***
A rendelkezésre álló adatok alapján
vázlatosképet adni ezen nyersanyagtipus
felhasználásáról a magyarországi őskori lelőhelyeken.
2. A "szentgáli vörös tűzkő"
1980-tól folytatott rendszeres terepbejárásaink során
módszeresen felkerestük Magyarország földtani
szakirodalomból, gyűjteményi anyagokból, földtani
térképekröl és egyéb (személyes) információk alapján
fellelhető potenciális nyersanyagforrásait. Ezzel
párhuzamosan folyt az őskori régészeti lelőhelyek
anyagának - természetesen, alapvetően makroszkópos -
vizsgálata. A munka igen korai szakaszában
felfigyelhettünk a Dunántul meghatározójelentőségü
nyersanyagára,aközépsőjuraradiolaritra,
különösképpen annakjellegzetes, élénkvörös-
vörösbarna szinváltozatára, amelyet a terepbejárások
eredményei alapján legjellemzöbb lelőhelye után
'szentgáli tipusnak' neveztünk el. Aszentgáli
Tűzköveshegy és vidékén már a terepbejárások során igen
nagy mennyiségben találtunk a geologiai lelőhely
környékén megmunkált nyersanyagtömböket, szilánkokat,
ütököveket.
Terepbejárási tapasztalataink, valamint a
Tűzköveshegyen és közvetlen környékén végzett
ásatásaink alapján megkockáztatjuk afeltételezést,
hogy a jól megközelithetö, ma is fontos utvonalak
mentén fekvő szentgáli Tűzköveshegy és környéke a
neolitikum (elsösorban a kései neolitikum) folyamán a
mai Magyarország területének egyik legfontosabb (ha
nem legfontosabb) ipari centruma volt.
2.1 A Dunántuli Középhegység jura radiolaritjai
A radiolarit a Dunántul jellemző pattintott kőeszköz
nyersanyaga. Mélytengeri eredetü, kovavázas egysejtüek
(radioláriák, u.n. sugárállatkák) tömegéböl épül fel.
Kagylós törése, homogén, élénk szine és keménysége
miatt sokáig 'jáspis', 'félopál' és egyébneveken
emlitették (Gaál, Vértes, Kormos etc).
------
Számos helyen még ma is a 'jáspis' elnevezést
használják ennek a közetnek megjelölésére, igy az
olasz és görögországimintapéldányokat a kollégák
'jáspis' néven küldték el gyűjteményünkbe; a romániai
geologiai térképeken pedig szintén 'jaspurului' néven
jelölik a radiolaritokat.
------
Nem kivánunk itt terminológiai vitába bocsátkozni, de a
genetikát lényegesen jobban tükröző radiolarit
megnevezést szerencsésebbnek tartjuk - mellesleg ezt
használja a csehszlovák, lengyel és osztrák
petroarchaeologiai irodalom is. A radiolaritok a jura
idöszak ekvatoriális helyzetü oceánjában, aTethys
mélyebb régióiban keletkeztek. Olaszországtól a
Himalaya- ig terjedő rétegei a középső jura idöszaktól
a kréta idöszak elejéig képzödtek, óriási területen
közettani és földtani szempontból megelehetösen
egyveretü egységet alkotva. A közettömegben jelenleg
lithológiai és mikropaleontológiai alaponkisebb
egységeket és szinteket lehet elkülöniteni (Konda,
Dosztály,Barabás). EbbölaKárpát-medence
petroarcheologiai vizsgálatai szempontjából a
következő közvetlenül hasznositható informácót
szürhetjük le:
- a radiolaritok a Dunántuli Középhegységben általábban
korábbiak (középső jura, legfeljebb helyenként oxfordi
koruak) - képzödésük a Tethys afrikai lemezhez tartozó
részén történt, óceáni aljzat és ofiolitsorozat
jelenléte velük kapcsolatban nem mutatható ki - két
nagy dunántuli tömbjük között (Bakony, illetve Pilis-
Gerecse) leginkább a kiséröközet jellege szerint lehet
különbséget tenni: a bakonyi radioláriás tűzkövek
leginkábbkönnyü, porozus, esetenként ákovásodott
porcelanit rétegekben, a gerecsei radioláriás tűzkövek
kemény kovás mészköpadok között fordulnak elő. (Konda
1986). 32.2 Radiolaritok a Kárpát medencében a
Dunántuli Középhegységen kivül Valószinüleg a Bécs-
Mauer-i radiolarit előfordulás is a bakonyi tipushoz
hasonló az ismert mintapéldányok alapján (Litoteka
ltsz).
Ezzel szemben a 'kárpáti radiolarit' néven ismert
szlovákiai és lengyelországi anyag, a magyarországi
mecseki radiolarit és valószinüleg a romániai (Bihar,
Erdély) radiolaritok valamivel fiatalabbak (felső jura
- alsó kréta koruak), az európai lemezhez köthetök, és
velük kapcsolatban gyakran ofiolit sorozatok is
kimutathatók.
Speciális eset a Dunántul anyagában helyenként
előforduló biancone mészköben levő alsó kréta tüzkő -
Sümeg, Hárskut (amelynek megfelel közet szintén É-
Olaszországig kimutatható), ami azonban a jura
radiolaritoktól elkülönithetö.
-------
A sümegi radioláriás tűzkövet, a származási hely és
mechanikai tulajdonságok hasonlóséga miatt a dunántuli
középhegység radiolaritjaival együtt vizsgáltuk.
------
A Szerbiából leirt radiolaritokról eddig sajnos igen
kevés konkrét információval rendelkezünk. Az elmult
évek kutatásai a Bükk hegység területéröl is kimutatták
jura radiolaritok jelenlétét (Pelikán, Dosztály),
amelyek azonban szilánkos, egyenetlen törésük, tompa
fényük, kevéssé élénk, uralkodóan sötét szinezettségük
alapján makroszkóposan is jól elkülönülnek a dunántuli
anyagtól.
2.2 A Dunántuli radiolaritok elkülönithetösége és
makroszkóposan felismerhető tipusai
A radiolaritok szinezettség, fény, törésfelület és a
már kisebb nagyitásban is felismerhető ösmaradvány
tartalomalapján meglehetös biztonsággal
elkülönithetök a többi kovaközetektöl. A középhegységi
radiolaritokonbelül egymástólmakroszkóposan
elkülönithető szinváltozatokat, tipusokat állitottunk
fel (ArchÉrt 1984), amelyek az egyes geológiai
lelőhelyekre eltérő mértékben jellemzök.
A Dunántuli radiolaritok kétségkivül legjellemzöbb
tipusa, a szentgáli vörös radiolarit, bár az ismert
radiolaritforrások közül több helyen is előfordul,
legnagyobb mennyiségben aszentgáli Tűzköveshegyen
fordul elő,ezért indokoltnaktünt ezta
szinváltozatot 'szentgáli tipus' néven elkülöniteni.
A "szentgáli vörös tűzkő"-re - bár tölünk teljes
mértékben függetlenül - nem elsöként alkalmazzuk ezt
az elnevezést (Thallóczy 1876). A magyar ösrégészet
úttörő korszakában már Lipp Vilmos ezen a néven látta
jónak megkülönböztetni Vas megye legrégebbi régészeti
leleteinek zömét adó nyersanyagot.
A régészeti lelőhelyeken végzett vizsgálataink alapján
a középhegységi radiolaritok szerepe a Dunántul őskori
lelőhelyeinek nyersanyagellátásában meghatározó
jelentőségü: a Dunántul eddig vizsgált lelőhelyein (2.
térkép) a pattintott kőeszközök (darabszám szerinti)
%-át, a Balaton vonalától É-ra eső területeken %-át
adja, távolsági nyersanyagként pedig feltételezhetően
mintegy 3-400 km-re (egészen Bylany-ig és Teseticeig
eljut, söt, a romániai Parta-ig eljut.
2.3 Vizsgálati adatok a dunántuli radiolaritokról
A dunántuli radiolaritok stratigráfiai helyzete,
biozonációja az elmult évek intenziv kutatásai során
meglehetösen világosan bontakozik ki. Ebben földtani
oldalról Vigh Gy., Mészáros J., Fülöp J., Konda J.,
makropaleontológiai szempontból Galácz A. vizsgálatai
jelentősek.A számunkraleginkábbigéretes
mikropaleontológiai vizsgálatok terén P. De Wever, H.
Kozur, Barabás A. és Dosztály L. (radiolaria
vizsgálatok), egyéb mikrofossziliák terén (Cadosina,
Tintinnina etc) Nagy I. ésFilácz E. vizsgálatai
hoztak jelentős uj eredményeket. A petroarcheologiai
szempontból jelentős dunántúliradiolaritokról már
készült egy kisebb komplex kémiai-ásványtani elemzés
sorozat (Biró-Pálosi 1986) amelyben a föalkotók,
nyomelemek és ásványos alkotók részletes vizsgálata
történt meg, 5 lelőhelyröl származó 11 mintán. A
Litotéka anyagvizsgálati gyűjteménye ezen kivül . db
geológiai és . db régészeti lelőhelyröl származó minta
vékonycsiszolatát tartalmazza. Az ujabb müszeres
anyagvizsgálatok során uj NAA elemzésekkészültek
(Varga I. és G.A. Newton vizsgálatai).
Annak ellenére, hogy jelenleg tekintélyes mennyiségü
vizsgálati adattal rendelkezünk a geológiai
lelőhelyekröl, a régészeti anyagon végzett elkülönités
a makroszkópos tipusokra bontáson alapul. Ennek oka,
hogy a radiolaritokon belül az egy lelőhelyröl származó
elemzések szórása tekintélyes - megfigyelhetően pl. a
Margit hegyi szelvény alsó és felső szintje közt a
különbség nagyobb, mint a más lelőhelyröl származó
radiolarit mintától való eltérés; a mintavétel még
mindig nem reprezentativ az összes forrás (geológiai
lelőhely) tekintetébenés föként, a müszeres
anyagvizsgálat még kevéssé terjedt ki a régészeti
anyagra.
3. A középhegységi radiolaritok lelőhelyeinek régészeti
kutatása
3.1
Általánosságban
A középhegységi radiolarit lelőhelyek régészeti
kutatása viszonylag késön indult meg. Szemben az
intenziven kutatott obszidiánnal és a Miskolc-Avason
már a huszas években felismert 'kovabányával'
(Hillebrand, Simán), a radiolarit lelőhelyek régészeti
szempontú viszgálata csak a hatvanas években kezdödött,
jórészt geológiai szelvényezés, árkolás kapcsán (Vértes
1964, Fülöp 1973). A bányahelyek kutatása, a meglévő
két bemutatóhely gondozása azóta is a Földtani Intézet
tevékenységi körébetartozik (Bácskay 1976, 1979,
1984, 1986, Fülöp 1984).
3.2 Szentgál környékén
3.2.1.Szentgál-Tűzköveshegy környékének
kutatástörténete
A Szentgál - Tűzköveshegyen és környékén gyüjthető
vörös tüzkő és ennek régészeti jelentősége már a a
mult században is ismert volt (Lipp 1876). A Veszprémi
Muzeumba a század elején kerültek, részben a Szentgál
határában levő nagy kiterjedésü kökoritelepekröl
(Teleki dülő és Füzilap), részben magáról a
Tűzköveshegyröl, kőeszközök. (Rhé, Laczkó). (Veszprémi
Muzeumi Bizottság Jelentése 1911-röl,(Veszprém 1912),
Veszprémi Múzeumi Jelentés 1928-29 (Veszprém 1929). A
negyvenes években, a Balaton- felvidék kökori
telepeinek intenziv terepbejárása során, Mészáros
Gyula szintén gyüjtött itt kőeszközöket, és megemliti a
nyersanyagforrás jelenlététis. A 60-as évek
magyarországi régészeti gyakorlatához képest jelentős
mennyiségben emlitenek kőeszközöket a MRT Veszprém
megyei köteteinek érdekében folytatott terepbejárási
beszámolók. Nem feledkezhetünk el a környék
magángyüjtöiröl sem, akik nekünk is jelentős segitséget
nyújtottak.
3.2.2. Ujabb kutatások a szentgáli Tűzköveshegy
környékén
Terepbejárásainkat a Tűzköveshegyen 1982-ben kezdük
meg, Bácskay Erzsébettel és Konda József geológussal
együtt. A korábban 'juraradiolarit törmelékként'
térképezett területeken (Mészáros J. kéziratos
térképei) rendkivülsok mesterségestörésként
azonositható formát figyelhettünk meg, amelyeket
helyidegen és ahasználat világos nyomait mutató
ütökövek kiséretében találtunk, igen nagy felületen. A
térképező Mészáros J. -val és továbbigeológus
kollégákkal végzett terepbejárásaink (Don Gy., Bihari
D.)első benyomásainkatmindentekintetben
megerösitették. A területen szálban álló radiolarit
kizárólag mesterségesfeltárásban (vasuti bevágás)
mutatkozik, mig a fekü és a fedőközetek mind a
Tűzköveshegyen, mind a környéken másutt is a felszinre
bukkanva, szálban megtalálhatók. A Tűzköveshegy
platóján 1983-85 között ásatásokat folytattunk, abban
areményben hogykitermelési objektumokat
(bányagödröket) és a nyilvánvaló mühely-tevékenységet
datáló leleteket találunk.Alig 50 m2 felületen
nyitott szelvényeinkbenrendkivüli mennyiségü
megmunkált tűzkövet és törmeléket találtunk. Ovatos
becsléseink szerint ásatásaink az adott mühelyfolt kb.
0.1 ezrelékére terjednek ki, a térképi adatok és saját
bejárásaink alapján a közvetlen környéken még legalább
4 hasonló jellegü elsödleges mühelyterülettel kell
számolni. Az eddigi - koránt sem végleges - adatok
szerint azon a 2*6 m-es felületen, ahol teljes
gyüjtést folytattunk, mintegy 3 tonnányi anyagot
gyüjtöttünk; a feldolgozás eddigi adatai szerint ennek
mintegy 5 %-a megmunkált.A leletanyag megmunkált
részének igen kis mintáján a telepanyagoknak megfelelő
szempontú vizsgálatokat végeztünk, azeredményeket
pedig a megye datálható leletanyagot is tartalmazó
kőeszköz-együtteseivel együtt mutatjuk be a ..
táblázaton.
A törmelékkelsürün boritott terület szélén,
feltehetőenegykorivakvágat vályujában, önálló
mühelyfoltot találtunk, amelybenkevésbé atipikus
formák mellett a nyersanyagfeldolgozásfejlettebb
stádiumát tükröző anyag került elő; ehhez hasonló
anyag a Tűzköveshegyet szegélyező lejtök oldalában több
felé iselőkerült. Ezeket a foltokat másodlagos
(daraboló) mühelyfoltokként azonositottuk (Biró 1986,
Southampton). Az elsödleges és másodlagos mühelyfoltok
rontott ésatipikus eszközei leginkább a
késöneolitikum formáit idézték; egyértelmüdatáló
értékü leletanyagra azonban nem bukkantunk. A
Tűzköveshegy platóján nyitott V. szelvényben (60 cm
mélységben) talált faszénfoltból C-14 vizsgálat
készült. Az eredmény (685 + 120 B.P., Hv-13189) a
kitermelőhely és mühely szempontjából felettébb
valószinütlen.
Az ásatást további gyüjtésekkel, terepbejárásokkal
egészitettük ki. A datáló értékü leletek hiánya az
elsödleges mühelyterületen (a leletek nyomasztóan nagy
mennyisége mellett)arra ösztönöztek, hogy
kutatásainkat a mühely-tevékenységet mintegy közvetve
datáló másodlagos és harmadlagos (mühelytelep)
centrumok vizsgálatával folytassuk. Igy került sor a
Szentgál-Füzikut (MRT II 43/8)lelőhely ásatására
(1986-1988), a környék fellelhető őskori objektumainak
ujbóli bejárására, a lelőhely szélesebb értelemben
vettkörnyezeténektopográfiai-településtörténeti
adatainak reviziójára a szentgáli
nyersanyagforrásokkal, mühelyekkel valókapcsolat
szempontjából. Az igy nyert eredményeket a Dunántul és
a kapcsolódó területek rendelkezésre álló nyersanyag-
megoszlási adataival vetettük össze.
4. A radiolarit elterjedése a régészeti lelőhelyeken
A szentgáli radiolarit régészeti lelőhelyeken való
elterjedésének vizsgálatát- akitermeléssel,
feldolgozással szorosan összefüggésbe hozható
'bányahelyeken', kitermelőhelyeken, primer és
másodlagos mühely-foltokon kivül kiterjesztettük
Veszprém megye teljes területére, a topográfiai adatok
és a legujabb régészeti kutatások adataira támaszkodva.
A választást - a közigazgatási határok meglétén túl
indokolja, hogy a megye területén belül Szentgál és
vidéke központi helyet foglal 10 el. Veszprém megye
területe szerencsésen közel egybeesik azzal a
területtel, amit a szentgáli radiolarit-lelőhelyektöl
egy napi járóföldre (20-30 km) el lehet érni. Erröl a
mintegy 3000 km2 nagyságú területröl igyekeztünk a
paleolitikumtól a őskori kőeszköz-felhasználás végéig
rendelkezésünkre álló településtörténeti információt
és a konkrét pattintott kőeszköz anyagot feldolgozni.
Az igy nyert adatokat a Magyarországról (és néhány,
határainkon tuli, elsösorban csehszlovákiai lelőhely)
megfelelő adatait felhasználva kiséreltük meg a
szentgáli radiolarit felhasználás történeti modelljét
felvázolni.
4. Településtörténetiösszefüggések a vizsgált
területen
4.1. Altalános megjegyzések
Hét térképen mutatjuk be Veszprém megye őskori
lelőhelyeit apaleolitikumtól a középső bronzkor
végéig. A vizsgált idöszak kezdöpontját az indokolja,
hogy a paleolitikumban feltehetően már megkezdödött a
tüzkő kitermelése, legalább is használata, amint azt a
régészeti lelőhelyeken előkerült radiolarit bizonyitja,
bár a megye paleolit és mezolit lelőhelyeinek
bizonytalanságaés szegénysége semmilyen
településtörténeti konkluziót nam teszlehetövé. A
végpont meglehetösen önkényesen választott, hiszen
kőeszközöket, igy radiolaritból készült eszközöket is,
még sokáig használtak. Választásunkat a kutatás
jelenlegi állása és szakmaimegfontolások egyaránt
indokolják: egyrészt a középső bronzkortól, a
fémeszközök széles körben való elterjedése miatt a
kőeszközök jelentősége minimálisra csökken, másrészt, a
következő idöszak kutatása (megyénkben) elsösorban nem
telepekkel foglakozik, ami vizsgálataink szempontjából
lényegesebb lenne. Emellett a nagyszámú halomsir
térképre vitele nem jelentett volna érdemi információt
a vizsgált téma szempontjából.
Magyarázatra szorul továbbá az alkalmazott korszakolás
(ld. térképek és . táblázat). Törekedtünk a
rendelkezésünkre álló, zömében felszini gyüjtésü anyag
lehető legpontosabb meghatározására, a leletek azonban
ennél finomabb korszakbeosztást nem tettek lehetövé.
Itt kell megemliteni, hogy a fenti pontossággal sem
datálható leletanyagokkal munkánkban nem
foglalkoztunk.
A megyében szisztematikus terepbejárás folyt a 60-as
években, a MRT nagyszabású program keretében, ezért a
térképeken ábrázolt települési kép hitelesnek
tartható. Megerösiti ezt az a tény, hogy a Szentgál
környéki 1985-89közötti terepbejárásainksem
módositották lényegesen az MRT 2. kötetéböl ismert
adatokat.
Amilyen szerencsésa megyetelepüléstörténeti
vizsgálata szempontjából az intenziv felszini
gyüjtések eredménye, legalább olyan hátrány a nagyobb
felületre kiterjedő rendszeres ásatások hiánya, ami
lehetetlenné teszi olyan fontos problémák vizsgálatát,
mint a pontos nyersanyag és tipusösszetétel, a
technológiai jelentőségü darabok aránya, a relativ
kőeszköz- gyakoriság. Számos leletegyüttes szemmel
láthatóan szelektáltgyüjtés eredménye - hogy a
kronológiai pontosságról ne is beszéljünk. A
településtörténeti összefüggések vizsgálatára vizrajzi
és némileg leegyszerüsitett geomorfológiai térképet
használtunk, feltüntetve a területre jellemző magassági
adatokat és a radiolaritot tartalmazó formáció (Lókuti
Radiolarit 12 Formáció) helyét. A térképen jelöltük
a kőeszközt is szolgáltató lelőhelyeket, kiemelve a
kőeszközben viszonylag gazdag leletegyütteseket. A
térképeken feltüntetett lelőhelyekröl származó
kőeszközök adatait össefoglalóan a 8. táblázat
tartalmazza,közelitöleg relativ kronologiai
sorrendben.
Kerámialeletek segitségével tipológiailag datálható
régészeti lelőhelyröl származó kőeszközzel legnagyobb
mennyiségben a neolitikumból rendelkezünk. A bronzkor
felé haladva számuk erösen csökken, ami nemcsak a
fémeszközök használatának előtérbe kerülését jelzi, de
a kutatottség mértékét is tükrözi. Meg kell jegyezni,
hogy azokat a lelőhelyeket, ahol több kultura is
megtelepedett ésvelük kapcsolatban,felszini
gyüjtésböl származókőeszközök is kerültek elő a
vizsgált idöszakon belül, valamennyi kultura térképén
mint kőeszközt szolgáltató lelőhelyt tüntettük fel.
(ld. a .. táblázatot is). Ez csalóka képet adhat,
azonban ugy véljük, felszini gyüjtés esetében több
periodusú lelőhelyenritkán van alapunk valamely
kőeszközt egy adott kultura termékének tekinteni. A
térképek adatai alapján elsösorban azt vizsgáltuk, hogy
az egyes korszakokban hogy módosul a települési kép,
illetve történt-e változás a természeti környezethez
valóalkalmazkodásban. Feltételezzük, hogy minden
ilyen jelentős változás mögött történeti, pontosabban,
gazdaságtörténeti és ökologiai okok fedezhetök fel. Az
összefoglaló táblázatban a lelőhelyröl vizsgált
pattintottkőeszközök számát, a lelőhely relativ
kronologiai helyzetet, dunántuli radiolaritok arányát,
a radiolaritokon belül a megfelelő nyersanyagtipusok
arányát, a nyersanyag-magkö-szilánk- penge-eszköz
megoszlást tüntettük fel. Ezek az adatok hüen tükrözik
a radiolarit szerepét, mind mennyiségi, mind minöségi
tekintetben. Sajnos, a szelektált gyüjtés és a nagy
felületre kiterjedő ásatások hiánya következtetéseink
értékét sok esetben rontja.
Már a 60-as évek terepbejárásainak értékelésekor
szembetünt, hogy a megye sürübben lakott részei a
Marcal folyó mentén és a Balaton-felvidéken (a zömében
mocsarakkal fedett Tapolcai medencekivételével)
helyezkedtek el (TORMA 1969). Mindkét terület gazdag
kisebb vizfolyásokban, a Balaton felvidék forrásokban
is. Itt manapság is igen kedvező a klima. A Marcal
mentén elsösorban a széles, termékeny ártér lehetett a
fő települési tényezö. Mindenalkalommal speciális
figyelmetforditottunk a lelőhelyeknek a
nyersanyaglelőhelyekhez (elsösorbanaszentgáli
kitermelőhelyhez) való viszonyára, illetve a
lelőhelyekröl származó köanyag ismertetésére.
4.2. Veszprém megyei őskori lelőhelyei és a bakonyi
radiolaritok
4.2.1 Paleolitikum
Veszprém megye területe közismerten - bár érthetetlenül
- szegényöskökori leletekben. Szinte valamennyi,
paleolitnak meghatározottlelőhely kora kétes és
anyaga a jelen dolgozat szempontjából nehezen
értelmezhetö. A vizsgált terület egyetlen - bizonyosan
paleolitnak tartott - régészeti lelőhelye a lovasi
festékbánya (Mészáros-Vértes 1955, Dobosi-Vörös 1979?)
- amelynek kormeghatározása szintén bizonytalan ( .?
Gábori 1984), mindössze 11 kőeszközt adott. A kor- és
kulturahatározó 'vezérlelet' Vértes meghatározása
szerint szürke szarukö. A darab jelenleg is a Nemzet
Muzeum állandó kiállitásán látható. A kiséröanyag - 10
darab szilánk és magkötöredék, MNM Pb 53 25. 1-10
ltsz. alatt található,valamennyi szentgáli vörös
radiolaritból és közeli rokon szinváltozatokból áll.
Az eredeti közlés szerint ezek a szilánkok a 2. gödör
csonteszközöket is tartalmazó kulturrétegéböl kerültek
(Mészáros-Vértes 1955, XII tábl.).
Dolgozatunk szempontjából valószinüleg a legjelentősebb
paleolitlelőhely a Bakonybél-Pörgölhegyi barlang
sokat vitatott anyaga. A Roska Márton által 1950-52
közt feltárt barlangból a Roska közleményéböl (Roska
...) ismert és Vértes által cáfolt'lószobrocska'
sajnos, az egész anyag megitélésére rányomta bélyegét;
a késöbbi összefoglalók jó esetben a bizonytalan
leletek közt megemlitik (Vértes 1965, Dobosi 1975,
MRT). Az anyag jelentős része a MNM paleolit
gyűjteményében minthamisitvány és pszeudo-eszköz
került beleltározásra (Pb 62/112), de még a Nemzeti
Muzeum régi anyagának egy része is tartalmaz a
barlangból származó, kétségtelenül megmunkált pengéket,
szilánkokat, amelyeknek nyersanyagában a bakonyi jura
radiolaritok főszinváltozatait kivétel nélkül
megtaláljuk (Pb 62/115-119, /140). Az anyag jelentős
részét sokáig a MAFI-ban tárolták, amelyet ujabban a
Nemzeti Muzeumnak átadtak. Erröl az anyagról Bácskay
E. készitett leirást a Régészeti Intézetadattára
számára.
Városlöd határából szintén irtak le paleolitnak
meghatározott leletanyagot, amelyet Rhé Gyula tárt
fel. A Veszprémi Muzeumban Városlöd határából ismert
régi anyag (VBM 55.887.1, 55.895) azonban ezzel nem
azonositható egyértelmüen. Tipológiailag a 15
jellegtelen anyag - mint Bakonybél esetében - csak a
radiolarit feldolgozásának tényét igazolja, megfelelő
stratigráfiai adatok hiján azonban nem elegendő
bizonyiték a bakonyi radiolarit paleolitkori
használatára.
Tihany-Gödrös lelőhelyröl Dobosi Viola gyüjtött,
feltehetőenpaleolit koru kőeszközöket (RF Ser.1.,
34/1981, p.21-22). A jelenleg még publikálatlan anyag
a Nemzeti Muzeumban van,nyersanyaga alapvetően
szentgáli radiolarit és helyi gejzirit.
A Bakonyhegység további, paleolitként leirt
szórványleleteit (Gyulafirátót, Nagyvázsony; Mészáros
1948) még ennél is nagyobb bizonytalanság veszi körül.
Az egykori Veszprém megye egyetlen,kronológiai
szempontból 'használható' lelőhelye Ságvár (Lackó,
Hillebrand, Gábori, Cs.Balog). Az anyag igen csekély,
és a lelőhellyel bizonytalanul azonositható része a
VBM régi anyagában található, zöme a MNM- ba került. A
nyersanyagmegoszlás vizsgálata saját szempontjaim
szerint mindössze a szilánkanyag igen kis mintáján
készült el, Cs. Balog É. munkája kapcsán. Ez a minta
már elegendő annak a fontos, alább részletezendő
ténynek a megállapitására, hogy Ságvár 1,
kétségtelenül kapcsolatban állt a bakonyi radiolarit-
forrásokkal és 2, a több alapvető nyersanyag-forrás
által ellátott lelőhelyek közé tartozik, történetesen
a Bakony/Mecsek ellátási zónába. Ez földrajzi
helyzetét tekintve cseppet sem meglepö, viszont még
jobban aláhúzza a Bakony, de még inkább, a Mecsek
paleolitikumának rejtélyes szegénységét.
A szentgáli Tűzköveshegyen a paleolitikum meglétére -
az eddigi kutatások alapján - tipológiai érvek nem
utalnak. Az egyik ásatási szondából (3 szelvény) a
holocén rétegek alatt, steril törmelékréteg alól,
Csorba P. talajtani vizsgálatai alapján, feltehetöleg
W3 koru jellegtelen megmunkált szilánkok kerültek elő.
Hasonlóképpen W3 kori homokrétegben talált Bihari
Dániel 1968-ban néhány magkövet, Veszprém megye másik
jelentős őskori nyersanyagforrása, a Nagytevel
határában levő Tevel hegy közelében.
4.2.2. Mezolitikum
Veszprém megye - különösen a Déli Bakony és a
Balatonfelvidék régészetikutatásánakegyik
alapkérdése a mezolitikum problematikája. Mészáros Gy.
1948 -as monográfiája óta, ahol a szerző tipológiai
érvek és a kőeszközanyag feltünő gazdagságamiatt
(elsösorban Vöröstó és Mencshely lelőhelyek anyagára
alapozva)gazdaghelyimezolitikummeglétét
feltételezi, a kutatás ezt a kérdést általában óvatos,
de határozott elutasitással kezeli.
A VBM régi anyagának teljes reviziója ezt az óvatos
álláspontot igazolja. A Mészáros Gyula által gyüjtött
jelentős és gazdag anyag túlnyomó része tipológiailag
nem tér el a Balatonfelvidék stratigráfiai adatokkal
igazolhatóan neolit (elsösorban vonaldiszes és
lengyeli)kőeszközanyagától,néhánykülönleges
bifaciális eszköz pedig kifejezetten késöbbi tipusnak
tünik. A gyüjtött gazdag, ám stratigráfiai adatokkal
alá nem támasztottleletanyagban található néhány
archaikusnak tünő forma, (inkábbpaleolit, mint
mezolit jellegü) melyeknek egy része a radiolaritok
átlagos megtartási állapotától eltérőenpatinás. A
stratigráfiai adatok nélküli Mészáros-gyűjtemény egy
része tipológialag akár epipaleolit is lehetne.
Történetileg ez jól egybevágna a rendkivül gazdag és
magyarországi viszonylatbanszokatlanul kőeszköz -
gazdag, és jelentős részben igen koraiBalaton-
felvidéki DVK meglétével.
4.2.3. Neolitikum
Vonaldiszes kerámia kulturája
94 lelőhelyet jelöltünk a térképen, többségük felszini
gyüjtésböl származik. Közülük 14 a nagyobb kiterjedésü
település. A lelőhelyeket kisebb csoportokba
rendezödve találjuk a két nagyobb települési tömbön
belül, azaz a Marcalnál ill. a Balaton- felvidéken. Az
előzöben négy csoportot, az utóbbiban 5-öt, valamint a
megye É-i felében elszórtan néhány lelőhelyet
találunk. A Balaton-felvidéken a táj tagoltság miatt
földrajzilag indokolt a lelőhelyek csoportosulása - a
medencék kinálkoznak a megtelepülésre, a Marcalnál
viszont a felszini adottságok nem kényszeritenek a
csoportosulásra. E. Lenneis szerint avonaldiszes
kerámia kultura elterjedési területe kis települési
egységekre oszlik, köztük lakatlan vidékkel (Lenneis
1982 1.) Ez a megfigyelés érvényes lehet a nagyobb
települési egységeken belül is.
A szentgáli Tűzköveshegy közvetlen közelében nem
találunk egyetlen DVK lelőhelyet sem. A legközelebbiek
kb. 30 km-re találhatók a hegytöl, Veszprém környékén
és a Balaton-felvidéken. Közelebbi lelőhelyek
felbukkanására - a DVK települési szokásainak
ismeretében - a továbbiakban sem számitunk, mert a
Bakony teljesen alkalmatlan volt a megtelepedésre a
vonaldiszes kerámia kulturája számára. A távolság és
némely gyengébb minöségü lokális nyersanyagforrás (T3
és J1 tűzkövek) ellenére a Tűzköveshegy meghatározó
szerepet játszott a környék (elsösorban a Balaton-
Felvidék) DVK lelőhelyeinek könyersanyag ellátásában; a
Veszprém környéki lelőhelyek anyagában jelentősebb
szerep juta Hárskut környéki radiolarit
változatoknak, mig az északnyugati részeken jelentős a
teveli tüzkő szerepe is. A szentgáli vöröstüzkő
azonban egyetlen jelentős anyagból sem hiányzik. A
Veszprém megyei DVK igen sok vizsgálagti anyagot
szolgáltatott számunkra. Egyben ez a leletanyag a
kevés publikált holocén köanyag jelentős részét teszi
ki: Mészáros Gyula gyüjtése, Bácskay 1976?, Biró 1987
AI, Gläser-Regenye-Biró in press). Azigazsághoz
tartozik azonban, hogy ennek a nagy mennyiségü
anyagnak jelentős része nem ásatások során került a
felszinre, hanem Mészáros Gyula több éves
gyüjtömunkájának eredményeképpen.Mészáros a 40-es
években szisztematikus terepbejárásokat folytatott a
Vázsonyi medencében és környékén (Mészáros 1948).
Kiemelkedő mennyiségü leletanyagot gyüjtött Vöröstó és
Mencshely határából, amelyek - reviziónk és az ujabb
ásatások (Regenye RF) tanusága szerint, zömében a DVK-
hoz tartozónak tekinthetö. Szintén sok kőeszköz maradt
fenn Laczkó Dezső és Rhé Gyula századeleji
kutatásaiból. Ahelyimezolitikumegyértelmü
bizonyitékainak hiánya egyelőre lehetetlenné teszi a
neolitikum kezdetének felvázolását (megyénkben). Ez
annál inkábbsajnálatos, mert ez a terület
kulcsfontosságú lehet a DVK kialakulását illetően .
Kalicz Nándorfeltételezése szerint a Balatontól
északra képzelhető el (egyik lehetöségként) a folyamat
(Kalicz 1978-79). A legkorábbi vonaldiszes lelőhelyek
sorát (Balatonszepezd (11), Révfülöp 19 (64),
Veszprém-Nándortelep (83) lényegesen uj adatokkal nem
egészithetjük ki. Valószinüleg ide tartozik még:
Veszprém - Kórház (82), Felsöörs (23), Kádárta (34),
Hidegkut (31). Megfigyelhetjük, hogy a telepek
közvetlenül a Balaton partjánhúzódnak, illetve
Veszprémnél szélesebb sávban találhatók. ( Ez talán
jelzi a terjedés irányát is). Egyértelmüen a legkorábbi
DVK -hoz rendelhető köanyag sajnos nincs. A
legjelentősebb leletegyüttes kétségtelenül a Veszprém-
Nándortelepi anyag, amiben azonban klasszikus DVK is
található. A leletanyag természetesen domináns
mennyiségben tartalmazza a helyi radiolaritot,
különösen magasa Veszprémhezközelebbeső
lelőhelyeken gyakori Hárskuti tipus aránya.
A klasszikus (azaz korai) idöszak legmarkásabban a
Vázsonyi medencében és Veszprém környékén van jelen.
Asatások hiján nem ismerjük az előbbi terület nagy
lelőhelyeinek legkorábbi rétegét, pedig igen fontos
információt szolgáltathatnánaka kultura egész
területére vonatkozóan. Az egyetlen ujabb ásatás
Mencshely-Murvagödrök lelőhelyen,leletmentő
ásatásként történt 1987-ben. A viszonylag kis
felületröl is igen jelentős (mennyiségü) leletanyag
került elő: csak a kőeszközanyag közel 600 tételböl
áll, ami a magyarországi vonaldiszes kulturán belül
egyedülálló. Mészáros Gyula rendszeres
terepbejárásainak köszönhetően aVázsonyi medence
vonaldiszes kerámia kulturájához tartozó leletanyaga
meglehetösen gazdag, nem csupán köanyag, de kerámia
szempontjából is. Ezzel szemben a Marcal és mellékvizei
melletti lelőhelyekröl alig van adatunk. Csögle (17),
Kúp (37) és Külsövat(39) tartozik a klasszikus
vonaldiszes lelőhelyekhez. Az utóbbi kettön kottafejes
kerámia is előfordult, Csöglén pedig zselizi.
Egyházaskesző (19), Gógánfa (26), Iszkáz (32), Külsövat
(39) zselizi lelőhelyek. Bakonyjákó- Disznóállás, PHM
69.15, 77.20, 80.1, 80.8, irod. Mithay 1969 Arch. Ért
96 p.251, Pápateszér-Kiserdő (zömében lengyeli, de a
ltk. és MS szerin DVK is: PHM 67.127. 1-7)
A Balaton-felvidéki tömb lelőhelyei a következöképpen
csoportosíthatók a VBM-ben örzött kerámiaanyag alapján:
valamennyi (klasszikus DVK, kottafejes, zselizi -)
periódusban lakott Mencshely (49), Nagyvázsony (53),
Veszprém-Kórház (82),Veszprém-Nándortelep (83) és
Vöröstó (91). DVK és kottafejes leletanyagot egyaránt
tartalmaz Balatonfüzfő (8), Hidegkút (31), DVK és
zselizi anyag került elő Barnag (13),Szentjakabfa
(71) és Szentkirályszabadja (72) lelőhelyekröl,
kottafejes és zselizi anyag együtt Nemesvámos (57)
lelőhelyen volt. Kizárólagosan DVK anyagot tartalmaz
Ösi (60) a., Papkeszi (61) ésVeszprém-Nyulkertek
(84). Kizárólag kottafejes lelőhely Bakonygyitót (3),
Hidegkút (30), csak zselizi anyagot Balatonakali (5),
Gyulafirátót (29), Pécsely (62, 63, Tihany 75,
Várpalota (77) és Veszprém-Vár (81) lelőhelyek. A
legutóbbi évek ásatásai során sikerült megtalálni a
zselizi csoport kései periódusához tartozó anyagot is,
a balácai rómaivilla ásatása közben. Megfelelő
hiteles ásatási anyag hiján a pontosabban datálható
agyag önmagábankevés ahhozhogybármiféle
következtetést vonhassunk le a lelőhelycsoportok belső
kronológiáját illetően .
A Veszprém megyei DVK-zselizi köanyag közlése, mint azt
már korábban emlitettük, viszonylag jól áll:a régebben
Veszprém megyéhez tartozó Zalavár, Keszthely és
Szentgyörgyvölgy anyagátBácskay 1976 ismertette;
jelentős válogatást mutat be a Vázsonyi 21 medence
anyagából Mészáros 1948, és a legfontosabb, a
leltárkönyvi adatok alapján egyértelmüen ide sorolt
leletanyagok(Hidegkút, Veszprém-Nándortelep, Kup,
Bakonyjákó, Pápateszér, Iszkáz, Szentkirályszabadja,
Gyulafirátót, Baláca, Szentjakabfa) anyagából Biró K.
tipológiai/nyersanyagfelhasználási szempontbólrövid
ismertetést készitett (Biró AI 1987). Az ott közölteket
a következő jelentős anyagokkal egészithetjük ki: A
VBM régi gyüjtésü anyagai közül a revizió alapján
jelentős köanyagot szolgáltató, a DVK-zseliz idöszakra
tehető a rendkivülgazdag Vöröstói és Mencshelyi
anyagok jó része, továbbá Pécsely- Zádorvár és Barnag
(korábban Tótvázsonynak beleltározott) leletanyaga. Az
1985-ös feldolgozás óta a két jelentős uj leletanyag
került elő, mind a kettő már ismert lelőhelyröl: Kup-
Egyes, illetve Mencshely-Murvagödrök lelőhelyröl. A
hiteles ásatásból származó, jelentős mennyiségü
leletanyagok részbenközlés (Gläser-Regenye-Biró),
részben feldolgozás alatt álnak; a köanyag összesitett
nyersanyag- és tipusmegoszlását, cikkünk szempontjai
szerint, táblázatbanközöljük. A tűzköveshegyi
bányahely potenciális szerepét illetően a mencshelyi
új ásatás különösen értékes anyagot adott. A hiteles,
szelektálatlan anyagban feltünő a szentgáli vörös tüzkő
rendkivül magas aránya, a porcelanit kiséröközetböl -
annak is kevéssé kemény, porozus változatából levö,
gyakran nagyméretü 'decortication flakes' jelenléte, a
magkö-preparáló szilánkok nagy száma és mérete.
Valójában a Vázsonyi medencének a Kabhegy irányában
kitünő és közvetlen összeköttetése van a Tűzköveshegyi
nyersanyagforrásokkal. Valószinüleg nem tévedünk, ha a
vázsonyimedence neolit lakóinak részéröl többé-
kevéssé rendszeresexpediciókat tételezünk fel a
nyersanyagforrások vidékére, ahonnét szelektáltan jó
minöségü, töredezettség nélküli tűzkő- blokkokat,
tömböket hozhattak magukkal.
Sopot kultura
A balácai római villa ásatása során feltárt őskori
leletanyagban fedezhettük fel a megye mindeddig
egyetlen, a Sopot kulturához tartozó települését is. A
térképen ezt a lengyeli kulturalelőhelyei között
tüntettük fel (Nemesvámos-Baláca 56), mivel akét
kultura egymással feltehetőenszorosabb genetikai
kapcsolatban van. A villagazdaság eddig feltárt
területén megtaláltuk a Sopot kultura mindkét
periódusát (Kalicz 1977, 1983-84, 1988), sajnos a
római épitkezések által erösen bolygatott állapotban.
Számunkra különösen érdekes az I. épület 4.
helyiségének kutatása során feltárt gödörkomplexum a
benne talált több mint 600 kőeszköz miatt. A
részletesen is bemutatott leletanyagban (Biró-Palágyi-
Regenye) domináló sárga, sárgásbarna, zöldes árnyalatú
radiolarit nem a Tűzköveshegy bányáibólszármazik;
mint azt korábban emlitettük (Biró 1984), feltehetöleg
a Mn-ércekhez kapcsolódó kovaközetröl van szó, amelynek
kitermelőhelyeit, véleményem szerint, a Mn-bányák
telepitése során tönkretették. A tűzköveshegyi
nyersanyag azonban jelen van a leletanyagban, ha csak
kis mennyiségben is.
Lengyeli kultura
63lelőhelyettüntettünkfelatérképen.
Elhelyezkedésük nagyjából alkalmazkodik a neolitikus
létfeltételeket biztositóBalaton-felvidékhez és a
Marcal-ártérhez, azonban ennek ellentmondó példákat is
találunk. Lényeges különbség avonaldiszes és a
lengyeli településterület között, hogy az utóbbi alatt
nem idegenkedtek a Bakony belsejétöl. Ez annál is
érdekesebb, mivel késöbb ugyanugy fehér folt jelzi a
hegyvidéket a térképen, mint a vonaldiszes kerámia
kulturája idején, csupán a halomsiros kultura idején
változik a kép.
Ha a geomorfológiai térképpel vetjük össze a lengyeli
kultúra Veszprém megyei településterületét, rögtön
megállapithatjuk, hogy a hegyvidéki lelőhelyek
következetesen a hegypereken helyezkednek el, tehát
meredek domboldalakon, jelenleg is erdös területek
közelében. A szlovákiai kutatás megállapitása szerint a
lengyeli kultura kezdete egybeesik azzal az
idöszakkal, amikor (az atlantiklimaoptimum után)
ingadozóvá válik a klima. és ez természetesen kihatott
a telepek helyzetére is. J. Pavúk abban látja a
lengyeli telepek magasabbra húzódásának okát, hogy a
klimában először szárazodás következett be, és
ilyenkor a gabona számára kedvezöbba nehezebben
kiszáradó, kötött barna talaj, amelyet a lengyeli
kultura népe előnyben részesitett. (Pavúk 1982) (Egyes
feltételezések szerint (Howell, Kruk) a mezögazdasági
termelési módszerekben is jelentős változás állt be,
ami lehetövé tette a vizfolyásoktól kevésbé
fellazitott talaj megmunkálását is, igy jelentős uj
areák meghóditását tette lehetövé a késöneolit
lakosság számára). Ugyanakkor a gazdasági életben
fokozódott az erdök jelentősége, erre utal a telepeken
feltárt vadállatcsontok arányának növekedése (Pavuk
Szekszárd). Bökönyi Sándor szerint a kései neolitikum
idején intenziv másodlagos háziasitási hullám zajlott
le (Bökönyi 1988). Természetesen felszini gyüjtés
esetén nem rendelkezünk állatcsont vizsgálati
adatokkal, de kézenfekvö, hogy a még múlt században is
hiresen gazdag bakonyi erdökelégséges gazdasági
háttérül szolgáltak az oda telepedett falvaknak.
További különbség a vonaldiszes és a lengyeli
települési kép(pattern) között, hogy a lengyeli
telepek elhelyezkedésében nem figyelhetünk meg olyan
csoportokba rendezödést, mint a DVK telepek esetében;
sokkal szétszórtabbak, nagyobb a távolság azegyes
lelőhelyek között, amelyek egyenletesebb eloszlásban
hálózzák be a területet.. Jóval kevesebb a Marcal
árterének vonzásába került lelőhely. Valószinüleg a
gazdálkodási mód (előbb is emlitett) különbségét kell
ebben látnunk.
Vannak olyan lengyeli települések, ahol előzöleg a
vonaldiszes kultura népe is megtelepedett. 14 ilyenröl
tudunk; jellemzöbb azonban, hogy elkerülik az előző
telephelyeket. J. Pavuk szerint számolnunk kell azzal,
hogy a földek kimerülése kényszeriti ki azúj
területek benépesülését. Vizsgálódásaink szempontjából
a lengyeli településkép legszembetünöbb sajátossága
az, hogy a lelőhelyek szoros gyürüt vonnak a szentgáli
Tűzköveshegy köré. Ezzel a jelenséggel sem korábban,
sem késöbben nem találkozunk. Szentgál környéke a
lengyeli kultura és a középkor között lakatlan maradt.
Részben afenti észrevétel ellenörzése céljából,
részben szükségesnekérezve a komplex település-
történeti kutatást, terepbejárásokat végeztünk a hegy
körül kb. 10 km. sugarú körben. Ennek eredményeképpen
megállapitható, hogy a Tűzköveshegyet a lengyeli
kultura középsö-kései fázisában közel szabályos kör
alakban, azÉK-i magasabb hegyek alkotta terület
kivételével, 8 település vette körül. A települési
lánc tagjai a következök (a km adatok a hegytöl mért
távolságot jelentik):
Szentgál-Tobán (48) 7 km
a MRT terepbejárásai során talált telep, bütykös
lengyeli cserepekkel (VBM 55.358.1-2, 63.274.1) és
kevés, feltehetően szelektált felszíni gyüjtésböl
származó köanyaggal.
Márkó-Csapberek (30) 9 km
topográfiai gyüjtés, magángyűjteményi anyag. Jelenleg
katonaiterületen fekszik, elsösorban jellegtelen
szórvány köanyag került a VBM-ba.
Bánd-Külsöbánd (13) 8 km
topográfiai gyüjtés, nagy területen szórványosan
találhatók lengyeli cserepek (VBM 65.85.1-4). A
köanyag valószínüleg erösen szelektált felszíni
gyüjtésböl származik.
Szentgál-Teleki dülö (49) 6 km
Laczkó D. gyüjtése (VBM 55.550.14, Évi Jel.) és új
terepbejárások 1988-89. Nagy kiterjedésü telep a Cinca
patak keleti partján késő lengyelileletanyaggal,
gazdag köanyaggal.
Szentgál-Füzikut (50) 3 km
Laczkó D. gyüjtése (VBM 55.550.5, 8, 10; 55.538.1-4),
topográfiai gyüjtés (VBM 65.290.1-3), felszini gyüjtés
1985, ásatás 1986-1988(VBM leltározatlan). Nagy
kiterjedésü telep,meredek domb oldalában. A
tűzköveshegyi kitermelőhelytelepüléstörténeti
hátterének kutatása során ez ahely mutatkozott
ásatásra legalkalmasabbnak. Eddig 300 m2-et tártunk
fel. A talajviszonyok nem kedveznek az ásatási
megfigyeléseknek: mindösszenéhánygödrötés
házomladék- részletet figyelhettünk meg. A kerámia
sárga, sárga-szürke, vörös és barna szinü, festetlen,
gyenge minöségü (ez utóbbi jellemzöket 26
befolyásolhatta a talaj összetétele is), azonban a
plasztikus diszek és az (edény)formák alapján a telep
a lengyeli kultura kései fázisába tartozik. Az egyik
gödörben előkerült karcoltdiszü kerámia alapján
esetleg már a második fázis végére is keltezhető (A
karcolás nem azonos a korai lengyeli karcolt
diszekkel). Az állatcsontok zöme felszivódott a
talajban, a köanyag viszont kiemelkedőengazdag.
(Terepbejárásaink során is igen sok, zömében
mikropengéböl, mikropenge-magköböl és mikropenge alapu
eszközböl álló köanyag került elő (Biró 1986). A
Ajka-Pál major (1) 7 km
Palágyi S. és Gyurman Cs. gyüjtése (VBM 81.15.1-3) és
uj felszini gyüjtés (1989). Nagy kiterjedésü telep egy
meredek domb oldalában késő lengyeli leletanyaggal. A
korábbi gyüjtésböl a muzeumba került kőeszközök
szelektált gyüjtés eredményei - ez a Fekete hegyi
lelőhelyröl is elmondható. Az ujabb terebpejárási anyag
a Tűzköveshegy környéki fiatalabb lengyeli horizont
anyagával jól egyező anyagot szolgáltatott, gazdag
köanyaggal.
Ajka-Fekete hegy (2) 9 km
Gyurman Cs. gyüjtése (VBM 76.14.1., 76.18.1.,) felszini
gyüjtés 1989. A korábban emlitett együttesektöl mind a
településfolt jellege (kis területen kevés jellegtelen
cserép), mind anyersanyagspektrum és a tipusok
alapján eltér. A kőeszközanyag egy része kifejezetten
archaikus jellegü, ami lehet a gyengébbminöségü
nyersanyag (J1) következménye is. Ugyanakkor a
késölengyeli horizontra jellemző eszközkészletet is
megtaláljuk.
Városlöd-Ujmajor (55) 3 km.
1989 évi gyüjtés Nagyobb területen foltokban lengyeli
cserepek; a köanyag a települési lánc többi pontjához
hasonlóan gazdag, alapvetőenahelyi nyersanyag
mikropenge-dominanciáju feldolgozóiparához tartozik.
A távolsági adatok jól mutatják, hogy a fenti
lelőhelyek kis sugarú körben övezik a hegyet, és
egymástól sincsenek messze (4-8 km). Mivel valamennyi
mezögazdasági müvelésre alkalmas területen fekszik, és
a füzikutilelőhelyen végzett ásatásaink sem
bizonyitották, hogy az átlagostól eltérő jellegü
településröl lenne szó, ugy látjuk, hogy a felsorolt
falvak életében ahagyományos neolit gazdálkodás
elsödleges szerepet játszott. A kitermelőhellyel való
intenziv kapcsolat azonban nyilvánvaló, mind a telepek
eelhelyezkedése, mind a kiemelkedően gazdag köanyag
mennyisége és összetétele alapján. A lengyeli kultura -
esetleg annak egy szük csoportja - nyilvánvalóan
bizonyos kontrollt kivánt a nyersanyagkitermelőhely
felett gyakorolni. Legkorábban a II periódus vége
felé, közel egyidöben falvak települtek a korábban
lakatlan Tűzköveshegy köré. A lengyelikultura
kapcsolata atűzkőbányászattal más helyen is
bizonyitott,igy Bécs-Mauer vagy Saspów esetében
(Ruttkay 1970, Lech 1972);ugy véljük, hogy a
tűzkőkitermelés legintenzivebb periódusát ittis a
lengyeli kulturához kell kötnünk. Arra a kérdésre, hogy
miért éppen a lengyeli kultura késöi fázisa alkalmazza
a kitermelőhely feletti látványos kontrollt, egyelőre
csak azzal az általános megfigyeléssel válaszolhatunk,
hogy aneolitikum-rézkor fordulóján megfigyelhető
jelentős változásoksoránfeltételezhetjüka
birtokviszonyok, területikontroll korábbinál
tudatosabb kifejlödését. A lengyeli kultura további
Veszprém megyei lelőhelyein a pontosperiodizáció
sajnos meglehetösen nehéz; felszini leletek esetében
gyakran megállapithatatlan, hogy eredetileg festett
volt-e a kerámia, ezért csak arról a néhány
lelőhelyröl beszélhetünk, ahol ásatás is folyt. A
korai fázishoz tartozik az Ajka-Csók utcai lelőhely,
ahol egy gödör részletét sikerült feltárni vörös
festésü kerámiával, valamint Bakonyszücs (6.), ahonnan
egy kultikus leletegyüttes ismert (MRT 4. 54-55). Az
Ajka-Csók utcai meglehetösen gazdag kőeszközanyag mind
tipológiailag, mind nyersanyagspektrum szempontjából
közelebb áll a kupi és balácai leletanyagokhopz, mint
a Tűzköveshegyet körülvevő telepekanyagához. A
feltárás kis felülete ugyan nem tesz lehetövé végleges
megállapitásokat, de valószinünek tünik, hogy ez a
település még az intenziv kitermelést megelőző
idöszakban jött létre. Egyértelmüen a lengyeli kultura
II. fázisába tartozó lelőhelyünk nincs, a III. fázist
képviseli a fentieken kivül Kúp (24, Mithay S. ásatása
1974 - s.a., Gläser-Regenye-Biró), Veszprémpinkóc
(61), Veszprém-Felszabadulás utja (58) és Veszprém-
Nyulkertek (59) (Raczky 1974). A Veszprém környéki
anyagokban, mint azvárható, a Hárskut környéki
radiolarit-tipusokjelentősebb mennyiségben
szerepelnek, mig a kupi leletanyagban - ahol a
vonaldiszes kerámia kulturájának, illetve a lengyeli
anyagnak egymástól való elválasztása az ásatás során
megoldható volt - jelentős, ám a vonaldiszes
idöszakhoz képest arányában csökkenő a helyi teveli
tüzkő szerepe. Elgondolkoztató a lengyeli kultura III
fázisának kiemelkedőgazdagsága Veszprém megyében.
Ennek bizonyára kutatástörténeti okai lehetnek,
azonban feltételezhetjük azt is, hogy az intenziv
tűzkőkitermelés és feldolgozás bizonyos
'felvirágzáshoz', intenzivebb betelepüléssel járó
relativ böséghez vezetett.
4.2.4. Rézkori és fiatalabb leletegyüttesek
Balaton-Lasinja kultura
A kultúra önálló létének felismerése Veszprém megyéhez
kötödik. Az ezen a néven elkülönitett leletanyag itt
tünt fel először, a hatvanas évek topográfiai
bejárásai során (KALICZ 1969). 40 lelőhelyet ismerünk,
szinte valamennyi a Marcal és mellékvizei mentén. A
felszini nyomok alapján jelentősebbnek itrélhető
telepek is mind itt csoportosulnak (Adorjánháza (1),
Gágánfa (18), Kamond (21), Rigács (30). A Balaton-
felvidéken elszórtan találhatunk csak egy-egy
lelőhelyet. Mindebböl azonban nem következik
szükségszerüen, hogya Balaton-Lasinja kultura
megjelenéseklorvalamilyenmódonalengyeli
településhálózathoz igazodott volna. Inkább kutatási
okai vannak e pillanatnyilag torznak tünő elterjedási
képnek. A rendelkezésre álló adatok alapján nem volt
módunk a s.s. Balatoni és Furchenstich anyag
szétválasztására. Nagy valószinüséggel ez utóbbihoz
tartozhat Balatonfüzfő (6),Balatonkenese-Akarattya
(7), Berhida (8) és Veszprém-Nyúlkertek (37). Feltünö,
hogy ezek a lelőhelyek viszont a Balaton- felvidéken
(annak is Ny-i részén) csoportosulnak.
A középső rézkortól kezdve lényegesen kevesebb
információvalrendelkezünk a régészeti lelőhelyek
kőeszközanyagáról. Semcélirányos gyüjtések (mint
Mészáros munkája a DVK esetében), sem feltárások nem
szolgáltatnak értékelhető mennyiséget. Különösen áll
ez a Balaton-Lasinja kulturárra, ahol a felszinen is
csupán olyan lelőhelyekröl ismerünk kovaeszközöket,
ahol már korábban megtelepült a vonaldiszes kerámia
kulturájának népe, tehát nem értelmezhető egyértelmüen
az adat. Ujabb feltárás eddig egyetlen lelőhelyen
folyt, Balatonakarattya- Debreceni lejárónál (7, a
leletanyag VBM 87.135.1.-138.9. számon található). A
kisfelületet érintőleletmentés(1984-85)
értékelhetöségét megkétrdöjelezi,hogy a korai
bronzkori objektumok megbolygatták a feltehetően
kis(ebb) kiterjedésü balatoni telepet. Az anyag igy
jórészt szétválaszthatatlan, beleértve természetesen a
köanyagot is.
Badeni kultura
93 lelőhely ismert Veszprém megyében. A késő rézkorban
a badeni kultura ismét benépesitette a teljes
vonaldiszes településterületet, kiterjedés és
településsürüség szempontjábólegyaránt). A badeni
kultura térfoglalásának okait J. Pavúkklimatikus
változásokra vezetiviszza.(PAVUK 1982). Ehhez
hozzáthetjük, hogy a települési kép hasonlóságához
mindenbizonnyal az is hozzájárul, hogy mindkét
korszakban sok apró településböl állt össze a
településhálózat. Külön jelöltük a térképen a bolerázi
lelőhelyeket (TORMA VMMK 1969) és MRT alapján). 41
bolerázi lelőhelyet ismerünk Veszprém megyében, ami az
összes lelőhelyszámnak mintegy fele. Ez a tény azért
meglepö, mert a badeni kultura késöbbi fejlödési foka
valószinüleg jelentősen hosszabb ideigtartott, mint a
bolerázi csoport élettartama. A lelőhelyek területi
szóródása nagyjából azonos a bolerázi és az ezt követő
idöszakban, tehát a településterületben nincs
különbség. Jelentősebb felületen végzett ásatás
azonban nem volt a megyében, bármilyen gazdag is a
megye területe lelőhelyekben, mindössze Felsöörsön
(30), római vizvezeték leletmentése során találtunk
szórvány badeni leletanyagot. (1982 VBM 82.7.1.-240).
Korai bronzkor
A jelentős lelőhelyszám ellenére (69) a korszakot
összevonva ábrázoltuk a térképen, a biztosan
somogyvárinak vagy kisapostaginak meghatározott
lelőhelyeket jelöltük külön. Afelszini gyüjtésböl
származó anyag többsége csupán seprüzöttfelületü
töredékböl áll, kizárólag arra alkalmas, hogy a korai
bronzkor jelenlétét regisztráljuk a lelőhelyen. Az MRT
Veszprém megyei kötetei 4 somogyvári, 20 zóki és 20
kisapostagi lelőhelyet tartanak számon. A somogyvári
lelőhelyek kivétel nélkül szórvány edényeket
jelentenek, közülük az Ajkáról (1) publikált negy edény
(BONA 1965) szomszédságában makói jellegü cserepek is
voltak. A veszprémi Vár kis szórvány edénykéjén kivül
belső diszes tál is előkerült a lelőhelyröl (62, Dax
Margit és Rainer P. ásatása, VBM leltározatlan). A
zókinak meghatározott lelőhelyek anyagáról nincsenek
pontos adataink, ezek többnyire szintén csak szórvány
cserepek más kulturák telepein. Nagyobb lelőhelyek:
Balatonkenese-Sirály Ktsz. (10), Balatonkenese-
Akarattya (11), esetleg Nagyvázsony-Baráti dülő (37).
Az első két helyen folyt leletmentés; a (10)
lelőhelyen egy zóki gödör került elő (1987, VBM
leltározatlan), kőeszközök nélkül, a második helyen
pedig a már emlitett kevert rézkori és korabronzkori
anyag. Lényegében nem ismerjük, hogy a badeni kultura
vége és a kisapostagi kultura kezdete közötti idöt
pontosan milyen leletanyag képviseli Veszprém
megyében. A dél-dunántuli kutatások tisztázták, hogy
ott a Vucedol C- Kisapostag közötti idöszakban a
Somogyvár-Vinkovci kultura élt (ECSEDY 1978, 1981,
BANDI 1981).Tekintve, hogy zóki és sdomogyvári
jellegü leleteink egyaránt vannak, igen valószinü,
hogy a Kisapostag előtti idöszak tartalmában
megegyezik a dél-dunántulival , azobnan feltárások
hiányában egyelőre nem tudjuk, ez mennyiben azonos pl.
Nagyárpád vagy Szava ilyen koru leleteivel, illetve a
Somogyvár-Vinkovci kultura feltételezett északra
húzódását megelőzően hogy alakult itt a helyzet. A
korai bronzkor végét kétségtelenül a kisapostagi
kultura jelenti a megyében, amelynek mindkét fázisa
megtaláható (Torma 1972). Néhány esetben előfordul,
hogy a kisapostagi telepek korábbi bronzkori
lelőhelyekre települnek rá. Nincs lényeges eltérés a
két időszak települési képe között, talán csak annyi,
hogy a Marcal melletti lelőhelyeken, föleg a megye
északi felében, kizárólag kisapostagi lelőhelyeket
találunk.
Mészbetétes edények kulturája
66 lelőhelyét ismerjük, majdnem annyit, mint az egész
korai bronzkorban összesen. A lelőhelyek kevés
kivételtöl eltekintve aVeszprém-Tihany vonaltól
keletre találhatók zárt tömbben, főként a Séd patak
árterének szélén. Mint Bándi G. kimutatta, ez
tulajdonképpen egy jól körülhatárolt törzsi terület, az
általa N/C-vel jelölt csoporté. (BANDI 1972). A kevés
északi lelőhelyt az N/A, a Balaton ÉNiy-i partsávjának
lelőhelyei pedig az N/B csoporthoz tartoznak. Feltünö,
hogy a Marcalnál nem találunk lelőhelyeket, holott a
kisapostagi kultura előzöleg megtelepedett ott.A
lelőhelyszámot növeli, hogy ebböl a korból a temetökről
is viszonylag sok adatunk van (lelőhelyeink közül 20
temetö, illetvesirlelet), mig a korábbiakban a
felszini lelőhelyek mind telepek voltak. A mészbetétes
edények kulturájának kezdetét illetően nem egységes a
szakmai közvélemény. Bándi G., tagadva a kisapostagi
kultura önálló létét, a Torma I. által késő
kisapostaginak meghatározott leleteketkorai
mészbetétesnek nevezi. (BANDI 1972, TORMA 1972).
Térképünkön Torma véleményét tekintettük mérvadónak,
aki elkülöniti (átmeneti fázisként) a kisapostagi
kultura 3. periódusát (TORMA 1978), amelyek
térképünkön szintén kisapostagiként szerepelnek, bár
ezeket részben a korai mészbetétes lelőhelyek között
ismerteti Csányi M. (1978), nyilvánvaló előzményeként
az itteni mészbetétes centrumnak. Bándi G. (1967) a
korai mészbetétes kultura kialakulási területei között
tartja számon Veszprém környékét.
A klasszikus mészbetétes időszak periodizációja
egyelőre nem megoldott, a királyszentistváni temetöre
Bóna által kidolgozott (1975) rendszer a Veszprém-Vári
anyagra nem érvnyes maradéktalanul (Csányi 1978). A
rézkortól a kőeszköz igen ritka leletnek számit, holott
munkaeszközként még mindig a könek kellett a nagyobb
szerepet játszania. A kőeszközök hiányának,
meggyözödésünk szerintelsösorbankutatási,
gyüjtéstechnikai okai vannak. Tekintettel a neolitikum
utáni kőeszközanyag alacsony kutatottságára, mindazon
(sajnos, összességében is kevés) jellegzetes formákat,
amelyek egyértelmüen rézkoriésbronzkori
lelőhelyekről előkerültek, bemutatjuk.
4.3. A középhegységi radiolaritok elterjedése a
jelenlegi adatok tükrében
A Veszprém megyei leletanyaggal szemben, ahol
módszeresen megvizsgáltuk az értékelhető lelőhelyek
kőeszközanyagát,az általánoselterjedési
vizsgálatoknál nem törekedtünk - nem törekedhettünk -
teljességre. Ezértazok az adatok, amelyeket
felhasználunk, térben-idöben többé-kevésbé esetlegesek,
és kizárólag a kutatás jelenlegi szintjét tükrözik. Az
esetlegességen belül bizonyos tematikus 'elfogultság'
is torzitja a képet, igy kétségtelenül erösebb
hangsúlyt kapott a vonaldiszes kultura és a kései
neolitikum kőeszközeinek kutatása. Ahitelességet
részben a topográfiai kutatások, részben egyes megyei
muzemok köanyagának vizsgálata biztositja; a paleolit
és a rézkornál idösebb anyagok szisztematikus
vizsgálata azonbanlényegesenmódosithatja,
kiegészitheti a képet. A paleolit anyagok többségénél,
modern revizió hiján, meg kell elégedni a radiolarit
jelenlétének puszta regisztrálásával. Néhány helyről
nyersanyagmegoszlási adatok is rendelkezésre állnak
(Vértes 1965regiszter, Dobosi 1978 stb.) de az
egységes szempontu, a különféleradiolarit-tipusok
(ld. fenn) elkülönitését célzó vizsgálatok még igen
kevés helyen történtek meg (Madaras, Ságvár, kisebb
minta a szilánkanyagból). A további felhasznált
leletegyüttesek jórészt jelenleg is folyamatban lévő
ásatások anyagához tartoznak;feldolgozásunkban a
meglévőadatokat kizárólagaközéphegységi
radiolaritok szempontjából értékeltük, hogy ezen
közetféleségek régészeti lelőhelyen való elterjedését,
ellátási területétés esetleges 'egybeesö',
makroszkóposan el nem különülő de feltehetően más
területről származó anyagokat kimutathassuk.
Korábbi vizsgálatok során (Biró 1986, 1988) már
közreadtunk olyan elterjedési térképeket, amelyek a
bakonyi tűzkőféleségek elterjedését pontszerüen
ábrázolta az addig vizsgált anyag szerint. Mennyiségi
(százalékos) adatok Biró 1988 Fig. 3 szerepelnek, ahol
a középhegységi jura radiolaritokat is ábrázoltam 12,
egyenként 100 db kőeszköznél nagyobb mennyiségü
leletanyagot szolgáltatólelőhelyröl.Jelenlegi
feldolgozásunkban igyekeztünk a leletanyagot a Veszprém
megyei lelőhelyek esetében alkalmazott korszakolás,
illetve ezzel szinkron kronológiai szintek szerint
vizsgálni. Külön figyelmet forditottunk azokra a
lelőhelyekre, amelyeken - a leletanyag más részének,
elsösorban a kerámiának tanusága szerint a Dunántul
centrális részétöl eltérő kulturáju csoportok éltek.
Figyelembe vettünk minden olyan jelentősebb pattintott
kőeszközanyagot adó leletegyüttest, több-kevesebb
biztonsággal meghatározható korú lelőhelyet, ahol a
Dunántuli Középhegységradiolaritjai előfordulnak,
illetve minden olyan vizsgáltlelőhelyet ahonnét
ismert korú együttesböl 100-nál többpattintott
kőeszközt vizsgáltunk. Erre mint negativ bizonyitékra
az elterjedési terület határainak vizsgálata miatt volt
szükség
4.3.1. Paleolitikumtól a koraneolitikumig
Ebböl az időszakból Veszprém megyéböl biztosan
datálható kőeszközanyagot - amint azt korábban
kifejtettük - nem ismerünk. A vizsgált leletanyagok
között ez a periódus szempontjaink szerint általában
feldolgozatlan. A dunántuli radiolaritok jelenlétét
regisztrálhatjuk a legtöbb paleolit lelőhelyen a
Dunától Nyugatra; a Gerecse hegység lábainál fekvő
Vértesszölös és Tata esetében a megtelepedést
elősegitő tényezöként jöhet számitásba a jura
radiolaritok közelsége.A Dunától K-re levö,
intenziven kutatott bükki és tokaji lelőhelyeken
található radiolarit részben helyi (Bükk), részben
szlovákiai eredetü (Hernád folyó kavicsteraszai). Az
egyetlen, a mai Dunától keletre eső lelőhely ahol
dunántuli (zömében mecseki, de kisebb mennyiségben a
Dunántuli Középhegységbölszármazó) radiolaritot
találtunk, a felső paleolit koru Madaras volt (in press
for Dobosietal).Epipaleolit-mezolit
leletegyütteseinkbenKoroncón és Szekszárdon
felismerhettük a Dunántúli középhegység jellemző
radiolarit- féleségeit, a szisztematikus vizsgálatok
azonban itt is hiányoznak. A Körös kultura területéről
viszonylag kevés köanyag ismert (Bácskay 1976, Bácskay
- Simán 1987, Raczky 1983, Chapman 1987),amelyek
között mennyiségi szempontból kiemelkedik a Méhtelek-
Nádasi leletanyag. Noha saját szempontu feldolgozás az
anyagról nem készült, ismereteim szerint a bakonyi
forrásoktól igen távol fekvő leletanyagban a vizsgált
nyersanyag nem fordul elő. Ugyancsak nem találtunk
középhegységi radiolaritot a jóval közelebbi, de jóval
kisebb (db) és (szinte) kizárólag obszidiánból álló
Kötelek-Huszársarok anyagában sem. egykoruStarcevo
lelőhelyekről Magyarországon nem ismerünk köanyagot; a
jugoszláviai lelőhelyek anyagában azonban (Golokut)
Kaczanowska emlit vörös radiolaritot, ami származhat a
bakonyi lelőhelyekröl; ezt a legkorábbi DVK-ban
előforduló anyag is valószinüvé teszi.
4.3.2. DVK és szomszédai
Az első periódus, amikor Veszprém megyében (a
tűzkőforrások viszonylagos szomszédságában) intenziv
megtelepedést tapasztaltunk a vonaldiszes kultura
(azon belül, a Kalicz N. által elkülönitett legkorábbi
vonaldiszes horizont). Alegutóbbi évek kutatásai
ebböl aperiódusból jelentős leletanyagokat
eredményeztek, elsösorban Budapest-Aranyhegyiutról
(Schreiber R.). A régebbi ásatásokból Szentlörinc-
Téglagyár (Jerem E.) szolgáltatott viszonylag szerény,
de a vizsgálttéma szempontjából igen jelentős
leletanyagot (Biró AI 1987) adott. A mecseki
radiolaritok közelében fekvő lelőhelyen a leletanyag
zöme szentgáli tűzkő! A mecseki lelőhelyek ismertsége
ugyanakkor szinténtükrözödik a leletanyagban.
Szentlörinccel kapcsolatban feltétlenül meg kell
emliteni az obszidián jelenlétét, ami más dunántuli
legkorábbi vonaldiszes anyagban is megvan (Bp-
Aranyhegy); a tokaji forrásoktól ilyen jelentős
távolságra azonban egészen a lengyeli kulturáig nem
találkozunk vele. A klasszikus DVK és a zselizi
kultura minden jelentős köanyagotadó lelőhelyén
megtaláljuk a Dunántuli Középhegység radiolaritjait,
elsösorban a Bakonyra jellemző szinváltozatokat.A
kronológiailag ezeknek megfelelő, a Dunától keletre eső
leletanyagokban a kulturálisan Dunántulhoz tartozó
együttesekben (DVK, Zseliz) a radiolarit jellemzö,
néha domináns nyersanyag. Az AVK leletegyüttesekben
szórványosan felbukkanhat (Gerla) a lelőhelytöl igen
nagy távolságra is. A nagy távolságra való elterjedés
további bizonyitékait találtam a Csehszlovákiai Bylany
anyagában (ltsz).A bükki kulturához köthető
lelőhelyeken azonban még szórványosan sem találtam
bakonyi (általában, dunántuli)radiolaritot: ennek
oka, nyilvánvalóan, a jelentős távolságon kivül a jó
minöségü helyi nyersanyagok bösége.
4.3.2. Kései neolitikum
A lengyelikultura nagykőeszközanyagot adó
leletegyüttesei a Dunántul É-i és Ny, DNy-i részein
továbbra is imponáló mennyiségben használnak
középhegységi radiolaritot. A Dunántullal kulturálisan
összefüggő területeken (Gödöllöi dombság, Duna-völgy
középső szakasza) a bakonyi radiolaritok jelentős,
gyakran domináns mennyiségben vannak jelen. Ezeken a
területeken (pl. Kiskunság) már látványosan eltérő az
egyes leletanyagok eltérő nyersanyag-vonzásköri
hovatartozása: igy a feltételesenepipaleolitnak
határozott Kunadacs? Kunpeszér? környéki leletanyagok
(Dobosi - Horváth A.,) és a Fajsz környéki
leletanyagok látványosan különböznek egymástól a
nyersanyagspektrum alapján a viszonylag csekély
földrajzi távolság ellenére. A nyersanyagforrásokhoz
közelebb esö, az Északi Középhegység lábainál illetve
az Ipoly mentén fekvő lelőhelyek esetében a
rendelkezésre álló helyi nyersanyag és ajóval
közelebb levő Északi tűzkövek jelentősen módositják a
képet: ezeken a lelőhelyeken a bakonyi radiolarit lehet
jellemzö, de sosem domináns. A kulturálisan szintén
azonos körbe tartozó Baranya és Tolna megyei lengyeli
lelőhelyek esetében a helyi mecseki radiolarit elsöprő
fölényben van; az esetlegesenmegjelenő Dunántuli
Középhegységbeli radiolaritok igen magas
feldolgozottsági fokuak (zömében penge és kész
eszközök). A kulturálisan más csoportba sorolható
leletanyagok esetében (elsösorban a sSzakálháti és
tiszai lelőhelyek tartoznak ide), a radiolaritok
látványosan 'teret nyernek' a Tisza-vidéken. Öcsöd,
Szolnok-Tűzköves, Szegvár-Tűzköves (?), Szelevény (?),
Battonya stb anyagában egyszerre meglehetösen jelentős
mennyiségben találunk aBakonyrajellemző
radiolaritokat. Aradiolarit előretörése a
limnokvarcit-obszidián dominanciáju korábbi (AVK)
leletanyagokkal szemben valószinüleg tükrözi a Bükki
kultura megszünése utáni helyzetet, amikor is - eddigi
ismereteink szerint - az Alföld nyersanyagellátása
alapvetően az Északi Középhegységböl történt.
Magyarország határain kivülről is több helyen
figyelhettük meg minden valószinüség szerint a
Dunántulhoz köthető radiolaritok jelenlétét. Szentgáli
radiolaritot figyelt meg A. Prychystal aTesetice-
Kyjovicei leletanyagban. A szlovákiai anyagok közül
Sered-Machánskie Vrchy (Bárta) és Svodin késöneolit
anyagaiban szintén jelentős számban találtam dunántuli
radiolaritot, ami - ismerve a helyi radiolarit és egyéb
jó minöségü nyersanyagok által jelentett erös
konkurrenciát - önmagában is jelentős tény.
4.3.4. Rézkori és fiatalabb leletegyüttesek
Sajnálatosmódon hiányosak ismereteink a
késöneolitikumnál fiatalabb kőeszközanyagról. A
dunántuli területen elmondható, hogy a korábbi
meghatározó szerepet a bakonyi radiolaritok továbbra
is megtartják. A Dunától keletre azonban (elsösorban a
beáramló volhiniai kova és az alapvető limnokvarcit-
obszidián nyersanyagok mellett, ugy tünik, a
radiolaritok szerepejelentősen csökken. A kései
leletanyagokban felbukkanó radiolaritok (Hahót,
Sopron-Krautacker) egyértelmüen mutatják,hogy a
dunántuli középhegység radiolaritjainak
felhasználásával jóval a dolgozatunk által kitüzött
önkényes kronológiai határon tul is számolni kell.
5. Értékelés
A fentiekben megvizsgáltuk a bakonyi radiolaritok
földtani- közettani helyzetét, a makroszkóposan
elkülönithető tipusokatat és ezeknek elterjedését a
bakonyi radiolaritok szükebb-tágabbkörnyezetében.
Figyelembe vettük, a tényleges % megoszláson kivül a
technologiai-tipologiaijellemzöket, azegyes
radiolarit változatok és a hozzá tartozó porcelanit
arányát.Az adatokból igenváltozatos
következtetéseket lehete levonni, lokális, regionális
és távolsági szinten.
5.1 lokális szint
Konkrétvizsgálatainkat(terepbejárás,ásatás)
elsösorban a lelőhely közvetlen környezetében, attól
maximum egy napi távolságra végeztük. Meggyözödésünk,
hogy - legalább is aneolitikumban - a terület
lakosságának elsödleges, söt, alighanemkizárólagos
hozzáférési lehetösége volt a 'területén' levő
nyersanyagforrások kiaknázására. A telepek sürüsödése a
nyersanyagforrások körül a kései neolitikumban minden
bizonnyal összefügg ezzel, akár védelmet, akár
közvetlenebb hozzáférést jelőljön is ez a tény. Az
intenzivebb megtelepedés és a kőeszköz- kitermelés,
feldolgozás kapcsolatára utal az a tény is, hogy ebben
az időszakban ismerjük mind szám szerint, mind
arányában és kiterjedésében a bakonyi radiolaritok
felhasználásának legintenzivebb időszakát.
5.2 regionális szint
A rendszes adatgyüjtést a jelenlegi Veszprém megye
területén folytattuk, amelynek őskori kutatottsági
helyzete alapvetően befolyásolja eredményeinket,
pozitivumaival (intenzivterepbejárások, tematikus
gyüjtések) és negativumaival (rendszeres, nagy
felületre kiterjedő ásatások hiánya, egyes időszakok
kutatatlansága ill. bizonytalansága -pl. paleolitikum,
mezolitikum- és több értelemben szelektiv gyüjések)
együtt. Amegye területén kivül adataink még a
Dunántul szempontjából is meglehetösen esetlegesek.
Adataink szerint a középhegységi (véleményünk szerint
elsösorban bakonyi) radiolarit a Dunántúl nagyrészét
alapvetően ellátta pattintott kőeszköz nyersanyaggal.
A Bakony (és Veszprém megye)lelőhelyein belül
lényeges kompetitiv nyersanyagforrásnak azalsójura
tűzkövek és a teveli felsökréta tűzkő, amelyek
esetenként a leletanyag jelentős részét adják (pl. Kup
(tevel), Vöröstó (J1). Az előbbi anyag eddigi adataink
szerint a hegységtöl nagyobb távolságra nem jut el,
mig a teveli tüzkő egy adott időszakban (DVK-Zseliz-
Korai lengyel) a radiolaritokhoz hasonlóan távolsági
nyersanyagként is fellép. A távolsági import anyagok
(északi tűzkövek, obszidián, limnokvarcit) szerepe a
bakonyi nyersanyagforrások közvetlen környezetében
elhanyagolhatóan csekély. A nyersanyagban szegényebb
Kisalföldi, illetve a Balatontól D-re levő területek
nyersanyagellátásában, valamint a Duna völgyének
teljes magyarországi szakaszán a középhegységi tűzkövek
meghatározó mennyiségben vannak jelen. A középhegységi
nyersanyagforrásoktól távolodva, a domináns nyersanyag
mellett előbb szórványosan, majd egyre jelentősebb
mennyiségben feltünnek az Északi Középhegység illetve
a Mecsek szintén regionális (estenként távolsági
jelentőségü) nyersanyagféleségei, a limnokvarcit és
obszidián, illetve a mecseki radiolarit, illetve
északi (lengyel, morva) tűzkövek és kárpáti radiolarit.
Az ellátási területek között bizonyos 'határ-zónák'
jelölhetök ki: ilyen a Duna-völgy és a Somogy-Tolnai
dombság. Nyugat, délnyugatfelé az ellátási zóna
határa Magyarországon kivülre nyulik. Ugyanakkor nem
lehet figyelmen kivül hagyni a Bécs-Mauer-i radiolarit
lelőhelyet és bányát, aminek elválasztása még nem
megoldott, és sok meglepetéssel szolgálhat az egyelőre
szinte ismeretlen jugoszláviai terület is. A
radiolarit féleségek nyersanyagtípus és technológiai
típus szerinti megoszlásáról elmondhatjuk, hogy
nagyobb távolságra elsösorban a szentgáli és vele
szorosan rokon színváltozatok,valamint - némileg
komplementer jelleggel - az urkut-eplényisárga,
mustársárga szinváltozatokkerültek, szemben a
radiolarit lelőhelyeken uralkodó kevésbé tetszetös és
feltehetően mechanikaiszempontból is gyengébb
minöségü radiolatféleségekkel. Ugyanez atendencia
érvényesül az anyag feldolgozottsági állapotában is;
különösen a mecseki lengyeli kulturához tartozó
lelőhelyek magasfeldolgozottsági szintü darabjai
mutatják ezt a trendet. Ugyanakkor egyes Tisza-vidéki
lelőhelyeket (pl. Öcsöd) ameglehetösen jelentős
mennyiségü radiolaritnyersanyagtömbök, gumók
formájában értel. Azalapvetően bakonyi
(középhegységi) radiolarittal ellátott terület határai
nem állandóak, hanem történetileg változók. Ez
különösen a nyersanyagban szegény, a
nyersanyagforrásoktól relative távol eső lelőhelyek
esetében igaz. Az ellátási zóna természetesen nem esik
szüksdégszerüen egybe a kerámia és települési
jelenségek (subsistence patterns) által megállapitott
kulturális csoportokkal, noha bizonyos időszakokban
(DVK) igen jelentős korrelációt tapasztalunk.
5.3 távolsági szint
A távolsági nyersanyagok elterjedésének megoszlása a
provenancia-vizsgálatokhagyományosszintere.
'Távolsági nyersanyagként' tarthatjuk számon azokat az
anyagokat, amelyek a lelőhelytöl jelentős távolságra,
más nyersanyagok ellátási körzetében,gyakran több
nyersanyag- éskulturális 'küszöb' átlépésével
érkeznek egy-egy területre. Jellemzően(bár nem
feltétlenül) kis mennyiségben fordulnak elő,
uralkodóan más nyersanyaggal ellátottterületen.
Szinte kizárólag kiemelkedő minöségü presztizsjavaknak
tekinthetök. A területi kapcsolatoknak az egyéb
klasszikusimportleletekhez hasonlóan igen fontos
jelzöi, történeti értékük azonban, véleményem szerint,
sokszor megkérdöjelezhetö, egyrészt, mivel az
'interaction' veszélye a lelőhelytöl távol egyre nő
(egyre kevésbé tulajdonitható egy, pontszerü forráshoz
tartozónak, és nagyobb a veszély, hogy másik- esetleg
kellöképpen nem ismert - lelőhelyről származik az
anyag), másrészt igenvalószinü, hogy ezeknek a
daraboknak a terjedési mechanizmusa nem direkt, hanem
több lépcsöt is magába foglal.A középhegységi
radiolaritok, különösen a legkedveltebb szinváltozatok
meglehetösen gyakran jelennek meg a lelőhelytöl
jelentős távolságra. A bakonyi radiolaritok maximális
elterjedésének sugarát, jelenlegi adataink szerint,
mintegy 3-400 km-ben állapithatjuk meg.
Tartalom *
Krónika *
Cikkek *
Képek