákhoz hasonlóan itt is gödrökböl szedték ki a szükséges anyagot, bonyolultabb akna-vagy tárna- rendszerre nem számithatunk. Egyes égettnek tűnő darabok arra utalnak, hogy a radiolarit jövesztésében a hőhatásnak jelentős szerepe lehetett, amire a törmelék óriási mennyisége és a kifejezett bányászeszközök hiánya is utal. Még rosszabbul állunk a kitermelés időbeli és kulturális dimenzióit illetően. A Tűzköveshegyen végzett ásatások mindeddig nem adtak támpontot a műhelytevékenység datálásához,kronológiai kapcsolataihoz. A rétegviszonyok alapján Csorba P. elemzése szerint a leletanyag a holocén idősebb rétegeiből származó talajban van, kivéve a 3-4 kutatóárkot, ahol a holocén alatt W3 rétegek is előfordulnak. Feltétlenül szükséges volt tehát a lelőhely tágabb-szűkebbkörnyezeténekrészletes topográfiai vizsgálata, valamint a szentgáli radiolarit elterjedésének vizsgálata a kronológiailag értékelhető leletanyagokban.

Tartalom * Krónika * Cikkek * Képek